Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-05 / 208. szám
Százezer mecénás SZEDIK AZ ALMÁT, TÖRIK A DOHÁNYT <, j| Pofonok : Jaja Kajánkodó ij „Papónak" vadkacsáknak! kalauz : |i ;; Miniszoknya, hóeke, Szabadulni ródli a gondoktól? R endezzük, alakítgatjuk, szépítgetjük városunkat. Mi. Nők, férfiak, öregek, diákok, üzemiek, hivataliak. Együtt. így is szoktuk mondani: együtt vagyunk Nyíregyházáért. Megszoktuk, s ha nincs rá alkalom, hiányzik. Mint ahogy mindig hiányzik az, amiért mozgalomra hívnak a városatyák által serkentett testületek. így lett sok óvodánk, alakult a sóstói úttörőtábor, került több játék a játszóterekre, ebből láttak neki a bujtosi városliget tervezéséhez, így került több pénz sportcélokra. Ne is tagadjuk, ha sétálni indulunk az utcákon, tereken, szinte minden lépésnél kimondhatjuk: ebben benne van az én, a mi munkánk. Az elmúlt öt évben 12 millióra tehető az az összeg, ami a hét végi társadalmi munkákból jött össze ilyen célokra. Hogy ez sok vagy kevés, arról kár lenne elmélkedni. De ha. nem lett volna, bizonyára nem örvendhetnénk gazdagodásunk megannyi jelének. így tehát sok, hiszen ami nincs, az hiányzik, s bizony a hiányból sosem lesz semmi. Most megint van hiány, kell újra a már megszokott lelkesedés. Előttünk az ifjúsági szabadidőközpont és a kabalási sportközpont terve. Nagyvonalú, hiányzó, igencsak szükséges dolgokról van tehát szó. Gondoljuk el, mennyit kesereg szülő, nagyszülő, hogy nem tudja hová küldeni a szórakozásra váró, szintén kesergő gyermeket. A közös gondra most közös választ adhatunk. Szeptemberben és októberben hívja és várja a város lakóit. Uj lelkesedéssel, az elképzelt célok érdekében. Minket. Akik már eddig is mutattuk, hogy nemcsak lakói, de valóban birtokosai vagyunk Nyíregyházának. Márpedig aki itthon van, azt hajtja valami. Van, akit a lelkesedés, mást a hiúság, akad akit a szülői felelősség, megint mást a virtus, a következőt az egyszerű kötelesség, akad olyan is, akit a mások példája. Végtére mindegy. Ha sikerül, közös az öröm, mindannyiónké a siker. R endezgetjük, építjük és szépítgetjük a várost. Tegyük, hiszen amit létrehoztunk, maradandóan állít emlékművet nekünk, akik valaha tettünk valamit érte. Újféle várostérkép-rajzolás ez, hol egykorvolt nagy dinasztiák mecenatúrája helyett 100 ezer mecénás hírét öregbíti megannyi létesítmény. Legyünk hát lelkes szeretői a városnak, hisz’ mit létrehozunk, gyökér, mely minket is ideköt, s maradásra bírja utódainkat is. Legyen a várossze- I retet az, ami megmozgat, s így tegyünk: együtt Nyíregy- j házáért! Nagyüzem Nemcsak a kellemes őszi napsütés, hanem a sürgető őszi munkák is az almáskertekbe csalogatták az embereket szombaton. Az Együtt Nyíregyházáért társadalmi munkaakcióban is több ezren indultak el, hogy a környékbeli termelő- szövetkezetekben segítsenek az őszi betakarításban. A napkori Kossuth Termelőszövetkezetben Orosz János főkertésznek szinte egy perc megállása sincs. Szervezi a kertekben a munkát, hiszen a megyei tanács és a község KISZ-fiataljai mellett a baktalóránthá- zi szakközépiskolából, a tiszaberceli szakmunkásképzőből is jöttek, a megyei művelődési központ dolgozóit is fogadták. Ám a helybeliek szintén kitettek magukért, hiszen négyszáznál többen álltak az almafák alá, hogy a szépen piruló gyümölcsöt leszedjék. Egyéb- •ént a termelőszövetkezetben Szedik az almát a napkori almáskertben. a kertekben T alálkoztunk Lyuköbá- nyán. Mondták róla, hogy megbízható régi bányász. A „régi" jelzőnek ott becsülete van. Emberi értékeket jelez. Hűséget, a bánya szeretetét, a mesterség értését. Ennyit és nem többet. Bányászok a bátorságot, a veszélyek vállalását nem tartják emberi értékként számon. Az ö világukban ez természetes. Utaztunk együtt. Csendes szavú munkásembernek tűnt. A munkásvonaton a mesterségnek rangja lehetett volna, mert kétkezi munkások között a legnehezebb, a legrangosabb. Beszélhetett volna a lyukói vízbetörésről, de ö a lányairól beszélt. A nagyról, aki gimnazista lett, a kicsiről, aki óvónő vagy tanítónő szeretne lenni. Ismertem, ismerem otthon a falujában, ahonnan majd negyedszázada utazik el hetente. Hűsége kétféle hűség. Emberré falun nőtt, emberebbé, igazán felnőtté a vájáriskolában, a bányában lett. Soha nem mutatta a kitüntetéseit, okleveleit, nem dicsekedett megérdemelt jutalmaival. Házat épített Nyírbélteken. Nem hivalkodót, de a belátható jövőhöz eleget. Ha más a háza, mint a szomszédoké, annak az álmát .a hegyekből hozta magával. Hosszú házat épített, komforttal, kaláka napokkal adósodott el a segítőknek, szombat—vasárnaponként a kertjében dolgozott érte. Ügy mondja: boldog ember. Nem tudom, hány Mészáros Bálintunk van a megyénkben? Hányán választottak bányász hivatást, hányán ingáznak 150—200 kilométereket évek, évtizedek óta, de tudom, hogy sokan vannak. Olajbányászok, szénbányászok, és sorolni lehetne a bányászat valamennyi nálunk megtalálható ágát. Nem egy emberről akartam portrét írni, inkább egy hivatáshoz arcképvázlatot, mert valamiben, valamiképpen mind hasonlítanak egymásra. Azok, akik elmentek, akik ott telepedtek le, azok, akik ott születtek és azok, akik a sorsuknak kétféle hűséggel elkötelezettek. Bányásznapon minden bányászt köszönteni szeretne ez az írás. Főhajtás akar lenni egy gyönyörű mesterség előtt. Az ünnep egyetlen nap, de benne ott sűrűsödik az év minden napjának öröme, veszélye, eredménye, emberi helytállása, aminek mi valamennyien jussolói vagyunk. Embereket, bányászokat köszöntünk. És izzó ércre, fényre, melegre gondolunk. Az életre, amely nélkülük már nem is lehetne. Bartha Gábor Pótkocsis teherautók viszik a magot Nyírbátorba. minden tagnak és alkalmazottnak 80—160 mázsa almát kell leszednie, így a mostani hét végén a szakvezetők is szorgoskodtak családtagjaikkal, hogy mielőbb leszedjék íz almát. Látszik a mezőgazdasági csúcsforgalom szerte a határban, hiszen másutt dohányt törnek a háztáji kertekben, Nagykálló határában a paradicsomot szedik. Ugyancsak sötét volt még, amikor útnak indultak Haj- dú-Bihar déli részéről, Sárrétudvariból és Bárándról azok a teherautók, amelyek Nyírbátorba, a növényolajgyárba szállították a napraforgót. Itt folyamatos az üzem, öten is irányítják, hogy a száraz, s még szárítani való magot hová ürítsék. Szombaton is több száz tonnát vettek át, minősitettek. A gépkocsivezetők csak azon bosszankodtak, hogy 3—4 órát ácsorog- tak a kapu előtt, míg bejutottak a napraforgóval. A szövetkezeti teherautók mellett a miskolci Volán kocsijai is besegítenek a szállításba. NYÍREGYHÁZÁN: SZEPTEMBER 7—8-ÄN Országos tanácskozás az ifjúságról A héten kedden és szerdán országos elméleti tanácskozást rendeznek Nyíregyházán Ifjúság és társadalom a 70-es 80-as években címmel. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztálya, párt- és tömegszervezeti osztálya, Társadalomtudományi Intézete, a KISZ Központi Bizottsága és az MSZMP megyei bizottsága szervezésében plenáris üléseken és vitacsoportokban vizsgálják a meghívottak az ifjúság és társadalom kapcsolatát, a gazdasági-társadalmi folyamatok és a fiatalok kérdését, az ifjúság helyét a társadalom szerkezetében, a nemzedékváltás és a szocialista fejlődés problematikáját, az értékek változását, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és az ifjúság ügyét, a fiatalok és az ideológia témakörét, valamint a fiatal értelmiségiek helyzetét. Az országos elméleti tanácskozáson a témákat azok legjobb szakértői ismertetik. TÖBB MINT 500 RÉSZVEVŐ Vizesnap— Tivadarban • Több mint félezer vízügyi dolgozó vidám zsivaja tette élénkké a Tisza partját Tivadarnál, tegnap, szombaton. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság és a vízgazdálkodási társulatok szak- szervezeti és KlSZ-bizottsá- gai hirdették meg immár ötödik alkalommal a vizestalálkozót. Délelőtt 10 órakor az ifjúsági táborban kezdődött a program, a béke és a barátsági gondolat jegyében tartott összejövetellel, majd egész napos vidám foglalkozások kezdődtek. Pattogott a labda, vízparthoz álltak a halfogóverseny részvevői, pályára léptek a Felső-Tisza Kupa focistái, megkezdődtek a vidám vetélkedők, az evezősversenyek, a főzési bemutatók. A szép őszi napon rendezett találkozón idős és fiatal egyaránt megtalálta a kívánt kikapcsolódási lehetőséget, s amint láttuk: sokan ismerkedtek egymással, s vitatták meg szenvedélyeiket, hobbijaikat. Este a táborban felharsant a muzsika, és diszkó zárta a vízügyesek találkozóját. XXXIX. évfolyam, 208. szám ÁRA: 1,40 FORINT 1982. szeptember 5., vasárnap Az ősz Három napja, hogy megtörtént az évszakváltás, és akkor itt Szabolcsban valóban őszies volt az idő. Hajnali ködre, felhős, hűvös időre ébredtek az emberek. A rádió azonban örömteli hírt közölt; a Mecsek alján másodszor virít az ibolya. A másod - virágzás Szabolcsban sem hiányzik. Sóstón, Balkányban, de> a naményi úton is láthatók olyan akácfák, amelyek virágot nvitnak. Mindez azt jelenti — tartják az öregek — hosszú, meleg lesz az ősz. Ebből már most ízelítőt kapunk, sok a napsütés, déltájt 23—25 Celsius-fokig kúszik a hőmérő higanyszála. Itt az indián nyár; nekünk a vénasszonyok nyara. A barométer most szép időre áll, ezt jelezte a meteorológiai távprognózis is. Kell ez, nagyon szükséges, mert sok a betakarítani valónk.
