Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-05 / 208. szám

Százezer mecénás SZEDIK AZ ALMÁT, TÖRIK A DOHÁNYT <, j| Pofonok : Jaja Kajánkodó ij „Papónak" vadkacsáknak! kalauz : |i ;; Miniszoknya, hóeke, Szabadulni ródli a gondoktól? R endezzük, alakítgatjuk, szépítgetjük városunkat. Mi. Nők, férfiak, öregek, diákok, üzemiek, hivataliak. Együtt. így is szoktuk mondani: együtt vagyunk Nyíregyházáért. Megszoktuk, s ha nincs rá alkalom, hi­ányzik. Mint ahogy mindig hiányzik az, amiért mozgalom­ra hívnak a városatyák által serkentett testületek. így lett sok óvodánk, alakult a sóstói úttörőtábor, került több já­ték a játszóterekre, ebből láttak neki a bujtosi városliget tervezéséhez, így került több pénz sportcélokra. Ne is ta­gadjuk, ha sétálni indulunk az utcákon, tereken, szinte minden lépésnél kimondhatjuk: ebben benne van az én, a mi munkánk. Az elmúlt öt évben 12 millióra tehető az az összeg, ami a hét végi társadalmi munkákból jött össze ilyen célokra. Hogy ez sok vagy kevés, arról kár lenne elmélkedni. De ha. nem lett volna, bizonyára nem örvendhetnénk gazda­godásunk megannyi jelének. így tehát sok, hiszen ami nincs, az hiányzik, s bizony a hiányból sosem lesz semmi. Most megint van hiány, kell újra a már megszokott lelke­sedés. Előttünk az ifjúsági szabadidőközpont és a kabalási sportközpont terve. Nagyvonalú, hiányzó, igencsak szük­séges dolgokról van tehát szó. Gondoljuk el, mennyit ke­sereg szülő, nagyszülő, hogy nem tudja hová küldeni a szó­rakozásra váró, szintén kesergő gyermeket. A közös gond­ra most közös választ adhatunk. Szeptemberben és októberben hívja és várja a város lakóit. Uj lelkesedéssel, az elképzelt célok érdekében. Minket. Akik már eddig is mutattuk, hogy nemcsak lakói, de valóban birtokosai vagyunk Nyíregyházának. Márpedig aki itthon van, azt hajtja valami. Van, akit a lelkesedés, mást a hiúság, akad akit a szülői felelősség, megint mást a virtus, a következőt az egyszerű kötelesség, akad olyan is, akit a mások példája. Végtére mindegy. Ha sikerül, kö­zös az öröm, mindannyiónké a siker. R endezgetjük, építjük és szépítgetjük a várost. Te­gyük, hiszen amit létrehoztunk, maradandóan állít emlékművet nekünk, akik valaha tettünk valamit érte. Újféle várostérkép-rajzolás ez, hol egykorvolt nagy dinasztiák mecenatúrája helyett 100 ezer mecénás hírét öregbíti megannyi létesítmény. Legyünk hát lelkes szeretői a városnak, hisz’ mit létrehozunk, gyökér, mely minket is ideköt, s maradásra bírja utódainkat is. Legyen a várossze- I retet az, ami megmozgat, s így tegyünk: együtt Nyíregy- j házáért! Nagyüzem Nemcsak a kellemes őszi napsütés, hanem a sürgető őszi munkák is az almásker­tekbe csalogatták az embe­reket szombaton. Az Együtt Nyíregyházá­ért társadalmi munka­akcióban is több ezren indultak el, hogy a környékbeli termelő- szövetkezetekben segítsenek az őszi betakarításban. A napkori Kossuth Terme­lőszövetkezetben Orosz János főkertésznek szinte egy perc megállása sincs. Szervezi a kertekben a munkát, hiszen a megyei tanács és a község KISZ-fiataljai mellett a baktalóránthá- zi szakközépiskolából, a tiszaberceli szakmunkás­képzőből is jöttek, a megyei művelődési központ dolgozóit is fogadták. Ám a helybeliek szintén kitettek magukért, hiszen négyszáz­nál többen álltak az almafák alá, hogy a szépen piruló gyümölcsöt leszedjék. Egyéb- •ént a termelőszövetkezetben Szedik az almát a napkori almáskertben. a kertekben T alálkoztunk Lyuköbá- nyán. Mondták róla, hogy megbízható régi bányász. A „régi" jelzőnek ott becsülete van. Emberi értékeket jelez. Hűséget, a bánya szeretetét, a mester­ség értését. Ennyit és nem többet. Bányászok a bátor­ságot, a veszélyek vállalá­sát nem tartják emberi ér­tékként számon. Az ö vilá­gukban ez természetes. Utaztunk együtt. Csendes szavú munkásembernek tűnt. A munkásvonaton a mesterségnek rangja lehe­tett volna, mert kétkezi munkások között a legne­hezebb, a legrangosabb. Beszélhetett volna a lyukói vízbetörésről, de ö a lányai­ról beszélt. A nagyról, aki gimnazista lett, a kicsiről, aki óvónő vagy tanítónő szeretne lenni. Ismertem, ismerem ott­hon a falujában, ahonnan majd negyedszázada utazik el hetente. Hűsége kétféle hűség. Emberré falun nőtt, emberebbé, igazán felnőtté a vájáriskolában, a bányá­ban lett. Soha nem mutat­ta a kitüntetéseit, okleve­leit, nem dicsekedett meg­érdemelt jutalmaival. Há­zat épített Nyírbélteken. Nem hivalkodót, de a be­látható jövőhöz eleget. Ha más a háza, mint a szom­szédoké, annak az álmát .a hegyekből hozta magával. Hosszú házat épített, kom­forttal, kaláka napokkal adósodott el a segítőknek, szombat—vasárnaponként a kertjében dolgozott érte. Ügy mondja: boldog em­ber. Nem tudom, hány Mészá­ros Bálintunk van a me­gyénkben? Hányán válasz­tottak bányász hivatást, hányán ingáznak 150—200 kilométereket évek, évtize­dek óta, de tudom, hogy sokan vannak. Olajbányá­szok, szénbányászok, és so­rolni lehetne a bányászat valamennyi nálunk megta­lálható ágát. Nem egy em­berről akartam portrét ír­ni, inkább egy hivatáshoz arcképvázlatot, mert vala­miben, valamiképpen mind hasonlítanak egymásra. Azok, akik elmentek, akik ott telepedtek le, azok, akik ott születtek és azok, akik a sorsuknak kétféle hűség­gel elkötelezettek. Bányásznapon minden bányászt köszönteni szeret­ne ez az írás. Főhajtás akar lenni egy gyönyörű mester­ség előtt. Az ünnep egyet­len nap, de benne ott sűrű­södik az év minden napjá­nak öröme, veszélye, ered­ménye, emberi helytállása, aminek mi valamennyien jussolói vagyunk. Embereket, bányászokat köszöntünk. És izzó ércre, fényre, melegre gondolunk. Az életre, amely nélkülük már nem is lehetne. Bartha Gábor Pótkocsis teherautók viszik a magot Nyírbátorba. minden tagnak és alkalma­zottnak 80—160 mázsa almát kell leszednie, így a mostani hét végén a szakvezetők is szorgoskodtak családtagjaik­kal, hogy mielőbb leszedjék íz almát. Látszik a mezőgazdasági csúcsforgalom szerte a határ­ban, hiszen másutt dohányt törnek a háztáji kertekben, Nagykálló határában a para­dicsomot szedik. Ugyancsak sötét volt még, amikor útnak indultak Haj- dú-Bihar déli részéről, Sár­rétudvariból és Bárándról azok a teherautók, amelyek Nyírbátorba, a növényolajgyárba szál­lították a napraforgót. Itt folyamatos az üzem, öten is irányítják, hogy a száraz, s még szárítani való magot hová ürítsék. Szombaton is több száz tonnát vettek át, minősitettek. A gépkocsiveze­tők csak azon bosszankod­tak, hogy 3—4 órát ácsorog- tak a kapu előtt, míg beju­tottak a napraforgóval. A szövetkezeti teherautók mel­lett a miskolci Volán kocsi­jai is besegítenek a szállítás­ba. NYÍREGYHÁZÁN: SZEPTEMBER 7—8-ÄN Országos tanácskozás az ifjúságról A héten kedden és szer­dán országos elméleti ta­nácskozást rendeznek Nyír­egyházán Ifjúság és társa­dalom a 70-es 80-as években címmel. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága agitációs és pro­pagandaosztálya, párt- és tömegszervezeti osztálya, Társadalomtudományi Inté­zete, a KISZ Központi Bi­zottsága és az MSZMP me­gyei bizottsága szervezésé­ben plenáris üléseken és vi­tacsoportokban vizsgálják a meghívottak az ifjúság és társadalom kapcsolatát, a gazdasági-társadalmi folya­matok és a fiatalok kérdé­sét, az ifjúság helyét a társa­dalom szerkezetében, a nem­zedékváltás és a szocialista fejlődés problematikáját, az értékek változását, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség és az ifjúság ügyét, a fiata­lok és az ideológia témakö­rét, valamint a fiatal értel­miségiek helyzetét. Az országos elméleti ta­nácskozáson a témákat azok legjobb szakértői ismertetik. TÖBB MINT 500 RÉSZVEVŐ Vizesnap— Tivadarban • Több mint félezer vízügyi dolgozó vidám zsivaja tette élénkké a Tisza partját Ti­vadarnál, tegnap, szombaton. A Felső-Tisza-vidéki Víz­ügyi Igazgatóság és a víz­gazdálkodási társulatok szak- szervezeti és KlSZ-bizottsá- gai hirdették meg immár ötödik alkalommal a vizes­találkozót. Délelőtt 10 órakor az ifjú­sági táborban kezdődött a program, a béke és a barát­sági gondolat jegyében tar­tott összejövetellel, majd egész napos vidám foglalko­zások kezdődtek. Pattogott a labda, vízparthoz álltak a halfogóverseny részvevői, pályára léptek a Felső-Tisza Kupa focistái, megkezdődtek a vidám vetélkedők, az eve­zősversenyek, a főzési bemu­tatók. A szép őszi napon rende­zett találkozón idős és fiatal egyaránt megtalálta a kívánt kikapcsolódási lehetőséget, s amint láttuk: sokan ismer­kedtek egymással, s vitatták meg szenvedélyeiket, hobbi­jaikat. Este a táborban fel­harsant a muzsika, és disz­kó zárta a vízügyesek talál­kozóját. XXXIX. évfolyam, 208. szám ÁRA: 1,40 FORINT 1982. szeptember 5., vasárnap Az ősz Három napja, hogy megtör­tént az évszakváltás, és ak­kor itt Szabolcsban valóban őszies volt az idő. Hajnali ködre, felhős, hűvös időre ébredtek az emberek. A rá­dió azonban örömteli hírt kö­zölt; a Mecsek alján másod­szor virít az ibolya. A másod - virágzás Szabolcsban sem hi­ányzik. Sóstón, Balkányban, de> a naményi úton is látha­tók olyan akácfák, amelyek virágot nvitnak. Mindez azt jelenti — tartják az öregek — hosszú, meleg lesz az ősz. Ebből már most ízelítőt ka­punk, sok a napsütés, dél­tájt 23—25 Celsius-fokig kú­szik a hőmérő higanyszála. Itt az indián nyár; nekünk a vénasszonyok nyara. A baro­méter most szép időre áll, ezt jelezte a meteorológiai távprognózis is. Kell ez, na­gyon szükséges, mert sok a betakarítani valónk.

Next

/
Thumbnails
Contents