Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-05 / 208. szám
2 1 Kelet-Magyarcrazág 1982. szeptember 5. őszre-télre készülődve Miniszoknya, hóeke, ródli AZ ŐSZI KÉSZÜLŐDÉS CSALHATATLAN JELE: HÁROM NAP MÜLVA CSAPATOSAN KELNEK ÜTRA A FECSKÉK. A NYÄR VÉGI GYAKORLATOZÁSOK JÓL SIKERÜLTEK, S MAR AZ IDEI FIÓKÁK IS KÉSZEK A HOSSZÚ ÜTRA. Angol szobrász az éremművésztáborról Wolwerhamptonban — nyíregyházi módra A költöző madarakon kívül az itt maradó emberek is tudják: a készülődésre minden ok megvan. A legkülönbözőbb helyeken kérdeztük meg: mire számíthatunk a következő hónapokban. Először ott érdeklődtünk, ahol a hidegebb napok fenyegetésétől óvhatnak meg. Divat a cserépkályha A kommunális szolgáltató vállalatnál Lendvai István főmérnök elmondta, hogy ebben az évben, pontosabban a múlt nyolc hónapban 320 ezer kéményt tisztítottak ki, vizsgáltak a megyében. Ez azt jelenti, hogy alig 10 ezer kéményhez nem jutottak el a seprők, ott is elsősorban azért, mert nem voltak otthon a lakók. A vállalat másik fontos tevékenysége a cserépkályha építése, átrakása. A szénre és fára való fokozott áttérést jelzi: a megyében az idén 1400 család építtetett cserépkályhát, amit a vállalat az országos árakhoz viszonyítva a legolcsóbban készített el. De ha már kályhadivatról esett szó, egy másik divattémával folytassuk. Reichen- berger Katalin, a Divat Ruházati Vállalat modellörje elmondta, az idén ősszel és télen tovább hódítanak a nőies formák. Húzások, hó- lok, a ruhák ujjúnak megoldásai, a kabátok és a mind divatosabb kosztümök vonalvezetései arra hivatottak, hogy a szép formákat hangsúlyozzák. A fiatal korosztálynál a szoknyák tetemesen rövidülnek, és újra várható a mini győzelme. Igaz — mondja a tervező — ez Nyíregyházára lassan érkezik, hiszen a tapasztalatok szerint itt általában egyéves késéssel válnak általánossá az új formák. Hokibot — minden mennyiségben Bár még a vénasszonyok nyarát élvezzük, van, ahol már „hóban” gondolkoznak, így van az a KPM Közúti Igazgatóságán is. Amint Molnár György főmérnök tájékoztatott, szeptember 13-án ülnek össze a nyíregyházi, vásárosnaményi, kisvárdai üzemmérnökségek, hogy kidolgozzák a téli stratégiát. A hóekéket, a télen használatos gépeket folyamatosan javítják, s egész nyáron fogadták a só- és homokszál- litmányokat. A felkészülés jelenlegi szakaszában beszélik meg a tervszerű fenntartás feladatait is. A téli örömökre készül a kereskedelem is. A megye- székhely sportüzletében Pokrovenszki Pál, a bolt vezetője elmondta, hogy már most jó néhány olyan árujuk van, ami télire való. Több áruféleséget várnak az NDK- ból, Lengyelországból, Csehszlovákiából. Hatszáz ródli, 5—600 hokibot, korong, cipőre szerelt korcsolya, sífelszerelés, anorák érkezik Nyíregyházára. Aki síruhát, bakancsot és zoknit akar, akár már most vehet. A boltban megtudtuk: már komoly konkurrencia van a városban és a megyében, a sport iránti növekvő érdeklődés megmozgatta a kisebb üzletek, az áruházak fantáziáját, ami azt is jelenti: a korábbinál több helyen, s remélhetően gazdagabb választékból vehetünk. Á termelőtől az áruházba A Nyírfa Áruházban Nyíregyházán már most 8,5 millió forint értékű kimondottan őszi és téli árut raktároztak, illetve kínálnak a vevőknek. Folyamatosan érkeznek a konfekcióáruk, a cipők, csizmák. Király József, az áruház igazgatója elmondta: igen sok árut közvetlenül a termelőktől, illetve más megyék vállalataitól, ipari szövetkezeteitől vásároltak. Készülnek a karácsonyi, várhatóan nagy forgalomra. Eddig egymilliós árukészletük van a játékosztályon, s akinek van esze és pénze, most - forgalom idején veszi meg a fa alá valót. A téli készülődést firtató kérdésünk mindenütt készen találta az illetékeseket. Igazi öröm lenne, ha az előzetes információkkal teljesen összhangban lenne a majdani ellátás is. Dombrádi öregek Együttműködési megállapodást kötött a Kisvárdai Szeszipari Vállalattal a dombrádi öregek napközi otthona, hogy az alacsony nyugdíjasok jövedelmét munkából származó jövedelemmel kiegészítsék. Az öregek 200 000 üveg kimosását vállalták. Örömmel végzik ezt a munkát, hiszen úgy érzik, hogy ezzel még ők is tudnak tenni valamit a társadalomért, miközben nem unatkozással töltik el napjaikat. A képen: munka közben a napközis öregek, w hohtötao b. ’ q: ie Angol művészkörökben nagy érdeklődésre tartott számot és jelentős sikert aratott az a, beszámoló, melyet harminc oldalnyi terjedelemben készített Ron Dutton angol szobrászművész. Ebben a tanulmánynak beillő anyagban számol be Nyíregyházán tett látogatásáról, melyen a sóstói éremművész szimpozion tapasztalatait elemzi. Hosszú oldalakon át ismerteti az éremművészek itteni találkozójának szervezeti kérdéseit, módszereit, a szimpozion célját, az Európában egyedülálló kezdeményezés nemzetközi jelentőségét. Külön fejezetben szól a magyar éremművészekről, s elsősorban a Nyíregyházán élő Tóth Sándor Munkácsy- díjasról. Idézet a tanulmányból: Tóth Sándor a legkitűnőbb példa számomra arra a magyar szobrásztípusra, akinek művészeti és közéleti tevékenysége különösen méltó a figyelemre, ö áll Inspirálóként a nyíregyházi érmész szimpozion mögött, és ezáltal befolyásos támogatója lett Augusztus elseje óta jaj a vadkacsáknak! Ugyanis már több mint egy hónapja dör- rennek a fegyverek a repülő kacsák láttán, s úsznak a tavakba, folyókba a vadászkutyák az áldozatok után. Szeptember elsejétől hivatalosan megkezdődött a fácánok vadászata is. Így ettől kezdve ezek a madarak sem maradnak hónapokig biztonságban, rájuk szegeződnek a vadászok sörétes puskái. Ám a vadásztársaságok zöme csak októberben kezdi meg a fácánozást, mert szeptemberben bizony még kicsik, sok a csibe, meg különben is nehezebb a vadászatuk a fák lombozata, a nagy aljnövényzet miatt. A fácánokkal egy időben lőhetnek az őzekre is a fegyverforgatók, de hasonlóan a szárnyasvadhoz, egyelőre ezeket is kímélik. Legjobb időszak az őzvadászatra a november, a december. Sajnos az utóbbi években hozzá kellett, hogy szokjanak a vadászok: kevés a nyúl. Éppen a tapsifülesek védelmére az idén november elsején kezdődik a vadászatuk — amely az év végéig tart — és minden vadász négyet lőhet. Van olyan társaság, ahol még ennyit sem lőnek. S, hogy a nyúl közismert sza- porasága ellenére is kevés, annak elsősorban a megváltozott életkörülmények, a mezőgazdaság gépesítése és ke- mizálása az oka. Ugyanez vonatkozik a fogolyra is, mindemellett ezt a két vadfajtát ennek a műfajnak a fiatal művészek között. Saját éremművészeti munkája is igen jelentős, és sok megbízást teljesített nagy hozzáértéssel és képzelőerővel. Dutton, aki a nyíregyházi tapasztalatokat összegzi is, beszámolóját a következő gondolatokkal zárja: „Javasolom, hogy négy-hat hetes szimpóziumot hozzunk létre Wolwerhamptonban, a főiskolán, a nyári hónapokban. Tíz-tizenkét művészt javasolnék meghívni, öt művészt Angliából és egy-egy művészt Magyarországról, Lengyelországból, Finnországból, Franciaországból és Csehszlovákiából. A főiskolának van öntőműhelye, és egyéb műhelyfelszerelése. A szimpozion létrehozásánál a nyíregyházi érmész szimpozion rendszerét óhajtjuk figyelembe venni mintaként.” Eddig az idézet az angol szobrászművész tanulmányából, mely újabb hitelt érdemlő értékelése a megyében kibontakozó művészeti kezdeményezésnek. mesterséges körülmények között tenyészteni is nagyon nehéz, költséges dolog. Szabolcs-Szatmár megyében negyvenegy vadásztársaság működik 1500 taggal. Az idei esztendő — a vadállomány mennyiségét tekintve — közepesnek ígérkezik. Mert a kemény tél nem kedvezett a fácánoknak, nyulaknak. A fiatal, gyengébb állatokat könyörtelenül elpusztította. Persze lesz mire lőni most is, nem lesz hiány vadakból. Olyannyira nem, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is felkeresik a megyei vadászterületeket a külföldiek. Augusztusban már megjelentek az olaszok, vadkacsázni jöttek. Októbertől érkeznek a fácánozók is, novembertől pedig egy kevés nyulat is lőhetnek. Legtöbben taljánok jönnek, de több nyugatnémet, osztrák, francia, angol, spanyol, sőt norvég és ciprusi vadász is jelezte érkezését. Számuk meghaladja a félezret. A külföldiek vadásztatása persze anyagilag is jól jön a vadásztársaságoknak. Az ap- apróvad és a nagyvad vadászata évente tízmillió forinttal gyarapítja a társaságok pénztárát, emellett a megye vadexportja is eléri az ötmilliót. A külföldi puskások közül az olaszok legtöbbje hazaviszi hűtőszekrénnyel felszerelt gépkocsijában a lőtt vadakat, más nemzetek vadászai leginkább csak a trófeát kérik, (sípos) Heti bosszúságunk HÚR Így rövid U-val, mert nem holmi hegedűhúrról, hanem magáról BEN-HUR-ről, arról az 1959-ben készült amerikai filmről van szó, amely frissen, rövid 23 év múltán eljutott a magyar, sőt a nyíregyházi mozikba is. Persze mit számít az a negyedszázados késés, a pénztárak előtt így is hosszú sorok állnak, s hogy ki ne maradjon senki, aki látni akarja, a nyíregyházi moziűzemi vállalat megkapó ötlettel állt elő. Az még nem is számítana újdonságnak, hogy a rendkívüli érdeklődés miatt négy nappal tovább tartja műsorán a Krúdy a BEN-HUR-t, az viszont már igen, amit pénteken napvilágot látott hirdetésükből megtudhattunk. Ez pedig a matiné néven ismert délelőtti előadásokra vonatkozik. Szombaton és vasárnap két héten át nézhetik a HUR-t az érdeklődők, de — micsoda újítás! — egy- egy munkahely teltházas igénye esetén más hétköznapokon is megtekintheti a filmet. Ez már döfi! Ez aztán a kiszolgálás, bár ha meggondolom egy kis fejtöréssel még tovább is lehetne fejleszteni az ötletet. Dgy például, hogy a jegyekért elővételben — természetesen szintén munkaidőben. — a szocialista brigádvezetők kettesével is sorba állhatnának, ha pedig netán maga a vállalat, vagy intézmény igazgatója tülekedne, hogy hasznosan töltsék munkaidejüket dolgozói, esetleg még konyakkal is megkínálhatnák őket. Közbeléphetne például — természetesen a dolgozók érdekében — a szakszervezet is, hogy aki munkaidőben végignézi a filmet potom 40 forintért, annak órabérét is úgy állapítanák meg, hogy a család se kerüljön hátrányba. így nemcsak a mozinak, másnak is megérné vetíteni (majd* azt írtam, hogy feszíteni) a HURT! B. J. Mellesleg flz ásítás mindennapi élettevékenységeink közé tartozik — olvastam valahol a minap. Ugyanitt értesülhettem arról, hogy bármennyire furcsa, a tudomány még nem ismeri teljesen az ásítás élettani alapjait. Magam is fölöttébb meglepődtem ezen a leleplezésen, tudván tudva, hogy a tudomány ennél sokkal bonyolultabb kérdésekre is sikeres választ adott már. Igaz ugyan, hogy történtek próbálkozások a kiváltó ok ma- gyarázgatására, ezek azonban zsákutcába vezettek. Még a legnagyobb indok is sántít; az tudniillik, hogy az ásítás és a vele együttjáró nyújtózkodás alapvető feltétele a testi fáradtság. Mellesleg, ha már nem is az élettani okról, hanem a feltételekről beszélünk, akkor éppen a testi fáradtságot kellett volna mellőzni. Én ugyanis számtalanszor láttam már ásítani olyan embereket, akik fizikailag éppenhogy nem fáradhattak el, mert semmi olyat nem csináltak, amitől izomlázat kaptak volna. Sőt! Jobbára olyanok járnak az élen az ásításban, akik átlagon alul csipkedik magukat a nap munkaóráiban. A jó múltkorában is mi történt? A hivatalban, ahol ügyfelekkel foglalkoznak, az egyik pultnál hosszú sor állt, de az előadó kisasszony ki- mérten merengett a semmibe. Aztán egy nagyot ásított, mire az egyik idős néni illetlenül rászólt: „Vigyázzon lelkem, nehogy elnyeljen bennünket!” Meglehet persze, hogy az asztalnál ásító hölgyön éppen az a fáradtság jött ki munkaidőben, amit a hajnalba nyúld tegnapi buli okozott neki. A kiváltó okot sokkal eredményesebben fedezhetjük fel persze a szokványos értekezleteken, ahol az előadó mindenről beszél, kivéve azt, ami a jelenlévőket érdekelné. Nem árt azért vigyázni ilyenkor sem az alvással, az ásítással. Barátom meséli: tanfolyamon voltak, s az egyik társuk rendszeresen végig- aludta az előadásokat. Amikor az igen fontos előadó beszélt és a társa újból aludt, viccből ő kezdett el nyitott szemmel horkolni. Mindenki odanézett és látta, hogy a társa az igazak álmát alusz- sza .. . Sajnos, az igen fontos előadó vette észre az elsők között. A poén innen könnyen elképzelhető ... (angyal) (b) A tárgyalóteremből Pofonok „Papónak“ Nyolcvannégy éves vézna ember áll a bíróság előtt, tartásán, beszédén látszik, hogy még nem heverte ki testi-lelki fájdalmait. Csendben, munkában élte meg e tisztes kort, most sértett és felperes. Vele szemben magabiztosan, fölényesen áll az alperes, a 35 éves jól sminkelt fiatalasszony. Bő két évvel ezelőtt eltartási szerződést kötöttek, s ezzel tulajdonképpen életükét is összekötötték. A nemcsak fölényes, de ideges fiatalasszony azon volt, hogy e kötelék minél előbb elszakadjon ... ÉHEZTETTE, MEGVERTE A nyilvános tárgyaláson a tanúk el sem férnek egy sorban. „Piszkos ügy”, „csúnya ügy” súgdossák többen is. A bíróság ismerteti a tényállást. E szerint az egyik nyíregyházi tanácsi bérlakásban egyedül élt P. B. nyugdíjas. Azért kötött eltartási szerződést P. V.-nével, hogy gondviselője legyen. Jól járt a fiatalasz- szony is, aki élettársával és két kiskorú gyermekével ily módon hamar lakáshoz jutott. A jó viszony csak pár hónapig tartott. P.-né folyr tatta régi életmódját, egymás után cserélgeti® munkahelyeit, rendszeresen italozott, s amikor élettársa elhagyta, férfiakat is fogadott a lakásba. Gyakran éheztette, többször megverte az idős embert, jótevőjét. Csoda-e, hogy az idős ember most kéri a szerződés felbontását? A SZERZŐDÉS „ELŐÉLETE” Az inkább csodálkozni való, sőt felháborító, hogy a fiatalasszony a szerződés meghagyását kéri a bíróságtól. A járásbíróság dr. Turja- nicza Anna tanácsa azonban a szerződés létrejöttét, annak körülményeit is vizsgálja. Megállapítják, hogy a tanács nem járt el elég körültekintően, amikor ezt a szerződést „szentesítette”. Az erősen kifogásolható életmódot folytató asszonyra nem lett volna szabad rábízni egy idős, gondozásra szoruló, családi melegségre vágyó embert. A bírónő a Polgári Törvénykönyv egyik paragrafusára is felhívja a figyelmet: „A tartási szerződés teljesítését a szakigazgatási szerv köteles ellenőrizni”. A tanácson azonban nem tudtak az idős ember több mint egy évig tartó testi-lelki kínzásáról. A TANUK VÁDJAI S hogy nem tudtak, ez egy kicsit a szomszédoknak is „köszönhető”. A. J.-né, az egyik tanú most emelt hangon, de láthatóan őszintén vallja: „Előttem is a földre verte az öreget. Rosszallásomat fejeztem ki, de nem mertem feljelenteni, mert P.- né mindip a nem létező magas kapcsolataira hivatkozott, meg arra, hogy esetenként erős férfiak látogatják”. Senki sem derül az idézett mondatokon. A tanúk megvetően néznek az alperesre. L. M.-né, a másik tanú: „B. bácsinak néha eljött a húga, elvitte a mosnivalót, és vigasztalta bátyját. P.-né nem mosott és enni sem adott az öregnek. Többször láttam, hogy a kékfoltos idős ember csak szalonnát majszol.” Még lesújtóbbak. A. Gy.-né tanú szavai: „Nemhogy az öreget, a saját gyermekeit sem gondozta. Többször mi adtunk enni a gyerekeknek”. Az alperes szemrebbenés nélkül állítja: — Én mindennap azt főztem a Papónak, amit ő megkívánt. Ebédre például rántott csirkét és vacsorára lángolt kolbász volt. A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE Az idős embernek ökölbe szorulnak csontos ujjai. A nő folytatja: — Papót csak egyszer vertem meg. Ő gyakran elesett, attól volt véres és foltos. Az idős ember elcsukló hangon: — Legalább harmincszor megvert. Pedig a szerződésen kívül havi 500 forintokat adtam neki a nyugdijamból, hogy jó legyen az ennivalónk. A bíróság a tartási szerződést felbontotta és kötelezte a nőt, hogy 15 napon belül ürítse ki az általa elfoglalt lakrészt. Utóirat: az illetékesek P. bácsit szociális otthonban akarják elhelyezni. A lelketlen fiatalasszony két gyermekét a nagymama magához vette. N. L. Olasz, nyugatnémet, osztrák vadászok Jaj a vadkacsáknak! Idén is kevés a nyúl és a fogoly
