Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

1982. szeptember 1. Kelet-Magyarország 3 — Hogy vagy, elnök? — kérdezem, s közben figyelem Gáli Gedeon arcát. Nagy, mackós ember a tiszabecsi elnök, mosolygós, derűs, fia­tal. Visszanéz, a szemembe, s máris mondja: úgy látszik, a tengeri jól sikerült, s re­ménykednek az almában is, csak az idő maradjon még jó pár napig ... — Hogy vagy, elnök? — kérdezem, s ő máris folytat­ja: egyelőre számolgatnak, s azt nézegetik, mennyi lesz év végére a bevétel. Mert ugye a termelési költségek nőttek, mégpedig tetemesen, de hát van jó pár növényfé­le, ahol az átlagok javultak... — Hogy vagy, elnök? — nem hagyom magam, de Gáli is szívóskodik: igen, a csapa­dék is sok volt ezen a nyá­ron, volt olyan hónap, hogy 14,5 centi esett, s aki ismeri a szatmári földeket, az tudja, mit jelent ennyi eső. A víz­állás is nagy volt, így aztán a sóderkitermelés sem volt állandó. De hát csak alakul­nak a dolgok, a teherautók, amiket vettek, szépen hoztak a tsz kasszájába. — Hogy vagy, elnök? — ismételgetem, de már előre tudom, hogy Gáli Gedeon ti­szabecsi elnök ott folytatja, ahol abbahagyta az előbb: a harisnyaüzem lassan-lassan beáll, igaz, nem a legnagyobb üzlet, de így is jó, az asszo­nyok szépen kezdenek bele­tanulni. Talán az idén nye-' reséges is lesz az üzem ... — Hogy vagy, elnök? — kérdezem, de már sejtem, teljesen hiába, mert hisz’ hogyan is lehet egy elnök, akinek hogyléte nem magán­ügy. Tudod — mondja —, talán azért a legfontosabb, hogy alakul a rend a szövet­kezetben. Amikor idejöttem, vagy három éve, talán nem is gondoltam, mire vállalko­zom. Voltak itt korábbi dol­gok, nagyon gyanakodva né­zegettek, mi több, egy-egy közgyűlésen még gorombák nos, ez is is voltak. De most, változott. — Hogy vagy, elnök? — provokálom, s várom a foly­tatást. Ma már más a fegye­lem. Megértik, hogy nem ne­kem dolgoznak, nem szíves­ség, ha elvégzik a munkát. Igaz, ha kimennek almát szedni, viszik a villát, hátha sikerül egy kis szénaforga­tásra kiugrani. De hát ezt még meg is értem, ha nem is öröm, hiszen csak nem ez a rend. De hát kinek nincsen itt tehene? Értem én, értem, hogy a takarmány ... — Hogy vagy, elnök? — s biztos vagyok abban, hogy most a tehenektől lesz szó. Igen, folytatja Gáli Gedeon, a háztáji tehenek jók. Sok is van, jól is tartják. Ez nem baj, sőt. De hát a tsz-tehe- nek ... Nos, ez nem ilyen ró­zsás. Pénz kellene, sok pénz, de nehéz ilyen helyen, ahol az adottság pocsék. Sajnos, olyanok a szabályozók, hogy a szegényebb még inkább az lesz. Nem is marad más hát­ra, okoskodunk, próbálko­zunk, igyekszünk. — Hogy vagy, elnök? — próbálkozom még egyszer. Olyan ez, magyarázza, hogy a pesti melléküzemet meg kellétt szüntetni. Nem tudom miért, minden szabályos volt, pénzt is hozott. Dicsekedtem is tarcali kollégámnak, las­san olyan jól belejövünk eb­be, mint ők. De itt, mióta a paposi ügy volt, tartanak az ilyesmitől. Egyrészt biztat­nak: vállalkozzunk. Másrészt óvnak. Nehéz manapság okosnak lenni. — Azt kérdezed, hogy va­gyok? — most már erre is válaszolok. Gyere el télen, az év végén. Akkor kiderül. Ha már készül a mérleg. Ad­dig ... Mosolyog, de látom, gondolatban már nincs ve­lem. Hogyan is kérdezhettem ilyenkor, ősz elején, hogy van egy elnök ... (bürget) Hatism/a' üzent Az aranyosapáti Oj Elet Termelőszövetkezetben, ez évben bővítést hajtottak vég­re a harisnyaüzemben. A há­rom műszakban dolgozó üzemből havonta 30? ezer pár késztermék kerül ki, mely belföldi és külföldi pi­acokra jut el. Horváth Anikó egy műszak alatt 750 pár férfizoknit köt. Kázmér Judit „orrlezáró” teljesítménye kiváló, hibát­lan. (Jávor László felvételei) PROGRAM GYÖNGYBETÜKKEL Dóra megy a Parlamentbe A tizenkilenc éves vámosoroszi Pinczés Dórának igencsak mozgalmas lesz az idei ősz. Jóllehet, egy hónap alatt annyi élményt szerez, mint az elmúlt öt évben. Szeptember közepén először megy külföldre. Munkahelye, a Fehérgyarmati Ruházati Szövetke­zet szervezi az utat Bulgáriába. Október elején meg először lépi át a Parlament küszöbét. Itt rendezik ugyanis a Magyar Vöröskereszt soron következő kongresszusát. Dóra megyénk (és az egész ország) egyik legfiatalabb küldötte lesz a kongresszuson. Árvízi emlék Talán furcsán hangzik, de igaz: Dóra fiatal kora elle­nére gazdag vöröskeresztes mozgalmi tapasztalatokkal rendelkezik. Az általános is­kola vöröskeresztes alapszer­vezetében az elsősegélynyúj­tás volt a reszortja. A fe­hérgyarmati szakmunkás­képző intézetben tanulta a női szabó szakmát, s az is­kola alapszervezeti titkárának egyhangúlag őt választották. A tanulóévek alatt a moz­galmi munka lényegét is megtanulta: mint alapszerve­zeti titkár, részt vett egy vö­röskeresztes tanfolyamon. Társadalmi munkájának lé­nyegét azonban nem az elő­adóktól, hanem a segítő szándékú szatmári emberek­től tanulta. Mindössze hétéves volt, amikor az árvíz szülőfaluján is végigsöpört. Halvány em­lékei között felbukkan, hogy az általános iskolában is em­legették később: a vöröske­resztesek pótolhatatlan se­gítséget nyújtottak a falunak a mentésnél, a helyreállítás­nál. Nem is tétovázott, ami­kor két évvel ezelőtt arra kérték, hogy falujában vál­lalja el a vöröskeresztes titkári teendőket. Elvállalta, pedig még nem is volt egé­szen nagykorú. De felnőttes komolysággal látott hozzá a szervezéshez. Neki is köszönhető, hogy az alig hatszáz lelkes falucska alapszervezetének vezetősé­gében megtalálható a taná­csi dolgozó, a gépszerelő és az óvónő is. A településen huszonheten vannak, akik rendszeresen fizetik a tagsá­gi díjat és a „derékhadát” képezik a mozgalomnak. De tulajdonképpen a falu apraja- nagyja pártoló tagnak szá­M ár reggel óta nem lelte a helyét. Szidta a szabad szombatot, meg ______ azt, aki kitalálta, merthogy azó­ta mindenféle asszonymunkával kell ne­ki foglalkoznia. Pontosabban kellene, de hát Mariska asszony szerint az ő férje kétbalkezes, az isten csak nyűgnek te­remtette erre a világra, legjobb, ha fél­reáll az útjából, mert akkor gyorsabban meglesz a munkával. így zsörtölődött ő ma is, mint minden szombaton és várta a fél hármat, mint a szabadulás óráját. A drágalátos em­bere ugyanis már ekkor glédában állt, tiszta zsebkendőt is kért, azután elkö­szönt: — Na asszony, örülhetsz, most nem látsz egy darabig. — Végre, valahára! Mégiscsak van is­ten az égben, hogy megszabadít tőled, ha csak kis időre is. Azért nem kell az egész százast a kocsmában hagyni! Ezen aztán már kacagtak mind a ket­ten, hiszen Mariska asszony éppúgy tudta, mint a férje, hogy ez a szombat délutáni program a legolcsóbb káros szenvedély a világon. Kezdődik a foci­idény, ma van a nyitány, s addig bele sem fúj a bíró a sípjába, amíg ott nincs a lelátón ő, a téemká lakatos. Ilyenkor, mintha még a nap is szebben sütne, szinte az egész világ megszépül előtte. Könnyűnek érzi magát, fütyülni volna kedve. Hát még Mariska asszony! Mióta be- hurcolkodtak ebbe a munkásakciós la­kásba a hatodik emeletre, azóta egyhu­zamban ő olyan boldognak érzi magát, hogy szinte bizsereg tőle a húsa. Két és fél szoba, takaros kis konyhával. A két fiúé az egyik szoba, a félben apjukom az úr, ő kérte, merthogy éjszakánként horkolni szokott, különösen, ha úgy jön ki a lépés és megiszik vagy három üveg sört. Mariska asszony így külön szobá­ban van, igaz, oda csak lefeküdni jár, de hát akkor is nagy dolog ez, kérem. Tízévi albérlet után, áh, ezt úgyse érti, aki nem próbálta. Mariska asszonynak itt, ebben a szép új lakásban folyton sírhatnékja van. ügy szeretné kibőgni magát örömében mindennap, hogy őhozzá, ha később is, de ilyen kegyes a sors, egy ilyen gyö­nyörű lakással ajándékozta meg. Itt mindig van mit tenni-venni, talál el- rendeznivalót. Hát ezért is várta már ezt a fene nagy bajnokságot: ilyenkor legalább elmegy az ember a háztól, a fiúk is odacsatangolnak a téren és ő ked­vére felforgathatja az egész házat. Le­szedi a függönyt a konyhában, beáztat­ja, majd később átgyúrja, öblíti, bele a centrifugába és már teheti is vissza. Feltekeri a szőnyegeket, liftbe száll velük, lent a porolónál újjávarázsolja és ha újra felér, letörölget, elő a porszívót, mégcsak a plafonról is összeszedi a por­szemeket. Bútorfénnyel végigdolgozza a szekrényt, attól olyan jó illat lesz a szo­bákban. Az ágyneműt, ami reggel óta kint szellőzik az erkélyen, gondosan visszarakja a helyére, egyenesre keféli a szőnyeg rojtját, megöntözi az örök­zöldeket meg a muskátlit az erkély ab­lakánál, azután bevonul a fiúk szobá­jába, előkapja a már vízzel bepergetett mosott ruhát, s míg felforrósodik a va­saló, felteszi a Karády-nagylemezt. Min­dig ezt hallgatja és közben nincs ideje odafigyelni, hogy elfáradt-e. Különben sem fáradós, bírja a munkát. Fél hét felé meggyújtja a lángot a sárga fazék alatt, amibe még délben berakta a töltött káposztát. így szokta meg az ura: mire hazajön a meccsről, éppen félfőttében lesz a káposzta, az a legfinomabb falat neki az egész héten. Jön is az embere, fülig ér a szája, győzött a csapat és jó hidfeg sört kapott a sarkon. Beleszagol a levegőbe, érzi a friss káposzta meg a paradicsom illatát, hát le is ül nyomban a konyhában, s amíg Mariska asszony kiszed neki hat töltikét, ő csak mondja, egyre mondja, milyen ragyogóan hajtottak a fiúk, te asszony, olyat még életedben sem lát­tál. Mariska asszony csak mosolyog raj­ta, kibont egy üveg sört a káposztához, azután tettetett sértődéssel mondja, iga­zán észrevehetné, hogy puccba vágta a lakást. — Még szép — mondja a lakatos — és ezzel túl is van a nagy elismerésen. — Hanem a fiúk a pályán, te asszony. így megy a tévéhíradóig, amikor a ház ura leül a fotelbe, s csendre inti a köz­ben hazarontó két srácot, merthogy ő kíváncsi a világ dolgaira is. Mariska asszony elmosogat, lesikálja a két fiúról a koszt, ágyba dugja őket, s mire leülne, ő is a tévé elé, már látja, hogy apjuk ültében az igazak álmát alussza. Hadd aludjon, ha így esik jól neki. Nézi az emberét, meg a szép szobát, s minduntalan az jár a fejében, hogy mi­lyen szép nap volt ez a szombat is. A. S. mit. A legaktívabbak közé tartozik Igaz Dániel, aki har­mincháromszoros véradó. Az életeket mentő férfinak Dóra idén nyújtotta át a Kiváló Véradó kitüntetést. Az ese­mény nagy visszhangra ta­lált Vámosorosziban. Töb­ben kérték is, hogy szervez­zenek véradást a faluban. A kérést Dóra továbbította a járási vezetőségnek. Szép szóval, jó útra Az alapszervezet idei prog­ramja tintával, gyöngybetűk­kel íródott. Már év elején ki­pipálhattak egy sort, amikor a körzeti orvos előadást tartott a családi életre nevelésről és a terhesség megelőzéséről. Az előadásra az alapszerve­zet és a KISZ-szervezet kö­zösen mozgósított. Ősszel, úgy a betakarítás végén még egy előadás lesz az egészség- nevelésről, az alkoholizmus­ról. A falu kultúrházában na­gyobb lélegzetű tanfolyamot is rendeznek. Ezen az elsőse­gélynyújtás alapjaira tanít­ják meg a jelentkező diáko­kat, tsz-tagokat és háztartás­beli asszonyokat. Ugyancsak az őszi feladatok között sze­repel a Tiszta udvar, rendes ház mozgalom kiterjesztése. Négy kiskorú, veszélyeztetett gyermek (testvérek) szüleivel többször akarnak találkozni Dóráék. Bíznak benne, hogy szép szóval jó útra térítik az italozó szülőket. Egy humá­nus feladatra mozgósítják az úttörőket is. Az iskolás fiúk a KISZ-esek közreműködésé­vel segítik a magukra ma­radt idős emberek téli tüze­lőjének beszerzését. A lányok is kinyújthatják segítő kar­jukat: takaríthatnak, meszel­hetnek, bevásárolhatnak. Rossz szokások — Ha szót kapna a kong­resszuson, mit mondana? — Egyebek közt elmonda­nám, hogy a szatmári pálin­kából és a többi erős pálin­kából az országban minde­nütt kevesebbet igyanak. Gyorsabban változzanak az étkezési szokások, kevesebb zsíros szalonna kerüljön az asztalra. Kérném, hogy a Vöröskereszt is eredménye­sebben segítse az öregek és a fiatalok kapcsolatának ja­vítását. Dóra mozgékony munkás­lány. Az ipari szövetkezetben „szalagmunkát” végez, de magának és rokonainak egye­dül varrja a ruhákat. Ha­marosan újabb ruhát szab ma­gára, mert tudja, hogy a Parlamentben nemcsak mun­ka, ünnep is lesz. N. L. RAJT T udom, ma már nem szeptember 1. az isko­laév kezdete, előbbre került az néhány, nappal, te­kintettel arra, hogy ezentúl az iskolahét is mindössze öt napból áll csak. De aligha tévedek, ha azt mondom: az igazi kezdet, a jelképes rajt, azért mégis csak szeptember első napja. Lehet, hogy öregszem, de az évek haladtával ilyenkor tanévkezdetkor egyre többet gondolok hajdani tanáraim­ra, jókra, rosszakra, persze inkább a jókra. Panni néni­re, az elsős tanító nénire, aki gyakorlati munkája, s nem valamely intézet körülbástyá­zott íróasztala mellett lett tankönyvszerző, és az írni, olvasni, számolni tanítás nagymestere. Eszembe jut Csányi Béla bácsi, a már akkoriban is ki­halófélben lévő igazi tanító­nemzedék egyik utolsó, és Pestre szakadt képviselője, aki miközben csodabicskájá­val szobrot faragott óra alatt a katedrán (egy darab meg­munkálni való fa mindig volt nála), nyitott füllel és szem­mel figyelt minket, tudott rólunk mindent, úgy nézett ránk, mintha egyetlen apró falu testközelben élő cseme­téi, nem pedig a széles Fe­rencvárosból összeverbuvá­lódott gyerekhad lettünk vol­na. És eszembe jut Unger ta­nár úr a gimnáziumból, aki a történelemmel az életre és a haza szeretetére okított minket okos szóval, igaz ér­zelmekkel, akinek szeme el­homályosult, s hangja el­csuklott, amikor arról be­szélt, ahogy a nagymajtényi síkon lehanyatlottak a kuruc zászlók. ő volt az, akinek volt mersze — és kellő böl­csessége — ahhoz, hogy va­lamikor 1956 őszén, amikor újra iskolapadba ülhettünk végre, értékelni merje az októberben történteket, és azt mondja: történt volt bár­mi, most a tisztességes em­ber csak egyet tehet, dolgo­zik becsülettel. Ez — termé­szetesen — ránk, felkavart agyú tizenöt évesekre is vo­natkozott. S zerencsém volt az isko­lával, mert az említett legkiemelkedőbbek mellett, számos jó tanárról emlékezhetnék még. Emlé­kezhetnék, de nem azért so­roltam itt fel őket, hogy ifjú koromat idézgessem, habár ez korántsem minősíthető ma­gánügynek, hiszen ezek az emberek — tanárok — ge­nerációkat növesztettek fel emlékezetes módon. A név­sort nem ezért szedtem ösz­sze. Inkább azért, mert most, a tanév kezdetén egyebet nem kívánhatok a diákok­nak, mint hogy egyszer ne­kik is névsoruk legyen ilyen tanárokból. A tanároknak pe­dig szívből áhítom, hogy mi­nél többen kerüljenek rá egy-egy ilyen lajstromra. S. Z. Hogy vagy, elnök? Egy boldogság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents