Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-25 / 225. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. szeptember 25. Szolidárisak vagyunk a palesztin náp harcával, a libanoni hazafiakkal Az Országos Béketanács nyilatkozata A bécsi látogatás I smét magas szintű eszmecserével gaz­dagodnak a ma­gyar—osztrák kapcsola­tok: dr. Bruno Kreisky kancellár meghívására Bécsbé utazik Lázár - György miniszterelnök. A folyamatosság kifejező­dése lesz ez a néhány nap, annak jele, hogy a két or­szág viszonya töretlen, ki­egyensúlyozott, fejlődő­képes. Magyarország és Auszt­ria között azonban a kap­csolatok továbbfejleszté­se a cél. Mindkét ország számára rendkívül fontos például a gazdasági szá­lak erősítése. A budapes­ti látványos osztrák szál­lodaépítkezés csak egy a sok ügylet közül. Auszt­ria a nem szocialista part­nereink sorában (az NSZK után) a második helyen áll. Kereskedelmi forgal­munk az elmúlt években erőteljesen bővült. S ha a nemzetközi válság és a két ország belső gazdasági gondjai nagyobb erőfeszí­téseket követelnek is, (egyebek között a magyar fél hátrányára kiegyensú­lyozatlan mérleg javítá­sát) — megvan a lehető­ség a jó irányzat folytatá­sára. Ezt a reményt a kö­zös érdekek alapozzák meg, így a 120 érvényes kooperációs megállapo­dás, az árucsere különbö­ző területei, '.z energeti­kában és a harmadik pia­cokon. Rendszeresen olvasha­tunk a lapokban híreket közös érdekű kulturális eseményekről. Nemcsak a bécsi Collegium Hungari- cum és a budapesti Oszt­rák Kultúrcentrum mun­káját említhetjük, hanem a tudomány, a zene, a mű­vészet, az irodalom közös , vonatkozású eseményeit. Nem hagyhatjuk említet- lenül az emberi viszony­latokat, főképp a turiz­must. A vízumkényszer megszüntetése módot adott a kölcsönösen meglévő ér­deklődés növelésére, az idegenforgalom könnyíté­sére. Mindehhez hozzájárul az a megbecsülés, ame­lyet egymás nemzetközi szerepe iránt érzünk. Ausztria kormánya tisz­teletre méltó erőfeszítése­ket tett és tesz az európai enyhülésért, de földré­szünk keretein túl is. A mostani bécsi tárgyaláso­kon tehát — a kétoldalú kapcsolatokon túl — nyil­ván foglalkoznak majd nemzetközi problémák­kal. Közeledik a madridi biztonsági értekezlet fel­újításának ideje. Ausztria annak a — még az esztendő elején előter­jesztett — semleges el nem kötelezett javaslat­tervnek egyik társszerző­je, amelyet a szocialista országok véleménye sze­rint alapnak lehet tekin­teni egy, a helsinki záró­okmány szellemében fo­galmazandó madridi ha­tározat létrehozásához. Feltehetően szóba kerül­nek a fegyverkorlátozás, a kelet—nyugati viszony kérdései is. H ozzávetőlegesen egy esztendeje járt ná­lunk Bruno Kreisky, látogatását viszonozza Most Lázár György. Biz­tosak vagyunk abban — minden feltétel megvan éhhez —, hogy a találko­zó sikeres lesz, elmélyíti a két ország barátságát, is­mét igazolva a sokszor, s joggal hangoztatott tételt: Magyarország és Ausztria viszonya a különböző tár­sadalmi rendszerű államok gyümölcsöző kapcsolata­inak jó és tartós példája. Tatár Imre s ____________J 1982. szeptember 24. — A magyar társadalom mély megdöbbenéssel és egyöntetű felháborodással fogadta a bejrúti palesztin menekülttá­borokban elkövetett véreng­zés hírét. A nyilvánosságra került újabb és újabb tények cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy tudatos tömeggyilkos­ság történt, amely kimeríti a nemzetközi jog által elítélt genocídium, a népirtás fogal­mát. — Egyebek között ezt tartalmazza az Országos Bé­ketanács pénteken közzétett nyilatkozata, amely kiemeli: védtelen embereket, aggas­tyánokat, asszonyokat, gyer­mekeket ért az erőszakos ha­lál, nem kímélték a karonülő csecsemőket, várandós anyá­kat, a kórházban fekvő ma­gatehetetlen betegeket, a hi­vatásukat teljesítő orvosokat és ápolókat sem. Ezzel to­vább folytatódott és minden eddiginél drámaibb fordula­tot vett az a hosszúra nyúló szenvedés, amely az agresszió áldozatául esett palesztin né­pet és Libanont sújtja. A magyar közvélemény ér­zéseit tolmácsolva az Orszá­gos Béketanács követeli, hogy mielőbb vizsgálják ki a tragikus bejrúti eseménye­ket, a bűnösök és cinkosaik pedig nyerjék el méltó bün­tetésüket, hiszen a bejrúti véres hét vége azért követ­kezhetett be, mert a megszál­ló izraeli hadsereg kaput nyitott a fasiszta bandáknak, elősegítette ténykedésüket és fedezte őket, Washingtonban pedig nem voltak hajlandóak ficvetembe venni az előzetes 45. A nyár elejét Érmindszen- ten töltötték az egybegyűlt családdal, az igazi nyaralási idényre hazatértek Csúcsára, és amit csak reméltek, de Ady meg nem kapott egész­ségében Balatonfüredtől, azt megadta a Sebes-Körös. Für­dőzéssel, napozással tűrhető­en rendbe jött a költő. Csak éppen nem volt képes alkal­mazni önmagára azt a bölcs teóriát, amelyet előadott öccsének arról a bizonyos re­pedt pohárról. Átmeneti gyógyulását ősz­szel újabb súlyos hanyatlás követte. Októberben felköl­töztek Pestre. Még nem a Ve­res Pálné utcai lakásba, mert akörül még tartott a huza­vona. Egyelőre a Duna-kor­nyomatékos figyelmeztetése­ket. A, Országos Béketanács mély meggyőződése, hogy a bejrúti tragédia nyomán még inkább fokozni kell az erőfeszítése­ket egy átfogó, igazságos kö­zel-keleti békerendezés érde­kében. Biztató elem lehet a válságban, hogy az utóbbi időben több fontos béketenv került előterjesztésre, így a Leonyid. Brezsnyev által elő­terjesztett hatpontos rende­zési javaslat, s a fes-i arab csúcstalálkozón elfogadott in­dítványok. Elengedhetetlenül szükséges, hogy komoly, ér­demi tárgyalásokra kerüljön sor annak a válságnak fel­számolására, amely öt hábo­rúval járt Közel-Keleten és a nemzetközi feszültség állan­dó góca. Az Országos Béketanács szolidáris a palesztin arab néppel, amely törvényes nem­zeti jogaiért, hazája megte­remtéséért folytatja nehéz és áldozatos küzdelmét. Szo­lidárisak vagyunk a libanoni hazafiakkal, akik csatatér he­lyett virágzó, egységes orszá­got kívánnak az arab orszá­gok antiimperialista kiállásá­val és Izrael demokratikűs erőivel, amelyek bátran fel­lépnek kormányuk békeel­lenes politikájával szemben. Csak a hódítás megféke­zése, a megszállás megszűn­tetése, a hazához és az embe­ri élethez való jog biztosítá­sa, a békés tárgyalások hoz­hatnak megnyugvást a Kö­zel-Keletnek, s járulhatnak hozzá a nemzetközi viszo­nyok javításához — hangsú- Ívnv O^T zón lévő fényes Hungária Szállodában laktak. Csinszka belemerült a pazarló költe­kezésbe, egyszerűen képtelen volt magát mérsékelni, noha Ady szemrehányásokat telt neki, s amiatt is váltig pa­naszkodott, hogy számára túl zajos, túl forgalmas a Hun­gária. Követelte, költözzenek át a csendes Magyar Király­ba. Csinszka erről hallani sem akart, méltóságukon alu­linak tartotta az olcsó hotelt. Végül mindketten engedtek és harmadik megoldásként a Vadászkürtöt választották. Innen már a véleges otthon­ba költözhettek 1917 novem­berének második felében. Mire megérték az áhított napot, Ady idegeit alaposan megtépázta a sok izgalom. Betegsége súlyosabbnak bi­Le a szörnyeteggel! Jeruzsálemben tüntető izraeli fiatalok Sharon hadügyminiszter arcképét emelik magasba, rajta ez­zel a felirattal: „Állítsátok meg a szörnyeteget!” (Kelet-Ma- gyarország telefotó) ■■ i ■ t— ——rm.. i Gerencsér i jT ^ f ___ Miklós: A holnap I/-* Ady Endre ClCDC élettörténete Hevesen támad a jobboldal nehéz évek várnak ? BREZSNYEV BAKUBA ÉRKEZETT Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke pénte­ken délben Bakuba, Azer­bajdzsán fővárosába érke­zett. A szovjet vezetőt a re­pülőtéren Gejdar Alijev, az Azerbajdzsáni KP KB első titkára és más személyiségek fogadták. MOZAMBIKI ELLEN­FORRADALMÁROK A mozambiki fegyveres erők abban a tisztogató ak­cióban, amelyet a dél-afri­kai fajüldöző rezsim által támogatott ellenforradalmi bandák ellen indítottak, szep­tember 20. és 22. között meg­semmisítették a lázadók há­rom táborát és mintegy 20 ellenforradalmárt megöltek vagy fogságba ejtettek. A kormánycsapatok nagy meny- nyiségű fegyvert és hadi­anyagot is lefoglaltak. GUATEMALA: ÁRVÍZ Guatemalaváros, 1982. szep­tember 24. (AFP) — A múlt heti heves esőzések nyomán Guatemala déli részén meg­áradt folyók eddig mintegy 500 ember életét oltották ki, és 20 ezren maradtak fedél nélkül. Az árvíz hidakat, uta­kat, helyenként falukat mo­sott el. Hivatalos források szerint az áradás mintegy 27 ezer hektáron megsemmisítet­te a termést, az anyagi kár jelentős. „VÖRÖS BRIGÁDOK” Antonio Palumbo tizedes csütörtökön belehalt a „Vö­rös brigádok” nevű olasz ter­rorszervezetnek augusztus 26- án Salernóban egy katonai őrjárat ellen intézett támadá­sa során szerzett sebesülései­be. A támadás révén a szer­vezet tagjai jelentős meny- nyiségű fegyvert szereztek, két rendőr életét vesztette és három katona, köztük Pa­lumbo megsebesült. Mitterrand francia elnök még augusztus végén erélyes intézkedéseket helyezett kilá­tásba az elharapózó terroriz­mus ellen. A következő hó­napok mutatják majd meg, hogy a rendőrség, a csendőr­ség és a határőrség létszá­mának emelése, a rendőrség és elhárító szervek munkájá­nak összehangolása milyen eredményt hoz. Annyi azon­ban már bizonyos, hogy a terrorhullám, amely elsősor­ban a közel-keleti esemé­nyekhez és a libanoni hábo­rúhoz kapcsolódott, komoly belpolitikai gondokat idézett fel a szocialista elnök és a francia baloldal kormánya számára. Propaganda­hullám A gondok kísérő jelensége az, hogy a kormányzásból kiszorított jobboldal propa­gandatámadásba ment át. A napokba- Giscard d’Estaing volt elnök — más jobboldali politikusokkal együtt — hosszú, éleshangú tv-nyilat- kozatban ellenzéki offenzívát hirdetett a baloldali kor­mányzás ellen. Hivatkozott az utóbbi hónapok életnívó­esésére, s megkockáztatta a kijelentést: „A szocializmus egyszerűen nem megy.” Mindazonáltal csak 1986—87- es hatalomváltást helyezett kilátásba, mert — szavai sze­rint — a polgári pártoknak nem 51 százalékos többség kell. Jasques Cirac, a jobboldal jellegzetes képviselője, Pá­rizs polgármestere, szintén a tv-ben, a szocialista kor­mányzás két éven belüli bu­kását jósolta. Részben a szo­cialista vezetés korábban ho­zott pozitív polgárjogi in­tézkedéseivel magyarázták a terrorista hullámot és a me­rényletek ürügyén a kormány igazságügyminiszterét, Robert Badintert támadták. Az igazságügy-miniszter a szocialista választási győze­lem után ugyanis döntő sze­repet játszott a halálbünte­tés eltörlésében, a büntető­törvénykönyv átdolgozásá­ban, a rendőrség és a csend­őrség „különleges intézkedé­si jogkörének szűkítésében”. Badinter személyében a jobb­oldal magát Mitterrand elnö­köt és politikáját támadja. Külön gondot jelent az el­nök számára, hogy ebben a kérdésben a kabinet nem egységes. Defterre belügy­miniszter a meghozottaknál jóval keményebb intézkedé­seket követel. Ezektől a kor­mány elzárkózik, mert a ter­rorizmus kérdésétől teljesen függetlenül azok visszalépést jelentenének a polgári sza­badságjogok védelmétől, a szocialisták belpolitikai prog­ramjától. Á reformok és a válság A jobboldal támadásának erejét és hatásosságát növe­li, <hogy olyan gazdasági-szo­ciális háttér előtt zajlik, amely kedvezőtlen Mitter­rand és baloldali kormánya számára. Az alapvető problé­ma az, hogy megválasztása után Mitterrand és kormá­nya nagy strukturális refor­mok alapjait fektette le. E szerkezeti jellegű változások — mindenekelőtt az államo­sítás kiterjesztése — a fran­cia tőke heves ellenállásá­val találkozott. A beruházá­si kedv megcsappant. Igaz, ebben része van a világgazdasági klíma romlá­sának is. De mivel a világ- gazdasági válság egyre sú­lyosabb, a kormány gazdasá­gi programjának jótékony hatása eddig nem bontakoz­hatott ki. A tőkések ellenál­lása végül a gazdasági krízis, az infláció mellett a munka- nélküliség emelkedéséhez is vezetett, holott kora tavasz- szal is csak azt ígérhette a kormány, hogy az év folya­mán stabilizálja a munka- nélküliek számát. Mindez elég volt ahhoz, hogy a politikailag el nem kötelezett, de mennyiségileg döntő jelentőségű választó­rétegek bizalma meginogjon. Tavasszal, az ország felében megtartott járási választáso­kon, a baloldal visszaesésé­ben és a jobboldali ellenzék jelentős előretörésében ez tükröződött. A járási választás óta a gazdasági helyzet nem javult. A munkanélküliek száma meghaladja a kétmilliót, vagyis majdnem 13 százalék­kal több, mint egy éve. Ma a bérből és fizetésből élő la­kosság több mint 11 százalé­ka van munka nélkül. Az in­fláció körülbelül évi 12 szá­zalékos ütemben nő. A kor­mány célja most az, hogy ezt tíz százalékra szorítsa le. Terror és etika Érthető, hogy ilyen hely­zetben a jobboldal támadása erősödik. Céljuk: elterelni a figyelmet arról, hogy a Mit- terrand-kormány és a szak- szervezetek együttműködése egyrészt a munkanélküliség növekedési ütemét némiképp lassította, s hogy a kénysze­rű árbefagyasztási politika korlátok közé szorította az inflációt. A baloldali államfőnek jelenleg tehát a gazdasági visszaesés mellett kell „el­nökölnie” és ez széles táma­dási felületet nyújt a jobb­oldali ellenzék számára. A terrorkampányra hivatkozó és az igazságügy-miniszter személyében a rendszer eti­káját és politikai gyakorla­tát támadó ellenzék a gazda­sági életben folytatott akna­munkáját tehát kibővítette. Államjogilag sem az elnök, sem,a kormány nincs ve­szélyben Legközelebb csak 1986-ban kell nemzetgyűlési választást tartani, az elnök- választás időpontja pedig 1988. Idő tehát van. Az ellen­zék támadásának hevessége azonban arra mutat, hogy az elkövetkező éveket tűrhetet­lenül nehézzé kívánja tenni a szocialista elnök számára. Mitterrand hitelével egyelő­re ugyan nincs baj, erre utal a négymilliárd dolláros ál­lamkölcsön meglepően gyors túljegyzése. Az eddig lejegy­zett ötmilliárddal azonban nagyon ügyesen kell gazdál­kodnia, mert az ellenzék min­den lehető akadályt oda gör­dít majd a gazdasági tervek útjába. zonyult, semhogy házilag ke­zelhették volna, Csinszka mégsem engedte szanatóri­umba szállítani. Konok ellen­kezését az tette elfogadható­vá, hogy valóban a legna­gyobb önfeláldozással gon­doskodott férjéről. A sok iz­gatott vita után hangulatuk végül mégis jóra fordult: la- kásszentelőre megérkezett Érmindszentről az idős Ady házaspár, magával hozva mindenféle hazai finomságot, nem feledkezve meg a jó ér- melléki borról sem. Talán ez Volt az a néhány nap, amikor Ady Endre utoljára boldog­nak mondhatta magát. Irodalomtörténetileg az a legfontosabb 1917 őszéből, hogy ekkor készült A halot­tak élén című kötet, Ady éle­tében az utolsó. Hatvány La­jos, a barát és mecénás vá­logatta, szerkesztette. A köl­tő éber figyelemmel kísérte a munkát, minden apró rész­letbe beleszólt, mert még olyan emberben sem bí­zott meg teljesen esztétikai ügyekben, aki száz és száz esetben bizonyította értő jó­indulatát, türelmes önzetlen­ségét. Elég az hozzá, hogy kínkeservesen egyeztek meg sorról sorra, részletről rész­letre, és Hatvány Lajos ta­pintatos szívósságának kö­szönhetően reprezentatív kö­tet láthatott napvilágot 1917 decemberében ama versek­ből, amelyek a háború alatt íródtak. Ady nem akarta Pesten tölteni a karácsonyt és az új­évet. Ragaszkodott ahhoz, hogy gyenge fizikai állapota ellenére utazzanak Csúcsá­ra. Az ünnepek után meg­nyugodva, valamivel jobb ál­lapotban érkezett vissza a Veres Pálné utcába, kíván­ságára felköltözött velük Berta néni, Csinszka nagy­anyja, akit gyengéd szerete- tével tüntetett ki a költő. 1918 elejétől nagy élet zaj­lott a Veres Pálné utcai la­kásban. Igazi Parnasszussá lett Ady Endre otthona. Aki számított valakinek a művé­szetben és az irodalomban, az mind megfordult itt es­ténként, délutánonként- Schöpflin Aladártól Bölöni Györgyig, Hatvány Lajostól Babits Mihályig, Móricz Zsigmondtól Fenyő Miksáig, Ignotus Páltól Jászi Oszká­rig. Ady az állandósult testi gyengeség miatt ritkán moz­dult ki a lakásból, elvétve vállalkozott egy-egy vendég­lői vacsorára vagy rövid sé­tára a Duna-korzón." Ám ott­hon is sokat adott közismert ápoltságára. Mindig elegáns volt, akkor is, ha teveszőr köntösét viselte. Néha napo­kig nem kelt fel, ilyenkor csak bizalmasabb vendégelt fogadta. (Folytatjuk) (— !• —e)

Next

/
Thumbnails
Contents