Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-25 / 225. szám
1982. szeptember 25. Kelet-Magyarország 3 Hol volt az a nyár? TÖBBSZÖR TETTÜK SZÓVÁ lapunkban tavasz óta: aggódunk megyeszékhelyünk lakosságának nyári közművelődési programjaiért, szórakozásáért. Cikkeinkben több alkalommal foglalkoztunk azzal, hogy más városokkal ellentétben nekünk nincsenek igazán színvonalas nyári rendezvényeink. Hiányzik egy olyan Jellegzetes programsorozat, mely, miként a gyulai, a szentendrei, az egri nyár stb. méltó keretet kínálna ' a városukat szerető nyíregyháziaknak és a vendégségbe érkező idegenek szórakoztatásához, művészeti-művelődési igényeinek kielégítéséhez. Sovány vigasz ugyanis azt mondani a vendégnek: nekünk már új színházunk is van; új művelődési házat avattunk tavaly 170 millióért, de hát most éppen nincs semmi. Ha a programok számát nézzük, nem panaszkodhatunk — mert csak beat- koncertből volt egy sereg — ami viszont a választékot illeti, igen keveset találunk a nagyközönséget, az utca egyszerű emberét érdeklő kínálatból. A tudományos konferencia, a szakcélú kiállítás is erőt kíván a szervezőtől, de a közművelődéstől eddig távol maradt rétegeket bizony nem csábítja. Az a nyíregyházi nyár című programsorozat, az a Nyírségi Ősz, az a tavaszi művészeti hetek, ahol mindig ugyanazzal a száz arccal találkozhatunk, nem éri el a célját, csak a keveseknek szól, márpedig a közművelődés ügye ezzel ellentétes. ORSZÁGSZERTE virágoznák a szabadtéri színpadok — némelyik sokkal szerényebb, mint a mienk. Ezeken a színpadokon a külföldi közönséget is vonzó darabokra alig lehet jegyet kapni — s itt nefncsak Szegedre gondolunk. Minden jelentősebb városunk igyekezett kialakítani a maga profilját, élve a lehetőséggel és kihasználva olykor a lehetetlent is. Elég talán egyetlen példát említeni innen a szomszédból: Kisvárdát. Nyári önálló színháztársulatot hoztak létre, országos visszhanggal, az egyik műsorukat a tévé is fölvette, ám amikor nekünk, nyíregyháziaknak fölajánlották, hogy szívesen eljönnek egy-egy produkcióval; visszautasítottuk. Ügy tűnik, szemléletbeli kérdésről van szó. A szabadtérin, jól tudjuk, pénzkérdés is közbeszólt, — épp kultúrára adott ki százmilliókat a megye a színház és a művelődési ház építésére — de nem éltünk a világítást nem kívánó, a szombat, vasárnap délelőtti gyerek- és felnőttszórakoztatás lehetőségeivel sem. Aztán: a művelődési központ tág alsó tere is kiválóan alkalmas szabadtéri rendezvények megtartására, nem egy-két alkalommal, hanem rendszeresen! Miért hárítjuk át az egyetlen ifjúsági parkra a nyári szórakoztatás jó funkcióját? Húsz éven felüliek már nemigen mennek őrjöngő beatkoncertekre! Kellenek, kellenének a sokakat érdeklő rendezvények. A közösség joggal vár többet, mint eddig, hiszen beléptek színvonalas művelődési intézményeink, a színház és a megyei művelődési ház. MERT AMIT MOST nyári műsor alatt meghirdettek, nem különbözött az előző évekétől. Úgy tűnik, tapasztalni, tanulni kell még, mi illik a nyári profilba, mit vár a közönség, mire kell az országos mércét tekintve százezres nagyvárosunkat figyelembe véve gondolnunk. Érdemes például folytatni a városháza udvarán kísérletképp rendezett programokat. Hasznos saját amatőr népművészeti együtteseink szerepeltetése — nem is kerül sokba, s ők is boldogok, hogy felléphetnek. „Importált” együttesek esetében pedig legyenek szakértők, akik előre megnézik, van-e lézer a baletthez, egyszerre kezdenek-e hangszereiken az együttes tagjai — egyszóval egy sereg tanulni- valónk van még. A közönség ugyanis nem szereti, ha a pénzéért félrevezetik. AZ ÉLET, A GYAKORLAT új igényeket támasztott a művelődési programok szervezői iránt. Nyáron vagyunk szabadságon, ilyenkor érkeznek vendégeink, ráérünk, szeretnénk szórakozni, művelődni. Reméljük a jövőre már, lehet benne részünk pompás művelődési intézményeink jóvoltából. Baraksó Erzsébet KIVÁLTSÁGOS HELYZETBEN? Az ököritófülpösi Szamos menti Egyetértés Tsz határában speciális gépekkel gyűjtik össze a levágott lucernát a gazdaság lucernalisztüzeme részére. (Gaál Béla felvétele) Adózás gépi könyveléssel Vásárosnaményban viszonylag alacsony a lakosság által befizetett adók összege a költségvetés és fejlesztés százmilliót meghaladó tételeihez képest, azonban nem közömbös, hogy a megfelelő adók időben befolyjanak a város kasszájába. Mintegy kétmillió forint befizetéséről van szó egy évben. Az adózók — javarészt az ingatlantulajdonosok — száma pedig meghalad, ja a 2200-at. A jobb nyilvántartás érdekében az idén áttértek a gépi könyvelésre, amely gyorsítja a munkát a tanácson. Füstcsökönyök Mándokrél A Mándoki Fa- és Vastömegcikk Ipari Szövetkezetben készül a füstcsökönyök. (Jávor László felvétele) □ z ősz első napját írjuk. Szeptember 21-et mutat a naptár, szerencsére ez mitsem változtat a tényen, gyönyörű a reggel, itt a Kraszna-parton. A gátoldalban idősebb ember kaszál, a penge suhogása felhallik egészen a hídig. Pontos, kimért mozdulatokkal halad, remegve dől a fű a földre. Hátunk mögött a kocsordi faluszél, szemben meg, túl a folyón Szalka, égfelé nyújtózkodó házaival. — Vigyázzanak, harmatos még a fű, lecsúsznak, — kiált az öreg lentről, s megtör- li a homlokát. Hátán az ing csurom víz, meleg van, szikrázik a reggeli nap. — Süssön is, száradjon a takarmány! — mondja, s nyújtja a kezét: — Vilicsku Bertalan, innen Kocsordról. — Jószágnak lesz? — mutatunk a rendre vágót fűre. — Azt hitték, hogy én eszem meg? — nevet. — Jószágnak persze, van otthon két kis üsző, megennék azok a vasat is. Most adtam le kettőt a tavaszon, már kezdenek ezek is odaérni. De takarmány nélkül? Hát ezért igyekszem. Zsebbe nyúl, cigaretta után kotorászik, csendesen fújja a füstöt. Bőr Lenin-sapkáját fejebúbjára tolja, elégedetten néz vissza a levágott partoldalra. Őszi reggel — Lassan már húsz éve, hogy én kaszálom ezt a szakaszt — mondja — jól jár a gátőr, hiszen tisztán tartom a töltést, nekem meg mindig kell a takarmány. Nyugdíjas vagyok ugye, ráérek kaszál- gatni. Á, nem, nem a földből éltem én, vasutas voltam. Itt Szálkán majd negyven évig. Különben Orosziból, Sáros- orosziból kerültem erre a tájra. Beregszász mellől, a Tiszán túlról. Ukrajna most, előtte meg a cseheké volt, én is náluk töltöttem a katonaidőt. Aztán jött a háború, ismét a magyaroké lett, idehívtak be Kocsordra hídőrnek. — S itt ragadt... — Itt hát. A feleségemnél voltunk elkvártélyozva, ösz- szemelegedtünk, megházasodtunk. Felneveltünk nyolc szép gyermeket, kirepült mind, de egyet sem engedtünk el üres kézzel. Szeretem én a munkát, segítettük hát őket, hogyne segítettük volna. Mondom, a vasútnál szolgáltam, de csináltam én mindent. Házakat építettem, pedig nincs nekem ahhoz papírom, az élet tanított rá. Reggel hazajöttem az éjjeli műszakból, ettem valamit, de már mentem is. Hol gerendát ácsoltam, maltert kevertem, hol meg cipőt javítottam. Építettem én a múltkorában is olyan csűrt, hogy a mesterek csak legyintettek: az nem igaz, azt a tetőt nem maga tette fél. Hát ki, káromkodtam, a jó isten? Szellő kerekedik, a túloldalon lévő tengeritábla lágyan mozdul, halkan zörögnek a sárga levelek. A vadlucerna, az üröm meg a réti csenkesz még haragoszöld, de a fűz a nyár már igen-igen sápadt. Némán potyognak a levelek. — Hát ez a nyár is elment, — töri meg a csendet az öreg. — De fene sem bánja, tele a csűr takarmánnyal, széna is van bőven. Felőlem akár holnap is jöhet a tél. Utána meg a tavasz, kezdődjön minden elölről. Magányos varjú vitorlázik át a fejünk fölött, szomorúan károg, talán az őszt köszönti. Vagy a nyártól búcsúzik... ? Balogh Géza Hullámzó élvonal Szemtől szemben dicsérni, a háta mögött szidni — valahogy ez a képlet jellemző manapság, amikor a termelési rendszerekről esik szó. Elhangzik a dicsérők táborában, hogy a magyar mezőgazdaság soha nem látott eredményeinek egyik nyitja éppen a különböző termelési rendszerek létrejötte. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben ez adta fajtában, gépesítésben, egyáltalán a termelés valamennyi lényeges tényezőjében azt a többletet, amely a fejlett országok jellemzője. A másik oldalon viszont gyakran hozzák fel ellenérvként — inkább baráti beszélgetéseken, mint hivatalos fórumokon —, hogy azért értek el korábban jó eredményeket a rendszerben termelők, mert sok szempontból kivételezett körülményeket teremtettek számukra, mi több, monopolhelyzetben voltak. Ma pedig, amikor az üzemek többsége már felzárkózott a rendszerek szintjére, azok nehezen adnak újat a tagoknak, kifulladóban van a termelési rendszerek egy része. Mitől félnek? Tény, hogy a termelési rendszerek helye és szerepe az utóbbi időben erősödött a megye mezőgazdaságában is. öt év alatt közel kétszeresére, mintegy 168 ezer hektárra emelkedett annak a földterületnek a nagysága, amit rendszerben művelnek meg. Jószerével alig van gazdaság, amelyik ne lenne tagja valamelyik kisebb vagy nagyobb, országos hatáskörű termelési rendszernek. Ezért példát bárhonnan hozhatnánk, mondhatnánk esetlegesnek tűnik, hogy a tárpái Esze Tamás Termelőszövetkezet vezetőinek tapasztalatait idézzük, míg az általános kép megrajzolásához a megyei tsz-szövetség szakembereit kértük meg. — Egy-egy igazgatósági, rendszerülésen általában agy - ba-főbe dicsérik a rendszert — ad helyzetképet Tóth József titkárhelyettes. — Persze, vannak viharos ülések is, de ott már a működésben lehet valami hiba. Aztán kiderül: a tsz-érdek- védelem éppen abban nyilvánul meg, hogy az egyedül magukat gyengének tudó gazdaságok a szövetségnél panaszolják el, ha valamilyen bajuk akad. Félnek attól, hogy erős a visszaütés, ha közvetlenül hallatják hangúkat. — A jó minőségű vetőmagot, a műtrágyát, a gépeket és alkatrészeket, a növényvédő szert a rendszertől kapjuk — magyarázza Szécsi Zoltán, a tarpai termelési főmérnök. — Egyszer akartunk kilépni a cukorrépa termesztésénél, rögtön nem kaptunk növényvédő szert. áll Kettőn a vásár Persze, kettőn áll a vásár. Semmit sem ér a mégoly kiváló szintű technika, technológia sem, ha nincs hozzáértő ember, aki az adott gazdaságban alkalmazni tudja. — A jó gazdaságokban a termelési rendszer által nyújtott információ bőségesen megtérül — vélekedik Kő-' posztássy Attila, a TESZÖV főmunkatársa. — A gyengéknél viszont nincs meg a befogadó képesség. — Hiába hozza fel a rosz- szat az a szövetkezet, amelyik a termesztési technológia előírásait felerészben sem hajtja végre. Nyilván nem lesz jó az eredménye — mondja Novák László termelési osztályvezető. — A baj talán ott van, hogy sokszor a termelési rendszer sem lép fel kellő szigorral azokkal szemben, akik rontják a hírnevét. Tagadhatatlan, hogy egy- egy gazdaság önmagában nem lett volna képes a megújulásra, a kalászosak, vagy az állattenyésztés ágaiban a mai követelményeknek megfelelő gazdálkodásra. Ehhez olyan korszerű szemlélet volt szükséges, amely a termelés teljes folyamatát áttekintette. S kellettek szakemberek, akik tisztában vannak a legfrissebb külföldi ismeretekkel, képesek magas szinten alkalmazni az újat. — Egyet el kell ismernünk — summázza Tarpán Szécsi Zoltán. — A szellemi tőke a termelési rendszereknél koncentrálódott. az általános ismereteket ők adták meg. Túl drága. A tsz-szövetségben pedig hozzátették mindehhez azt a kisugárzó hatást, amit az élenjáró termelési eljárások adtak az egyes gazdaságoknak. Nem véletlenül fogalmaz így Esze Zoltán, a tarpai főkönyvelő: — Annak a termelési rendszernek vagyok híve, amelyik jobban tudja mit kell csinálni, hozza azt a szellemi tőkét, amely révén mi is előrébb jutunk. Csakhogy azon sem árt meditálni, hogy ez a többlet többe is kerül. A vasmegyeri termelőszövetkezetnél esett meg néhány éve, hogy a nagy teljesítményű gépet át kellett adni más gazdaságnak, mert túl drágának tűnt a tsz-nek az üzemeltetése. Tarpán jóval túl vannak a félmillión, amikor azt ösz- szegzik, hogy milyen hozzájárulást fizetnek a különböző termelési rendszereknek. — Azért elvi tévedés lenne azt hinni, hogy a rendszergazdák lefölözik a hasznot — hangsúlyozza Tóth József. — A rendszerek közös vállalatok, visszatérítés van. Bár azt sem lehet elhallgatni, hogy az országos nagy rendszerek, mint a KITE, IKR, GITR a növénytermesztésben sokkal nagyobb tőkével rendelkeznek, többet tehetnek a tagokért, mint a kisebb, egyes növények termelésére társult rendszerek. Volt ugyanis olyan törekvés is, hogy a tájnak megfelelő növény termesztésére hozzanak létre termelési rendszert, de legalábbis társulást. A megyében szintén voltak és vannak hasonló törekvések. A dohánynál, a napraforgónál egyértelműen látszik a haszon, botladozik a juhtenyésztés, s a burgonyánál tulajdonképpen sikertelenségről beszélhetünk. Rendszerek konkurenciája A gazdaságok maguk döntik el, hogy kívánnak-e valamilyen termelési rendszerben dolgozni. A korábban emlegetett kiváltságok, mint a gépek beszerzése, a műtrágyaellátás kivételezettsége megszűntek. így ha úgy tetszik konkurrencia is alakult ki az egyes termelési rendszerek között, hiszen csak annak a szolgáltatásait veszik igénybe, amelyik több szolgáltatást nyújt. — A megújulásnak talán ez a legfontosabb ismérve — összegzik a TESZÖV-ben. — A gazdaságok is számolnak, ennek alapján akár ki is léphetnek egy-egy rendszerből. Persze nem erről van szó, hanem a szolgáltatások igénybevételéről. Ahol a termelési rendszer segítségével jobb eredményeket érnek el, ott még szorosabban kötődnek a rendszerben való termeléshez. Lányi Botond
