Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-24 / 224. szám

1982. szeptember 24. Kelet-Magyarország 3 Zöldségfront BŐSÉGES, s jó minőségű az idei zöltségtermés. A gaz­daságok — köszönhetően a kedvező időjárásnak is — ál­talában sokkal több árut állí­tottak elő, mint az előző esz­tendőkben. Az hihetnénk, hogy e két­ségkívül előnyös helyzetben a kínálat szabályozó szerepe a fogyasztói piacon is érvénye­sült. Nos, a tapasztalatok egé­szen mást mutatnak. Neveze­tesen azt, hogy a bőséges ter­méshez és a nagykereskede­lem alacsony átvételi áraihoz képest a boltokban, az üzle­tekben aránytalanul drágán kínálják a portékákat. Vagy megfordítva: a fogyasztói árakhoz viszonyítva a felvá­sárlási árak indokolatlanul alacsonyak. A jelenség okainak vizsgá­latát — amely egyben a ma­gyar zöldségtermesztés egyre romló helyzetét is jellemzi — kicsit távolabb kell kezde­nünk. A hetvenes években meghirdetett zöldségprogram célja a feldologóipar igényei­nek kielégítése, s a lakosság zökkenőmentes, széles válasz­tékú ellátása volt, mennyisé­gi és minőségi szempontból egyaránt. Kertészeti ágazatok a termelés ösztönzésére és fejlesztésére különféle for­májú állami támogatást kap­tak, s ennek eredményeként olyan nagyüzemi (melegházi és szántóföldi) kertészetek jöttek létre, amelyek mun­kája nemcsak a népgazdasági elvárásoknak, hanem jövedel­mezőségük révén a szűkebb, termelői érdekeknek is meg­felelt. Egyszerűen szólva: ér­demes volt zöldséggel foglal­kozni, mert szép, tisztességes nyereséget adott. Az utóbbi esztendőkben azonban alaposan megválto­zott a kép. Egyre nehezebbé, szigorúbbakká váltak a gaz­dálkodás általános körülmé­nyei, s ez ^pékenyen érint- tette a kerteszeteket is. Az egymást követő energia- és nyersanyagválságok, a növek­vő gép- és eszköztárak, a költségek folytonos emel­kedése jócskán megdrágította a termelést. Ugyanakkor a felvásárlási árak távolról sem követték e folyamatot. Szem­léletes tény, hogy amíg a ter­melési költségek meghárom­szorozódtak, a felvásárlási összegek általában csak 60— 65 százalékkal lettek nagyob­bak. A KEDVEZŐTLEN TEN­DENCIA következtében per­sze mind több nagyüzem vet­te — s veszi — fontolóra, hogy fenntartsa-e, csökkent- se-e, vagy teljesen megszün­tesse-e a gyakorta nagy vesz­teségeket produkáló kertészeti kultúrákat. Sajátos helyzet alakul (alakult) ki. A vásárló a piacon az árak növekedését tapasztalja, a termelő munká­ja pedig még nagyüzemi szin­ten is mind gazdaságtalanab- bá válik. A nagykereskedők — pozí­ciójuk folytán — némi túlzás­sal, — tetszőlegesen állapít­ják meg az átvételi árakat, ugyanakkor hatalmas haszon­kulccsal dolgoznak. Ez utóbbi elvileg nem haladhatja meg a felvásárlási ár 50 százalékát, ám egy „apró” pénzügyi mű­velet révén ennek akár a duplája is lehet. Lássunk egy példát. Ha a felvásárlási ár- h'oz adjunk hozzá — mondjuk — az 50 százalékot, akkor 10 forint esetén 15 forint a vég­eredmény, vagyis a nagyke­reskedők ennyiért adják to­vább a portékát a kiskereske­dőknek. Ha azonban a kis­kereskedelemnek való átadás értéke a számítás alapja, s azt tekintjük 100 százaléknak, akkor az összeg máris 20 fo­rintra módosulhat. Vagyis a nagykereskedő azt mondja, hogy a húszból tizet kifizet­tem a termelőnek, így a 100- hoz képest 50 százalék a ha­szon. Valójában megduplázó­dott az öszeg. Ezért fordulhat elő, hogy az az áru, aminek kilójáért a termelő egy tízest kapott, az üzletekben 22—23 forintért jelenik meg. A kereskedelem többnyire nem vállal tényleges gazdasá­gi piaci kockázatot. Sokszor marad a termelők nyakán a termény kisebb-nagyobb há­nyada, mert a nagykereskede­lem — értékesítési nehézsé­gekre hivatkozva — nem ve­szi át tőlük. A fogyasztói piac felvevőképessége persze áz esetek zömében a zöldségnél is nagyobb lenne, amennyi­ben a nagykereskedelmi ha­szon csökkenne. Ám a nagy­kereskedelem — valóságos piaci kockázatot alig vállalva — inkább kevesebb terményt forgalmaz drágán, mint töb­bet olcsóbban. NEM LEHET KIZÄRÖLAG a kereskedelmet hibáztatni, hiszen bőven akadnak más­hol is neuralgikus pontok. Nézzük a feldogozóipart. Az idén, szeptember elején a konzervgyárak 2 forintot fi­zettek egy kiló első osztályú paradicsomért. Ennek az elő­állítása — az országos átlag szerint — legalább ötven fil­lérrel többe kerül. Ugyanez a helyzet a paprikával, az uborkával és a gyökérzöldség­gel is. A termelő végső soron ki­szolgáltatott, s kényszerpá­lyán halad. Ez év elejétől megvonták a gazdaságoktól azt a 10 százalékos állami dotációt is, ami a zöldség ár­bevétele után járt. Ezzel az összeggel — csökkentett ér­tékben — most a konzergyá- rak rendelkeznek. Csakhogy szűkös pénzügyi lehetőségek miatt ennek kétharmadát bel­ső fejlesztésre fordítják, a felvásárlási árak minimális kiegészítésére a kisebbik rész jut. Megszűnt a felhasznált üzemanyag — például a fűtő­olaj — ártámogatása is, ezzel szinte párhuzamosan viszont emelkedtek az üzemanyag- árak ... Hosszasan sorolhatnánk még a hazai zöldségfront gondjait, amelyek teljesen egybeesnek a gyümölcstermesztés, fel­vásárlás területén tapasztal­takkal. ÜGY TŰNIK, központi sza­bályozásra van szükség ah­hoz, hogy a zöldség-gyümölcs termesztés ismét jövedelme­zővé, kellően gazdaságossá váljék, hogy a lakossági igé­nyeket az elkövetkező eszten­dőkben is maradéktalanul tudjuk kielégíteni. D. L. Szállítópályáik exportra A HAFE nyíregyházi üzemében szállítópályákhoz szükséges hajtóműveket készítenek. Berecz József a PÉK típusú hajtóművet beszabályozza szállítás előtt... A szovjet exportra kerülő konvejorokat kiszállítás előtt Nagy Zsigmond ellenőrzi. (Jávor László felvétele) Birka A birka anatómiája, hogy négylábú, gyap­jas állat és béget. A húsa jó, a türelme szállóige, a butasága legen­dás. Ha szamár van a nyáj­ban, bármekkora nagy is a szamár, a nyáj követi. A bir­ka társas lény, csak a Puli névre hallgató kutyákat utálja. Mindezt tudtam a birkák­ról, de ismereteim tovább bővítésére csábított a rádió Reggeli krónikája: miszerint szeptember 22-én juhtenyész- tők tanácskoznak Csengerben. Bár nincs birkám (és én sem vagyok az), gondoltam, ott a helyem. Vittem a fotóst is. Ami a vendéglátó csengeri termelőszövetkezetet illeti, nem érheti szó a ház elejét. Volt minden; szépen terített asztalokon üdítő, kávé, po­gácsa, gyümölcs, diavetítő, gondosan elkészített beszá­moló, no és vagy tízezer bir­ka várta a szakmai bemuta­tásra érkezőket. Szóval megérkeztünk és utánunk a pulikutya sem jött. Vártunk egy órát, két órát — hiába. Egyre inkább nőtt a tapasztalatunk a bir­ka türelméről. Rájöttünk: a birkatürelem nem embernek, de birkának való. Ezt láttuk is. Mert ha már ott jártunk, megnéztük a kosokat, a lege­lő jerkéket. A buták azt hit­ték, hogy mi vagyunk a ta­nácskozás. Megeresztettek hát néhány tisztelgő bégetést. Hát ez volt, semmi több. Il­letve volt még valami. Párbe­széd. Sok érdekes és hasznos dolgot mondtak el a csengeri juhtenyésztők, de erről majd máskor. Egyelőre azon töp­rengek, hány birka is van a megyében? Lehet, hogy 350 ezer, de lehet, hogy néhány- nyal több. Mindenesetre úgy kell nekünk. Minek mentünk Csengerbe, amikor meghívót sem kaptunk. Hogy más sem kapott? Ez utóbbi inkább biztos, mint valószínű. És ez tanulság. Tanulság ahhoz, hogy a program készítői jö­vőre másképp szervezzék a dolgot. Seres Ernő LIMBÓTÁSKA NYÍRMEGGYESRŐL Politika a város árnyékában A város közelsége áldás is, *„átok” is, vallják a nyírmeggyesiek. Egy bizonyos: Mátészalka, a roha­mosan fejlődő és a Nyírmeggyestől alig 6 kilométerre fekvő város vonzza a munkaerőt. Legalább hat-hét- száz az eljárók száma. Zömét a szálkái üzemek, a BFK, a Szatmár Bútorgyár, az ISG, a MOM, a ME­ZŐGÉP gyáregysége szippantják fel. Hajnaltól es­te 10-ig jönnek-mennek a helyközi buszok. Ha idejekorán nem ébred­nek Nyírmeggyesen, most aligha lehetne érdemlegesen szólni az amúgy is gyenge termőhelyi adottságú gazda­ság eredményeiről, de főleg jövőjéről. Nyírmeggyes az almájáról híres. Ez a fő terméke ma is. Csakhogy mind nagyobb gond szüretelése, értékesítése. 529 hektár van belőle. Fogyóban a munkaerő. Megtartani az embereket — Ha meg akartuk tarta­ni az embereket, fiatalokat, nőket, akkor lépnünk kel­Ügyintézés S zinte fut az öregaszony a tanácsháza fo­lyosóján. Botját dühvei veri a kőhöz. Útját se lehetne állni már az elnökig. Nem nyitja, belöki az ajtót és még abból a lendületből áll meg az elnöki asztal előtt. Már mondaná a szöveget, de a sietés meg a harag elfúlóvá teszi a hangját, levegőt kell kapnia előbb. — Mi a baj, Eszti néném? — Riadt az el­nök is, mert nagy hibának kellett történnie a községi kormányzásban, ha így jön be ez az asszony. — Nagy baj van, elnök úr. — Mi a nagy baj? — Szégyen ért engem. — Ki bántotta? Csak nem mi? — Maguk is, ha nem küldik a papírt az adóról... Befizettem én azt mindig papír nélkül is ... — És most mi baj vail a papírral? — Nem a papírral van a baj. Azon az volt, hogy nincs tartozásom ... Régen megtanulta az elnök, hogy nagy pa­naszokban csak a türelem segít, mert idő kell, hogy a fontosát kimondja. Kezdi is az asszony: — Én a szégyen végett jöttem. Mert hogy megvert engem az uram. Kétszer is meg­ütött ... — Nofene! Idősek maguk már az ilyenhez. Még pirul is az öregaszony ahogy mond­ta: — Nem olyanért... — Hát? — A papír végett, mert hogy elhánytam valahol azt az átkozottat. Ö meg kereste. El­tesz az minden papírt negyvenhét éve... Az elnök töprengett. A baj kétségtelen, már itt volt előtte teljes nagyságban, de ilyen szégyenre nincs paragrafus a tanács­ban. Gondolkozott egy kicsit, aztán felvi­dult. — Várjon itt Esztike néném. Elrendezem én a maguk dolgát egészen. — Ezzel az el­nök magára hagyta az öregasszonyt, hadd fáradjon abban a harag. Átment az adósok­hoz kikerestette az öregasszony papírját, meg csináltatott róla egy olyan másikat, mint­ha színtisztán eredeti lenne. Aztán vissza­ment. — Itt a papír Eszti néni. — Ez nem az. — Nem, de olyan mint az a másik. Maga most hazamegy szépen, egy szót se szól. Meg- gyűrögeti egy kicsit ezt a papírt, aztán ami­kor András bátyám elaludt, beleteszi a zse­bébe. Csak arra vigyázzák, hogy maga is ott legyen, amikor az a papírt megtalálja. Ér­ti? Akikor az ember majd szégyenli magát, a pofon meg egészen érvénytelen lesz. — Érvénytelen? — Az hát. Egy cseppet se számít, mert az embernek kell szégyellni magát... Dolgozott tovább az elnök. A kicsi öreg­asszony úgy ment hazafelé, hogy még a botja kopogása is elcsitult az érvénytelen szégyen miatti örömben. Utóirat: mondtam az elnöknek, hogy én megírom Esztike nénit Azt mondta ne te­gyem, mert András bácsi járatja a lapot, az­tán nagy kalamajka lehetne ebből. Nem is beszélve arról, hogy ilyen intézésre nincs szabály. Még baj lenne belőle. Kár. Olyan boldogan ment haza az a kicsi öregasszony. Bartha Gábor lett. Ezt hozta a kényszer, a körülmény — mondja Vadon Gusztáv, a tapasztalt tsz-el- nök. A szükség eredményezte, hogy olyan ipari melléküzem- ágak meghonosításával fog­lalkozzanak, amelyek jövede­lemkiegészítéssel szolgálnak a nyírmeggyesieknek és ha szüretelni kell, szüneteltethe­tő is. Nyírmeggyesen a megnö­vekedett közös gazdaságban a nyírkátaiakkal egyesülve, a gondok, a teendők is meg­szaporodtak. A két község­ben a tsz-tagok száma több mint ezer. Ennek csaknem fele a nő, a nyugdíjasok, já­radékosok száma meghaladja a félezret. így aztán érthető, hogy minden fiatal munka­erőt meg akarnak fogni. Ezt ismerte fel a gazdasági és a pártvezetés. — Jó partnerünk volt eb­ben is a pártszervezet — mondja az elnök. — Ha az ember maga mögött érzi a pártvezetőség támogatását, biztonságosabban cselekszik, vállalja a kockázatot, és job­ban kezdeményez is. Erre pedig Nyírmeggyesen és Nyírkátán nagy szükség van. Igyekszik a pártszerve­zet alkalmazkodni a megvál­tozott körülményekhez, szá­mol vele. így megtartja ru­galmasságát. Ezt vallja a tsz pártszervezete. Félszáznyi ta­got számlál és jelentős a ser­kentő és cselekvésre ösztön­ző erő a két faluban. össze­dugták a fejüket a párt- és a gazdaságvezetők. Együtt átgondolták a jövőt. Varróüzem Nyírkátán A budapesti Elegancia Ipa­ri Szövetkezettel kötött meg­állapodás értelmében varró­üzemet létesítettek Nyirká- tán. Ez negyven nőnek ad munkát. Két műszakban dol­goznak. Félkészen, szabva kapják az Eleganciától a ker­tésznadrágokat, munkásru­hákat, s itt készre varrják. A termékeket részben a hazai, részben a nyugati piacon ér­tékesítik. Szeptember és no­vember között szünet miatt zárva van a kis üzem. El­mondták a vezetők, hogy igaz: nagy pénz nincs rajta, de rá sem fizetnek. És ez is fontos. Sikerrel járt a sárisápi Üj Élet Tsz-szel is az egyezség. Eredménye, hogy augusztus­ban 30 fős létszámmal meg­kezdte a termelését Nyír­meggyesen a női táska varró üzem. Itt most is termelnek. Éppen a divatos limbótáskát gyártják, főleg exportra. Ugyancsak Nyírmeggyesen tervezik egy bőrdíszmű­üzem létesítését. Ez újabb negyven nőnek ad majd munkát. „így fogjuk meg a munka­erőt. Így is lehet politizálni” — vallja az agrármérnökből lett új párttitkár, Gergely József is. Kapcsolat a TSZKER-rel A helyzet, a körülmények állandó kihívásra szólítják a pártszervezetet, a gazdasági vezetőket. — Ezért korszerűsítjük Nyírkátán a ládaüzemünket. Visszatérő gond a Szabolcs láda hiánya. Eddig évente mintegy 150 ezret gyártot­tunk, korszerűsítés után csak­nem másfél millió Szabolcs láda gyártására leszünk ké­pesek. Célunk az, hogy a kör­nyező tsz-ek részére is biz­tosítsuk a szükséges láda­mennyiséget — magyarázza az elnök. Várják az NSZK- ból érkező félautomata gé­peket. Utána azonnal hozzá­látnak a korszerűsítéshez, mely saját erőből 4—4,5 mil­lió forintjába kerül a közös gazdaságnak. Kapcsolatot te­remtettek a Tszker-rel is. Így biztosítják a ládagyár­táshoz szükséges faanyagot és a késztermék értékesíté­sét is. Igyekeznek Nyírmeggyesen a város árnyéká­ban a szükség szülte körülményeket figyelembe venni, s olyan rugalmas helyi politikát megvalósí­tani, amely hasznára van Nyírmeggyesnek, Nyírká- tának, az itt élő embereknek éá a gazdaságnak is! Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents