Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-21 / 221. szám

1982. szeptember 21. Kelet-Magyarország 3 Pályát választani A PÄLYAVÄLASZTAS nagy körültekintést, ezer ap­ró szempontot mérlegelő el­határozása is fokozatosan ál­dozatul esik annak a jelen­ségnek, amit szociológusok, pedagógusok a fiatalok köré­ben az értékek átrendeződé­sének tekintenek. Háttérbe szorul a kiszemelt hivatás, az óhajtott pálya vonzása, s elő­térbe a borravalós szakma, a fusi ígérete, a könnyű meg­gazdagodás reménye. De hát a dolog nem ilyen egyszerű. Mert a szociológu­sok, pedagógusok, természe­tesen a szülők hisznek ab­ban, s velük együtt mi is, hogy az iskolapadokban most is ott ülnek a jövő Einstein­jei, Madame Curie-jei, illet­ve azok, akik kenyerüket a munkahelyükön becsülettel elvégzett munkával szeretnék megkeresni, választott pályá­jukat hivatásnak tekintve. De hát hol, hogyan, milyen területen? Mit mutatnak me­gyénk idei statisztikai adatai? Szabolcs-Szatmár általá­nos iskoláiban ezen a nyá­ron kilenc és fél ezer tanuló végzett. A pályaválasztási intézet nyilvántartásaiból sajnos az derül ki, hogy kö­zülük nagyon sokan kezdik csalódással a nagybetűs éle­tet, mert rosszul választottak. Csaknem ezernégyszáz to­vábbtanulásra jelentkezőt utasítottak el az oktatási in­tézetekből azzal, hogy felvé­telükre különböző okok miatt nincs lehetőség. Mint a korábbi években, most is tovább tart a gimná­ziumok és a szakközépisko­lák közötti „harc”. Jóval többen jelentkeznek szakkö­zépiskolába a felvehető lét­számnál, míg a gimnázi­umokban sokkal több a hely, mint amennyien arra jelent­keznek. A szakmunkásképző intézetek körülbelül annyi tanulót vehetnek fel, mint amennyien — a megyén kí­vül továbbtanulókat leszá­mítva — a szabolcs-szatmári iskolák iránt érdeklődnek, az egyes szakmákon belül vi- sont óriási különbségek mu­tatkoznak, a divat, a pénz, a szülői hatás, a padtárs pálya- választása miatt. S van még egy lényeges szempont, ami továbbra is jellemző; nem is­merik a gyerekek és szüleik sem a választható szakmák bőséges körét, ehhez vagy nem kérnek, vagy nem kap­nak segítséget a tanároktól, s így a mai hetedikesek kép­zelete is körülbelül három­négy pálya körül forog, amit közvetlen környezetükben látnak: óvónő, tanárnő, bol­tos, autószerelő. KEVESEBB, MINT 1400 GYEREK jelentkezett a gim­náziumokba, s a legutóbbi adatok szerint az iskolák több, mint 1900-at írtak be. A szakközépiskolákat több mint 2500-an ostromolták, hol­ott alig több, mint 1300 hely volt. E két iskolatípus között az átirányítás viszonylag egyszerűen megoldható, de nem ritka az olyan eset sem, amikor első helyen szakkö­zépiskolát jelöl meg a diák, második helyen hasonló jel­legű szakmunkásképzőt, s vé­gül kiköt a gyermek valame­lyik általános gimnáziumban, jobb híján. A szakmunkásképző inté­zetekben egyetlen szakma tartja magát évek óta, erre minden évben egyforma a jelentkezési arány: a festőé. A többi rendszerint ingadozó képet mutat, a változó divat szerint. Legújabban a csősze­relő viszi el a pálmát a fi­úk körében, mutatja ezt, hogy a meghirdetett 140 helyre 260-an pályáztak. Felvettek 155-öt. Ugyanakkor sokkal kevesebben jelentkeztek vil­lanyszerelőnek, szerkezetla­katosnak és a gépi forgácsoló szakmákba, mint amennyire a megyének szüksége volna. Főleg a lányok „jóvoltá­ból” a rekord idén a kereske­delmi szakmáké, ide négysze­res volt a túljelentkezés. So­kan kettes matematikával is kísérleteztek — tanulság, hogy még a négyesek közül is keveset vettek fel. Folytatja a sort a vendéglátóipar — fő­leg a cukrász — és az élel­miszeripar is, főbb, mint két­szeres túljelentkezéssel. Megtört viszont a jég a me­zőgazdasági szakmunkáskép­zésben. Amit évek óta olyan sokszor tettünk szóvá, most végre hatott: valamivel töb­ben jelentkeztek a mezőgaz­dasági szakmunkásképző in­tézetekbe, mint a felvehető létszám. Köszönhető ez első­sorban a pályaválasztási in­tézet meggondolt, alapos, koncepciózus pályairányító» munkájának. MI LETT AZOKKAL, aki­ket elutasítottak az első, vagy a második helyen megjelölt iskolákból? A közel 1400-ból 500-nak talált helyet az inté­zet, remélhetőleg jó sze­rencsével. De van még egy kategória, akikről eddig nem szóltunk: azok akik eredeti­leg nem jelentkeztek tovább­tanulásra. Az idén több, mint 800 tanuló nem jelentkezett továbbtanulni, ám kiderült, hogy közülük végül is har­mincán szakmát tanulnak majd, szintén az intézet se­gítségével, megyén kívüli munkahelyeken. Elég gyak­ran előfordult, hogy az álta­lános iskolák megfeledkeztek a kötelességükről és nem ál­lítottak ki a szabályzatában előírt lapot a tovább nem ta­nuló végzősökről, holott azt rendelet írja elő. Sok ilyen elfelejtett gyermeket az in­tézet munkatársai kutattak fel, s helyezték el iskolában, vagy munkahelyen. Tízéves múltra tekint visz- sza a megyei pályaválasztási tanácsadó intézet. Mérleg he­lyett talán kifejezőbb lehet tevékenységükre, hogy sok ezer tanácstalannak segítet­tek ez idő alatt élete célját, talán boldogságát megtalálni. Baraksó Erzsébet Nagyüzem Mint a mezőgazdaság más területein, itt is nagyüzemmel találkozik a „láto­8 dohánygyárban. gató”. Szorgos kezek szedik a szárított dohányt és rakják a kocsányozóasztalra, hogy onnan a sárga levelek a feldolgozás folyamatán végigfussanak. Ezzel párhuzamosa^ dolgozzák fel a nyers- és száraz dohányt, tűsorkeretekre és szárítóba kerülnek. (Jávor László felvételei) SzSkséges-e a pártmun­kában megújulni? Ha igen, miben, hogyan? Ezeket a kérdéseket feszegettük szerkesztőségi kerekasz- tal-beszélgetésünk során Záhonyban, a MÁV üzemi pártbizottságán, amelyen részt vett Gerőcs István, a pb titkára, Kassai 1st-, ván, az üzemigazgatóság III-as pártszervezetének szervező titkára és Szónok József, a gépesített rako­dási főnökség pártvezető­ségének a titkára. Szakítás a sablonokkal Záhonyi beszélgetés a pártmunka megújulásáról Gyorsabban reagálni Egyetértés volt abban, hogy- az innováció elsősorban a gazdasági életben kezd bon­takozni, érvényesülni. Kez­deti sikerei tapinthatók Zá­honyban, a MÁV-nál is. Meg­újulásra azonban szükség van a pártvezetésben, a párt­munkában is. Űj módszere­ket kell keresni, rugalmasab­ban, kezdeményezőbben se­gíteni a gazdasági élet fel­lendülését. Elsőrendű köve­telmény a változó körülmé­nyekhez igazítani a pártfela­datokat helyben. Gerőcs István hangsúlyoz­ta: „A megújulási folyamat azt követeli, hogy érzéke­nyebb hullámsávra hangoljuk az öt pártvezetőség és a 25 alapszervezet egész tevékeny­ségét. Fontos, hogy szakít­sunk a sablonokkal, a meg­szokottakkal, s jobban alkal­mazkodjunk a körülöttünk változó világ igényeihez. Ez azt követeli, hogy gyorsabban ismerjük fel és reagáljunk is a gazdaság gondjaira, esetleg sürgessük a változást, segít­sük elő.” Kassai, Szónok és Gerőcs egyaránt kiemelték: újra szükséges átgondolni a gaz­daságpolitikai pártmunka he­lyi módszereit, az elavulttal szakítani, bátrabban kísérle­tezni a párt termelést segítő és ellenőrző tevékenységének érvényesítésében is. Záhony­ban a pártbizottság vonzásá­ban hétezer ember dolgozik. Ebből több mint ezer a párt­tag! Naponta 40 ezer (!) ton­na különböző árut raknak a záhonyi körzetben. Neu mindegy, hogyan készítik ezt elő. Kassai István megje­gyezte: „Korábban csak az érdekelt bennünket, hogy mi­nél több árut rakjunk át a széles vagonokból a normál kocsikba. Döntő tényező lett az átrakás gazdaságossága. Rövidesen számítógép segít­ségével irányítjuk a kocsikat a megfelelő pályaudvarokra.” Szónok József hozzáfűzte: „Olyan egyszerűnek tűnik, hogy gazdaságosan kell dol­gozni, mégsem könnyű elfo­gadtatni az új felfogást a dolgozókkal. Különösen érin­tenek az új módszerek ben­nünket, ahol a 2400 dolgozó­ból 2200 a fizikai. Fontos té­nyező lett az élő munkaerő hatékony foglalkoztatása. Ezt kell megoldani.” Falkészíteni a munkásokat Néhány év alatt jelentősen növekedett a gépesítettség. Üj darupálya, csigás átrakó épült. Átadták az 500-as fe­dett átrakót, sok modern gé­pet kaptak. Gerőcs István megjegyezte: „Csakhogy a modern technika még nem minden. Fogadására fel kel­lett készíteni a munkások so­kaságát. Ebben játszottak kezdeményező szerepet a pártszervezetek. Felismerve az előrelépés feltételét gyor­san reagáltak, és a szaktan- folyamok megszervezését sür­gették. Több mint 200 dolgo­zónak lett így több szakmája. S ma már nem gond, ha át­csoportosítás szükséges.” Kassai István így folytatta: „Tudatosság nélkül tehát a pártmunkában sincs megúju­lás. E folyamat teljessé téte­Galambos Lajos: í. Oly finom homokot hor­dott össze a folyócska e gáz­ló tájára, hogy akár kalácsot lehetett volna sütni belőle, miként a réteslisztből. Tiszta volt a víz. Ha nyugalmas na­pon belenézett az ember, lát­hatta a kicsiny halacskák fi­cánkoló sadt. Édes, tiszta víz volt ez, még el nem rontott víz, semr miíéle ipari hordalék nem szennyezte, de állati s emberi mocsok se. Még megvolt a fo­lyócska szinte tejszagú tisz­tasága; az eredendő bűn bűne nem érintette meg még tán so­ha. S ilyenformán talán már kívánta is a bűnt. Megsimo­gatni például olyasmit, ami­hez állítólag csak az ember­nek van joga. Hát talán én nem vagyok tudatos lény, gondolta a folyócska. Én csak menjek forrástól tengerig, én csak legyek, adjak életet; in­cselkedő simogatásaimra nem ügyel senki a halacskákon és a hrekkencseken kívül; az ember rám sem figyel, ho­lott lágy, finom, tisztaságo- san tiszta vagyok én, én a fo­lyócska. 2. • S akkor megérkezett oda, a gázlóhoz, három ifjú asz- szonyka. Szépek voltak. Kí­vánatosak. A folyócska ilyen emberi lényekről álmodott, és felsóhajtva mondta ne­kik: — Ó, vetkőzzetek le. — Nyomás! — válaszolt rá hirtelen az egyik nimfa, ám lehet, hogy nem néki szóltak a szavak, inkább a másik kettőnek. — Bugyit le, szok­nyát derékig felkötni, ez a fo­lyócska köldökön felül nem­igen ér itt, át tudunk gázol­ni rajta, csak figyeljetek köz­ben, hogy a vén Kasza Ger- zsonyt nem töri-e erre a frász. A teli zsákokat is úgy vegyétek a vállatokra, hogy ne érje a víz. Világos? Indu­lás, mindjárt itt a hajnal. Hát éppen erre várok én, mondotta magában a folyócs­ka, hát nem tudjátok? Erosz a patakot úgy teremtette, hogy simogasson, és éltessen, ó, ti buták, csak gyertek, jöj­jetek már. S ama asszonyok mentek rögvest. És az első, Amália asz- szonyka megállóit mindjárt. — Nézzétek már — mon­dotta —, hogyan pödri a ba- juszkámat ez a folyócska. Hát ez így még nem pödör- tetett meg. Nézzétek már, ahogyan a férfiak a valódi bajszukat pödrik, hát nem érdekes? Hát nem édes ez a folyócska? Asszonyok, Márta, Julis, nem figyelitek? Kis csend után mondották: — Most már figyeljük. — Látjuk. — Érezzük. — Mindig hittem — mon­dotta Amália asszony —, hogy van simogatás isten szent ege alatt! így van? — Iiiigy van. így van te, te szent asszonyka, testvé­rünk. Aztán valóban átgázoltak, és leültek a túlsó parton pi­henni. — Még loptunk fs. és még valamit tanultunk is. Hát nem nekünk teremtette is­ten ezt az életet? — Csakis nekünk. — Erre a simogatásra meg kell tanítanunk a férjünket! — Ez lesz az első. — Csak érjünk haza, dug­juk el a lopott holmit, ve­gyünk két-két deci pájinkát, és hívjuk haza a férjünket, de nagy sóhajtásokkal, hogy mily betegek vagyunk mi, és boldogan telik már el ak­kor a nap! — Boldogan fog eltelni! — mondotta fölöttük egy hang. Mondotta fölöttük egy hang. azaz Kasza Gerzsony. — Na, gyertek, asszonykák, vigyétek be az egészet a köz­pontba. Oda akartátok vinni, nem? — Oda. — Hát akkor induljunk. — És ha fizetnénk egy-egy decit, Gerzsony bácsi? — Fizetnének nekem lite­reket is. De majd az uratok­kal számoljatok el. Ágyban, vagy ahogy sikerül. Sok jót nem jósolok. 3. — Kérem — mondották jó hét elteltével az asszonyok az elnöknek. — Beszéljen már velük. Kérjük, könyöirgünk, beszéljen már velük. — Én? Mit beszéljek? Elé- bem sem mernek jönni a maguk szégyenétől. Én be­széljek? — Hát akkor így mi lesz velünk? — Oldjátok meg. Ahogyan a lopást próbálták megolda­ni. — De az nem sikerült — Hát akkor találjanak ki valamit Majd csak sikerül. 4. Nem ettek, nem ittak há­rom napig semmit Az orvos végelgyengülés alapos gyanú­jával beutalta őket a megyei kórházba. Még ott vannak. Reménykednek, hogy a férfiak csak megbocsátanak majd! 5. Amilyen hülyék a férfiak, meg fognak bocsátani. lében jelentős szerepet ját­szik nálunk a még kísérleti jelleggel üzemelő számítógép- rendszerünk.” Elmondta: pártszervezetük 42 tagja kö­zül 14, többsége fiatal: mér­nökök, programozók, operáto­rok dolgoznak a számítógép­pel. Ha úgy tetszik ez a párt­megbízatásuk is. „Az a fela­datunk — folytatta Kassai — hogy megértessük és elfogad­tassuk egy új módon való gondolkozás szükségességét! Nem könnyű, mert a gépbe táplált „fals” adatok bizonyít­ják, hogy a slendriánsággal is meg kell küzdenünk. Eze­ket az adatokat a gép nem „eszi” meg, kidobja. Csak megalapozott sorrendben be­táplált valós adatokat dolgoz fel. így valóban segíti a kör­zet munkáját. Pontosan, gyor­san, gazdaságosan. Ez új, hoz­zá kell szokni.” Érdekeltté tenni Gerőcs István: „Pártbizott­ságunk feladata, hogy segít­sen megszabadulni a régi, megszokott vágányokon való gondolkodástól, szemlélettől. S ne legyünk képmutatóak: kérdezem, hogyan értelmez­hető most a pártszervezetek gazdaságot segítő és ellen­őrző tevékenysége? Ez vita­tott, új dolog, de az élet kéri, sürgősen válaszolni kell rá a változó körülmények között. Nincs még kitaposott útja, de módszere sem. A régiekkel az újat már nem lehet haté­konyan segíteni.” Ha ezt néz­zük, valóban nincsenek meg­felelően felkészülve a párt- szervezetek a megújulás ha­tékony segítésére. Érzik a szükségességét, de még nem értik, hogyan csinálják. Kassai István: „A gazda­ságban is a szükség váltotta ki az innovációt. így van ez a pártéletben is. Nem térhe­tünk ki előle. Látják ezt a pártszervezetekben, de néha még meghökkennek, ha a ko­rábbival éppen ellentétes po­litikai gyakorlat hoz ered­ményt.” Ezt példával illuszt­rálta Gerőcs és Szónok. El­mondták: teljesen új Záhony­ban, hogy most már nemcsak széles, szovjet vagonokból ra­kodnak a normál kocsikba, hanem segítenek a csapi kol­légáknak, széles kocsikba is rakodnak exportárut. Ilyen nem volt. Ez a kez­deményezés meglepte a MÁV felső vezetését is. Ott is el kellett fogadtatni, megegyez­ni az elszámolásban. Rubellel fizet érte a szovjet fél! Szó­nok hozzáfűzte: „Mi pedig így a gépeket, embereket hasznosan tudjuk foglalkoz­tatni, állásidőben. Különben ráfizetnénk. Egy gondot kell sürgősen megoldani: érdekelt­té tenni az új folyamatban a forgalmi és kereskedelmi dol­gozókat is.” Farkas Kálmán Gázló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents