Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-21 / 221. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. szeptember 21. Indira Gandhi Moszkvában SVÉD VÁLASZTÁS. Thorbjörn Fälldin svéd miniszter- elnök héttőn benyújtotta kormánya lemondását a parlament elnökének, Ingemund Bengstonnak. Az alkotmány előírása szerint a leköszönő kabinet az új kormány beiktatásáig hi­vatalban marad. Az új parlament október 4-én tartja ala­kuló ülését. Első teendőként megválasztja a törvényhozás el­nökét, aki Olof Palmét, a szociáldemokrata munkáspárt elnö­két, a parlament legnagyobb képviselőcsoportjának vezető­jét javasolja majd az ország új kormányfőjének. Az új mi­niszterelnököt előreláthatólag október 8-án iktatják be hiva­talába. A szociáldemokraták a vasárnapi választásokon a 349 parlamenti mandátumból 166-ot szereztek meg, s tá­maszkodhatnak a kommunisták 20 mandátumára is. Így a baloldal kényelmes többséggel rendelkezik'majd a riksdag- ban. Képünkön: Olof Palme, a szociáldemokrata párt veze­tője az eredmények nyilvánosságra hozatalakor. A hét végén folytatta tokiói megbeszéléseit a brit kormány­fő. Képünkön: Margaret Thatcher Szuzuki Zenko japán mi­niszterelnök (jobbra) társaságában. Célba ért a Progressz teherszállíté űrhajó Akikért ' a harang szól Döbbenetes felvétel a Nyugat- Beirutban elkövetett véreng­zésről. O radour, Lidice és Auschwitz idején még nem volt televí­zió. Most viszont öt konti­nensen családok tízmillióit szögezte székükhöz a lát­vány, amint a közönyös, kérlelhetetlen kamera vé­gigpásztázott két bejrúti palesztin tábor, Szabra és Satila halálos görcsbe me­revedett áldozatain: férfi­akon és asszonyokon, gyer­mekekeken és öregeken. Az iszony egyszerre kú­szott be a békés otthonok­ba Szibéria már az őszelő derét lehelő tájain, Kalifor­nia örök tavaszt bólogató pálmái alatt és a vén Euró­pa meghosszabbodott nya­rának szokatlan szikrázásá­ban. A döbbenet sokkja mintegy összegeződött, né­hány másodperc múltán dühhé, felháborodássá lé­nyegült, majd a harag és a gyász sajátos elegyeként hömpölygőit ki a felhőkar­colók és vityillók, a luxus­villák és lakótelepek abla­kain, hogy — a szó szoros értelmében — elárassza a földet. Ez az áradat hatalmas erőnek bizonyulhat. Talán elegendőnek ahhoz, hogy most már végre lefogja a gyilkosok kezét. A világ­szerte megkondult gyászha- ramgokénál ma egyetlen 5 hang bizonyul erősebbnek: a százféle nyelven felhar- • sanó kiáltásé: „Elég volt!” Kik követték el a bejrúti í tömegmészárlást? Hadd ad őrnagy zsoldosai? A Basir halála miatt vérbosszút li­hegő Gemajel-klán marta- lócai? Vagy mások? A vá­laszt nem tudjuk és talán soha nem tudjuk meg. A holtak hallgatnak. Az élők kötelessége, hogy szóljanak, sőt, kiáltsanak érettük. A világ nem tudja, kik a közvetlen tettesek, de tud valamit, ami ennél sakkal fontosabb. Azt, hogy kik a felelősök a mészárlásért! „Vajon — teszi fel a kér­dést az ABC című nagy spa­nyol polgári lap — a jogta­lanul és gyanús gyorsaság­gal bedübörgő izraeli pán­célosok miért hagyták nyit­va a nyugat-bejrúti palesz­tin tábor keleti bejáratát? A tettesek pontosan tudták, hogy a két tábor — védte­len!” „Washington — mon­dotta Enrico Berlinguer Szicíliában, az Unita fesz­tiválján — rendre megvé­tózta az ENSZ Izrael-elle­nes határozatait és sosem szüntette meg a Tel Aviv- nak nyújtott gazdasági és katonai támogatást.” E z a két idézet a mé­szárlás hátterének lé­nyege. Izrael nélkül nem hajthatták volna vég­re véres gaztettüket a gyil­kosok és Washington nél­kül az izraeli páncélosok nem lehetnének Libanon­ban. „Begin és Sáron mond­jon le! Bejrút a mi bume­rángunk, Libanon a mi Vi­etnamunk !” — kiáltották az izraeli parlament elé vo­nuló tüntetők. Ez az az eset, amikor a lélekharang ko­mor kongása felérhet egy harci riadóval. Harmat Endre (Folytatás az 1. oldalról) A moszkvai Kremlben a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöksége és a szov­jet kormány hétfőn este va­csorát adott Indira Gandhi indiai miniszterelnök tiszte­letére. A vacsorán megjelen­tek Leonyid Brezsnyev és más szovjet hivatalos szemé­lyiségek. Indiai részről a miniszter- elnökön kívül megjelentek a kíséretében lévő személyisé­gek. A vacsora meleg baráti légkörben zajlott le. Leonyid Brezsnyev és Indira Gandhi pohárköszöntőt mondott. HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök baráti látogatás­ra érkezett. A „baráti” szó­nak ezúttal a szokásosnál Is mélyebb tartalma van, hiszen a Szovjetunió 1947-ben, né­hány hónappal a független­ség forma szerinti elnyerése előtt elismerte Indiát, és dip­lomáciai kapcsolatot létesí­tett vele. A kialakult jó vi­szony, a kölcsönösen megte­remtett bizalom alapján a két ország 1971-ben barátsá­gi és kölcsönös segítségnyúj­tási egyezményt írt alá. India el nem kötelezett or­szág — valószínűleg az el nem kötelezettek mozgalmá­nak következő, soros elnöke lesz — de már Dzsavaharlal Nehru kijelentette: „a Szov­jetunió szomszédunk, elke­rülhetetlen lesz, hogy fel­adatokat közösen oldjunk meg, és sok dolgunk legyen egymással”. India számára nagy jelen­tőségű volt a szovjet állásfog­lalás több nemzetközi fontos­ságú kérdésben, például az 1949-es kasmíri válság eseté­42. A HAZAS POÉTA Pontosabbak vagyunk, ha megjegyezzük, hogy Adynak elsősorban állandó társ kel­lett, nem pedig a házasság. De mert Csinszka ragaszko­dott a formaságokhoz, a köl­tő magáévá tette akaratát, jól tudva, hogy ezzel sokat fel kell adnia féltve őrzött személyi függetlenségéből. 1915. március 25-én érkez­tek Csúcsáról Pestre, Ady a Magyar Királyban szállt meg, Csinszka pedig Ady Lajosék- nál és másnap megtörtént a házasságkötés. ben, vagy 1971-ben, amikor a szovjet támogatás tette lehe­tővé, hogy India a banglade­si hazafias erők segítségére siessen igazságos harcukban. Nyilvánvaló, hogy a két or­szág barátságában távolról sem csupán a vezető politiku­sok nézeteinek van szerepe: a kapcsolat lényege akkor sem változott, amikor a het­venes évek végén egy ideig a Dzsanata párt kormányozta Indiát. India egyik legfőbb belpo­litikai célja jelenleg a gaz­daság fellendítése, az ipar és az infrastruktúra kiépítése. Moszkva ebben is jelentős szerepet játszik: a két ország kereskedelmi forgalmának értéke több milliárd rubelre rúg évente. Gandhi asszony hétfőn kezdődő látogatásán bizonyosan szó esik a gaz­dasági együttműködés to­vábbfejlesztéséről: a napok­ban Moszkvában tartották a szovjet—indiai gazdasági együttműködési vegyes bi­zottság hetedik ülésszakát, amelyen Naraszimha Rao in­diai külügyminiszter vezette országa küldöttségét. Meg­vizsgálták a Leonyid Brezs­nyev 1980. decemberi indiai látogatásakor aláírt szerző­dések végrehajtását és az együttműködés további lehe­tőségeit. A tárgyalásokat nagy ér­deklődés előzte meg Moszk­vában és Delhiben egyaránt. Indiában számos parlamenti képviselő írta alá azt a nyi­latkozatot, amely rendkívüli jelentőségűnek minősíti Indi­ra Gandhi moszkvai látoga­tását, mert „a két ország együttműködése nem csupán két ország és két nép érdeke­it szolgálja, hanem Ázsia és az egész világ békéjét, stabi­litását és biztonságát”. A Városházán maga a fő­polgármester, Bárczy István adta őket össze a polgári es­küvőn. Egyházi szertartásra Budán, a Szilágyi Dezső té­ren került sor, abban a dí­szes református templomban, amelyet a főváros protestáns előkelősége látogatott. Ady tanúja a jó barát Bölöni György volt. Az egyszerűsé­gében is igényes formaságok után a hárshegyi Schüller vendéglőben tartották az ün­nepi ebédet, amelyen sem a huszonegy éves fiatalasszony, sem a harmincnyolc éves férj nem viselkedett túl vidáman, sőt érthetetlenül eléggé kedv­szegett lett a hangulatuk. Fa­nyar humorral titkon azzal Moszkvai idő szerint hét­főn délelőtt 10 óra 12 perc­kor célhoz ért, összekapcso­lódott a Szaljut—7—Szojuz— T—7 űrkomplexummal a Progressz—15 teherszállító űrhajó, amelyet vasárnap in­dítottak útnak a Szovjetunió­ból. A Progressz—15 az űr­komplexum megcsappant készleteinek pótlására üzem­anyagot, élelmiszert, ruhane­műt, a későbbi kísérletekhez pedig műszereket, berende­zéseket szállított a Szaljutra. ijesztett rá Ady Bölönire, hogy megszökik az ebédről, s elbújik Bécsben. A barát, aki merész ötleteiről is jól is­merte Ady Endrét, komolyan megijedt, s könyörgött a köl­tőnek, hogy ne okozzon bot­rányt. Ez volt az egyetlen epizód, amely megnevettette Adyt esküvője napján. Csúcsára ér­kezve sokat javult a kedve, próbálta átérezni, hogy ok­kal lehet boldog. Rövid idill- jéből az újabb katonai idé­zés zökkentette ki. Tasnádra rendelték, ama járási szék­helyre, ahonnan Érmindszen- tet is igazgatták. Nem vált be. Felesége is vele tartott, s abbéli örömükben, hogy szerencsésen túljutottak az újabb kellemetlenségen^ re­mekül vakációztak Ér mind­szenten. A költő édesanyja a tőle telhető legteljesebb oda­adással járt a fiatalok kedvé­be ns mert hiszen fia házassá­gának johban örült, mint ma­ga az érdekelt Ady Endre. Jól sikerült a folytatás is. 1915 nyarán Bölöni és felesé­ge., Itóka társaságában regé­nyes körutazást tettek Er­délyben. Ady Endre valami különös nosztalgia következ­tében makacsul erdélyinek vallotta magát, pedig Szilágy ­A teherszállító űrhajót az űr­állomás még augusztus végén felszabadított hátsó dokkoló­nyílásához csatlakoztatták, amelynek közelében üzem­anyagtartályok találhatók. Ezek feltöltése és a „darab­áru” kirakodása mintegy másfél napjába kerül majd az űrhajósoknak. Ezt követő­en a Progressz hajtóműveit bekapcsolva még módosítják az űrkomplexum pályáját, majd a teherszállító űrhajót leválasztják a Szaljutról. Ságban született és Erdélyt Kolozsváron túl soha nem lát­ta. Most bebarangolták né­gyesben a Székelyföld szívé­ig, a Hargitáig, kipróbálva Szováta híres gyógyfürdőjét, ismerkedve-barátkozva Ma­rosvásárhely irodalomszerető értelmiségével. Az erdélyi bo­lyongása után is folytatódott a nyaralás, Ady strandolni járt Csúcsán a habzó-maraj- ló Sebes-Körös partjára. De mintha irigyelnék tőle a viszonylag nyugodt napokat, a jobboldali sajtó hangulatot próbált kelteni ellene, mond­ván, hogy a korábban oly hangos költő most bezzeg hallgat, holott tudhatná a ha­za iránti kötelességét. Bűnéül rótták fel, hogy nem állt az uszítok közé. Ady Endre na­gyon a szívére vette az igaz­ságtalanságot, keserűen pa­naszolta: neki mindene az írási, szenved a némaság mi­att, de muszáj hallgatnia, mert amit mondana, az nem kell. Közérzete lassan, de biztosan megint elsötétült. Még a könyvek olvasásához sincs kedve, viszont az újsá­gokat és a folyóiratokat mo­hán falja, nem hagyva ki még a Földtani Közleménye­ket sem. ­Hangulatromlásával együtt BREZSNYEV LEVELE Leonyid Brezsnyev a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke, az SZKP KB főtitkára levélben üdvö­zölte a nemzetközi atom­energia ügynökség XXVI. közgyűlését. Ebben nagyra értékelte a szervezet tevé­kenységét az atomenergia bé­kés felhasznála terén, s meg­állapította, hogy az ügynök­ség léte és munkája hozzá­járul a nukleáris fegyverke­zési verseny korlátozásához. AMERIKAI MOZDONYVEZETŐK SZTRÁJKJA Szombaton éjféltől orszá­gos sztrájkot kezdett az Egyesült Államok legnagyobb vasúti társaságainak összes mozdonyvezetője. Az egész országban megbénult a vasúti teher- és személyszállítás. A 25 ezer mozdonyvezető így akarja kényszeríteni a vasút­társaságokat a mozdonyveze­tők országos szakszervezete által kidolgozott kedve­zőbb, új kollektív szerződés megkötésére. MEGVESZTEGETTÉK A VÁLASZTÓKAT A csendes-óciáni szigetor­szágban, Nyugat-Szamoán a legfelsőbb bíróság választási csalás miatt semmisnek nyil­vánította a februári általános választások eredményét. Va Ai Kolone miniszterelnök pártját, az emberi jogok vé­delme pártot az ellenzék, a korábbi miniszterelnök párt­ja azzal vádolta, hogy meg­vesztegették a választókat. A vád alól ugyan felmentették a miniszterelnököt, de kiderült, hogy olyan választók, akik a szavazás időpontjában is nem tartózkodtak a szigeten, il­letve már korábban elhalá- loztak, mellette adták le sza­vazatukat. növekedett az elfogyasztott bor és cigaretta mennyisége. Állandóan panaszkodott ide­gességéből eredő gyomorfáj­dalmaira. Kevéske kikapcso­lódást jelentett számára az estélyi kártyázás, amikor a nagymamával, Berta nénivel ártatlanul elcivakodtak a lapjárásból adódó félreérté­sek miatt A teljes elszigete­lődés veszélye elől az ősz folyamán néhány hétre Pest­re jöttek kapcsolatokat ápol­ni és újakat keresni, főként a Pesti Napló háza táján, de csak a pénzük fogyott és a kedvük romlott a háborús légkörű, megváltozott fő­városban. Csalódottan tér­tek vissza Csúcsára. A rosz- seúl sikerült próbálkozást betetézte az újabb sorozást idézés, amely ezúttal Bánf- fyhunyadra szólította Adyt karácsony hetében, 1915. de­cember 20-án. Gyanítható, az orvos akkor is alkalmasnak nyilvánította volna, ha hord­ágyon viszik elébe. Bevált. (Folytatjuk) Moszkvába érkezett az indiai miniszterelnök. Képünkön: Indira Gandhit (középen) — akit érkezésekor Leonyid Brezs­nyev államfő, az SZKP KB főtitkára üdvözölt — az indiai kolónia tagjai is köszöntötték a repülőtéren. (Kelet-Magyar­ország telefotó) Gerencsér J |M A M mímó« j\ nlAiwj Ady Endre EMuißu élettörténete

Next

/
Thumbnails
Contents