Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-21 / 221. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. szeptember 21. Külföldi művészek a Filharmónia bérleti sorozatában Közkedvelt, változatos műsorral indul a hangversenyévad A Megyei és Városi Műve­lődési Központ Nyíregyházán már a második évben fogadja és várja a komoly zenét sze­rető közönséget. A hangver­senyterem átadásával végle­gessé vált a városban a kon­certek helye. Nyitány októberben Az Országos Filharmónia közkedvelt, változatos és von­zó műsort kínál az új hang­versenyévadban is, kiváló művészek, együttesek tolmá­csolásában. Nyíregyházán 6 előadásból álló sorozat indul. Ebből öt zenekari, egy kama­ra jellegű. A bérleti sorozat október 11-én, Tamillá Mah­mudova (Szovjetunió) zon­goraestjével kezdődik. Ran­gos zenei esemény lesz no­vember 8-án, amikor a Buda­pesti Filharmóniai Társaság zenekarát — ólén Kóródi András Kossuth-díjas kar­mesterrel — fogadjuk. Ezen az esten mutatja be Kiss Gyula zongoraművész Beet­hoven Esz-dúr zongoraverse­nyét. December elsején a a krakkói zenekart látjuk vendégül hegedű és zongora szól istákkal. Örömmel vesz- szük a Miskolci szimfonikus zenekar vezető karmesterét Mura Pétert vendégkarmes­terként a Szabolcsi szimfo­nikus zenekar élén (február 9.) A műsorban szerepel a közkedvelt Mozart g-moll szimfónia és Bálint Mária előadásában Paganini D-dúr hegedűversenye. Március 3- án Kodály-est lesz. A Debre­ceni MÁV filharmonikus ze­nekar és a debreceni Kodály kórus Gulyás György vezény­letével bemutatja a Budavári f > Az elveszett lány A nyíregyházi Szamuely tér kivilágítatlan szegletében öt­hat ember keres-kutat. Zseb­lámpa villan, és egy egyen­ruhás férfi jön felém. Már éppen kiszállni készültem az autómból; amikor látom, hogy az őrmester régi bará­tom. Eltűnt egy lány, tizen­éves. Délután öt körül indult a boltba és nyoma veszett —, mondja. Az őrmester köze­lebb jön, kiszállok beszélge­tünk pár szót. Este 11 óra, járókelő sehol, a közelben nincs telefon. • — Tudsz segíteni? — Ter­mészetesen. Mit csináljak? •! — Itt a lány testvére, nézzétek meg a rokonánál, a Bocskai utcán először ... A kocsidban van rádió, próbálj segítséget kérni. — Kitől? — kérdem magam­tól, hisz már mindenki alszik. Útban a Bocskai utcára, felcsengetem a CB 3113-at — ő különben is önkéntes rend­őr — mondom neki, kapcsol­ja be a rádiót és maradjon a készülék közelében, hátha szükség lesz segítségre. í Közben jelentkezik a 9417-es is. ,,Mi történt?” Röviden el­mondom, ő is vállalkozik, és keresünk. Mellettem a lány bátyja szipog. Megérkeztünk a Bocskai utcai rokonhoz. Felzörgetjük, álmosan ki­jön: „Nem volt itt a hú­gom?” — Nem, már két napja nem láttam. Megyünk tovább. Kérdem a fiút, hol szokott lenni, elő­fordult már, hogy eltűnt? Nemlegesen rázza a fejét. Akkor hol keressük? Már egy órája rójuk az utcákat, tere­ket. Sehol semmi. A kör be­zárul, visszatérünk a Sza­muely térre. Zseblámpával köröz az őrmester. A sarkon állnak, az apa és a lány. Megtalálták. Hálálkodik az apa, köszöni a segítséget, szidja a lányt, ök hazamen­nek, az őrmester beszáll, rá­gyújtunk. * — Elviszel? — kérdi. — Ha­za? — A, még nem, telefo­nálni: valahonnan. Az Arany Szarvas nyitva. Bemegyünk. Telefonál. „Tö­röljétek az elveszett lányt. Az apja most vitte haza”. Még pár szót beszélgetnek a csa­ládról és jó éjszakát kíván. — Most már haza? — kér­dem. — Hát ha elviszel! Tu­dod, a szolgálatom délután fél ötkor lejárt.. . — jávor — V ______ J Te Deumot, Zrínyi szózatát és a Psaiknus Hungaricust. A sorozatot a szabolcsi szimfo­nikusok zárják. Ebben a mű­sorban elhangzik Beethoven V. szimfóniája és Lantos Ist­ván zongoraművész előadásá­ban Liszt Ferenc: Halál tánca. Középiskolai sorozat A bérletek árusítását a mű­velődési központ jegypénztá­rában kedd kivételével 16— 19 óráig, valamint a megyei könyvtár gazdasági irodájá­ban a nyitvatartási időben, megkezdték. A járási székhelyeken Fe­hérgyarmaton, Kisvárdán és Vásár osnamény ban is ren­deznek három hangverseny­ből álló sorozatot. Az ifjúság zenei nevelése kiemelt feladatként szerepel a filharmónia tervében. A kö­zépiskolai sorozat 4 koncert­ből áll. Ezt a műsort a me­gyénkben 16 községben és városban mutatják be. A cen- tennáriumi évben, október­ben Kodály-emlékműsorral kezdődik az első hangver­seny, amelyen a sok sikert aratott színpompás Buda­pest táncegyüttes adja a mű­sort. Széles skálájú a soro­zat, mert novemberben Pege Aladár együttese a „Jazztól a jazzrockig” viszi el a fiatal hallgatóságot. Február végén, március elején, a Magyar Rádió népzenei csoportjának műsorát látjuk, halljuk „Nép­dal, népzene, népi mondó- kák” címmel. Végül április­ban a Szabolcsi szimfonikus zenekar hangversenye zárja a sorozatot. Nyíregyházán — kísérletképpen — nem soro­zatban megy a műsor, hanem egy választott hangverseny rendezését egy középiskola vállalja, amelyen az iskola valamennyi tanulója részt vesz. így négy év alatt — a különböző műfajokkal ismer­kedve — remélhetőleg többen eljutnak az ifjúsági koncer­tekre. Jön a Magyar Rádió gyermekkara Az általános iskolásoknak szervezett sorozatokat, a me­gyében 14 helyen mutatják be. A novemberi első koncer­ten görög, dél-amerikai, indi­án, német stb. kultúrák tör­ténete hangzik el a zene nyel­vén, a Budapesti fúvósötös, Bikkfalvi Júlia énekművész és egy táncospár közreműkö­désével. Februárban örö­münkre ismét megyénkbe lá­togat a Magyar Rádió gyer­mekkara Botka Valéria és Csányi László vezetésével. Március végén világjáró elő­adóművészeket fogadunk: Kocsis Albert (hegedű) Kato­na Ágnes (zongora) Bordás György (ének). A műsort Szabó Dénes ismerteti. Re­méljük ez az összeállítás jól kielégíti a legkisebbek zenei igényét. Kovács László A tárgyalóteremből Április 9-én délben Bukta Mi­hály és két társa a máriapócsi tsz ebédlőjében ebédelt. Ott tar­tózkodott az unokatestvérével Mitrócsák Sándor 24 éves hely­beli lakos is, aki többek között rablás és súlyos testi sértés miatt volt eddig kétszer börtönben. Ebédelés közben Bukta és tár­sai beszélgettek, ügyet sem vet­ve másokra, így Mitrócsákékra sem, akit Bukta egyáltalán nem is ismert. Mitrócsák Sándor még­is odament az asztalukhoz, és megszólította Buktát: — Mit nézel rám mérges szem­mel? Mi nem tetszik neked? Bukta magázva válaszolt, hogy neki semmi baja, nem ismeri Mitrócsákot, hagyja őt nyugod­tan ebédelni. Mitrócsák távo­zott az asztaluktól, de még visz- szaszólt, hogy ezt majd odakint megbeszélik. Mitrócsák és unoka. A Mátészalkai Sütőipari Vállalat kölesei üzemének boltjában a jó minőségű kenyér- és pékáru mellett tej- és tejterméke­ket, édességeket és élelmiszereket is árusítanak. (Elek Emil felvétele) ÚJ CSOKOLÁDÉ ABI-SZE LET A gyermekbalesetek számá­nak ijesztő emelkedése a megelőzés újabb és újabb próbálkozásaira készteti a té­mával foglalkozókat. Egy ilyen újabb akció az is, amelynek keretében október 1-e és december 31. között a Szerencsi Csokoládégyár új termékét az ÁBI-szeletet áru­sítják. Remélik, hogy így tényleg az érintett korosztály figyelmét sikerül felhívni ar­ra, hogyan kerülhetik el a baleseti veszélyhelyzeteket. A csokoládé csomagolóján az Állami Biztosító kis alabár- dos figurája van, belülről a ív­ből ismert Stop! sorozat nép­szerű szereplői idézik fel a legalapvetőbb közlekedési szabályokat. A biztosító aján­dékokat is küld azoknak a gyerekeknek, akik összegyűj­tik a csomagolócímkékből mind az ötfélét és az akció ideje alatt beküldik a bizto­sító központjába. Az akció szervezői úgy vélik, hogy a játékos közlekedési ismeret- terjesztés is segíthet a balese­tek megelőzésében. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság számítástechnikai osztályán a TPA—70-es számítógépeket Domonkos Lajos csoportvezető üzemelteti. (E. E. felv.) Bokszeres támadás testvére ezután kiment az étte­remből, s Buktáék már azt hit­ték, el is mentek. De nem, nem mentek el. Mit­rócsák vagy két perc múlva visz- szatért az unokatestvérével, oda­ment a Buktáék asztalához, s igy szólt: — Mit nyavalyogsz az evéssel? Nem érek rá sokáig várni. Erre Bukta még válaszolni sem tudott, Mitrócsák a kezén lévő bokszerral arcul ütötte, de úgy hogy leesett a székről. A többiek székeket kaptak föl, azzal döf- ködtek Mitrócsák felé, hogy a további támadástól visszatart­sák, aztán fölállt Bukta is, és vele együtt szorították Mitró­csákot a konyha felé. Amikor Mitrócsák a konyha ajtajáig hát­rált, kinyitott zsebkést kapott elő, de további tettlegességre nem került sor. mert egy kony­hai alkalmazott Mitrócsákot és unokatestvérét az udvari kijára­ton keresztül kituszkolta az ét­teremből. Bukta Mihály a bokszeres ütés következtében agyrázkódást szen­vedett, jobboldali arcán véröm­leny, a jobb szeme kötőhártyáján pedig bevérzés keletkezett, sé­rülése három hétig gyógyult. Mitrócsák a tárgyaláson csu­pán annyit ismert be, hogy ott volt az étteremben, de ő nem ütött, a sérülés nem az ő kezé­től származik? ellenkezőleg, őt támadták meg. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Mitrócsákot — mint többszörö­sen visszaesőt — egy év börtön­re büntette és két évre eltiltotta a közügyektől. Az Ítélet jogerős. (k) Nem tudom, mennyi idő telt el a Glembay Ltd. c. tévéjáték elkészülte és múlt heti bemutatása között. Né­ha egészen hosszú idő — olykor érthetetlenül sok idő — szokott ez lenni. Ez az alkotóknak egészen biztosan bosszúság, olyan késés, ami­ről mi nézők nemigen szer­zünk tudomást, esetleg csak jóval később. Most mint né­ző, s mint irodalomkedvelő csak reménykedem abban, hogy a múlt év december végén nyolcvannyolc éves korában elhunyt nagy hor- vát írót, Miroslav Krlezát még életben találta a hír: elkészült a Magyar Televí­zióban hatalmas drámai művének, a Glembay-triló- giának harmadik tagja is, a Glembay Ltd. (Ezt is Dö- mölky János rendezte, mint az Agóniát és a Lédát.) Ezt csak most, a tévéjáték lát­tán lehet hozzátenni: mél­tó az író világirodalmi rang­jához, értékéhez. Krleza a húszas években írta ezt a művét, egy zág­rábi patrícius család szét­hullását, bukását. Tizenegy prózai töredék és három teljes dráma központi alak­jai a Glembayok. Ebben a most bemutatott drámában szinte az egész is benne van. Az Agónia és a Léda társa­dalomkritikai gondolatai­nak fontosabb vonulatai mindenképp. Azonban a glembajizmus ebben a da­rabban, a Glembay Ltd.-ben összegeződik teljességgel. Ez a fogalom — a glemba­jizmus — a horvát polgár­ság egy rétegének jelképe. Azoknak a jelképe, akik az elődök által hazugság, gyil­kosság és más törvénytelen, de mindenképpen erkölcste­len módon szerzett vagyont eltékozolják, a maguk zül­lött, csak látszatra tisztessé­ges életvitelével. RÁDIÓ Előre bocsátom, hogy azok közé tartozom akik kedvelik a Húszas Stúdió­nak az aktuális társadalmi problémák iránt rendkívül érzékeny, szociológiai-szo­ciográfiai hitelességű adá­sait. (Néhány alkalommal meg is emlékeztem róluk ezeken a hasábokon — többnyire elismerően.) Most, hogy a népszerű műsor a’ húszéves jubileumához ér­kezett — ami szokatlanul nagy idő a rohamtempóban fejlődő, változó kulturális igényeink közepette —, kíváncsian hallgattam meg tehát a vasárnapi adást, a készítők és illusztris kriti­kusok kerekasztal-beszélge- tését a nevezetes alkalom­ból. Röviden szólva, a „mű­sort a műsorról”. Nos, na­gyon sóik érdekes, okos fej­tegetést hallottam. Pl. arról, hogy menyivel nagyobbak, tágíthatóbbak a lehetőségei a dokumentáris műfajok­ban a rádiónak a televízióé­nál (az „arc sélküli” meg­nyilatkozások majdnem mindig őszintébbek, a helyszínváltás korlátlan lehetőségei stb.), hogy az egy bizonyos generációhoz „célzott” műsor túllépi és a jövőben bizonyára még job­ban túl fogja lépni a maga számára kicövekelí kor­osztályi határokat: új ge­nerációk lépnek be a hall­gatói közé miközben a korábbiak is kitartanak. Szó esett • még a kezdeti idők szerkesztői-riporteri bátorságáról az erősen kri­tikai hangvételű riportá- zsok körbeadásában és sok egyéb másról. Mégis — va­lószínűleg ezeknek ellenére — nem vélhetem a műsort igazi Húszas Stúdió-adás­nak, inkább atelier-beszél- getésnek a felvállalt műfa­jok tartalmi, etikai, stiláris Az egész családban nincs senki, aki valamiféle bűnt ne követett volna el, valami erkölcsi vétek ne terhelne, vagy gyanúja ne vetődne rá. (Még Angelica Glembayt is vád éri a darab végén, igaz, méltatlan szájból elhangzó vád.) Ignjat Glembay (Dar­vas Iván alakítása) pedig egyenesen köztörvénybe üt­köző bűnhalmazt követett el, váltókat hamisított a nagy cég elnöke, mint halála után kiderül. A család minden tagja ingoványos talajon él, erkölcsi tartás nélkül. Aki tisztán akart élni, mert hitt a jóságban és a tisztesség­ben, a becsületességben, az megrokkant idegileg, mint Leone Glembay, vagy pedig öngyilkos lett, mint Aliz. A kapitalizálódó polgárság egy része a vagyon birtoká­ban és az arisztokratikus, dzsentri beütések nyomán, vagy az ilyen életmodell utánzásaként elveszti a mértéket, önmagát pusztítja életmódjával. A magyar színészek Dö- mölky János rendező irányí­tásával, de mindenképpen a figurák lélektani ismereté­ben nagyszerűen közvetítet­ték a Krleza által megte­remtett szituációkat. Nem lenne méltányos, hogy bár­kit is kiemeljek a szereplő- gárdából, de ha az előbb már említettem Darvas Ivánt, akkor Szemes Mari­ról, Drahota Andreáról és Tahi Tóth Lászlóról sem szabad másként, csak ki­emelt elismeréssel szólni. Az egész produkcióról pedig úgy, mint a Magyar Televí­zió olyan vállalkozásáról, amely európai színvonalon volt .képes Miroslav Krleza drámatrilógiájának csúcsát a nézők elé vinni. Seregi István MELLETT és továbbfejleszthetőségi kérdéseiről. S egyáltalán nem biztos, hogy mindez a bármilyen hűségesen kitartó nagyközönséget — maga­mat is beleértve persze — leköthette volna egy egész óráig. Summa sumarum, ennek az adásnak kicsit önünneplő jellege volt. A Rádiószínház vasárnap késő esti műsora a hárma­son viszont megérte a késői fentmaradást. Vass István Zoltán szerkó1-'^-riporter „oknyomozása", a Névvál­toztatási kérelem, s ami mö­götte van, a „Rendhagyó életrajz, buktatókkal” egy nem mindennapján értel­mes, sőt művelt cigánylány ki-, illetve felemelkedésének megbicsaklását jelenítette meg drámai erejű hangké­pekben. A tehetséges, ám lelkileg nagyon sérülékeny leány kikerülve az őt meg­becsülő és óvó falusi kö­zösségből, már a középis­kolában is számára meg­oldhatatlan konfliktusok­ba került az iskolai kör­nyezetével —, s nem is biztos, hogy indokoltan, in­kább valamiféle kisebbren­dűségi érzésből. Ezért — szerencsére sikertelen — öngyilkosságot kísérelt meg. Ezt ismételte meg érettségi­je után, SZTK-dolgozóként, most már életre szóló szo­morú kihatással: lebénu­lás, elmeszociális intézeti utókezeléssel. Hogyan le­hetne jobbítani a további sorsán, kibontakoztatni és felszínre hozni az emberi értékeit? — tette föl a kér­dést a dokumentum-riport- füzér. A társadalom ter­mészetesen messzemenően segítőkész. De nem kelle- ne-e hasonló esetekben job­ban odafigyelnünk, még idejekorán. Merkovszky Pál flKÉPERNYŐpTim

Next

/
Thumbnails
Contents