Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-20 / 220. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. szeptember 19. Nyíregyházlképeslap. (J. L. (elv.) Bravúros nyomozás a lakosság segítségével Ellopták a templomlosztogatót A feljelentést a m&riapócsl Bazilika főesperese tette meg. El­mondta, bogy a kegytemplomot szeptember 6-án este 8 órakor zár­ták be. Éjszaka egy óra tájban a templom felöl ajtócsapódást hal­lott, de arra gondolt, hogy a zaj a közeli szociális otthon felől jött. Reggel negyed hétkor a segédlelkész értesítette, hogy feltörték a templomot. Észrevették, hogy a templom egyik ablakából elktromos vezeték lóg le, s valószínűnek tartották, hogy a tolvaj ezen eresz­kedett le, mert az ablak alatt csúszási nyomok látszottak. A per­selyek közül kettőt feltörve találtak, s ezután látták meg, hogy a Mária-képet takaró üveget betörték, s hiányzott a kegytárgyat éke­sítő ékszerek zöme. Arany, drágakő, gyűrű és fülbevaló, pecsét­gyűrű és nyaklánc, becslés szerint legalább kétszáz aranytárgy hi­ányzott. Délelőtt 10 órakor egy asszony ment el a főespereshez, s egy arany karikagyűrűt és egy aranylánc darabját adta át, amelyet az utcán talált. Kutyák ugatására ébredt A feljelentést követő egy órán belül egyenruhás és ci­vil rendőrök nagy appa­rátussal láttak hozzá az ismeretlen tettes, vagy tette­sek és az ellopott aranytár­gyak felkutatásához. Rövid­del megérkezésük után egy máriapócsi férfi elmondta, hogy hajnali fél 3 körül ku­tyák ugatására ébredt fel. Kiment az udvarra s meg­próbálta lecsendesíteni a ku­tyákat, de ekkor megszólalt egy férfihang, hogy menjen oda. „Jöjjön maga” — szólt vissza, ám ekkor újból meg­szólalt az ismeretlen, hogy segítséget szeretne tőle kérni, mert elütötte egy motor, s nem tud lábra állni. — Magamra kaptam vala­mit, s még vizet is vittem ne­ki — mondta Szalmási Lajos a nyomozóknak —, akkor láttam meg, hogy aki odabi­cegett, egy negyven év körü­li, jó vállas, olyan 170 centi­méter magas, fekete hajú, frissen borotvált férfi volt. Mivel láttam, hogy sérült, át­mentem a szomszédba Papp Zoltánékhoz, hogy megkér­dezzem : nem vinnék-e be ko­csival a kórházba. A nyomozók útja termé­szetesen Pappékhoz vezetett. Papp Péter így mondta el a történetet: — Hajnali három óra kö­rül átjött a szomszéd, hogy egy embert elütött egy motor, vigyük be kocsival a kórház­ba. Beült és bevittük Nyír­egyházára. Megálltunk a kór­ház előtt, a portánál kiszállt, s mi nem is vártunk tovább. Ki vine a sántító embert? A jóhiszemű Papp-testvé- rek ténykedése nemcsak eny- nyiből állt, amit másnap reg­gel tettek, felért egy precíz nyomozói munkával. Amikor megtudták, hogy az éjszaka mi történt a templomban, kocsiba ültek és behajtottak Nyíregyházára. Elmentek a kórház portásához, hogy megtudják: mi történt azzal az emberrel, akit éjszaka be­szállítottak. A portás semmit sem tudott, ő reggel vette át a szolgálatot, azt viszont megmondta, hol lakik Oroson az éjszaka szolgálatot teljesí­tő portástársa. A Papp-test- vérek Orosra indultak. Sike­rült megtalálniuk a portást, aki elmondta, hogy a sántító ember nem kezeltette magát a kórházban, arra hivatko­zott, hogy neki reggel dol­gozni kell, s megkérte, hív­jon neki egy taxit. A portás szerencsére arra is emléke­zett, hogy a Volán taxiján egy 4-es számot látott. A Papp-testvérek a 4-es taxi nyomába eredtek, s bár a ko­csit már nem az vezette, aki éjszaka szolgálatban volt, de tőle is megtudták, ki fuva­rozta az éjszaka a sántító embert. A taxis mindenre emlékezett. Elmondta, hogy a házszámot nem tudja, de az utast Felsősimára vitte, s bármikor oda talál. Szeptember 7-én délután fél 3-kor rendőrök jelentek meg K. Andrásné Felsősima, Major út 17. sz. alatti laká­sán. A lakás zárva volt. A rendőrök hatósági tanukat kerestek, s velük együtt mentek be az udvarra. Zör­gettek az ajtón, s kopogtat­tak az ablakon is, de belülről semmilyen neszt nem hal­lottak. Ahogy alaposabban benéztek az ablakon, észre­vették, hogy a folyosón ott van megbújva Fekete István 43 éves, többszörösen bünte­tett előéletű nyíregyházi la­kos, akit — a személyleírás alapján — ekkor már alapo­san gyanúsítottak a máriapó- cs i kegytemplom kifosztásá­val. Fekete többszöri felszó­lításra sem nyitott ajtót, s amikor erőszakkal hatoltak be a lakásba, csupán annyit mondott: megbuktam. Elrejtőzött a toroiyban A kihallgatás már a me­gyei rendőr-főkapitányságon történt. Fekete elmondta, hogy hétfőn délután a haran­gozás ideje alatt felment a toronyba és elrejtőzött. Este bezárták a templomot, ő ottmaradt, s éjfél körül lá­tott hozzá előbb a perselyek kifosztásához, aztán betörte a kegykép üvegét, s. ahány aranyat csak tudott, össze­szedett. Amikor tudta, hogy már elég gazdag a zsákmány, megpróbált kijutni a temp­lomból, de minden ajtót zár­va talált. Egy kábelt szer­zett, s kikötötte a torony fa­korlátjához. A karzatról le­dobált néhány ülőpárnát is, hogy ha megcsúszik, azokra essen, aztán valóban megcsú­szott, de mivel nem a pár­nákra esett, eltört a bokája. Ekkor találta ki azt a mesét, hogy motor ütötte el, s így szerzett sgítséget, hogy Nyír­egyházára utazzon. A betörést, a templom ki­fosztását tehát beismerte Fe­kete, de azt mondta, hogy az aranytárgyakat Nyíregyházán átadta egy ismerősének, aki hamis útlevélhez akarta őt juttatni, s így Svájcba ki­csempészni. Nyolc napig tar­totta magát ehhez a hazug­sághoz Fekete, mert nem tudta, hogy szeptember 10-én a rendőrök megtalálták a kegytemplomból ellopott aranytárgyakat Felsősimán, nővérének udvarán egy fa­házban. ★ A nyomozás még tart, s mire Fekete István megérde­melt helyére, a börtönbe ke­rül, a kegyképet ékesítő aranytárgyak is a helyükre kerülnek. Balogh József /--------------------­/-----------------------------------------------> „Madam,­szakállal v-----------------­Nem kétséges, hogy meg­lepődött az a szülőnő, aki a gyermek világra jövetele előtti percekben a madá- mért szólt. Hívhatta, de a szülésznő helyett fehér kö­penyes, szakállas fiatalem­ber lépett az ágyához. Az első meglepetés után kide­rült, Demeter András nem műtős, nem orvos, hanem tulajdonképpen szülésznő ... Még a nyelv sem hajlik aura, hogy elismerje, férfi is űzheti ezt a hivatást. De nemcsak a betegeknek, a kollégáknak, még az isko­lában is fejtörést okozott a jelentkezése: a nyíregy­házi egészségügyi szakisko­la történetében még nem volt rá példa, hogy férfi ad­ja be a jelentkezési lapot. Tanácstalanságukban az egészségügyi miniszterhez fordultak, s Demeter And­rás már három hete járt az I iskolába, amikor a minisz­ter pecsétes papírt küldött, semmi akadálya a képzésé­nek. Arra hivatkozott, ha nő lehet orvos, férfi miért ne lehetne szüíész(nő) ? így aztán a vásárosnaményi kórház fiatal szülésze sze- 1 mélyében az országban ő az v ________________________i— Mentés a hullámsírból Életet mentettek, közben a saját életük is veszélyben volt. Vállalták e veszélyt, hogy két meggondolatlan, ti­zenéves fiatalember élete to­vább lobogjon ... Erős kezük legyőzte a hullámokat. Most erős kezüket gratulálva megszorítja a megyei tanács elnöke és átadja nekik a kormánykiitüntetést. Megha­tottam mély tisztelettel ve­szik át a fényes érméket. Felnézek rájuk. Cseh Ádám- ra, a széles vállú férfira, aki finom munkához szokott a GELKA kisvárdai szervizé­ben. Csodálattal végigmérem Rostás Sámuelt, a fekete bő­rű fiatalembert, a Vulkán segédmunkását. Hullámsír volt az, aho­vá augusztus 8-án futva, majd úszva érkeztek, öt ti­zenéves fiatal sírt-kiabált élete megmentéséért. Kezü­ket emelve kiabáltak, ka­paszkodtak a semmibe. Ket­tőjük keze életmentő kézhez ért. Hármójukat pillanatok múlva élettelenül sodorta to­vább a tajtékzó Tisza. Négy fiú és egy lány vidám, önfe­ledt fürdőzésének ez lett a vége. A strandolok és a rossz hírre később érkezők még inkább meghatódtak, amikor megtudták: a vízbe fulladt lány az egyik megmentett fiúnak a menyasszonya volt. A megrázó esemény színtere a Tisza bal partja volt, Sza- bolcsveresmart közelében. Nem a kijelölt fürdőhelyen... A két életet mentő — noha mindketten Kisvárdán lak­nak — csak pár perce ismer­ték egymást. Cseh Ádám a füzesben nyársat keresett szalonnasütéshez, felesége az ebédhez készülődött. Rostás Sámuel barátaival beszélge­tett. Az örvényhez csaknem kétszáz méterre lehettek. A segélykiáltásokra futásnak eredtek. Átvillant agyukon: életbevágóan fontos, hogy összeszedjék minden erejü­ket a futáshoz, az úszáshoz. Az eset közelében álló fel­nőtt nők és férfiak nem mer­tek segítséget nyújtani. Az életmentő szerint ez nem ró­ható a „számlájukra”. Hiszen az örvény több hektónyi vi­zet óriási erővel kavargatott. A pokoli látványnak néhány gyengébb idegzetű hátat for­dított. A bátrabbak sietve hozták gumimatracukat, s bedobták, hátha lesz a ful­doklóknak mibe kapaszkod­ni. Csehné utánakiáltott fér­jének: „Ne feledd, hogy há­rom gyermeked van!” De­hogyis feledte, de vállalta a kockázatot, bízott erejében, úszni tudásában. Rostás Sá­muel sem feledte, hogy ott­hon kisfia várja. De a ful­doklók szörnyű kiáltozása megsokszorozta erejét. Nem ijedt meg akkor sem, amikor a mentésre emelt karját a fuldokló elkapta, s egy pilla­natig egymásba fonódva le­merültek. Aztán kiszabadí­totta magát és a fiút rátusz­kolta az éppen arra sodródó gumimatracra. Partra kec- meregve Cseh Ádámnak még arra is kiterjedt a figyelme, 'hogy a megmentetteket első­segélyben kell részesíteni. Az életmentők kisvárdai emeletes házban laknak ugyan, de a Tisza-partján nőttek fel. Jól tudnak úszni, de azt is tudják, hogy a fo­lyó meddig barát és mettől ellenség ... (nábrádi) Cigánylakosok találkozója művészekkel Tekintélyes a cigánylakosok: aránya Piri csen és Nyírpilisem, e két Nyírbátor környéki telepü­lésem, A megyei művelődési köz­pont és a helyi kultúrház ezért elsősorban az ő részvételükre számított, amikor a székhelyköz- ségben, Piricsén találkozót szer­vezett neves cigányköltőkkeL, -táncosokkal szeptember 18-án, szombatom. A pircsei rendezvény vendége volt többek között Osz- tojkán Béla és Bársony János költő, valamint Fenyvesi József festőművész, akinek alkotásaiból a helyszínen kiállítást is rendez­tek. A műsort szabolcsi, szatmári táncosoik színesítették, fellépett többek között a milotai, a nyír­vasvári valamint a nagyecsedi cigányegyüttes is. " > egyedüli, aki ezt a tipiku­san női szakmát űzi. A 24 éves fiú másban is különbözik társaitól. Vajai lévén, a kórház nővérszál­lásán lakik, ő az egyetlen lakója a férfiak közül az in­tézménynek. Szobája oázis, tele különleges dísznövé­nyekkel — nem véletlenül, mert kertészeti szakközép- iskolában éretségizett — s keresztszemes és hímzett párnákkal, térítőkkel díszí­tette a kicsiny birodalmát. Az éjszakai ügyeletek csend­jében nőket megszégyenítő ügyességgel öltöget, keze nyomán az eredeti beregi motívumok kelnek életre a párnákon, futókon, garnitú­rákon. Úgy tervezi, hogy hétfőn megkezdi Pesten a tanulmányait az anasztezio. lógus szaktanfolyamon. Egy év alatt végez, s akkor a szülészet-nőgyógyászati osz­tályon nemcsak a gyerekek születésénél, hanem az al­tatásnál is magas szinten láthatja el a betegeket. Az ország első férfi szü- lészfnőjje életében talán akkor izgult a legjobban, amikor a nyíregyházi me­gyei kórházban a szülésze­ten gyakorolt. Már csak percek lehettek hátra az új­szülött érkezéséig, amikor bemosakodott, talán nem is , kell mondani, hogy orvos­tól az ápolónőig mindenki leste a mozdulatait. Alapo­san megizzadt, mire leve­zette a szülést. A munka­társai szerint a nagykönyv- I ben sincs különbül megír­va! 1 Ezek a divatos ruhák, kosztümök a Nyírbátori Ruhaipari Szövet­kezetben készülnek szovjet meg­rendelésre. A tervek szerint 13 ezer darab farmer alapanyagú ruhát gyártanak a nyírségi üzem­ben. (Elek Emii felvétele) , A legjobbak gálaestje Megyénk legjelesebb ama­tőr művészeti együtteseit 'láthatja egy műsorban a kö­zönség a Nyírségi ősz ren­dezvénysorozat keretében a szeptember 19-i gálaesten. A megyei és városi művelődési központ hangversenytermé­ben vasárnap délután négy­kor kezdődő programban ha­gyományápoló népművészeti csoportok, táncegyüttesek, né­pi zenekarok, kisegyüttesek mellett egy alkalmi társulat is fellép. A megye amatőr 'színjátszóegyütteseinek ren­dezőiből verbuválódott cso­port produkcióját talán úgy is lehetne nevezni: amikor a hóhért akasztják, hiszen ez­úttal a rendezők színészként mutatkoznak be az ismeret­len szerző reneszánsz isko­ladrámájával, a Kocsonya Mihály házasságával. Az elő­adást Nagy András László rendezte. Fellép a gálaesten a KSZDSZ Szabolcs-Volán táncegyüttes, a Szatmár nép- táncegyüttes, a kömörői és a milotai kórus, a városmajori és a turistvándi citerazene- kar, a nyíregyházi fúvósötös, valamint a Mészáros—Végh duó, akik augusztus 20-ra kapták meg A népművészet ifjú mesterei kitüntető címet. Heti bosszúságunk Aprólék Tulajdonképpen tisztán jó­indulatból került az aprólék — mármint a baromfi aprólék — ügye erre a helyre, hiszen ez nem heti, hanem havi, meg negyedévi bosszúságként is megállná a helyét, mert meglehetősen hosszú ideje, hogy eltűnt a boltokból. Igaz, látni néha csupa szárnyból vagy csupa kaparóból áLló csomagot, a vegyes aprólék azonban jóval népszerűbb volt, küllőn ősén a kisebb ke­resetűek körében, Tudom, ha megjelenés előtt láthatná ezt a pár sort a ba­romfifeldolgozó valamelyik vezetője, kapásból mondaná, hogy csak annyi aprólékot adhatnak a boltoknak, ameny- myi combra és mellre van Igény, mert egy csirkének csak két szárnya, két lába, egy háta, egy ernyője, egy nyaka, egy zúzája és egy mája van, hogy a fenébe le­hetne akkor külön „alkatré­szenként”, meg még vegyes csomagokban is árulni? Mit mondjak? Nem tudom! De azt igen, hogy korábban volt vegyes aprólék, amit megkedveltek az emberek, most meg nincs. Azt is tu­dóim, hogy ha az ember Deb­recenben jár, ott mindig ta­lál, itt meg hiába rója az ut­cákat, egyik boltban sem vi­gasztalják meg. És még a nincsre sem kap­hatnak magyarázatot. Ismerő­söm mesélte, hónapokig je­gyezte kereskedő társaival a baromfiellátásra vonatkozó panaszait, a minőségre vonat­kozó kifogásait, s hónapokig hiába kérték: ugyan hadd mondhassák már el a csirke- gyárban is ezeket, legalább ott is megismerik mi a bol­tos, s mi a vásárló vélemé­nye. A napokban végre eljött a nagy alkalom. Elmentek né- háinyan Kisvárdára, s ott — igaz a szalagon dolgozóktól, de — mégis megtudták az aprólékhiány okát. Azt tudni­illik, hogy nem gazdaságos összeválogatni a sokféle „al­katrészt”, egyszerűbb és gyor­sabb az azonos darabok cso­magolása. Ha a gyár munkaszervezője lennék, biztos igazat is adnék annak, aki ezt kitalálta. De mivel csak vásárló vagyok, azt gondolom, ez az aprólék nem is olyan apró lék a gyár tekintélyén. B. J. Mellesleg Fárasztó is lehet a pihenés! Ne tesse­nek ezen csodálkozni, nem én találtam ki, hanem — mint friss olvasmányaimból megtudhattam — komoly tu­dósok állítják. Pszichiáterek szerint ugyanis téves az az elképzelés, hogy minden fá­radt, túlfáradt, vagy kime­rült bánmákoir képes üdülni, ha erre alkalma kínálkozik. Ebből következik tehát, hogy vannak pihenésre képtelen emberek. Mellesleg valamit erről már én is hallottam, ha nem is tudományos formában. Jól emlékszem arra az ismerős­re, akit tíz éven át az isten­nek se lehetett elküldeni a legcsábítóbb beutalóval sem üdülni. Mindig talált valami­lyen kifogást. Hol a magas­lati levegőt tartotta ártalmas­nak, hol a tenger zúgásától féltette idegeit. Aztán már szabadságra sem .nagyon tud­ták elküldeni, s fűnek-fámak állította, hogy ő egyáltalán nem érez fáradtságot. Aztán amikor családi okok miatt egy hetet mégis kénytelen volt kivenni, naponta ötszőr is bent látták a munkahe­lyen. Csiak bekukkantott és már rohant is. Akkor derült fény a titkára: nem ment üdülni, nem ment szabadság­ra, nehogy távoLlétóben vala­ki beüljön a székébe .. . Van másfajta pihenésre képtelen ember is. Nyugha­tatlan vérűeknek tartják az ilyeneket, s mint egy falium- béli ember mesélte, ők ami­kor elmentek a tsz-üdülőbe, összeálltaik: hárman és napon­ta eljártak az üdülőből nádat vágni a közeli állami gazda­ságba. Teli bukszával mentek haza, azóta is ők az elsők, akilk „pihenni” akarnak min­den évben . .. Másfelől arról is hallottam, hogy vannak akik „pszicho­lógiai poggyásszal” indulnak el pihenni. Ezek általában házaspárok, akikről nyomban kiderül, hogy képtelenek hosszabb ideig együtt lenni, az üdülés végére teljesen ki­merülnek idegileg. Meséli ismerősöm, szép volt, jó volt ez az idei nyár, die még jobb, hogy már dol­gozni kell, így legalább vég­re . kipihenheti mágiát — a nyári pihenés fáradalmai alól. (angyal)

Next

/
Thumbnails
Contents