Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-20 / 220. szám
1982. szeptember 19. Kelet-Magyarország 3 Kanossza járás helyett Megalakult a fogyaszték tanácsa Igazán nem panaszkodhatnak a vásárlók, mert egy kézen alig lehet megszámolni, hány szervezet, szövetség, felügyelet kíván őrködni a fogyasztók érdekeinek védelmében. Most újabb fórum alakult, a Fogyasztók Országos Tanáosát ez év február 6-án alakították meg a Minisztertanács határozatára, majd egy hete Szabölcs- Szatmárban életre hívták a fogyasztók megyei tanácsát, s még szeptember végéig sorra kerül Nyíregyházán a városi fórum megszervezése is. A Hazafias Népfront elvipolitikai támogatása mellett a társadalom legszélesebb rétegeiből alakítják meg ezeket a tanácsokat. Részt vesznek benne a nagycsaládos szülők, a kereskedelem szervezői, irányítói, a népi ellenőrök, a KlSZ-szerveze- tek, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a szakszervezetek. Az új fórum azt igyekszik feltérképezni, hogy a fogyasztói érdekek maradéktalanul érvényesülnek-e a kereskedelem és a szolgáltatások területén. Figyelemmel kísérik a minőséget, kezdeményezhetik a hibás, vagy minőségi szempontból kifogásolható áruk forgalmazását, eljárást indíthatnak, amennyiben a lakosság széles rétegeit érintő jogszabályok csorbát szenvednek. A Fogyasztók Tanácsa — tevékenységi köréből fakadóan — hasonló kérdésekkel foglalkozik, mint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a Kiváló Áruk Fóruma, a Kereskedelmi Minőségellenőrzési Intézet, a megyei tanácsok mellett működő kereskedelmi felügyelőségek, a mi megyénkben az élelmiszervegyvizsgáló intézet. A mái gazdasági helyzetben nem szabad elhallgatnunk, hogy a fogyasztók tanácsa nem elsődleges feladatának fogja tartani, hogy drága importcikkek beszerzésére ösztönözze a kereskedelmi egységeket, luxusszámba menő divatcikkek forgalmazását sugallja. Azt viszont jogosan elvárja a lakosság, hogy a háztartási gépeket batáridőre és jó minőségben javítsa meg a szolgáltatóvállalat, szövetkezet, s ha valamit nem tudnak megjavítani, ne kanosszajárásra kényszerítsék a vásárlót, hanem cseréljék be a hibás árut. S az sem külön beruházás kérdése, ha a Patyolat lyukasra vasalja az ágyneműt, vagy csak rátartással szabad érte menni a határidőre vállalt tisztított, mosott holmiért. A fogyasztók tanácsa igen sokrétű feladatot kíván megoldani. Ha ezek betöltik azt az űrt, amely ma még tátong a különböző érdekvédelmi szervezetek között, nem hiába alakították meg. (t. k.) Friss alma télen is Űj hűtőtárolót avattak szeptember 16-án Rakama- zon, A 62 millió 292 ezer forintot érő beruházásnak van néhány figyelemreméltó érdekessége. Mindenek előtt a gyors megvalósítás érdemel említést. Az alapokat tavaly A frissen szedett almát már zák a feldolgozásig. (Jávor nyáron rakták le és ma már gyümölccsel vannak tele a hűtőkamrák. A gyors kivitelezést az úgynevezett ipari vázszerkezetes építési mód A „rázós“ ember Szemnek is fárasztó nézni a monoton dübörgést, amint az aszfaltot faló légkalapács újabb és újobb pontot keres w magának az úttesten. A nyíregyházi Zrínyi Ilona utcán araszol a szerszám, s a környékbeliek, ha soha nem ismerték volna, most fogalmat szerezhetnek maguknak arról, mit jelent a nap négy órájában légkalapácsolni. Juhász József, a Közúti Építő Vállalat 1-es számú építésvezetőségének útbur- koló-karbantartója, brigádvezető, hosszú évek óta fejti fel az aszfaltot légkalapácsával. Rövid tízperces pihenőre állnak meg kedden délelőtt: a hat atmoszféra nyomással működő szerszámot most a Zrínyi Ilona utca másik oldalára irányítják. — A karom, mintha ólomból lenne estére — nyújtóz - tatja ki izmait a brigádvezető. — Hihetetlenül nehéz órák hosszat tartani a kalapácsot. Nem is az a negyvennégy kiló a nehéz, hanem a rázást rossz elviselni. Főként a kart fárasztja ki. a védőS ikerült sikkasztanom egymilliót a vállalatnál. Ezt úgy csináltam, hogy semmiféle ellenőrzés soha nem veszi észre. Egyszerűen művészien csináltam. Most az a problémám, hogy mitévő legyek a pénzzel. Először arra gondoltam, házat építek. Csakhogy a telekparcellázó hivatalnál nagyon sokáig nem kerültem sorra. Több száz kérvényt adtam be, de kevés a beépíthető telek. Kiszámítottam, hogy 85 évig tartana, amíg rám is sor kerülne a parcellázásnál. Mivel pedig a semmire csak légvárakat lehet építeni, •lemondtam az építkezésről. Azután azt gondoltam, hogy aranyat veszek. Csakhogy megint leküzdhetetlen akadályokba ütköztem. Amikor az arany olcsó volt, tehát nem volt érdemes venni, akkor tele voltak vele az üzletek, amikor viszont felemelkedett az ára a világpiacon, egyszerűen eltűnt. De az aranyvásárlás egyébként is megfontolandó volt, mert feltűnő lett volna, ha egyszerre sok aranyat veszek. Ha a sikkasztásért nem kaptak el, miért kockáztassak? % Tehát úgy döntöttem, hogy inkább bankba teszem a millióimat, megfelelő kamatért. Valamilyen régi, megbízható bankot ákartam keresni, mint például a Chase Manhattan, amely ráadásul még elég magas kamatot is fizet. Vagy esetleg Svájcban nyissak bankszámlát? Csakhogy ez megint nem sikerült. Megakadályoztak benne a deviza-előírások, a pénzgazdálkodási intézkedések, ezért azt találtam ki, hogy inkább utazni fogok a millióért. De ez sem olyan egyszerű, ugyanis hajlamos vagyok a tengeri betegségre, a repülőgépen pedig félek. Dudinecbe pedig nem érdemes elutazni azért, hogy az ember elköltse a millióját. A többi fürdőhelyen pedig már régen lefoglalták a helyeket a külföldiek, akik egyébként mindenütt előnyben részesülnek. Így aztán az utazásról is lemondtam. Még egy lehetőség maradt: veszek egy autót, egy luxuskocsit, bárral, színes televízióval és beépített úszómedencével. De ha sikerül is egy ilyen autót vennem, mit csinálok, ha valami elromlik benne, hogy kapok hozzá pótalkatrészt? Biztos, hogy nem tudok szerezni még egymillióért sem! Tehát erről is le kell mondanom. Végül azt találtam ki, hogy ezt a milliót az élvezetekre fordítom. Csakhogy túl sok szeszt sem tudok fogyasztani az epém miatt, és különben is diétáznom kell, mert az utóbbi időben hízásnak indultam. Egyébként, ha sokat költenék az éttermekben, megint csak felfigyelnének rám, ezért inkább erről is lemondok. V égül már nem volt más megoldás, mint hogy visszaviszem a milliót, amit sikkasztottam. Csakhogy ez sem olyan egyszerű ám! Hogy csináljam, hogy ne vegyék észre az ellenőrök? Hiszen, ha kiderül, hogy a pénztárban egymillióval több van, engem úgy lecsuknak, hogy belefekete- dem! Gabriel Hocman kesztyű csak némileg tompítja a dübörgést. Ember legyen a tálján, aki a kalapácsot fogja, mert ha nem elég biztosan áll a lábán, elfújná a nyomás, mint szél a porszemet. Radics János művezető: — A napokban vettük át a területet, s mivel a megye- székhely szívéről van szó, becsületbeli dolognak tartjuk, hogy mielőbb átadjuk a csomópontot a forgalomnak. A Kiskörút szakaszának egyik szép kereszteződése lesz ez a Zrínyi Ilona utcával. Hogy miért nehéz itt haladnunk? Az itt élők a megmondhatói, hogy nincs egyetlen méter ezen a részen, amit valamikor át ne vágtak volna. Van itt ivóvíz, gáz, szennyvízvezeték is, most az a felada* tunk, hogy szintbe kell helyeznünk a közműveket, s a föld alatti munka után a látványos szakasz következik: az aszfaltszőnyeg leterítése, majd a burkolatot dekoráljuk, felfestjük a jeleket, elhelyezzük a közlekedési táblákat. Ügy számoljuk, hogy a szeptember közepén kezdett csomópont kereken egy hónap múlva végleges arculatot ölt. Azt hinné az ember, aki ilyen „rázós” kenyeret keres, a gyerekeit igyekszik távol tartani még a környéktől is. Juhász József nem így tette, nagyobbik fia kimaradt a tiszavasvári mezőgazdasági gépszerelő iskolából, s idehozta. Az ifjabb Juhász egyelőre segédmunkás havi 3700 forintért, de már tervezi, hogy kitanulja a gépkezelést. Fogadkozik, ezt már nem hagyja abba semmiképp, rendes szakmát, jó fizetést akar szerezni. Nyírturán a műszak végeztével hétszáz négyszögöles kert, benne sok-sok szőlővel várja a Juhász családot, — A rázást, a dübörgést még az idegek is megérzik, otthon már egy hangos szó is felbosszant. Ezért úgy osztom be a délutánt: ha leszállók a bérelt buszról, azonnal a kertbe indulok. Tóth Kornélia az új hűtőtárolóba raktároz- László felvétele) tette lehetővé. Enélkül — a hagyományos anyagok és technológia alkalmazásával — a 3200 tonna kapacitású hűtőtároló építése legalább három évig tartott volna. Az új tároló tulajdonosa két termelőszövetkezet, a ra- kamazi Győzelem és a ti- szanagyfailui Űj Élet. Gazdasági hasznát tekintve: a hűtőtárolóval megóvható az alma minősége, nő az exportarány. Továhbi előny, hogy szervezettebb és folyamatosabb a feldolgozás és elszállítás. Enyhít a tárolás a munkaerőgondokon is. Cseszel nincs elég munkáskéz ahhoz, hogy több mint 9 ezer tonna télialmaitermést a szedéssel egy időben csomagolják és szállítsák. Egyébként a decemberben—fehruárb^n nyugodt körülmények között feldolgozott alma jóval többet ér attól, amit szeptemberben értékesítenek. A tárolásnak tehát forintban is kifejezhető haszna, nyeresége van. Rakamazön úgy kalkulálnak, hogy a beruházás 5—7 év alatt megtérül és miután a hűtőtároló 45 évig szolgálja majd a tulajdonosokat, az építésre szánt összeg többszörösen kifizetődik. S. E. Igény szerint Alig tízéves a nagyhalászi zsálkgyár, de mégis olyan, mintha kicserélték volna. A régi, nagy zajjal .működd szövőgépek helyett újakat állítottak be, amelyek csendesebben dolgoznak, többet termelnek. S erre a termelésre ugyancsak szükség van, mert az itt készülő műanyag zsákokat használja a mezőgazdaság, az ipar, de bőven jut belőlük exportra is. Mátészalkán viszont, az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban korábban egy üzemcsarnokot építettek egy újfajta szelep gyártásához. Bármennyire jónak bizonyult a termék, a kisebb megrendelés miatt más munkát is keresni kellett az itt dolgozóknak. Tiszavasváriban,- az Alkaloidában az utóbbi hetek anyagellátási gondjai okoztak fejtörést. Korántsincs arról szó, hogy az eddig jól dolgozó üzemek most kisebb lendülettel termelnének, s azért egyenetlen a munka. Azonban a piaci feltételek sokszor olyan gyorsan változnak, amit a legelőrelátóbb tervezéssel sem lehet sejteni. Mindez természetesen rugalmas alkalmazkodást követel, ami a vezetéstől jóval nagyobb szervezettséget, nemegyszer a dolgozóik meggyőzését kívánja meg. Nem véletlen, hogy a tervezés országos,, s helyi gyakorlata is változott az utóbbi időben. Ugyanis a mai tervek a legfőbb irányokat szabják meg, a vállalatoknál nem az egyes termékekből gyártandó mennyiségekre adnak utasítást, hanem a gazdaságosság által diktált feltételek szerint alakítják a termelést. Mindez a korábbi kényelmesség elr len hat, hiszen a piac ad értékítéletet a vállalati munkáról. Vannak, akik a gyengébb munkát kizárólag a külső feltételek romlásával igyekeznek magyarázná. Tetszetős dolog, azonban nem lehet igaz, még ha elismerjük is, hogy ezek a feltételek nagymértékben befolyásolják a vállalati magatartást. Csakhogy például a nyíregyházi gumigyárban a mezőgazdasági abroncsoknál a méretválasztékot módosították ahhoz, hogy a megrendelők igényei szerint szállítsanak. A Szatmár Bútorgyár a kiskereskedelmi hálózattal épített ki jó kapcsolatot, hogy ne legyen eladatlan terméke. Az alkalmazkodás példáit tovább lehetne sorolni. Nincs arra utasítás, hogy az üzemek menynyire vegyék figyelembe a külső változásokat. Kényszerít viszont maga az élet, a termelés, az értékesítés feltételei, miszerint csak azok maradnak meg, akik időben felismerik, hogy a korábban megszokott módszerekkel mór nem lehet megélni. A hasonló eredményekhez egyre többet kell produkálni. A szabolcsi üzemek termelésének fél éves alakulása, a minőségi követelményekhez való-jobb igazodás — a nagy átlag szerint — bizakodásra ad okot. A gyengélkedőkön a sor, hogy felzárkózzanak. L. B. I Kié az érdem? N emrég arról panaszkodott az egyik népművelő, hogy az ő általa kezdeményezett és elindított ma már megyeivé terebélyesedett kulturális rendezvényre évek óta meg sem hívják. Felidézte, milyen vitái voltak a kétkedőkkel, akik féltek, hogy belebuknak az újba, s valósággal elbújtak előle, amikor megkereste őket. Tulajdonképpen senki nem akarta a nevét, a jelenlétét adni az elején bizony cset- lő-botló rendezvényhez. Később viszont, ahogy a rendezvény kezdett megállnia saját lábán, az országos és megyei szervek is felfigyeltek a kezdeményezésre, egyre több olyan patrónus akadt, akik az elején ellenzői voltak az ügynek, most ■pedig mindenki a saját ötletének, kezdeményezésének tartja, s erről szóban és írásban is így beszél. > „Nem akarok én se kitüntetést, semmit, csak fáj, hogy épp azok verik a leg- hangosabhan a mellüket, ■dicsekszenek a rangosodé ■rendezvénysorozattal, akik 'a legnagyobb ellenzői voltak.” Ki ne találna más területekről is hasonló példákat, amikor is egy-egy ötlet, kezdeményezés akkor kezd nevet kapni, karriert ‘befutni, amikor a „menedzserek” úgy említik, mint saját szellemi gyermeküket, s ezért természetesen nem vonakodnak majd kellő időben az erkölcsi elismerést is átvenni. Valójában nem az a fontos, hogy kinek a fejében lobban először a szikra, világosodik meg egy jó ötlet, — mondhatnánk teljes joggal — hanem az, hogy megvalósul, testet ölt, hasznot hoz. Ez így igaz, olykor nem is lehet már nevén nevezni kitől is indult él a gondolat, hogy szervezzék meg a bejárók klubját, hívjanak meg írót, művészt a munkásszállásra, tartsanak ötletbörzét a vállalatnál dolgozó műszakiaknak, vagy netán változtassanak az üzem vagy részleg munkarendjén. Sokszor az ötlet nagy utat tesz meg, amire elérkezik a megvalósulás küszöbéhez, sokan hozzáteszik újabb és újabb észrevételeiket, s valóban a kollektíva bölcsessége „neveli fel” a gondolatot — tetté. M indezek ellenére nagyobb megbecsülést érdemel minden egyéni, személyes kezdeményezés, okos javaslat, ötlet. Etikai kérdés, amin a közösségnek kell őrködni, ha valaki, vagy valakik kisajátítják mások kezdeményezését. és úgy tüntetik fel, mintha ők találták volna ki. P. G. Á millió
