Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-15 / 216. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. szeptember 15. Új avóg?szertár A városban a Petőfi úti immár korszerűtlen gyógyszertár helyett a tervek szerint a Móricz Zsigmond utV cán épül új. Sajnos, a tervek szerint csak 1985-re készül el. Az épület előkészítése és a tervezés már folyik. Esélyek F igyelmesen olvasom azt a jelentést, melyet a városi-járási pártbizottság tárgyalt a várospolitika, városfejlesztés helyzetéről, a további feladatokról. Itt a következőket találom: „Igen fontos feladat a kórház-rendelőintézet szakemberszükségletének biztosítása, a műszerezettség javítása, a betegek differenciált ellátását biztosító és az ehhez kapcsolódó diagnosztikai és ideiglenes ellátási feltételek tökéletesítése. Az intézmény elismerésre méltó munkát végző részlegeinek, dolgozóinak megbecsülése mellett javítani szükséges a munkafegyelmet, az etikai magatartást. A hiányzó tárgyi, személyi feltételek pótlásával, szigorúbb követelményekkel vissza kell szorítani a betegek ellátását zavaró problémákat.” Tömör, a gondokat summázó megállapítások ezek. Jelzik, hogy a 295 ágyas kórház, a rendelő, mely jelenleg 66 000 ember ellátásáért felel, nincsen könnyű helyzetben. Egy sor tárgyi és személyi gond az, amin változtatni kell. Könnyű lenne talán, ha több lenne a pénz. De vajon egy ilyen területen megengedhető, ha ezzel próbáljuk elodázni a gondokat? Biztos, hogy jobb megyei körültekintés, a figyelmesebb szervezés, az ember nélküli számok felvonultatása helyetti intézkedések segíthetnének sok pillanatnyi bajon. Elgondolkoztató az is, hogy a fiatal, végzős orvos, a friss szakorvos vonakodik a messzi tájtól. Igazságtalan az is, hogy a betöltetlen státus egy idő múltán a megyei kórházra száll. Senki nem vitatja a megyei intézmény fontosságát, jelentőségét, sokrétű funkcióját, feladatát. De azt se feledjük: jelenleg 66 ezer ember egy kis kórházban kezdi meg útját a gyógyulás felé. A csata ezen az első vonalon kezdődik, s ha minden jól megy, itt győzhet először a tudomány a betegség fölött. Nagyon időszerű lenne okszerű, tárgyilagos vizsgálat arról, hogyan is fest a valóságban a vidéki egészségügy, hogyan befolyásolja az általános közhangulatot az itteni gyakorlat. Tagadhatatlan tény: a megyei egészségügyben sok, előnyös változás is történt. A számszerűségek ezt bizonyítják. De nem biztos, hogy az egyenlő állampolgári jog kielégítéséhez szükséges feltételek is egyenlőek mindenütt. Márpedig ez az elv csak akkor ér valamit, ha egyformán részesül belőle mindenki. Sajnos, se városok, se községek nem képesek átlépni saját árnyékukat, s erejükön felül cselekedni. Az egészségügy viszonylag új tudományága, a szervezés itt léphetne nagyobbat. Az egyenlő esélyek érdekében. GYENGÉLKEDŐ EGÉSZSÉGÜGY? Csak a beteg ne vegye észre... Or. Rácz József, dr. Sándor Erzsébet és dr. Kovács László. AZ EGÉSZSÉGÜGYNEK is megv annak a betegségei. A PÉNZTELENSÉG, AZ EMBERHIÁNY, AZ INTEGRÁCIÓBÓL FAKADÓ GONDOK, AZ INTÉZMÉNYRENDSZEREK ÉS A SZERVEZÉSI KÉRDÉSEK SOKASAGA VÉGTÉRE IS A BETEGEK HÁTÁN CSATTANÚ OSTOR. MIT TEHET EGY VÁROS EGÉSZSÉGÜGYE AZÉRT, HOGY KIJUSSON NEHÉZ HELYZETÉBŐL? A kérdésre Fehérgyarmaton kerestük a választ. A beszélgetők: dr. Rácz József, a városi-járási egészségügyi osztály vezetője, dr. Sándor Erzsébet Érdemes orvos, aki körzetben dolgozik, dr. Kovács László kórházigazgató, szülész-nőgyógyász. Eszmecserénk abból indul ki, hogy nem elválasztható a város és a járás egészségügye. FELADATOK — LEHETŐSÉGEK — Az integrációból adódóan a legfőbb feladatunk az lenne, hogy a maximális szintű alapellátást biztosítsuk. E feladatnak kell, hogy megfeleljen a kórház, a rendelő, a körzeti hálózat. Tudjuk — mondja dr. Rácz —ez meghatározza a lakosság hangulatát, hiszen a legtöbben e szervezet keretében találkoznak az orvossal. — A feladat és a lehetőség azonban koránt sincs szinkronban — folytatja a gondolatot dr. Kovács László —, hiszen szakorvoshiánnyal küzdünk, a rendelőintézet zsúfolt, a műszerellátottság még az alapellátás igényeinek sem felel meg, s a ránk háruló munka sokkal több, mint amit megfeszített erővel is el tudnánk látni. Óvatosan kitérnek a válasz elől akkor, amikor azt firtatom: vajon milyen gondokat vet fel az, hogy a Csenger környéki 12 település is hozzájuk tartozik. Márpedig köztudott, hogy ez gond, hiszen a jó régi vármegyei szemlélet itt is hat, más a gazda, aki fizet, más dolgozik, más ellenőriz. A beteg, akit mindez nem érdekel, ütközik az egészségüggyel, s szidja a gyarmatiakat, holott ők itt legfeljebb áldozati báránynak számítanak. — Nem vitás, ez meglehetősen ellentmondó, hiszen mi létszámot adunk, szakmailag a szalkaiak ellenőriznek, hozzánk járnak a betegek, a közlekedést Szálkán egyeztetik, olyan groteszk helyzetek adódnak, melyek mindenképpen változtatásra szorulnak — folytatja dr. Kovács. HÁROM KÖRZET ÉS SZAKELLÁTÁS — Fehérgyarmaton lényegében jó lenne a helyzet — mondja dr. Sándor Erzsébet —, itt három körzet, két gyermekkörzet és egy üzemorvosi biztosítja az ellátást. Ha a járást nézzük, akkor Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS sincs komoly baj, az összes körzeti állást betöltöttük. Tegyük hozzá: túlnyomóan igen jó kollégák, magukat itthon érzők látják el a szolgálatot. — Ez viszont egyre bonyolultabb, hiszen a szabad szombati ügyeletek lényegében azt jelentik, hogy minden orvos ilyenkor is munkában van, az ügyeleti rendszer pedig legfeljebb az őszre lesz olyan, amilyennek ígérték, s amilyennek képzeltük — veszi át a szót a járási főorvos. — De talán még rosszabb a helyzet a kórházban — így az igazgató —, ahol orvosok hiányoznak. Nem tartható, hogy évek óta nincsen rönt- genes, egy 67 éves nyugdíjas, heti egy rendeléssel látja el a tbc-gondozást, gond van a belgyógyászaton, a sebészeten — hogy ne soroljam az ösz- szes bajt. — ígértünk pedig mindent, még vadászterületet is — mondják —, de még ez sem volt eléggé vonzó. Az idei pályázatainkra senki nem jelentkezett. Ez tragikus. Ugyanakkor egy bizonyos idő után a be nem töltött státust a megye a kórháza részére elveszi. A remények így mind jobban csökkennek. — Nem tudom, hogy a kórházba kerülő fiatalok közül miért nem lehet irányítani a kis kórházakba — meditál dr. Kovács —, hisz’ úgyis jár ki helyettesítő onnan is... KESERŰSÉG... Mit tagadjam, a beszélgetés némileg keserű hangvételűvé válik. Még a jó eredményeket is elhomályosítja a jogos panaszok sokasága. Pedig még az a vád sem érheti őket, hogy nem mennek ember után. Aztán felmerül a műszerek ügye, melyekből ide még az se jut, ami nélkülözhetetlen, beszélnek a megnyirbált kezdeményezésekről, melyek többek között egy háromágyas őrzőszobát akartak létrehozni, a kis kórházak tisztázatlan státusáról, hátrányos helyzetéről. — Nos, ezek után arról beszélni, hogy miként újulhat meg az egészségügy — gondolkodik hangosan dr. Rácz József — nem köny- nyű. Először is rengeteg helyi, szervezési kérdést kell felülvizsgálni. Talán még erőszakosabban kell menni orvosok után. A jelenlegi területi elosztási rendet is felül lehetne vizsgálni, hogy az racionálisabbá váljék. Egy biztos: semmi gondot nem háríthatunk át a betegekre. — Ügy vélem, hogy az egészségügyiekre háruló sok feladat — iskolaorvosi ellátás, az öregek gyámolítása, a sok ügyelet, a körzeti, rendelőintézeti munka, kinek mi, ehhez a társadalmi funkciók — csak akkor hozhat a beteg számára is jó eredményt, ha nem veszik egyszerűen tudomásul, hogy úgy van jól, ahogyan van — fejtegeti dr. Sándor Erzsébet. JAVÍTANI A MUNKÁT A beszélgetés során minduntalan visszatér: sok az olyan helyi kezdeményezés, amely segít a gondokon. Ha nem így lenne, akkor nem büszkélkedhetnének azzal, hogy kiváló az élveszületési arány, hogy szinte hibátlanul működik a nő- és csecsemővédelem. Számos siker mutatja, hogy erőn felüli munkával a betegek bizalmát, ro- konszenvét és hitét is őrizni tudják. Meghallgatásra érdemes javaslataik vannak arra is, miként lehetne korszerűsíteni a kis kórházak szakosodását, hasznosítani az ott rejlő értékeket. AZ INTEGRÁCIÓ OKOS DOLOG. HA JÓL ÉRTELMEZIK. EHHEZ AZ IS HOZZÁTARTOZIK, HOGY NE A TERÜLETI HATÁSKÖRÖK KI- ÉS MEGJELÖLGETÉSE LEGYEN A Fö TÉMA, HANEM A REÁLIS LEHETŐSÉG, IGÉNY ÉS FUNKCIÓ MEGHATÁROZÁSA, ÖSZ- SZEHANGOLÁSA. ENNEK HIÁNYÁBAN MINDEN HELYI TÖREKVÉS CSAK FÉL SIKERT HOZHAT. Nyílik: októberben Tájház Nem mindennapi értékekben gazdag a szatmári, erdőháti táj. Néprajzi, népművészeti, természeti kincsei méltán keltik fel az ide látogató érdeklődését. De azt is elmondhatjuk, nem kis büszkeséggel, hogy* az itt élők is becsülik pótolhatatlan kincseiket. Már hosszú évek óta téma, hogy létre kellene hozni egy olyan kis múzeumot, vagy ahogy manapság az ilyen létesítményt nevezik: táj házat, ahol összegyűjthetők ezek a kinosek. Végre döntés született, s az Országos Környezet- és Tájvédelmi Hivatal megvásárolt egy olyan épületet a városban, mely otthont adhat a gyűjteménynek. A Kossuth tér sarkán lévő házban alakítják ki a tájházat, amely októberben, a múzeumi hónap keretében nyílik meg. Az itt élők és erre járók ettől kezdve szép áttekintést kaphatnak az alakuló' szatmár-beregi tájvédelmi körzetről, a vidék népi értékeiről. I -----------------------------5------------------------------------------------"\ Á tiszta környezetért Az egészséges élet egyik nélkülözhetetlen tényezője a tiszta, egészséges környezet. Ezt a városban idejekorán felismerték, s ami még fontosabb: tesznek is az érdekében. Csupán egy esztendő alatt több mint 3000 négyzetméterrel nőtt a zöldterület Fehérgyarmaton, fásították a volt szeméttelepet, s a város körül 53 hektárnyi erdőt telepítettek. Ezzel sikerült biztosítani, hogy a különben sem agyonszennyezett levegő még frissebb, a városi látvány még derűsebb legyen. A parkosítás, fásítás nagy munkájában a város apraja- nagyja részt vett. Meg kell jegyezni azt is: a házak előtt szinte minden utcában virágágyak díszlenek, s ma már Fehérgyarmat is azon települések közé sorolható, ahol a virágos házelő mintegy rangot jelez. A vállalatok is igyekeznek környezetüket szépíteni, a Volán, a SER- KÖV, a MEZŐGÉP, a SZAVICSAV jár az élen. A vállalatok, az intézmé- vnyek, a társadalmi szervek, az úttörők, KISZ- szervezetek vállalnak védnökséget a parkok, erdők fölött, s így azok megóvását is biztosították. A társadalmi erőfeszítések mellett nem elhanyagolható a városi tanács erőfeszítése sem. A locsolókocsi _ menetrendszerű közlekedt’etése, a zárt, kukás szemétszállítás, a szükség esetén kiszabott bírság is hozzájárul ahhoz, hogy Fehérgyarmat a tiszta, rendes, gondozott települések közé tartozik. Pedig nem könnyű ez ott, ahol a mezőgazdaság nyomai fel-felbukkanhat- nak. Nem is volna más- képt lehetséges csak úgy, hogy mindenki érzi felelősségét lakóhelyéért, s ennek szellemében cselekszik. Önzetlen segítők Jelentős szerepet tölt be az egészségügyi munkában a fehér- gyarmati vérellátó állomás. Dr. Sánczi Gyula főorvos évtizedek óta foglalkozik ezzel a munkával. A véradóban jelenleg 8587 aktív véradó szerepel a nyilvántartásban. A Vöröskereszt jó szervező munkájának eredményeképpen ipari üzemek, iskolák, intézmények dolgozói állnak készenlétben akkor, ha valakin segíteni kell. Ma már odáig fejlődtek, hogy a munkahelyek többsége is megkülönböztetetten ismeri el azokat, akik önként nyújtják karjukat segítségre. Természetes, hogy a_városon kívül a községek lakói is a véradók között vannak. A gyarmati állomás nemcsak a helyi kórház igényeit elégíti ki, hanem szükség szerint más kórházak rendelkezésére is áll. Az egészség- ügyi dolgozók, a vöröskeresztes aktivisták, de maguk a véradók is lelkes szervezői e nemes, segítségnyújtásnak. Képünkön Tomcsa Teréz női szabó szakmunkás látható, aki ebben a hónapban lett tizenkétszeres véradó. Játszóterek a város minden pontján...
