Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-15 / 216. szám
1982. szeptember 15. Kelet-Magyarország 3 f—---------------^ Előbb népművészetért NINCSENEK TÁMASZ NÉLKÜL többé a népművészet életben maradásán fáradozók. A nyár elején ugyanis megalakult a Népművészeti Egyesület, hogy országosan összefogja a magányosan és kisebb csoportokban alkotó népművészeket. A kétkedő, a lépés elkésettségét hirdető vélekedések ez esetben sem maradhattak el. Mi várható a fafaragókat, bőrösöket, hímzőket és a népművészet egyéb ágainak elkötelezettjeit tömörítő szervezettől azon túl, hogy létrejöttével eggyel ismét nőtt az egyesületek száma? A népművészet iránti érdeklődés az utóbbi egykét évtized alatt igazi mozgalommá vált. Ez nem magyar sajátosság, világ- - viszonylatban tapasztalható a nemzedékről nemzedékre öröklött hagyományok megmentésére, az ősi értékek megőrzésére irányuló erőfeszítés. Elsőként és leglátványosabban a szájhagyományokban megmaradt kulturális múltat tárták fel a népzene, a balladák és a néptánc gyűjtői, kutatói. A tárgyi vonatkozású népművészet azonban nehezebben megközelíthető- nek bizonyult anyaghoz kötöttsége, nehezebb for- mázhatósága miatt. Csak az elmúlt évtized közepén alakultak meg az első alkotócsoportok, melyek négy-öt év után értek közösséggé, és az anyagformáló népi mesterségeket annyira elsajátították, hogy a népi motívumokat a mai élethez szólóan képesek átfogalmazni. A csoportokban és magányosan alkotók eljutottak arra a szintre, melyen a népművészet nem bizonyos felületek díszítgeté- sét, cicomázását jelenti, hanem a modern világunkba is beillő, használható tárgyak létrehozását. NAPJAINKRA KERÜLT FELSZÍNRE a hagyományápolás új vonása, a csoportos, közösségi munkára való igény. Mivel a népművészet sem elszigetelt egyedek hagyatéka, hanem népcsoportok, egy egész nép kulturális öröksége, nincs értelme tovább magányosan, más népművészeti ágaktól elszigetelve dolgozni. Egyfelől tehát ez indokolja a~Népművészeti Egyesület megalakítását. A Népművészeti Egyesület központi törekvése, hogy területenként olyan komplex közművelődési létesítmények jöjjenek létre, amelyekben az érdeklődő emberek a kovácsmesterségtől kezdve a szövésen át a népi ételek elkészítéséig sok mindent megismerhetnek. ENNEK AZ ELKÉPZELÉSNEK a szabolcsi megvalósításában bizonyára kiemelkedő szerep vár a több éve működő népművészeti csoportokra, többek között a megyeszékhelyen egy évtizedes múlttal rendelkező díszítőművészeti stúdióra. A Nép- művészeti Egyesület az alakuláskor megfogalmazott célok elérésében számít a pártoló tagok — egyének, vállalatok, intézmények — anyagi támogatására. Ha a népi hagyományok önzetlen ápolóinak törekvése találkozik a közvéleménnyel, nem kétséges: nagyobb biztonságban tudhatjuk mindannyiunk kulturális örökségét. R. G V _________________) Mernek a vetieépek A KEMÉV nyíregyházi Tünde utcai telepén a város építkezéseihez előre gyártják a szükséges vaselemeket. Képünkön: vízműhöz készül az ajtó. (J. L.) KORONÁZZA SIKER Vállalkozás, csapatban Néhány perccel a kora reggeli munkakezdés után már nem találtam a helyén Po- mázi Gyulát, a fiatal párttitkárt Nyírteleken. Pontosabban a másik „helyén” volt, a műhelyben. Két beosztása van: egyik választott, ő a MEZŐGÉP nyírteleki gyáregysége 40 tagot számláló pártszervezetének immár 12 éve titkára, s a „meós” (minőségellenőrzési csoport) vezetője. Korán reggel a portán újságolták: a párttitkár mindig a műhelyben kezdi a munkát. De nem az egyedüli vezető, akinek az első útja oda vezet. Több szakmával Egy tőkés exportra gyártott rakodógép alvázának a kísérleteit végzik. A prototípuson dolgoznak. Csapatmunka ez, mely személyes példamutatást követel mindenkitől. Ebben a szellemben alakították meg azt az alkotó csapatot, amelynek tagjai válogatott fiatalemberek: precíz a géplakatos, minősítettek a hegesztők, két, három szakmával rendelkezők. Kommunisták és pártonkívüliek. Bizonyítani akarnak. „Ahhoz, hogy produkáljanak, hogy kiéljék magukat a szakmában, ilyen igényes feladatot kell számukra biztosítani. Szerencse, hogy bennünket bíztak meg a prototípus kikísérletezésével. Ez fontos, mert sikerélményt nyújt. Nem mellékes számukra sem, mert jó próbatétel a pártba jelentkezőknek, s azoknak, akikkel terve van a pártszervezetünknek, hasznos a vállalatnak, mert valutát termelnek” — indokol a párttitkár. Kiváló minőséget produkálni manapság csak példamutató csapatmunkával lehet. Az ilyen versenyképes termékekben ölt testet a kollektívák helytállása. Űj módon ítélendő meg az új, állandóan változó, az igényekkel növekvő feladatok között a példamutatás. Követeli ugyan a párttagok személyes példamutatását is, de ma már ez kevés! Precíz, sima varratokat várnak a minősített hegesztőtől, milliméter pontos szabást a lakatostól, a meóstól sasszemeket, hogy a legparányibb hibát is észlelje és szóljon. Manapság ez már követelmény a gazdasági munkában, de a párt- megbízatások precíz teljesítésében is, hiszen csak így lehet versenyképes egy-egy termékünk a világpiacon. És ez csapat vagy csapatok, brigádok, műhelyek, kollektívák együttes példamutatását követeli. Példa Nyírbátorból Nagy István, a nyírbátori járási—városi pártbizottság első titkára mondta: „A túlszabályozottság visszaveti az embert az önálló gondolkozásban, leszoktatja a kezdeményezésről. Márpedig, most különösen fontos, hogy lépjenek üzemi pártszervezeteink is, és a gazdasági munkában mutatkozó megújulási folyamatot a maguk módján segítsék, mert a? ember gondolkozása, szemléletének megváltozása nélkül aligha lehet megújulásról beszélni.” Ügy tűnik több üzemben elmozdultak a holtpontról. Szép példája ennek az eddig is sokat kezdeményezett Csepel Művek nyírbátori Fúrógépgyára, ahol bátran vállaltak kockázatot, s úgy döntöttek hogy a magasabb műszaki színvonalat igénylő PTC peremesztergák gyártását kezdik meg a jövő évben. Ez kollektív példamutatást igényel. Igazi csapatmunkát. Hogy ez mit eredményezhet? összehasonlításképpen említem csupán, hogy míg egy fúrógép ára 450 ezer forint, addig egy peremesztergapadé 2 millió 800 ezer, esetleg 3 millió forint! S ez már érzékelteti a műszaki színvonalbeli különbséget is, ez utóbbi javára, mely három-, négyszer összetettebb. Valóban igazi csapatmunka szükségeltetik hozzá, hogy e merész, dicsérendő vállalkozást siker koronázza. Nem megalapozatlanul vállalták az új termék gyártását. Már gyártják a hozzá szükséges alkatrészeket. S ahhoz, hogy 1983-ban a szerelésüket megkezdhessék — egy teljes csapat — munkások, termelés- irányítók, mérnökök tanulnak Budapesten. Bázis ez a gyár Ipari szakmunkásképző bázis ez a gyár. Építenek erre is. Felkészülnek a magasabb technika fogadására. Ez az új, magas műszaki színvonalat képviselő termék nyugati exportra készül elsősorban. Valutát biztosít a népgazdaságnak. Az új, állandóan változó és a nehéz külgazdasági körülmények egyaránt megkövetelik az állandó kezdeményezést az egyes emberek, a kollektívák, a pártszervezetek részéről is. Csak így születhetnek sikertermékek, állhatják a versenyt a külpiacokon is a szabolcsi üzemek. Kommunista példamutatásról manapság ilyen értelemben lehet és érdemes igazán szólni. Farkas Kálmán ifulladt férfi csenget egy ajtónál. Az ajtó kinyílik — Mi az, mit csenget ennyire, talán ég a ház? — Igen, ég — mondja a levegőt kapkodva a férfi, aki csengetett. Otthonról jövök és éppen az én lakásom ég, maga pedig tűzoltó, igaz? — Tűzoltó? Mit nem mond! Hallod ezt Zsofka — kiált be az ajtót nyitó férfi a lakásba. — Hogy én tűzoltó vagyok! Hallotta, mit mondott Zsofka? — Nem — válaszol a férfi, aki csengetett —, és ez most engem nem is érdekel, csak jöjjön már! — Zsofka azt mondja, hogy én nem. tűzoltó vagyok, hanem tűzör. — Tűzoltó vagy tűzör, az teljesen mindegy, csak jöjjön már, nagyon kérem! — Zsofka — kiált a másik — hallod? Neki teljesen mindegy! Hallotta mit mond Zsofka — fordul vissza azután a férfihez, aki csengetett. — Kérdezze meg a nyelvtudományi intézetet, ott majd megmondják magának, hogy ez egyáltalán nem mindegy. — Térden állva kérem — mondja a férfi, aki I smét vetnek.. Szakemberek szerint az őszi kalászosok optimális vetésideje szeptember 15. és október 15. között van. A vetőgépek tehát megindultak. Tavaly ilyenkor — a kedvezőbb gabonaárak ösztönzésére — mintegy tízezer hektárral növelték a gazdaságok az őszi kalászosok vetésterületét. Ezen az őszön ismét tapasztalható a gabonatermesztési kedv. Most az elmúlt évitől is közel 10 ezer hektárral nagyobb területen kerül majd földbe a búza, a rozs. A magágy készítéséhez eddig kedvezett az idő, bár az egyszeri esőnél, ami csak néhány milliméter csapadékot adott, többre lenne szükség. Fontosabb viszont, hogy az őszi vetésre szánt és már felszabadult területek előkészítése megfelelő. Ez nem csak a szántásra, de az alapműtrágyázásra, szervestrágyázásra is vonatkozik. Nem akadálya a jó vetőmag sem. A vetőmagtermeltető idén mintegy 10 százalékkal több búzát és rozsot forgalmaz a kívánt fajtákból. A jó vetőmag — állítják ezt sokan — meghatározója a terméseredményeknek. Ez igaz, de csak egy betű az ábécéből. A gabonatermesztés ABC-je az a technológiai sor, amely a területkiválasztástól a talaj-előkészítésen keresztül az aratásig tart és tökéletes. Mit mutat ilyen vonatkozásban a mögöttünk lévő időszak? Szabolcs-Szatmárban ezen a nyáron búzából rekordtermést takarítottak be. A megyében a hektáronkénti átlag több mint hat mázsával haladta meg a tavalyit és a sokéves átlagot. Bár szerepe volt ebben az időjárásnak is, túlzás lenne azt mondani, hogy az érdem nem a gabonatermesztőké. Ha végiggondoljuk, mi is történt, úgy kitűnik, a tudatos emberi cselekedetnek döntő szerepe volt. Tavaly mint most is — megfelelő volt a talaj-előkészítés, szervezett a vetés, ami október végéig befejeződött. Előnyös fajtakorrekció is történt. Korai búzából az MV—4-est, közép- érésűekből a Jubilajnaja Csináld magad Irta: Peter Gregor csengetett, — jöjjön már! — Én úgyszólván sem tűzoltó, sem tűzör nem vagyok tulajdonképpen, csak tagja vagyok az önkéntes tűzoltó-egyesületnek. Ez más dolog. Tűzoltással csfipán kedvtelésből foglalkozom szabad időmben, és bevallom, hogy szabad időm kevés van. Egyébként a mai fűtési módszerek mellett igen kicsi a lehetősége annak, hogy valahol kigyulladjon a lakás. Na és most már tavasz is van. — Az istenért — esde- kel a férfi, aki csengetett, — jöjjön, amíg nincs késő! — Dehogy nincs — mondja a másik. — Csak nézze meg az óráját, fél tizenkettő! 50-est és az MV 8-ast vetették főként. Ami gond volt, és gond lesz jövőre is, az a fajtaarány. Itt a megyében, a korai és takarmánybúzafajtákat viszonylag kis területen termesztik a gazdaságok. A takarmánybúza termőterület alig több 3—4 százalék, a korai fajta 22—25 százalék. Jobb lenne az 50 százalék. A takarmánybúza a termés- átlagot növelné, a koraiak viszont a betakarítás jobb szervezését, a kisebb szemveszteséget tennék lehetővé. De igazából nem is ezek .a tő problémák a megyei gabonatermesztésben, hanem a hagyományosan kialakult vetés- szerkezet. Emiatt a megyében gyakorlattá vált a monokulturális búzatermesztési mód, vagyis nagy területen vetnek a gazdaságok búzát búza után, rozsot rozs után. A termesztés tapasztalatai, — de az élen járó gabonatermesztők példái is — igazolják a megfelelő elővetemény mázsákkal növeli a termésátlagot. Vegyük ehhez példaként, hogy ma már hat olyan termelőszövetkezetünk van, amelyek ötven mázsán felüli búzatermést értek el, érnek el. Náluk is a nagy átlag azokon a földeken terem, ahol a búza előveteménye a borsó, vagy más korán érő növény. A magyar mezőgazdaságban — ez már megszokott, és szükséges — mindig vannak programok, olyan feladatok, amelyek elsődlegesek. A gabonaprogram új szakasza két éve kezdődött: célja a terület és hozam növelése, a minőség javítása volt. Sza- bolcs-Szatmár az első évben teljesítette azt, ami a megyétől elvárható. A gazdaságok növelték a területet, nőtt az átlagtermés, a betakarított gabona minősége is jó. A búza többsége étkezési, malomipari feldolgozásra alkalmas. Most az ismétlés rajtjánál állunk. Úgy kell a szántáshoz, vetéshez hozzálátni, hogy nemcsak lehetséges az ideinél több és jobb gabonát termelni, de szükséges is. S. E. — De hiszen leégek! Aztán kezdhetem újra a semmiből. Kérem! — A semmiből? Hallod, Zsofka, a semmiből! Nos, hát Zsofkával mi is a semmiből kezdtük annak idején, nekem semmim sem volt, csak két munkás kezem, Zsofkának pedig, ahogy népiesen mondják, nem volt egyebe ... — En leégek és ők a fiatalságukra emlékeznek! Mindennek vége! — Dehogy van vége, csak most kezdődik! Hiszen maga úgy fordult hozzám, mint szakemberhez, nem? — Igen, igen — kiált a férfi, aki csengetett. — Biztosan nincs otthon telefonja, sőt a közelben sincs, hogy tűzoltókat hivatott volna? — Igen, igen! — Tehát idejött hozzám, mert egyedül nem tudja eloltani a tüzet, igaz? — Igen, igen... illetve nem, nem! — kiált a férfi, aki csengetett. — Minden úgy van, ahogy mondja, csak jöjjön már, az isten szerelmére! — Nem megyek. Nem megyek, mert maga sem jött el, amikor kilyukadt a vízvezetékünk, pedig maga vízvezeték-szerelő! A kölesei Kossuth Termelőszövetkezet műanyag-feldolgozó üzemében közel tizenötféle esőkabátot gyártanak pvc-ből. A különböző színben és formában készült termékek nemcsak a belföldi piacon keresettek, szállítanak NDK-, cseh exportra is. (Jávor L. felv.) K
