Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-14 / 215. szám
1982. szeptember 14. Kelet-Magyarország 3 Bérek parlagon? MI AZ OKA, hogy évente több millió forint kifizetésre szánt bér megmarad a megye iskoláiban, művelődési intézményeiben? A kérdést jó egy évvel ezelőtt is feltettük, s a megyei tapasztalatok alapján igyekeztünk választ keresni, milyen tényezők szülik a bérmaradványokat. Elsősorban a pedagógusbérek alakulása foglalkoztatja a megyében élő és dolgozó nevelőket, az iskolák vezetőit, nemkevés- bé a tanácsok irányító szakembereit. Rendszeresen figyelemmel kíséri a bérmaradványok ügyét a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottsága is, hisz több mint nyolcezer nevelőt érint a gond. Hat—nyolc évvel ezelőtt még 10 és 20 millió forint között mozgott a kulturális ágazat — nemcsak a pedagógusok — éves bérmaradványa. Ez igen magas összeg, amelyet sok tényező mellett a betöltetlen állások, a gyermek- gondozási segélyen lévők és nem kis mértékben a túl óvatos, néhol pedig hozzá nem értő bér- gazdálkodás eredményezett. A megyei tanácsi és szakszervezeti szervek nagy erőfeszítéseket tettek, hogy az önállóan gazdálkodó iskolákat, művelődési intézményeket jobb bérgazdálkodásra ösztönözzék. Ezt sürgették napjaink igényei is, hiszen a nevelők anyagi-erkölcsi megbecsülése nem került és nem is kerülhet le a napirendről. Legutóbb már csak 6,8 millió forint volt a megyében a kulturális ágazat éves bérmaradványa. Ezeknek egy . jelentős hányada azért • képződött, mert elmaradtak, vagy későbbre húzódtak tervezett kulturális beruházások, így a majd ott dolgozók bérét nem lehetett felhasználni. A Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának vezetői szerint örvendetesen javult a helyzet, mind kevesebb az óvatosságból, felületességből megmaradó bér. A megyében a kulturális ágazatban a bérfelhasználás 99 százalékos, amin jószerrel már alig lehet javítani. De még lehet. TÉVEDÉS NE ESSÉK, a bérmaradványt nem egyéb célra használták fel, hanem a következő évben ezzel toldották meg az évi egyszázalékos jutalomkeretet. Így az érdekeltek megkapták a „megV ____________ takarított” bért — jutalom formájában. Igaz nem abban az évben, hanem a következőben. Ezért is kezd mindinkább gyakorlattá válni a megyében, hogy az évközben képződő bérmaradványokat naprakészen nyilvántartják. Ha a munkaügyi, pénzügyi szemlélet nem is nagyon örül ennek, a bérmaradványokat mind több iskolában, művelődési intézménynél abban az évben kiosztják, amikor képződött. Nagy gondot fordít a bérmaradványok ésszerű felhasználására és összehangolására a Nyíregyházi Városi Tanács művelődési osztálya, amely hetven, megyeszékhelyen lévő intézmény bérgazdálkodását kíséri figyelemmel és tesz intézkedéseket. Közismert, hogy a pedagógusok többsége, lassan kilencven százaléka nő. Naponta több százra tehető a gyesen lévők száma, ez tetemes bérmaradványt eredményez az iskolákban. A megyeszékhely már említett hetven iskolájában, kulturális intézményében több mint egymillió forint volt legutóbb az éves bérmaradvány. Ebből 6—700 ezer forint a hetven munkahelyen képzett biztonsági tartalék, amely viszont nem lehet a reálisnál magasabb, mert a tanácsi szervek ellenőrzik. Korábban olyan viták is nehezítették a bérmaradványok igazságos elosztását, amelyek az intézmények sajátos munkaerőhelyzetéből adódtak. Ahol több bérmaradvány képződött — ott helyileg többet használhattak fel jutalmazásra, holott nem dolgoztak jobban, csupán több emberük volt gyesen, táppénzen stb. Ezért a művelődési osztály elvonja a túl nagy és nem jogos bérmaradványt, és annak az iskolának, művelődési intézménynek adja, ahol nem, vagy kevés bér maradt, s így az egyszázalékos jutalmazási keretből kellene megoldani a szokásos pedagógusnapi, november 7-i jutalmazásokat. EGYETLEN FILLÉRT SEM vesznek el a megmaradó bérekből más célra, s mivel a legtöbb helyen az a törekvés, hogy még abban az évben jutalomként kiosszák a bérmaradványt, így a helyzet megnyugtatónak látszik. Páll Géz» __________________________ A Kisvárdai Szeszipari Vállalat burgonyakeményítő üzemében a feldolgozott termény 12 százaléka exportminőségű vitális glutin. (E. E. felvétele) i PARADICSOMSZÜRET KOMBÁJNNAL A nyírmadai Béke Termelőszövetkezetben a paradicsomtermés nagy részét három kombájnnal szüretelik. A termés egy részét exportra szállítja a termelőszövetkezet. (Elek Emil felvétele) Öreg ALMASZEDŐK ISTENMEZEJÉRŐL „Zsebre megy ez nekünk...“ Bokáig süpped a tornacipő a porhanyós homokban. Fá- igazolta eddig a várakozást: tói fáig alig néhány méter, távolabb a hűvösben a vizestartály, jólesik pár korty a ritkán beköszöntő szeptemberi kánikulában. A nyírbátori Űj Barázda Termelőszövetkezetben augusztus 14. óta tart a nagyüzem, ekkor emelték le az első fehér almát a fáról, s ha az idő hasonló marad, október 10-ére az utolsót is becsomagolják. Nem újfajta .közlekedési, veszélyt jelző táblát kívánunk most bemutatni, hanem egy nyíregyházi tragikomédiát, melyből, ha a jó, öreg Shakespeare Vilmos valami véletlen folytán föltámadna, bizonyára csinos kis drámát kanyarítana. Packázik velünk a hivatal — így foglalta össze a MÁV-bérház lakóinak panaszát egyik olvasónk, aki végső reményé'- ben szerkesztőségünkhöz fordult, bízva a nyilvánosság erejében, hogy így talán az illetékesekhez is eljut szavuk. Hatvannégy család retteg ugyanis attól, hogy a bérház udvarán álló, pusztuló, öreg nyárfák egy-egy vastag ága, vagy netán maga az egész törzs egy óvatlan pillanatban maga alá temetheti a nehezen közlekedő öregeket, az udvaron önfeledten játszó kicsinyeket. Hatalmas, régi fákról van szó, a tetejük már régen kiszáradt, ahogy a bölcs mondás is tartja: a fák állva halnak meg. Nos, a haldokló nyárfákat ki kell, illetve ki kellene vágni, mert hivatásukat eddig betöltötték, de most már életveszélyesek. Volt már egy kísérteties eset is, amikor egy édesanya és gyermeke közé zuhant le egy ormótlan ág. A lakók mindent megtettek, amit tehettek. Jártak á hivatalokban, az IKSZV-nél, a közterületfenntartónál és a tanácsnál, de mindenütt egymásra mutogatva, elutasították őket, azzal, hogy nincs keret olyan különleges, darus gépek munkába állítására, melyek ezektől a fáktól megszabadítanák őket. Elgondolkodtató az egymásra mutogatás, hihetetlen a pénzügyi keretekre hivatkozás, életveszély esetén. „Ne kopogjon...!11 Szabó János kertésszel járjuk az almást. Tizennégy éve dolgozik a téeszben, ő tudja, mit jelent az alma. Végigjárta a „szamárlétrát”, fizikai munkásként kezdte, a kertészetben, majd technikus lett. Két éve választották meg a pártszervezet titkárának. Az almaszedő fiúk- lányok messziről megismerik a hangjáról. Igaz, nem fukarkodik vele, négy-öt soron is átszól, ha „kopog” az alma a vödörben. Indulatos szavai magyarázkodásra váltanak. — A fán még 90 százalékban export minőségű az alma, s a szedés, válogatás, csomagolás során 15—20 százalékot is veszít a minőségéből. Ezt viszont nem szabad megengedni! Minél többet őrzünk meg a fán megszerzett jó tulajdonságaiból, annál nagyobb összeget kap a téesz érte. Akasszátok a vödröt a fára, ne dobjátok, hanem tegyétek az almát! — ismétli egy nap ki tudja hányadszor. Hangjára csendesül a kert, a nyolcadikosok már fegyelmezetten szedik a legtöbb brigádban. — Egyébként sem mindegy, hogy dolgozunk — magyarázza Nyíri Erika. — Versenyt hirdetett a termelőszövetkezet, s itt nemcsak az számít, hogy fejenként negyven forint értékű almát leszedjünk, hanem a minőségre is ügyelni kell. Száz almából három lehet maximum sérült, ha be akarunk nevezni a versenybe. Bányász az almáskertben — Nagyon kényes gyümölcs az alma — veszi át a szót a brigád másik tagja, Makrai Valéria. — Ügyelnünk kell arra is, hogy a szára rajta maradjon, fuszi- kos nem maradhat az export minőségű ládában. A fa alatt már válogatjuk is. Ha a szedésnél még nem látnánk, néhány óra múlva a legapróbb törés, nyomás feltűnik az almán. Zsebre megy ez nekünk, mert a pénzből még október elején Aggtelekre megyünk kirándulni. Tavaly két hét alatt kerestünk' ötszáz forintot, most az öt nap alatt jó lenne hasonló eredményt elérni. A diákok mellett már a termelőszövetkezet tagjai is bekapcsolódtak, ők nyolcva- nan, alkalmi -és szerződött munkásokkal összesen, kétszázan szorgoskodnak a kertben. Mind a nyolc almás a termés mennyiségben is, minőségben is kifogástalannak látszik, most már a szedésen, a válogatáson a sor, hogy a megtermett almát valutára váltsa. Jön a segítség Istenmezejéről is, negyven bányász Salgótarján környékéről, négy héten át él Nyírbátorban. Szénhez szokott kezük a fejtőkalapács helyett a lehelletfinom mozdulatokat követelő almákat szortírozza. A gimnáziumból, a szakmunkásképzőből egyaránt 150-en jönnek. De megígérte már a társadalmi munkát a Csepel, a tanács. Szedéstől az átvételig — Az idén könnyebbnek ígérkezik az átvétel Tuzsé- ron — folytatja a termelő- szövetkezet elnökhelyettese, Baracsi János. — Kaptunk egy treppet, így raklappal szállíthatunk, s ha éppen vagonhiány adódik, másnapig ott várhat az alma. Tavaly a kocsin éjszakázott, most viszont jöhet haza a jármű, hogy másnap újból induljon. Éjszaka vagy hajnalban pakolják meg, s kora reggel visszük az almát. Jó száz kilométer ide Tuzsér. Igaz, segítség a trepp, de az almának akár ott vár, akár a téeszben, mindenképpen kárára válik, ha szedés után nem juthat el azonnal a rendeltetési helyére. Topped, veszít a zamatából. Viszont a szedéssel is haladni kell, hiszen ha ott a munkáskéz, nem hagyhatják kihasználatlanul. S a minőségi versenyben is csak azok juthatnak szóhoz, akik leszedték az egy főre megszabott mennyiséget. így nagyon körültekintően kell egyeztetni, melyik nap menynyi kerül a ládákba, ehhez mennyi vagont igényeljenek. A nem export minőségűt a Szatmárkert társulás tagjaként a ZÖLDÉRT-nek szállítják. A 240 hektár almáskertekből 300—350 vagonra számítanak. A természetre nem panaszkodhatnak, jó a termés, most a szedésen, válogatáson, szállításon múlik, hogy Szabolcs aranya a termelőszövetkezetnek is „aranyat” hozzon. Tóth Kornélia Baraksó Erzsébet N agycserkesz egyik bokrában jó módban él egy cigány férfi, B. Cy. Jó módját kemény munkával, tanulással alapozta meg. A korán kelő, tonnákat megmozgató fuvarosok közé tartozik. Szívós akaratára jellemző, hogy felnőtt fejjel ült be az iskolapadba és elvégezte a hetedik, majd a nyolcadik osztályt. Sok mindent tudott már a világról, egy kis pénze is összegyűlt, amikor Nyíregyházán beállított az MHSZ-be, hoffy ő úrvezetői jogosítványt akar szerezni. Beiratkozott, szorgalmasan tanult és a gyakorlati vezetésen is ügyesnek bizonyult. Közben magyarázta oktatóinak, társainak, hogy négy félmura lova van és két stráfsze- kere. Az erős, széles hátú lovakkal roppant sok a munka. Igaz, hogy sokat bírnak húzni, de a jászolt is gyakran és alaposan „meghúzzák”. A fuvaros — dicséretére legyen mondva — megkapta a jogosítványt, oktatói már-már el is felejtették. De egy szép napon, a közelmúltban az oktatóteremben megjelent, hogy ő bizony tehergépkocsi-vezetésből is vizsgát szeretne. Biztatták, nemsokára rá a „te- herjogsi” is a zsebében lehetett. A minap megint beállított az oktatókhoz és ezt mondta nekik: — Jöjjenek már ki, ide az MHSZ elé és nézzék meg az új teherkocsimat. Fájó szívvel, de eladtam a négy lovamat, meg a két szekeret. Alig kellett megpótolni, kaptam egy teherautót. Á z oktatók gratuláltak és balesetmentes vezetést kívántak. Mi azt kívánjuk: gépkocsija a benzinkutaknál ne legyen olyan szomjas, mint lovai voltak a vályúnál. (nábrádi)
