Kelet-Magyarország, 1982. szeptember (42. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-14 / 215. szám

A

Kelet-Magyarország

1982. szeptember 14.

Havasi Ferenc beszéde a Közgazdaságtudományi Egyetem tanévnyitóján

(Folytatás az 1. oldalról)

gek iránt, akikkel ezeket a nehézségeket együttesen kell legyőzni. Ez azt jelenti, hogy minden új feladat előtt mindennap megegyezésre, megértésre kell jutnia a kormánynak és a tömegeknek, a pártnak, és a párt által ve- vezetetteknek.

— A jelen periódus sajátos vonása, hogy több nyugtalanságra utaló hangulati elem van belpolitikai életünkben, mint a korábbi két évtizedben. Felerősödött az aggodalom, hogy képes-e az ország tartani eredményeit, számolnunk kell-e visszaesésekkel. Annak a tömeges kívánságnak a teljesülése, hogy csak rosszabb ne legyen, mintha jobban veszélybe került volna, mint negyedszázada bármikor.

Áttekintve e hangulati elemek okait, Havasi Ferenc mindenekelőtt arra utalt, hogy ötven éve nem élt át a világ ilyen krízist, mint a jelenlegi. Naponta hallani a munkanélküliség növekedéséről, az inflációról, bankok és vállalatok csődjéről, országok fizetésképtelenné válásáról, kormányok bukásáról. A világméretű válság természetesen hat a szocialista világban is, mindamellett kölcsönösen előnyös együttműködésünk változatlanul fejlődik, s enélkül, — izoláltan — a nehézségeket csak sokkal nagyobb árat fizetve vészelhetnénk át.

— A nyugtalanító hangulati elemek azzal vannak ösz- szefüggésben, hogy a tömegek nálunk továbbra is békésen és szorgalmasan akarnak dolgozni ugyanazokért a célokért, amelyeket huszonöt esztendeje magunk elé tűztünk. Ez a nép dolgozni és boldogulni akar, ez legfőbb kívánsága! Ha azt kéri, hogy ehhez teremtsük meg a feltételeket, a pártnak, a kormánynak ezt olyan igényként kell felfognia, amelynek teljesítése a vezetés szent kötelessége. Az emberek változatlanul pártunk 25 éve bizonyított tisztességében bíznak, s a gondokból is, amelyek közepette élünk, ennek a pártnak az útmutatása alapján szeretnének túljutni. A magyar belpolitika sajátossága, hogy az emberek nem más politikát akarnak, hanem a meglévőt féltik. A Központi Bizottság eltökélt szándéka, hogy a kedvezőtlen világgazdasági körülmények között is folytatja az 1978 decemberéi

ben elfogadott és a XII. kongresszus által megerősített gazdaságpolitikát.

Havasi Ferenc ezután azokat az eredményeket összegezte, amelyeket az elmúlt négy évben fő célkitűzéseink elérésében — külső egyensúlyi helyzetünk javításában és az életszínvonal védelmében — elértünk. Sikerült lassítanunk, majd megállítanunk külföldi eladósodásunk folyamatát; adósságállományunk nem nőtt, sőt megállt és 1981 végétől valamelyest csökkent. Tőkés külkereskedelmi mérlegünk 1981 óta lényegében egyensúlyba került. Szocialista partnereinkkel korrektek vagyunk, államközi szerződéseinkben vállalt kötelezettségeinket maradéktalanul teljesítettük.

— Megőriztük az ország fizetőképességét és hitelezőink bizalmát, s ezt manapság kevés ország mondhatja el. Fizetési kötelezettségeinknek mindig pontosan eleget tettünk, pedig ezekben az években csak kamatterheink elérték a tíz évvel ezelőtti tőkés exportunk egy évi dollárértékét.

Ezután a Központi Bizottság titkára azokat az intézkedéseket tekintette át, amelyekkel mérsékelhettük a gazdaság működési költségeit. Az 1978-as szintet meghaladó nemzeti jövedelemhez, a növekvő ipari és mezőgazdasági termeléshez 20 százalékkal kevesebb olajat és olajterméket használtunk fel, az energiafelhasználás abszolút mértékben is csökkent. Az anyagfelhasználás 1,5 százalékkal mérséklődött, s ha nem is a kívánt ütemben, de javult a termékszerkezet, a versenyképesség.

összehasonlítható árakon 3 év alatt nem rubel elszámolású exportunk 20 százalékkal nőtt, miközben a népgazdaság importja csak tíz százalékkal csökkent. Az ország működési költségeit csökkentette a társadalmi közkiadások relatív mérséklése is, amit jól érzékeltet az a tény, hogy az utóbbi két évben reálértékben ezek a kiadások alig nőttek, miközben évente több ezer óvodai, bölcsődei helyet építettünk, új tantermeket, kórházi ágyakat adtunk át. Folytatódott az államigazgatási apparátus csökkentése, megkezdődött a kutatóintézetek szervezeti korszerűsítése. Lényegesen korlátoztuk az állami közületi személygépkocsik használatából származó

kiadásokat, ma mintegy 2300 darabbal kevesebb gépkocsit tarthatnak ezek az intézmények, mint három évvel ezelőtt, s ily módon évente 300 millió forintot takaríthattunk meg.

— Szólni szeretnék azokról az intézkedésekről, amelyeket a közelmúltban hoztunk, illetve amelyek most vannak bevezetés előtt. Természetüket tekintve ezek is a kiadás és a bevétel, a termelés és a fogyasztás összhangba hozását szolgálják. A világgazdaság, a tőkés piacok helyzetét mérlegelve, egyensúlyi helyzetünket javítva, a forintot a konvertibilis valutákhoz viszonyítva 7 százalékkal leértékeltük. Ez az intézkedés drágítja az importot és ösztönzi az exporttevékenységet. Ugyancsak

egyensúlyi helyzetünk javítása miatt mérsékelnünk kellett és kell a nemzeti jövedelem belső felhasználását. Tovább növeljük az állam részesedését a tiszta jövedelemből, a megtermelt javak nagyobb részét csoportosítva át a fizetési mérleg javítására. A nemzeti jövedelem belső felhasználásánál más megközelítést tartunk helyesnek a felhalmozás, és mást a fogyasztás vonatkozásában. A felhalmozás körében csökkenteni kell az állami és vállalati beruházásokat, ügyelve arra, hogy az eszközöket a piaci munka, a versenyképesség szempontjából legfontosabb teendőkre összpontosítsuk. Csökkentettük a beruházási hitellehetőségeket, növelve azok kamatterheit, s a készletgazdálkodásban is szigorításokat kellett végrehajtanunk.

— A társadalom számottevő része először tapasztal olyan helyzetet, hogy megáll a növekedés, s az életszínvonal-politika nehezebb körülmények közepette valósul meg. Érthető, hogy sokan kérdezik, mi az oka ennek. S ezekről az okokról őszintén kell beszélni, hiszen a kérdezőkön is múlik a gondok enyhítése.

— Életszínvonal-politikánk fontos elemévé kell tennünk a teljesítmények arányos díjazását, a jobb teljesítményeket jobban honorálva, mint eddig. A másik alapelv, hogy ilyen körülmények közepette sem szabad szűkítenünk az árukínálatot. Ha választanunk kell, hogy változatlan áron, de a kínálatot szűkítve — vagy pedig szabályozott áremelésekkel, de a kínálatot megőrizve haladjunk-e,

akkor a vezetésnek az utóbbit kell választania. Ma nincs a világon olyan ország, amely változatlan árakkal képes lenne tartani vagy bővíteni árukínálatát. A harmadik elem, amit az életszínvonalpolitikában folytatunk: a belföldi ellátást az export elé helyezzük. Ezt is kevés ország mondhatja el manapság. Miközben egyik fő célkitűzésünk a külső egyensúlyi helyzet megteremtése, a termékek elosztásakor a belföldi ellátást elsődlegesnek ítéltük és ítéljük a jövőben is. A szociálpolitikában változatlanul arra kell törekednünk, hogy közelítsenek egymáshoz a családi jövedelmek. Bármily szerény lehetősége van is a kormánynak, a rendelkezésre álló csekély pénzt az alacsonyabb jövedelműek helyzetének javítására.

— Utaltam rá, hogy két követelményt, az egyensúlyi helyzet javítását és az élet- színvonal védelmét teljesítjük 1985-ig. Kétségtelen azonban, hogy ily módon nem két fő célkitűzést valósítunk meg, hanem ennél többet. A pénzügyi helyzet javítása, az életszínvonalat védő, szabályozott áremelés mellett küzdünk a gyors infláció ellen és megőrizzük a teljes foglalkoztatottságot.

— összegezve elmondhatom, mi saját teljesítményeink alapján, népünk érettségét ismerve vagyunk bizakodók. Idei terveinket lényegében teljesítjük. Ha a mezőgazdasági termékeket szorgalmas munkával betakarítjuk, jövő évi élelmiszer-ellátásunk is biztosított.

Havasi Ferenc végül eredményes munkát, jó tanulást kívánt az egyetem tanárainak, hallgatóinak a kezdődő tanévben.

Ezután a mintegy 600 első éves új hallgató ünnepélyes eskütételére került sor, majd a rektor 50 évvel ezelőtt végzett 14 közgazdásznak aranydiplomát nyújtott át, illetve átadta az új címzetes egyetemi tanári, docensi kinevezéseket.

A tanévnyitó ünnepség után az egyetemi pártbizottságon Havasi Ferenc találkozott az egyetem vezetőivel, párt- és társadalmi szervek képviselőivel, a IX. kerület párt- és állami vezetőivel, s konzultációt folytatott velük a politikai bizottság felsőoktatásra vonatkozó határozatának egyetemi végrehajtásáról.

A holnap

átl/tLáX Ady Endre Civilt élettörténete

—

...........-............... —..... «_________________

36.

A véletlen úgy hozta, hogy ugyanitt szórakozott drago- nyos tisztek társaságában Haynau gróf, az aradi hóhér unokaöccse. Bosszantására Ady a Kossuth-nótát játszatta a mulatóhely magyar zenekarával. Ebből vita kerekedett, Haynau gróf sértve érezte magát, Ady sem hagyta az igazát. Végül sikerült elsimítani a kakaskodást. Csupán annyi kár származott ebből a pezsgőzésből, hogy Ady elképesztően sokat költött a Hatvány Lajostól fontosabb célra kapott nagy ösz- szeg rovására.

Különben az eddigi szanatóriumi kezeléseihez hasonlóan most is gyorsan rendbe jött. A nyugodt élet hatására meghízott, kedélye kiegyensúlyozott, munkakedve is nagyobb lett. Átmeneti gondtalanságát a Maria- Grünben írt szerelmes versei jelzik. Változatlanul udvarolgatott, szolidabb formák között, bár egy alkalommal titokban a pillanatnyi imádott után utazott. Inkognitos kiruccanásáról Nagy Endre értesítette Hatvány bárót.

„Kedves Uram!

Ady Endre nevű védence egy napra fölnézett Budapestre, halaszthatatlan teendők miatt. Egész más ember lett belőle. Egészséges, jókedvű, szelíd, türelmes, öröm volt ránézni.

Azt mondja, hogy június elsején készül Münchenbe, de

— mint elpanaszolta — a szanatóriumból csak nagy borravalók árán tud kiszabadulni. Ez bizony báró úrra vár!

Én — ha ez ugyan érdekli

— június elsején szintén elbúcsúzom szeretett hazámtól. Egyenest Párisba megyek, lakást felvenni és két hét múlva követ a családom. Ha csak lehet, egy napra kiszállok Münchenben és fölkeresem.

E komoly fenyegetéssel be is fejezem levelemet.

Üdvözli igaz szeretettel híve

Nagy Endre. 1913. május eleje.”

Ady levelezése eközben is folytatódott Boncza Bertával, aki látogatóba hívta a Királyhágó mögötti festői kastélyukba. Ady szorgalmasan, udvariasan válaszolgatott, de a látogatást nem siette el.

Maria-Grünben kapta kézhez Léda utolsó levelét is. A cserben hagyott asszony még mindig nem tudott beletörődni a szakításba. Arra kérte Adyt, utazzon a kedvéért Maria-Grünből Bécsbe, ahol megáll vele a Budapestről Párizsba tartó Keleti Expressz. Május 5-én keltezett soraiban a változatlan ragaszkodást vallja meg: „Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretném magát látni egy pár pillanatra.”

Ady nem ment el. Nem is látták egymást soha többé.

KÉT ELJEGYZÉS

Léda figyelmen kívül hagyott levele után még jó másfél hónapot töltött a költő a stájer szanatóriumban, s boldogságpótléknak a verseiben „kis senkim”-nek nevezett nő kötötte le a figyelmét. Nem nagyon. Június végén Maria-Grünnel együtt a futó kalandot is könnyedén hagyta maga mögött. Hazatérve . Érmindszentre, otthon is naponta kapta a nők által írott leveleket. Közülük messze kiemelkedik Kaffka Margit, mindmáig a

legjelentősebb magyar írónő nagyon íajsúlyos — nem női, hanem művészi-emberi — feltárulkozása. És természetesen tartott a levelezés a szívós Boncza Bertával, aki változatlan eltökéltséggel hívta Csúcsára látogatóba az országos hírű költőt. Előkelő és indokolt alkalomnak szeptember elsejét ajánlotta, amikor is Csúcsán templomot szándékozott avatni az erdélyi református püspök.

De a költő, ha bár hízel- gett férfi hiúságának a tizennyolc esztendős lány hódolata, nem akarta elkötelezni magát. Ezért kitért a csúcsai látogatás elől, és arra kérte Boncza Bertát, találkozzanak a semleges Nagyváradon. A lány viszont erre nem volt hajlandó, ragaszkodott ahhoz, hogy az úri illemszabályok szerint először viziteljen náluk a költő.

Egyelőre tehát elmaradt a találkozó, amelyet kétségtelenül a lány szorgalmazott nagyobb ambícióval. Adyt jobban érdekelték legényes passziói, noha a nősülés szándékával egyre többet foglalkozott. Szeptember közepén érkezett vissza Ér- mindszentről megszokott budapesti környezetébe. Kedvenc hoteljében, a Magyar Királyban szállt meg, ahol az ismerősök sürgése-forgása közepette töretlen odaadással állt rendelkezésére „Nándor fiam”,, azaz Steinfeld Nándor ifjú banktisztviselő, az önkéntes titkár.

(Folytatjuk)

Közlemény

Kádár János és Gustáv Husák találkozójáról

Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának meghívására 1982. szeptember 13-án baráti munkalátogatást tett a Magyar Népköz- társaságban Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. Kádár János és Gustáv Husák a Budapesten tartott megbeszéléseken tájékoztatták egymást a Magyar Szocialista Munkáspárt XII., illetve Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról, a szocialista építőmunka tapasztalatairól. Áttekintették a két testvérpárt és ország kapcsolatainak alakulását és véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom időszerű kérdéseiről.

A megbeszéléseken hangsúlyozták, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak és Csehszlovákia Kommunista Pártjának a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló közös céljai és törekvései meghatározó szerepet játszanak a magyar—csehszlovák barátság és kapcsolatok fejlődésében, a két ország népei jószomszédi viszonyának erősödésében. Megelégedéssel állapították meg, hogy az MSZMP és a CSKP, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság együttműködésének eredményes fejlődése hozzájárul a szocialista közösség országai összeforrottságának erősítéséhez.

A két párt vezetői megállapították, hogy Magyarország és Csehszlovákia gazdasági kapcsolatai egyezményes alapokon fejlődnek és jó feltételeket teremtenek a sokoldalú együttműködés elmélyítésére: Az elmúlt években tovább bővült a termelési kooperáció és szakosodás. Egyetértettek abban, hogy a két ország kölcsönös érdekeivel, adottságaival és igényeivel összhangban tovább kell fejleszteni a gazdasági együttműködést. Kiemelték a műszaki-tudományos kapcsolatok bővítésének jelentőségét.

Nagyra értékelték a két ország kulturális, oktatási, tudományos és más területeken kialakult kapcsolatainak tervszerű fejlődését, ami jól szolgálja egymás teljesebb megismerését és kifejezték készségüket e kapcsolatok további bővítésére. Megállapították, hogy a haladó forradalmi hagyományok közös ápolása hozzájárul szocializmust építő népeink barátságának erősítéséhez. Kifejezték, hogy a lenini nemzetiségi politika elveinek érvényesítése hatékonyan segíti elő a két szomszédos országban a szocializmus építését és internacionalista kapcsolataik fejlődését. Hangsúlyozták, hogy érdekeltek a testvérmegyék, járások, üzemek, szövetkezetek, állami és társadalmi szervezetek, valamint a széles néptömegek baráti kapcsolatainak fejlesztésében.

Kádár János és Gustáv Husák megállapította, hogy az imperializmus szélsőséges köreinek a katonai erőfölény megszerzésére irányuló törekvései, agresszív politikája és hidegháborús gyakorlata miatt éleződik a nemzetközi feszültség, növekszik a termonukleáris háború kirobbanásának veszélye. Mindez megnehezíti a nemzetközi együttműködés fejlődését. Magyarország és Csehszlovákia a szocialista közösség országaival, a világ más békeszerető erőivel együtt határozottan síkraszáll a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján történő igazságos megoldásáért, a kölcsönös bizalom fejlesztéséért, az egyenjogú nemzetközi kapcsolatok és együttműködés előmozdításáért. Ez a törekvés jutott kifejezésre az elmúlt években is a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak kezdeményezéseiben. Hangsúlyozták, hogy országaik az európai biztonság és együttműködés erősítését szolgáló konstruktív megállapodások elérésére törekszenek a madridi találkozón.

A megbeszéléseken aláhúzták a szocialista közösség országai szilárd egységének, összeforrottságának és közös fellépésének jelentőségét a béke megszilárdításáért, az enyhülés folytatásáért, a leszerelésért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelemben. Ismételten megerősítették országaiknak a Szovjetunióhoz és a szocialista közösség többi országához fűződő szoros és megbonthatatlan barátságát és szövetségét. Hangsúlyozták, hogy a KGST XXXVI. ülésszakának határozataival összhangban további erőfeszítéseket kell tenni a szocialista országok gazdasági integrációjának, két- és többoldalú gazdasági együttműködésének elmélyítésére és hatékonyságának növelésére. Ezzel összefüggésben kiemelték a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai vezetőinek előkészületben lévő legfelsőbb szintű találkozójának fontosságát.

Kádár János és Gustáv Husák a magyar és a csehszlovák kommunisták, a két ország támogatásáról biztosította a Lengyel Egyesült Munkáspártnak, a lengyel hazafiaknak a szocialista konszolidáció megszilárdítását célzó következetes és sokoldalú erőfeszítéseit. Határozottan elítélték a szocializmusellenes belső erők és a nemzetközi reakció arra irányuló kísérleteit, hogy összeütközések kiprovokálásával és gazdasági-politikai nyomással akadályozzák a nehézségek leküzdését, a lengyel nép gazdasági-társadalmi felemelkedéséhez nélkülözhetetlen szocialista építőmunkát.

A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság erősíti együttműködését a fejlődő országokkal, támogatja arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy külső beavatkozás nélkül haladjanak előre a társadalmi fejlődés maguk választotta útján. A békés egymás mellett élés elvei szellemében, a kölcsönös előnyök alapján törekszenek a politikai, gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok bővítésére a tőkés országokkal. A találkozón nyomatékosan aláhúzták, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben különösen nagy jelentősége van a kontaktusok fejlesztésének, a párbeszéd folytatásának a helsinki konferencia záróokmánya szellemében.

A megbeszéléseken aggodalommal szóltak á közel-keleti helyzet alakulásáról. Határozottan elítélték Izraelnek a szuverén Libanon ellen elkövetett agresszióját és a palesztin nép ellen folytatott irtóhadjaratát. Állást foglaltak a közel- keleti térség helyzetének átfogó és igazságos politikai rendezése, a térségben élő valamennyi nép törvényes jogainak, független állami létének biztosítása mellett.

Kádár János és Gustáv Husák hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja a jövőben is mindent megtesz a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének erősítéséért. Támogatja valamennyi békeszerető és haladó erő közös fellépését a világ békéjének megvédéséért és a társadalmi haladásért.

Kádár János és Gustáv Husák találkozója az egyetértés jegyében, szívélyes elvtársi légkörben zajlott le. Megerősítette a teljes nézetazonosságot valamennyi megtárgyalt kérdésben és hozzájárult a két párt és ország együttműködésének elmélyítéséhez, barátságának erősítéséhez.