Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-14 / 190. szám
4 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 14. India szerződést javasol Pakisztánnak Mélységek és csúcsok Harmincöt évvel ezelőtt alakult meg az Indiai Köztársaság. Indiában szívesen idézik a régi mondást: „az, aki pár napot tölt az országban, könyvet ír róla, aki hónapokat, annak csak cikkekre futja, aki viszont hosszú évekig él itt, nem mer tollhoz nyúlni. Tudja ugyanis, hogy milyen sokat nem tud”. Persze, ha ez teljesen igaz lenne, az Indiáról szóló irodalom szegényes volna. De azért van ebben a régi mondásban valami. Indira Gandhi mondta — épp egy budapesti látogatás során —: „országunk területe hatalmas; a kelet-nyugati, vagy az északdéli távolság nagyobb, mint London és Moszkva közötti. Számos folyónk több mint 15 kilométer széles és 1500 kilométernél hosszabb. Van örök hóval borított hegyvidékünk, perzselő hőségtől égetett síkságunk és esővel áztatott dzsungelünk. Ugyanilyen arányokban különböznek az országunkban élő emberek is .. Azért mondom el mindezt önöknek, hogy érzékelhessék, milyen nehéz egy ilyen óriási országban haladást elérni, az életet modernizálni”. A haladás azért kézzel fogható, szemmel látható. Nem mintha az Indiába kerülő utas nem találná meg mindig a félelmetes szegénységet, a hajléktalanságot, a koldusokat, vagy a faekét. Ilyesmivel is találkozni. A statisztika szerint Indiában az egy főre jutó jövedelem évente 200 dollár. De aki nyitott szemmel jár, az nemcsak a mélységeket látja, hanem a csúcsokat is, a szupermodern új gyárakat, a lakónegyedeket, az iskolákat, a Bombay atomerőmű kupoláját, a javulást a falusi életben. Az indiai mezőgazdaság a londoni The Economist szavaival is „a 60-as évek óta India sikertörténete”. Az 50- es évek végén a gabonaftr- més 60 millió tonna volt, most pedig 130 millió, vagyis a növekedés meghaladja az ország lakosságának gyarapodását. Indiát 670 millióan lakják és évente másfél magyarországnyi a szaporulat. A világbank szakértői szerint a jövő század közepén India lakossága megelőzi Kínáét, s eléri az 1,6 milliárdot. Indiát 1952, az első választás óta kis megszakítással a Nemzeti Kongresszus Párt irányítja. A párt „nem akarja megszüntetni a magántulajdont, de meg akarja akadályozni, hogy a tulajdon túllépje az ésszerű határokat és a gazdaság, a vagyon kevesek kezében összpontosuljon”. E politika jegyében hajtottak végre államosításokat, kezdték el a földreformot, hirdettek hadjáratot a szegénység ellen. Ami a külpolitikát illeti, India, a maga el nem kötelezettségi vonalával az ázsiai béke és biztonság egyik fő biztosítéka. Ez a békeszerető politika jelenti a természetes alapot a kiegyensúlyozott, jó kapcsolatokhoz a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A képleten Indira Gandhi legutóbbi amerikai ■látogatása nem változtat, hiszen az indiai—szovjet viszony nem konjukturális jellegű. Nem véletlen, hogy az idén látogatást, tervez Moszkvában is. Az indiai—szovjet viszonyra jellemző az az interjú, amelyet a miniszterelnök egy jobboldali amerikai hetilapnak adott az év elején. A kérdés így szólt: „Miért került India olyan közel a Szovjetunióhoz?” Gandhi válasza : „ ... Nem állunk közelebb a Szovjetunióhoz, mint a legtöbb más országhoz. A Szovjetunió azonban a nehézségek idején kiáll mellettünk, felismeri, hogy India stabilitása nélkül nem lehetséges stabilitás ebben a térségben. Azt hiszem, több nyugati ország nincs tudatában ennek”. H. Gy. India hivatalosan javasolta Pakisztánnak, hogy a két ország kössön béke-, barátsági és együttműködési szerződést — jelentette be Niaz Naik pakisztáni külügyi államtitkár pénteken Islama- badban indiai kollégájával, Krisnán Raszgotrával közösen tartott sajtóértekezleten. Az indiai ajánlat magába foglalná a két ország közötti meg nem támadási szerződést is. A pakisztáni politikus hangsúlyozta, hogy az indiai javaslat „figyelmes és hosz- szabb ideig tartó tanulmáA Szovjetunió külügyminisztériuma csütörtökön tiltakozott a moszkvai török nagykövetségnél amiatt, hogy augusztus 10-én két fegyvemm rés személy Törökország felől átlépte a két ország közötti határt — jelentették be pénteken Moszkvában. — A fegyveresek tüzet nyitottak a szovjet határőrökre. A kill. Jelentőségéhez híven nőtt az újságírók fontossága, tekintélye, különösen, ha hivatásuk társadalmi rangjához kiváló tehetség társulhatott. Az árnyaltság kedvéért megjegyzendő, hogy a sajtó, az újságírás a feltörekvő polgári körök szemében tűnt különösen becsesnek, mert a konzervatív, feudális erők más értékrend szerint gondolkodtak. Ugyanazt a tehet-' séges újságírót — esetünkben Ady Endrét — a liberális polgárok, kereskedők, iparosok, értelmiségiek valósággal bálványozták, míg a feudális rangok, a születési előjogok tisztelői a közönséges, gyanús egzisztenciájú firkászt látták benne. Ady a vérzékenységig önérzetes volt, így érthető, ha a valóságos, személyétől független társadalmi igazságtalanságok ellen fordult, szolidárisán azokkal, akik nem nyozást” igényel. Egy magas, rangú pakisztáni tisztviselő véleménye szerint a további tárgyalások aligha kezdődnek el az év vége előtt. Raszgotra a héten a pakisztáni fővárosban tárgyalt a két ország között évtizedek óta fennálló feszültség rendezésének lehetőségeiről. Az indiai politikus pénteken hazautazott Islamabadból. Mint ismeretes, a két ország közötti területi vitákat csak tetézte a Pakisztánnak nyújtott nagyarányú amerikai fegyverszállítások felújítása. bontakozott tűzpárbajban a két határsértőt agyonlőtték. A bejelentés szerint a szovjet és a török határőrszervek pénteken jegyzőkönyvet írtak alá, amelyben török részről elismerték a fegyveresek határsértésének tényét, s azt, hogy a szovjet határőrökkel vívott tűzharcban estek el. haboztak elismerni, támogatni tehetségét, s akik szintén a konzervatív előjogok eltörlését akarták, legyűrve minden politikai és világnézeti akadályt a liberális polgári jogok, a szabadverseny érdekében. Bízvást kijelenthetjük, hogy az az Ady Endre, akinek életművét halhatatlannak ítéli az utókor, Nagyváradon született meg. Végső kibontakozásában elhatározó jelentőségű volt a Nagyváradi Napló létrejötte. Fehér Dezső lapja fejezte ki legpregnánsabban a nagyváradi liberális polgárság érdekeit, törekvéseit, s ez a lap nyitott korlátlan teret Ady Endre publicisztikai, riporteri, költői munkásságához. Ady lett a lap fő erőssége, írásai az országos hírlapi színvonal fölött feszegették, bírálták a letűnésre érett, reakciós közállapotokat, amiért is népszerűsége éppúgy megállíthatatlanul nőtt, mint ellenzőinek tábora. Cikkei OLASZORSZÁG: Nem sok a remény az ötpárti koalícióra Giovanni Spadolini ügyvezető miniszterelnök egyelőre nem adta fel a reményt, hogy helyreállítja a nyolc nappal ezelőtt felbomlott ötpárti kormánykoalíciót. A kormányfő pénteken is folytatta tájékozódó megbeszéléseit — bár Bettino Craxi, az Olasz Szocialista Párt főtitkára csütörtökön elzárkózott a megbékéléstől. Római megfigyelők azonban nem tartják egyértelműen véglegesnek Craxi magatartását; a szocialistákat mindinkább aggasztja a fokozódó elszigetelődés. Bettino Craxi a fejlemények láttán homályosan utalt arra, hogy pártjának álláspontját módosítaná, ha belpolitikai vita során „lényeges új elemek” merülnének fel. Spadolini kormányfő azt mondotta, hogy erőfeszítéseit egyebek között a szocialista párt által sürgetett „intézményi reformok” előkészítésére fordítja. Az. Olasz Szocialista Párt még Spadolini tavalyi hatalorrfra kerülése előtt sürgette az „intézményes és alkotmányos reformokat”. Megfigyelők szerint a kormányválság megoldásának — vagy inkább elhalasztásának — egyik lehetséges módja: átmeneti kormány létrehozása az intézményi reformok végrehajtására. így tavaszra maradna a döntés, hogy marad-e a jelenlegi törvényhozás, vagy idő előtti választásokat kell tartani. Képünkön Craxi újságírókkal érzékelteti, hogy szívesen venné, ha őt bíznák meg kormányalakítással. alapján a többi nagyvárosban és Budapesten is figyelemmel kísérték munkásságát. Tény, hogy Ady Endre nélkül soha nem szerezte volna meg kivételes tekintélyét a Nagyváradi Napló sem a korabeli közvélemény szemében, sem a hazai sajtótörténetben. Mai szóhasználat szerint sztárként élte napjait Ady Nagyváradon. Szerette a sikert, a dicsőséget, el is követett mindent, hogy része legyen benne. Mozgalmas, változatos, reflektorfényben ragyogó életmódja közepette a könnyedebb szórakozásokat is megengedte magának, híven a kor ízléséhez. A vele azonos ízlést valló nők osztatlanul rajongtak érte, s noha a legmárkásabb vendégnek számított a város előkelő szórakozóhelyein — a Mülle- rájban, a Széchenyi Kioszkban, a Korona kávéházban —, inkább a cseppet sem nobilis Bodegában szeretett boroz- gatni másodrangú kocsisbor és harmadrangú cigányzene mellett. Fontosabb életrajzi tényezői közé tartozik, hogy Nagyváradon írta és készítette elő kiadásra második kötetét, a Még egyszer verseit. Egész akkori hangvételére jellemző az előfizetési felhívása: „Egy kötetet akarok kiadni. Versek lesznek benne. A címe ez lesz: Még egyszer. Aki két koronát nem sajnál kidobni egy verskötetért, írja nevét a túloldali gyűjtőívre. (Folytatjuk) Török fegyveresek a szovjet határon Ez aztán a rántotta! Száz olasz farmer hírét vette, hogy francia tojásszállítmány érkezik a hazai piacra, a tojásárak letörésére. A kamionokat Brescia közelében feltartóztatták, rakományukat a sztrádára borították. Képünkön: a világ eddigi legnagyobb — egyes hírek szerint 36 ezer, mások szerint 360 ezer tojásból készült — „rántottájának” egy részlete. Gerencsér A jl _ A holnap f Ady Endre eiene élettörténete MOSZKVAI BESZÉLGESSEK Intenzív utakon O A hatékonyság irányai: a műszaki, tudományos haladás meggyorsítása, a termelési struktúra tökéletesítése, az önköltség csökkentése, a termelékenység növelése. Jobban ki kell használni az épületeket, gépeket, ésszerűbben felhasználni a nyersanyagot, alapanyagot. És nagyon fontos a minőség, mindenekelőtt az irányítás, amelynek a tökéletesítéséről egyre több szó esik. Mint mondják: rendelkezni lehet kitűnő beruházásokkal, kvalifikált szakemberekkel, ha az irányítás nem hatékony. Igen gyors a tudomány-technika térhódítása. Ma a Szovjetunióban egymillió 376 ezer tudományos munkatárs — a világ tudományos kádereinek egynegyede — dolgozik. A tudomány területén összesen 4,4 millió embert foglalkoztatnak. (40 év alatt az ország lakossága másfélszeresére, a tudományok területén dolgozók száma 14-szeresére növekedett!) Magasabbak a követelmények, hatékonyabbá akarják tenni a kutatómunkát is. Ehhez is sok új eszköz, a legmodernebb elektrotechnikai berendezések sora szükséges. A hetedik ötéves tervben 22, a nyolcadikban 46, a kilencedikben 77, a tizedikben már 97 milliárdot költöttek a tudományos-műszaki kutatásra. Sokkal többet már nem bír a népgazdaság, de a tartalék itt is adott: a jobb minőségű tudomány. A tudomány is az intenzív úton halad. A jelenlegi ötéves terv előirányozta a főbb anyagi, energetikai bázis modernizálását, a további gépesítést, automatizálást, a robot- technika fejlesztését, a technológia és az üzemszervezés tökéletesítését. Fokozni kell az ország villamosítási szintjét. Javítani a fűtőanyag-energetikai mérleget, elsődleges figyelemmel a vízi és az atomenergiára, hiszen a kőszén mind kevesebb és fűtésre egyre kevésbé hatékony. (A kőszén a műtrágya jó alapanyaga lehet.) Általában fontos takarékoskodni az anyagokkal. Drága a szállítás, a föld alatti kincsek nem végtelenek. „Ha a felnövekvő nemzedéknek is hagyni akarunk, okosabban kell gazdálkodnunk. Ellenkező esetben kimerülhetnek a készletek” — olvashatjuk mind többször a moszkvai lapokban. A Szovjetunió európai részén atomerőművek fogják adni az áramot. Három év múlva már 220 milliárd kilowatt villamos áramot termelnek az atomerőművek — hasonló mennyiséget, mint a vízi erőművek. A hőerőművek termelése még mindig meghatározó marad, de aránya már jelentősen csökken az energiatermelés szektorában. Nagy tartalékok vannak a munka további gépesítésében, különösen a kiszolgáló ágazatoknál. E területen dolgozik jelenleg a munkások 40 százaléka. A gépipar fejlesztési programjához új géprendszereket alkalmaznak, a robottechnika az 1985-ig terjedő időszak során nyolcszorosára növekszik. Ezek a nem mindennapi célok egyúttal a szovjet tudomány számára feladott nagy leckék is. ★ A kapitalizmusnak 3—400 évre volt szüksége, a szocializmusnak hatvan év elég volt a kialakuláshoz. A szocializmus sebessége tehát nagy. A szocialista fejlődés rendelkezik általános törvényszerűséggel, de minden ország nemzeti sajátosságokkal is — és ezt figyelembe kell venni. A szocialista építésnek gazdag tapasztalatai vannak. Ezeket felhasználni most talán a legfontosabb a szocialista országok munkájában. Sok hiba kiküszöbölhető, ha a fejlődés ellentmondásait minél hamarabb feltárjuk. A Szovjetunió örökségbe kapta a cári rendszertől az ellentmondásokat, s bár azok minőségi változásokon estek át, léteznek. Például a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka, vagy az emberek szociális helyzete között, amelyet a szocializmus még nem szüntet meg. A májusi plénum például különös hangsúllyal foglalkozott a szovjet falu helyzetével. A hosszú távú élelmiszerprogram — amelyet elfogadott — széles skálán mozog. Erről beszélgetve tették szóvá: nagy jelentősége van egyedül annak, hogy olyan falusi porták épüljenek, amelyekben például a jószágoknak is jut hely és kert is van mellette. „Volt idő, — nagy hiba volt — hogy ezt lebecsültük.” A falu kulturális szintjét emelni szintén fontos ahhoz, hogy a fiatalok, a szakemberek ott maradjanak. Fejleszteni szükséges az úthálózatot, hogy könnyen eljuthassanak az emberek a városba. „Korábban egyes filozófusok és közgazdászok 'azt hitték: nagyon gyorsan meg lehet ezt a kérdést oldani, de tévedtek. Behatóbban kell tanulmányozni, majd megoldani gondjainkat.” Jelentkezik a termelési és szolgáltatási szféra közötti feszültség. A termelési ágazat jócskán meghaladja a szolgáltatás, a kereskedelmi, a kulturális stb. ellátás szintjét, s ez nem jó, jogosan vetik fel a szovjet pártban. Szükség van az intenzív gazdálkodásra, ezt mindenki elismeri, ám sok helyen ragaszkodnak még a régi formákhoz, mivel az új változással járna. „Nem használjuk ki eléggé a lehetőségeinket, amelyek óriásiak. Jelentősek a természeti kincsek, nagyok a területek, itt van a szakemberek serege, fejlett a tudományunk és egy sor más lehetőség.” Jogos annak az emlegetése: az intenzív gazdálkodásra való áttérés gondjai nem utolsósorban a szubjektív tényezőkben keresendők. Léteznek a különbségek a társadalom, az üzem és az egyén érdekei között. A közszükségletre termelő ipar például ma erőteljesen növeli a választékot. De hogy megtanulják termelni az új, a divatos termékeket, ahhoz jobban érdekeltté kell tenni őket. Szovjet lapokban olvasom: a Párizsi Kommün Cipőgyár a korábbi huszonnégy helyett most 62 férficipő fazont gyárt. Ugyanakkor a tervet mennyiségben is teljesíteni kell. Ez a jelenleginél kisebb szériákkal nehezebben megy. A következmény: csökken a prémium, s emiatt esetleg visszaállnak a kevesebb fazonra. Előfordul, hogy egy gyár azért nem akarja felváltani a régi gépet újjal, termelékenyebbel, mert az pluszmunkával jár. Sok üzemi vezető ragaszkodik a megszokotthoz, csak azért, mert az újhoz többet kell tenni, tanulni, — arra pedig esetleg már nem képes. Érdekeket szükséges egyeztetni a gazdaságban, a szociális, a kulturális területeken. Ma számos helyen erőteljesen megkérdezik: ha a bérben nem tesznek különbséget, mi ösztönzi az élen járó munkát? Korábban kényszerűség volt az egyenlősdi, ma már azonban másképpen kell dolgozni. (Folytatjuk) JCópka Qámu \ _______________________________________________)
