Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

1982. augusztus 14. Kelet-Magyarország 3 ■ „M- .............................. ............■■■ ' Megújulás és innováció 4. Oz alkotók összefogása Falu széli kánikula. (Gaál Béla felvétele) SZEM ELŐTT VANNAK Diplomával a termelőszövetkezelben Gyakornokok tanműhelyeként, az egyetemről, főiskola- rületen a tápanyag-utánpótlás ról frissen kikerült szakemberek szárnyra bocsátójaként el- a(j újra munkát. A gyerekek ismerőén szólnak a gávavencsellői Szabadság Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezetről. Ottjártunkkor amolyan „barna idő” volt. Felhők mögött bukdácsolt a nap, az előző éjjel esett csapadék ismét napokkal tolta ki az aratás befejezését. A világpiaci árviszonyok következetesebb érvényesí­tése egyre kevésbé ad módot arra, hogy a vállalatok a szükséges nyereséget csupán a bevétel és a termelés meny- nyiségének a növelésével ér­jék el. Értékes anyagokból, drága energiával csak akkor érdemes többet gyártani, ha az jó áron eladható. A nye­reség egyre inkább csak úgy növelhető, ha ugyanazt a ter­mékmennyiséget kevesebb anyagból és energiával gyárt­ják, vagy ha ugyanannyi anyagból és energiával drá­gább terméket állítanak elő. Ehhez kell az ötletes, folya­matos műszaki fejlesztés. Az utóbbi időben számos intézkedés született a K+F kapacitások hatékony össze­fogására és kihasználására. Elszámolási és pénzügyi in­tézkedéseket hoztak azzal a céllal, hogy az önálló kutató- intézetek érdekeltsége job­ban kötődjék a vállalati, ter­melési érdekhez-. Két-három kutatóintézet beleolvadt egy-egy termelővál­lalatba, a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézet pedig az Egyesült Izzó fejlesztő labo­ratóriumával, a Központi Fi­zikai Kutatóintézet félvezető kutatócsoportjával és az Izzó gyöngyösi gyárának egyik ter­melőrészlegével új vállalat­tá egyesült. Itt jött létre az elektronikai alkatrészgyártás fejlesztését szolgáló program központi termelőbázisa: a Mikroelektronikai Vállalat. Néhány kutatóintézet mű­szaki fejlesztő vállalattá ala­kult, tehát árutermelésre tért át. Gyártmányleírásokat, technológiai dokumentáció­kat szállítanak konkrét meg­rendelésekre, adott határidő­re és szabott áron. A fejlesz­tő vállalatok saját kockáza­tukra is kutathatnak, fej­leszthetnek, vállalva, hogy a megoldásra — itthon vagy külföldön — vevőt keresnek. A legújabb jogi, pénzügyi feltételek széles körben mó­dot adnak arra, hogy kutató- intézet, fejlesztő vállalat, gyár és külkereskedelmi vállalat egy-egy téma megoldására társulást alakítson. A kisvál­lalkozási formák az eddigi­nél gazdagabb eszköztárat kínálnak a K+F kapacitá­sok, illetve az ötletes, felké­szült, kezdeményezőkész szak­emberek, szakmunkások szá­mára. Módot adnak arra, hogy egy-egy olyan új ötle­tet, amely nem illeszkedik valamely nagyvállalat rövi- debb-hosszabb távú program­jába, különösebb kockázat és aránylag kis befektetés ré­vén a piac „ítélőszéke” elé kerülhessen — egyedi vagy kis sorozatú 'gyártás meg­szervezésével. Ennek révén több újító, feltaláló tud bizo­nyítani. kibontakozni. A műszaki fejlesztés válto­zatlanul kimeríthetetlen tar­taléka az újítómozgalom. (Az újításokból származó többlet­eredmény 1976 és 1980 között több mint 3,5 milliárdra emelkedett. Az 5876 alkalma­zott találmány nyomán pedig több mint 8 milliárdos ered­ményt könyveltek el a válla­latok.) Az újítók, feltalálók száma jelenleg 210—220 ezer­re tehető. Munkájuk támoga­tása valamennyi vállalatnál a legbiztosabb befektetések kö­zé sorolható. A közelmúltban intézke­dést hoztak, hogy az újítási díjak a progresszív adómen­tes részesedési alapból fizet­hetők. Egyértelművé vált az újítások és találmányok gyors hasznosítását elősegítő közre­működők érdekeltsége is. Az említett intézkedések mindegyike a K+F hatásfo­kának javítása érdekében meghozott központi lépés volt. A vállalatokon belül azonban legalább ennyit, ha nem többet lehet tenni azért, hogy a gazdálkodás műszaki- gzervezeti alapjai megújulja­nak. Vegyük sorra a legfon­tosabb teendőket. Körülte­kintően kell foglalkozni az értékesítési lehetőségek ala­kulásával, tájékozódni, ele­mezni a keresletet, azt, hogy melyik piac kínál esetleg jobb feltételeket a mai és a holnapi gyártmányok értéke­sítéséhez. A piaci munka ja­vítása érdekében újabb együttműködési formákat le­het keresni a külkereskede­lemmel való közös érdekelt­ség növeléséhez. Hasznos, ha a piaci információk nemcsak az értékesítési, hanem a mű­szaki-fejlesztési, intézkedési terveket is alátámasszák. Nem lenne haszontalan, ha a vállalati K+F programok egyre több helyen a vállala­ton kívüli és belüli kutatók- fejlesztők közös munkája­ként készülnének. A K+F munka vállalati összehango­lása érdekében az eddiginél bátrabban kellene keresni a kutató- és fejlesztőintézetek­kel való kooperáció bővítésé­nek útjait. Ma már nincs mire, nincs kire várni: elképzelhetetlen olyan ötlet, amelynek kivite­lezése. hivatali, rendeleti akadályba ütköznék: olyan kooperációt, társulást, mun­kaközösséget szervez bárme­lyik vállalat — az innováció gyorsítására —, amilyet akar. Mindenre van mód. Éppen azért, mert a kiépült, korsze­rű gazdaság sok száz ezres gyártmányskálájának inno­vációját egyetlen központból, jó hatásfokkal irányítani nem lehet. Jó ötletre pénzt is ad­nak a bankok. A korábbi pa­naszok, kifogások az ipartör­téneti feljegyzésekre tartoz­nak: van tér, pálya — a vál­lalatokon a sor. hogy meg­mutassák, mit tudnak. Gerencsér Ferenc (Vége) Húsz szolgálati lakás Az elnöki irodában csörgő telefonon pedig már a bur­gonya betakarítását előkészí­tő üzenetek váltották egy­mást. Nagy Zoltán termelési elnökhelyettes éppen a folya­matos szállítást szervezte. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen végzett. 1966-ban gyakornokként állt munkába a gávavencsellői tsz-ben. Elő­ször az állattenyésztési vonal­ra került, jó égy évtizede pe­dig a növénytermesztéssel foglalkozik. — A magam példájából tu­dom, mit jelent olyan helyen kezdeni, ahol szem előtt van­nak a pályakezdő szakembe­rek. Idekerülésemtől támo­gatták a letelepedésemet, szá­mítottak a tudásomra. Jelen­leg huszonegy diplomás dol­gozik nálunk. A napokban érkezett két új pályakezdő a nyíregyházi mezőgazdasági főiskoláról — mondta Nagy Zoltán. A munkahely húsz szolgá­lati lakást tart fenn. Ez egy­ben azt is jelzi, hogy nem­csak a felsőfokú szakembe­reknek jut belőle, hanem a középvezetőknek is. A szak­mai ismeretek felfrissítésére is gondosan ügyel a tsz ve­zetősége. Közel kétszázezret fordítanak különböző tanfo­lyamokra. Hárman szeptem­bertől a szaküzemmérnökin kezdenek tanulni. A házi tanfolyamokon betanított munkásokat képeznek, és ti­zennégy ösztöndíjas szak­munkástanulónak is első munkahelye lesz a gávaven­csellői termelőszövetkezet. A szakmát tanult munká­sok számával nem elégedet­tek. Az aktív dolgozók alig egyharmada végzett szak­munkásképzőben. Ezen az arányon változtatni szeretné­nek. Többek között ezért kö­töttek együttműködési szer­ződést a nyíregyházi Szamu­ely Tibor Mezőgazdasági Szakközépiskolával. A fia­talok egy csoportja nyá­ri gyakorlatát töltötte Gá- vavencsellőn július végén. Talajmintát és az új telepí­tésű gyümölcsösből levélmin­tát gyűjtöttek a tanulók. Víg Ferenc ágazatvezető felügye­lete alatt bepillanthattak a gazdálkodás hétköznapjaiba. Talán a gyakorlat alatt néhá- nyan annyira megkedvelték ezt a helyet, hogy végzősként újra kopogtatnak. Mit mutat a talajminta ? A balsai tsz-ben kezdtem, az 1976-os egyesítés után kerültem a „Szabadságiba. Növényvédős vagyok — mondta bemutatkozásként Víg Ferenc. — A learatott te­által szedett talajmintát a nyíregyházi növényvédő állo­máson értékelik. Annak alapján adagoljuk majd a műtrágyát. A folyamatos képzésen, önképzésen túl ar­ra is van mód, hogy kikísér­letezzünk újabb termesztési módszereket. Például a cu­korrépa talaj utánpótlására alkalmazunk új technológiát, aminek a kidolgozásában én is részt vettem. Üj megoldásokon törheti a fejét Sum János is. A Gö­döllői Agráregyetem mező- gazdasági gépészmérnöki ka­rán végzett. A Mátészalkai Állami Gazdaságban kezdett és egy éve dolgozik Gáva- vencsellőn. Jelenleg energe­tikus. — Az energia központi kérdés* Nagy a gépparkunk, szárítóink szintén energia­igényesek. A villany, a folyé­kony üzemanyag felhaszná­lásakor a legkisebb ésszerű­sítés is fontos lehet. — Az első év nagyrészt tá­jékozódással, a munkahely megismerésével telt el. Nagy energiatakarékossági sike­rekkel még nem dicsekedhe- tem. A szárítóban szigetel­tük a meleglevegő-csatorná- kat és így a kukoricaszárítás­kor 4—5 százalékos megtaka­rítást értünk el. Ezzel száz­ezer forintot spóroltunk. Beilleszkedés fokozatosan A tsz-gazdálkodásban is sok kicsi sokra megy. A fia­tal energetikus a műhelycsar­nok gazdaságosabb fűtésével is szeretne a költségeken fa­ragni. Az olajtüzelésű -kazán fenntartása nagyon drága. Helyette hosszabb távra új megoldást keresnek. Nyese- dékkel, vagy szalmával fűt­hető kazánt szereznek be, de nem elképzelhetetlen, hogy egy kiselejtezett gőzmozdony lesz a „fűtő”. — Munkájából adódóan az agrárértelmiségi nehezebben kapcsolódik be a község éle­tébe. Feleségem pedagógus, neki már az első esztendőben sikerült — folytatta Sum Já­nos. — A termelőszövetke­zet évente százezerrel támo­gatja a közművelődési társu­lást. Tudom, a munkatársa­im közül többen tartanak is­meretterjesztő előadásokat a tagoknak, a lakosságnak. Re­mélem, ezen a téren is meg­találom a helyem. Reszler Gábor /--------------------------------­Elren­dezik H allgatom a két bará­tot. Előbb örülnek egymásnak, aztán a családot kérdezik, és per­sze a családdal együtt a kocsit. — Rendes volt a szere­lő? — Az. Mondta, hogy szóltál neki. Két nap alatt összevágta. Teleszkópot is kerített azzal majd visz- szaviszem a kocsit... Valaki szólt valakinek valakiért. Mindennapos ügy. Habzó sört isznak cse­resznyével. Nem egyet. Az fizet persze, akinek a ko­csijáért szóltak. „Lerende­zik” így az ügyet. Ez még mindennaposabb. — Hanem öreg, kellene nekem rendezni tőletek egy kis... — Lerendezhetem... — Persze csak selejt. De valamilyen — csettint is az ujjával a gépkocsis tel­jes felvilágosítása érde­kében a másik — szóval olyan selejtet... — Mondom, hogy le­rendezem. Majd szólok, mikor vihetitek el... Később a központi fű­tésről beszélgetnek, az egyiknek kell valamilyen méretű fúvó, a másik egy bizonyos méretű csövet szeretne „rendeztetni” va­lakivel. Amikor elmennek magam maradok négy- szemközt a csúnya szóval. „Elrendeztek” villám­gyorsan melletem négy-öt ügyet. Olcsóbb csövet, al­katrészt, ami a kereskede­lemben hiánycikk. Ter­mészetesen ezt is olcsób­ban, gyorsabban, írhat­nám azt is „feketén”. Ezért bánt a szó, amit el kell valamiképpen rendeznem magamban. Túl a hivatali nyelvet idé­ző csúnyaságán más bajom is van vele. Olyan, mint a csúnya asszony túlkoz- metikált arca. Hazudik. Pótolja a „lopom”-ot, meg azoknak is eldugja az igaz­ságot, akik használják. Lehet, hogy nem fog se­honnan se hiányozni az a bizonyos „elrendezett” alkatrész, de bizonyos, hogy kedélyesen kérhetünk valakitől bármi szabályta­lant, kis csalást, lopást, még csak szégyenkeznünk sem kell miatta, hiszen nem teszünk mást, mint „okosan elrendeztetünk”. Fizetek, azaz rendezem a számlát. Ha „elrendez­tem” volna, akkor most félárat fizetnék, pohár sört fizetnék a korsó he­lyett és a Kinizsit elszá­molnák Borsodi világos­ként. A haszon az enyém lenne, a kár meg mitse számít, hiszen az már egy országnyi emberrel közös. Bartha Gábor V __________________/ Megszépül a diákotthon Néhány napja még gyerme­kek pihentek a kállósemjéni tanyai diákotthonban, ahol a napokban megkezdték a régi épület felújítását. Három- százezer forintot költenek a korszerűsítésre. Ennek során felcsiszolják a parkettát, s társadalmi munkában kifes­tik az épületet. A munkát terv szerint augusztus 20-ra fejezik be. Szószóló, kerékpáron mj em is tudom, ki lenne olyan lelkiismeretes istápolója és gyámolí- tója a Gyulatanya mellett élő újsori népnek, legalább százötven családnak, ha Ma­nyi néni, Németh Józsefné nem viselné szívén sorsukat tanácstagként is. Emlékezete óta él itt a tanyán. Nyírte­lek árnyékában. Szülei cse­lédkenyéren nevelték, ő ma­ga summásként nevelkedett a gróf Dessewffy birtokon. Alig serdült lánnyá, már tizenöt évesen megköttette vele a szükség az első búzakévéket. Két lánya óvónő, egy kór­házi ápolónő, csak fia él gondozásában, velük egy fe­dél alatt. Életében egyetlen munka­helyen két gazdát szolgált. Egyik volt a gróf, másik a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola Tangazdaság gyu­latanyai kerülete. Egyiket szolgaként, a másikat egye­nes, tiszteletet parancsoló ge­rinccel. Mert Manyi „néni” bár régen is gyalogmunkás volt, most is növénytermesz­tő. De más a megítélés! „So­ha nem felejtem el, akkor is így aratás-cséplés volt. Ami­kor a kévés terményt hord­ták kazlakba, azt mondta a gazdatiszt, 1 kiló szalonnát kap a hét végén az, aki részt- vesz a kazlazásban, kévera­kásban. Én még 15 éves sem voltam jóformán. Jelentkez­tem, mert hat éhes száj volt otthon. Kora hajnaltól nap­szálltáig, végkimerülésig dol­goztunk. Amikor elérkezett a fizetség ideje, szalonna he­lyett gyümölcslekvárt adtak. Mit szólhattunk? Semmit. Tovább ettük a rántott levest zsír nélkül...” Manyi néni első műszakja most is fél ötkor kezdődik. „Táskát készítek férjemnek, fiamnak, magamnak. Utána a lakást összepakolom, és indu­lok a gazdaságba. Nekem a határ a munkahelyem évtize­dek óta. Még más nem volt. Valamikor annyival volt ne­hezebb, hogy kenyeret is kel­lett sütnöm, meg mosnom is kellett teknőből. Most este főzök úgy, hogy másnapra is maradjon. Berakom a hűtő­szekrénybe, s rájárunk.” Hosszú évek óta ő a tanya tanácstagja. Ha valamelyik családban perpatvar van, ha rászorulón kell segíteni, men­nek Manyi „nénihez”. Ke­rékpárja mindig készenlétben van. Hetenként egyszer-két- szer bekarikázik Nyírtelekre a tanácsházára. Ismerik, tisz­telik, ügyeit gyorsan intézik, mert tudják, hogy Németh Józsefné nem hiába kereke­zett öt-hat kilométert forró­ságban, sárban, hóban. „Szeretek másokon segíte­ni” — vallja. S olyan esete­ket, történeteket mesélnek róla, hogy nem lehet megin- dultság nélkül hallgatni. Vi­da Józsi bácsinak senkije nem volt. Elesettségében, gyengeségében már annyi ereje sem volt, hogy felöltöz­zék. Manyi „néni” istápolta, így került emberséges körül­mények közé. Egyik alkalom­mal egy szerelmes, fiatalko­rú lány kereste, segítsen neki, hogy korengedményt kapjon a frigyre lépéshez. Manyi né­ni intézte. Hajthatatlan, ha közügyben kell talpalni. így épülhetett a tanyára köves- út. Interpellált még az or­szággyűlési képviselőnél is. így járta ki asszonyokkal együtt az óvodát. Iskola épült kérelmükre. Csak azt sajnál­ja, lassan elnéptelenedik. „Pedig mikor megépült, 150 gyerekünk járt oda. Most körzetesítve van, Dózsaszőlő- be járnak a nagyobb puják.” jsoron virág díszük minden kapu, kerítés előtt. Manyi néni a Vöröskereszt helyi titkára is. „Jól összefügg ez a tanácsta­gi munkával. Bár, akadnak még, akik megmosolyogják ezt az aprómunkát. Amikor életmentésről van szó, akkor döbbennek rá jelentőségére. Volt már eset, amikor kocsi jött Varga Jánosnéért, Pász­tor Miklósnéért, Tomasovsz- ki Mihályért, Palicz Andrá­sért, mert menteni kellett egy gyereket. Nekik volt megfe­lelő vércsoportjuk. És men­nek szívesen. Manyi „néni” boldog, mert ilyen emberek­kel cseperedett, nevelkedett, dolgozik. Farkas Kálmán (I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents