Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-12 / 188. szám
1982. augusztus 12. Kelet-Magyarország 3 Megújulás és innováció 2. flz 1 erő beruházása A gyors, rugalmas vállalati műszaki fejlesztés számára az utóbbi egy-másfél évtizedben nagyjából megfelelő ágazati (termelési) szerkezet jött létre. Néhány termelő infrastrukturális ágazat:— pl. finomkohászat — kivételével kialakult az a fő technológiai keret, amelyet a K+F (kutatás és fejlesztés) eredményeinek sokaságával kell (kellene) rendszeresen kitölteni. Ezek után valóban kérdés, hogy képes-e erre a jelenlegi műszaki-fejlesztési kapacitás, vagy elmaradt-e a makroszintű innovációtól? A műszaki fejlesztést nem lehet egyetlen adattal minősíteni. Általában a kutatásifejlesztési (K+F) ráfordításokat, a termékek életkorát és az export alakulását kell szemügyre venni ahhoz, hogy egy ország (ágazat vagy vállalat) műszaki fejlesztésének eredményességét megítélhessük. A III. ötéves tervidőszakban a kutatásra-fejlesztésre fordított összeg az 1965—70 között megtermelt nemzeti jövedelem 2,44 százalékát tette ki, a IV. ötéves tervidőszakban 3,14; az V-ben 3,67 százalékát. Ha a K+F ráfordításokat a bruttó nemzeti termékhez viszonyítjuk, lehetővé válik a fejlett tőkés országok ráfordításaival való összehasonlítás is. Vegyük az 1973-as évet, amely az utolsó „nyugodt” esztendőnek számít a világ- gazdaságban. Ekkor Magyar- ország a bruttó nemzeti termék 2,5 százalékát fordította kutatás-fejlesztésre, Franciaország 1,7; Hollandia 2,3; az NSZK 2,1; Japán 1,9; az USA 2,3 százalékát, de Spanyolország csak a 0,3 százalékát. Ez az összehasonlítás azt is mutatja, hogy a műszaki haladás szerepét a világ műszaki élvonalában haladókkal azonos szinten ítéltük meg, legalábbis ami a K+F finanszírozásához szükséges központi alapok előteremtését illeti. A 70-es években a K+F tevékenység fejlesztésére ösz- szesen 150 milliárd forintot fordítottunk. (76—80 között 68 százalékkal többet, mint a 70-es évek első felében: éppen a műszaki haladás gyorsítása érdekében). A K+F-fel főállásban foglalkozók száma 10 év óta meghaladja a 80 ezret — ez az összes aktív kereső 1,7 százaléka. Kétharmaduk közvetlenül a műszaki tudományok művelője. A teljes létszám csaknem fele diplomás, és több mint 50 százalékuk műszaki problémákkal foglalkozik. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a K+F ráfordításokat, valamint a kutató-fej- lesztős létszámot és ennek összetételét tekintve kutatási teljesítőképességünk megfelel a fejlett ipari országok átlagának. Nem is a kapacitás mértékével, hanem annak ki- használtsági fokával kell elégedetlennek lennünk. A TERMÉKSZERKEZET „ÉVGYŰRŰI” A műszaki fejlesztés eredményességét mindenekelőtt a termékszerkezet-váltás előrehaladásában kellene tapasztalni. A termékváltás tempóját az értékesített gyártmányok korátlaga is tükrözi. Az értékesített gépipari termékek korátlaga — a 70-es évek végén — valamivel több mint 8 év volt. Ez mindössze néhány hónappal jobb az 1960-as évtized végének átlagánál. Fia- talodás csak a közlekedési eszközök gyártásában (8,05 évről 5,86-ra) és a műszeriparban (6,51 évről 6,12 évre) következett be. 1980-ban az exportban 38 százalék volt az 1976—80 között gyártásba vett termékek aránya. Az erőforrások jelentős részét tehát a 6—8 évnél régebben gyártott termékek előállítására fordítjuk. Az ipar termelésének tavaly csaknem 25 százaléka került exportra, a gépipar termelésének 44 százaléka, 13 százalékkal nagyobb hányada, mint 10 évvel korábban. Ebben nagy a szerepe a már említett központi fejlesztési programoknak, hiszen elsősorban azokban az ágazatokban volt erőteljes az export bővülése, amelyekben a központi beruházási programok új technológiát alapoztak meg, s amelyek a tudományos-technikai forradalom keretében a műszaki haladás élére kerültek. A járműipar termelésének például 51, a híradás- és vákuumtechnikai ipar termelésének 56, a műszer- és gyógyszeripar kibocsátásának 50—50 százalékát külföldön veszik meg. (A magyar ipar az utóbbi 3 évben olyan világgazdasági körülmények között tudta növelni exportját, amelyek a világ legtöbb országában a kivitel jelentős visszaesését idézték elő. Az ipari export az utóbbi 3 évben évente átlagosan 11 százalékkal nőtt, szemben az 1971—78-as évek évi 3 százalékos átlagos növekedési ütemével). Az elért exportszint stabilizálásához, a megszerzett piacok megtartásához, de méginkább az export egyenlegjavító hozamának növeléséhez is elengedhetetlen a gvártmányszerkezet megfiatalítása. Ezt mindennél jobban és hosszú távon az innovációs folyamat, hatásfokának növelése szolgálná. (Következik: Távol a vásár zajától) Gerencsér Ferenc TISZASZALKAI TŰZ. Olyan hőségben, mint amilyennel ez a mostani nyarunk ellát bennünket, mit is kíván az ember? Egy jó, hűvös szobát, lefüggönyözött ablakokkal, vagy a víz hűvös hullámait. Erre gondoltunk kollégámmal, amikor beléptünk a Magyar Acélárugyár tisza- szalkai gyáregységébe, ahol a közelmúltban állítottak be egy új lágyítókemencét. Hatvan fok van, vagy nyolcvan? Talán még Veress Albert sem tudná megmondani, aki évtizedek óta ismeri az acél edzésének törvényeit. Mert dolgozni kell! Mindegy, menynyit mutat a hőmérő. Itt edzik és lágyítják azokat a fúrókat, amelyeket talán mi használunk majd, de a mostani szállítmányok célja Líbia és a METRIMPEX-en keresztül több ország. Pár méterrel odébb, hazánkban egyedülálló munkafolyamat tanúi lehetünk. Mint a tűzijáték, röppen ezerfelé a szikra, miközben Székely Lajos értő szeme figyeli a tom- pánhegesztő működését. A ÚJJÁSZÜLETŐ LAKÓNEGYED Iskola a város peremén Hány arca van a megyeszékhely egykor legszegényebb lakónegyedének? Legalább három. Évtizedekig a vasúti sínek fölött átívelő repülőhíd kötötte össze a volt Friedmann telepet Nyíregyháza beljebb eső utcáival. Valóban telep volt ez, aprócska házakkal, ahol vasutasok, szerény keresetű tisztviselők, munkátok, vidékről betelepülők találtak otthonra. Ez a régebbi arca. A ma Ságvári-telep, illetve Ságvá- ri-liget néven ismert lakónegyed másik arcát az itt lévő üzemek alkotják: dohányfermentáló, Taurus gumigyár, vasipari szövetkezet, Univer- sil, Mezőgép, Agroker, üvegtechnika, Elekterfém, keltetőállomás, vasút... Harmadik arcát most rajzolják a rohamos léptekkel épülő egy- és kétemeletes társasházak. Űj utcák sorakoznak a régiek mellé: Liget, Óvoda, Játszó, Könyök, Fészek, Nyíl, Ív, Rövid, Vasutas utca. Aki néhány éve járt itt, nem ismer a környékre. MUNKASCSALÁDOK OTTHONAI A csaknem „fél jósaváros- nyi” lakosság egy része a közeli üzemek, vállalatok dolgozója. A Ságvári lakónegyed általános iskolás gyermekeinek szülei 84 százalékban kétkezi munkások. A városrész általános iskoláját kerestük meg, ahol a lakónegyedek sok gondja sűrűsödik, s úgy hallottuk, ősztől kedvező változások gyorsítják az itt élők szellemi fejlődését. A Bolyai téren lévő nyolc tantermes általános iskola tizenöt évvel ezelőtt épült. A több mint ötszáz általános iskolás gyermek — ahogy mondani szokták — lapjával is alig fért meg az iskolában. Egy osztályt, a 6. sz. iskolába kellett irányítani, két napközis csoport pedig a sportegyesület klubszobájában kapott ideiglenes hajlékot. — Bizony, az utolsó huszonnégy órában készült el az új nyolc tantermes iskola — mondta a nyugdíjba vonuló iskolaigazgató, Demjanovich Emil. — Nagy szüksége van rá a lakónegyednek, egymás után épülnek az új házsorok, költöznek be a zömében fiatal családok. TANTÁRGYCSOPORTOS OKTATÁS A Bolyai téri, 7. sz. általános iskola új épülete a Könyök utcában épült meg az ÉPSZER Vállalat kivitelezésében. A régi iskola hagyományos, kályhás iskola, az új gázkazános, központi fűtéses, s ezekben a napokban rendezik be a folyamatosan érkező új bútorokkal. Toronyi Mária igazgatóhelyettes 68 óta van az iskolában, s az F ákat ültetett a tsz a város környékére. Idővel ez majd erdő lesz. Huszonöt hektár zöldövezet, liget avagy biológiai légtisztító, oxigéntermelő. Kié lesz az erdő? Akik majd ezután születnek. Most még az erdőből szinte semmi sem látszik. Az apró csemeték koronája tenyérnyi és ha hagynák, túlnőné a gaz. Ur Lászlóné mondja: kiment az irodista brigád is kapálni és ugyancsak megizzadtak, amíg egy-egy fácska környékét rendbe rakták. Ez van. Fehérgyarmat környékén ilyen a föld. Az agyagos, vályogtalajon eső után burjánzik a dudva. De miért kapáltak az irodisták, miért jár minden brigád ki szombaton, ki meg vasárnap — erdőmunkára? Túri Zoltán a Győzhetetlen Brigád Termelő- szövetkezet elnöke közli: — Ez volt a brigádok vállalása. A felajánlás zárszámadáskor történt. A Kállai Éva kertészeti szocialista brigád javasolta, mivel Áz öregek vacsorája ez az év az öregeké, tegyünk is értük valamit, ők egy nap társadalmi munkát vállaltak és ehhez minden brigád csatlakozott. A tsz-ben nyolc brigád van, a brigádoknak 132 tagja. Ha azt vesszük, hogy egy-egy napszám 120—150 forintot ér, úgy a társadalmi munka összértéke 13— 15 ezer forint lehet. Mire futja ebből? — Nem sokra — ismeri e'1 Ur Lászlóné, aki egyéb teendői mellett a szociális bizottság elnöke is. — De mi nem is a pénzt tartjuk nagyra, inkább a kezdeményezést, azt, hogy a figyelem fokozottabban az öregekre irányul. A nyugdíjasoknak sokszor nem is a pénz hiányzik, hanem a gondoskodás, nem ritkán csak a jó szó. Az én feladatom volt például, hogy lejárjak minden nyugdíjast, felmérjem, hogy élnek, mire van szükségük. Ha nem is mondták, éreztem, a beszélgetés számukra minden pénznél többet ért. A fehérgyarmati termelő- szövetkezet nem nagy. Jelzi ezt, hogy 220 az aktív dolgozó és ugyanennyi a nyugdíjas is. Lehet-e ennyi nyugdíjassal, a nyugdíjasok ügyével, bajával rendszeresen foglalkozni? — Lehet. De nem minden nyugdíjast kell naponta vagy hetente meglátogatni. Vannak égyedül élők, betegek, azoknak szükséges a nagyobb törődés. A Kállai Éva brigád tagjai például rendszeresen látogatnak ilyen idős embereket. Teszik ezt a többi brigádok is, hiszen ők javasolták, vállalták, hogy felkutatják azokat, akiknek leginkább szükségük van támogatásra, segítségre. Van ezenkívül olyan is, hogy a Zalka Máté brigád tagjai az öregek napközi otthonát patronálja. Ez már évek óta tart... E z az év az öregek éve. Az ENSZ égisze alatt szerte a világon sok mindennel foglalkoznak a különböző szervezetek, testületek, ami az idős emberekkel kapcsolatos. Az akciónak ez szervezett része, a fehérgyarmatiak kezdeményezése öntevékeny. Mint mondták, egy kis pluszt akarnak adni. Mert eddig is minden évben megrendezték az öregek napját, ami vacsorával zárult. Most is lesz vacsora és mellé egy kis ajándék. Ajándék abból a pénzből, amit a brigádtagok az erdőápolással kerestek. Hihető: ennek a vacsorának minden eddigitől jobb lesz az íze. Seres Ernő „csillagszóró” látványnak szép, mindennapi munkának kemény, nehéz, igen nagy fegyelmet követel. Tiszaszal- káról a rendkívüli feladatot próbáló szakemberek munkája a világba viszi szét a magyar acél hírét. (be — gb) új iskola fölötti örömét egy I kis aggodalom is felhőzi... — Arányosan, de a gyermekek tanulása szempontjából is jól szeretnénk megosztani a feladatokat a két helyen, egymástól úgy másfél kilométernyi távolságra lévő iskola között. Érhető a szülők, a gyermekek kívánsága, hogy ki-ki abba az iskolába járjon, amelyik a lakóhelyéhez közelebb van. Ezért is számolunk azzal, hogy az első és másodosztályosok a hozzájuk közelebbi iskolába járjanak, de a harmadik és negyedik osztályos gyerekeknél nem tartjuk célszerűnek kettészakítani az osztályokat, mert így nem tudnánk megoldani a tantárgycsoportos oktatást, amelyről ha lemondanánk, az a gyermekeknek visszafejlődést okozhatna. MEGOSZTANI A MUNKÁT Megértésre számítanak az iskola nevelői, vezetői, hisz törekvéseik a gyermekek minél jobb tanulását szolgálják. A két helyen lévő iskola napi ingázásra kényszeríti a nevelőtestületet is, jól összehangolt munkát, órarendeket kíván. Eleinte nekik is szokni kell a kettősséget, melyről az új igazgató, Albert Antal- né így beszélt: — Minden erőnkkel azon leszünk, ez a helyzet ne eredményezze azt, hogy kettéváljon a tantestület. Ügy szeretnénk megosztani a munkát, a vezetést, hogy „jusson időnk és erőnk mind a két épületben együtt lenni a nevelőkkel. Eddig harminc nevelő , tanított az iskolában, ősztől negyvenen leszünk, akik közül minden negyedik lakik a Ságvári lakónegyedben. Azt szeretnénk, ha a kijárók is zavartalanul végezhetnék iskolai és iskolán kívüli munkájukat. Gondunk viszont, hogy a buszjáratok inkább az itteni üzemek műszakjaihoz igazodnak és különösen a délutáni óráktól már nehéz visszajutni a városba. KÖZELEBB A KÖZPONTHOZ Tisztelet és érdeklődés övezte eddig is a tudás kis helyi várát, a gyerekek feldolgozták az egykori telep krónikáját és otthonosan mozognak a közeli üzemekben, amikor ünnepségekre, klub- rendezvényekre hívják őket. Együtt lélegzik az iskola a lakónegyeddel, s a jövőben is tenni akar azért, hogy ez a peremvárosrész még köze lebb kerüljön a belvároshoz ... Páll Géza öreg, terebélyes eperfa ága előtt húztam le a fejemet a minap Ger- gelyiugornya egyik csendes utcáján. A hatalmas ág túl ért a járdán, néhány elérett és lehullott gyümölcs a járdát tarkította. Felnéztem a fára, termése sűrűn feketéllett. Az elhagyott, immár cá- bár udvaron néhány szilvafa társaságában magasan őrködik az eper ... A hét elején meg Nyíregyházán, a színház melletti általános iskola udvarán át vitt az utam. Itt is örömmel fedeztem fel a jókora eperfát, amely ellentétben a beregi fával fehér gyümölcsöt kínál. Nagy becse volt akkoriban az epernek. Soksok udvar közepén terpeszkedett a fa. Amíg nem termett, árnyékot adott a gyermekseregnek, asszonyok varrtak, mostak alatta. A téli szelek ellen egy kicsit védte a házat, az udvart. Persze hogy akkor volt igazán középpontban, amikor érni kezdett termése. Emlékezetem szerint mindig bőkezűen on" tóttá ''a termést, fittyet hányt az időjárás szeszélyeire. Mi, gyerekek szívesen másztunk fel a koronájáig. A fekete epertől olyan foltos, masza- tos volt a képünk, mintha tintával kenték volna be. Ügyes és ráérő asz- szonyok szörpöt és állítólag még borféleséget is készítettek az eperből. Reggel és este azután megrázták, vagy létramagas ágassal megveregették a fát és kinyitották a baromfiudvar ajtaját. A kacsák, a libák szaporán csattogtatták csőrüket, hamar megtelt a begyük. Asztalosok, bognárok, egyéb famunkások a megmondhatói, hogy az eperfa törzse milyen nagy értéknek számított. Ma is halljuk, hogy az eperfa hordóban érlelt pálinka sokkal jobb ízű, különös aromája van. Az eperfából készült bútorokon nehezen fog az idő. Kihalófélben van a fa, alig látni már itt-ott megyénkben. Sajnálom ezt a gondozást nem igénylő, de értékes fát. Nem kell ezt metszeni, permetezni. Az eperfát a gazdája simogató tekintete is élteti. (nábrádi) Fehér eper
