Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-12 / 188. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 12. Kommentár a „Kubango“ és háttere M iközben Portugáliában napról napra feszül­tebbé válik a belpoli­tikai helyzet, egy lisszaboni hetilap olyan leleplezést tett közzé, amely önmagában ís felér egy bombarobbanással. A hatás ráadásul Portugálián kívül nem is egy országot érint: Angolát, Kubát, a Dél­afrikai Köztársaságot, Zaire-t, Gabont. Az Expresso című lap cik­kének lényege: az Angola dé­li tartományaiban a namíbiai gerillák üldözése ürügyén kezdődött dél-afrikai táma­dás olyan szuperakció része, amelynek nem kisebb célja van, mint a független Angola kormányának megdöntése! A tervhez Pretoria biztosítja a pénzt és természetesen a ka­tonai-politikai vezetést. Az akció augusztus végére vagy szeptember elejére időzített betetőzéseként a Dél-Angolá-. ba bevonult apartheid erők egyesülnének a még itt mű­ködő, amúgy is Pretoria által életben tartott Unita nevű angolai szervezet csapataival. Ugyanakkor Gabonon át Zaire-ba szállítandó zsoldo­sok egyesülnének a másik kormányellenes angolai cso­port, az FNLA fegyvereseivel — ez lenne a Luandára irá­nyuló harapófogó északi szá­ra. Ha a harapófogó valóban összecsukódna, akkor a kor­mánypárt, az MPLA disszi- denseinek segítségével meg­buktatnák a jelenlegi, forra­dalmi kabinetet és koalíciós kormányt hoznának létre, a fordulat egyben megnehezí­tené, sőt- szinte lehetetlenné téve a namíbiai kérdés ren­dezését is — fejeződik be a most nyilvánosságra került terv. Ezek után jogos a kérdés: hogyan láthatott napvilágot a leleplezés egy portugál lapban — ráadásul éppen olyanban, amely közismerten közel áll Portugália jelenlegi kormányfőjéhez? Nézzük a tényeket. Angola lisszaboni nagykövete felkereste Eanes portugál államfőt és közölte, Luandában tudják, hogy a „Kubango”-terv (a szó az ott állomásozó csapatok miatt Kuba és Angola összevonásá­ból született) kidolgozásának és végrehajtásának egyik köz­pontja a portugál főváros és Francisco Pinto Balsemao miniszterelnök erről régen tudott. Portugáliában növekszik a tiltakozás a jobboldal­nak az alkotmány módosítá­sát célzó tervei ellen. Tagad­hatatlan, hogy az 1974-es „vö­rös szegfűs forradalom” után kidolgozott alapokmány a vi­lág egyik legdemokratiku­sabb alkotmánya, azonban a mostani változtatásokkal az államosítások, az agrárre­form megnyirbálásával, s több haladó szerv megszün­tetésével — a jobboldal visz- sza akarja fordítani az idő kerekét. Nem lehetetlen te­hát, hogy valamelyest enyhí­teni akarván a rá nehezedő belpolitikai nyomást, a por­tugál kormányfő úgy döntött: a lapjában közölt leleplezés­sel — közvetett módon — kí­sérel meg egy gesztust az őt bíráló baloldal felé. H. E. Brezsnyev—Honecker- találkozó a Krímben Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke szerdán a Krím félszigeten találko­zott Erich fioneckerrei, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK államtanácsának elnö­kével, aki üdülésen tartózko­dik a Szovjetunióban. A testvéri légkörű találkozón, amelyet valamennyi megvi­tatott kérdésben nézetazonos­ság jellemezte, részt vett Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere és Konsztantyin Csernyenko, a KB politikai bizottságának tagja, a KB titkára. Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker tájékoztatták egymást országaik fejlődésé­ről, s aláhúzták, hogy vala­mennyi területen tovább kell mélyíteni az SZKP és az NSZEP, a Szovjetunió és az NDK együttműködését. A Szovjetunió és az NDK szoros barátsága megbízható biztosítéka annak, hogy si­keresen oldják meg a szocia­lista és a kommunista építés feladatait. Ez a barátság fontos tényezője az európai politikai stabilitásnak — ál­lapították meg a találkozón. A nemzetközi helyzet ala­kulása nagymértékben attól függ, miként fejlődik tovább a különböző társadalmi rend­szerekhez tartozó európai or­szágok kapcsolata — állapí­totta meg Brezsnyev és Ho- necker. — Európa volt az enyhülési politika bölcsője, s a kontinens képes rá, hogy újabb erőteljes, ösztönző lö­kést adjon ennek a folya­matnak. Újabb merénylet Párizsban Szerdán hajnali egy óra tájiban pokolgép robbant Pá­rizsban, a Champs-Elysées- ről nyíló egyik elegáns mel­lékutcában, a Benque de Ges­tion Privée nevű bankház előtt. Egy véletlenül arra­felé kutyát sétáltató nő sú­lyosan megsérült és anyagi károk keletkeztek. A bank a tavalyi államosítások előtt Banque Meyer néven zsidó család tulajdonában volt. Néhány házzal odébb a rendőrök megtalálták az Action Directe nevű fran­cia terrorszervezet aláírásá­Szerdán hajnalban újabb pokolgép robbant Párizs­ban, a Champs-Élysées kö­zelében lévő egyik bank­ház előtt. A merényletet való­színűleg azok követték el, akik előző nap a Goldenberg- féle zsidó vendéglőben lövöl­döztek. (Kelet-Magyarország telefotó) val ellátott, falra firkált fi­gyelmeztetést, mely szerint a szervezet „megöli a cionizmus pénzelőit és propagandistáit, ha a palesztinokat kiverik Beirutból”. 9. Bizalmát az is erősítet­te, hogy Kis József hí­res irodalmi lapja, a Hét közölt néhány verset Ady Endrétől. A fiatal zsurnaliszta ener­giabőségéből arra is futotta, hogy egyre inkább radikális munkássága mellett sűrű ma­gánéletet' éljen. Továbbra sem vetette meg a borozgató helyeket, emellett nagy buz­galommal forgott művészeti, főképp színházi körökben. Szeretett hódolni a színész­nőknek, suttogva éppúgy, mint írásaival a nyilvánosság előtt. Lovagias hajlama miatt párbajba keveredett Gerébi Pál földbirtokos huszártiszt­tel, aki jelenlétében sértő megjegyzést tett egy általa pártolt színésznőre. Párbajoz­tak, s érthetően Ady húzta a rövidebbet, hiszen Gerébi egyenesen krakéler volt, sze­rette fitogtatni kardforgató tudományát. Közismert volt például, hogy Nagyszebenben egymásután három szász tisz­tet skalpolt meg. Adyval kü­lönben cimboraságot tartott, ennek köszönhető, hogy a poé­ta viszonylag kevéssel meg­úszta. Fején, mellén így is véresen sebesült, és bekötö- zötten állt ki verseit szavalni a Csokonai Körben. Épp az affér idején érke­zett Debrecenbe Ady Lőrinc, hogy tisztába jöjjön fia hely­zetével. Képzelhető, miként reagált a tapasztaltakra az érmindszenti puritán gazdál­kodó. De hasztalan próbálta a maga szájíze szerint befo­lyásolni fiát, azt választott út­járól le nem téríthette. Ugyanakkor látnia kellett, hogy a jogászkodásnak örök­re hátat fordító Ady Endre mily emberfeletti robottal áll helyt vállalt munkájában. Jó­szerével egyedül tartotta vál- lain a lapot, napi 14—16 órá­kat robotolt a szerkesztőség­ben. Tudomásul véve a meg- változtatihatatlant, Ady Lő­rinc $)arag nélkül, bár kese­Amerikai nukleáris terv Caspar Weinberger ameri­kai hadügyminiszter nyilvá­nosságra hozta, hogy az Egyesült Államokban terv készült „az elhúzódó nukleá­ris háborúra való felkészü­lésre”. A The New York Timesben kedden megjelent nyilatkozatában a hadügymi­niszter kijelentette: az Egye­sült Államoknak nem szabad olyan választás elé kerülnie, hogy vagy egyszerre beveti egész atomütőerejét, vagy megőrzi azt, de kockáztatja, hogy lerombolják. Az ötéves terv amerikai felkészülési terv célja „a Szovjetunió elrettentése”, il­letve az, hogy az Egyesült Ál­lamok atomütőereje „győzte­sen kerülhessen ki egy elhú­zódó háborúból”. A terv szerint a nukleáris háborúban mindenekelőtt „a konfliktus bármely szakaszá­ban meg kell akadályozni az ellenség győzelmét”, másod­sorban „az ellenségeskedés­nek minél hamarabb véget kell vetni — az Egyesült Ál­lamoknak kedvező feltételek mellett”. Ennek megfelelően — mondta Weinberger, az ame­rikai fegyveres erők paran­csot kaptak, hogy „minden esetben őrizzék meg nukleá­ris támadó kapacitásukat, oly módon, hogy az Egyesült Államok soha ne kerülhessen szembe fegyvertelenül egy újabb atomtámadással”. A lapnak arra a kérdésére, hogy vajon egy elhúzódó nukleáris háború nem fenye­get-e elkerülhetetlenül álta­lános átomkonfliktussal, az amerikai hadügyminiszter azt felelte: „Halvány fogalmam sincs, és nem hiszem, hogy bárki tudná.” Nyomdászsztrájk Londonban Szerdán nem jelentek meg a londoni napilapok, mivel a nyomdaiparban dolgozó vil­lamosipari munkások egyna­pos sztrájkot hirdettek. A munkások ily módon támo­gatják az ország egészségügyi dolgozóinak a béremelést és az egészségügy állami támo­gatásának növelését célzó kö­veteléseit. rűen tért vissza a Szilágyság­iba. Júniusban aztán megjelent a Versek, Ady Endre első kö­tete. Elmaradt a várt siker. Szinte tudomást sem vett könyvéről a Város. A költő különben is kezdte magát rosszul érezni a szellemiek iránt kevésbé fogékony, kon­zervatív, önhittségre hajla­mos Debrecenben. Később szemrehányón jegyezte fel a költő, hogy „nem igen akar­ták látni bennem Csokonai legpicinyebb öccsét sem”. Így hát kapóra jött, amikor az Arany Bika éttermében nagy­váradi kollégákkal találkoz­ván, azok felajánlották neki, hogy a Sebes-Körös partján virágzó városba, a bihari me­gyeszékhelyre segítik. Gyor­san létre is jött az egyezség. 1899 karácsonyára úgy uta­zott haza, hogy fölmondta debreceni állását, s január 2-án Érmindszentről egyene­sen Nagyváradra sietett. A NAGYVÁRADI ÉVEK önbecsüléssel teli úrként kezdte és így is folytatta pá­lyafutását Nagyváradon. Szó sem lehetett többé a debre­ceni éhbéres rabszolgamun­káról. Mindjárt az elején a kivételes képességű pályatár­sat tisztelték benne kollégái. Nagyvárad a kor színvonalán álló szellemi központ volt, stílusát, igényeit az európai mérce jellemezte, liberális körei hangsúlyozottan szem­ben álltak a feudális, provin­ciális, konzervatív attitűddel. (Folytatjuk) MOSZKVAI BESZÉLGETÉSEK O Első számú kérdés, biztonságos jövő, a képzés mi­nősége. Hogyan látja ezt a közgazdász? „A haladás dinamikája olyan, hogy a kvalifikáltság területén is tarta­lékot kell képezni. Ez sajnos világszerte alacsonyabb, mint a követelmény. Űj jelenség az utóbbi két évtizedben; a nagy nyugati monopóliumok is foglalkozni kezdtek a képzéssel. Nálunk az általános iskolai oktatást egyeztetni kell a szak­képzéssel. Kísérletezünk és sokat, meg kell találni az el­fogadhatót. A cél, hogy nappali tagozaton tanuljon az egész munkásság. Már sokat tettünk ezért. Leningrádban, Moszkvában és másutt jól haladnak a kísérletek. Tudjuk, hogyan kell csinálni, de még nincs elég eszközünk ahhoz, hogy az egész országban ez legyen a gyakorlat.” A jövőben az aktív keresők összetétele is megválto­zik. Még mindig magas a nehéz fizikai munkát végzők aránya, ezért is kell erőteljesen gépesíteni, bevezetni a ro­bottechnikát. És javítani kell a munkafegyelmet. A gon­dokat e területen — és ez is napjaink egyik ellentmondá­sa — éppen a munkanélküliség ismeretlensége szüli. „Biz­tosítom afelől, hogy tíz év múlva már ebben is jól fogunk állni. Éppen úgy kedvezőre fordul a helyzet, mint ahogy számos más dologban szűkült a szovjetellenes propaganda szférája. Korábban mindent rossznak tartottak ellensége­ink, ami nálunk volt. Ma a gazdaság, a mezőgazdaság, a szervizhálózat, a minőség gondjai a támadási felületük. De hány témát veszítettek az évek során? Először azt jó­solták, hogy ha nem holnap, akkor holnapután tönkreme­gyünk. Ma pedig azzal ijesztgeti saját közvéleményét a nyugati sajtó, hogy túlságosan is erősek leszünk.” A munkaszervezés — bármilyen technika mellett is — a további eredmények alapja. Hogyan lehet jobban dol­gozni? Elmondják: kísérleteznek az úgynevezett brigád- önelszámolással, a nem teljes munkanappal, a nem teljes munkahéttel, a bedolgozással is. „Mi is köröket csinálunk az önöket foglalkoztató témákban.” Tudják, vannak ágazatok, ahol a 80-as években még nem számíthatnak a hatékonyság jelentős növelésével. Például az agrárszektorban. „Sokan azt mondják, meny­nyire elmaradt nálunk a mezőgazdaság. Sosem maradt el, elmaradott volt. Ilyen a történelmünk. Oroszországban gyakorlatilag sosem volt iparszerű mezőgazdaság. És a szélsőséges időjárás mellett vannak, voltak hibáink, ezeket is tanulmányozzuk.” Napjainkban nagy eszközöket fordítanak á szovjet me­zőgazdaságra: az összes beruházások 27 százalékát. A szá­mítások szerint körülbelül egy évtizedig fenn kell tartani ezt a magas arányt. Ez azt jelenti, hogy kénytelenek más területeken áldozatokat hozni. Sok a tennivaló: növelni a termelékenységet, javítani az ellátást — létfontosságú a probléma megoldása. Nem máról holnapra megszüntethető gondok. A mezőgazdaság­nak — tanúja voltam — általunk ismeretlen szélsőséges időjárással kell birkóznia. A legtöbb helyen április végén még nem lehet rámenni a földre, június közepén pedig még lefagyhat a termés jelentős része. És ami szintén nem közömbös: egyszázaléknyi mezőgazdasági termésnöveke­déshez az állóalapokat öt (!) százalékkal kell növelni. Napjaink szovjet mezőgazdasága előtt nem minden­napi feladatok állnak. Tejből, húsból egyszerűen többet kell termelni, zöldségből, burgonyából viszont már jobbat. Ehhez nélkülözhetetlen az utak kiépítése, -a göngyöleg­probléma, a raktározás, a korszerű szállítókapacitás meg­oldása. És a közvetlen kapcsolat megteremtése a mezőgaz­daság, a kereskedelem és a feldolgozó üzemek között. „Legfőbb stratégiai árunk a gabona. Az 1966 és 1980-as évek átlagában 205 millió tonna termett. Visszamennék egy kicsit időben. 1946-ban, a háború utáni első évben 39 millió tonna gabona termett a Szovjetunióban. Elképzelni is nehéz, hogyan maradtunk életben. A 75-ös legrosszabb év (az időjárás rosszabb volt, mint a 46-os) 140 millió ton­na gabonát adott. Ez a plusz 100 millió azt mutatja, hogy már nem vagyunk a régiek. Az pedig, hogy az igény a je­lenlegi termésnél 65 millió tonnával magasabb, jelzi, sok még a teendőnk. De tudjuk, megoldjuk ezt is ...” Beszélgetésünk másik területe az építőipar, különösen a keleti területek fejlesztése. A Szovjetunió nyugati ré­szében — amely az ország területének csupán negyede — él a lakosság 75 százaléka. Itt állítják elő az ipari és me­zőgazdasági termékek 80 százalékát. Ugyanakkor a termé­szeti kincsek — a kőszénkészletek 97, a földgáz 87, a fa 84 százaléka, a kőolaj négyötöde, a nemesfémek hatalmas többsége — keleten vannak. Ezek mellett rosszabbodtak az európai területek kitermelési viszonyai. (A Donyeck- medencében például már 1200 méter mélyről kell a szenet kitermelni.) A kőolaj útja 20 évvel ezelőtt a termelőtől a fogyasztóig 400, ma 2100 kilométeres. Ez is az oka, hogy két és félszeresére nőtt az olaj önköltsége. Elhangzik: a Szovjetországban mindenből van elég, nem kell aggódni a távlatok miatt, de ez a valóság. Ehhez kell az építkezés, az építőipar, a közlekedés nagyarányú és gyors fejlesztése. Az elmúlt évtizedekben e területen is sok pozitív változás történt. A szovjet vonalak hossza a világ vasútvonalainak 11 százalékát teszik ki, de igen meg­terhelt vonalak. Most fejezik be a BAM 3500 kilométeres szakaszát a legnehezebb terepeken. Ez óriási fejlesztés, de még mindig nem elég. Már készülnek a tervek a BAM új szakaszának építésére. Hamarosan befejezik a orenburgi vasútvonal építését is másfél ezer kilométeren. Mocsaras területen, eredeti módon készült — az örök fagy előnyeit kihasználva, fgy épülnek arrafelé a városok is, a cölöpö­kön álló 10—12 emeletes nagy házak. Ez jelentősen meg­drágítja az építkezést és minden egyes lépés óriási erőfe­szítésbe kerül. „Nagy kereskedelmi flottánk van — bárki­vel a világon versenyképes —, a kikötői kapacitás azon­ban szűk. Ezt is fejleszteni kell. Ezért is vár a legnagyobb teher az építőiparra.” Szóba kerül a lakásépítés. 25 évvel ezelőtt a lakos­ság négyötöde nem rendelkezett önálló lakással. Nem volt ritkaság a háború által sújtott nagyvárosokban, hogy csa­ládok éltek együtt egy barakkban, de laktak pincében is. Két család is volt egy szobában és akkor sokáig úgy tűnt, nincs ebből kiút. „Képzelheti, milyen nagy boldogság volt egy különálló szoba. Csak egy szoba.” (Folytatjuk) DCopkjCL Qájurs Intenzív utakon A W W Gerencsér I. é Miklós: yj[ ££ mim Ady Endre ciEMtC élettörténete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents