Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-10 / 186. szám
bgMái 2 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 10. Nyíregyháza: Sólyom utcai perspektíva. (Császár Csaba felvétele) Á szakmunkástanulók jogai Csengetés hat után Kodály emlékére Koncertek Nyírbátorban A nyírbátori zenei napok hangversenyei úgy hozzátartoznak a megye augusztusi programjához, mint napsugár a nyárhoz. És olyan a hatása is. A nyírbátori napok első felének zenei programja augusztus 6-án és 7-én hangzott el, nem kisebb együttesek közreműködésével, mint a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus. Az augusztus 6-i hangverseny vezénylő karmestere Kurt Wöss (Ausztria) volt, a Haydn Simphonie Concer- tante közreműködő művészei: Dőry Zoltán (hegedű), Koó Tamás (gordonka), Kemény János (oboa), Janota Gábor (fagott). Első számként Mozart C-dúr szimfóniája (K 200) hangzott el. A formában és mondanivalóban igényes négytételes mű előadása méltán érdemelte ki a közönség tetszését. A következő Haydn-szimfóniák- ban a kiváló Kurt Wöss karmester könnyedén tért át a könnyes szemmel mosolygó mozarti melódiák költőjének birodalmából Haydn boldog beteljesedésének országába. Fel tudta tárni az Oxfordi szimfóniában a haydni léleknek azokat a tragikusabb szakaszait, melyekből a diadalmas életigenlés árad. Az Állami Hangversenyzenekar dicséretes buzgalommal igyekezett méltó lenni a kiváló karmesterhez. Az augusztus 7-i hangversenyen a 100 éve született nagy magyar mester, Kodály Zoltán emlékére szólt a Nyári este, a Budavári Te Deum és a Psalmus Hungaricus. Az ünnepi műsor vezénylő' karmestere Margittay Sándor, a közreműködő énekművészek: Tóth Mária, Farkas Éva, Horváth József, Bercelly István voltak. A Psalmus Hungaricus és a Budavári Te Deum nem először hangzott el a zenei napok alkalmával, de nem is lehet elégszer meghallgatni őket. Ahányszor csak felcsendülnek a jól ismert akkordok és hangtömbök, mintha egyszerre felszabadult volna a szenvedély, a fájdalom és lázadás minden démona, úgy zendülnek meg az igazságért kiáltó, istent idéző hangok, eget ostromló szent harangjukban szinte megre- pesztik a templom falait. Ez a művészet új elindulás, a költőegyéniség gazdag kivirágzása, melyben új alakot ölt, új értelmet kap és legmélyebb alapjaiban megújul a kórusének gazdag formavilága. Kodály művészete az élet tetőpontjára visz el bennünket, ahol nincsenek többé korlátok, az öröm letiporja a fájdalmat, s az élet legyőzi a halált. Felejthetetlen hangverseny volt! Vikár Sándor Elméleti oktatás A szakmunkásképzésre vonatkozó rendelkezésekről jelentetett meg jogszabályt a közelmúltban a művelődési miniszter. A módosítás szerint — az általánosan bevezetett ötnapos munkahéttel összhangban — a szakmunkástanulók elméleti és gyakorlati oktatását ezentúl úgy kell megszervezni, hogy az igazodjon az új munkarendhez. Elméleti oktatás csak hétfőtől péntekig tartható. A gyakorlati oktatást a helyi tanács művelődési osztálya más rend szerint is engedélyezheti, igazodva a tanulókat foglalkoztató vállalat munkarendjéhez. A mezőgazdaságban az időszaki munkák idején átmenetileg a gyakorlati oktatásnak a hét hat napján való megszervezését is engedélyezni lehet. Az ilyen kivételes esetekben azonban az igénybe vett szabadnapokat utólag kell kiadni. Lényeges szabály, hogy a harminc munkanapos nyári Tízezrek, munka nélkül Üzérkedés fiktív néven 1980 október közepén Kelemen András tarpai vadőr — aki korábban az áfész italboltvezetője volt — megkereste Szoboszlai Imrét, a szövetkezet felvásárlóját és előnyös üzletet ajánlott neki. Elmondta: tudomására jutott, hogy a termelőszövetkezet nagy mennyiségű almát ad el, mert sok a gyenge minőségű gyümölcs, s már akkor megbeszélték, hogy nagyobb mennyiséget vásárolnak majd a tsz-től és drágábban értékesítik. Szüret után két névre befizettek 20—20 ezer forintot 200 mázsa cefrealma ellenértékeként. Az almát konténerekben szállították Kelemen András udvarára, de vagy Kelemenék voltak ügyesek, vagy a tsz-ben nem figyeltek oda eléggé, tény az, hogy 200 helyett 270 mázsa alma érkezett. A vásárlók úgy állapodtak meg, hogy átválogatják, megmosatják és becsomagoltatják az almát, s ha a szövetkezet szállítási lehetőséget kap, ezt az almát is minőségi almaként értékesítik. Szoboszlai és Mihály Dezső felvásárlási osztályvezető utasítására november 10—25- ig öt-tíz fős brigád mosogatta, válogatta és csomagolta az almát, s amikor ezt befejezték, I/A minőségűként adták el kilónként 7 forint 83 filléres áron. Természetesen nem mind a 270 mázsa alma volt ilyen minőségű, csak 179 mázsa, amiért 131 ezer forintot kaptak, de értékesítettek több mint 18 ezer forint értékben B—III-as minőségben is, természetesen nem saját nevükre. A kifizetett 40 ezer forintból így csaknem 150 ezer lett, s ez akkor is óriási és munka nélkül szerzett haszon volt, ha a válogatásért és a csomagolásért fizettek is néhány ézrest a szövetkezet dolgozóinak. A felvásárló és az osztály- vezető nem akarták, hogy nevük a felvásárlási jegyen szerepeljen, így nem merték saját néven leadni a nagy mennyiségben felvásárolt almát, ezért a fel- vásárlási jegyeken és a pénzhétfőtől péntekig szünetet az elméleti oktatás befejezése és a következő tanév első tanítási napja közötti időben — a hetenkénti szabadnapok beszámítása nélkül — egybefüggően kell a tanulók részére kiadni. A nyári szünet azonban a tanulmányait befejező utolsó éves tanulókat nem illeti meg. A szakmunkásvizsgát megelőzően a tanulók számára 13 munkanap felkészülési időt kell biztosítani. Ezt az elméleti oktatás befejezése után, a vizsgabeosztáshoz igazodva, egybefüggően kell kiadni, mégpedig a heti szabadnapok beszámítása nélkül. Végezetül még egy fontos előírás: a tanulók gyakorlati oktatása reggel 6 óra előtt nem kezdődhet és délutáni oktatás esetén 21 óránál —■' a szakmunkásbérben foglalkoztatottaké és a középiskolát végzetteké 22 óránál — tovább nem tarthat. tári kifizetési íven is fiktív neveket használtak. Volt, akivel üres lapot írattak alá, de amikor a bűncselekményre fény derült, az aláírók elmondták, hogy nekik nem is volt ilyen nagy értékű almájuk, csak szívességet tettek aláírásukkal. Szoboszlait 1981. június 13- án hallgatták ki üzérkedés alapos gyanúja miatt, aztán, hogy tisztára mossa magát az ügyben, megkereste egyik ismerősét, s arra kérte: a hatóságok előtt ismerje el, hogy a felvásárlási jegyen saját almája volt. így őt a bíróság nemcsak üzérkedésben és magánokirat-hamisításban mondta ki bűnösnek, hanem büntetőügyben hamis tanúzásra való felhívás vétségében is. Szoboszlai Imrét és Mihály Dezsőt 6—6 hónap szabadságvesztésre, és 10—10 ezer forint pénz mellékbüntetésre ítélték. A szabadság- vesztés végrehajtását azonban egyévi próbaidőre felfüggesztették. Kovács László 10 ezer forint pénzbüntetést köteles fizetni. A bíróság Szoboszlait 8 ezer, Mihály Dezsőt 8 ezer, Kovács Lászlót 6 ezer forint elkobzást pótló egyenérték megfizetésére kötelezte. Az ítélet Kovács Lászlóval szemben jogerős, Szoboszlaiék ügyében a megyei bíróság dönt. yKÉPERNYÖ ELŐTT A múlt hét egyes tévéműsorairól megemlékezve hadd haladjak időrendben. A kedden befejeződött ismeretterjesztő francia filmsorozat, A hajózás története 7. része, a Tengeri emberek igazolta az egészre vonatkozó — több mint jó — véleményemet. Danielle Costel- le rendező munkája mintaszerű volt a maga nemében. Még nagyobb dicséret, hogy mindvégig lebilincse- lően érdekes. (Csak zárójelben: az Élet és Tudomány kapcsolódó cikksorozata is meggyőzhetett arról, hogyan lehet a tévés ismeretterjesztést még jobban elmélyíteni...) Egyébként a sorozatot megkoronázó utolsó rész a „tengeri emberek”, kutatók és mindennapjaikban „a tenger munkásai” féltő aggodalmát fejezte ki a nagy vizek egészséges jövőjéért. Egyelőre várakozó álláspontra kell helyezkednem Fehér Klára hajdanán —* alig 30 éve! — nagy sikerű (amit mint egykori gyakorló könyvtáros tanúsíthatok) regénye, A tenger tévéfeldolgozásának csütörtökön sugárzott első rész láttán. Ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy a nagy terjedelmű regény szükségszerű rövidítése fel tudja-e idézni kellő árnyaltságban és hangulatilag az ábrázolt kort és fiatal hősnőjének a fejlődésregényét. Az első részben ennek nem sok jelét tapasztaltam —, ámbátor bízom a folytatásokban. Az ezt követő Fiatalok órája a nosztalgiáról viszont egészében most tetszett. Elsősorban a tematikai összefogottsága és tartalmilag elemző jellege, az érték- és hagyományőrzés sokoldalú bemutatása miatt, olyan megnyilatkozókkal, mint Ipper Pál, Cseh Tamás vagy Somogyi József szobrász- művész. Igaz, hogy a műsorban a társadalomszociológiai szempontú nosztalgiamagyarázat meglehetősen érdektelennek (majdhogynem tudálékosnak) tűnt a képernyő előtt (olvasva tán jobban megemészthető lett volna), de ezzel együtt is az adást a sorozat egyik legjobb darabjának minősíthetem. A filmekről is. A sokat és sokszor kifogásolt tévés filmműsorokról most több jót írhatok. Számszerűen ugyan minőségileg most egyensúlyban volt az általam látott négy produkció, de a fajsúly — természetesen — alaposan a két jó felé billentette a mérleget. Két harmatgyönge filmre nem érdemes sok szót vesztegetni: a keddi amerikai Halálkanyar c. zenés film és a pénteki francia Valamit valamiért c. filmvígjáték egyaránt kommersz, annak is lapos műsor volt. Ám a szombat éjszakai 22-es csapdája című, Joseph Heller nagy sikerű regényéből készített amerikai és a vasárnapi Lindbergh-bébi ügye, ugyancsak amerikai film tartalmas művészi élményt nyújtott. Előbbi a háború emberközeli, a félelmeket és szorongásokat felmutató ábrázolásával, utóbbi a dokumentumszerű hűségével a talán soha le nem zárható hirhedett bűnügyben, s mindkettő nagy meggyőző erővel. És ne feledkezzek el a Telepódium szombati bemutatójáról, a Csak semmi politika c. nyári zenés kabaréról sem. Könnyű, kellemes, igazán nyárias vidám műsor volt. Nem túlságosan újszerű (jobbára bevált patronok puffantak benne), de legalább megbízható színvonalú volt, hála a vidám műfaj „nagyágyú” színészi közreműködőinek is. Egyszersmind azt is jelezte, hogy a Telepódium egyre sikeresebben kezdi kialakítani a régen várt tévékabarét. ÜJrádió MELLETT Örömmel számolhatok be egy nagyszerű hangjátékról, melyet későbbi ismétlés esetére jó szívvel figyelmébe ajánlhatok mindenkinek. Oldrich Danek rangos cseh szerző Egy nap a sebészeten c. művének pénteki rádiószínházi bemutatója kétségkívül a múlt hét legkiválóbb hasonnemű produkciója volt. A hippokratészi orvosi eskü vissza-vissza- térő, mély gondolatiságú és örök erkölcsiségű mondataira felfűzött, mesterien felépített történet alapkérdésekről szólt: szabad-e, lehet-e orvosi beavatkozással „befejezni” a mégoly reménytelennek látszó emberi életet —, még akkor is, ha ez a cselekedet egy másik emberi élet megmentését tenné lehetővé? Nyilván nem. Esetünkben egy motorszerencsétlenség utáni kómás, teljesen reménytelen állapotú fiatalember bizton bekövetkező halálára várt az egyetemi sebészeti klinika stábja, hogy a kioperálandó és átültetendő veséjével meghosszabbíthassák egy másik súlyos beteg életét. A dilemma — és a teljes erkölcsi-jogi felelősség — az intenzív osztály főorvosnőjéé volt, aki hű maradt esküje szelleméhez. Az már más kérdés, hogy — a történet meglepő meg- csavarásával — a szerencsétlenül járt fiatalember végül is menthetetlenül bekövetkezett természetes halála után, a kioperált veséje alkalmatlan volt átültetésre, daganatos betegség miatt... S a rendkívüli eset hátterében feltárult a sebészeti klinika egy zsúfolt napja, remekül jellemzett szereplőivel, emberi viszonylataival. Méghozzá olyan idővarázslattal, ami csak az igazán jó drámai alkotások erénye: ötven perc alatt tökéletesen felidézni egy eltelt egész napot. Hadd írjam le, hogy a színmű rádióváltozatát Sós György készítette és Varga Géza rendezte. Szereplői közül Darvas Iván (a legszínesebb egyéniség az örökkön elégedetlenkedő, már- már cinikussá váló Drobina doktor alakítója), Mádi Szabó Gábor (Szkalina professzor nagy formátumú figurája), Venczel Vera (a morális problémákkal küzdő Kriszteva doktornő) és Almási Éva (főnővér) alakítását emelhetem ki külön is —, de semmiképpen a többiek rovására. Merkovszky Pál r Árpád-kori tégla, istrángos cölöpverő Építőipari múzeum Sóstón Építőipari múzeumot létesítenek a Sóstói Múzeumfalu szomszédságában. A tervekről, elképzelésekről Lengyel Miklós, a KEMÉV nyugdíjas főépítés-vezetője az ügy egyik főpatrónusa adott tájékoztatást: — Már az idén bekerítjük a területet, elkészítjük a kiállítandó gépek alapját, az utat. Majdan, ha minden a helyén lesz, átadjuk a megyei Jósa András Múzeumnak. Addig a nagyobb gépek két helyen, az ifjúsági parkban, valamint vállalatunk Tünde utcai központi telepén vannak. A könyvek, szerszámok, iratok nagy része viszont itt az irodaházunkban található. Az építésügyi tárca támogatva a kezdeményezéseket, az országban két vállalatot — így a KEMÉV-et is — bízta meg a hagyományőrző munkával. A sikerért az öregektől a fiatalokig szinte mindenki megmozdult. Jártak- keltek, kilincseltek, leveleztek, melynek eredményeképpen elég gazdag anyag gyűlt össze. Kértük az építőipari vállalatokat, hogy a selejtezéseknél hadd legyünk jelen, holmik között hátha találnak olyanokat, melyeket érdemes megőrizni, megmenteni a jelen-, s az utókornak. A partnerek sok szép, értékes régi könyvet küldtek. A kiállítás büszkeségeit is sorolja Lengyel Miklós: — Van egy 1780-ból származó, feltehetően az elsők között megjelent magyar nyelven írt műszaki könyv. Rengeteg szakkönyvünk őrzi az 1800-as évek műszaki kultúráját. Hiánytalanul megvan az építési közlönysorozat. Több száz régi anyagot, eszközt, szerszámot tudunk majd a múzeumban elhelyezni; köztük Árpád-kori téglát, kézi gatterfűrészt, bárdokat, faragókéseket, kézi istrángos cölöpverőt... Ha minden együtt, egy helyen lesz, elcsodálkozhatunk elűdeink építőszerszámain, munkamódszerein. így talán még nagyobbá, szebbé válnak szemünkben a letűnt korok építőinek alkotásai. S remélhetően még jobban fogjuk tisztelni az esőben, szélben tűző napon végzett verejté- kes, otthonteremtő munkájukat. (cselényi)
