Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-10 / 186. szám

1982. augusztus 10. Kelet-Magyarország 3 Mennyit ért az önállóság ? A MÁV Debreceni Igaz­gatóság területén négy év­vel ezelőtt elsőként Máté­szalkán alakult meg a kör­zeti üzemfőnökség. Puskás Istvánt, a mátészalkai üzemviteli üzemfőnök-he- lyettest kérdeztük: — Mit ér az új, a na­gyobb önállóságot jelentő szervezeti forma? — Július az évfordulónk. Évente mérjük az eredmé­nyeket. Négy év alatt bebi­zonyosodott, hogy megfele­lő munkaszervezéssel ru­galmasan lehet alkalmaz­kodni az üzemviteli felada­tokhoz. Jól előkészített szervezési programot kap­tunk, rövid idő alatt megol­dották a tárgyi és személyi feltételeket. Űj, fiatal kö­zépvezetők kerültek felelős beosztásokba, kialakultak az irányítás és ellenőrzés módszerei... — A szakembereknek mindez egyértelmű, de mit jelent az utasnak, a szállí­tóknak? Mekkora az üzem­főnökség? — Irányító munkánk mintegy 280 kilométer hosszú vonalhálózatra, 51 szolgálati helyre, állomásra, megálló-rakodóhelyre, táb­lás megállóra terjed ki. Az átszervezés óta a létszá­munk nem emelkedett, csak a feladataink nőttek. Van három városunk, Mátészal­ka, Fehérgyarmat és Vásá- rosnamény. A műszaki, gazdasági mutatóink min­den tekintetben javultak 1978-hoz képest. A tehervo­natok menetrendszerűsége 6,3 százalékkal javult. Ja­vult a kocsik kihasználtsá­ga. Sorolhatnám tovább a szakmai mutatókat, ösz- szességében jobb lett szer­vező, irányító munkánk. Ennek is köze van ahhoz, hogy az utóbbi négy év alatt nem volt sem halálos, sem csonkulásos balesetünk. El­nyertük a kiváló üzemfő­nökség címet, miniszteri és vezérigazgatósági dicsérő oklevelet kaptunk. — Milyen a kapcsolatuk a fuvaroztatókkal? — Nagy gondot fordítunk rá, hogy jó legyen. Van tíz nagy fuvaroztatónk. A má­tészalkai és a vásárosna- 1 ményi ÉRDÉRT, Nyírbá­torból a FEFAG, és a Nö­vény olajipari Vállalat, a nyíradonyi FEFAG, Porcs- almán, Tyúkodon a kon­zervgyár, a nagykállói és a csengeni termelőszövetke­zet, a mátészalkai és a nyír- gelsei Zöldért. A kapcso­latunk ezekkel állandóak, ismerjük a szállítási igé­nyeiket és így mi is felké­szülhetünk. A nagyobb fu- varoztatóinkkal igyekez­tünk megszervezni a szom­bat-vasárnapi rakodást. Kí­sérleti jelleggel négy fuva­roztató vállalattal hétna­pos kocsimegrendelési szer­ződést kötöttünk. — A létszám nem nőtt, a feladatok nagyobbak. Hon­nan volt ehhez tartalék? — Az egyik tartalékunk az ésszerű munkaerő-átcso- portosítás. Negyvenhárom dolgozót helyeztünk át lét­számhiányai küzdő munka­helyekre. Hogy példát mondjak: egy-egy állomá­son előfordulhat például, hogy a tolatógépnek és a személyzetnek nincs dolga. A helyi ismeretek birtoká­ban e részleges üzemszüne­tek idejére átcsoportosí­tunk. Lemondunk tolató­mozdonyt, ahol nincs szük­ség rá. Ezzel elősegítjük a vonatkísérő személyzet pihenőidejének kiadását. Idén az első félévben 710 munkanapot takarítottunk így meg. Az üzemanyag­megtakarításunk pedig 1 millió 200 ezer forint érté­kű volt. — Közeleg az őszi csúcs­forgalom időszaka. Mit je­lent ez a mátészalkai üzem­főnökségen? — Felmértük. Várhatóan almából több mint 60 ezer tonna, cukorrépából 75 ezer tonna elszállítását kell megoldani a napú feladatok mellett. Ehhez jön a gabo­naszállítás és zömmel az őszi hónapokban terítik szét a lakosság, az iskolák, üzemek fűtését szolgáló sze­net és fűtőolajat. A kapaci­tásunk év végéig nem vál­tozik, de a rendelkezésre álló szűkös munkaerővel megpróbálunk mindenütt jobban és eredményesebben dolgozni. Bartha Gábor A vásárosnaményi írógépgyárban exportra készülnek az író­gépek. (jl) rw".Ü-... Az aranyosapáti Gj Élet Termelőszövetkezetbe n a betakarított lóherét a tehenészeti telepen kazlazzák. EGY SZERZŐDÉS HÁTTERE Rövidebb termékpálya A Rákóczifalvi Gabona- és Iparnövények Termelési Rendszere együttműködési megállapodást kötött a Rába Ma­gyar Vagon- és Gépgyárral, amelyben a gyár által készített erő- és munkagépek, valamint pótalkatrészek forgalmazá­sát, a garanciális és ezen túli javítások anyagszükségletét és a vevőszolgálat körébe tartozó teendőket rögzítették. Ez­zel az elmúlt hetekben aláírt szerződéssel a Rába a hazai öt legnagyobb termelési rendszerrel együtt végzi termékei­nek forgalmazását, a felhasználók műszaki kiszolgálását. Közös érdek A megállapodás elősegíti, hogy a termelési rendszer partnerei által már korábban is szívesen használt Rába- termékek a jövőben gyorsan és folyamatosan jussanak el a nagyüzemekbe. A GITR gé­pesítési elképzeléseit jól szol­gálja a most megkötött szer­ződés, ugyanis a termelési rendszer mindig azt hirdette: a nagyüzemi gazdálkodásban csakis az élenjáró techniká­val érhető el dinamikus fej­lődés, függetlenül attól, hogy melyik ország vagy gyár ter­mékeiről van szó. A Rába ma már világviszonylatban is elismert erőgépeket és mun­kagépeket készít, olyanokat is, amelyek a GITR techno­lógiáiban jól alkalmazhatók. A mezőgazdasági eszközök, anyagok forgalmazásának korszerűsítése nyomán meg­változott szervezeti, .értékesí­tési rendszer tette lehetővé, hogy ez a szerződés létrejö­hessen. Közös érdeke a gyár­tónak és a mezőgazdasági üzemnek, hogy a legrövidebb úton, gyorsan és biztonságo­san kerüljenek ki a termelés­be a korszerű nagyüzemi gé­pek, eszközök. A mezőgazda­sági üzemekkel közvetlenül együtt dolgozó termelési rendszer képes igazán jól koordinálni a gyártómű és az üzemek között, ugyanakkor ez utóbbi munkáját meg­könnyíti és egyben képvise­li is. Bonyolítás ingyen A GITR korábbi fejleszté­seivel már felkészült a fel­adatok ellátására. Kiépítette az alkatrész-hálózatát. A nyolc alközpontjában, így a nyíregyháziban is jól felsze­relt diagnosztikai és szerviz- kocsik segítik a partnereket. Ez utóbbi szolgáltatásai igen kedvezőek, ugyanis az orszá­gos átlag szerint 140—160 fo­rint közötti a szervizkocsik óránkénti munkabértarifája, a GITR ezt fele költséggel, átlagosan 68 forintért vállal­ja. A rendszer azzal is segí­ti partnergazdaságait, hogy lebonyolítási díjat nem szá­mol fel a Rába-gépek és esz­közök forgalmazásában. Határidőkhöz rögzítették a A vízkivételi mű szolgá­lati szobá­ja lehet vagy há­romszor négyes. Ha azt is számí­tom: bútor is van benne, ugyancsak szűk. Ide verte be a jégeső a milotai öregek napközijé­nek népes csapa­tát, akik addig a szabadban vert sá­tor alatt múlatták az időt. Persze volt, akinek csak az eresz alatt ju­tott hely, de ez semmit nem ron­tott a hangulaton. A magnóról szólt a csárdás, s ropták vígan. Margit néni ka­pott el egy fordu­lóra. Bevitt a for­gatagba, s csak úgy rövidnadrá- gosan, esőtől ver­ten kellett vele járni a táncot. Abba is hagyták a többiek, s csak bá­multák az idős asszony s az ideté­vedt idegen csár­dását. Aztán kap­tam egy cuppanós Dli/ári tánc csókot, s máris vitt a védőnő. Me­leg volt, izzasztó hőség, s hozzá a gyors tánc ... De hát nem volt me­nekvés, verték a taktust, mondták a dal szövegét, biz­tatták a táncost. Hogy abba­hagytam volna-e, ha lehet? Nem is tudom. De nem lehetett, s ingem is fekete lett a víztől, ami szakadt rólam becsületesen. Az­tán újra megsoka­sodtak a párok. Idős férfi ropta, s a kis sör meg a jóféle szilva tánc­ba hajtotta a koro­sodó asszonyt is. Nem mondok öre­get, mert ha egy­szer visszamegyek, biztos nem viszem el szárazon a jel­zőt. Kívül csapko­dott a mennykő, pattogott a jég, de bent a kis szobá­ban ugyancsak állt a vigalom. Zápomyi ideig tartott a vígasság. Egyre messzebb­ről dörgött, elmúlt a jég, elállt az eső. Kimentünk a ház elé. Pillanat sem múlt, s máris ko­molyra fordult minden. Hiszen jég volt. Mennyi? Merre? Van-e kár? Gyorsan ültek a mikrobuszra, s úsgyi haza. Ott maradtam. A mag­nón még elkesere­detten szólt egy csárdás. Kánási Jóska kikapcsolta. Csend lett hirte­len. Csak a Tisza suhogott a közel­ben. Áradt. A nyár is el­húzta a ma­ga nótáját. Átázottan, keserű­en álltam az eper­fa alatt. Nem sike­rült eltáncolni a vihart. B. L. gyár és a termelési rendszer feladatait és kötelezettségeit. Gondoskodnak arról is, hogy rendkívüli esetekben — sür­gősségi felárat számítva — akár három napon belül el­jusson a szükséges alkatrész egy-egy nagyüzemhez. Vál­lalkoznak a szolnokiak arra is, hogy a rendszereken kívü­li gazdaságokat kiszolgálják. Kiszolgálják az üzemeket A gyártó és a forgalmazás­ban részt vállaló GITR érde­ke és célja azonos. Megálla­podásuk lehetővé teszi, hogy korszerű gép- és alkatrész­forgalmazás jöjjön létre, s így maradéktalanul kiszol­gálják a mezőgazdasági üze­meket. Külön is figyelmet ér­demel, hogy nélkülözhetetlen feladatuknak tekintik a szer­vizmunkát, a Rába-gépek megismertetését, helyes hasz­nálatát bemutató tanfolya­mokat, oktatásokat, valamint a gyártmányfejlesztést is szolgáló információk cseré­jét. A GITR arra számít, hogy 1983.-ban mintegy 180— 220 millió forint értékű Rába- terméket juttat el partner­gazdaságainak a megkötött szerződés alapján. Esik Sándor Szokatlan vállalás Á szocialista brigád­mozgalmat figyel­ve időnként akad­nak meglepetések. Ilyen­ről hallottunk a megyei Zöldért Vállalat „Haladás” brigádjánál járva. Né­hány hónapja a múzeum­ban helytörténeti előadást követő beszélgetésen je­gyezte meg az előadó: sok szó esik Nyíregyháza és a megye nagy szülöttjei­nek életéről, munkásságá­ról, a temetőkben elhanya­golt sírjaik még sem mu­tatják az utókor háláját. A női brigádot megra­gadta a kijelentés. A kö­vetkező gyűlésen elhatá­rozták, gondozni fogják az egyik jeles személyiség sírját. A választásuk végül a „nyíri kuruc”, a nyír­egyházi múzeumalapító Jósa András nyughelyére esett. Rögtön hozzáláttak a szokatlan vállalás teljesí­téséhez. Azóta a sírdomb­ra frissen ültetett virágok jelzik a szocialista brigád gondoskodását. Ezenkívül erősítik a kapcsolatot a nyíregyházi múzeum közművelődési csoportjával, hogy a Jósa András születésének kö­zelgő, 150. évfordulójára tervezett tisztelgésből ki- vehessék részüket. Sokol­dalúbban ápolhassák a megyeszékhelyen évtize­deken át szorgoskodott or­vos, régész emlékét. Kisjaakó Bori-dij Mezőkövesdről A közel ezer pályázó ter­mék közül kellett a zsűrinek kiválasztani azt a 264-et, amely bemutatásra került az augusztus 6-án Mezőköves­den, a kultúrházban ünnepé­lyesen megnyílt kiállításon. A Nyíregyházi Háziipari és Né­pi Iparművészeti Szövetke­zetét képviselő termékekből mintegy tucatnyi jutott a ki­állítottak közé. Beregi ke­resztszemes munkáival Kom- sa Jánosné, a szövetkezet nyugdíjasa Kisjankó Bori-dí­jat nyert, Gyöngyösi Sándor- né, a tarpai bedolgozó rész­leg vezetője második díjas lett, míg Tar Istvánné, a vá­sárosnaményi bedolgozó rész­leg vezetője jutalmat kapott a kiállításra került termé­kekért. fékbetétnek Kisvárdán az Építő- és Szerelőipari Szövetkezet ed­dig bérmunkában készítette a Győri Vagon- és Gépgyár megrendelésére a fékbetét­csomagoló ládákat, amelye­ket a VSZM 3. sz. helyi gyá­rában — Kisvárdán használ­tak fel. Július 1-től a ládák gyártá­sát, az anyagbeszerzéstől a készládák elkészítéséig, a szö­vetkezet végzi. A gyártáshoz Készülnek a fékbetétek cso­magolására szolgáló ládák. szükséges feltételeket — be­ruházás nélkül — az asztalos- műhelyben alakították ki. Je­lenleg húszán dolgoznak a „ládagyárban”. A szerződés szerint év végéig ötezret gyártanak hétmillió forint ér­tékben — jövőre ennek a kétszeresét.

Next

/
Thumbnails
Contents