Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

1982. augusztus 7. ||j| Álmabori, Öszike, Gyümölcsrúd pp Édes” üzent Nem csoki, nem zselé, nem is aszalt gyümölcs. Hanem a három keveréke. ízesített, tartósított, kocsonyásított gyümölcs. Finom, egészséges, érthető hát, hogy nagy sike­re van a bel- és a külföldi piacokon. A mezőgazdaság­ból és a háztartásból jött lá­nyok és asszonyok készítik a vajai tsz telepén, Rohod ha­tárában. A hosszú, lapos üzem csendes, kívülről sem­mivel sem hívja fel magára a figyelmet. De az élelmezés­ipari szakemberek és a keres­kedők figyelme egy kicsit a vajai téeszre terelődött, ami­kor 1980 végén elkezdődött a próbaüzemelés. Tavaly már teljes évet zárt az üzem ki­lencven fős kollektívája, de a „felfutást” ettől az évtől várják. A bejárat előtti táblán ez áll: a vajai tsz zöldség-gyü­mölcs feldolgozó üzeme. Csakhogy itt' nem hagyomá­nyos feldolgozásról van szó. A lényegről Tóth Sándor te­lepvezető tájékoztat. Mint mondja, egy magyar szaba­dalmat vásárolt meg a szö­vetkezet. Többen merészség­nek tartották az üzlet meg­kötését. De a tsz vezetői he­lyesen így érveltek: alap­anyag helyben bőven van, női munkaerő úgy szintén, a kockázatot pedig vállalni kell a siker érdekében. Most már egyértelműen sikerről beszél­hetünk. A múlt évben a 18 tsz-tag és a 72 alkalmazott 42 millió forint értékűt ter­melt. Három vagon árut az , NSZK-ba szállítottak. Idén már nyolc vagonnal külde­nek. Az igazán korszerű gépek még hiányoznak az üzemből. A gépesítés jövőre kezdődik. A laboratórium máris korsze­rűnek mondható. Egy ve­gyésztechnikus fiatalember a főnök, két érettségizett lány az asszisztense. Egy agrár- szakember és egy élelmezés­ipari szakember irányítja a termelést. A fizikai dolgozók csaknem fele már betanított munkásnak mondhatja ma­gát. ök egy budapesti üzem­ben, a Csemege Édesipari Gyárban tanulták a munka alapvető.fogásait. Egy újabb csoport idén megy Pestre tanulni. Nem bonyolult szakma ez, de meg­vannak a fortélyai. Nehéznek nem mondható, az egészség­re nem káros. S ami talán a munkavállalók szempontjá­ból a leglényegesebb: az üzem télen-nyáron állandó munkát, biztos megélhetést biztosít 70—80 lánynak és asszonynak. Az üzemvezető a tájékoztatás köbben hang­súlyozza: az alapanyag egy részét az itteniek szedik a fákról. Ha a helyzet úgy kí­vánja, menniük kell szüre­telni is. Másfél év telt el az indulás óta. A kollektíva jól össze­szokott, kitűnő a hangulat. Többek fejében megfordult, hogy szocialista brigádot, vagy brigádokat kellene ala­kítani. Ezzel azonban egye­lőre várnak. Tavaly Egerben, idén Sóstón tették kollektív kirándulást. Nemcsak pihenés céljából, a kollektív szellem erősítése végett is. A hosszú asztalsoron fehér­köpenyes, fityulás nők keve­rik az édes masszát. Az éde­sített zeller műanyagzacskó­ba kerül. A zacskón egy iz­mos férfi látható, mellette a felirat a termék nevét jelen­ti: Fickó. Azt mondják, cso­dára ugyan nem képes, de erőt ad .. . Ízléses csomago­lásban található a többi ízesí­tett termék. Az alma, a föl­dieper és a szilva. A telepvezetőtől megtud­juk: hamarosan új termék lesz az Almabori. Alma, csoki és még valami felhasználásá­val készül majd és hasonlí­tani fog — csak külsőleg — a Sportszelethez. Üj termék lesz még a közeljövőben a Gyümölcsrúd. Mint a neve is mondja, rúd alakban készül, hasonlít majd a Túró Rudi­hoz. És ugyancsak a közeljö­vőben kezdik gyártani az Öszikét. Ez utóbbinak találó a neve, hiszen ősszel érő gyümölcsökből készül. Tamási Bertalanné az üzem alapítói közé tartozik. De már 1966 óta tagja a tsz-nek. Nem kis büszkeséggel sorolja, hogy — főleg a kezdeti időben — sok és nehéz fizikai munkát végzett a határban. Kapálás, metszés, dohánytörés. Ki volt téve az időjárás szeszélyeinek. Mutatja, hogy most korszerű szociális léte­sítményt vehet igénybe mun­ka után. Két műszakba jár­nak, így valamivel több a szabad ideje, a ház körüli munkát jobban tudja szer­vezni.-A fizetése is több mint régen. Ha esik, ha fúj, ha­vonta megkeresi a 2800—3000 forintját. Élmény volt mára a pesti tanulóidő. Borbély Mária betanított munkás Rohodon lakik. Menyasszony. Esküvő után is itt akar maradni. Azt mond­ja pesti, de még nyíregyhá­zi ingázást sem vállalna. Az üzem létrehozása előtt is a tsz-ben dolgozott, akkor is biztosnak látta a jövőjét és most még biztosabbnak. Baráth Mária a közeli Rá- kóczi-tanyáról kerékpározik ide mindennap. Ne féltsük őt, teszi hozzá, télen busszal is jöhet. Az üzem beindulása előtt egy nyíregyházi üzem­ben dolgozott, naponta vona­tozott a megyeszékhelyre. A biciklizés ahhoz képest fel­üdülést jelent. A pénze is több mint Nyíregyházán. Fehérköpenyben édességet kevernek. Megélnek itthon, a maguk kis falujában. A HÁZMESTERNŐ Szép szóval többre megy Tíz emeletet foglal magá­ba Nyíregyházán a Toldi u. 64. sz. ház. Nem kevesebb mint nyolcvanöt család lakik itt egy fedél alatt. Gondjaik, ügyeik egy részét Oláh Já- nosné házfelügyelő intézi. A földszinti szolgálati lakás­ban lakik családjával. Gyak­ran csengetnek be hozzá, nemcsak hivatalos üggyel, csak úgy szomszédi alapon, vagy barátságból. Népszerű asszony hírében áll, akkor sem házsártos, ha rendbontók akadnak a ház­ban. Szép szóval mindent el tud intézni. Beszélik, hogy a környéken nem is egy ház­mester a félig nyitott ajtón kidugja a fejét ha lakó, ügy­fél csenget be hozzá, aztán kérdez, ígér, vagy rögvest el­utasít. Oláhné minden csen- getőt betessékel a szobájába és helyet kínál a fotelban. Ez a szoba egy kicsit hivatali helyiségnek számít. Hivatalos személy, hivatal­nok, fizikai, vagy szellemi dolgozó-e a házfelügyelő. Esetleg közéleti ember? Ré­gi regényekben, filmeken fér­fiak szerepeltek házmester­ként. Oláhnénak mi erről a véleménye? „E modern lakás házfelügyelője sokfélét intéz. Szerinte nő is el tudja látni e posztot, főleg ebben a lakás­ban, ahol szelíd, békés embe­rek élnek. Hozzáteszi: a jó hangulat, a jó légkör a ház- felügyelő magatartásától is függ. Igaza van, hiszen ennyi „összezárt” ember csak ak­kor tud igazán alkalmazkod­ni egymáshoz, ha szent a bé­ke. Az Oláh család a múlt év novemberének végén költö­zött ide, ebbe a tanácsi la­kásba. Január elejétől aztán jöttek a lakók. Minden csa­lád egy tétel a listán. De Oláhnénak nemcsak tételt je­lentenek. Egy házbeli idős néni például becsengetett hozzá és fulladozva kérdez­te: „Marikám, nem tudom hol van közel telefon. Nem hívná ki hozzám az orvost?” Persze hogy kihívta. Több háziasszonynak lakberende­zési tanácsot adott. Mivel horgolni is van ideje, néhány lakótárs asszonnyal a horgo­lás köti össze. A bizalom, a tisztelet jele, hogy több la­kásba behívták: „Nézze már meg a mi kis otthonunkat be­lülről is. így sikerült beren­dezkednünk.” A földszinti folyosóra nem jár függöny. Egy helyi köz­véleménykutatás után a la­kóktól összeszedett némi pénzt és vásárolt egy füg­gönyt a földszinti folyosó vé­gére. így otthonosabb a ház, valahogy szebb kép fogadja a bejárati küszöb átlépőjét. A bejárati lépcsők mellett társadalmi munkában fákat, virágokat ültettek a lakókkal. Azt szeretnék, ha a tízeme­letes „kőrengeteg” is termé­szetes, barátságos lenne kí­vül is, belül is. Mi is a házfelügyelő napi programja? Kora reggel reg­gelit ad férjének, gyerekét viszi az óvodába. Aztán a fel­ső emeleten elkezdi a takarí­tást. Megszámolta: 226 lép­csőfokot takarít, míg leér a földszintre. Napközben in­tézkedik, ha garanciális hi­bát, vagy mást kell intézni. Este tízig köteles hivatalá­ban, vagyis otthonában len­ni. Tíz előtt megnézi a liftet, az ajtókat, a kazánházat, a kapcsolókat. Ha mindent, rendben talál, kaput csuk. Ritkán csengetik fel tíz után, mert minden lakónak van kapukulcsa. Oláhné levelező úton kö­zépiskolába jár. A házfel­ügyelőség azonban este tízig állandó készenléttel jár. Na­gyobbrészt a lift miatt. A lift vészcsengője ugyanis a szolgálati lakásba van kap­csolva. Ha valaki bent reked a liftben (volt is rá példa), megnyomja a vészcsengőt és várja a gyors kiszabadulását. A hosszas késés balesetet is jelenthetne ... Ha Oláhné gimnáziumba,-, vagy az ABC- áruházba megy, többnyire a férje „ügyel” helyette. Egyedül nehéz Az oldalt írta: Nábrádi Lajos KUK HÉTVÉGI MELLÉKLET M egható és elgondol­kodtató volt az a házassági hirdetés, amely a közelmúltban la­punkban jelent meg. Egy huszonhárom éves elvált asszony férjet keresett magának és „megértő apu­kát” hároméves kisfiának. A hirdetés feladója való­színűleg tizennyolc, vagy tizenkilenc éves lehetett, amikor férjhez ment. Ma már biztosnak mondható, hogy túl korai volt... Egy másik hirdetés egy har­minckét éves elvált asz- szony vágyait közvetítet­te. Szintén férjet és apu­kát keresett, de hozzátet­te, hogy „Gépkocsival rendelkezők előnyben”. Sajnos, egyre többen vannak, akik egyedül ne­velik kiskorú gyermekü­ket. Sokan közülük a szó teljes értelmében egye­dül, hiszen a nagymami és a többi rokon más tele­pülésen, esetleg messze él. Nincs segítség, ha fel­szökik a gyerek láza. Ak­kor sem jön senki, ha nincs baj, csak egyszerű­en el kellene menni sé­tálni, fagyizni, míg otthon anyu porszívózik, taka­rít... Az apuka, a házastárs hiánya társadalmi gond is. A VOR nyíregyházi gyárában például gyakran maradnak otthon azok a nődolgozók, akik egyedül nevelik gyermeküket. És többnyire minden előzetes bejelentés nélkül marad­nak távol a munkától. A művezetők természetesen teljes létszámra gondol­nak, s nagy gondot jelent számukra az átirányítás, a munka módosítása. De a művezetők megértőek, elfogadnak minden elfo­gadható indokot. A gyár szakszervezeti bizottsága pedig egyfajta „plusz ér­dekképviseletet” lát el a szóban forgó elvált asz- szonyok érdekében. Előny­ben lehetnek az üdülő­jegy-elosztásánál, az arra rászorulók szociális se­gélyt, nyár végén tanszer­segélyt kapnak. Hasonló a helyzet a SZÁÉV-nél is, ahol a szakszervezet meg­különböztetett figyelem­mel kíséri a gyermeküket egyedül nevelő anyák élet- és munkakörülmé­nyeit. M egértést, türelmet kérnek ők minden munkahelyen. S valóban rászorulnak a megkülönböztetett bánás­módra. De irigylésre csep­pet sem méltó helyzetével senki sem élhet vissza. Ar­ra gondolunk, hogy né- hányan munkahelyükön több lazaságot megenged­nek maguknak, éppen ar­ra való hivatkozással, hogy egyedül nevelik gyermeküket. A jó szándékú munka­társak, barátok, szomszé­dok sokat segíthetnek ezeken az asszonyokon. E kedvezőtlen helyzeten azonban elsősorban a megalapozottabb házas­sággal lehet segíteni. A virágot is gondozza Oláh Jánosné házfelügyelő. (Császár Csaba felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents