Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-31 / 203. szám
1982. augusztus 31. Ketet-Magyarország 7 TUDOMÁNY | TECHNIKA | KÖZGAZDASÁG Szellemi tartalékaink hasznosításáért Interjú dr. Tóth Jánossal, az HTESZ főtitkárával Nagyüzemi tehénfejés Ki hinné, hogy már több mint másfél évszázada annak, hogy a gépi fej és első próbálkozásai megindultak, mégpedig kettős irányban. Iparkodtak géppel utánozni egyrészt a fejő kézmozdulatait a tőgybimbók nyomással kombinált gyúrása által, másrészt a borjú szopását. Ezenkívül több lehetetlen ötlettel is próbálkoztak, például a tehén tőgyének „megcsapolásával”. Legjobb úton azok a kísérletezők haladtak, akik a szíváson, a borjú szopásának ritmikáján alapuló természeti törvényszerűséghez igyekeztek alkalmazkodni. Egy 1878-ban szerkesztett fejőgép félgömb alakú, az egész tő- gyet körülzáró gumibúrából állt. Ezt gumicső kötötte össze a kézzel működtetett vákuumszivattyúval. Használata révén bebizonyosodott, hogy szívómechanizmussal igenis lehet tejet fejni. A gépi fejésben manapság is ez uralkodik, csak persze jóval tökéletesebb formában. Napjainkban legalább félszáz fejőgéptípust gyártanak a világon. Valamennyiük közös jellemzője, hogy a borjú szopásának élettani mechanizmusát utánozták, mégpedig úgy, hogy a szívás és a kíméletes nyomás együtt érvényesüljön. Mindamellett használatuk során a kívánt arányban változtatható a szívás és a pihentetés üteme is. Elhelyezésük szerint vannak szállítható, ún. mobil fejőberendezések, félig szállíthatók (ún. félstabilok), és helyhez kötött, vagyis stabil berendezések. Képünkön: az utóbbira látunk példát. Az NDK-ban gyártott nagy teljesítményű, szállítószalag rendszerű, M 693—40 típusú teljesen gépesített és automatizált üzemű, illetve kiszolgálású berendezéssel 2000 tehenet lehet igen gyorsan megszabadítani a tejterhé- től. A kezelőszemélyzetnek csupán a fejőkelyheknek a' tőgyre való felhelyezését kell elvégeznie, és a gépek folyamatos működését kell felügyelnie. (KS) Vibrációs ártalmak 1982 szeptembere jelentős dátum az MTESZ Szabolcs- Szatmár megyei Szervezetének életében. Húszéves a szervezet, most nyílik a XVIII. megyei műszaki hónap és ezzel egy időben avathatjuk fel Nyíregyházán a Tudomány és Technika Házát. Az események alkalmat adnak arra, hogy kitekintsünk a műszaki és természettudományi egyesületek életére — a megyén kívülire is, ezért interjút kértünk dr. Tóth Jánostól, az MTESZ főtitkárától. □ A műszaki haladás egyik kulcskérdése a tudomány eredményeinek gyakorlatban történő mielőbbi alkalmazása, az újítások, találmányok hasznosítása. Mit tehet sajátos eszközeivel ezekért az MTESZ? — Az MTESZ XIII. közgyűlésén elfogadott határozat szerint a szövetség munkáját az eddig követett fő irányokban szükséges fejleszteni, ugyanakkor új prioritásokat kell érvényesíteni. Ez utóbbiak alapján megnőtt a szövetséggel szemben az a követelmény, hogy az egyesületekbe tömörült szakemberek társadalmi munkáját a műszaki fejlődés meggyorsítása, a tudomány és a gyakorlat kapcsolatainak további szélesítése és erősítése jellemezze. Az MTESZ országos elnöksége létrehozta tudománypolitikai bizottságát, amelynek legfontosabb célja az eredményesebb, gyakorlatiasabb kutatásfejlesztéshez, a szellemi és anyagi erők jobb koncentrálásához, a szemléleti és cselekvési egység kialakításához történő hozzájárulás. Feladata az ösz- szefoglaló-véleményező munka, az ennek révén részvétel a párt- és állami szervek döntéseinek előkészítésében, megalapozásában és — nem utolsósorban — az eredményes végrehajtáshoz való szervezésben, „mozgósításban”. □ Sok tanulmány, javaslat készül a tudományos egyesületekben, különböző MTESZ-bizott- ságokban. Mi a tapasztalat ezek gyakorlati hasznosításáról? — Egyre erőteljesebben érzékelhető az, hogy a párt- és- állami szervek a gazdasági, a tudományos és oktatási feladatok megoldásakor következetesen támaszkodni kívánnak a társadalmi szervezetek — így az MTESZ — véleményező, javaslattevő munkájára. Azt lehet mondani: meghaladtuk azt a szakaszt, amikor azért kellett szót emelni, hogy az MTESZ is véleményt nyilváníthasson egy-egy kérdés megoldási módozatainak kialakításához. Most már nekünk kell bizonyítani: valóban tudunk érdemi javaslatokat kidolgozni, tenni akarunk a társadalmi-gazdasági problémák mielőbbi megoldása érdekében, és erre magas színvonalon vagyunk képesek. — Ahhoz, hogy a szövetség tanulmányainak, javaslatainak minél jobb gyakorlati hasznosítását elérjük, először a javaslatok minőségét szükséges vizsgálni — és hadd tegyem hozzá — javítani. Ügy gondolom, hogy ötleteink, elgondolásaink sorsa alapvetően két kérdésen áll. Elsőként a javaslatok értékén, realizálhatóságán, másodikként kapcsolatainkon az illetékes állami és államigazgatási szervekkel. Hangsúlyozni szeretném, hogy nincs olyan adminisztratív módszer — például az állami szervek kötelezése a hasznosításra — amely eredményes lehetne e területen; más szóval javaslataink „magukért kell, hogy beszéljenek”. Én — személy szerint — úgy látom, hogy az ötletek, javaslatok, elgondolások megvalósításra kerülnek. Hozzá szeretném tenni, hogy javítani kívánunk a szövetség ötletfeltáró és realizáló tevékenységén, s ehhez megfelelő munkamódszert kell kialakítani: elsősorban az ötletek, javaslatok összegzése, rendszerezése és megvalósításuk figyelemmel kísérése terén. □ Fontos, hogy a tudományos egyesületi munka számottevő része a termelés közelében történjen. Milyen tapasztalataik vannak országos szinten az üzemi csoportok tevékenységéről? — összességében tapasztalataink kedvezőek. A vállalati döntések felelősségének növekedésével együtt egyre fokozottabban jelentkezik a tudományos egyesület helyi szakembereinek a döntések előkészítésébe való bevonásának az igénye. Ez tükröződik az egyesületi üzemi csoportok számának dinamikus növekedésében is — 1978 óta megkétszereződött a számuk és jelenleg mintegy 1200 üzemi csoport működik — továbbá az MTESZ üzemi szervezeteinek megjelenésében, amelyek az egy-egy üzemen belül működő több egyesület csoportjainak munkáját koordinálják. Természetesen területenként és egyesületenként igen eltérő képet mutatnak az üzemi szervezetek, úgy szervezeti, mint működésük tartalmi kérdéseiben. — Az MSZMP Politikai Bizottsága ajánlásai alapján továbbra is az egyesületi munka középpontjába kell állítani az üzemi tevékenység fejlesztését. Az eddigieknél nagyobb mértékben kell hozzájárulni a termelés hatékonyságának növeléséhez, a takarékosabb gazdálkodást szolgáló újítások, találmányok kidolgozásához és mielőbbi megvalósításához. 1983-ban tanácskozáson ösz- szegezzük majd a tapasztalatokat és ezek birtokában, a feladatok ismeretében határozzuk meg a továbblépés lehetőségeit és követelményeit. □ Hogyan ítéli meg az MTESZ fővároson kívül zajló munkáját, ezen belül a Szabolcs-Szatmár megyei szervezet tevékenységét, műszaki hónapjaink kezdeményezéseit? — Tagságunknak mintegy kétharmada dolgozik a fővároson kívüli megyei, városi szervezeteinkben, az egyesületek helyi, üzemi csoportjaiban. Szövetségünk célkitűzéseinek maradéktalan elérése nélkülük elképzelhetetlen. A saját régióikban jelentkező, az általánostól eltérő feladataik megoldásán túl, aktívan, nagy segítőkészséggel vesznek részt központi munkánkban is. Ahol indokolt volt, ott az új MTESZ központi elnökségi, szakmai bizottságoknak megfelelő bizottságokat hoztunk létre vagy a meglévő szervezeti kereteinken belül foglalkoznak kiemelt témáiinkkal. Szakembereink egyre hatékonyabban vesznek részt a gazdaság, tudomány, közművelődés, oktatáspolitika közép- és hosszú távú céljaiból adódó szakmai-társadalmi feladatok kimunkálásában, a vonatkozó határozatok végrehajtásában, a műszaki-gazdasági értelmiség helyzetét, erkölcsi és anyagi elismertetését segítő politikánk, célkitűzéseink megvalósításában. — A „műszaki hónapok” programjait is meghatározzák a fenti célkitűzések. A Szabolcs-Szatmár megyei szervezet is — örvendetes módon — egyik kiemelt témánkat, a mezőgazdaság ipari hátterének kérdéseit állította idei rendezvénysorozatának középpontjába. Fontos eseménye, és a célszerű együttműködés bizonyítéka lesz az SZMT-vel és más társadalmi, valamint hivatalos szervezetekkel közösen rendezendő újítási és találmányi kiállítás is, amely bizonnyal segíti az innováció gyorsításának, a VI. ötéves terv feladatainak minél teljesebb, ésszerű, gazdaságos megoldását. □ Mit tart jelenleg az MTESZ elsőrangú feladatának? Milyen elgondolásaik vannak az egyesületi munka továbbfejlesztésére ? — Az előttünk álló időszak társadalmi-gazdasági feladatai egyre magasabb követelményeket állítanak a műszaki, gazdasági, agrár és természettudományi értelmiségiek elé, és ez szükségessé teszi a szellemi tartalékok eredményesebb feltárását, hasznosítását. Az értelmiség — és így a szövetségbe tömörült szakemberek — kezdeményezőkészségét, alkotó munkáját, a korábbiaknál szervezettebben, céltudatosabban kell igénybe venni a politikai és az állami élet mechanizmusában, a döntések előkészítésében, valamint végrehajtásában. E feladat megvalósításában jelentős és felelős szerep hárul a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségére és 32 tagegyesületére. — Munkánkban döntő jelentősége van a Minisztertanács nemrég született állás- foglalásának, amely szerint a minisztériumok a saját, valamint a Minisztertanács és a kormánybizottságok hatáskörébe tartozó minden nagy fontosságú műszaki-gazdasági döntés előkészítésébe és végrehajtásába intézményesen bevonják a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségét. — Az MTESZ számos, nép- gazdaságilag is jelentős probléma megoldásába kapcsolódott be. Arra törekszünk, hogy tagságunk szellemi erőit olyan fontos kérdésekre irányítsuk, mint az energia- gazdálkodás, az elektrotechnikai alkatrészgyártás, a gyógyszeripar fejlesztése, amelyek eredményes művelése döntő fontosságú, társadalmi méretű feladat. — Az MTESZ bekapcsolása a politikai és az állami élet mechanizmusába, a tanulmánykészítések, véleményezések csak az egyesületekben felhalmozódott ismeretanyagok aktivizálásával, az egyesületi aktívák közreműködésével hozhatnak eredményt, s ezért elsődleges fontosságú az egyesületi munka megújítása. Marik Sándor Már régóta végeznek munkaegészségügyi vizsgálatokat a tekintetben, hogy a gépek működésekor jelentkező rezgések vajon az egész szervezetet érik-e, vagy csak egyes részeit. A vibráció biológiai hatását elsősorban fizikai paraméterei határozzák meg, a döntően meghatározó tényező a hertzekben mért frekvencia (másodpercenkénti rezgésszám), ami nemcsak a kóreredetet dönti el, hanem azt is befolyásolja, hogy elsősorban melyik szervrendszer károsodik. Egésztest- vagy általános vibrációs ártalomról akkor beszélhetünk, ha a dolgozó — álló vagy ülő testhelyzetben — egész testével a rázkódó felületen helyezkedik el. Az egésztest-vibrációs ártalmat jelentő munkakörök hazánkban még nincsenek megnyugtató módon megállapítva. Mindenesetre biztosan ismert, hogy ártalmat szenvedhetnek a traktorosok és egyéb munkagépkezelők, a .közlekedési eszközökön szolgálatot teljesítők, hőerőművekben a turbinagépek, épületelemgyárakban a rázóasztalon dolgozók, valamint mindazok, akik olyan gépek közelében dolgoznak, amelyek az egész padozatot rezgésbe hozzák. A felsoroltak egy része bizonyos mértékű helyileg ható vibrációnak is ki van téve felső végtagjain keresztül, a volán vagy egyéb rezgö-rázkódó gépalkatrészek közvetítésével. Az egésztest-vibráció okozta ártalmak klinikai hatásának a tisztázása még a jövő feladata. Egyes kutatók degeneratív jellegű gerincelváltozások gyakoribb előfordulását észlelték, mások ezt nem tudták megerősíteni. Valószínűleg szervsüllyedések és nőgyógyászati rendellenességek is felléphetnek. A traktorosoknál sokak szerint gyakoribb a fekélybetegség, de ehhez rázkódáson kívül más tényezők is hozzájárulhatnak. A vibráció okozta ártalom megelőzésében legkézenfekvőbbek a műszaki megoldások: a járművek rugózásának a javítása, és a gépek rezgésmentes padozatú alapozása. Egyéni védőeszközként a vastag gumitalpú cipő és a párnázott ülés jöhet szóba. Képünkön a csehszlovák DETVAN gyár munkagépe, amelynek rugózása a lehetőségek szerint jól véd a vibrációtól. (MTI Külföldi Kép- szolgálat) A magyar húsiparban 1960-ban 1,85 millió sertést vágtak le, tíz évvel később pedig már. 2,5 milliót. Á 80-as évek során évente 7—9 millió disznóval kell „elbánniuk” a szakembereknek, 1990- től pedig több mint 9 millió sertés ' levágását tervezik. Az ilyen rohamos fejlődéshez korszerű, világszínvonalon dolgozó nagyüzemek kellenek. Csak ezek tarthatnak lépést az igényekkel, s felelhetnek meg a minőségi és az egészségügyi feltételeknek egyaránt. Egy korszerű húsfeldolgozó kombinátban napi több ezer sertésből lesz készáru vagy tőkehús. Az elektromos terelőkből a vágóhelyiségekbe került állatokat — leölésük után — gépek veszik munkába: a tisztítógépek és a perzselődobok 900—1000 Cel- sius-fokos hőmérsékleten, szinte emberi kéz beavatkozása nélkül mindent elvégeznek. A vágás után fél órával már szétbontva, darabolásra készek a fél sertések. Minden egyes állat belső réLézerrel a nagy termés hozamért Többlet műtrágya hozzáadása nélkül növelték a kukoricatermést a kazahsztáni kukoricatermesztők. Ebben a Kazah Állami Egyetem biofizikusai segítettek nekik. Javaslatukra több gazdaságban a vetőmagot vetés előtt lézersugárral kezelték. A lézersugár kukoricanövekedési erejét befolyásoló hatása szinte varázslatos. A sugárral kezelt vetőmagból kisarjadt kukorica kezelésben nem részesült növényhez képest jóval több hajtást hozott, gyorsabban fejlődött ki a gyökérrendszere, tömör, súlyos csöveket termett. Kőkorszaki szerszámok Észak-Kaukázusban kőkori emberi település nyomaira bukkantak az archeológusok. Több mint 60 000, viszonylag épségben maradt kőszerszámot, baltát, késeket találtak. A tudományos kutatások során bebizonyosodott, hogy ötezer évvel ezelőtt az itt élő emberek» már háziállatokat tartottak. A kantárak alapján arra következtettek, hogy a lovat igavonásra használták. Ezeken a sztyeppéken jelentek meg az első lovas kocsik, majd terjedtek el egész Eurázsiában. „Élő11 beton Szovjet biológusok azt javasolták az építési szakembereknek, hogy az építkezéseknél használt betonba keverjenek mikroorganizmusokból álló biomasszát. Kiderült, hogy a betonkeverékhez hozzáadott katalizátor, amely a cement súlyának mindössze egy ezreléke, csaknem kétszeresére növeli a beton viszkozitását. Ez azt jelenti, hogy a ybeton hosz- szabb távolságokra' szállítható, szivattyúkkal, csővezetéken át könnyen a beépítés helyére juttatható, s az építkezési területen bizonyos tartalék képezhető belőle. S van még egy előnye: noha egy tonna betonhoz mindösz- sze egy kilogramm biomasszát kevernek, a cementfelhasználás * 5—6 százalékkal csökkenthető. Áz óceán és a légkör kölcsönhatása Az időjárás várható változásainak nagy pontosságú előrejelzését teszik lehetővé az óceán és a légkör kölcsönhatásának matematikai modelljei, amelyeket szovjet távol-keleti tudósok dolgoznak ki. A „Professzor Bogo- ’rov” tudományos kutatóhajó szakemberei megállapították, hogy az átmelegedett óceánréteg vastagsága meghatározza az időjárásváltozások eltolódását. E réteg elvékonyodásával a változáshoz szükséges időtartam is lerövidül. így 300 méterig terjedő rétegvastagság esetén a hőmérséklet-változás ideje kb. 6—7 nap. sze külön tálcára kerül, és azt az állatorvos még a futószalag mellett megvizsgálja. Ojabb negyedóra elteltével pedig már a hűtőkamrákban sorakoznak a sonkák, a lapockák, a tőkehúsok. Persze a nagyüzemi disznótornak is megvannak a maga fortélyai. A vágásnál, a darabolásnál, a hűtésnél érthető a nagyüzemi gyorsaság. De mi van a pácolással, füstöléssel, sózással, hiszen köztudott, hogy e műveletek a háztáji disznóölés legtovább tartó, napokat, heteket is igénybe vevő részei. Nos, a húskombinátokban különleges eljárással úgy átpácolják a húsokat, mintha azok két hétig a pácteknőben feküdtek volna. Ízre, illatra, zamatra olyan sonkákat készítenek nagyüzemi módon, egyetlen nap alatt, hogy azt a legjobb hentesmester vagy böllér sem tudja megkülönböztetni a házitól. S ha kell, az 'ízeknek, a zamatoknak tucatnyi változatát állítják elő percek alatt. Disznótor — futószalagon
