Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-28 / 201. szám
KM hétvégi melléklet 2%Q VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Farago tt tárgyak Harc a harmadikért * A lélegeztetőgép egyenletesen szuszog. Három beteg oxigént lélegzik a központi gázellátó rendszerből. Szonda óvja az éltető gáz minden köbcentiméterét. Csövek, katéterek jelzik minden betegben az életet, tisztítják a műtéti és baleseti sebeket. Nővér és orvos már észre sem veszi, de aki először lép be, borzalmas szag csapja meg. Gyógyszer, testnedvek, izzadtság, a hosszú ideig mozdulatlanul fekvő testek kipárolgása. A megyei kórház intenzív terápiás osztálya nem látványosság. Este nyolc óra. A mai nap viszonylag csendes. Halottat nem kellett leemelniük egyetlen ágyról sem. A betegek ismét egy nappal többet töltöttek cl az osztályon. Néhányuk állapota javult. Az éjszakai szolgálat úgy kezdődik, mint mindig. Júlia nővér, Boros Andrásné serénykedik. Esti fürdetés. Eszméletlen. Az élet és halál mezsgyéjén veszteglő beteg. Júlia indul. A 76 éves öregember gerinctörést szenvedett. Megrángatta a tehén, többször odavágta a földhöz. Hogy miért nem szaladt el az öreg? Egyszerűen nem tehette, a családja jó erős kötéllel csomózta a csuklóját a tehén szarvához. „A vénember még elcsatangol valahová, legalább nem veszti el a tehenet.” Nem is vesztette. A dühödt állat csak az élet utolsó cseppjét hagyta a tehetetlen öregnek... A gépek tartják benne az életet. Húsz kilós súlyt egyensúlyoz a koponyája, ha ezt levennék, megszűnne az élet is ... Júlia nővér rendelkezik a minden irányban nyitható, csukható ágy körül. Lepedők tucatját cseréli. Az érzéketlen test nem reagál sem a mosdató pelenkára, sem a nővér keze melegére. Míg fürdeti a csontos testet, becézgeti, mint anya a gyermekét. „Jól van, papókám, ugye milyen jó ez a meleg fürdő? Hát igyekezzünk ám meggyógyulni, ha már ennyi időt voltunk itt, csak a saját lábon mehetünk ki innen! Nem adjuk ám könnyen magunkat!” Félóra telik el. Befejezték a fürdetést. Anikó nővér nyug- tatót szív a fecskendőbe. A tíz ágyas osztályon most nyolcán fekszenek. Van, akit a véletlen sodort ide, tetanuszmérgezést kapott a középkorú asszony, gally szúrta meg a lábát, s tíz nap múlva hozták. Most egyedül kell féktetni, teljes sötétséget és süket csendet teremtenek neki, éjjel-nappal. A legkisebb fény vagy zaj hatására görcsbe rándulnának a beteg izmai, s ezt nehezen tudják leküzdeni. Ha akkor orvoshoz megy, ha korábban beutalják a megye egyetlen intenzív osztályára minden másképp alakul. Sok a „ha” ... Most viszont — úgy tűnik — eredményesen küzdenek az életéért. ★ Tíz óra. A betegek alusznak. Bár itt az éjszaka és a nappal a legtöbbjüknek egybefolyik. Éjjel is vizsgálnak, mérnek minden adatot, s nappal is altatnak. Ide nem jöhet idegen. Dr. Hoffman Gyöngyi, az osztály egyik orvosa. Rég lejárt a szolgálata délután, de nem tudott elaludni. Ma vettek fel az osztályra egy bácsit, súlyos hasi műtét után hozták át a sebészetről. Nyugtalanítónak találta a beteg vérnyomását és hozzá a pulzusát. „Ilyen betegségből meg kell gyógyulni. A műtét utáni első egy-két nap a döntő ...” A beteg mellett monitor mulatja a pulzusszámot, folyamatosan láthatjuk az EKG-t. Vérnyomása a normálisnak csak a fele. Ébren van. Nem fájlalja semmijét, de nyugtalankodik, miért méri olyan gyakran a nővér a vérnyomását. — Az öntudatnál lévő betegeknél még arra is vigyázni kell — magyarázza dr. Kiss Júlia ügyeletes orvos — hogy ne ébresszük fel a gyakori vizsgálattal a gyanúját, hogy valamit nem találunk nála rendben. El kell hitetnem vele, hogy csak azért mérem ötpercenként a vérnyomását, mert érdekel és mert úgysem lenne semmi más dolgom ... A nővérek végeznek a mos- datással, beadják az éjszakai gyógyszereket és a megfigyelőben telepednek le. A széles áttekintő ablakokon látják valamennyi beteget és a működő gépeket. Kezük egy percre sem pihen, előre szabott gézdarabokat vesznek elő, tampont „gyártanak”. Tekerik, sodorják a gézt, úgy kell megcsinálni, hogy egyetlen szál se kandikáljon ki belőle. Másnap ezeket a gézlabdákat sterilizálják és használják tamponá- lásra. Nagyon éberek. A betegeket egy-egy jellegzetes mozdulatról, sóhajról felismerik. A három ápolónő közül legalább egy mindig a kórtermeket járja. Itt nincs férfi és női betegszoba, két vagy háromágyas egy terem. Aki itt beteg, csak saját magával van elfoglalva, öntudatlan vagy révedező állapotban az ágyhoz lépő orvoson, nővéren kívül az égvilágon semmi nem jut el hozzájuk. ★ A betegek körül neszez az egészséges élet. Borosné, Júlia nővér, rangidős. 1953 óta dolgozik az egészségügyben. Amikor 1969-ben megszervezték a megyei kórházban az intenzív osztályt, ide került. Közel három évtizedes tapasztalata, egészségügyi jártassága szerint egy kezdő orvos se tudhat többet. Respektálják is nővérek, orvosok. Júlia olyan iskolát jelent a fiatal ápolónőknek, amit egyetlen egészségügyi szak- középiskola és tanfolyam sem adhat. Ha végigcsinálják, amit ő mond, messze kiemelkedő munkát végezhetnek a szakmájukban. A huszonnégy ápolónő közül itt a legtöbb, aki szakképesítést szerzett. Ősztől Nagy Anikó jár egyéves szakápolói tanfolyamra. — Nővérszállón lakom, itt lesznek az előadások is helyben. Ez idő alatt nem dolgozunk, egésznapos az oktatás, a gyakorlat. Ki se tesszük a lábunkat a kórházból. — Anikó Húszéves ... Szkiba Gyöngyi három éve szakképzett ápolónő az intenzíven, hozzáteszi: — Én is nővérszállós vagyok, amiben talán csak az a jó, hogy havonta 120 forintot kell fizetnie a szállásért. Vi- rágh Katival lakom egy szobában, aki szintén itt ápolónő. Alig-allg mozdulunk ki innen. Valamennyien panaszkodhatnának fáradtságra, hiszen a tizenkét órás szolgálat után alig állnak a lábukon, nemhogy kedvük lenne a város szélén lévő kórházból bemenni szórakozni. Nagy Anikó kétszer volt az utóbbi évben moziban a szobatársnőjével, de másodszor elaludtak a filmen. Este a szállón rádió, újság, ennyi a szórakozás. Hét végén, vagy a szabad napon mennek haza a falujukba. A szórakozás egyébként is csak úgy érdekes, ha nem lánytársaságban mennének el egy moziba, presszóba. Így viszont elkülönülnek a hasonló kordáktól és ahogy az évek telnek, egyre nehezebb férjhez menniük. Ha mégis bekötik a fejüket, kevés az a család, amelyik olyan megértő és elviseli vagy éppen helyettesíti az édesanyát, amikor az éjszaka szolgál. As'szonydilemma: ügyeletes vagyok, de ki tudja, mi van a családommal, a gyerekemmel? Házasságok bomlottak fel a gyakori éjszakai távollétek miatt. Van, aki külön él, van aki nem is talált megfelelő társat. ★ Ezen az osztályon még ablakon keresztül sincs látogatás. A hozzátartozók türelmetlenek, a telefonon kapott pár mondat nem elégíti ki őket. Hogyhogy változatlanul súlyos az állapota? — csattan a türelmetlenség a kérdésből. Nem látják, nem értik, hogy heteket, hónapokat küzdenek egy-egy beteg életéért. Aki idekerül, mindent megkísérelnek, hogy visszahozzák a mezsgyéről. És, van köztük, akit soha nem is keresnek, és van akit másért keresnek. — Nemrégiben távozott az osztályról egy középkorú, vezető beosztású férfi, akit súlyos vesebaja miatt operáltak. A felesége azzal sürgette az orvost, hogy minden tartalékot föléltek, a férjének dolgoznia kell, jó beosztása, magas fizetése van, had menjen mielőbb munkába ... Az orvos soha nem tudta megértetni vele: ezt az embert bármelyik bizottság gondolkodás nélkül leszázalékolná, nemrég még az is kétséges volt, hogy életben ma- rad-e... Az élet is lehet kegyetlen. A halállal perelni itt kötelesség. Tizenöt éves sebészi gyakorlat után szervezte meg 1969-ben az intenzív terápiás osztályt dr. Makláry Elek főorvos. — Lehetővé vált olyan betegek gyógyítása, akikről korábban lemondott az orvostudomány, mert tehetetlenek voltunk. Lélegeztető gépekkel, monitorokkal, korszerű vizsgálati és gyógyító eszközökkel szereltük fel az osztályt, s amit ma lehetséges, megteszünk. Ápolóink a legképzettebbek a kórházban. Nálunk a beteg nem is tudja, hogy ki altatta, pedig közel húsz éve ebben a kórházban altatóorvosok és asszisztensek látják el ezt a nehéz feladatot. Aki innen hazamegy, nem tudja meg, hogy ki kezelte. A hozzátartozók be sem pillanthatnak az osztályra. A halálozási arány „csak” 30—35 százalék. Országos összehasonlításban is rangos. Az eddig menthetetlenek közül kettőt gyógyítunk meg, míg egy meghal. Irtózatosan szép eredmény. És ezt együtt csináltuk mi valamennyien. De egy dolgunk van, verekednünk kell azokért a harmadikokért... Tóth Kornélia A VIII. beregi fafaragó táborban készített munkákból kiállítást rendeztek a nyáron a vásárosnaményi művelődési központban. Képeink a kiállítás néhány remek tárgyát idézik. Díszes széktámla Faragott kulacs Szekrény, falifogas Székely népballada (E. E. felvétele) BÖRCSÖK MÁRIA: Város A mocorgó földön mindenütt feszül az aszfalt, mint a var. Antenna-erdők fái közt elektromos vihart kavar a szél, a szél. Villanydrót-ágak hajtanak, s megindul lenn a föld alatt a város vasgyökérzete: csövek, csatornák ujjhegye lefelé kúszik, tapogat. Fényes, fehér vízlombokat hajtanak a vezetékek. Csillog nedves hártyabőre a sok átlátszó kis levélnek. A járdaszélen mosószerhab. Itt is, ott is autóhátak tündökölnek lecsutakolva. Szuroklepény-nyom gőzölög. Egy bulldózer állkapcsa közt huzal ropog, akár a fű. És fenn, és fenn gyönyörű kupolahéj érik, telik. Héjából tonnás kővirág hasad ki reggelig. , SZÁZ ÉVE MÁR... Tallózás egykori megyei lapokban A nyíregyházi múzeum könyvtárosnője féltve adja át a Nyírvidék eredeti, sokat forgatott kötetét. Másik korabeli megyei lapunk, a Szat- mármegyei Közlöny a mátészalkai könyvtárban mikrofilmen várja, hogy százéves számaiba bepillantsunk. Miről írtak egykoron ezek az újságok? Belőlük tallóztunk és a híradásokat betűhíven közöljük. NYlRVIDÉK, 1882. III. 26. Nagy-Kállóban „Gyermek világ” czím alatt Kiss Rezső reáliskolai tanár és Schön- brunn Zsigmond népiskolai igazgató-tanító szerkesztésük mellett, mint halljuk, szívképző és jellem-fejlesztő ne- velészeti folyóiratot szándékoznak alapítani és már hús- vétra megjelentetni. (Valóban megjelent a Gyermek-Világ, erről az április 9-i szám tudósít, miszerint „első füzetét olvastam s mondhatom, hogy az minden tekintetben pártolásra méltó remek művecske.” írta egy „átutazó szabolcsmegyei születésű pedagógus”.) SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY, 1882. IV. 2. — A szatyor-fonás iparszerű fejlesztése tárgyában Katona Miklós úr kezdeményezése folytán a napokban tekintélyes polgárok értekezletet tartottak. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy miután az iparcikk termelése haszonnal űzhető, társulás útján megfelelő üzleti tőkét kéll létesíteni és a termelést minél nagyobb mérvre emelni. Elődlegesen 4000 frt tőkének 20 frt-os részvények útján leendő előállítása lett kimondva. NYlRVIDÉK, 1882. IV. 2. Benczy Gyula és zenekara fényes kitüntetésben részesült Berlinben. A berlini osztrák—magyar nagy követ gr. Széchényi által múlt hó 2l-edikén rendezett estélyen ugyanis, Benczy zenekara játszott. A gróf dolgozó szobája gazdag thea-büffetté volt átalakítva. A czigány zenekar a thea felszolgálása után 10 óra tájban, az ablak mélyedésben foglalt “ helyet. Meghatározott programm nem volt; hanem gróf Széchényi adta a jelt a zenekarnak, a játszandó műdarabokra nézve. Mihelyt a zene hangjai a társalgó terembe elhatoltak, a társaság a terembe sietett. A társaság, amelynek száma 200-ra mehetett, könnyű aranyozott székeken félkörben foglalt helyet s egész odaadással és elragadtatással hallgatta a mély, majd gyújtó dalokat; csak éjfél után hagyta el a fényes palotát. A követségi estélyen a legnagyobb polgári és katonai kitűnőségek vettek részt: herc- zegek~ herczegnők, grófok, grófnők, miniszterek és tábornokok. Benczyék valóban büszkék lehetnek, hogy oly fényes és kitűnő hallgatóságnak játszhattak. Meg vagyunk győződve, hogy ők is fényesen kitettek magokért. (Meg kell a szívnek szakadni .. .) SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY, 1882. IV. 2. Az „Urai” határban 189 holdnyi szántó föld, s kaszállóból álló tagos birtok 3 külön belsőséggel, ugyanott 7 kazal részben anyaszéna, részben sarja — kedvező feltételek mellett örökáron eladó. Bővebb felvilágosítást nyújt: Kaffka Gyula ügyvéd N-Károlyban. (Az eladó nem más, mint a későbbi híres írónő, Kaffka Margit édesapja.) NYlRVIDÉK, 1882. IV. 9. özvegy Sojmos Jánosné (Kiemelés tőlem. Ny. K.) tisiza- eszlári lakosnak Eszter nevű 15 éves barna hajú és fekete szemű leánya, folyó áprilhó 1-én délelőtt 9 és 10 óra közt, a községből nyom nélkül eltűnt. (Mondanunk sem kell, hogy Solymosi Eszterről van szó, akinek esete folytán rendezték meg a megyében a híreshírhedt vérvádpert.) SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY, 1882. IV. 16. — Himlő járvány. A gróf Károlyi Alajos pusztateremi uradalmához tartozó „Sárgaház” pusztán a nagy himlő szedi áldozatait. Két épületben vagy húsz család van összezsúfolva. Van család, melynek minden tagja himlőben fekszik. A gazdatiszt még csak annyi figyelmet sem fordít a járvány elfojtására, hogy orvost vitetne a helyszínére. Gebén múlt évi október óta uralg a hólyagos himlő és a községben nemhogy az óvoltások foganatosíttatnának, de színét sem látják a körorvosnak. Ajánljuk e körülményeket a főorvos úr figyelmébe. (Ehhez nincs kommentár. Régen volt.) Nyéki Károly