Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-28 / 201. szám

KM hétvégi melléklet 2%Q VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Farago tt tárgyak Harc a harmadikért * A lélegeztetőgép egyenletesen szuszog. Három beteg oxigént lélegzik a központi gázellátó rendszerből. Szonda óvja az éltető gáz minden köbcentiméterét. Csövek, katéte­rek jelzik minden betegben az életet, tisztítják a műtéti és baleseti sebeket. Nővér és orvos már észre sem veszi, de aki először lép be, borzalmas szag csapja meg. Gyógyszer, testnedvek, izzadtság, a hosszú ideig mozdulatlanul fekvő testek kipárolgása. A megyei kórház intenzív terápiás osz­tálya nem látványosság. Este nyolc óra. A mai nap vi­szonylag csendes. Halottat nem kellett leemelniük egyetlen ágyról sem. A betegek ismét egy nappal többet töltöttek cl az osztályon. Néhányuk állapota javult. Az éjszakai szolgálat úgy kezdődik, mint mindig. Júlia nővér, Boros Andrásné serénykedik. Esti fürdetés. Eszméletlen. Az élet és halál mezsgyéjén veszteglő beteg. Júlia indul. A 76 éves öregember gerinctörést szen­vedett. Megrángatta a tehén, többször odavágta a földhöz. Hogy miért nem szaladt el az öreg? Egyszerűen nem tehet­te, a családja jó erős kötél­lel csomózta a csuklóját a te­hén szarvához. „A vénem­ber még elcsatangol valaho­vá, legalább nem veszti el a tehenet.” Nem is vesztette. A dühödt állat csak az élet utolsó cseppjét hagyta a te­hetetlen öregnek... A gépek tartják benne az életet. Húsz kilós súlyt egyensúlyoz a ko­ponyája, ha ezt levennék, megszűnne az élet is ... Júlia nővér rendelkezik a minden irányban nyitható, csukható ágy körül. Lepedők tucatját cseréli. Az érzéketlen test nem reagál sem a mos­dató pelenkára, sem a nővér keze melegére. Míg fürdeti a csontos testet, becézgeti, mint anya a gyermekét. „Jól van, papókám, ugye milyen jó ez a meleg fürdő? Hát igyekez­zünk ám meggyógyulni, ha már ennyi időt voltunk itt, csak a saját lábon mehetünk ki innen! Nem adjuk ám könnyen magunkat!” Félóra telik el. Befejezték a fürdetést. Anikó nővér nyug- tatót szív a fecskendőbe. A tíz ágyas osztályon most nyolcán fekszenek. Van, akit a véletlen sodort ide, teta­nuszmérgezést kapott a kö­zépkorú asszony, gally szúr­ta meg a lábát, s tíz nap múlva hozták. Most egyedül kell féktetni, teljes sötétséget és süket csendet teremtenek neki, éjjel-nappal. A legki­sebb fény vagy zaj hatására görcsbe rándulnának a beteg izmai, s ezt nehezen tudják leküzdeni. Ha akkor orvos­hoz megy, ha korábban be­utalják a megye egyetlen in­tenzív osztályára minden másképp alakul. Sok a „ha” ... Most viszont — úgy tűnik — eredményesen küz­denek az életéért. ★ Tíz óra. A betegek alusz­nak. Bár itt az éjszaka és a nappal a legtöbbjüknek egy­befolyik. Éjjel is vizsgálnak, mérnek minden adatot, s nappal is altatnak. Ide nem jöhet idegen. Dr. Hoffman Gyöngyi, az osztály egyik or­vosa. Rég lejárt a szolgálata délután, de nem tudott el­aludni. Ma vettek fel az osz­tályra egy bácsit, súlyos hasi műtét után hozták át a se­bészetről. Nyugtalanítónak találta a beteg vérnyomását és hozzá a pulzusát. „Ilyen betegségből meg kell gyó­gyulni. A műtét utáni első egy-két nap a döntő ...” A beteg mellett monitor mulatja a pulzusszámot, fo­lyamatosan láthatjuk az EKG-t. Vérnyomása a nor­málisnak csak a fele. Ébren van. Nem fájlalja semmijét, de nyugtalankodik, miért méri olyan gyakran a nővér a vérnyomását. — Az öntudatnál lévő be­tegeknél még arra is vigyázni kell — magyarázza dr. Kiss Júlia ügyeletes orvos — hogy ne ébresszük fel a gyakori vizsgálattal a gyanúját, hogy valamit nem találunk nála rendben. El kell hitetnem ve­le, hogy csak azért mérem ötpercenként a vérnyomását, mert érdekel és mert úgy­sem lenne semmi más dol­gom ... A nővérek végeznek a mos- datással, beadják az éjszakai gyógyszereket és a megfi­gyelőben telepednek le. A széles áttekintő ablakokon látják valamennyi beteget és a működő gépeket. Kezük egy percre sem pihen, előre szabott gézdarabokat vesz­nek elő, tampont „gyárta­nak”. Tekerik, sodorják a gézt, úgy kell megcsinálni, hogy egyetlen szál se kandi­káljon ki belőle. Másnap eze­ket a gézlabdákat sterilizál­ják és használják tamponá- lásra. Nagyon éberek. A be­tegeket egy-egy jellegzetes mozdulatról, sóhajról felis­merik. A három ápolónő kö­zül legalább egy mindig a kórtermeket járja. Itt nincs férfi és női betegszoba, két vagy háromágyas egy terem. Aki itt beteg, csak saját ma­gával van elfoglalva, öntu­datlan vagy révedező álla­potban az ágyhoz lépő orvo­son, nővéren kívül az égvilá­gon semmi nem jut el hoz­zájuk. ★ A betegek körül neszez az egészséges élet. Borosné, Jú­lia nővér, rangidős. 1953 óta dolgozik az egészségügyben. Amikor 1969-ben megszer­vezték a megyei kórházban az intenzív osztályt, ide ke­rült. Közel három évtizedes tapasztalata, egészségügyi jártassága szerint egy kezdő orvos se tudhat többet. Res­pektálják is nővérek, orvo­sok. Júlia olyan iskolát jelent a fiatal ápolónőknek, amit egyetlen egészségügyi szak- középiskola és tanfolyam sem adhat. Ha végigcsinálják, amit ő mond, messze kiemel­kedő munkát végezhetnek a szakmájukban. A huszonnégy ápolónő közül itt a legtöbb, aki szakképesítést szerzett. Ősztől Nagy Anikó jár egy­éves szakápolói tanfolyamra. — Nővérszállón lakom, itt lesznek az előadások is hely­ben. Ez idő alatt nem dol­gozunk, egésznapos az okta­tás, a gyakorlat. Ki se tesszük a lábunkat a kórházból. — Anikó Húszéves ... Szkiba Gyöngyi három éve szakképzett ápolónő az intenzíven, hozzáteszi: — Én is nővérszállós va­gyok, amiben talán csak az a jó, hogy havonta 120 forintot kell fizetnie a szállásért. Vi- rágh Katival lakom egy szo­bában, aki szintén itt ápoló­nő. Alig-allg mozdulunk ki innen. Valamennyien panaszkod­hatnának fáradtságra, hiszen a tizenkét órás szolgálat után alig állnak a lábukon, nem­hogy kedvük lenne a város szélén lévő kórházból bemen­ni szórakozni. Nagy Anikó kétszer volt az utóbbi évben moziban a szobatársnőjével, de másodszor elaludtak a filmen. Este a szállón rádió, újság, ennyi a szórakozás. Hét végén, vagy a szabad na­pon mennek haza a falujuk­ba. A szórakozás egyébként is csak úgy érdekes, ha nem lánytársaságban mennének el egy moziba, presszóba. Így viszont elkülönülnek a ha­sonló kordáktól és ahogy az évek telnek, egyre nehezebb férjhez menniük. Ha mégis bekötik a fejüket, kevés az a család, amelyik olyan meg­értő és elviseli vagy éppen helyettesíti az édesanyát, amikor az éjszaka szolgál. As'szonydilemma: ügyeletes vagyok, de ki tudja, mi van a családommal, a gyerekem­mel? Házasságok bomlottak fel a gyakori éjszakai távol­létek miatt. Van, aki külön él, van aki nem is talált megfelelő társat. ★ Ezen az osztályon még ab­lakon keresztül sincs látoga­tás. A hozzátartozók türel­metlenek, a telefonon kapott pár mondat nem elégíti ki őket. Hogyhogy változatla­nul súlyos az állapota? — csattan a türelmetlenség a kérdésből. Nem látják, nem értik, hogy heteket, hónapo­kat küzdenek egy-egy beteg életéért. Aki idekerül, min­dent megkísérelnek, hogy visszahozzák a mezsgyéről. És, van köztük, akit soha nem is keresnek, és van akit má­sért keresnek. — Nemrégiben távozott az osztályról egy középkorú, ve­zető beosztású férfi, akit sú­lyos vesebaja miatt operál­tak. A felesége azzal sürget­te az orvost, hogy minden tartalékot föléltek, a férjé­nek dolgoznia kell, jó beosz­tása, magas fizetése van, had menjen mielőbb munkába ... Az orvos soha nem tudta megértetni vele: ezt az em­bert bármelyik bizottság gondolkodás nélkül leszázalé­kolná, nemrég még az is két­séges volt, hogy életben ma- rad-e... Az élet is lehet kegyetlen. A halállal perelni itt köte­lesség. Tizenöt éves sebészi gyakorlat után szervezte meg 1969-ben az intenzív terápi­ás osztályt dr. Makláry Elek főorvos. — Lehetővé vált olyan betegek gyógyítása, akikről ko­rábban lemondott az orvostudomány, mert tehetetlenek vol­tunk. Lélegeztető gépekkel, monitorokkal, korszerű vizsgá­lati és gyógyító eszközökkel szereltük fel az osztályt, s amit ma lehetséges, megteszünk. Ápolóink a legképzettebbek a kórházban. Nálunk a beteg nem is tudja, hogy ki altatta, pedig közel húsz éve ebben a kórházban altatóorvosok és asszisztensek látják el ezt a nehéz feladatot. Aki innen ha­zamegy, nem tudja meg, hogy ki kezelte. A hozzátartozók be sem pillanthatnak az osztályra. A halálozási arány „csak” 30—35 százalék. Országos összehasonlításban is rangos. Az eddig menthetetlenek közül kettőt gyógyítunk meg, míg egy meghal. Irtózatosan szép eredmény. És ezt együtt csináltuk mi valamennyien. De egy dolgunk van, verekednünk kell azokért a harmadikokért... Tóth Kornélia A VIII. beregi fafaragó táborban készített munkákból kiállítást rendeztek a nyáron a vásárosnaményi művelődési központban. Képeink a kiállítás néhány remek tárgyát idézik. Díszes széktámla Faragott kulacs Szekrény, falifogas Székely népballada (E. E. fel­vétele) BÖRCSÖK MÁRIA: Város A mocorgó földön mindenütt feszül az aszfalt, mint a var. Antenna-erdők fái közt elektromos vihart kavar a szél, a szél. Villanydrót-ágak hajtanak, s megindul lenn a föld alatt a város vasgyökérzete: csövek, csatornák ujjhegye lefelé kúszik, tapogat. Fényes, fehér vízlombokat hajtanak a vezetékek. Csillog nedves hártyabőre a sok átlátszó kis levélnek. A járdaszélen mosószerhab. Itt is, ott is autóhátak tündökölnek lecsutakolva. Szuroklepény-nyom gőzölög. Egy bulldózer állkapcsa közt huzal ropog, akár a fű. És fenn, és fenn gyönyörű kupolahéj érik, telik. Héjából tonnás kővirág hasad ki reggelig. , SZÁZ ÉVE MÁR... Tallózás egykori megyei lapokban A nyíregyházi múzeum könyvtárosnője féltve adja át a Nyírvidék eredeti, sokat forgatott kötetét. Másik kora­beli megyei lapunk, a Szat- mármegyei Közlöny a máté­szalkai könyvtárban mikro­filmen várja, hogy százéves számaiba bepillantsunk. Mi­ről írtak egykoron ezek az újságok? Belőlük tallóztunk és a híradásokat betűhíven közöljük. NYlRVIDÉK, 1882. III. 26. Nagy-Kállóban „Gyermek vi­lág” czím alatt Kiss Rezső reáliskolai tanár és Schön- brunn Zsigmond népiskolai igazgató-tanító szerkesztésük mellett, mint halljuk, szív­képző és jellem-fejlesztő ne- velészeti folyóiratot szándé­koznak alapítani és már hús- vétra megjelentetni. (Valóban megjelent a Gyer­mek-Világ, erről az április 9-i szám tudósít, miszerint „első füzetét olvastam s mondhatom, hogy az minden tekintetben pártolásra méltó remek művecske.” írta egy „átutazó szabolcsmegyei szü­letésű pedagógus”.) SZATMÁRMEGYEI KÖZ­LÖNY, 1882. IV. 2. — A sza­tyor-fonás iparszerű fejlesz­tése tárgyában Katona Mik­lós úr kezdeményezése foly­tán a napokban tekintélyes polgárok értekezletet tartot­tak. Az értekezlet abban ál­lapodott meg, hogy miután az iparcikk termelése ha­szonnal űzhető, társulás út­ján megfelelő üzleti tőkét kéll létesíteni és a termelést minél nagyobb mérvre emel­ni. Elődlegesen 4000 frt tő­kének 20 frt-os részvények útján leendő előállítása lett kimondva. NYlRVIDÉK, 1882. IV. 2. Benczy Gyula és zenekara fényes kitüntetésben része­sült Berlinben. A berlini osztrák—magyar nagy követ gr. Széchényi által múlt hó 2l-edikén rendezett estélyen ugyanis, Benczy zenekara játszott. A gróf dolgozó szo­bája gazdag thea-büffetté volt átalakítva. A czigány ze­nekar a thea felszolgálása után 10 óra tájban, az ablak mélyedésben foglalt “ helyet. Meghatározott programm nem volt; hanem gróf Széchényi adta a jelt a zenekarnak, a játszandó műdarabokra néz­ve. Mihelyt a zene hangjai a társalgó terembe elhatoltak, a társaság a terembe sietett. A társaság, amelynek száma 200-ra mehetett, könnyű ara­nyozott székeken félkörben foglalt helyet s egész oda­adással és elragadtatással hallgatta a mély, majd gyúj­tó dalokat; csak éjfél után hagyta el a fényes palotát. A követségi estélyen a legna­gyobb polgári és katonai ki­tűnőségek vettek részt: herc- zegek~ herczegnők, grófok, grófnők, miniszterek és tá­bornokok. Benczyék valóban büszkék lehetnek, hogy oly fényes és kitűnő hallgatóság­nak játszhattak. Meg va­gyunk győződve, hogy ők is fényesen kitettek magokért. (Meg kell a szívnek sza­kadni .. .) SZATMARMEGYEI KÖZ­LÖNY, 1882. IV. 2. Az „Urai” határban 189 holdnyi szántó föld, s kaszállóból álló tagos birtok 3 külön belsőséggel, ugyanott 7 kazal részben anyaszéna, részben sarja — kedvező feltételek mellett örökáron eladó. Bővebb fel­világosítást nyújt: Kaffka Gyula ügyvéd N-Károlyban. (Az eladó nem más, mint a későbbi híres írónő, Kaffka Margit édesapja.) NYlRVIDÉK, 1882. IV. 9. özvegy Sojmos Jánosné (Ki­emelés tőlem. Ny. K.) tisiza- eszlári lakosnak Eszter nevű 15 éves barna hajú és fekete szemű leánya, folyó áprilhó 1-én délelőtt 9 és 10 óra közt, a községből nyom nélkül el­tűnt. (Mondanunk sem kell, hogy Solymosi Eszterről van szó, akinek esete folytán rendez­ték meg a megyében a híres­hírhedt vérvádpert.) SZATMARMEGYEI KÖZ­LÖNY, 1882. IV. 16. — Himlő járvány. A gróf Károlyi Ala­jos pusztateremi uradalmá­hoz tartozó „Sárgaház” pusz­tán a nagy himlő szedi áldo­zatait. Két épületben vagy húsz család van összezsúfol­va. Van család, melynek min­den tagja himlőben fekszik. A gazdatiszt még csak annyi figyelmet sem fordít a jár­vány elfojtására, hogy orvost vitetne a helyszínére. Gebén múlt évi október óta uralg a hólyagos himlő és a község­ben nemhogy az óvoltások fo­ganatosíttatnának, de színét sem látják a körorvosnak. Ajánljuk e körülményeket a főorvos úr figyelmébe. (Ehhez nincs kommentár. Régen volt.) Nyéki Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents