Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-28 / 201. szám
4 1982. augusztus 28. Kelet-Magyarország SIKERES LESZÁLLÁS A Szojuz T—5 visszatért a Földre Nobel-díjas tudósok a fegyverkezés ellen A Nobel-díjas Szent-Györ- gyi Albert, Herbert Scoville, a CIA volt igazgatóhelyettese, Paul C. Warnke, az Egyesült Államok SALT-küldött- ség vezetője, valamint az amerikai tudományos élet számos világhíressége írta alá „az aggódó tudósok szövetsége” elnevezésű társadalmi szervezet nyilatkozatát, amely az amerikai külpolitika teljes felülvizsgálását követeli a kormánytól. A nyilatkozatot az Egyesült Államok tudományos akadémiájának 1422 tagja közül 530-an hagyták jóvá, kö?tük nem kevesebb, mint negyven Nobel-díjas. A felhívás szerint „az Egyesült Államoknak jelenleg 9500 hadászati nukleáris fegyvere van, a Szovjetuniónak 7000. Nagyjából egyenlő- ek a hadászati arzenálok. Az aláírók olyan új nemzetbiztonsági politika kidolgozására szólítják fel az Egyesült Államokat, amely „megakadályozza mindennemű nukleáris fegyver bevetését és drasztikusan csökkenti az emberiség létét fenyegető rombolóerőt”. • Az amerikai tudósok felTegnap a délutáni órákban visszaérkezett a Földre Leonéid Popov, Alekszandr Sze- rebrov és Szvetlána Szavic- kaja, akik augusztus 20. óta tartózkodtak a Szál jut—7 űrállomáson. A három űrhajós a Szojuz T—5 szállító űrhajóval tért vissza. Ezzel az űrhajóval jutott fel május közepén az űrállomás állandó személyzete, Anatolij Be- rezovoj és Valentyin Lebe- gyev. A „vendégeiket” a Szaljut—7-re eljuttató űrhajó, a Szojuz T—7 továbbra is az űrállomással összekapcsolva kering majd a Föld körül. Indulás előtt még befejezték a tudományos programban előírt utolsó kísérleteket, majd elhelyezték az űrhajó csomagterében az egyhetes zsúfolt program alatt összegyűlt vizsgálati anyagokat. a kísérleti eredményeket tartalmazó tartályokat. Miután társaiktól búcsút vettek és elfoglalták helyüket a Szojuz T—5-ben, a szállító űrhajó a Föld körüli pálya egy megadott pontján levált az űrállomásról és a Szovjetunió előre meghatározott térségében földet ért. Mitterrand Egyiptomba látogat Francois Mitterrand francia köztársasági elnök novemberben Egyiptomba látogat — jelentette be a párizsi látogatásáról a hét közepén hazatért Butrosz Ghali, egyiptomi külügyi álíamminiszter. Ghali Párizsban mindenekelőtt áz ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjesztett közös francia—egyiptomi határozattervezet módosításáról és megvitatásának felújításáról tanácskozott Claude Cheyssonnal, a francia diplomácia vezetőjével. A határozattervezet, amelynek a beiruti helyzettel foglalkozó részét az események túlhaladták, izraeli—palesztin párbeszédet szorgalmaz a közel-keleti rendezés keretében. A külügyi államminiszter a francia fővárosban találkozott az újonnan megválasztott libanoni elnök, Basir Gemajel személyes megbízottjával is. Willy Brandt pártja jövőjéről flzSPD-t szólítják a NATO-t, hogy jelentse be szándékát az első atomcsapásról való lemondás elfogadására Európában, s ehelyett hagyományos erőit növelje a kontinensen. A Szovjetunió, mint ismeretes, az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán a maga részéről elfogadta az első atomcsapásról való lemondás elvét, a Reagan-kor- mány — az állítólagos európai szovjet fölényre hivatkozva — elutasította azt. A nyilatkozat követeli az előretolt állomásoztatású nukleáris fegyverek kivonását is Európából. „Az Egyesült Államoknak be kell jelentenie szándékát, hogy az első csapásról való lemondást világ- viszonylatban is elfogadja” — folytatódik az amerikai tudósok nyilatkozata. Az aláírók a továbbiakban követelik: Washington nyilvánítsa ki készségét „a hadászati kiszáríthatják Nem lehet kizárni, hogy a Német Szociáldemokrata Párt ellenfelei és a nyugatnémet politikai élet opportunis- tái kiszorítják az SPD-t a hatalomból — állapította meg Willy Brandt, a párt elnöke, a „Sozialdemokrat-magazin” legújabb számában megjelent cikkében. Az SPD azonban mindent megtesz az 1984-ig szóló megbízatásának teljesítése érdekében, s szükség esetén szembenéz azzal a helyzettel is, ha manipulációval mégis megfosztanák a kormányban való részvételtől — szögezte le a szociáldemokrata párt elnöke. a hatalomból Cikkében Brandt határozottan visszautasította a szabad- demokrata párt elnöke, Hans- Dietrich Genscher által követelt „fordulatot”, „új politikai többség megteremtését az NSZK-ban”, és, az új konzervatív hullámmal szembeni határozott harcra szólította fel az SPD tagságát. Ennek jegyében az SPD-nek még következtesebben kell megvalósítania müncheni kongresszusának határozatait, küzdenie kell a munkanélküliség megszüntetéséért és a szociális biztonság megőrzéséért, még azokon a területeken is, ahol nem számíthat az FDP támogatására. holnap f/T Ady Endre CICDC élettörténete fegyverek építésének azonnali kétoldalú befagyasztására, az új hadászati rakéták repülés közben való kipróbálásának befagyasztására, az összes nukleáris kísérleti robbantást betiltó szerződés megtárgyalásának felújítására”. Az utóbbi tárgyalások folytatását az amerikai kormány egy hónappal ezelőtt megtagadta. _________ Csödrekord az USD-ban Fél évszázada nem jelentettek be egy hét alatt annyi csődöt az amerikai vállalatok, mint az elmúlt héten — állapítja meg egy amerikai hitelügynökség jelentése. Eszerint 572-vel szaporodott a csődbe menet amerikai cégek száma augusztus 12—19 között és ezzel megdőlt az 548- as „heti csődrekord”. Az idén a múlt hét végéig 15 133 üzleti vállalkozás zárta be kapuit az USA-ban, 44 százalékkal több mint az elmúlt év azonos időszakában. Eddig 1961 volt a legrosszabb esztendeje az amerikai vállalatoknak: akkor egy év alatt valamivel több mint 17 ezer cég tűnt el az üzleti életből. 22. Még a maga megszokott tempójához képest is felgyorsultak az események Ady Endre életében 1908 első felében. Nagyrészt , épp az ő költői előretörésére alapozva megnövekedett egy modern, radikális, irodalmi kulturális folyóirat indításának esélye. Fenyő Miksa és Osvát Ernő a Figyelő kezdeti tapasztalataiból kiindulva útjára bocsátotta a Nyugatot. A szerkesztői gárda harmadik tagjaként kiemelten kell beszélni Ignotus Pálról. Mert lehet, hogy a Nyugat indításában, konszolidálásában a fő érdem Fenyő Miksáé és Osvát Ernőé, de ennél is biztosabb, hogy emberként, költőként a legtöbbet Ignotus- nak köszönhetett Ady Endre. Ez a végtelenül türelmes, a békés magatartáshoz rendületlenül ragaszkodó Ignotus sokszor védelmezte meg a szerkesztőségben a valóban szeszélyes, sokszor dölyfös Ady érdekeit — de mindenekelőtt a magyar haladó irodalom érdekeit. Bölöni, Hatvány, Révész mellett Ig- notusra számíthatott leginkább a nehéz természetű költő. Magától értetődő, hogy az új folyóiratnak főmunkatársa lett Ady Endre, hiszen nélküle aligha lett volna érdemes elkezdeni az egész vállalkozást. Olyannyira azonos fogalom lett Ady és a Nyugat, hogy haláláig ő fémjelezte a folyóiratot. Mint majd látni fogjuk, kapcsolata a Nyugattal cseppet sem volt idillikus. Miközben vívta gigászi harcát a világnézeti, politikai, társadalmi porondon, gyakran civakodott szerkesztőivel is. Tegyük hozzá: türelemből, higgadtságból inkább a szerkesztőknek kellett vizsgázni- ok, mert Ady a legparányibb vélt vagy valódi sérelmeire is heves kifakadásokkal reagált. Ismerte magát, nemegyszer vallotta meg, hogy sokat 0 NYÁRUTÓI GYORSFÉNYKÉP Telefunken és politiks „Mi változást kovácsolunk ki” — mondta Hans-Dietrich Genscher pártjának friedbergi gyűlésén, miután Ekkehard Gries, a párt tartományi elnöke (jobbra) megnyitotta a választási küzdelmet. (Telefotó AP — MTI) Megdöbbenéssel olvasták mindenütt a hírt, hogy az a név, amely évtizedek óta oly sok rádiót és magnót fémjelez, rossz fénybe került. Gyakorlatilag fizetésképtelen lett az NSZK második legnagyobb elektrotechnikai konszernje, a 100 esztendős és a leányvállalataival 130 ezer embert foglalkoztató AES- Telefunken. Vajon ebből a 130 ezerből a megindult szanálás után mennyinek lesz munkahelyé? Éppen emiatt fáj most a nyugatnémet kormány feje. Az ilyen óriás, patinás, világr hírű cég összeomlása már nem egy a sok csőd között. Nemzeti ügy. Bár senki nem állítja, hogy a Schmidt—Genscher kormány a felelős a dolgokért, mégsem jött jól neki politikai szempontból ez az újságok első oldalát elfoglaló, vastagbetűs címekkel közzétett csődeljárás. Tovább rontja a közhangulatot, amely egyébként sem túl barátságos mostanában, a kor- mányrudat tartó szociáldemokraták és kisebbik partnerük, a szabaddemokraták iránt. Ha ma választanának... Nyárutói gyorsfényképnek nevezhetjük azt a felmérést, amelyet legutóbb végeztek az NSZK-ban. Azt kutatták, milyen most a politikai1 hangulat? A különböző közvéleménykutató intézetek által ismertetett adatok alig térnek el egymástól. Ha összevetjük őket, a kép a következő: a jelenleg kormányzó koalíció, amely a parlamentben több mint egy évtizede jelentős többséget élvez — lecsúszott a listán. Há ma lenne választás, a szociáldemokraták mindössze 32 százalékot kapnának, a szabad- demokraták 8—10-et. Nagy ellenfelük, a jobboldal legalább 50-et és abszolút többséggel átvehetné a hatalmat. A környezetvédő zöldek 6—8 százalékkal bekerülnének immár a bonni parlamentbe is. Vajon tartós politikai átcsoportosításnak fagyunk tanúi, olyan jobbra tolódásnak, amely a kereszténydemokratákat segíti ismét nyeregbe, vagy reménykedhetnek még a szociáldemokraszenved asszonyos, hisztériás természete miatt. Hátrányos alkati adottságaival magyarázható gyakori deprimáltsága. 1908 első felében, amikorra sikerült remekül egyenesbe jönnie egészségileg, az anyagi okok miatti hazakényszerülése után, az ünneplés, a javuló jövedelem ellenére tele volt panasszal. Ezt írta Lédának: „Egy-két hétre kiszaladok Párizsba, mielőtt megbolondulnék, vagy megölném magam. Teljesen leromlott, őrült, beteg vagyok...” Júniusban valósággal kimenekült a francia fővárosba, amelyet az emberiség szeme- fényének nevezett, de a remélt kikapcsolódás semmit sem javított állapotán. Egyre jobban gyötörte a krónikus álmatlanság. Diósiék örülnek neki, de Léda sincs jól; manapság veszélyeztetett terhességnek neveznék állapotát. A férjétől várt gyermeket. Ügy döntött, hogy a nyár végén esedékes szülésre hazatér a nagyváradi otthonba. Ady tőle telhetőén gyengéd, figyelmes volt az asz- szonyhoz — közeli ismerői vallják, hogy szeszélyei és gőgössége ellenére meghatóan melegszívű tudott lenni. Most a ragaszkodás, az alkalmazkodás, a segítőkészség jellemezte magatartását: Lédát ő és Diósi féltő gonddal bocsátották hazai útjára. Ady augusztus végéig Párizsban maradt, majd szeptember elején visszatért Budapestre, Olaszországon, Velencén át. Amúgy is megviselt idegzetét ták? A közvéleménykutatáson kívül is sok jel vall arra, hogy az a többség, amely jó egy évtizedig a szociálliberá- lis kormányt támogatta és négy általános választáson hatalomra segítette, olvadóban van. Számos kiábrándul, szavazó és párttag elfordul tőle. Viszont a jobboldal arra törekszik, hogy egymaga túlszárnyalja versenytársait és abszolút többséget kapjon, vagy legalább magához édesgesse a szabaddemokratákat, így vehesse át a kormányt. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a világméretű válság és a honi problémák mélyülése megosztja a szociáldemokrata pártot. Csalódott híveinek egy része átpártol a „zöldeknek” és „alternatívoknak” nevezett új csoporthoz,, amelyeket lényegében baloldalinak tekinthetünk. Három nagy gond Marad végül még egy kérdés: miért ez a változás? Három nagy gond van, amelynek szorító kérdéseire nem tud megfelelő választ adni á jelenlegi kormány: 1. a gazdasági válság, benne a csődsorozattal, s a munkanélküliséggel; 2. a szociális juttatásokat korlátozó fegyverkezés; 3. az enyhülés sorsa. Tévedés ne essék, nem azért van hangulatváltozás, politikai átcsoportosulás, mert a jobboldal minderre válaszolni tud. Szó sincs róla. De az elbizonytalanodás — s ma ez jellemzi az egész nyugatnémet politikai tájat — az ő malmukra hajtja a vizet. S ha már egyszer felülkerekedhetnek, bármily gyorsan bekövetkeznék a választó tömegek kijózanodása, évekig tartana, amíg ismét érvényesíthetnék véleményüket. Változás, de milyen? A jelenlegi bizonytalanságban tehát — jószerével — elsősorban parlamenti-taktikai húzásokban bízhatunk, s itt a döntő szó a szabaddemokratáké lehet. Ök mind tisztábban látják, hogy súlyuk megnőhet, országosan a mérleg nyelvét játszhatják. s hogy egyáltalán nem mindegy, végül melyik oldalra állnak: maradnak-e a balon, vagy átpártolnak jobbra? A közelgő hesseni tartó» mányi választáson sok minden kiderül. Hans-Dietrich Genscher, a szabaddemokrata párt országos elnöke, a hesseni választási hadjáratot megnyitó beszédében egyelőre kétértelműen mondta: „mi változást kovácsolunk ki”. Arra persze nem válaszúit, hogy taktikai változásra gondol-e a baloldallal együtt, vagy stratégiai változásra a jobboldal ölén? Hessenben hamarosan kiderül. T. I. erős próbára tette t a Léda. miatti aggodalom. Indokolt volt az aggódás. Diósi Ödönné halott gyermeket hozott a világra családja nagyváradi házában. A harmincnyolc éves asszonyt, aki reménykedéssel készült az anyaság örömére, lelkileg súlyosan megviselte az eset. Lelki szenvedésében mindkét férfi példás támasznak bizonyult. Diósi Ödön nyomban hozzá utazott Párizsból, Ady pedig tőle teljesen szokatlan önfegyelemmel kétnaponként gyorsvonatozott Budapestről Nagyváradra, miközben egyéb kötelességeiben is helytállt. Léda hamarosan rendbejött fizikailag és kedélyállapota is sokat javult. Az anyai reményeit ért csapás vigaszaként páratlan jótéteményt kapott a sorstól. Alig gyógyult fel, máris ünnepre készülődhetett : 1908. szeptember 17-én került sor első alkalommal a nagyváradi városháza dísztermében a Holnap irodalmi kör nyilvános rendezvényére. Zsúfolásig megtelt a gyönyörű terem. Szem- és fültanúk emlékezése szerint soha nem tapasztalt emelkedettség, érzelmi feszültség lett úrrá a közönségen, amikor sorra megszólaltatták az előadók az Üj versek és a Vér és arany kötetéből Való, mát akkor klasz- szikusnak elismert költeményeket. Léda, az ihlető asszony ott ült a költő mellett az első sorban, egyszerű fekete ruhában. Egyetlen ékszere a mellére tűzött élő vörös rózsa volt. Mindkettőjüknek dicsőséget jelentett a közönség ovációja. A forró ünneplést boldogan, köszönettel, de szerény mértéktartással, fogadták. Nem volt démon sem a költő, sem a múzsa. Egymáshoz tartozó, a halhatatlanságban is együtt maradó emberek voltak. Ady Endre azzal toldotta meg Léda boldogságát, hogy együtt látogattak el Érmind- szentre, ahol állt ugyan a költő szülőháza, de mellette már felépült az új, rangosabb otthon, amelyben Ady is kényelmes búvóhelyhez jutott: hajszoltságában mindaddig, amíg meg nem nősült, ez az érmindszenti legényszoba volt végső menedéke. De most Léda szállásául szolgált az új, városi ízléssel berendezett szoba. Ennek is meg kellett történnie. Léda, aki fölismerte és világra segítette Adyban a zsenit, a bölcsőhely meglátogatását el nem mulaszthatta. Talán ez volt az “utolsó- szép idill kettőjük furcsa, szélsőségek közt hányódó kapcsolatában. (Folytatjuk)
