Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-28 / 201. szám

4 1982. augusztus 28. Kelet-Magyarország SIKERES LESZÁLLÁS A Szojuz T—5 visszatért a Földre Nobel-díjas tudósok a fegyver­kezés ellen A Nobel-díjas Szent-Györ- gyi Albert, Herbert Scoville, a CIA volt igazgatóhelyette­se, Paul C. Warnke, az Egye­sült Államok SALT-küldött- ség vezetője, valamint az amerikai tudományos élet számos világhíressége írta alá „az aggódó tudósok szö­vetsége” elnevezésű társadal­mi szervezet nyilatkozatát, amely az amerikai külpoliti­ka teljes felülvizsgálását kö­veteli a kormánytól. A nyilatkozatot az Egye­sült Államok tudományos akadémiájának 1422 tagja közül 530-an hagyták jóvá, kö?tük nem kevesebb, mint negyven Nobel-díjas. A felhívás szerint „az Egyesült Államoknak jelen­leg 9500 hadászati nukleáris fegyvere van, a Szovjetunió­nak 7000. Nagyjából egyenlő- ek a hadászati arzenálok. Az aláírók olyan új nemzetbiz­tonsági politika kidolgozásá­ra szólítják fel az Egyesült Államokat, amely „megaka­dályozza mindennemű nuk­leáris fegyver bevetését és drasztikusan csökkenti az emberiség létét fenyegető rombolóerőt”. • Az amerikai tudósok fel­Tegnap a délutáni órákban visszaérkezett a Földre Leo­néid Popov, Alekszandr Sze- rebrov és Szvetlána Szavic- kaja, akik augusztus 20. óta tartózkodtak a Szál jut—7 űrállomáson. A három űrha­jós a Szojuz T—5 szállító űr­hajóval tért vissza. Ezzel az űrhajóval jutott fel május közepén az űrállomás állan­dó személyzete, Anatolij Be- rezovoj és Valentyin Lebe- gyev. A „vendégeiket” a Szaljut—7-re eljuttató űrhajó, a Szojuz T—7 továbbra is az űrállomással összekapcsolva kering majd a Föld körül. Indulás előtt még befejez­ték a tudományos program­ban előírt utolsó kísérlete­ket, majd elhelyezték az űr­hajó csomagterében az egy­hetes zsúfolt program alatt összegyűlt vizsgálati anyago­kat. a kísérleti eredményeket tartalmazó tartályokat. Miután társaiktól búcsút vettek és elfoglalták helyü­ket a Szojuz T—5-ben, a szállító űrhajó a Föld körüli pálya egy megadott pontján levált az űrállomásról és a Szovjetunió előre meghatáro­zott térségében földet ért. Mitterrand Egyiptomba látogat Francois Mitterrand francia köztársasági elnök november­ben Egyiptomba látogat — jelentette be a párizsi látoga­tásáról a hét közepén haza­tért Butrosz Ghali, egyiptomi külügyi álíamminiszter. Ghali Párizsban mindenek­előtt áz ENSZ Biztonsági Ta­nácsa elé terjesztett közös francia—egyiptomi határozat­tervezet módosításáról és megvitatásának felújításáról tanácskozott Claude Cheys­sonnal, a francia diplomácia vezetőjével. A határozatter­vezet, amelynek a beiruti helyzettel foglalkozó részét az események túlhaladták, izra­eli—palesztin párbeszédet szorgalmaz a közel-keleti ren­dezés keretében. A külügyi államminiszter a francia fő­városban találkozott az újon­nan megválasztott libanoni elnök, Basir Gemajel szemé­lyes megbízottjával is. Willy Brandt pártja jövőjéről flzSPD-t szólítják a NATO-t, hogy je­lentse be szándékát az első atomcsapásról való lemondás elfogadására Európában, s ehelyett hagyományos erőit növelje a kontinensen. A Szovjetunió, mint ismeretes, az ENSZ-közgyűlés rendkí­vüli leszerelési ülésszakán a maga részéről elfogadta az első atomcsapásról való le­mondás elvét, a Reagan-kor- mány — az állítólagos euró­pai szovjet fölényre hivat­kozva — elutasította azt. A nyilatkozat követeli az előre­tolt állomásoztatású nukleá­ris fegyverek kivonását is Európából. „Az Egyesült Ál­lamoknak be kell jelentenie szándékát, hogy az első csa­pásról való lemondást világ- viszonylatban is elfogadja” — folytatódik az amerikai tudósok nyilatkozata. Az alá­írók a továbbiakban követe­lik: Washington nyilvánítsa ki készségét „a hadászati kiszáríthatják Nem lehet kizárni, hogy a Német Szociáldemokrata Párt ellenfelei és a nyugatnémet politikai élet opportunis- tái kiszorítják az SPD-t a ha­talomból — állapította meg Willy Brandt, a párt elnöke, a „Sozialdemokrat-magazin” legújabb számában megje­lent cikkében. Az SPD azonban mindent megtesz az 1984-ig szóló meg­bízatásának teljesítése érde­kében, s szükség esetén szem­benéz azzal a helyzettel is, ha manipulációval mégis megfosztanák a kormányban való részvételtől — szögezte le a szociáldemokrata párt elnöke. a hatalomból Cikkében Brandt határozot­tan visszautasította a szabad- demokrata párt elnöke, Hans- Dietrich Genscher által köve­telt „fordulatot”, „új politikai többség megteremtését az NSZK-ban”, és, az új konzer­vatív hullámmal szembeni határozott harcra szólította fel az SPD tagságát. Ennek jegyében az SPD-nek még következtesebben kell meg­valósítania müncheni kong­resszusának határozatait, küzdenie kell a munkanélkü­liség megszüntetéséért és a szociális biztonság megőrzé­séért, még azokon a területe­ken is, ahol nem számíthat az FDP támogatására. holnap f/T Ady Endre CICDC élettörténete fegyverek építésének azon­nali kétoldalú befagyasztásá­ra, az új hadászati rakéták repülés közben való kipróbá­lásának befagyasztására, az összes nukleáris kísérleti robbantást betiltó szerződés megtárgyalásának felújításá­ra”. Az utóbbi tárgyalások folytatását az amerikai kor­mány egy hónappal ezelőtt megtagadta. _________ Csödrekord az USD-ban Fél évszázada nem jelentet­tek be egy hét alatt annyi csődöt az amerikai vállalatok, mint az elmúlt héten — álla­pítja meg egy amerikai hi­telügynökség jelentése. Esze­rint 572-vel szaporodott a csődbe menet amerikai cégek száma augusztus 12—19 kö­zött és ezzel megdőlt az 548- as „heti csődrekord”. Az idén a múlt hét végéig 15 133 üzleti vállalkozás zár­ta be kapuit az USA-ban, 44 százalékkal több mint az el­múlt év azonos időszakában. Eddig 1961 volt a legrosszabb esztendeje az amerikai válla­latoknak: akkor egy év alatt valamivel több mint 17 ezer cég tűnt el az üzleti életből. 22. Még a maga megszokott tempójához képest is felgyor­sultak az események Ady Endre életében 1908 első fe­lében. Nagyrészt , épp az ő költői előretörésére alapozva megnövekedett egy modern, radikális, irodalmi kulturá­lis folyóirat indításának esé­lye. Fenyő Miksa és Osvát Ernő a Figyelő kezdeti ta­pasztalataiból kiindulva út­jára bocsátotta a Nyugatot. A szerkesztői gárda harmadik tagjaként kiemelten kell be­szélni Ignotus Pálról. Mert lehet, hogy a Nyugat indítá­sában, konszolidálásában a fő érdem Fenyő Miksáé és Osvát Ernőé, de ennél is biz­tosabb, hogy emberként, köl­tőként a legtöbbet Ignotus- nak köszönhetett Ady Endre. Ez a végtelenül türelmes, a békés magatartáshoz rendü­letlenül ragaszkodó Ignotus sokszor védelmezte meg a szerkesztőségben a valóban szeszélyes, sokszor dölyfös Ady érdekeit — de minde­nekelőtt a magyar haladó irodalom érdekeit. Bölöni, Hatvány, Révész mellett Ig- notusra számíthatott legin­kább a nehéz természetű köl­tő. Magától értetődő, hogy az új folyóiratnak főmunkatár­sa lett Ady Endre, hiszen nélküle aligha lett volna ér­demes elkezdeni az egész vál­lalkozást. Olyannyira azonos fogalom lett Ady és a Nyu­gat, hogy haláláig ő fémjelez­te a folyóiratot. Mint majd látni fogjuk, kapcsolata a Nyugattal cseppet sem volt idillikus. Miközben vívta gi­gászi harcát a világnézeti, po­litikai, társadalmi porondon, gyakran civakodott szerkesz­tőivel is. Tegyük hozzá: türelemből, higgadtságból inkább a szer­kesztőknek kellett vizsgázni- ok, mert Ady a legparányibb vélt vagy valódi sérelmeire is heves kifakadásokkal reagált. Ismerte magát, nemegyszer vallotta meg, hogy sokat 0 NYÁRUTÓI GYORSFÉNYKÉP Telefunken és politiks „Mi változást kovácsolunk ki” — mondta Hans-Dietrich Genscher pártjának friedbergi gyűlésén, miután Ekkehard Gries, a párt tartományi elnöke (jobbra) megnyitotta a vá­lasztási küzdelmet. (Telefotó AP — MTI) Megdöbbenéssel olvasták mindenütt a hírt, hogy az a név, amely évtizedek óta oly sok rádiót és magnót fémje­lez, rossz fénybe került. Gya­korlatilag fizetésképtelen lett az NSZK második legna­gyobb elektrotechnikai kon­szernje, a 100 esztendős és a leányvállalataival 130 ezer embert foglalkoztató AES- Telefunken. Vajon ebből a 130 ezerből a megindult sza­nálás után mennyinek lesz munkahelyé? Éppen emiatt fáj most a nyugatnémet kormány feje. Az ilyen óriás, patinás, világr hírű cég összeomlása már nem egy a sok csőd között. Nemzeti ügy. Bár senki nem állítja, hogy a Schmidt—Gen­scher kormány a felelős a dolgokért, mégsem jött jól neki politikai szempontból ez az újságok első oldalát elfog­laló, vastagbetűs címekkel közzétett csődeljárás. To­vább rontja a közhangulatot, amely egyébként sem túl ba­rátságos mostanában, a kor- mányrudat tartó szociálde­mokraták és kisebbik part­nerük, a szabaddemokraták iránt. Ha ma választanának... Nyárutói gyorsfényképnek nevezhetjük azt a felmérést, amelyet legutóbb végeztek az NSZK-ban. Azt kutatták, milyen most a politikai1 han­gulat? A különböző közvéle­ménykutató intézetek által ismertetett adatok alig tér­nek el egymástól. Ha össze­vetjük őket, a kép a követ­kező: a jelenleg kormányzó koalíció, amely a parlament­ben több mint egy évtizede jelentős többséget élvez — lecsúszott a listán. Há ma lenne választás, a szociálde­mokraták mindössze 32 szá­zalékot kapnának, a szabad- demokraták 8—10-et. Nagy ellenfelük, a jobboldal lega­lább 50-et és abszolút több­séggel átvehetné a hatalmat. A környezetvédő zöldek 6—8 százalékkal bekerülnének im­már a bonni parlamentbe is. Vajon tartós politikai át­csoportosításnak fagyunk tanúi, olyan jobbra tolódás­nak, amely a keresztényde­mokratákat segíti ismét nye­regbe, vagy reménykedhet­nek még a szociáldemokra­szenved asszonyos, hisztériás természete miatt. Hátrányos alkati adottsá­gaival magyarázható gyakori deprimáltsága. 1908 első felé­ben, amikorra sikerült reme­kül egyenesbe jönnie egész­ségileg, az anyagi okok miat­ti hazakényszerülése után, az ünneplés, a javuló jövedelem ellenére tele volt panasszal. Ezt írta Lédának: „Egy-két hétre kiszaladok Párizsba, mielőtt megbolondulnék, vagy megölném magam. Tel­jesen leromlott, őrült, beteg vagyok...” Júniusban valósággal kime­nekült a francia fővárosba, amelyet az emberiség szeme- fényének nevezett, de a re­mélt kikapcsolódás semmit sem javított állapotán. Egy­re jobban gyötörte a krónikus álmatlanság. Diósiék örülnek neki, de Léda sincs jól; ma­napság veszélyeztetett terhes­ségnek neveznék állapotát. A férjétől várt gyermeket. Ügy döntött, hogy a nyár végén esedékes szülésre hazatér a nagyváradi otthonba. Ady tőle telhetőén gyen­géd, figyelmes volt az asz- szonyhoz — közeli ismerői vallják, hogy szeszélyei és gőgössége ellenére megható­an melegszívű tudott lenni. Most a ragaszkodás, az alkal­mazkodás, a segítőkészség jellemezte magatartását: Lé­dát ő és Diósi féltő gonddal bocsátották hazai útjára. Ady augusztus végéig Párizsban maradt, majd szeptember ele­jén visszatért Budapestre, Olaszországon, Velencén át. Amúgy is megviselt idegzetét ták? A közvéleménykutatá­son kívül is sok jel vall arra, hogy az a többség, amely jó egy évtizedig a szociálliberá- lis kormányt támogatta és négy általános választáson hatalomra segítette, olvadó­ban van. Számos kiábrándul, szavazó és párttag elfordul tőle. Viszont a jobboldal ar­ra törekszik, hogy egymaga túlszárnyalja versenytársait és abszolút többséget kap­jon, vagy legalább magához édesgesse a szabaddemokra­tákat, így vehesse át a kor­mányt. Tovább bonyolítja a hely­zetet, hogy a világméretű válság és a honi problémák mélyülése megosztja a szoci­áldemokrata pártot. Csaló­dott híveinek egy része át­pártol a „zöldeknek” és „al­ternatívoknak” nevezett új csoporthoz,, amelyeket lénye­gében baloldalinak tekinthe­tünk. Három nagy gond Marad végül még egy kér­dés: miért ez a változás? Há­rom nagy gond van, amely­nek szorító kérdéseire nem tud megfelelő választ adni á jelenlegi kormány: 1. a gaz­dasági válság, benne a csőd­sorozattal, s a munkanélkü­liséggel; 2. a szociális jutta­tásokat korlátozó fegyverke­zés; 3. az enyhülés sorsa. Té­vedés ne essék, nem azért van hangulatváltozás, politi­kai átcsoportosulás, mert a jobboldal minderre válaszol­ni tud. Szó sincs róla. De az elbizonytalanodás — s ma ez jellemzi az egész nyugatné­met politikai tájat — az ő malmukra hajtja a vizet. S ha már egyszer felülkereked­hetnek, bármily gyorsan be­következnék a választó tö­megek kijózanodása, évekig tartana, amíg ismét érvénye­síthetnék véleményüket. Változás, de milyen? A jelenlegi bizonytalanság­ban tehát — jószerével — el­sősorban parlamenti-takti­kai húzásokban bízhatunk, s itt a döntő szó a szabadde­mokratáké lehet. Ök mind tisztábban látják, hogy sú­lyuk megnőhet, országosan a mérleg nyelvét játszhatják. s hogy egyáltalán nem min­degy, végül melyik oldalra állnak: maradnak-e a balon, vagy átpártolnak jobbra? A közelgő hesseni tartó» mányi választáson sok min­den kiderül. Hans-Dietrich Genscher, a szabaddemokra­ta párt országos elnöke, a hesseni választási hadjáratot megnyitó beszédében egye­lőre kétértelműen mondta: „mi változást kovácsolunk ki”. Arra persze nem vála­szúit, hogy taktikai változás­ra gondol-e a baloldallal együtt, vagy stratégiai válto­zásra a jobboldal ölén? Hessenben hamarosan ki­derül. T. I. erős próbára tette t a Léda. miatti aggodalom. Indokolt volt az aggódás. Diósi Ödönné halott gyerme­ket hozott a világra családja nagyváradi házában. A har­mincnyolc éves asszonyt, aki reménykedéssel készült az anyaság örömére, lelkileg súlyosan megviselte az eset. Lelki szenvedésében mindkét férfi példás támasznak bizo­nyult. Diósi Ödön nyomban hozzá utazott Párizsból, Ady pedig tőle teljesen szokatlan önfe­gyelemmel kétnaponként gyorsvonatozott Budapestről Nagyváradra, miközben egyéb kötelességeiben is helytállt. Léda hamarosan rendbejött fizikailag és kedélyállapota is sokat javult. Az anyai re­ményeit ért csapás vigasza­ként páratlan jótéteményt kapott a sorstól. Alig gyó­gyult fel, máris ünnepre ké­szülődhetett : 1908. szeptem­ber 17-én került sor első al­kalommal a nagyváradi vá­rosháza dísztermében a Hol­nap irodalmi kör nyilvános rendezvényére. Zsúfolásig megtelt a gyönyörű terem. Szem- és fültanúk emlékezé­se szerint soha nem tapasz­talt emelkedettség, érzelmi feszültség lett úrrá a közön­ségen, amikor sorra megszó­laltatták az előadók az Üj versek és a Vér és arany kö­tetéből Való, mát akkor klasz- szikusnak elismert költemé­nyeket. Léda, az ihlető asszony ott ült a költő mellett az első sorban, egyszerű fekete ruhá­ban. Egyetlen ékszere a mel­lére tűzött élő vörös rózsa volt. Mindkettőjüknek dicső­séget jelentett a közönség ovációja. A forró ünneplést boldogan, köszönettel, de sze­rény mértéktartással, fogad­ták. Nem volt démon sem a költő, sem a múzsa. Egymás­hoz tartozó, a halhatatlan­ságban is együtt maradó em­berek voltak. Ady Endre azzal toldotta meg Léda boldogságát, hogy együtt látogattak el Érmind- szentre, ahol állt ugyan a költő szülőháza, de mellette már felépült az új, rangosabb otthon, amelyben Ady is ké­nyelmes búvóhelyhez jutott: hajszoltságában mindaddig, amíg meg nem nősült, ez az érmindszenti legényszoba volt végső menedéke. De most Léda szállásául szolgált az új, városi ízléssel berendezett szoba. Ennek is meg kellett történnie. Léda, aki fölismerte és világra segí­tette Adyban a zsenit, a böl­csőhely meglátogatását el nem mulaszthatta. Talán ez volt az “utolsó- szép idill ket­tőjük furcsa, szélsőségek közt hányódó kapcsolatában. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents