Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-04 / 181. szám
1982. augusztus 4. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETLÁPOK Á beleszólás joga K érdem a tanácselnököt: és ahhoz mit szólna, ha egy szép napon a tanácsülésre bemenne két-három állampolgár, helyet foglalna, s végighallgatná, miről is folyik a szó. — örülnék neki — mondta Fehérgyarmaton Szabó Endre. S ahhoz mit szólna, ha valamelyikük szót kéme? — Természetesen megadnánk, s annak is örülnénk — tette hozzá. Miért is ne? Hiszen a tanácsokról szóló törvény s az alkotmány egyaránt lehetővé teszi ezt. Hogy miért nem élnek vele az emberek? Feltehetően, mert nem is tudják, hogy van ilyen joguk. Az sem kizárt, hogy a tanácsülések meghirdetése sem kellően széles körű, s a legtöbben csak azt tudják meg, hogy már meg is tartották. Hogy miért kellett ezt a kérdést feltenni? Nos, jó okom volt rá. Sokan, mondhatni nagyon sokan vannak, akik egy-egy tanácsi döntés, határozat után meglehetősen értelenül nyilatkoznak. Mi több, vannak, akik jó javaslatokat is elmondanak utólag. Jó néhány állampolgár, aki ugyan nincs a választottak között, szakterületéről, lakóterületéről, általában általa jól ismert témákról okos mondandókat tartogat a tarsolyában. És ha ezek benne maradnak az emberben, akkor némileg romlik a közérzet. Jó, mondhatja erre valaki, tucatnyi fórum van, ahol az emberek előadhatják gondolataikat, javaslataikat. A közérdekű kérdések előtt nyitva a népfront megannyi bizottsága, a lakóterületek tucatnyi tanácskozási alkalma. Miért kell akkor ajánl- gatni a tanácsi testület ülését? Nos, szó sincsen arról, hogy most mindenki minden ügyével rohanja le a testület ülését. De számtalan olyan horderejű kérdés van, mely a rövidebb utat követeli meg, s jobb, ha olyan testület előtt hangzik el, amely ezzel érdemben tud foglalkozni vagy éppen arra választ kínálni. Különben is: az állampolgárok jogáról van szó, s az, hogy kinek mi a fontos, azt ugyancsak nehéz körülhatárolni. A beleszólás lehetősége és joga nem kis dolog. Hozzátenném még azt is: az ellenőrzésé sem. Márpedig az állampolgárnak nem lehet közömbös, hogy az általa küldöttek miként foglalkoznak a nagy és a kis ügyekkel, miként képviselik az érdekeket, mennyire felelősök vagy éppen kritikusok. Jószerével a rádió és a televízió jóvoltából még az országgyűlési munka is a nyilvánosság előtt zajlik, ki-ki láthatja, hogy vezető és választott hogyan foglal állást. Ez a nyilvánosság adott elvben, de bizony nagyon ritka eset, hogy valaki ezzel él. Köztudott, hogy egy-egy város, község fejlődése, alakulása bonyolult kérdések egész szövevényét szüli. Gyakorta hiányos vagy éppen téves információk terjednek, holott a testületek egyértelműen állást foglalnak. Ha valaki a tanácskozás, a vita, a testület összetett munkájának ismeretében lesz hírvivő és hírterjesztő, bizonyára még teljesebb kép állna a városlakók, a községi emberek előtt. Tudom, most azt mondja valaki: ez a tanácstag dolga. Tájékoztasson ő. Ö is — mondhatjuk, de nem rossz az sem, ha az érdeklődő és felelős állampolgár segítője a beszámolókon. Adalék ez is szélesedő demokratizmusunkhoz, a bővülő felelősségvállaláshoz. Tanácsaink népképviseleti szervek. Üléseikre nemcsak a választottak, de a választók is hivatalosak. Az alkalommal élni nem egyszerűen lehetőség, mondhatnók kötelességnek is. B. t.. Téren játszótér olyan, amilyennek lennie kell. Van hinta, mászóka, van fa és bokor, sőt még egy kimustrált repülőgép is szerénykedik a sarokban. A vasárnap is olyan, amilyennek lennie kell. Nyár van. Vakációs, igazi nyár. Még a hőség is alábbhagy a koraesti szürkülettel. A padok kényelmesek, a homokozóban friss a homok, a libikókáról nem hiányzik az ülés, mászókáról nem kopott le a festék, a hintáról se fogyottr el a lánc. A tér körül lakótelep. Emberek ülnek a házak előtt, mint hajdan a falunkban a lócán, eleven cáfolataként minden elidegenedésnek. Kempingnad- rágos férfikülönítmény rajong egy formás nyugatnémet rendszámú kocsi körül. Onnan tizenöt méternyire fürdőruhás asszonyka marad magára a Trabant mosásával. Minden olyan hát, amilyennek lennie kell. Kivéve az előbb megdicsért játszóteret. Magam sem értem, hogy mi hiányzik, de aztán rájövök, hogy a játékokról hiányzik a gyerek. Családok sétálnak vasárnaphoz öltözötten. Tízéves legényke rohanná meg a repülőgépet, de sikolt a mama: — Zsoltika ... a ruhád... Repdeső falat-szoknyájú kicsi leány mászna az üres homokozóba, de jaj a fehér térdzokni előbbrevaló a gyermekörömnél és tilt már éles anyai szoprán. Ha nincs labda, gömbölyű kavicsba rúgni is jó. Gurul a kavics, de dörren az atyai basszus és tilt a parancs: — Krisztián... a cipőd ... Szép lakcipője van Krisztiánnak, de én elszomorodni látom magam körül a játszóteret. Szomorúbb a szomorúfűz, a sok tiltástól remegőbb a rezgő nyár. Nézem a gyerekeket. Hallok egy alkut. Fagyiért menne még a család, de két gyerek is tiltakozik: — Jaj inya, akkor nem érjük el a tévéfilmet... A játszótér különben olyan, amilyennek lennie kell. A nyár és a vasárnap is olyan. Mi a baj? Az, hogy mi, fehér harisnyákat gyermeklábra húzó, felnőttek kis hívságaink öröméért eltékozoljuk az együtt játszásra való ünnepeket. Bartha Gábor A ARATÁS VIBRÁLÓ HŐSÉGBEN Véletlen, hogy az aratásban úgy haladtam, mint a rák; visszafelé, összetalálkoztunk Egri Zoltán növényvédő szakmérnökkel, beszélgettünk hát a technológiai sor záró részéről, a műtrágyázásról és a talaj munkáról. A fiatal szakember néhány mondattal is hű képet adott arról a serénykedésről, ahogyan a tarlót megdolgozzák. — Ha már a szalmát letakarították, mi ott vagyunk. Egy Rába végzi a tarlóhántást, talajlezárást, egy menetben. Ez fontos azért, hogy a talaj kiszáradását megakadályozzuk, másrészt előkészítjük a táblát a jövő évi termeléshez. A műtrágya szórását az IFA végzi. Attól függően, mit vetnek majd a táblába, 90—120 kilogramm vegyes műtrágyát szórunk ki. Három műszak Amit a szakmérnök mondott, sok szempontból fontos. Jelzi, hogy a betakarítás nem ér véget a bálázással, A szárító éjjel-nappal üzemel. Három műszakban 720 —750 mázsa magot tisztítanak, zsákolnak. Ehhez a munkához a kombájnoktól folyamatosan érkezik a szem. Hogy honnan, elindulunk felderíteni. Megint csak a véletlen, hogy nem a kom- bájnosokat, a szalmabálázókat találjuk meg először. A tarló fölött, ahol a bálázók haladnak, 32—35 fokos hőség vibrál. A lajt körül — a lajt- ban ivóvíz van — pihenőt tart néhány ember. ök mondják. — Haladunk, de nem elég gyorsan. Több pótkocsira lenne szükség. Beszélgetünk még sok mindenről, de a lényeg, hogy jó az idő. Hétágra süt a nap és bár fullasztó a hőség, izzad az ember, ez a kisebbik baj. Nagyobb gond fenne, ha eső esne, ha a termény, a búza betakarítása úgy haladna, mint nyolcvanban, vagy más csapadékos esztendőkben. Végre látjuk a hat kombájnt és találkozunk a szakvezetőkkel. Mán Gyula igazgatóhelyettes úgy formálja a szavakat, mintha egy korábban félbe maradt beszélgetésünket folytatná. — Mondtam, hogy jó a termés. A munkával is jól haladunk. Most aztán igazán nem lehet panaszunk semmire. Egy korty víz... (Jávor László felvétele) jelez, megtelt a tartály. Amíg megérkezik a pótkocsis teherautó, a régi, jól ismert arató nem tétlenkedik. Kilép a vezétőfülkéből és olajozza a kombájn forgórészeit. Mondom is a köröttem lévőknek. — Példás szorgalom. — Érdeke — válaszol Bagoly István, központi agronó- mus, az aratás felelőse. Erre az „érdekre” magyarázatot is kapok. — A kombájnosok teljesítményre dolgoznak. Egy- egy kombájnos 250 mázsa búza betakarításáig mázsánként egy forint harminc fillért kap, ezen felül egy forint ötven fillér a prémium. — És mennyi egy kombájn teljesítménye? — Tegnap gépenként kijött a 40 mázsa átlag. Ezt minden napra számíthatjuk. Nem számítjuk, csak én, hogy tegnap a prémium meg az alap, nem lehetett kevesebb 800 forintnál. Persze, nem hiszem, hogy csak a pénz hajtja az embereket. Régtől tudom, hogy van a kombájnosokban annyi szakmai önérzet, miszerint megmutatják, mire képesek. Elismerés Szóval aratunk. Illetve arattunk a balkányi határban, hiszen mire az írás megjelenik, már esszük az új kenyeret, amit abból a martonvásári búzának a lisztjéből sütöttek, amelynek a betakarítását láttuk. Jó a kenyér. Még jobb, hogy a kenyérnekvaló bőven termett. Dicséret érte a szántóvetőnek, a kombájnosnak és mindazoknak, akiknek mindennapi kenyerünkhöz köze van. Seres Ernő Elindultak Móricz nyomában Lehet több a borítékban ? Mozgóboltok A KÖZELMÚLTBAN a népfront megyei elnöksége is foglalkozott a kis települések és tanyák ellátásával. Szabolcs-Szatmárban 111 társközségben — apró faluban — él a lakosság 17,2 százaléka, mintegy százezer ember. A kis falvakon kívül a megyében 747 tanyai jellegű települést is számontartanak, ahol 36 ezer ember él. Legnagyobb gond az alapellátás e kis településeken. Sok az egyszemélyes bolt, ahol nehéz megoldani a helyettesítést. A nyíregyházi Afész vezetői a jövőben mozgóboltokkal, buszok beállításával igyekeznek javítani a megyeszékhely környékén lakók kereskedelmi ellátását. Mint az igazgatóság elnöke elmondta, jóllehet ez mindenütt ráfizetéses kereskedelmi forma, mégis rugalmas megoldásnak ígérkezik, hogy a nagyobb településektől távol lakók beszerezhessék a legfontosabb napi közszükségleti cikkeket. Természetesen ez nem pótolhatja a kis boltokat, melyek alapterülete a társközségekben és tanyákon az utóbbi öt évben 890 négyzetméterrel gyarapodott, de még mindig kevésnek bizonyul. A javító szolgáltatás egyik gondja, amire a társadalmi szervek is felhívták a kereskedelem irányítóinak figyelmét; többen nem azért váltanak ipart, működési engedélyt a kis községekben, hogy ott végezzék munkájukat, hanem csupán a „cégtáblájuk” van a kis településen, a valóságban a nagyobb községben élnek és dolgoznak. Különösen kevés az apró falvakban, a tanyavi- lágban a cipész, fo'drász, lakáskarbantartó, rádió-, tévészerelő, vegytisztító. Az UTÖBBI ÉVEKBEN mind több gyermek járhat óvodába a kis községekben; ötszáz óvodai helyet létesítettek a helyi tanácsok az utóbbi öt évben, de még így is 35 kis községben nincs óvoda. A társadalmi szervek részletes javaslatokat dolgoztak ki ajánlásként a kis települések alapellátásának további javítására. p. eNincs pergés Mit lehet erre válaszolni? Nézzük inkább a főagronó- must, Kuritár Jánost. Ügy jár-kel a tarlóban, mintha keresne valamit. Ahogy megtér, rákérdezek; talált valamit? — Nem, semmit. Nincs pergés. — Elégedett mosoly»- lyal az arcán visszakérdez. — Mit szól hozzá? — Szép — mondom —, de hol tart a búza aratása? A többi már olyan, mint egy jelentés. A 460 hektár búzából július 22-ig 220 hektárt a kombájnok megemésztettek. Ha így halad a munka, augusztus egyre a búzaaratásnak csak az emléke marad. — Na és a termés ? — Ez a tábla — a 7/D — hektáronként legalább 60 mázsát adott. Tizennégy hektár. Az egész terület átlagtermése 45 mázsa felett lesz. Ebben most már biztos, hogy nem csalódunk ... Közben, amíg mi beszélgetünk, a kombájnok átkelnek a fasoron. Bár a nap már delelőn van, nem pihennek. Még nem érkezett meg az ebéd. Különben is minden perc drága és minden perc pénz. Ennek szemléltető tanújelét is látom: Magyar Mihály kombájnja Rekordot értek el az idén az Igaz ez a szép elnevezésű vetélkedősorozat szervezői : megyénk üzemeiből négyszáznál több brigád több ezer tagja jelentkezett a kulturális versenyre. Egyre több kis kollektíva látja meg a vetélkedőben azt a lehetőséget, hogy kulturális vállalásaik teljesítéséhez kapnak jó segítséget, egyben ösztönzést az önművelés korszerű szokásainak kialakításához. A megyét járva, sok üzemben hallottuk a vetélkedő visszhangját — néhány apróbb kifogástól eltekintve, többnyire dicséretet. Mint például az Érdért Vállalat vásá- rosnaményi faforgácslapgyárában. A tizenöt tagú Irinyi brigádot most már nyugodtan lehetne vetélkedőbrigádnak is nevezni, hiszen alig van olyan verseny, amelyre be ne neveznének. Vezetőjük, Túrái Zsigmondné számlázó, szívesen emlékezik a korábbi sikerekre. Feldolgozták például a névadó élettörténetét, elindultak Móricz nyomába, kidolgoztak egy munkahelyi témát arról, mi módon lehet több a borítékban az újítások, a jobb munka- szervezés révén. Talán a legemlékezetesebb egy pályázat volt: Ki a boldog? címmel. — Egyik munkatársunkat mutattuk be, akinek sokáig nem lehetett gyereke, — meséli Turainé —, majd az élet legnagyobb ajándékaként megszületett a kisfia. Az ő boldogságáról szólt a sikeres pályamunka. Azt szerettük volna bizonyítani, hogy lám, nem csupán a szigorú számok, a százalék, a vázlatpontok, vagy a mozijegyek jellemzik a közösség tagjainak egymáshoz tartozását. Az üzemi vetélkedők „mindenese”, aki mindenről tud, mindenkit mozgósít, szervez, Rákóczi Ferencné munka ver - seny-felelős. Lelkes, agilis, olyan egyéniség, aki képes magával ragadni munkatársait, meggyőzni másokat. Hozzá szaladnak a versenyre készülők, ha egy könyv hiányzik, ha közös kirándulást szeretnének. — Sokszor segít a jó diplomáciai érzék — magyarázza, — de van, amikor én sem tudok segíteni. Például olyan könyveket is ajánlanak a vetélkedő szervezői, melyeket sem boltban, sem könyvtárban nem lehet megszerezni, vagy ha van egy példány, azon Naményban 21 brigádnak kellene osztozni. Apró bosszúságok ezek, de nagyobb körültekintéssel el lehetne kerülni. Most először vesz részt az Igaz ez a szép vetélkedőben a kazánháziak 11 tagú Esze Tamás brigádja. Géplakatosok, gépszerelők, karbantartók, kazánkezelők bújják a könyveket a műszak után, ami olykor bizony 12 órát is kitesz. így aztán szükség van a „póttagokra” is, a felkészülés idején — segít a feleség, az iskolás gyerek. Szobota János víz-gáz szerelő, a brigádvezető nem titkolt büszkeséggel számol be arról, hogy hamarosan éppen az ő brigádjuk kezdeményez majd újabb vetélkedőt a gyár kapuin belül, a világbajnokságok és az olimpiák történetéből. Közben szóba kerül; milyen értéke, rangja van a brigádtagok körében a művelődésnek. Megemlíti a brigádvezető a szakmai tanfolyamok hasznát. — Most például finn gépsor, meg nyugatnémet szivattyú, amihez érteni kell. S a jövőbe nem lehet látni, vajon holnap milyen gépeken dolgozunk. És a korszerű műveltséghez ma már nemcsak ennyi tartozik, hanem például az is, hogy illik ismerni Kodály és Bartók jelentőségét. Mi tagadás, jó volt ezt ott, a forgácslapgyár kazánházában, a nyári forróságban, egy cigarettaszünetben a brigádvezetőtől hallani. Baraksó Erzsébet Jó bú adott
