Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-04 / 181. szám
Kelet-Magyarország 1982. augusztus 4. Napi külpolitikai kommentár Tervek a páncélszekrényben D rámai fejlemények után végre ismét megállapodás jött létre Zimbabwében, a 15 éves fehértelepes uralmat követően 1980 tavaszán függetlenné vált egykori brit gyarmaton. A békés kibontakozást illetően mégis alapos okunk van a kétkedésre. A megállapodás ugyanis a két egykori harcostárs, egyszersmind rivális: Robert Mugabe kormányfő ' és Joshua Nkomo ex-miniszter között született, s ez azt jelenti, hogy viszonylagos értékű. A két politikus együttműködésének története meglehetősen viharos, viszályokkal tarkított, s ha oly sok látványos szakítás után néha mégis egy asztalhoz ülnek, az elsősorban politikai meggondolásokkal magyarázható. A közvetlen előzmények: „ismeretlen” támadók túszul ejtenek hat nyugati turistát, s életük fejében a politikai foglyok — történetesen mind Nkomo emberei — szabadon bocsátását követelik. Ugyancsak „ismeretlen” tettesek a földön felrobbantják a zimbabwei légierő egynegyedét. Azokat a gépeket pusztítják el, amelyeket néhány hónapja Mugabe hadserege használt Nkomo fegyveres gerillái táborának szétbombázá- sára. Ezt megelőzően száguldó gépkocsiból — talán felesleges leírni — „ismeretlen tettesek” nyitnak tüzet Mugabe rezidenciájára. Nem csoda, hogy a miniszterelnök Nkomo kezét sejti a történtek mögött. Az idei év elején, amikor a biztonsági erők szabályos fegyverraktárakra bukkantak Nkomo híveinek farmjain, Mugabe azzal vádolta egykori harcostársát, hogy hatalomátvételt készít elő. Többeket letartóztattak, maga Nkomo azonban szabadlábon maradt. Nyilvánvalóan azért, mert a miniszterelnök nem akarta túlságosan felizgatni a Nko- mót követő ndebele népcsoport tagjait, akik amúgy is a Mugabe mögött álló shonák (az ország lakosságának háromnegyede) előnyét vélik mindenben felfedezni. Mugabe tudja, hogy a függetlenség harmadik évében, amikor sokasodnak a gazdasági bajok, óvatosabbá váltak a külföldi befektetők, és mind erősebben érezhető a szomszédos Dél-afrikai Köztársaság gazdasági nyomása, semmit sem oldana meg az országban kirobbanó törzsi háború. E zzel bizonyára Nkomo is tisztában van. Nem valószínű, hogy erős lapok hiányában hazárdjátékba fogna Mugabe ellen. A legutóbbi fejlemények éppen azért látszanak rendkívül veszélyesnek, mert arra utalnak, hogy a dolgok irányítása kezd kicsúszni a pártvezetők kezéből. Lehet, hogy az önkényes akciók mögött Nkomo hívei állnak, de aligha ő adott rájuk utasítást. S ami még rosszabb, valószínűleg meg sem tudná fékezni őket Az akcióterv tartalma, amelyben hétfőn Mugabe és Nkomo megállapodott, még nem ismert. De ha nyilvánosságra hozzák majd, az sem fedheti el a valóságot. Azt, hogy még legalább két titkos akcióterv létezik Zimbabwében. Az egyik Nkomo, a másik Mugabe páncélszekrényében. Kürti Gábor (Folytatás az 1. oldalról) PFSZ ragaszkodik az előzetes izraeli visszavonuláshoz. A palesztin harcosokat és vezetőiket közvetlenül Szíriába, Jordániába, Irakba és Egyiptomba szállítanák. Szórványos összecsapások voltak kedden az izraeli csapatok által körülzárt Nyu- gat-Beirut környékén, miközben folyik az izraeli állások megerősítése, az ostromgyűrű szorosabbra zárása. A PFSZ ellen javaslattal válaszolt Philip Habib amerikai megbízott új rendezési tervére — közölte a francia hírügynökség tudósítójával egy magát megnevezni nem kívánó, de a tárgyalásokon részt vevő libanoni személyiség. Határozottan elutasította viszont Habib legújabb elképzeléseit két libanoni személyiség. Valid Dzsumblatt, a libanoni baloldal vezetője, valamint Szaeb Szalam volt miniszterelnök, aki Arafat és Habib között közvetít, egyaránt úgy nyilatkozott: továbbra sem látnak kielégítő biztosítékot arra, hogy az izraeliek nem támadják meg a palesztinokat, ha egységeik — még a nemzetközi erők bevonulása előtt — megkezdenék a kivonulást Nyugat- Beirutból. A PFSZ szóvivője megerősítette szervezete készségét arra, hogy kivonuljon Bejrutból, de újból leszögezte, előbb meg kell érkezniük a nemzetközi erőknek, hogy az ő felügyeletük alatt történjék a kivonulás. Folytatódtak a harci cselekmények az iraki—iráni határtérségben. Képünkön: teherautókkal és dzsipekkel szállítják a front felé az iráni katonákat. (Kelet-Magyarország telefotó) 2. A viszonylagos jómód keveseknek adatott meg. Közéjük tartozott az Ady-család. Ér- mindszenten se vasút, se posta. Köves út nem vezetett a faluba, Zilah, a megyeszékhely messze innen, ezért a község lakosai a közelebbi, bár Szatmár megyéhez tartozó Nagykárolyba jártak piacra, orvoshoz, ügyvédhez. Innen», jutottak el a távolabbi világba is a Budapest felé közlekedő gyorsvonaton. Történelmi hagyományai szerint azért érdekes az Érmellék, mert a Partiumhoz tartozott, tehát a régi ország ama részéhez, amely a reformáció és a kuruc mozgalmak egyik bázisa volt. Innen Ady mindig hangsúlyozott kálvinistasága, s büszke vonzalma a kuruc hagyományokhoz. E kálvinistaság és kuruc öntudat nélkül nehezebben talált volna összhangot magyarsága és forradal- mársága között. Életművének tengelye épp az a törekvés lett, hogy a becsületes nemzeti ügyet az egyetemes emberi haladás ügyéhez kapcsolja, hogy a magyarság feszítő sorskérdéseit a forradalom szintjére segítse lendíteni. De ne vágjunk a dolgok elébe. Származásáról ezt jegyezte fel: „valamikor, régi írások szerint jeles és gazdag família voltunk, de már a XV. században hét- szilvafások. Egy soklóerejű * gőg a lelkűnkben jelzi maa már csupán azt, hogy több ügyességgel ma mi is dinasztiák lehetnénk”. Fiatalon írta ezt, amikor még erősebben élt benne a romantikus származási büszkeség. Tény, hogy apja, Di- ósadi Ady Lőrinc valóban elszegényedetten érkezett Belső-Szilágyból, a hegyes Lom- pértról, a síkföldi Érmind- szentre, hogy feleségül vegye Tiszaeszlári Pásztor Máriát, a protestáns papi família árváját, akinek örökölt házában és 40 holdján alapítottak családot. Dísztelen, szűk, Helsinki — a tenger lánya.. (Foto: lápio Tukiainen) Fehér faág-árnyékok nádfedeles ház szolgált hajlékul, udvarán gémeskúttai, kis melléképületekkel, a falu legvégén, a református temető szomszédságában. A kisgyermek Ady tehát ugyanúgy cseperedett, mint a többi parasztpuja. Keresztnevét szülei kívánságára Andrásról Endrére javították az anyakönyvben. Sokat gyengélkedett, fejlődésben elmaradt hasonló korú társaitól, ezért inkább a lányokkal játszogatott szívesbben. Testi gyengesége ellenére egyáltalán nem volt szelíd. Néha a kékülésig megmakacsolta magát, dacos, szeszélyes természete miatt nagyon nehezen tudták kezelni. Szívesen zsarnokoskodott játszótársai felett, néha meg órákon át magába vonult, csendesen fürkészte a körülötte levő világot. Ez a furcsa, komoly, gyenge fizikumú kisgyermek öt esztendős volt, amikor meghalt Arany János, de javában alkotott még Jókai Mór, Vajda János, fénykora előtt állott Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza. Ugyan ki gondolta volna, hogy épp az Ady-portán nyűgösködő, kedvét nehezen találó fiúcskában lakik az eljövendő Géniusz? A KOSZTOS DIÁK Szokás, hogy az emlékezők a későbbi híresség gyerekkorát is dicsfénybe vonják. Mi nem akarunk szentképet pin- gálni Ady Endréről, mert az komikus fáradozás lenne. Afelől azonban semmi kétKeleten van Helsinki, vagy nyugáton? — a kérdés van olyan érdekes, mint az észak —déli párhuzam. Budapesthez képest, földrajzilag, keleten van. Az óra előbbre jár. Ha a társadalmi-gazdasági rendszert nézzük, akkor nyugaton vagyunk. A külső jelek is erre utalnak. A Kodo- lányi megénekelte csendes Helsinki, a fehér város helyett az autók szüntelen robajától zúgó pici világvárosban jár az ember. A hófehér zászlórudakon a fehér-kék finn lobogó helyett mindinkább a „multik”, a világmonopóliumok csiricsáré zász- lainak tömege. Ez — mondhatja bárki — csak a felület. — Változás van a mélyben is — mondják a Finn Népi Demokratikus Unió vezetői. — Űj és terjedő finn jelenség: a politikai elfásulás. Űj megoldásokra lesz hát szükség. Nem fentről kell „kitalálni” a politikát, hanem fel kell mérnünk, hogyan élnek az emberek, mire vágynak, s ennek alapján döntenünk. Valóban, hogyan élnek az emberek? Első látásra és a számok szerint: nagyon jól. A lakások zöme két-három szobás. Finnországban száz szobára — beleszámítva a csecsemőket — 88 ember jut. A 4 788 000 finnek 1 170 000 ség, hogy értelme már egészen kis korától másként működött, mint a többi gyermeké. Szeretett kiválni közülük. Mivel gyengécske testi adottságaival nem nagyon dicsekedhetett, az eszével irányította őket. Játékban, vitatkozásban a maga elsőbbségét követelte a nagyobbak- kal szemben. Ha nem cselekedtek a kedve szerint, elfogta a düh, indulatában képes volt a földhöz verni magát. Tüzetesen fölmondatta társaival a felnőttektől- tanult meséket, ő azonban a maga által költött történteket adta elő. Efféle mulatságaiban Pápi Róza leánykával érezte legjobban magát. Boldogtalan volt, ha nem játszhatott eleget szoknyás kispajtásával. Hiába vézna, mégis határozott, önérzetes fiú, amikor 1883 őszén Katona Károly tanító keze alá kerül a helyi református felekezeti iskolába. Kedvvel és könnyedén tanult. A szülők minden reménye meglehetett arra, hogy becsvágyuk ígéretét lássák a nagyobbik fiúban — ekkor ugyanis már élt a kisebbik fiú, Lajos, akinek később sokféle szerep jutott a költő-fivér mellett. Ady Löhne és Pásztor Mária példás, tekintélyes gazdálkodókká váltak, lassacskán gyarapodott is a kis családi vagyon, és abban bíztak, hogy fiaikat diplomás emberekké nevelhetik. (Folytatjuk) autója van. Ezer ember = 470 telefon. A népi nyugdíj- rendszer mindenkire érvényes. S a konyha? A finnek naponta — átlag, ismét a csecsemőket is beleértve — fejenként 16,8 dekagramm húst és halat, 10,5 dekagramm cukrot, 75,8 dekagramm tejterméket esznek-isznak, s hozzá évente 12,5 kiló kávét, 95 dekagramm kakaót, 8,4 liter bort, 55,7 liter sört, 2,9 liter égetett szeszt eresztenek le a torkukon. A magas északi életszínvonalon a külföldi nem lát repedést. Sőt, bizonyos stabilitás érezhető például Svédország inflációjához képest, ámbár az árak és a bérek itt is reménytelen versenyfutást folytatnak. — Az ENSZ-statisztika szerint — mondja a Nemzeti Bank baloldali beállítottságú igazgatója — az egy főre eső évi nyolc-kilencezer dolláros nemzeti jövedelemmel ma a világon a tizenhetedik helyen állunk. Ez nem rossz. Itt senki nem hal éhen. De évek óta van 150 ezer állandó munkanélkülink, aki segélyen él. Ez pedig nem csak pénzkérdés, hanem lelki probléma. A? a kérdés, hogy az ember a társadalomban, s a családban szükségesnek érzi-e magát, vagy eldobott kesztyűnek? Finnország kormányában részt vesznek a kommunisták. Mit tehetnek a munka- nélküliség és az infláció ellen? — Az infláció ellen nem sokat, szinte semmit. Az világjelenség — mondják az FNDU vezetői. — A munka- nélküliség ellen megpróbálunk fellépni. — A kormányban? — Igen. A hatvanas években még stratégiai vita folyt arról, hogy legyenek-e kommunisták a kormányban? Próbáljunk-e így hatni a társadalom fejlesztésére, vagy maradjunk ellenzékben? A kérdés 1966-ban eldőlt, amikor a parlamentben baloldali többség született, s a szociáldemokraták hajlandók voltak az együttkormányzás- ra. — Hasonlít ez a francia helyzethez? — Alig. Ott a kommunisták és a szocialisták közös programot dolgoztak ki, s azzal akartak kormányra jutni. Ez, akkor, nem sikerült. Itt fordítva történt. Amikor beléptünk a kormányba, nem volt hosszú távú programunk. Később aztán lépés- ről-lépésre haladtunk, persze kompromisszumok árán. — Az eredmény? — Ilyen világgazdasági válságban egy kis ország keveset tehet. De szociális és kulturális téren tudtunk hatni, a nyugdíjak, az iskolák, a művelődés körében. — Mit várnak a jövő évi parlamenti választástól? — Nehéz küzdelmet. Az ilyen kis ország, mint Suomi, szinte teljesen kiszolgáltatott a világgazdaság széljárásának. Exportja és importja 40 éve szüntelenül nő, de — négy év kivételével — soha nem volt egyensúlyban. Mindig többet importáltak, mint exportáltak, 1977—78-ban ugyan megfogták az importot és többlettel zárták az évet, de 1980-ban a fizetési mérleg már ismét 5,18 milliárd márka hiánnyal zárult. S miután a behozatal 49 százaléka legfejlettebb tőkés országokból, a Hetektől származik, az oda irányuló kivitel pedig a finn külkereskedelem 46 százalékát teszi — a világgazdaság viharai elől nincs kitérés. A helsinki „utca embere” ezt nemigen tudja összefüggésbe hozni az árak és a bérek vitustáncával. Annál kevésbé, mivel a forrongó világ eseményeinek körén Észak még mindig kívül esik. De amint a belvárosban, a Pohjoinen Espla- naadikatun sétálok — olyan ez, mintha Pesten a Népköz- társaság útja belső szakaszának közepén park húzódna — hirtelen szembe találom magam a jelenséggel, amelyet az „utca embere” is észre. vesz, sőt, amely miatt hetek óta háborog. Az utóbbi évek leghangosabb botránya zajlik e napokban Helsinkiben, egy amerikai giccsőr miatt. Az élelmes jenki beadta a helsinki városvezetésnek, hogy e pénzszűke idején ő potom 100 ezer márkáért „felújítja”, „felfrissíti” a fővárost. Megkötötték az üzletet, s a pemzlimajszter — made in USA ötlettel — hófehér fatörzs- és faág-árnyékokkal pingálta tele a meseszép belvárosi sétány aszfaltját és néhány tucat sötétzöld villamos oldalát, továbbá Telstar-antenna jellegű, fehér farácsokat bigy- gyesztett a legelképesztőbb helyekre: a nemesívű szobrok elé, mögé csakúgy, mint a híres Nagytemplomra. Akinek van szeme, mérgelődik emiatt. S aki e blöff- jelképből a szemével nem érti meg, hogy á komoly, korrekt, szorgalmas finn életet kívülről milyen veszély fenyegeti, azt talán felébreszti a füle. Az Esplanaadikatun, mint az egész városban, délben egy órakor felbőgnek a légoltalmi szirénák. Nem, nem tört ki a háború és nincs semmi baj, csak minden hónapban kipróbálják őket. Az üvöltő hangot nem lehet nem hallani. A magyar és a finn nyelv sok száz egyforma és hasonló síava között nem szerepel a „béke”. Ezt finnül így mondják: „rauha”. De az ott járt magyarok és finn házigazdáik éppen ebben a szóban tökéletesen megértették egymást. Pontosan tudták, hogy sorstársak, hogy megbízhatnak egymásban. Itt, az égtájak között, a Sarkcsillag alatt, ez a kéfnény, szorgalmas rokonnép érti vagy érzi, hogy számára a jövőbe egyetlen út vezet, amelyen ez a tábla áll: rauha — béke. Firon András VÉGE , A SARKCSILLAG ALATT (2.) ________ - * Gerencsér i Mik,ós: A holnap el Akt Ady Endre vív « élettörténete
