Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-24 / 197. szám
1982. augusztus 24. Kelet-Magyarország 3 Pályakezdő pedagógusok HA E SOROKAT A LEG- ÉRDEKELTEBBEK, az idén pályakezdő pedagógusok elolvassák, bizonyos, hogy sok személyes tapasztalattal, egyetértő vagy éppen kifogást emelő megjegyzéssel egészíthetnék ki. Mivel lehetetlen valamennyi most végzett fiatal nevelőt megkérdezni, ezúttal az általános elhelyezkedési helyzetképpel van módunk röviden foglalkozni, főként a megyei tanács oktatási szakembereinek gyorsmérlegét felhasználva. Mit mutat az elhelyezkedési mérleg? A megyében az új tanévre 374 álláshelyet hirdettek meg az iskolák; ötven óvónőt, nyolcvannyolc általános iskolai tanítót, százharminc általános iskolai tanárt, négy gyógypedagógiai, hét zeneiskolai és kilencvenöt középiskolai tanárt tudnak alkalmazni. Ettől valamivel több pedagógusra lenne szükség a megyében, de értelmetlen lett volna többet várni annál, mint amennyien a különböző főiskolákon, egyetemeken végeznek. Az augusztus eleji gyorsmérleg szerint a meghirdetett pedagógus állásoknak körülbelül a felét töltötték be eddig megyénkben. Miért csak ennyit? Az okok nagyrészt visz- szatérőek, bár néhány új vonás is van, melyek kedvezően befolyásolják a pályakezdők döntéseit. Régi gond, hogy az iskoláknak alig fele tud lakáslehetőséget is felkínálni a pályakezdőknek. Márpedig az életet most kezdő fiataloknak elsőrangú kérdés, holK fognak lakni, mennyit kell fizetni a lakásért, mennyi marad a megélhetésre, étkezésre, ruházkodásra, netán takarékosságra. Sajnos, a szabolcsi iskolák többsége nincs olyan helyzetben, hogy lakással várja a pályakezdő pedagógusokat. Az óvónők 14, a tanítók 41, az általános iskolai tanárok 48, a középiskolai tanárok 49 százalékának kínáltak szolgálati lakást, illetve szolgálati szobát, vagy úgynevezett szolgálati férőhelyet. Ezek között a legkevesebb a szolgálati lakás, többségük csak szolgálati szoba, illetve a szolgálati férőhely elnevezés azt takarja, hogy egy szobában ketten kapnak helyet. VALAMIVEL KEDVEZŐBB a „bérkínálat”, ugyanis az összes pályázó 17 százalékának — 64 álláshelyen — adták a minimális kezdőfizetést, míg 43 százalékuk — 164 kezdő pedagógus — a minimufntól 300 forinttal magasabb besorolást kaphat. Ez a korábbi évekhez viszonyítva nem lebecsülendő fejlődés, sok fiatal nevelőnél meggyorsította,.hogy kimondják az igent. De még így is sok a várakozó, az utolsó napokra, szinte csodára váró fiatal. Elég sok üres állás van a nevelőotthonokban, kollégiumokban, napközi otthonokban, ahová nem szívesen mennek a pályakezdők. Akadnak olyanok is, akiket jelenleg nem tudnak a végzett szaknak megfelelően alkalmazni. Ebben az évben különösen nagy gondot fordítottak a tanácsi oktatási szervek és a főiskolák, egyetemek az elhelyezekedés összehangolására, igyekeztek alaposabban megismerni a fiatalok igényeit, elképzeléseit is. Varható, hogy a közeli napokban az alig ötvenszázalékosán betöltött szabolcsi pedagógus álláshelyek tovább gyarapodnak, a tétovázók, a jobb helyet remélők is döntésre kényszerülnek. A legtöbb betöltetlen állás a középiskolákban van, ahol az új rendszerű fakultatív oktatás és az idegen nyelvi oktatás megreformálása újabb tanárok alkalmazását tette lehetővé, amivel viszont nem tudott lépést tartani a képzés. Főként a magyar, orosz, német, angol nyelvszakos középiskolai tanárok válogathatnak a meghirdetett állások között. Egyéb nehézségek mellett a lakáshiány is közrejátszik a középiskolai tanárok „letelepítésében” megyénkben. A MEGYEI TANÁCS MŰVELŐDÉSI OSZTÁLYÁNAK szakemberei újabb erőfeszítéseket tesznek arra, hogy közreműködjenek a kezdő pedagógusok „munkaközvetítésében”, az üres, vagy újra meghirdetendő álláshelyek közzétételében. Főként a mátészalkai, a nyírbátori és a gyarmati járásban van pedagógushiány. Ezért az oktatási vezetők, utolsó éves főiskolai, illetve egyetemi hallgatókat szándékoznak kikérni és velük betölteni az üres helyet. Nyugdíjasok, gyesen lévők alkalmazását is szorgalmazzák. Régi megállapítás, hogy a pályakezdés első élményei sokszor alapját képezik a további kötődésnek, a hivatásszeretetnek. Sok múlik azon, hogyan fogadják a fiatalokat, hogyan segítik őket. Nem kevesebb, mint az, milyen pedagógus válik belőlük, meddig maradnak a pályán. Páll Géza Hőtükör— Tarpáról A tarpai Esze Tamás tér. melőszövetkezetben megkezdték a hőtükör gyártását. A hőtükör alumínium fóliára kasírozott habszivacs, melyet a radiátorok és npás fűtőtest mögé kell szerelni, fgy a fal által felvett hő visszatükröződik a lakásba. Mérések szerint a falon keresztül a szabadba távozó hő 90—95 százalékát vissza lehet nyerni. Képünkön: kasírozzák és méretre darabolják a hőtükröt. (Jávor L.) BŰVÖS KÖRBEN Szerződés van — hol az áru? — Már második napja rostokolunk itt ebédidőben, három órát feleslegesen — panaszolják a vencsellöi ABC-áruház dolgozói. — Nem jön a füszértes kocsi, pedig telefonon megígérték, hogy küldik az árut. Garanciális javítás Az Információtechnikai Vállalat 7. számú üzem nyíregyházi szervize három megye — Borsod, Hajdú és Szaboics- Szatmár — közületei részére végez garanciális javításokat. Kocsis Sándor a máriapócsi Rákóczi Tsz megrendelésére egy Ascota-típusú könyvelőgépet javít. Császár Csaba felvétele) S nyilván morognak a vásárlók is, ha betérnek az ABC-be, mert az alapcikkekből sem olyan a választék, mint amilyent egy ilyen nagy üzletnél várni lehetne. Néhány kilométerrel odébb, a szabolcsi kis vegyes boltban viszont bőven megtalálható mindaz, ami Vencsellőn hiánycikknek számít. — Nincs nekem semmi bajom a szállítással, hozzák, amit rendelek — mutat szét a raktárban Vasi Károly. — A szállítókra viszont vigyázni kell, nem mind olyan ember, aki megbízható. Felemás helyzet összegzésként a rakamazi áfésznél megtudhattuk volna, hogy milyennek látják az ellátást. Azonban a nyári szabadság idején „véletlenül” egyszerre van távol az elnök, a kereskedelmi főosztály- vezető és az alapellátási osztályvezető. . Persze egyébként is felemás a helyzet egy kiskereskedelmi egység és a központja között. A boltok ugyanis önállóan adják fel a rendelésüket, a központ csak az elszámolást intézi. — Egyes esetekben a központ jó hatással van a boltokra, befolyásolja őket, hogy miből rendeljenek — ellenkezik Mankó János, az Alföld Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat nyíregyházi lerakatának igazgatója. Kiderül, hogy általában a nagykereskedelem teljesíti a rendeléseket, egyes boltvezetőkkel olyan viszonyban vannak, hogy jó előre tudják, miből kérhetnek többet, s mi az, aminek a gyártását már az ipar megszüntete. — A rendelések nem teljesítése abból akad 95 százalékban, hogy olyant kérnek, amit az ipar nem szállít — szól a magyarázat. — Ha a mi öt üzletszerzőnk veszi fel a rendelést, akkor azt ki tudjuk szállítani, hiszen ők tudják, hogy mi van a raktárban. Kelendő és elfekvő áru A szállítás korszerűsítése, a vidéki tíznapos túrajáratok beosztása viszont nap mint nap gondot okoz a vállalatnak. Nem véletlenül, hiszen a jó fizetés ellenére kevés a rakodó, nehéz a fegyelmet tartani, hiszen ellenőrizni is alig lehet őket. Általában szorgalmazzák, hogy a kereskedelem más helyről is próbáljon árut beszerezni. Vagyis élénkítik a konkurrenciát — ami a valóságban talán nem is létezik. — Tudjuk, melyik boltok rendelnek Miskolcról, Encsről árut — tájékoztat Mankó János. — De ezek a kelendő cikkek mellé megkapják az elfekvő árut is. A baj akkor van, ha ezek felhalmozódnak. Ha pedig valami hiánycikk, akkor a korábbi rendelések alapján kapnak árut az egyes boltok, így az elosztással esetleg rosszabbul járnak. Más a helyzet a ruházati kereskedelemben. — Hétfőn tartunk szabadnapot, olyankor mindig utazunk, kiválasztjuk, rendeljük az árut — beszél Vinnai Lászlóné, a vencsellöi ruházati bolt vezetője. — A legtöbbször Miskolcra is elmegyünk, mert a Skálacoopnak is van egy lerakata, a ruházati cikkekből talán jobb a választék. Rövidáruból viszont Nyíregyházán vásárolunk. — Talán azért nő évről évre a megyében a pozíciónk, mert megfelelünk az igényeknek — vélekedik Lócz Károly, a Kelet-magyarországi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat raktárházának igazgatója. — Támaszkodunk a piackutatásra, figyeljük a divat változását, de sokszor a legnagyobb erőfeszítések ellenére vannak hiánycikkek. Csakhogy ezek akkor az ország más részében sem kaphatók. Z rrr-brrr-pffú — landol egy busz az ablakunk előtt, hogy csökkentett sebességgel forduljon be az állomás felé. — Nyolcas — jegyzi meg nem egészen hatéves fiam, miközben építőkockáit rakosgatja a nagyszoba közepén. — Most vette le a gázt, és motorfékkel megy a kanyarban. Felütöm a fejem a könyvből, amit éppen olvasok, és csodálkozom. — Honnan tudod, hogy nyolcas? — Mert a hetes nem csuklós, és jnás hangja van — mondja" a fiam kioktatólag, és építi tovább a kockavá- irat. Zrrr-brrr-pukk. — Gyuri bácsi jött meg a Trabantjával, és lefulladt. Most mindjárt újra indít, hogy be tudjon állni a kapun. Mindig lefullad, de ne mondd neki, mert megharagszik. — Jó, nem mondom. — Műszaki zseni ez a gyerek — szólal meg a feleségem, aki szerint mindkét gyerekünk különleges tehetség valamely tudományágA liberátorok ban, olykor egyszerre többen is. Én pedig nem tudok tovább olvasni, mert eszembe jutnak a liberátorok. Mrrr- mrrr-brrr — kezdték egészen halkan, s aztán mintha a föld indulna meg. Az udvaron építettem — nem egészen hatéves kisfiú — a kockaváramat, amikor meghallottam. Nem voltam, s mint azóta jócskán kiderült, ma sem vagyok műszaki zseni, de tudtam: ez a hang szőnyegbombázást jelent. Fölnéztem az égre, s aztán úsgyí a pince. Szerencsére nem történt semmi. — Csak az állomás égett három napig. Egyszer, 1944 aranyőszén, mert aranyősz volt, másodszor virágoztak az akácfák, a méhek a kaptárból ki-be, s mézillat töltötte be a levegőt, jött a hír. Pampuk bácsi tökföldjét — akkora zöld tökök nőttek rajta, mint egy söröshordó — három hullámban támadva szétbombázták a liberátorok. Egy tök sem maradt épen. Azt hitték, hogy vassisakos katonák hasalnak a töklevelek alatt. Mindenki nevetett. Pampuk bácsi is. Én tudtam, hogy a bombavetők nem tévedtek. Mert a liberátorok nem bombáztak vassisakos katonákat. Fontosabb célok fölé repültek. Mentek, mrrr- mrrr-brrr a cél felé, aztán valami közeli repülőtérről felszállva megszorongatta őket néhány német vadász, s gyorsan kiszórták halált hozó rakományukat. Ezektől félni kellett. Hogy ne a hasukban robbanjon fel a sok bomba, a lehető legváratlanabb helyeken „ürítettek”. Hitelben épült kis kertes házak felett, a belvárosi korzó szép sárga-piros napernyőjű boltocskái felett, és — alkalmasint — Pampuk bácsi tökföldje fe1 llett. A vijjogó stukáktól és az asztmásán hörgő dornierektől viszont nem kellett félni. A németek hátországa voltunk, ezek a gépek csak átrepültek felettünk, vagy őrjáratoztak. Hány fajta gépet ismertem meg a hangjáról — mint utcánkban szinte minden fiúgyerek — már nem is tudom. A felnőttek mind a gyerekekre figyeltek. Ha nyugodtan játszottunk, ők is csak legyintettek. — Ezek nem fognak bombázni. Ezek a mieink. (Azt, hogy valójában mennyire nem voltak a „mieink” csak néhányan tették szóvá. Őket később el is vitték.) Zrrr-brrr-pffú — remeg- teti meg egy busz megint az ablakokat. A ráták, amikor zuhanni kezdtek, hogy mélyrepülésben támadjanak, éppen ilyen pffú-pffú hangokat adtak. Az „arany ősz” már végére járt, a németek, mint a felbolydult darázscsapat sisteregtek a házunk környékén, és szireszóra lőttek. Anyám találta ki, hogy töltsük az éjszakákat a padláson. Oda csak nem jönnek föl „számon- kérni”, ha felhúzzuk a létrát. Egyszer éjfél felé hallom ám, hogy zrrr-brrr. Mindjárt jön a pffú, gondoltam, és kértem anyámat, hogy menjünk le a pincébe. Ezek ráták — mondtam, és géppuskázni szoktak. Lementünk. Évek múltán a bádogosmester, akit szitává lőtt tetőnk kijavítására fogadtunk fel, megkérdezte: — Mi történt ezzel a tetővel? — A jégeső — mondta anyám. Az tette tönkre. — Nagy vihar lehetett ott, ahol ekkora jég hullik. — Valóban nagy vihar volt — mondta anyám. Zrrr-brrr-pffú. I szonyú, ahogy landolnak ezek a hetesek, meg nyolcasok az ablakunk alatt. Az embernek minden idegszála kibújik, mint állón a borosta. — De legalább nem lőnek. Mester Attila Javítani a kapcsolatot A ruházati szakmában már sok függ attól, hogy a boltvezető mennyire ismeri vásárlói igényeit. Megesett, hogy olyan sok „bóvli” maradt rajta, hogy a másutt keresett cikkeket sem tudta fogadni, mert a megengedett készletet túllépte volna. — Az ipar csak 80 százalékban szállít a rendeléseink alapján, máskor inkább kötbért fizet az elmaradt szállítás helyett — folytatja Lácz Károly. — Ennek a hatását érzik például a boltokban is, amikor nem találnak elég gyerekzoknit, vagy éppen hímzőfonalat. Tulajdonképpen csak néha lehet felfedezni az egymásra mutogatást a kis- és nagykereskedelem kapcsolatában. Talán nem is az a fontos, ha van elég áru. Azonban a példák mutatják, hogy akad még javítanivaló a kapcsolatokon, hogy sehol se tárja szét elutasítóan a karját a boltban az eladó. L. B.
