Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-22 / 196. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 22. A TÁRGYALÓTEREMBŐL Kiskoriak veszélyeztetéséért börtön Hogy mire alapozta családala­pítását még 1965-ben Szilvási Miklós akkor 25 éves és Horváth Ilona akkor 22 éves nyírbátori la­kos, utólag már nem lehet tud­ni, de amit azóta műveltek, ar­ról árulkodik, hogy keveset fon- tolgaták a jövőt. Családi életük kezdettől rendezetlen volt, mert mindketten mértéktelenül ittak, csak időnként vállaltak valami alkalmi munkát, hogy legyen mit a kocsmákban hagyni. Hét gyerekük született, de cse- m csemőkoruktól fogva egyikről sem gondoskodtak. Éheztek és fáztak/ amikor már járni tudtak, a tanács üzemi konyháján kap­tak enni, de az egész környe­zetüket megbotránkoztatták az­zal: milyen piszkosak, elhanya­goltak, sőt sokszor tetvesek vol­tak. Értelmi képességeik sem fejlődtek, amikor elérték az is­kolás kort, visszamaradottabbak voltak mint a többi gyermek. A gyámhatóság többször meg­próbálta rászorítani a Szilvási házaspárt, hogy változtasson ma­gatartásán, de az eredmény rend­re elmaradt. Hat gyermeküket ál­lami gondozásba vették, de Szil­vásiékon ez sem változtatott, megszületett a hetedik csöppség is, akit — hogy ne jusson test­vérei sorsára — a gyámhatóság csecsemőotthonban helyezett el, a felelőtlen szülőket pedig felje­lentette. A Nyírbátori Járásbíróság dr. Illés Béla tanácsa Szilvási Mik­lóst és feleségét kiskorúak veszé­lyeztetése miatt 8—8 hónap bör­tönben letöltendő szabadságvesz­tésre ítélte, mellékbüntetésként egy-egy évre eltiltotta őket a közügyek gyakorlásától. Az ítélet jogerős. KÉPZŐMŰVÉSZ SZABAD ISKOLA ZEBEGÉNYBEN. Zc­begényben nyaranta kéthóna pos képzőművész szabadiskotá, rendeznek Szőnyi István egykori kertjében. Képünkön: Aktfestés. (MTI-fotó — Horváth Éva felvétele — KS) Több nyíregyházi, jósavá- rosi lakásban kopogott a napokban a gázszerelő. Öt­ven valahány forintot kért az időközönként sorrakerü- lő ellenőrzésért, amely a la­kók szerint abból állt, hogy meggyújtotta a tűzhely lángját. Többen, főként az idősebb emberek, gyana­kodva figyelték a munkát és aggályoskodva fizették ki a számlát. Volt, aki nem fi­zette ki, mert úgy gondol­ta, nem lehet ez szabályos dolog, semmilyen értesítést nem kaptak előzőleg erről. Talán olyan lakó is akadt, aki úgy vélte, hátha egy TIGÁZ számlatömbhöz hoz­zájutó szélhámos próbálko­zik pénzhez jutni. Ezért nem fizették ki az összeget... Nem tudjuk, igazi, vagy ál gázkészülék ellenőrző ember járt-e a Jósaváros- ban, de egy bizonyosnak látszik: jó lenne egyértel­műbbé tenni az ilyen láto­gatásokat, valami módon értesíteni előzőleg a lakó­kat, hogy ne legyen okuk a gyanakodásra. S az ötven valahány forintért tényleg ellenőrizzék a szakemberek a gázkészülékeket, mert így a fogyasztók szemében úgy tűnik, alibi látogatásról van szó, ami viszont nekik pénz­be kerül... (P) Csőkígyók a nyíregyházi erő­műben. (JL) Mire lehet felhasználni a hulladékbelet? Természete­sen kitűnő exportcikk elő­állítására, mert a ragasztott bél keresendő a tőkés piacon. Bármily furcsán is hangzik, az előbb elmondottaknak na­gyon is valós alapjuk van. Akik pedig felismerték és megvalósítják, a kemecse— kótaji Egyesült Erő Termelő- szövetkezet vezetői, novem­bertől pedig már a szövetke­zetben dolgozó lányok, asz- szonyok. A kótaji gazdaság vezetői remek érzékkel ismerték fel, van mit keresniük a hulla­dékbéllel. Ugyanis a tisztí­tott sertés vékonybelet — amelyet töltelékáru készíté­séhez már nem lehet fel­használni — hosszában fel vágják, s az így kapott tég­lalap alakú béldarabokat na­gyobb átmérőjű szalámi töl­téséhez kiválóan alkalmas béllé ragasztják össze. Per­sze minden mesterséges ra­gasztó nélkül végzik ezt, mert különböző eljárások után önmaguktól tapadnak egybe. A tervek szerint éven te négymillió szalámibelet készítenek, s ezzel húszmil­lió forintos termelési értéket állítanak elő. Az sem mellé­kes, hogy a számítások sze­rint a jövedelmező terme­lés nyeresége hárommillió forint. Már vásárlója is van a kótaji ragasztott bélnek, belga húskombinátokban töl­tik meg. Az alapanyagot pe­dig a húsipari vállalat biz­tosítja a termelőszövetkezet­nek. Már elkészült az ezer négy­zetméteres alapterületű üzem, s előreláthatólag no­vemberben kezdik meg a termelést. Eszter nénihez már szűr­ve jutnak el a külvilág za­jai. A televíziót a szeme nem bírja, a rádiót úgy igazán már nem érti, csak a gon­dolatai szállnak szabadon, 103 év búja-baja, öröme olvad bele egy-egy visszaemléke­zésbe. A napfényt szereti, a nyugágyban igyekszik elrak­tározni minél több meleget a napsugarakból. Fizikai mun­kát már nem végez, a kör­zeti orvossal azonban eldis­kurál. De ő sem receptírás miatt jön, hanem inkább egy kis csevegésre. T. K. üj pedagógusok Matróna a Gyöngyvirág utcában Kérő elől ümerikába Annak már nyolcvan éve... Az új tanévre több mint 370 pedagógusállást hirdet­tek meg az idén végzett fia­tal nevelőknek a szabolcsi iskolák. Napokon belül dön­teniük kell azoknak a fiatal pedagógusoknak, akik vára­kozási álláspontra helyez­kedtek. A kezdő fizetések át­laga a megyében a követke­ző; az óvónők 2274, a taní­tók 2658, az általános isko­lai tanárok 2753, a gyógype­dagógiai tanárok 2575, a ze­neiskolai tanárok 2943, a kö­zépiskolai tanárok 2969 fo­rintos fizetéssel kezdhetik a munkát. Középfokú végzettségű óvónők is munkába állnak a megye óvodáiban, a nagy- kállói szakközépiskolában végzett mintegy hetven fia­tal óvónő közül, a megyei ta­nács művelődési osztályának tájékoztatása szerint, 55—60 fiatal már megkötötte a munkaszerződését. Nyíregyháza peremén, a Gyöngyvirág utcában Vass Sándorné betessékel a szo­bába. Közben mondja, nem mindennapi eseményt ünne­peltek a napokban: augusz­tus 15-én töltötte be az édes­anyja, Németh Károlyné, született Tamók Eszter a 103. életévét. Anya és lánya kettecskén éldegél a takaros szoba-konyhás lakásban. Az ápolt, gondozott kiskertről, a makulátlanul tiszta szőnye­gekről biztosan nem gondol­ná a szemlélő, hogy 74 éves gazdasszony tart rendet... Eszter néni ezernyi redője, csendesen szemlélődő tekin­tete olyan arcot takar, aki­nek világéletében volt min gondolkoznia. Gávavencsel­lőn — az akkori Gáván — született 1879. augusztus 15- én. Mint a mesében lenni szokott, úgy ismerkedett meg az urával is. Először az ap­ja fogadott egy kisegítő mun­kást, aki az egy év letelté­vel feltételt szabott a szü­lőknek, csak úgy marad to­vábbi egy évre náluk dolgoz­ni, ha hozzáadják Esztert. De a 23 éves fiatal lány már másnak adta a szívét, s bá­natában inkább kiment Ame­rikába, semmint hozzákösse az életét egy olyan férfihoz, akit nem szeret. Kivárt egy esztendőt, s csak akkor jött haza, amint a család . szavát adta, hogy nem kell akarata ellenére férjhez menni. Akkor pedig már várt rá egy szép szál le­gény, akivel 1904. október 20-án egybekeltek. Harminc­öt esztendőt éltek együtt. A pályamester apának és az időnként szabást-varrást vál­laló anyának három gyereke született, közülük ketten él­nek. Négy unoka és ugyan­annyi dédunoka jelenti a csa­ládot. Különleges export Kótajból szalámibél Hollandiába Ház hatvan nap alatt Épült a honvédség segítségével A tetszetős, még mész- és festékszagú új ház utcára te­kintő falán emléktábla áll. Kőbe vésett betűk hirdetik, hogy épült honvédségi se­gítséggel és társadalmi ösz- szefogással. Két hónap alatt készült el ez a kényelmes és tágas otthon. Katonai pa­rancsnokok és Tuzsér veze­tői a hét végén ünnepélyes külsőségek között adják át a mutatós ' házat, a rendezett udvart. Bő két hónappal ezelőtt még repedt falú, vályogház állt itt. Dóczi Józsefnek, a tuzséri tsz rokkant nyugdí­jasának háza. Dócziné, Ilon­ka néni egészségi okokból szintén korábban ment nyug­díjba munkahelyéről, a he­lyi iskola napközijének kony­hájáról. Tervezgették ők új ház építését. Várták, hogy a kőműves fiúk, a Tibor lesze­reljen a honvédségtől. De mily kegyetlen a sors. Tibor fiúknak halálhírét hozták. Alakulatától jutalomsza­badságot kapott jó munká­jáért, szüleihez hazafelé igye­kezett, amikor baleset ér­te... Katonák fogtak össze, hogy enyhítsenek a két beteg, idős ember fájdalmán. A he­lyi tanács és Tuzsér üzemei is felajánlották segítségüket. Szaporán kezdték a régi ház bontását és már alapoz­ták is az újat. Nyárai Béla törzsőrmester irányította a katonákat. Többségük borsodi. így például Gregó János aszta­los, Faggyas Lajos szobafes­tő. Egyetlen szabolcs-szatmá- ri „kiskatona” volt az építők között, a szamosszegi Ger­gely Sándor, akinek gépész a szakmája. Ott volt Révész István, a tuzséri tsz gépkocsivezetője is, aki jó szívvel szállított- rakodott kora reggel és késő este. Azért e szokatlan idő­ben, mert az építkezés pont az aratás idejére esett és ak­kor neki napközben a ter­ményt kellett szállítania. A katonák felsorakoznak az általuk épített széles be­tonjárdán. Tisztjük kihirdeti, hogy valamennyiük jó mun­káját jutalomszabadsággal is­merik el. A legjobbak még külön jutalmat is kaptak. Az új ház gazdaasszonya, Ilonka néni a köszönő szavak után ezt mondja a katonáknak: — Ha Szabolcsban járnak, jöjjenek be hozzánk. N. L. Heti bosszúságunk automata Nagyon unta már a kézi mo­sást barátom, elhatározta hát, | hogy mosógépet vásárol. Ha | lúd, legyen kövér, illetve stíl­szerűen: ha mosógép, legyen | automata — gondolta — és meg | is kötötte egyik áruházunkkal J az üzletet. A megbeszélt idő- $ ben fel is cipelték neki az eme- | letre a masinát, ám amikor a f fürdőszobába akarták betessé­kelni, kiderült, hogy nem is olyan egyszerű. Próbálták jobbról, balról, de akárhogy forgatták, csak úgy tudták be­préselni, hogy utána a fürdő­kádba csak kétágú létrán jut­hatott volna. Méricskélni kezdett ismerő­söm és kiötlötte, hogy ha 8 bordájú radiátorát 4 bordájúra alakítaná át, minden stimmel­ne, s amikor azt is megmagya­rázták neki, hogy csak az len­ne baj, ha nagyobbra alakíta­ná a fűtőtestet, egészen bol­dognak érezte magát. Egy kisiparosra akarta bízni a munkát, de azt mondta: csak akkor vállalja, ha a távhőszol- gáltató vállalat engedélyét megszerzi. Mi sem egyszerűbb, hiszen energiatakarékos időben élünk — gondolta ismerősöm —, s nyomban elment az emlí­tett céghez, ott azonban nem a fürdőszobát hűtötték le, ha­nem őt, s még javaslatot is ka­pott: tegye a mosógépet a konyhába, mert ha a radiá­tort a tervező így tervezte, ak­kor az így marad, csak így képes az előírt hőmérsékletet biztosítani. Hiába érvelt, hogy ő fázik majd fürdés közben, hiába próbált egy regiszter be­szerelésére engedélyt szerezni, ami képes arra, amire a radi­átor, csak kisebb, hajthatatla­nok maradtak. Ismerősöm csak nem nyugodott. A tervezőt is megkereste, s amikor írásban kapta, hogy a 4 borda is ele­gendő a 24 fok eléréséhez, re­ménykedve ment vissza a táv- hőszolgáltató vállalathoz, ahol újból lehűtötték. Eltelt néhány nap és ismerősöm lakásában csepegni kezdett a radiátor. Ismerősöm azóta egy újításon gondolkodik. Ügy tervezi, hogy a radiátor 8 bordáját megtart­ja, csak felemeli egy jó mé­terrel magasabbra, alárakja a mosógépet, s így nyugodtan csepeghet bele a radiátor vize, amit megtisztítva visszavezet a radiátorba. Ettől lesz gépe igazán automata. B. J. Mellesleg Gyalogolni jó — vallotta egykoron mara­dandó értékű műve címében szükebb hazánk írója. Annyi­ra egyetértett ezzel a széles közvélemény, hogy az idők fo­lyamán valóságos kiszólás lett belőle. Csak tovább fokozta az idézett mű címének igazságát, amikor — az életkörülmények­ben bekövetkezett kedvező vál­tozások hatására — súlyfeles­leg kezdett jelentkezni népünk jelentős részén. Előbb csak szervezett tömegsportmozga­lom volt a kocogás, a testmoz­gás, aztán — miközben állító­lag egyre nehezebbé vált az életünk, ezzel együtt még ne­hezebbé váltunk mi is — már családi szokássá lett a reggeli, vagy az esti kocogás, a ke­rékpározás, a túrázás. Külön­böző félhivatalos kezdeménye­zések születtek kocogónap • „fut a Pest” és más címen. t (Mint olvashattuk, augusztus 20-ra a Magyar Rádió nyíregy- ■ házi stúdiója és a KISZ váro­si bizottsága szervezett sokak­nak tetsző tófutó versenyt Nyíregyházán.) Fusson az éle­téért — hallhattuk az utóbbi i hónapokban, években mind gyakrabban széliében, hosszá­ban, s valamennyi felhívás ar- 1 ra apellált, hogy bizony na­gyon veszélyes dolog sokat en- ) ni és keveset mozogni, mert | innen egyenes az út az infark- | tushoz. \ Mellesleg gyanítom, hogy az a fiatalember, akiről a héten j j megjelent egyik bűnügyi tudó- j \ sítás szólt, nem igen figyelt * oda kellően az ilyen intelmek- J re. Komolytalanul foghatta fel j az egészet, mert a legutóbbi j húsvétkor is mit csinált? Át ’ akart menni a szomszédos fa­luba, de a gyalogláshoz nem ; sok kedve volt. így aztán mi- * helyt nézelődés közben felfe- l dezett az egyik házban egy j Jawa Musztángot, azon nyom- j ban felnyergelt rá. Rövidebben: j ellopta, de nem volt nagy sze- j rencséje. Már ott kezdődött a pech, hogy tolta vagy 150 mé­tert, de nem sikerült beindíta­nia ezt a Musztángot. Amíg bajlódott a masinával, előke­rült a motor gazdája, s elkap­ta a tolvajt. Aztán a második szerencsétlensége ebből az el­sőből következett: jármű ön­kényes elvétele miatt öt hónap fogságra ítélte a bíróság. Sajnálom szegényt, nemcsak azért, mert nem okult a tava­lyi esetéből. Aggódom érte amiatt is, hogy súlyfelesleggel küszködik majd, ha ennyire \ utálja a gyaloglást. Bár hal­vány ismereteim szerint a bün­tetés-végrehajtási helyeken még tudják, hogy — gyalogolni j jó ... (angyal) Újra megindult a forgalom a vásárosnaményi hídon, a háttérben a pontonhídat bont­ják. (Jávor László felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents