Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-22 / 196. szám
XXXIX. évfolyam, 196. szám ÁRA= 1,40 FORINT 1982. augusztus 22., vasárnap MA Különleges export (2. oldal) Fejlődő Szatmár (7. oldal) Alkotmányunkat ünnepelte az ország Tisztavatás Budapesten — Ópusztaszeren Óvári Miklós, Kőszegen Horváth István mondott beszédet — Nagygyűlés Nyírteleken Augusztus 20-át az országban mindenütt ünnepi rendezvényeken köszöntötték. Budapesten a Kossuth téren több ezer érdeklődő előtt tartották meg a hagyományos tisztavató ünnepséget. A felsorakozott fiatal tiszteknek felolvasták a honvédelmi miniszter parancsát, akik ezután fogadalmat tettek nemes hivatásuk teljesítésére, majd Czinege Lajos honvédelmi miniszter mondott beszédet. Többek között hangsúlyozta: — A magyar nép ismeri és érti a világméretű küzdelemből reá háruló feladatokat és kötelezettségeket, azonosul pártunk, kormányunk honvédelmi célkitűzéseivel. Gazdasági gondjaink ellenére is biztosítja azokat a feltételeket, amelyek országunk honvédő képességének magas szinten tartásához szükségesek. Mert szocialista vívmányaink, szabadságunk védelmének, békénk és biztonságunk oltalmazásának a szilárd honvédelem a megbízható záloga, s a Varsói Szerződésben megvalósuló védelmi összefogás és együttműködés. Délben a Parlament előtt került sor a légi- és víziparádéra, melynek több millió nézője lehetett tanúja. A Csongrád megyei Öpusztaszeren a hagyományos Árpád-em- lékünnepség egész napos programjaként nagygyűlésre került sor, ahol Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott beszédet. Kőszegen Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, belügyminiszter volt az ünnepi szónok. Megyénkben Nyírteleken került sor nagygyűlésre, ahol Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. (A nyírteleki ünnepségről lapunk 3. oldalán közlünk részletes tájékoztatást.) Ópusztaszer Pénteken az ópusztaszeri nemzeti történeti emlékparkban tartották meg a Csongrád megyei dolgozók központi alkotmánynapi ünnepségét. Az egész napos ünnepség nyitányaként az emlékpark díszkapujának csarnokában Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes avatta fél ■Tóth Valéria szobrászművész monumentális, bronzba öntött alkotását. Ezt követően nagygyűlést tartottak az emlékpark központjában. A Himnusz hangjai, S. Nagy Istvánnak, a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottsága elnökének megnyitó szavai után Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára emelkedett szólásra. — Alkotmányunk 1949-ben megállapította, hogy a Magyar Népköztársaság a dolgozó nép állama. Milyen egyszerűnek és milyen természetesnek hangzik ma már ez a mondat. De bármennyire is természetes ez ma már, nem feledhetjük, hogy hazánk azért válhatott a dolgozó nép államává, mert népünk jól tudott élni az 1945-ben beköszöntött szabadsággal. — Akkoriban sokan azt hittük, hogy a szocializmus építése a népi hatalom birtokában gyors és könnyű sikereket hoz. Azt viszonylag hamar elértük, hogy az Ady által megénekelt „bús koldusok Magyarországa” hol a „munkásembert ág is húzza”, örökre a múlté lett. Minden dolgos ember számára tudunk kenyeret adni, megteremtettük a munka és a munkásember becsületét. Ez sem volt kis dolog, már ezért is érdemes volt harcolni. — A szocializmus építése azonban ennél sokkal többet és nehezebb feladatot jelent. Kiderült, hogy nemcsak a szocializmus ellenségeivel kell megküzdeni, hanem saját gyengeségeinkkel, hibáinkkal; és kiderült, hogy hosz- szú, kitartó, fáradságos munkát igényel egy egész nép felemelése a szocializmushoz méltó élet- és kulturális színvonalra. Megtanultuk, hogy az építőmunka feladatainak megoldása során minden százaléknyi növekedésért keményen meg kell dolgozni. Megtanultuk, hogy vágyainkat nem szabad összetéveszteni a valósággal. Felismertük, hogy az emberek gondolkodásmódja nem követi azonnal és automatikusan a társadalmi, gazdasági viszonyok változásait. — Egyszóval meg kellett tanulni a szocializmus építésének tudományát és tanulni kell még ma is. De eközben leraktuk a szocializmus alapjait, s előbbre jutottunk új társadalmunk építésének útján. Övári Miklós politikai, gazdasági kérdéseket elemezve szólt hazánk mai helyzetéről, közös feladatainkról, majd így folytatta: — A közelmúltban Kádár elvtárstól hallottunk egy ritkán használt, de találó kifejezést, amely így hangzott: közmegegyezés. Mindaz, amit e fogalom takar, az elmúlt negyedszázad nagy közös vívmánya, minden eredményesen megoldott feladat kiindulópontja, s jövőbeli sikereinknek legfőbb záloga. E szó tartalmát úgy lehetne meghatározni, hogy hazánkban — miután a nagy osztályütközések kora lezárult, bebizonyosodott, hogy a széthúzás nem valamiféle „turáni átok”, hanem a kizsákmányoláson alapuló társadalom terméke volt — népünk ma jó egyetértésben dolgozik a legfontosabb nemzeti célok eléréséért, a béke megvédéséért és a társadalmi felemelkedésért. — Népünk nemcsak megérti és elfogadja, hanem tettekkel is támogatja a párt politikáját, amelynek egyetlen indítéka és törekvése a haza és a haladás ügyének önzetlen szolgálata. S e támogatás kifejezi azt is, hogy népünkben megvan az akarat és a képesség is a társadalom, a nemzet valódi problémáinak megoldására, a mai nehezebb viszonyok között is. — Most olyan években élünk és olyan évek következnek, amikor évtizedekre előre eldőlhet, hogy merre tart a világ, sikerül-e megszilárdítani az enyhülés vívmányait, megvédeni a békét. És eldőlhet az is, hogy sikerül-e az évszázadokon át kialakult és örökölt gazdasági elmaradottságot megszüntetni, vagy átörökítjük azt az utódokra — hangsúlyozta a továbbiakban. — Meggyőződésem az, hogy a fő kérdésekben kialakult jó egyetértés, a közmegegyezés lehetővé teszi a legbonyolultabb feladatok megoldását is. S utódaink — visszatekintve ezekre az évekre — azt fogják megállapítani, hogy azok a nemzedékek, amelyek az 1990-as években éltek, dolgoztak, küzdöttek s olykor küszködtek is, megtettek minden tőlük telhetőt. Legjobb tudásuk szerint meg- cselekedték, amit megkövetelt tőlük a haza, a nép. Kőszeg Alkotmányunk törvénybe iktatásának évfordulóján ünnepi nagygyűlést tartottak Kőszegen, s ez alkalommal avatták határőrvárossá a. települést. Péntek délelőtt, a zászlódíszbe öltözött kisvárosban ezrek gyűltek össze a Jurisics téren, ahol a Himnusz elhangzása után Horváth István belügyminiszter mondott ünnepi beszédet. — Hazánkban a szocialista előrehaladásról szóló szüntelen párbeszédben, a megvalósítás módozatairól folyó alkotó vitákban alakul és fejlődik a szocialista nemzeti egység — hangsúlyozta. Drága és nagy értéke szocialista rendszerünknek az a kölcsönös bizalom, amely az 1956- os ellenforradalmat követően a legutóbbi negyedszázadban a párt és a nép között létrejött és megerősödött. Milliók tapasztalatai igazolják pártunk bizalmon alapuló szövetségi politikájának helyességét, és milliók szándéka — pártonkívülieké és párttagoké egyaránt —, hogy ez a fontos közmegegyezés újra és újra megteremtődjék és fennmaradjon. — Társadalmi életünk azért is kiegyensúlyozott, mert az itt élő emberek számára természetes, hogy országunkban az alkotmányos jogrendszernek megfelelő törvényes rend van. Államunk polgárai széles körű jogokat élveznek és ezek érvényesítését a törvényes rend garantálja. A továbbiakban rámutatott, hogy az ország lakói és az idelátogatók az általános társadalmi stabilitáson nyugvó szilárd közrendben és közbiztonságban élhetnek, dolgozhatnak és pihennek, majd aláhúzta: — A társadalom alapvető érdekeit minden körülmények között és mindenkivel szemben megvédjük. Szocialista hatalmi rendszerünk a jobb közösségi együttműködés érdekében elsősorban a meggyőzésre, normáink önkéntes követésére épít, de ha kell — a szocializmus általános értékeire, a humanizmusra, a kollektivizmusra és az egyének garantált jogaira tekintettel — a kikényszerítés eszközeivel is élve, a jövőben is betölti rendeltetését. — A további felemelkedésünk fontos feltétele és eszköze a szocialista demokrácia fejlesztése. Ez rendszerünk lényegi eleme, fejlesztése elveinkből fakadó kötelesség, de jól tudjuk, még nagy utat kell bejárnunk, hogy az eszméink szerinti állapotok uralkodjanak ebben. Éppen ezért sem a nemzetközi helyzet rosszabbodása, sem belső gazdasági nehézségeink közepette nem mondhatunk le e területen seal a jövőt hordozó céljainkról — hangsúlyozta Horváth István. Virággal fogadták a vendégeket ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Sikeresen összekapcsolták a Szojuz űrhaját a Szaljut űrkomplexummal Csaknem két évtizeddel Valentyina Tyeres- kova emlékezetes űrutazása után (1963. június 19.) csütörtökön este moszkvai idő szerint 19,12-kor Föld körüli pályára bocsátották a Szojuz T—7 űrhajót, fedélzetén Szvetlána Sza- vickajával, Leonyid Popovval és Aiekszandr Szerebrovval. Péntek este óta ismét ötfőnyi legénység dolgozik a Szaljut—7 űrállomás fedélzetén. A Szojuz T—7 űrhajót moszkvai idő szerint 22 óra 32 perckór kapcsolták össze a Szaljut—7—Szojuz T—5 űrkomplexummal. Miután Leonyid Popov, Aiekszandr Szerebrov és Szvetlána Szavickaja végrehajtotta az űrállomás utoléréséhez szükséges pályamódosításokat, az irányítást az automatikus vezérlőrendszernek adták át. A berendezések folya- : matosan ellenőrizték az űrhajó és az űrállomás egymáshoz ; viszonyított helyzetét, a mérési adatokat összevetették a Szaljut—7 fedélzeti számítógépébe táplált matematikai J megközelítési programmal, s ha szükség volt rá, pálya- korrekciót hajtottak végre. Bár az űrhajósok végig készen álltak rá, hogy ha kell kézi irányításra térjenek át, beavatkozásukra nem volt szükség, a gépek megbízhatóan jj látták el feladatukat. A sikeres összekapcsolás után még három óra telt el a különböző mérésekkel, a kapcsolat szilárdságának ellenőrzésével, majd a földi irányítóközpont megadta az engedélyt az űrhajó és az űrállomás közötti átjáró kinyitására. Anatolij Berezovoj és Valentyin Lebegyev, aki éppen augusztus 20-án töltötte századik napját a világűrben, a Szaljut—7 „küszöbén” fogadta a vendégeket. Maguk nevelte vadvirággal, az űrben még termést is hozó Arabidopsis- szal fogadták az elsőként átszálló Szvetlána Szavickaját, a Szojuz T—7 kutató űrhajósát. Berezovoj és Lebegyev elmondta, hogy nagyon készültek már a találkozásra, hiszen legutóbbi látogatóik, a szoyjet—francia közös űrrepülés résztvevői június végén távoztak, s nehéz másfél hónapot eltölteni vendégek nélkül az űrállomás fedélzetén. A közös felkészülés idejéből évek óta ismert három kedves vendéget terített asztal, s mivel a látogatók között hölgy is van, a szokottnál is nagyobb gonddal kitakarított űrállomás várta. Popov, Szerebrov és Szavickaja hét napot tölt a Szaljut—7 fedélzetén. Kutatási programjukban asztrofizikai és műszaki kísérletek, valamint orvosi és biológiai vizsgálatok szerepelnek. Ez utóbbiak elvégzése elsősorban Szvetlána Szavickajára hárul. Rendszeresen ellenőriznie kell majd társai egészségi állapotát is, de a kutatók tőle elsősorban arra várnak választ, hogy miként alkalmazkodik a női szervezet a több napon át tartó súlytalansághoz. Rakamazon átadták a Termelési Nagydíjat A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Termelési Nagydíját ünnepi küldöttgyűlésen adta át Szabó István, az MSZMP KB tagja, a TOT elnöke a rakamazi Győzelem Termelőszövetkezet elnökének, Héri Lászlónak. Részt vett az eseményen Tar Imre, a párt megyei bizottságának első titkára, Tisza László, a megyei tanács elnöke, Makrai László, a TE- SZÖV titkára. A termelőszövetkezet huszonegy éves töretlen fejlődéséről és jövőbeni terveiről Héri László tartott beszámolót, majd Szabó István emelkedett szólásra. Tolmácsolta a mezőgazdasági kormányzat és a TOT üdvözletét és gratulációját a Termelési Nagydíj elnyerése alkalmából. Elmondta, hogy ezt a kitüntetést az ország termelőszövetkezetei közül mindössze öt kapta meg. Az észak-magyarországi közös gazdaságok között a rakamazi olyan teljesítményt nyújtott az elmúlt években, amelyet akármelyik jó körülmények között gazdálkodó békési, vagy hajdúsági gazdaság büszkén vallana magáénak. Beszéde további részében kiemelte a magyar mezőgazdaság látványos fejlődését, amit egyrészt az anyagi érdekeltség fokozásának, és a háztáji gazdaságok fejlesztésének tulajdonított, másrészt annak, hogy a magyar dolgozó parasztság elfogadta a párt agrárpolitikáját és azonosult vele. 1981-ben nem nőtt az előző évihez képest a mezőgazRakamazon a Termelési Nagydíjat jelképező búzakalász szobrot Szabó István adta át Héri László tsz-elnöknek, aki a magasba emeli a kitüntetást. (Gaál Béla felvétele) dasági alaptevékenység az országban, a rakamazi Győzelem Tsz-ben viszont igen — és ez a mérce! — hangsúlyozta Szabó István. — Szükség van a kiegészítő tevékenységre, de egy termelő- szövetkezetnek elsősorban a termésátlagaira kell büszkének lennie. Külgazdasági és itthoni gondjainkról elmondta': — Tíz-tizenöt százalékkal több terméket kell az országnak ugyanannyi pénzért exportálni az idén, mint tavaly, és ezért az általános világgazdasági válság okolható. Ennek ellenére továbbra is nemzeti kincsünket: klímánkat, földünket kell bázisnak tekinteni egy gazdaságos exporthoz. Biztos piacokon hosszú távú szerződésekkel kell ehhez az alapot megteremteni. A lehetőségek adottak, de a mennyiségi tervszámok teljesítése után fokozott gondot kell fordítani a minőségre. Olyan színvonalú termékekkel kell jelentkeznünk, amelyek minden piacon megállják a helyüket. Ennek eszköze a jobb, lelki- ismeretesebb munka, amely nélkül sem az ötéves tervet nem tudjuk teljesíteni, sem az életszínvonal megtartását — mondotta Szabó István. A nagydíj átnyújtása után a tsz 27 tagját jutalmazták Kiváló Dolgozó kitüntetéssel, további harmincötén pedig pénzjutalomban részesültek. (és)
