Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-19 / 194. szám
1982. augusztus 19. Kelet-Magyarország 3 /-------------------------------------\ Nyár végi csúcs VV gy fordult a naptár, hogy augusztus 20- át szombat és vasárnap követi. Mivel hazánkban a legtöbb embernek minden szombatja szabad, így milliók élvezhetik a háromnapos pihenést. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy olyan országos népvándorlásnak leszünk tanúi, amely rekordot dönthet. Százezrek utaznak a nyaraló gyerekekért, akiket a jövö héten már családi körben készítenek fel a tanév kezdetére. Ha eddig nem lettek volna a nagymamánál, akkor most elviszik 'őket, futja a három nap.. De utazunk nemcsak a gyerekek kedvéért, nemcsak rokoni látogatásra, hanem sport, kulturális rendezvényre, vagy éppen csak kikapcsolódni az ország más táján. Sokan lesznek, akik még a szeptemberi drágulás előtt tesznek egy nagyobb utazást. A MÁV, a Volán működteti a mentesítő járatait. Az egymillió személygépkocsi többsége szintén úton lesz. Ez utóbbi az, amelyről veszélyessége miatt szólni szeretnék. Talán említeni se kellene, hogy aki a volánhoz ül, az ne igyon sze- szesz italt. Sajnos a legutóbbi hétvége fekete krónikája szerint is minden második balesetnél közrejátszott az ittasság. A fő veszélyt a szesz okozza, de vannak józan türelmetlen emberek is. Például a legutóbbi vasárnapon tapasztaltam, a kiváló strandidőt kihasználva több ezren keresték fel a gerge- lyiugornyai Tisza-partot. Bizony hazafelé népes kocsikonvojok alakultak ki. Nagyon sok embernek nincs türelme csoportban haladni még akkor sem, ha a konvoj tartja a nyolcvanat. Egyetlen kocsi előzéséért képesek kilőni és csikorgó fékkel újra besorolni. Egy piros Lada a naményi sorompó után elkezdte az előzést és Nyíregyházáig hat kocsival volt előttünk, de a hatszori előzésből három esetben nyolc-tíz kocsit is fékezésre kényszerített. Igen sok gépkocsivezető van még, aki népi tanulta meg — nem is akarja — a konvojjal való együttha- ladást. Másodpercekért, néhány száz méter előnyért veszélyezteti saját és mások életét. S orolni lehetne a példákat a záróvonal, a beláthatatlan kanyar semmibevételével és így tovább. A vasúton, a buszon kisebb a veszély, de figyelmetlenség, kapkodás, ugrálás miatt jó néhártyan minden héten a síneken lelik halálukat. Mások nem hisznek az örvénylő hideg víz veszélyében. Most az időjárás olyannak ígérkezik, hogy milliók kereshetnek felüdülést, frissülést a vizeken. Legyünk óvatosak, vigyázzunk jobban magunkra, a gyerekekre. Tudom, jámbor óhaj azt várni, hogy a három nap utáni összesítésben ne olvashassunk balesetekről, tragédiákról, de csökkenthetjük a veszélyt józansággal, türelemmel a közlekedési és vízi szabályok pontos megtartásával. Jó lenne, ha vasárnap este mindenki egészségesen, épségben térhetne vissza családi otthonába! Cs. B Irány a konzervgyár. Egész Szabolcs-Szatmárban — csakúgy, mint a jármi Alkotmány Termelőszövetkezetben — folyamatos a paradicsombetakarítás. Itt száz hektárról szedik a termést, a helyszínen válogatják és a Nyíregyházi Konzervgyárba, illetve a léüzembe szállítják feldolgozásra. (Jávor L. felv.) VISSZ HANG Á gemzsei közelképhez A Kelet-Magyarországban 1982. július 17-én cikk jelent meg Gemzséről Közelkép egy kisközségről címmel. Ha jobbító szándékkal szólnak bármit községünkről, köszönettel veszem. A szándék, úgy gondolom, ezúttal sem volt más, talán nem sikerült eléggé élesre állítani a közelképet. Kiegészítésként az olvasók figyelmébe ajánlom a következőket: Gemzsén már csak 8 putri van, amelynek napjai meg vannak számlálva. Félezernyi újság jár a községbe, amit olvasnak, 13 Világirodalom Remekei, és 6 a „Magyar remekíró” sorozat jön folyamatosan a könyvterjesztő vállalattól. Az iskola bizományi lera- katából évente közel 10 ezer forint értékben vásárolnak könyvet, de talán nem kevesebb a máshol vásárolt könyvekre és hanglemezekre fordított összeg sem. Nyolc zongora van a községben, tízen tanulnak zenét és 40 gyermeknek van hangversenybérlete. A vers- és prózamondásban Gemzse meghatározó a járásban évek óta. Oklevelek, serlegek bizonyítják ezt. (Bábcsoportunk szerepelt a tv-ben, de képviselte megyénket az egri országos bábfesztiválon is. Tanítványaink fele évenként táborozásra jár, közülük 30 fő a Bükk I-túrán vett részt. A nyári hónapokban is nyitva van az a kiállítás, amelyen gyermekeink munkái láthatók, s emellett ott van az úttörőtörténeti kiállítás. A lóvasút >■ r . nyomában MSF HGITI t3Hy3 Hogyan ejthet sebeket egy utcai tábla? Az előzményekkel illik kezdeni. Uticélunk Nagyvar- sány volt, pontosabban az egykori Ezredes, majd Rochlitz- tanya, melyet a térképen Szabadság-tanya néven találhatunk. Ez olvasható a község főutcáján lévő táblán is. Amikor a községben érdeklődtünk, milyen is ez a tanya napjainkban, s hogyan jutunk oda a legközelebbi úton, egy kis szégyenkezésfélét láttunk az arcukon. A község szívében, a Rákóczi utcában váltottunk szót a 86 éves Tóth Pista bácsival, aki az uradalmi szeszfőzdében volt cefrés, aztán beköltözött a faluba. Először ő mondta ki, hogy az a tanya már nem tanya ... őrzik az összetartozást Szomszédasszonya így egészítette ki szavait: — Ez a tábla nagyon fáj nekik, mióta kitették ide. Előbbre vannak azok, mint a falubeliek. A tsz-ben ők a legdolgosabbak és úgy összetartanak, mint a testvérek. Ha valakinek egy falat kenyere van, megosztja mindenkivel. A régi közös sors, az ösz- szetartozás, a rokoni szálak fűzik szorosabbra őket, mint a falubelieket? Azt is mondták róluk, ma is szívesebben házasodnak egymás között, mint falubeliekkel... Ez ugyan valószínű túlzás, de bizonyosnak látszik ez a falutól földrajzilag távolabb eső közösség, megőrzött valamit a régi, családi összetartozásból. — Ezt mindig úgy fogják hívni, hogy tanya — erősít- gették a tsz szeszfőzdéjében dolgozó és várakozó varsány- gyüreiek, akikkel a tanya központjában találkoztunk. Kiderült, hogy többségük ugyan nem a tanyán lakik, de valamennyien dolgoztak itt még az uraság idején. Malom, olajütő, szeszfőzde és saját áramfejlesztő volt az uradalomban, melynek egyik gazdájáról, Rochlitz méltósá- gos úrról még ma is legendák keringenek .. f — Akinek nem volt legalább egy tehene, azt nem fogadta fel cselédnek, — emlékezett a hetvenéves Horváth József, aki egy ideig napszámosként dolgozott a tanyán. — Aki egy tehénkét sem bírt magának szerezni, az nem jó dolgos, mondta az uraság, az nekem se fog dolgozni. Koncz József azzal egészíti ki, hogy amikor csür- gazdát keresett az uraság, az volt az első kérdése, ki a tanyában a legnagyobb zsivány. Azt szegődtette, mert azt mondta, ha csak az az egy lopja meg, nem nagy baj, de távoltartja a többit... Éjjel is felzörgették Szóbakerült az egykori lóvasút, a „lóré” is, ami a tanyát kötötte össze a külvilággal. Keskeny nyomtávú ló- vontatású „vonat” volt ez, amiben a termést a gyürei állomásra szállították, onnan pedig minden szükségest a tanyára. — Ez vitte-hozta a postát is — mondta Deák Ferenc, aki gyermekkorában sokat ült rajta és csattant is néha a hátán az ostor, mert a lórés nem mindig örült a hívatlan utasoknak. — A betegeket is ezen vitték az orvoshoz, néha éjjel is felzörgették a lórést, aki tekintélyes, rangos embernek számított... Kerítés, ablakkeret, gerenda lett a felszabadulás utáni években a ' szétszedett lóré- sínből. Kovács Endre, önkéntes kísérőnk, a szeszfőzde egyik üzemvezetője már csak a nyomát mutatja a lórénak; innen indult, itt várták visz- szajövetelét a cselédemberek, akik közül ma is sokan élnek még. Becslésünk szerint kétszázötven-háromszáz ember élhet a Szabadság-tanyán. Külsőre, formára sincs tanyaképe az egy hosszabb és egy kisebb utcából álló községrésznek ... — Nem esik jól nekünk, ha azt mondják, hogy tanyasiak vagyunk — mondja Birgács Jánosné, aki a tsz dohányföldjén dolgozik és éppen táppénzen van. — Tessék szétnézni, benyitni a házakba. Legalább olyan szép házak ezek, mint a falubeliek, sok helyen van vízvezeték, autó, majd mindenütt tévé. Nekünk két gyermekünk van, a fiú gépész szakközépbe jár, másodikos, a lányunk hetedikes, kereskedelmibe készül. Ládahegy a ház előtt Sétálunk a virágos,' családias utcában. Egy idős néni a lócán ülve érdeklődik, kit keresünk, szívesen útbaigazítana. Az úttestről — betonút köti össze a községgel a tanyát — szalmabálákat szállító teherkocsik szorítanak le bennünket. Minden családi ház száz bálát kap — világosít fel kísérőm. Nagyon kell, mert minden háznál van két- három bika, sok a sertés ... Árva Gyula Vöröshadsereg utca 42. sz. alatti portájára térünk be; a ház előtt almás- ládahegy, a gazda éppen rendezgeti. Szívélyesen tessékel bennünket beljebb, közben panaszkodik, valahonnan újabban összefut a víz az udvarán, a dombokról jön, valahol eltömödtek a vízlevezető árkok. Már szólt a tanácstagnak, ő maga is ásót, lapátot fog, ha muszáj... — özvegyen élek, a lányommal. A házunk nem éppen új, de jól berendeztük. Motor húzza a vizet, itt a fürdőszoba, a konyhában hideg-meleg vizes mosogató. Most adtam le három bikát, ezt a kettőt pedig már hizlalom. Két mázsás sertésem is van ... Árva bácsi lánya egy kjcsit röstellkedve hallgatja, nehogy dicsekvésnek vegyük az apja szavait, de hát tényleg így élnek a családok a tanyán ... — Egyet tessék elintézni — mondták többen, akikkel találkoztunk, — ne legyen ott az a tábla a falu közepén. Tudjuk mi, hogy tanya volt ez valamikor, de hát mi már A baktalórántházi Réthy Ferencet a közelmúltban negyedszer hívták meg a vásárosnaményi fafaragó táborba. Már az ötvenes évek elején fába véste gondolatait, elképzeléseit, de csak az utóbbi néhány évben, a táborban kapott biztatást hasznos hobbijának folytatásához. Tetszetős faragványai között immár néhány zsűrizett is akad. A fával való bánás tanult szakmája. Tizenhét évvel ezelőtt asztalosként állt be a Mezőgép Vállalat baktaló- rántházi gyáregységének karbantartói közé. Azt megelőzően Kisvárdán és Budapesten is gyakorolta szakmáját — mesteri szinten. Erős ujjainak könnyen engedelmeskedik a fa. Régebben készült munkái között látható egy szép mívű előszobaszekrény fogassal és velencei tükörrel. Sokan megcsodálják kosfejet ábrázoló botját, cifra ostornyeleit, értékes használati tárgyait. Múltat idéz a nagy mű^nddal faragott ringó bölcső, amelynek hamarosan lakója, gazdája is lesz: a család várja a második unokát. Megkapóak a munkásőr témájú faragványok is. Saját munkásőrélményeit faragta fába, hiszen alapító tagja volt a testületnek Baktalóránt- házán. Nemrégen még egy másik társadalmi megbízatásnak is eleget tett: húsz évig volt a nagyközségben az MHSZ klubtitkára. Ügy nem vagyunk tanyasiak. És a gyerekeink is szégyellik, hogy Varsánygyüre Szabadság-tanya ... „Szégyentábla"? Egy helyszínt jelölhet ez a szó Szabadság-tanya, de életformát már nem. Az egykori tanya községgé gyarapodott, külsőleg és belső tartalomban egyaránt. Eltüntetni persze el lehet a táblát, — állítólag ismeretlen kezek egyszer már kidöntötték — de a fejekben még sokáig továbbélnek a láthatatlan táblák. Ma már nincs alvég-felvég, szegényvég, gazdagvég a falvainkban, egységes falu- közösség van kialakulóban. De ne feledjük, még nem fejeződött be a folyamat. Erre int mindenkit a nagyvarsányi utcatábla is ... alakult sorsa, hogy megnőtt a szabad ideje, így az eddiginél többször veszi kézbe a faragó szerszámokat. Kedvence a vadkörtefa és a fekete diófa. Utóbbiból készíti szép tónusokban pompázó Tanítványaink közül van orvos, mérnök, tanító, tanár, óvónő, rengeteg szakmunkás és valamennyiüknek megtanítottuk a munka és munkás szeretetét. Termelőszövetkezetünk a tanfolyamok sorozatát tartja minden télen. Sokat fordít tanulmányi utakra, kirándulásokra, üdültetésekre. Társulásunknak jutott ereje ismeretterjesztő foglalkozásokat szervezni, a FIN-na- pokat indítani. Huszonheten végezték el a szabó-varró tanfolyamot. Vendégül láttuk Fábián Zoltán írót, aki őszinte csodálattal nézte a homok hátára kifeszített fóliákat, amelyekben már pompázott a szegfű. Megjegyezte, itt nem földhözragadtak, hanem értelmesen gazdálkodó emberek élhetnek. Az író-olvasó találkozó után mondta: „Értelmes, érdeklődő, tenniakaró közönséggel találkoztam, akik arra ösztönöznek, hogy mégis tovább folytassam a találkozásokat.” _ Papik István, a Közművelődési Társulás elnöke fűszertartóit. Nemcsak dolgozik, tanulmányozza a szakkönyveket. Hamarosan megpályázza a népművész címet. (n. I.) Páll Géza Fűszertartó fekete dióból Bölcső az üBokáiak
