Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-19 / 194. szám

4

Kelet-Magyarország

1982. augusztus 19.

(Folytatás az 1. oldalról)

hetségek szabadabban bontakozhatnak ki, az alkotás eredményei gyorsabban válhatnak közkinccsé. Ma, amikor a fejlődést nem tudjuk a korábbiakban megszokott, köny- nyebbik úton — nagyberuházásokkal, a termelő kapacitások szinte korlátlan bővítésével — előrevinni, rákényszerülünk, hogy szocialista mivoltunk legértékesebb oldalát helyezzük előtérbe: az alkotóképességet és a kulturáltságot. Ez az egyedül helyes és lehetséges válasz a válságkihívásra.

Fejlődésünkben, mai feladataink megoldásában meghatározó jelentősége van telő.

Bölöni György ugyanis szintén a Partiumból származott, az Érmindszent- hez közeli Szilágysomlyón született, és Ady Lajos osztálytársaként ugyanabban a zilahi református kollégiumban érettségizett, ahol Ady Endre. Amikor a nagyváradi poéta-zsurnaliszta kikerült Párizsba, ő már javában ismerte a franciaországi viszonyokat, szintén újságírósko- dott a Világ című budapesti szabadkőműves újság megbízásából.

Az igazsághoz tartozik, hogy Ady inkább gyakorlatias segítségre szorult. Igényelte, elvárta, hogy ügyesbajos intéznivalóiban készséges emberek vegyék körül. Témáiban fölényes biztonsággal igazodott el, politikai, világnézeti, esztétikai kérdésekben a saját kútfőjére támaszkodott. A Budapesti Hírlaphát az emberi tényezőnek: a műveltségnek, az oktatásnak, a tudomány eredményeinek, s növekvő szerepe a kultúrát hordozó és terjesztő szocialista értelmiségünknek. S amikor az emberi tényező jelentőségéről beszélünk, egyszerre gondolunk szakértelemre, tapasztalatra, általános műveltségre és értékes személyiségjegyekre, a szocialista magatartás és erkölcs értékeire. E téren vannak a legnagyobb tartalékaink és lehetőségeink.

Ezzel összefüggésben — a közelgő tanévkezdetre utalva — oktatásügyünk helyzetéről is szólt á Központi Bizottság titkára. Hangsúlyozta: a mai nehézségek közepette

nak, a Pesti Naplónak és a Budapesti Naplónak küldött cikkei hatalmas szellemi körképet rajzolnak elénk.

S miközben éber figyelmét egy pillanatra sem kerülték el a világhelyzet, az európai nagypolitika alakulásának legfontosabb összefüggései, a hazai viszonyokat is egészen pontos ítélőképességgel vigyázta. Hírlapi írásai nagy hányadáról alig állapítható meg, a külhelyzettel foglal- kozik-e inkább, avagy a magyarországi hivatalos politika bírálatával, mert szemléletmódját a teljes szintézis jellemezte. A külföldi jelenségek soha nem érdekelték öncélúan, hanem azzal a szenvedélyes szándékkal fogalmazta példáit, elemzéseit, hogy azokkal a hazai politikai és társadalmi konzervativizmust siettesse eltakarítani a polgári haladás útjából.

. Nagy szociális érzékenységgel vívott minden jogtalan megkülönböztetés ellen.

sem tolhatjuk háttérbe holnapi előrehaladásunk feltételeit, amelyek alakításában kiemelkedő jelentősége van az oktatásnak. Iskoláink kettős jellemzőjévé kell hogy váljék, a szocialista arculat, szellemiség és a legkorszerűbb ismeretek nyújtása. A magas szakmai színvonal és a marxista világnézet jegyében kell tehát formálnunk a magyar iskola ügyét. Csak így tudjuk teljesíteni az oktatás feladatait, köakinccsé tenni a nemzeti és a világ- kultúra értékeit, csak így nyújthatunk korszerűbb műveltséget. Ezért mindany- nyian felelősek vagyunk — mondotta egyebek között Aczél György.

foglalás óta, I. István állam- alapító tevékenysége óta jó és rossz időben egyaránt és mindig napirenden volt a lét és a függetlenség kérdése. S bár gyakran közel volt a teljes megsemmisülés veszélye, túléltük a történelem viharait.

Múltunk minden vészterhes korszakában nem kevesen voltak azok, akik Hunyadi, Dózsa, Rákóczi, Kossuth hívó szavára fegyvert, s ha más nem volt, kaszát, kapát ragadtak, hogy megvédjék vagy visszaszerezzék a haza szabadságát és függetlenségét. És mindig tekintélyes volt azok száma is, akik Bessenyei, Martinovics, Kölcsey, Petőfi és Táncsics gondolatait elfogadva álmodoztak a jobb jövőről, s vállalkoztak az érte való politikai és társadalmi harcra.

A XX. század embere gazdag örökséggel a tarsolyában lépett a közélet színterére. S ha ezt az örökséget okosan kapcsoljuk össze a ma haladó eszméivel, akkor valóban hű és jó képviselői vagyunk és leszünk a szocializmusnak, a szocializmus szellemében élő és cselekvő Magyarországnak.

— Helyünk a világban, szerepünk a nemzetközi életben minden tekintetben kiemelkedőbb, mint valaha volt — hangsúlyozta a továbbiakban Sarlós István. — Európai és azon kívüli partnereink egyaránt tudják, hogy hazánk nem azonos többé az 1945 előttivel, népe jobban, szabadabban él, mint valaha. Sikereink azok előtt is ismertek, akik világnézeElszánt ellensége volt a hatalmi önzésnek, bárhol is jelentkezett az. Megbélyegezte az antiszemitizmust, leleplezte a dolgozó osztályok jog- fosztottságát, mélyen átér- zett internacionalizmussal mondott ítéletet a nacionalizmus felett. Lankadatlan támadásai elsősorban a magyar uralkodó osztályoknak szóltak, végtére is haladó magyar íróként elsősorban erre érezte magát illetékesnek. De a nem magyar nacionalizmust sem kímélte.

Kevéssel a századforduló után világosan látta, mekkora veszedelmet rejt magában a német sovinizmus és aggódva számolt be a reakciós francia körökben lábrakapott nemzeti elvakultságról. Soraiból megérezni az egy évtized múlva kirobbanó első világháború előszelét. Figyelmeztetett, hogy Magyarország jövője szempontjából nem csupán emberiességi kötelesség, de történelmi parancs a fennmaradás érdekében a demokratikus átalakulás, a hatalmi viszonyok és a társadalmi állapotok megreformálása.

Sokrétű hírlapírói múnkás- sága mellett költészetében is erőteljes föllendülés mutatkozott. Készült az Uj versek kötete. Az a könyv, amely korszakos jelentőségű lett a magyar líra történetében. Híveit és ellenzőit egyaránt izgalomba hozta verseinek meghökkentős újszerűsége. Léda mint ihlető múzsa ekkor emelkedett fogalommá.

tünk, társadalmi viszonyaink, szocialista mivoltunk miatt — enyhén szólva — nem kedvelnek bennünket.

ök is tisztában vannak azzal, hogy mi a vállalt kötelezettségeinknek mindig eleget teszünk, jól tudják, hogy minden lépésünkkel erősítjük a hazánkhoz hasonlóan szocializmust építő országokhoz fűződő barátságunkat, s tapasztalják, hogy támaszai vagyunk minden olyan törekvésnek, amelynek — a világ bármely sarkában — á béke, a szabadság és a függetlenség kivívása a célja.

Megváltozott helyzetünk a felszabadulás óta végzett eredményes országépítő munkának köszönhető. Sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy egy adott időszak nehézségei, elkövetett hibái alapján alkossunk általánosított véleményt. Ez a módszer nem helyes, mert végső soron azt sugallja, hogy a sikertelenségek és a nehézségek a bennünk meglévő fogyatékosságok természetes következményei. Holott ha az elmúlt 37 és fél esztendő egészét vizsgáljuk, akkor azt kell mondanunk: népünk tehetsége, a dolgozók nagy többségének munkaszeretete, az általuk támogatott és gyakorlott politika életünk minden vonatkozásában fokozatos és ma is érvényesülő javulást eredményezett.

Újra és újra el kell mondanunk — mert a történelmet és az igazságot mindenkinek ismernie kell —, hogy fejlődésünknek sok kiemelkedő és sorsunkat meghatározó állomása volt. Néhányat említek csupán: az élet megindítását és a háborús nyomok eltüntetését; új iparágak létrehozását, a mezőgazdaság szocialista átszervezését és technikai színvonalának magasra emelését; a gazdaságirányítás folyamatos korszerűsítését; új települések építését — a régiek korszerűsítését; a múltban meg- álmodottnál lényegesen magasabb életszínvonal; lakosságunk általános és szakmai műveltsége megteremtését. Ezek együtt tették lehetővé, hogy sikeresen építsük az országot és csökkentsük a kétségtelenül meglévő fogyatékosságainkat: a döntésekben olykor érvényesülő bizonytalanságot és lassúságot; a sokszor jelentkező szervezetlenséget; a fegyelmezetlen munkát; az új dolgok „szalma- láng”-szerű elfogadását és az azt követő lanyhulást. Történelmi eredmények adnak tehát szilárd alapot a bizakodásnak: a jövőben is úrrá leszünk munkánk gyengeségein"— mondotta Sarlós István.

Csakugyan aranyszobor lett belőle, aminőnek Ady hirdette egyik legszebb szerelmes versében.

A valóság, a hétköznapok küzdelmes realitása sokkal prózaibb volt. Korántsem élhetett Ady Endre Párizsban az élet hercegeként. Eleinte sokszor öltözött frakkba az éjszakai kiruccanások kedvéért, szívesen engedte át magát Diósiék társaságában a lokálok örömeinek, de gyorsan elmúltak ezek a farsangoló hetek.

Ugyanabban a házban lakott, amelyikben Léda: a

rue de Levis 92-ben. Dél felé szokott kelni, kora délután ebédelt, rendszerint Diósiék- kal. Barátai lakásán átnézte a tucatnyi francia és magyar nyelvű napilapot — a hazaiakat egynapi késéssel. A tájékozódása adta inspirációkkal írta gyorsabb, rövidebb cikkeit, naponta gyakran hár- mat-négyet. A különböző budapesti lapoknak borítékozott írásait este adta fel a főpostán, utána következett a késő éjszakába nyúló vacsora. Hajnalban feküdt, és délben kezdődött minden elölről. Ez a ritmus azonban soha nem vált gépiessé, Ady elég gyakran változtatott rajta, már csak azért is, mert semmiféle kötöttségnek — a munkán kívül — nem volt hajlandó magát alávetni.

(Folytatjuk)

Sarlós István:

Támasza vagyunk minden olyan törekvésnek, mely a békét szolgálja

A három nemzetiségű Mohácson münkás-paraszt nagygyűlést és kenyérszegő ünnepséget tartottak szerdán alkotmányunk közelgő évfordulója alkalmából. Kelet- Baranya húsz településének dolgozói vettek részt az eseményen : magyarok, németek és horvátok. A Bartók Bála Művelődési Központ szabadtéri színpadán Borsos József, a mohácsi városi pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, majd Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet.

— A múlt hasznos tanulságok forrása minden gondolkodó ember számára — mondotta elöljáróban Sarlós István. — Arról tanúskodik, hogy az előttünk járt nemzedékek, vagy azok vezetői, képviselői tetteikben mikor jártak el helyesen, s mikor nem. Az utókor nemcsak az események, hanem a következmények ismerete alapján alkot ítéletet — ezért tudja rangsorolni a történelem fordulópontjait. De a múlt eseményei sem önmagukban lévőek. Azok kialakulását, fejlődését befolyásolták — éppúgy mint ma is — a körülmények, a nemzetközi és az országon belüli erőviszonyok, az elhatározásokban szerepet játszók osztály helyzete, világnézete és kapcsolatrendszere.

— Bár időben nehezen körülhatárolható a történelem, az írott emlékek, a régészeti leletek, a tudományos kutatómunka eredményei és a szájhagyomány alapján nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy őseink több mint 5000 évvel ezelőtt jelentek meg történelmet formáló népként Eurázsia térségeiben. Eleink a távoli sztyeppékról elindulva sok néppel keveredtek, még többel érintkeztek, s eközben mindenkire hatottak és mindenkitől átvettek nyelvi kifejezéseket, népdalokat és népmondákat, megismertek új munkaeszközöket és erkölcsi szokásokat. A vándorút végén jutottak el erre a honalapításra kínálkozó területre.

A letelepedés még nem jelentette a békés állapotok véglegessé válását, mert a létért való küzdelem végtelennek tűnő folyamata kezdődött el azzal, hogy európaiak lettünk. Maga az államalapítás is bonyolult külső és belső helyzetben valósult meg. El kellett hagynunk régi szokásaink egy részét, hogy befogadjanak az e térségben élő népek; és e népeket is meg kellett győzni diplomáciai lépésekkel, a jogrend megteremtésével, erőnk és tehetségünk megmutatásával arról, hogy miközben elfogadjuk az európaivá válás feltételeit, azok akarunk maradni, akik voltunk: önállóak, függetlenek.

Ezt a függetlenséget és önállóságot gyakran ^veszélyeztették a külső ellenséges törekvések, és azok, akik a mindenki szabadságát szívesen áldozták volna fel a kevesek hatalmának fenntartása érdekében. A honSEC“'

Ady Endre t élettörténete

' > MOSZKVAI BESZÉLGETÉSEK

Intenzív utakon

O

Két évvel ezelőtt a XXVI. kongresszus döntött: ki kell dolgozni egy speciális élelmiszer-programot. A program — számos szakember bevonásával — elkészült és azt májusban jóvá is hagyta a Központi Bizottság. Ennek a lényege: gyorsítani a mezőgazdaság termelését, mindenek előtt fejleszteni az állattenyésztést.

Komoly változást jelent ez az egész szovjet falu fejlődésében.

Nagy fontosságot tulajdonítanak a gabonakérdés megoldásának, de úgy, hogy a jövőben az állattenyésztés fej- I lődéséhez fontos növényeké az előny. (Ma a búza körülbelül 50 százalékát állattartásra használják, s ez rendkívül előnytelen.) Változtatni kell a gabonagazdálkodás struktúráján, a fehérjedús termények, például a kukorica javára. „Ha ezt megoldjuk, búzát exportálhatunk újra."

A program szerint területileg is megváltozik a termelés struktúrája. Jobban alkalmazkodnak a jövőben az adottságokhoz, az éghajlathoz. „Nem szabad például burgonyát olyan talajon termelni, amely jó szőlőnek. Nem szabad mindent mindenütt termelni.” A korábbi elv, mely szerint ott termeljék meg a mezőgazdasági cikkeket, ahol azt fogyasztják — megdőlt, hiszen ez gazdaságtalan gazdaságpolitika. Sokszor történelmi hagyományokat kell áttörni, hogy szakosított termelésre térjenek át. Az állattenyésztésben eddig az állomány növelésével próbálták pótolni a hiányt. Az utóbbi 20 évben 1,6-szorosára nőtt az állatállomány, a hozamok azonban közel sem nőttek ilyen mértékben. A reális cél, hogy az állattenyésztésben is bekövetkezzen az intenzív szakasz.

A program előírja az agrárszerviz-hálózat és a feldolgozó ágazatok nagyütemű fejlesztését, az infrastruktúra kiépítését, a mezőgazdaság szoros kapcsolatának megteremtését más ágazatokkal. Annak idején, amikor a mező- gazdaságban több mint 50 millió aktív kereső dolgozott, az országnak arra volt szükségé, hogy az iparba menjen át sok ember. Akkor a technika, az automatizálás volt a fő cél. Gyakorlati jelszóvá vált a mezőgazdaság traktorizálá- sa. Sok új gép állt munkába — a legfőbb erőforrás ez volt. Amikor ma jóval kevesebb a falun is az ember, az ipar elsőrendű feladata: áttérni a mezőgazdaság komplex gépesítésére. (Jelenleg 27 millió foglalkoztatott dolgozik a mezőgazdaságban és nagy a munkaerőhiány.) „Amikor sietünk a munka végzésével, az nagy veszteséggel jár. A holnap természetes követelménye a termés időbeni betakarítása, a veszteségmentes szállítás, egyáltalán a meglévő biológiai lehetőségek jobb felhasználása.”

Az elmúlt 15 év alatt 400 milliárdos beruházást kapott a szovjet mezőgazdaság. Óriási összeg — hatalmas erőfeszítés, de ebből csak 280 milliárdos termésnövekedést kapott vissza eddig az ország. Az ok: az alacsony hatékonyság, s nem mindig megfelelő struktúra. Éppen ezért szükséges a mezőgazdaság számára eszközöket gyártó iparnál is szemléletet váltani: egységes technológiai rendszerekre van már szüksége a falunak. Váltani a mezőgazdaságban ipari struktúraváltást is jelent egyúttal.

Szakemberek, tudósok hangoztatják: nem egy-két év dolga alapvető változást elérni, de minél hamarabb kezdenek hozzá, annál gyorsabban oldódik meg a kérdés. Joggal teszik hozzá: „Lehetőségeink ezen a területen sem kisebbek, mint a fejlett kapitalista országokban ...”

Az élelmiszerprogram kiterjed az anyagi, műszaki bázis, a feldolgozó- és az infrastrukturális bázisok gyorsabb fejlesztésére, a közlekedési, raktározási feltételek javítására, a termékfeldolgozás korszerűsítésére.

„Ma a termelés irányítása mindenek előtt az emberek irányítása. Sokkal jobban menne a dolog, ha a mezőgazdaság szolgálatába fognánk a gazdasági ösztönzőket, emelőket. Régóta foglalkoznak ezzel nálunk. Csakhogy a gazdasági vezetőknek már néhány nemzedéke nőtt fel olyan körülmények között, amikor lebecsültük az ösztönzőket. A megszokás nagy úr és hagyománnyá válik, amely szívósanél tovább és visszahúzó erő, korlát lehet.” Amin most dolgoznak : ésszerűen egyeztetni a központi tervezést és a gazdasági önállóságot. Ugyanakkor fokozatosan szélesíteni az ár- és pénzviszonyok felhasználásának lehetőségeit, s — amit még ma is sokan lebecsülnek — a gazdasági vezetők vállalkozási készségét.

Mint mondják: az utóbbi tíz évben fokozták a nyereség szerepét a szovjet iparban. Ez elvileg jó, de bizonyos formákban — például a mezőgasd^ág szempontjából — negatív. S ami rossz a mezőgazdaságnak, az nem lehet jó a népgazdaságnak sem. A program kimondja: javítani kell az agráripari komplexumok jelenlegi (gazdaságilag egymástól elzárt) rendszerén, amikor külön-külön tervezik számukra a szállításokat, s a tervteljesítéstől függően premizálnak. Ma tulajdonképpen bármit tehet egy ágazat, csakhogy a nyeresége meglegyen. Minden főhatóságnak joga van emelni a mezőgazdasági termelőeszközök árait, így az ágazatközi csere a mezőgazdaság rovására folyik. Ez is erőteljesen hat a mezőgazdaság bővített árutermelésére. 1965-ben a Központi Bizottság határozta el a nemzeti jövedelem elosztási reformját a mezőgazdaság javára. Ez sok lényeges kedvezményt hozott, emelték a felvásárlási árakat is. 1968 és 1982 között közel 40 százalékkal emelkedtek a bérek a kolhozokban és a szovhozokban.

Mit hoz a jövő?

Növelik az agráripari komplexumok számát. Ezzel a legfontosabb mezőgazdasági ágazatokat integrálják a feldolgozó iparral. Erőteljesen kapcsolódik egymáshoz például a zöldség-gyümölcs termesztés és a konzervipar, a szőlőtermesztés és a boripar, az állattenyésztés és a húsgyártás.

(Folytatjuk)

DCöp kű. (JájHO-i