Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-18 / 193. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 18. Zsúfoltság, hiányzó feltételek Megújuló iskolák, óvodák Az utóbbi tíz évben számottevően változott Vásá- rosnaményban és a város- környéki községekben az oktatás helyzete. Épültek az új óvodák és iskola, képzett nevelők foglalkoznak a gyerekekkel, azonban vannak területek, ahol még lehet javítani a tárgyi feltételeken, emelni lehet az oktatónevelő munka színvonalát. Mindez külön elemzést kapott akkor, amikor az oktatáspolitikai határozat végrehajtását tekintették át a városban. Lényegesen nőtt az óvodák befogadóképessége az utóbbi időben. Ehhez nagyarányú társadalmi összefogásra is volt szükség, hiszen így épült fel 1976-ban a száz gyereket fogadó városközponti óvoda, Gergelyiben öt évvel ezelőtt egy csoport- szoba, bővítették tavaly a vitkai óvodát. Ugyancsak előrelépés, hogy tavaly megszervezték Jándon a cigányóvodai csoportot. Ennek ellenére főleg a belső városrészben az óvodák zsúfoltak, a kihasználtság 130—140 százalékos. Kedvező viszont, hogy valamennyi óvodás korú gyereket fel tudnak venni az intézmények, egyedül az olcsvai óvoda megépítése ad feladatot. Az általános iskolai tantermek száma 35-ről 51-re emelkedett a városközponti új iskola megépítésével. A külső városrészekben valamelyest enyhítette a zsúfoltságot, hogy kevesebb gyerek jár általánosba. 'Azonban Vitkán fontos, hogy a következő ötéves terv időszakában megépüljön újabb négy tanterem, mert a körzetesítés miatt így az olcsvai felső tagozatosok is a városközpontba járnak iskolába. Lényegesen fejlődött a napközi otthoni hálózat. Tíz év alatt 13 csoport helyett 22 csoportban, a gyerekek több, mint felének nyújtanak ellátást. Több - kívánnivalót hagy maga után az oktatás tárgyi feltételeinek hiánya. így kevés a műhelyterem, a tornaterem, kicsinyek a szertárak, a nevelői szobák. A korszerű tantervek bevezetése is eredményezte, hogy az általános iskolában tanuló gyerekek képzése emelkedő színvonalú. Ehhez hozzájárul, hogy nincs a városban nevelőhiány. Ennek köszönhető, hogy szinte minden nyolcadikat végző gyerek továbbtanul. Nagyobbik felük gimnáziumban és szakközépiskolában, s alig 7 százalék az; akik a gyenge tanulmányi eredmény miatt nem tanulnak tovább. Kinőtte a gimnáziumot Vásárosnamény. A 8 tantermes épületben ősztől 13 tanulócsoportot kell elhelyezni. Ugyancsak szűkös a 120 diákot fogadó kollégium, amelynél fokozza a gondot, hogy az épület korszerűtlen. Ezért szorgalmazzák egy új kollégium építését a következő ötéves tervben. A gimnázium elsősorban a továbbtanulásra készít fel. Űj forma, hogy az idén az érettségizettek számára üvegcsiszoló szakmunkás- képzés indul. A gépkocsivezetésből és gyorsírásból kapott gyakorlati oktatás szintén az elhelyezkedést segíti. Sem a 'város, sem a járás igényeit nem elégíti ki a kihelyezett ipari szakmunkás- képző tagozat. Főként a nagyobb üzemeknek, a ruhagyárnak, az írógépgyárnak és az üveggyárnak a szakmunkás-utánpótlást helyben kell megoldani a jövőben. Mindez további szervezőmunkát követel, hiszen most a kis létszám és az oktatott szakmák megoszlása nem felel meg a helyi igényeknek. Az oktató, nevelő munka tartalmi színvonalának emelésére jó példák születtek az utóbbi években. A tanácsi vezetés a pedagógusokkal együtt továbbra is azon fáradozik, hogy művelt fiatalok kerüljenek ki az iskolákéból, akik az életben megállják a helyüket. Gépjárműjavító bázis Kisiparosok összefogásával épül egy gépjárműjavító bázis mintegy hárommillió forintos költséggel. A városba bevezető 41-es főút mellett, a gázcseretelep és a közúti igazgatósági kirendeltség mellett több műhelyt építenek fel egy blokkban. Gumijavító, autószerelő, autóvillamossági műszerész, karosszériafényező, valamint egy alkatrész-árusító bolt és presszó, az Állami Biztosítónak kárfelvevő iroda kap helyet az épületben. Az üzemeltetést a helyi kisiparos bérlők útján oldják meg, a KIOSZ helyi csoportjának egyeztetésével. Az iparosok több száz ezer forint értékű, társadalmi munkát is vállalnak, míg a szolgáltatásfejlesztési’alapból 1,6 millió forinttal támogatják az építkezést. A mintegy 6000 négyzet- méteres területen lehetőség nyílik a további bővítésre is. A gépkocsit javíttatni szándékozók mindent egy helyen találnak meg a bázison. Önkéntes kerestetik Joggal tartják számon a jeles népi műemlékek között a vitkai egészségházat. Jó példája volt rendbehozatala a közösségi célú hasznosításnak is. Csakhogy, mint minden régi épületnél, itt is „rág az idő vas foga”. Legutóbb a júliusi vihar tépázta meg a kontyos nádtetőt, a tűzoltószertár felőli kerítés deszkái is hiányoznak. Ma még nem tart sokáig, s nem jelent nagy költséget a hibák kijavítása. Később azonban jóval nagyobb kár keletkezhet. Talán elég lenne, ha egy szocialista brigád védnökséget vállalna az épület felett — mondjuk a szomszédos költségvetési üzem dolgozói közül —, s akkor megnyugtató lenne a későbbiekben is a műemlék védelme. Az oldalt összeállította: Lányi Botom! UGYANCSAK MEGDOLGOZTATTA A TISZA a hidászkatonákat. Lassan véget ér a kéthónapos kellemetlenség, amíg a Tisza hídjának új alapokat készítettek a parton, kijavították a hibákat. Addig pontonhídon zajlott a közlekedés — szervezetten, kevés várakozással. Bár a sokévi átlag alapján ilyenkor ingadozik a legkevesebbet a Tiszán a vízállás, azonban a sok gyors eső az idén megmutatta, hogy érdemes volt egyszerre négy lejárót építeni, mert többször át ■ kellett szerelni a pontonhidat. Szerencsére ez sem okozott néhány órás várakozásnál többet. Képünkön: átkelés a pontonhídon. (Jávor László felvétele) A helyi közlekedés javítását, az autóbuszjáratok sűrítését szinte minden fórumon felvetik. Az igények többnyire jogosak, azonban határt szab a teljesítésnek a Volán anyagi helyzete. Meglehet," hogy ugyanígy anyagiakon múlik, amit a buszvezetők vetnek fel — az utasok érdekében. A városban ugyanis a nagy forgalmú megállóknál sincs leállósáv kiépítve. Márpedig ha jön az esős idő, akkor a ragadós beregi sárban kell tapickolnia annak, aki buszra száll, s könnyen sáros lehet a ruházata is. Minden esetre ha nem is mindenütt, de fokozatosan el kellene, kezdeni a leállősávok kiépítését, akár társadalmi munkát kérve az érintettektől. Persze egy jó kis esőt — zuhany formájában — a Volán gépkocsivezetői is elfogadnának a nyári melegben, amíg várakoznak az állomásnál. Nagy haladás, hogy megfelelő buszállomást építettek ki, pihenővel, mellékhelyiségekkel. Talán nem kerülne sokba, ha felszerelnének egy boylert, s az egyik helyen zuhanyozót alakítanának ki. A felfrissült gépkocsivezető biztosan szívesebben ül a volán mellé. Aranyparti jegyzetek Törzsvendégek külföldről is Leírni se jó: kifelé megyünk a nyárból. Jószerével még két-három vasárnap, ajándékként talán egy szép szeptember, és elcsendesedik — így írják — a megyénk „Aranypartja”. — Korai még a mérleg, de van már mire emlékezni. Költözik a part Legendákat mesélnek, hogy milyen volt itt a homok. Most mondják a Tiszát régen ismerők, hogy a Szamos olcsvai átvágása óta költözik a part. Marad a kemping, a tábor, az üdülő, de szökik a homok. Túl gyors a Szamos... Az igazság: évekkel korábban a vízügyi szakemberek megnyugtató nyilatkozatukban dilettánsoknak nevezték azokat, akik a Tiszáért aggódtak. Most úgy tűnik a dilettánsoknak van igazuk. Sok milliónyi érték van a parton. Kár lenne ezt csak akkor tudni, amikor már késő. Megalapozottan megnyugtató nyilatkozatra lenne szükség. Aranybánya — sóhajtja a reménybeli gebines egy kánikulai vasárnapon. Csőd mondja a kereskedő, ha esik az eső és két-három ezer forint forgalmat elérni is művészet. Az idei csúcs 110 ezer forint, a negatív csúcs ennek öt százaléka. Az öt százalékért is ott kell lennie valamennyi dolgozónak. Idén volt, hogy a kenyeret is motorcsónakon szállították. Volt, hogy a jéggel megrakott teherautó addig várt a pontonhíd megnyitására, amíg elolvadt a jég. A nyaraló csak annyit tudott, hogy nem volt hideg ital. Máskor a vizet szállították gépkocsikkal. Elismerem: a parton nincs első osztályú ellátás. Tény viszont, hogy a Balatonnál is sorban állnak. Házigazdánk Három hét alatt megéltem kint négy nagyobb, és néhány kisebb vihart. Volt áram- és .vízszünet, dőltek ki fák, zárva volt napokig a pontonhíd. Volt kánikula és volt hideg, voltunk sokan és voltunk olyan kevesen, hogy a kiáltás eltévedt a parton. Mindig voltak fiatalok a táborban, maradtak lakók a kempingben, minden reggel kinyitott a bolt, az étterem, minden hajnalra fehérre sikálták a vécét, vihar után elhordták a letört ágakat. Egy-egy forgalmas nap után, hajnalban már takarítók szedegették az ott hagyott konzerves dobozokat. Sokan dolgoztak a partért, akiket a kiránduló nem is lát. A tábor, a kemping, a városgondnokság munkásai, a part igazi házigazdái. Vendégek Magunkról végül: a part sok ezer szerelme nevében írom, hogy 1982-ben nem a homok vándorlása miatt féltem Gergelyit, hanem miattunk. Tört ág, halott bokor, szemétkupac egy-egy család után. Autónyomok a fűben, építési hulladék, zavaros éjszakák részeg fiatalokkal, üvöltő rádió, égve hagyott tűz ... Nos, ez a part — ha szerintem szebb is — nem Balaton. Itt nem megfizetünk, itt nem a haszonért fogadna^ szívesen, hanem gyakran a szolid ráfizetésért is. Mégis ott tartunk, hogy a határokon túlról és az ország minden tájáról érkező törzsvendég kezd elidegenedni a parttól. A nyárról való számadásig még van időnk; Az olvasó segítségét kérjük, hogy leveleikkel segítsenek majd ebben a számadásban. Az „Aranypart” érték. Akik szeretjük, most még tehetünk érte. Később talán már a kiáltásra sem fog figyelni senki. Bartha Gábor Primula a bejáratnál A város még megőrizte a falu néhány jellemvonását. A kertes családi házas utcasorok közt talán egyetlen olyan porta sincs, ahol ne ültetnének virágokat. Biztos, hogy a legtöbb családot nem a versengés szelleme hajtja, hogy az övé legyen a legszebb, mégis évről évre a tanács versenyt hirdet a legszebben ápolt kiskertek tulajdonosai között. Az idén az Ifjúság utca remekelt, a legtöbben ezen a környéken élnek a tanács által kitüntetettek. Hétköznap délelőtt van. Kopoghatnánk Nádasi Ist- vánéknál, Takács Lászlóék- nál, kereshetnénk özv. Végh Györgynét, s végül Horváth Istvánéknál kötünk ki. Már a kiskapunál ezernyi virág tűnik a szemünkbe, olyan a ház előtti terület, mintha színes takarót borítottak volna rá. Tarka sás fogja körbe a nemesített szarkalábot, a dália sok színben pompázik. Nem véletlenül tüntette ki Horváthékat a naményi tanács, évek óta az egyik leg- rendezettebb porta az övék. Éppen Horváth nénit találjuk otthon, uborkát főz be. Már nyugdíjas, liftkezelő, majd konyhai dolgozó volt előtte a városi kórházban. A férje még ma is ott keresi a kenyerét, nyersanyagbeszerző. A két kisunoka, a nyolc és a négyéves kislány ott lábat- lankodik a befőzésnél. Horváth néni kalauzol a kiskertben. — Tulajdonképpen nem is értem a kitüntetést — vélekedik az asszony —, hiszen csak azt csináljuk, amit valamennyi családnak kötelessége megtenni. Azt, hogy rendezett, kellemes környezetet teremtünk a ház falain túl is, megítélésem szerint, természetes. Általában hajnali fél ötkor kelek, ilyenkor még több időm jut a kert, a virágok ápolására. A száraz melegben óvni kell valameny- nyit, mert a napsütés hamar tönkreteszi. Van itt egy pár szép keresztezés — mutat a szarkalábra, dáliára — igyekszik megfigyelni, hogy a növények mikor, milyen arcukat mutatják. Ha vizet kívánnak, kora hajnalban meglocsolom őket, ha nedves az idő, a gyomok szaporodnának el. Ha idegen vetődik erre, előfordul, hogy megkérdi, hány órát töltünk naponta itt növényápolással, gondozással. Szinte hihetetlen, alig egyet- kettőt. Kiváló Társadalmi Munkáért emléklappal jutalmazta a városi tanács nemrégiben a legszebb kiskertek gondozóit, (t. k.) Hangulatos, kulturált környezetet mutat a ger- gelyiugornyai utcakép, ahol a járdát társadalmi munkában készítették el a helyi lakosok.
