Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-18 / 193. szám

1982. augusztus 18. Kelet-Magyarország 3 Almaszüret idején Megőrizni a minőséget A KENYÉR ÜNNEPE ELŐTT minden évben már a másik „aratásra”, az almaszü­retre gondolnak megyénkben a termelők, és a felvásárlók egyaránt. Nem túlzás a tu­lajdonképpeni kalászos beta­karítással azonos rangban megemlékezni erről a mun­káról, ha tudjuk: az ország almájának fele megyénkben terem. Ilyenkor visszáséj le­nek a korábbi esztendők nagy almacsatái. Vita a mi­nősítővel, harc az exportva­gonokért, visszairányított szállítmányok... A kertészek november végéig még álmod­ni is csak az almáról tudnak. Az idei első koordinációs tárgyalásokon egy valamiben értett egyet minden fél. Any- nyi termés lesz mint tavaly, és az is rekordnak számított, a minőségre sem lehet kifo­gás. Ezt megőrizve leszedni, csomagolni, és eladni: az őszön „ez a mi munkánk” és tényleg „nem kevés”. A GÖNGYÖLEG! Mindig itt kezdődnek a gondok. Az előző szezonban bizony elég gyakran fordult elő, hogy lá­dából nem akkor, nem annyi, és nem ott volt amikor, amennyi és ahol szükséges lett volna. Az idén legalább belföldi göngyöleg van elég, de ez csak a kishűtő-, és tar­tályláda. Aki ilyenekben szállít a ZÖLDÉRT telepekre visszfuvarra még üresei is kap, így csökken a szállítási költség, és rugalmasabb az el­látás. Most még azt is el­mondhatjuk, hogy exportláda is van kellő számban, de . a szokott „betegség” már me­gint erőt vett egynémely gaz­daságon. Nevezetesen a túl­biztosítás, így aztán érthető, hogy van, ahová kevesebb jutott. Később aztán többletkölt­ség árán lehet csak átcsopor­tosítani a felesleget. Vajon mit szólnának ezek a halmo­zó gazdaságok, ha a megtöl- tetlen láda a nyakukon ma­radna? Ha ez a veszély egye­lőre nem is fenyegeti őket, megtörténtek az intézkedések a feszültség enyhítésére. A papírgyár már az idén két­milliót gyárt papírládából, ami megfelelő merevítéssel pótolja a fából készültet. Eb­be is belefér 14—15 kiló al­ma, de azért elgondolkodta­tó: miért kell drága papírt használni olcsó nyárdeszka helyett? AZ ÜTEMEZÉS! Csodaszer lehetne, ha egyenletesen áramlana az alma az alr“?‘ dó állomásra. Mi volt eddig helyette? Meggyőző szó ide, árpreferencia oda, mindenki igyekezett minden _ letezo kapcsolatát, befolyását bevet­ni hogy minél többet szállít­hasson. „Eredmény”: hosszú gépkocsisorok, türelmetlen­ség, idegeskedés, aránytalan eltérés egyes gazdaságok el­ért értékesítési átlagárában. Bizonyos fokig érthető a si­etség, hiszen az a biztos, ha már túladtak az árun. A kert­ben, a tárolóban apad is, meg más baj is érheti, de azért ma már képesnek kell lenni magasabb szempontokat is figyelembe venni. A kereskedelem is igyek­szik, hogy ne csak az öntudat tartsa vissza a termelőket a kaotikus áruözöntől. Az idei árak a tárolásra ösztönöznek. Szeptemberben minden mi­nőségben olcsóbb a felvásár­lási ár harminc fillérrel ki­lónként. Lehetne több is? Majd kiderül. Októberben és novemberben ennyivel több lesz, érdemes tehát kihasznál­ni minden hűvösebb helyet, és nemcsak a nagyüzemek­ben, hanem a kistermelőknél egyaránt. Az utóbbiaknál kü­lönösen tanulságos volt a ta­valyi szeptember. Ki ne emlékezne az utcá­ra, a kapu elé kirakott láda­halmokra? Nagyon könnyen belátható, hogy 82 ezer kis­termelő 93 ezer tonna almá­ját nem lehet három-négy hét alatt felvásárolni. A he­lyi ÁFÉSZ-ek minden kister­melővel írásos megállapodást kötnek az átvétel időpontjá­ról, és ha a felvásárlók igye­keznek széthúzni az átvétel idejét, üdvös dolog, ha türe­lem kíséri munkájukat. A belátásnak a nyugodtabb sze­zon lesz a jutalma, ez pedig mindenképpen magasabb be­vételhez juttatja az országot és a gazdát egyaránt. Azok a termelőszövetkezetek, ame­lyek tagjaik almájának az eladását szervezik, élen jár­hatnak az ütemezés egyenle­tessé tételében. ÉVRŐL ÉVRE IGÉNYE­SEBBEK nemcsak a nyugati vevők, hanem a demokratikus országok is. Gondosabb mun­kával elé lehet menni a vá- logatósabb partnereknek. A szebb körszedett nagyméretű almának lenne piaca, de itt aztán tényleg mindent perc­re pontosan meg kell szervez­ni. Megéri. A hetven milli­méteren felüli almáért tíz fo­rintnál is többet kap, aki er­re vállalkozik. A minősítés a másik gond. A MÉSZÖV teljes belső el­lenőrzési apparátusa rajta tartja a szemét az átvételen, de így sem megy vita .nélkül. Sajnos az volt eddig a jel­lemző, hogy az átvétel után keresték meg a tanácsok szakértőit, pedig ezt addig kell megtenni, amíg az almát el nem szállították. A szak­értők jó munkáját dicséri, hogy a viták eldöntésében legtöbbször mindkét fél meg­nyugodott. Az ÁFÉSZ-ek a gyors szervezett lebonyolítás­ban érdekeltek. Kétszáznegy­ven saját, és bérelt gépkocsi­jukra szükség esetén még ra­kodót is adnak, így minden­kinek érdemes kivárni a so­rét. A HAZAI PIAC ELÉG FELTÁRATLAN, de vannak még helyi lehetőségek is a nem exportképes áru elhelye­zésére. 150 ezer tonna ipari alma feldolgozására van le­hetőség és további ötvenezer­ből lehet pálinkát főzni. Saj­nos nagyon alacsony a felvá­sárlási ár, egy forint hatvan fillér, de ennél többet fizetni egyszerűen nem lehet, mert a belőle készült áru sem hoz többet. A kiút a magasabb feldolgozottsági fok elérése. Lehetne például aszalni, és ugyancsak aszalt szilvával, körtével levesaiapanyagot ké­szíteni belőle. Ha a háziasz- szony megpillantaná a bolti gondolában mondjuk negyed­kilós csomagolásban, biztos megvenné. Más országokban ez általá­nos. Sajnos a gyümölcslé vá­sárlója sem ismeri el, hogy nem szintetikus illatot érez az ivólében, azzal viszont nem tud árban versenyezni a ter­mészetes alapanyag. Pedig megtehetné, de ez már a ke­reskedelem reklámmunkáján múlik. így, az elején az „almacsa­ta” minden résztvevője na­gyon jó felkészülésről tesz ta­núságot, és „klappolnak” a koordinációs pontok. Sikerre csak akkor vihetők a tervek, ha a partnerek együttműkö­désében nem kerekednek fe­lül szűkebb érdekek, és a kö­zös munkára végig a közös érdek jegyében kerül sor. Ésik Sándor Cukorka cukorbe­tegeknek A nagyhalászi Petőfi Termelőszövetkezet új ipa­ri főágazattal gyarapodott. Tiszaiéi ken — őt hónap alatt — 4 millió forintos be­ruházással DIET-DROPSZ üzemet hoztak létre. Az özemben megkezdték a kí­sérleti gyártást, négy alap- ízesítéssel diabetikus cukor­kát készítenek, mely im­portkiváltó termék lesz. Képünkön: málna ízesítésű cukorkát csomagolnak. (Já­vor László felvétele) a kollektíva dönt a „kollektívról" A munkahely törvénye Szinte részletekbe menően szabályozza a dolgozók jogait és kötelességeit a kollektív szerződés. Megyénk legna­gyobb vállalatánál, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál külsőre vaskos könyvhöz hasonlít a „kollek­tív”. Közérthetően íródott, bárki kikeresheti benne a rá vonatkozó „szentenciákat”. Az öt évre szóló szerződést azon­ban sem a vezetők, sem a dolgozók nem tartják olyan szentírásnak, amelyen nem lehet változtatni. Változtatnak is rajta évente, úgy, ahogy az élet diktálja. Idén is életbe lépett néhány kisebb-nagyobb módosítás. Zavartalan üzemanyag*ellátás Csökkent a fogyasztás Zavartalan az üzemanyag­ellátás — tudtuk meg Kovács Sándortól, az ÁFOR nyíregy­házi kirendeltsége szállítás­vezetőjétől. Pedig az aratás idején a mezőgazdasági nagyüzemek naponta 150— 200 tonnával több gázolajat, tüzelőolajat kértek mint más­kor. Idén 5 új Rába vontatót kapott a nyíregyházi ÁFOR, melyekkel jelentősen nőtt szállítókapacitásuk. A teljes gépparkjával naponta 660 tonna benzint, gázolajat, szu­perbenzint, valamint rafinál (finomított) benzint, kenő­anyagot tud a megrendelők­nek eljuttatni. A Mátészal­kán, Csengerben, Vásáros- naményban, Kisvárdán lévő ÁFOR-telep vasúton, míg a nyírbátori tartályautóval kapja az üzemanyagokat. Az első fél évben a megyé­ben jóval kevesebb üzem­anyag fogyott el, mint az el­múlt év hasonló időszakában, mely részint a kedvezőbb időjárásnak, részint az egyre sikeresebb energiatakaré­kossági intézkedéseknek kö­szönhető. Egyedüli gond,, hogy szá­mos helyen csak délután né­gyig fogadják az üzemanya­got, vagy gyakran várni, ke­resgetni kell az átvevőt. Pe­dig az ÁFOR télen a zavar­talan tüzelőolaj-ellátás ér­dekében éjszakai műszakot is szervez. Korszerűsítik a nyíregyhá­zi telepet. Űj szociális épü­letet létesítenek, valamint egy olajfogóval megakadá­lyozzák, hogy a csapadékvíz­zel, vagy más módon olaj hagyja el a telepet, szeny- nyezze a környezetet. A szerződést helyi tör­vénynek, helyi alkotmány­nak is neyezik. A szerződés­sel való foglalkozás Zuberecz Miklós reszortja, aki a vál­lalati szakszervezeti bizottság politikai munkatársa. A fia­talember hosszan sorolja, hogy milyen széles körű fel­mérő munka előzte meg az idei módosítást is. JÖTTEK A JAVASLATOK Már az elmúlt év végén felkérték a gazdasági veze­tőket, a középvezetőket és a szakszervezeti tisztségviselő­ket: január 15-ig tegyenek javaslatokat a kollektív szer­ződés módosítására. Jöttek is a javaslatok írásban és szó­ban is. Egyik sem maradt pusztába kiáltott szó, hiszen mindenki rövid, udvarias választ kapott javaslatára. A javaslatokat az illetékes osz­tályok véleményezték. Első­sorban azt nézték meg, hogy a javaslatok nem ütköznek-e jogszabályokba, rendeletek­be. Helyes ez, hiszen a ja­vaslattevők általában nem járatosak a szerteágazó jog­szabályokban. Az szb munkatársa egy sokszorosított, terjedelmes füzetet mutat. Ez a január közepéig beérkezett javasla­tok összesítése. Ezt az „anyagot” év elején először az igazgatótanács vitatta meg. A tanácsot többnyire mun­kások, adminisztratív dol­gozók alkotják, tehát azok, akiket a szerződés legjobban érint. A tanácsülés után a szak- szervezeti tisztségviselők sorra járták a munkahelye­ket és közvélemény-kutatást folytattak a javaslatokkal kapcsolatban. Ezt követően a szakszervezeti bizottság tűz­te napirendre a témát. Végül a legmagasabb vállalati fó­rum, a bizalmi testületi ülés vitatta meg és fogadta el a módosítást. Valóban volt vita. Mint Zuberecz Miklós mondja, az egyik üzemrésznek a gazda­sági vezetés ötszázalékos béremelést javasolt, a szak- szervezeti tisztségviselők közbenjárására azonban hat- százalékos béremelést kaptak a dolgozók. ÖT ÉVRE SZÓL Elfogadás után a módosí­tás is törvénynek számít. De mint dr. Kazár Péter, a vál­lalati jogsegélyszolgálat ve­zetője mondja, csak a kihir­detés napjától számítva. A jogász hangsúlyozza, hogy hatszáz példányban sokszo­rosították a módosítást és egy példányt valamennyi munkahelyre eljuttattak. Mi is tulajdonképpen a kollek­tív szerződés és annak mó­dosítása? A jogsegélyszolgá­lat vezetője így fogalmaz: „Hézagpótló a Munka Tör­vénykönyve és a különböző jogszabályok között, öt évre szól, igazodva a gazdasági tervidőszakhoz. Az évi mó­dosításoknál az új jogszabá­lyokat is figyelembe kell venni. A mi alacsonyabb jogszabályunk nem ütközhet magasabb jogszabályba. Pél­da erre a szabadságok sza­bályozása. Eddig 12 nap volt az alapszabadság, ettől az évtől 15 nap lett. A felsőbb rendelettől mi sem térhe­tünk el”. A vállalat jogi előadója, dr. Márton Gabriella az üze­mi újságba cikket írt a mó­dosításról. Azt mondja, fő­leg azért, hogy a dolgozók jobban megértsék, értelmez­ni tudják a módosításokat. Tudomása szerint félreértés nem származott, a kihirde­tés óta még senki nem rek­lamált. A jogásznő itt emlí­ti, hogy a szerződést és a módosítások végrehajtását időnként ellenőrzik. A válla­lat igazgatójának munkaköri kötelessége, hogy évente a bizalmi testületi ülésen be­számoljon a módosítások végrehajtásától. Lapozgatjuk a módosítá­sokról szóló füzetet. Ebből kiderül, hogy a vállalatnál 1975-ben módosították a törzsgárdaszabályzatot. Ez­zel kapcsolatban a dolgozók kérték: módosítsák a módo­sítást és azok tanulóidejét is vegyék figyelembe, akik 1975 előtt jöttek a vállalathoz. A módosítás értelmében figye­lembe veszik. így akik csak 1985-ben számíthattak a 20 éves törzsgárdatagságra, azok már idén jubilálhatnak és átvehetik a kétezer forint hűségpénzt. Eddig csak a há­rom-, vagy több gyermekes dolgozók kaphattak vissza nem térítendő lakásépítési támogatást, ettől az évtől a kétgyermekesek is kaphat­nak. A szerszámhasználati díj emelését sokan kérték. Nemhiába, mert az eddigi egymillió helyett évi egymil­lió-hétszázezer forintot fi­zet a vállalat szerszámhasz­nálati díj címén. NEM KÍVÁNSÁGMŰSOR A módosítás azonban nem kívánságműsor alapján ké­szül. Az egyik osztály dolgo­zói például rugalmasabb munkaidő-beosztást kértek. Nevezetesen azt kérték, hogy napközben szabadabban me­hessenek ki magánügyeiket intézni. A kérést elutasítot­ták, mondván, hogy az osz­tálynak alkalmazkodni kell a termelőegységek munkaide­jéhez. A kollektív szerződés és annak módosítása a köteles­ségeket is szabályozza. Eddig a művezetők a félórás ebéd­időt bárhol eltölthették. Most előírás, hogy csak a munka­helyükön tölthetik el. Az anyagi, a leltári felelősséget is részletesen szabályozza a szerződés. Olyan ez a könyv, mint egy mérleg. Egyensúlyt mutatnak benne a jogok és a kötelességek. Nábrádi Lajos (cselényi) □ eleg nyári este. A buszmegállóban egy idős házaspár, két fiatalasszony, s egy közép­korú hölgy a leányával áll­dogál. Mindkettőjük kezé­ben bevásárlószatyor, az’ anyukáéban egy üveg kóla is. Halkan csevegnek, jó­kedvűen, gyakran fel-felne- vetnek, de csak csendesen, tapintatosan, nem zavarva másokat. Egy fehéringes fiatalem­ber közeleg. Udvariasan lép a középkorú nőhöz, s hal­kan kérdezi: nem tudná­nak-e véletlenül beváltani egy kétforintost? — Egy pillanat, megné­zem — mosolyog az anyu­ka. A szatyrot lábához he­lyezi, s táskájában kutat... na! Hirtelen csörömpölés veri fel a békés csendet. A szatyor elborult, a kólás- üveg eltört. Az anyuka ide­gesen mosolyog, a fiatalem­ber legszívesebben a föld alá süllyedne. — Ez mind miattam van — nézi zavartan a lassan folydogáló kólát. A nő egy­ből felderül: — Bizony — vágja rá vi­dáman —, s már újra jó­kedvű, egy cseppet sem ha­ragszik. Ez persze aligha nyugtatja meg a fiatalem­am ma m m I orott üveg bért. Buzgón szedegeti ösz- sze az üvegdarabokat, s szállítja a közeli szemetes­be. Az utca figyelme termé­szetesen feléjük fordul. Végre valami érdekes! Foj­tott kuncogások, halk meg­jegyzések. Mindez a copfos leányzó fejébe kergeti a vért. Ideges mozdulattal halássza elő pénztárcáját, s egyáltalán nem udvariasan veti oda a kérdést-: — Mennyi kell? — Csak egy — leheli a szegény fehéringes, s már­is nyújtja a két egyforin­tost. A lány az előbbi nyers modorát követve adja át a kétforintost: — Tessék! A fiatalember hálálkodik, elnézést kér, alig mer fel­pillantani a lányra. Az anyuka derűs és jóságos te­kintete biztató ugyan, de a copfos ifjú hölgyé nem sok jót ígér. Végre feltűnik a busz. Az anyuka és leánya középen száll fel, a fehéringes pedig fellélegezve elöl, s meg­könnyebbülten tapasztal­ja, hogy a copfos tizenéves nevet, fejét hátrahajtva, csengő hangon, s vidáman tekint feléje. Arca kipirul, szeme csillog. A haragos vonások már elsimultak, s mennyivel jobban áll neki a pajkos jókedv. Tekinte­tük találkozik, s a fiatal­ember csodálkozva fedezi fel, hogy az előbbi barát­ságtalan kislány' milyen aranyos... Orbán Judit

Next

/
Thumbnails
Contents