Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-17 / 192. szám

1982. augusztus 17. Kelet-Magyarország 3 c--------------> Miről tud a bizalmi? p lénk vita követte azt m4j a beszámoló jelen­tést, amely a KPVDSZ megyei bizott­ságának legutóbbi ülésén hangzott el. A szakszer­vezeti bizalmiak munká­ja volt napirenden. Jó volt hallani, hogy nem­csak általános megjegyzé­sek, hanem konkrét, se­gítő szándékú bírálatok is elhangzottak az ülésen. Az például, hogy a De- mecseri ÁFÉSZ-nél egy dolgozót ez év márciusá­ban meghívtak egy ta­nácskozásra. Ezen a ta­nácskozáson tudta meg, hogy a bejegyzés szerint ő már két éve szakszerve­zeti bizalmi. A két év alatt azonban semmit nem in­tézett, tanácskozásokra, megbeszélésekre eddig nem hívták. Tarpán a szövetkezet bizalmi testületé egy új bizalmit választott. A vá­lasztást a megyei bizottság érvénytelenítette és új, szabályos választást írt elő. Uj bizalmit ugyanis nem a bizalmiaknak, ha­nem a szakszervezeti ta­goknak kell választani. Két kirívó negatív példa. Azért is elgondolkodtató a két eset, mert tanfolya­mokon, különböző fóru­mokon gyakran oktatják a bizalmiak jog- és hatáskö­rét... A gondok között emlí­tették, hogy a falusi kis­boltok érdekképviseleté­nek ellátása igen nehéz. Azért is, mert 8—10 falu boltosának van egy szak- szervezeti bizalmija, s ek­kora területet a bizalmi alig tud áttekinteni. Név­re szóló bírálatként hang­zott el, hogy a Nyíregyhá­zi ÁFÉSZ szakszervezeti bizottsága nem minden döntés előkészítéséhez já­rul hozzá kellően. A nyíregyházi tisztség- viselők javaslattételi jo­gukkal sem élnek mindig kellően. Szinte általános tapasztalat, hogy a kezdő kereskedők bérének meg­állapításába a bizalmiak nem szólnak bele. Tulaj­donképpen az is negatí­vumként hozható fel a bi­zalmiak többsége ellen, hogy szinte kizárólag a bérügyekről és a szociális ügyekről mondanak véle­ményt, gazdasági témák­ban kevesebbszer hallat­ják hangjukat. T ermészetesen nem. panasznap volt a megyei bizottság ülése. Az eredményekről, a kedvező Változásokról is szó esett. Arról például, hogy több ÁFÉSZ-nél és az élelmiszer kiskereske­delmi vállalatnál a bizal­mi és a középvezető jó partnerként, együtt járta ki a béremelést néhány arra érdemes dolgozónak. A ZÖLDÉRT-nél és több szövetkezetben a szakszer­vezeti bizalmiak aktív se­gítői és résztvevői a szo­cialista brigádmozgalom­nak. A kedvező és kedvezőt­len tapasztalatok tovább­adása, illetve hasznosítása javíthatja a mozgalmi munkát, (n.) ________________________________________________/ Két gyár — két kép A mátészalkai Szatmár Bútorgyárban ülőgarnitúrákat készítenek exportra. ízléses kárpitozású A Minőségi Cipőgyár csengeri üzemében a szalagról lekerült cipőket párosítják és ellenőrzik a minőséget. (Jávor László felvételei) rég szerelték fel a biztonsági rácsokat... Lócák, padok, állványok is kikerülnek a műhelyből, mivel asztalosok is dolgoznak itt. A fiatal mű­helyvezető hozzáteszi: a na­gyobb lélegzetű munkákat a tsz szolgáltatásként végzi, a megrendelőnek tehát fizetni kell a pénztárnál. A fusi ti­los, de a társadalmi munka nem. Annál is inkább, mivel sem kisiparos, sem szolgálta­tóműhely nincs a faluban. A Tisza-parti település lakói hová is mehetnének a tech­nika korában, ha nem a gépműhelybe? Kálmán János szerelő egy nemrégi eseményre emléke­zik: „A tanács vezetői meg­kerestek bennünket, hogy el­romlott a mélyfúrású kút Munka után fizetség nélkül, rögvest megcsináltuk, mert tudtuk, hogy ez a kút látja el vízzel az orvosi rendelőt, meg az óvodát is”. A nem­rég még kombájnon dolgozó szerelőtől még megtudjuk: a B kis ligetben nóta har­sán. A faház mellett vidám jelenetet pró­bálnak. A víz partján, sen­kitől nem hallva, verset próbál a szavaló. Két kis ko­moly lányka jegyzetet lapoz­va beszélget a pádon. Mások a zászló alatt rakják kőből a vörös keresztet. A pihenés perceiben érkeztem a tábor­ba. Délután van, a nap las­san lemenőben, fénye még meg-megfürdik a naményi Tiszában. A százkét táborla­kó készül az esti tábortűz- höz. Hogy megérdemelt a pi­henés, arról a tábor résztve­vői győznek meg. Dobos Tünde, Szegedi Erzsébet ar­ról szól: az iskolai vöröske­reszteseknek ugyancsak van mit tanulni. A mozgalom tör­ténete éppúgy szerepel a programban, mint egy sor gyakorlati foglalkozás. — Játék is ez, munka is — magyarázza meggyőzően az ópályi Popp Klári. — Számot adunk arról, hogy mit tudunk elsősegélynyúj­tásból, egészségvédelemből, elméleti ismeretekből. — Mert sokan nem is hi­szik, mi minden vár ránk — világosít fel Stettner Judit Kállósemjénből. — Nekünk példát kell mutatni az isko­lában tisztaságból, segíte­nünk kell a gyengébbeket, a nehéz körülmények között élőket, mozgósítanunk kell társainkat az úttörőprogram szellemében minden jóra. — Itt a táborban a gya­korlatban is vizsgázunk ab­ból, hogy mit jelent nekünk a szép, tiszta, rendezett kör­nyezet — lelkesedik Almási Szilvia, aki Jánkmajtisról érkezett. És máris hív, néz­zem meg, milyen a tábor, a körlet, s milyenek a táborla­kók. Százketten vannak. A me­gye minden részéből érkez­tek, többségükben leányok. Dakó József, a tábor vezető­je mondja: — Célunk az, hogy a gyermekek játéko­san ismerkedjenek- a vörös­keresztes munkával. Jönnek hozzánk orvosok, mentősök, az MHSZ-esek, sokszínűén, élményt adóan akarjuk meg­tanítani az iskolai vöröske­reszteseket, hogy mi is a fel­adatuk a tanév során. Az eddigi gyakorlat azt mutatja: munkájuk nem hiábavaló, s akik ilyen fiatal korban kez­dik, felnőtt korukba^ is a mozgalom hívei maradnak. Egymást segítő, baráti jó szellem jellemzi a tábort A gyakorlati bemutató élmé­nyeit aligha felejtik. No és persze a fürdéseket a jó, friss Tisza-vízben. Mert ne gon­dolja senki, hogy a szórako­zásra nem marad idő! Talán csak annyiban mások, mint a többi' gyermek, hogy fe­gyelmezettebbek, s magukon kívül a másikat is figyelik. Amikor ezt mondom, a lá­nyok szinte kórusban felelik: — Ez a dolgunk! Ezért vál­laltuk ezt a munkát! S máris rebbennek, hogy átvegyék a nótát, s derűjük­kel csatlakozzanak a termé­szet muzsikájához. í-t) műhely lakatosai játékokkal, felszerelésekkel látták el az óvodát. Minczér László sze- relő-kombájnos sokat mondó szavai így hangzanak: „Hogy fontosak vagyunk a falunak, az főleg akkor derül ki, amikor társadalmi munkát szerveznek”. TÁRSADALMI CENTRUM IS A lakatosok egy kicsit a falu arculatát is formálják. A szépmívű, díszes kapuk, ajtók néhány utcában ma­rasztalják a tekintetet So­kan joggal dicsekednek az­zal, hogy Valóczi László la­katos-hegesztő kezemunkája díszük a portájuk szélén. A vasasfiúk azonban nem a túlmunkával teremtik meg jólétüket. Többnyire rokoni, baráti alapon dolgoznak, vagy köszönömért. A gépműhely nemcsak műszaki, társadalmi központ­ja is a falunak. Itt szerelő a tsz pártalapszef vezetőnek titká­ra, szintén szerelő a KISZ- titkár, és az MHSZ-titkár. Négy tanácstag ugyancsak e helyen dolgozik. A műhely- vezető a HNF községi bi­zottságának tagja. Tiszanagy- faluban szakasznyian vannak a vasasfiúk. A falu lakóinak azonban úgy tűnhet, hogy valamennyien ezermesterek. Nábrádi Lajos Képeslap Beregbűl. (G. B. felv.) S étálunk. Büszkél­kedik közben az édesapa az alig hatéves gyermekével, aki már nemcsak az au­tók márkáját ismeri fel, hanem még a motorokét is. Meghatódnom, vagy legalább ámuldoznom il­lenék a kis „zseni” lát­tán. — És ez? — 1500-as Zsiguli... — Ez? — Kis Simson... Véletlen se hibáz a gyerek. A fűben fekete­rigó ugrál. Mutatom: — Nézd, milyen szép. — Mi szép? — A rigó. — Mi az a rigó? — Madár. Énekes ma­dár. — Mit énekel? Fütyülnék, ahogyan a rigó fütyül, de a gyerek már nem figyel Egy Dá­ciát csodál. — Ilyen van Sanyi bá­csinak, de az kék... Verebet mutatok a kis­fiúnak. Nem ismeri, csak azt tudja, hogy az madár. Füvek, fák, bokrok, óri­ás platán, szomorúfűz... A két veréb egy tócsá­ban fürdik, tollúkról gyöngyszemként pereg a víz. A gyerek, a negyven méterre lévő forgalmas útra figyel, ahol egy Skoda S—100-as Traban­tot előz. Türelmetlen, ét nem is nyugszik addig, amíg nem sétálunk el az útig. A tömött járdán végre jól érzi magát. — Polski... Az édesapa sehogyan sem érti, hogy miért nem lelkesedek e hatal­mas gyermektudomány láttán, amelyért 6 olyan sok türelemmel áldozott. Hallgatók, és valójá­ban én sem tudom, hogy kit sajnálok inkább? Ot-e, vagy csak a fiát? Bart ha Gábor SZTÁRFOTÓK A FÜSTÖS FALON Hunka és derű A falu közepe „Zseni“ A gépműhely füstös falát képeslapokból kivágott sztárfotók színesítik. Az itt dolgozó vasasok azonban mostanában aligha gyönyörködnek a szebbnél szebb fotókban. Sok a munkájuk. Az ajtó előtt értékes gép vár javításra. Két hegesztőpisztoly is sziszeg. Az esztergagép mellett szaporán csepeg a hűtővíz, két helyen is cseng a nagykalapács, a sarokban horzsol a fülsértő reszelő. Így fest nyár derekán Tiszanagy- falu téeszének gépműhelye. Átvitt értelemben a gépműhely a falu központja. HITEL A FÜZETBEN Horánszky István, a nyug­díjhoz közeledő kovácsmes­ter negyven esztendeje üti, formálja a vasat. Azt mond­ja, régen a kovácsműhely volt a falu „közepe”. A ko­vácsmester amolyan univer­zális ember volt a faluban, tisztelet övezte, keresték a kegyét. A féleresz alatt — míg melegedett a vas — po­litizáltak az emberek, meg- hányták-vetették a falu dol­gait. Pista bácsi dolgozott azoknak is, akiknek egy va­suk sem volt. Felvéste a hi­telt a füzetbe, aztán ha ősz­re sem jött össze a kis pénz, terményt is elfogadott fizet­ségül. Akkor volt igazán nagy tekintélye, amikor a cséplőgépet üzemeltette. Régi szép időknek nevezi a csép­lőgépek korszakát. ~ Ma, igaz, egy kicsit más formában, a gépműhely vet­te át a kovácsműhely sze­repét. Nem egyetlen mester, hanem öt—hat szakma kép­viselteti magát. A tsz ágazat- vezetőjének gépészmérnöki diplomája van, de technikus és érettségizett szakmunkás is tartozik a vasasgárdához. Itt van a falu műszaki értel­misége. Pista bácsi, az idős kovácsmester színes egyéni­ség ebben a gárdában. A traktorok ekevasát ő élezi, szinte hagyományos módon. De nem ez tölti ki idejét. Egy pesti vállalatnak célszerszá­mokat készít, jókora nyere­ségért. Otthon megvan még műhelyének egy része. A fu­varosok hozzá viszik a lovu­kat patkolni. ö javítja a fa­lunak az asztali tűzhelyeket, a kerékpárokat. „Annyi a munkám, hogy nem győzöm csinálni” — mondja, aztán beindít egy gépet, szabja a vasat. JÖTTEK A VEZETŐK ... Borai János műhelyvezető azzal folytatja: a gépműhely dolgozói annyi mindent vé­geznek a faluban, hogy fel­sorolni is nehéz. Autót, ker­titraktort, permetezőgépeket javítanak, villanyt szerelnek, a középületek ablakaira nem-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents