Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-17 / 192. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 17. Találkozás a Krímben Brezsnyev fogadta Jaruzelskit Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke hétfőn a Krímben találkozott Woj- ciech Jaruzelskivel, a LEMP KB első titkárával, a lengyel minisztertanács elnökével. A találkozón tájékoztatták egymást pártjaik tevékenysé­géről, országaik helyzetéről. Jaruzelski beszámolt arról, hogy a lengyel vezetésnek — a LEMP IX. kongresszusá­nak határozataival összhang­ban — a politikai és gazda­sági életben hozott rendkívüli intézkedései eredményeként az országban fokozatosan kedvező változások mennek Végbe. Kibontakozóban van a ha­zafias nemzeti újjászületési mozgalom. Ennek az a fel­adata, hogy egységbe fogja mindazokat a lengyel haza­fiakat, akiknek drágák Len­gyelország történelmi és szo­cialista értékei. A politikai és a gazdasági válság súlyos következményei azonban még mindig érezhetőek. A lengyel társadalom nyugalmat és ha­zafias felelősségtudatot tanú­sítva fegyelmezett munkával győzi le a meglévő nehézsé­geket. A válságból való kilá­balást nehezítik az illegali­tásba vonult ellenforradalmi erők, akiknek tevékeny­ségét külföldről, elsősorban az Egyesült Államokból ösz­tönzik és támogatják. Leonyid Brezsnyev és Woj- ciech Jaruzelski elégedetten állapította meg, hogy a szov­jet—lengyel kapcsolatok a társadalmi tevékenység vala­mennyi területén tovább erő­södnek. Ezek a kapcsolatok a szocialista internacionaliz­mus, az egyenlőség, egymás szuverenitásának tiszteletben tartása, a baráti kölcsönös segítségnyújtás elvein ala­pulnak. A felek rámutattak arra is, hogy Lengyelországnak a (Folytatás az 1. oldalról) sát engedélyezték Nyugat- Beirut területére. Az áram­szolgáltatást azonban tovább­ra sem indították meg és üzemanyag bevitelét sem en­gedélyezték a nyugati város­részbe. Libanoni politikai körök­ben növekszik az aggodalom amiatt, hogy az izraeli csa­patok a palesztin fegyvere­sek Nyugat-Bierutból való távozása után csapást mér­nek Észak- és Kelet-Liiba- nonra is — írja a TASZSZ beiruti jelentése. A szovjet Szovjetunióval és más szo­cialista országokkal folyta­tott gazdasági együttműködé­sének szélesítése elősegíti a lengyel gazdaság sebeinek begyógyítását, megteremti a további sikeres fejlődés le- hettőségét. Leonyid Brezsnyev hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió lehetőségeihez képest tovább­ra is segítséget nyújt a Len­gyel Népköztársaság népgaz­dasági feladatainak megoldá­sához. A nemzetközi helyzet meg­vitatása során Leonyid Brezsnyev és Wojciech Jaru­zelski hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság határozottan elítéli az Egyesült Államok és több más NATO-ország által alkalmazott gazdasági szankciókat. Az amerikai kormányzat a nemzetközi jog normáit és az ENSZ alapok­mányának előírásait megsért­ve kívánt nyomást gyakorol­ni Lengyelországra. E politi­kának az a célja, hogy az amerikai imperializmus ér­dekében fokozza Lengyelor­szág gazdasági nehézségeit, bizonytalanabbá tegye az or­szág belső helyzetét. Szovjet és lengyel részről Hangsúlyozták, hogy a pénz­ügyi és egyéb szankciók bu­merángként ütnek vissza az azokat alkalmazó országra. Lengyelországnak történel­mi hivatása, hogy jelenté­keny szerepet töltsön be Eu­rópa sorsának alakításában. Ez a szerep még nagyobb hangsúlyt kapott a lengyel szocialista állam megalaku­lásával. A szocialista közös­ség elszakíthatatlan része­ként a Lengyel Népköztársa­ság békepolitikájával és a jó­szomszédi kapcsolatok ápolá­sával segíti elő háború utáni Európa stabilitását, a meg­lévő határok sérthetetlensé­gének tiszteletben tartását — állapította meg Brezsnyev és Jaruzelski. hírügynökség megjegyzi, hogy Izrael egy páncélos hadoszlo­pot már elküldött Beiruttól északra — jelezvén, hogy a közeljövőben nem szándéko­zik elhagyni Libanon terüle­tét. A TASZSZ nicosiai jelenté­se szerint a ciprusi főváros­ban megnyílt a libanoni és a palesztin nép elleni támadá­sok következményeivel fog­lalkozó nemzetközi bizottság első ülésszaka. A bizottság megvizsgálja az izraeli had­sereg libanoni akcióit a nem­zetközi jog, humanizmus és erkölcs általánosan elfoga­dott elveinek fényében. Miklós: r pJJLh Ady Endre nvi: élettörténete 13. Brüll Adél Párizsban is rendszeres olvasója volt a Nagyváradi Naplónak, Ady munkásságát minden rész­letében figyelemmel kísér­te. Hazajöttének beval­lott oka mellett célja volt megismerkedni a nagyhatású költő-újságíróval. Fehér De- zsőné mutatta be egymásnak őket 1903 júliusában, közös vacsora alkalmával a Korona Kávéházban. A kölcsönös ro- konszenv gyors fejlemények­ben folytatódott. Másnap már kettesben mutatkoztak a város nyilvánossága előtt. Ady nem habozott. Nő­ügyekben különben sem szo­kott bizonytalankodni. Brüll Adél tökéleteseit illeti vá­gyaihoz. Igaz, hét évvel idő­sebb, de 34 éve ellenére friss szépség, előkelő jelenség, a választékos ízlés hibátlan pompájában. Külsőre a legké­nyesebb párizsi divat meg­testesítője, műveltségében, szellemi csiszoltságában, ér­deklődési körében a megál­modott asszonyideál Ady szá­mára. Kissé bizarr, de semmi esetre sem visszatetszést kel­tő múlt állt Adél mögött. Atyja, Brüll Samu vagyonos nagyváradi kereskedő volt, szép hozománnyal ment férj­hez a szép Adél a szintén nagyváradi, szintén kereske­dő Diósi Ödönhöz. Egy ideig Szófiában éltek, magas körökkel tartottak ba­ráti és üzleti kapcsolatokat, de máig sem tisztázott ok mi­BUDAPEST Megkezdődött a nemzetközi gazdaságtörténeti knngresszus Hétfőn Budapesten, a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri épü­letében több mint 900 külföl­di és mintegy 100 magyar történész részvételével meg­kezdődött a VIII. nemzetkö­zi gazdaságtörténeti kong­resszus, melynek házigazdája az MTA Történettudományi Intézete. A csaknem 40 or­szágból érkezett szakembe­rek 52 szekcióülésen vitatják meg a gazdaságtörténeti ku­tatás aktuális kérdéseit, új irányait, módszereit, véle­ményt cserélnek a gazdaság- történet egyes korszakainak legfontosabb jellemzőiről. A szerkesztő bizottság az elő­zetesen beküldött témajavas­latokból válogatta ki az elő­adásokat, amelyek időben a XII—XX. századig terjed­nek, de zömmel a XIX. szá­zadról szólnak. A nyitóülésen a kormány nevében Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, a kong­resszus fővédnöke üdvözölte a tanácskozás résztvevőit. Az eseményen megjelent Heté- nyi István pénzügyminiszter, Köpeczi Béla művelődési miniszter, Nagy János kül­ügyi államtitkár, Szentágo- thai János, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke és Pál Lénárd, az MTA főtitká­ra. A megnyitó után Pach Zsigmond Pál akadémikus, a Nemzetközi Gazdaságtörté­neti Társaság elnöke „Az üz­leti szellem és a magyar nemzeti jellem” címmel tar­tott előadást. Az előadás után Szent- ágothai János Fernand Brau- delnek a nemzetközi gazda­ságtörténeti társaság egyik alapítójának, egykori elnöké­nek és jelenlegi tiszteletbeli elnökének eddigi gazdaság- történeti kutatásainak elis­meréséül átadta a Magyar Tudományos Akadémia tisz­teletbeli tagságát igazoló dip­lomát. Ezután Makkal Lász­ló, a Magyar Történelmi Tár­sulat elnöke Anatolij Barg szovjet és Peter Matthias an­gol^ történészeknek a társaság tiszteletbeli tagságáról szóló oklevelet nyújtott át. A nemzetközi gazdaságtör­téneti kongresszuson délután megkezdődtek a szekcióülé­sek. Alkotmányunk születésnapján (Folytatás az 1. oldalról) sorozat. A felújított művelő­dési házat adják át, az üze­mekben találkozókat, a nagy­községekben tömegsportver- senyeket rendeznek. Záhony­ban nagygyűlés lesz augusz­tus 19-én 15 órától. Másnap Kisvárdán a várban egész napos kulturális-szórakoztató programok várják a nézőket. Munkás-paraszt találkozót Záhonyban, Tuzséron és Mándokon tartanak. Nyírbátorban a hagyomá­nyok szerint több üzem szer­vez munkás-paraszt találko­zót, a községekben vidám, szórakoztató műsorral ün­nepük augusztus 20-át. A sportversenyek közül a kis­pályás labdarúgás általában mindenütt szerepel. Fehérgyarmaton augusztus 19-én a ruhaipari szövetke­zetnél kialakított szabad té­ren tartják a városi ünnepsé­get. A nagyközségek, közsé­gek általában egész napos majálissal köszöntik az al­kotmány ünnepét. Kulturális műsor és sportverseny szinte minden nagyobb helyen lesz, ezeken részt vesznek a társ­községek lakói is. Vásárosnaményban egész napos munkás-paraszt ifjú­sági találkozóval ünnepük augusztus 20-át a gergelyi- ugornyai Tisza-parton. A program reggel 8-kor koco­góversennyel kezdődik, mely­nek résztvevői a művelődési központtól indulnak a Tisza partjára. Itt népművészeti vásár, térzene fogadja az ér­deklődőket. Az ünnepség dél­előtt 10 órakor kezdődik a szabadtéri színpadon. Az új kenyér átadása után kultúr­műsort tartanak. Déli 12-kor kezdődik a Magyar Rádió Játék és muzsika tíz percben című adásának helyszíni köz­vetítése. Utána irodalmi ve­télkedő, kispályás labdarúgó­mérkőzés, este 7-től diszkó lesz. Az augusztus 20-i prog­ramokra a járás mezőgazda- sági üzemeiből különbuszok hozzák el az aratásban élen járó dolgozókat. Augusztus 21-én adják át Rakamazon a termelőszövet­kezet kollektívájának ki­emelkedő munkájáért a MÉM nagydíját. att egyik percről a másikra el kellett hagyniok a bolgár fővárost. Párizsban teleped­tek le, Diósi Ödön tehetsé­ges, noha mérsékelten sikeres vállalkozásokkal állt talpra. Nagy vagyonra sohasem tet­tek szert, de jövedelmükből módos, csaknem nagypolgáfi háztartást vezethettek. Adél az érdeklődéséhez méltó hoz­záértéssel vonzódott a muzsi­kához, a festészethez, az iro­dalomhoz. Különösen a mo­dern francia lírát tartotta sokra, és bizonyos volt ab­ban, hogy a Nagyváradi Nap­ló hasábjairól megismert Ady Endréből a legjelentő­sebb magyar poéta válhat, ha sikerül átmenteni a világ ak­kori szellemi központjába a nagyváradi elszigeteltségből. Soha, egyetlen alkalommal sem csalták meg Ady Endrét az ösztönei. Most is határo­zottan érzett rá esélyeire. Tudta, hallgatnia kell Diósi­né Brüll Adélra. A legkisebb tétovaság nélkül fogadta hát el a Párizsba invitáló ajánla­tot. Ideiglenes búcsúzásukkor azzal a megállapodással kí­sérte Budapestig az aszsonyt, hogy rövid néhány hónapon belül követni fogja. Kapcso­latuk szorosságának igazolá­saként rövidesen megjelent a Nagyváradi Naplóban első Léda-verse A könnyek asz- szonya címmel. Ettől kezdve minden lépé­se szakadatlan, lázas készü­lődés volt Lédához. S itt jó előre el kell oszlatni min­denféle hamis mendemondát arról, hogy Ady Endrét .anya­gi függőség kötötte Párizsban Diósi Ödönékhez. Készülődé­se legnagyobbrészt épp a kin­ti megélhetési feltételek biz­tosításából állt. Anyagi önál­lóságára mindig kínosan vi­gyázott. Segítségre ugyan gyakran szorult, de ez soha nem maradt viszonzatlanul. Egyáltalán, pénzügyi kicsi­nyességek szóba sem jöhet­tek. Gond nélkül költötte a pénzt, ha volt, s ha elfogyott, foggal körömmel, verejtékes munkával iparkodott új ösz- szegeket szérezni. Párizsba készülődvén, mindenféle áb­rándos hóbortokat mellőzve, szinte nyárspolgári józanság­gal próbálta megalapozni kinti egzisztenciáját. Ajánló leveleket szerzett be, egyez­séget kötött írásai elhelyezé­sére a Budapesti Hírlappal és a Pesti Naplóval, támogatást kért Szilágy vármegyétől, amelynek őszi közgyűlése meg is szavazott számára 600 korona segélyt. (Folytatjuk) MOSZKVAI BESZÉLGETÉSEK Intenzív utakon O Az utóbbi években sokat egyszerűsödött a gazdaság- irányítás szerkezete. Nagyvállalatokat, — mintegy kétszáz egyesülést — hoztak létre, amelyek az alájuk tar­tozó egységeknek relatív önállóságot adnak. Az egyesülés­hez közvetlenül tartozik a kutató-, a tervezőintézet is — ez; elősegíti a műszaki haladást. A szovjet ipari üzemek fele már ily módon dolgozik, de 1985-ig az építőipart is így szer­vezik át. Bonyolultabb a helyzet a közlekedésben és a me­zőgazdasági vállalatoknál, ezért ott még gondolkodnak a módszereken. Ám a szövetségi minisztériumok, s az álla­mi tervbizottság célszerűnek látják, hogy egyprofilú vál­lalatokkal foglalkozzanak a jövőben. Már csak azért is, mert olyan nagy programok esetében, mint mondjuk a BAM, vagy a nyugat-szibériai gáz és olaj kiaknázása, ez nélkülözhetetlen a hatékonyabb munkához. Az ágazati irányításon kívül — amely döntő szerepet játszik a szovjet gazdaságban — tökéletesíteni akarják a területi irányítást is. Égetően nagy kérdés ez ebben az óriá­si országban elsősorban a mezőgazdaság fejlődése szem­pontjából, s nem utolsósorban a munkaerő miatt. Az utób­bihoz egy példa. Amíg Üzbegisztánban, Azerbajdzsánban munkaerőfelesleg van, Oroszországban (főként Szibériá­ban és a Távol-Keleten) nagyfokú a munkaerőhiány, pe­dig a természeti kincsek, a hatalmas tartalékok felszínre hozása is a munkás kezek szaporodását követeli. Az olaj, a gáz, a kőszén legnagyobb tartalékai Keleten vannak, fo­gyasztóik pedig az ország nyugati területein. Érthető, ha a közlekedés is egyre nagyobb hangsúlyt kap. Jobban kell egyeztetni az ágazati célokat, érdekeket. Erre is példát mondanak. A bányászat ma arra törekszik, hogy minél több kőszenet hozzon a felszínre. Amikor ez megtörténik, a kiaknázott területet otthagyja és megy tovább. A törek­vés : a jövőben csak az után hagyhassák ott a kiművelt bá­nyavidéket, ha azt előbb alkalmassá teszik a mezőgazdaság' számára. A területi komplex jellegű irányítás javítása a másodlagos nyersanyagok helyi hasznosítását is célozza. A központi tervutasításos rendszert tehát kiegészítik a hely­zetnek legmegfelelőbb módszerekkel, hogy mindenütt és minden szinten pontosan értsék, mi a kötelességük. A centrális gazdaságirányítást az ország óriási mérete, a ha­talmas ágazati és régiószámok indokolják. A szakemberek elmondták: tanulnak a szocialista országok, a magyar gaz­daságirányítás tapasztalataiból is, de a szovjet gazdaság sajátosságait nem lehet figyelmen kívül hagyni, az állami elosztási tevékenységét mellőzni ott, ahol a közvetlen vál­lalati kapcsolatok megteremtése igen bonyolult, szinte le­hetetlen. A Szovjetunióban az irányítási tevékenység fejlődését jelzik a hosszú távú tervek. A párt- és állami szervek nemrég kidolgozták az élel­miszerprogramot, de elfogadták a 15—20 évre szóló lakás- programot is, amely ugyancsak a teljes megoldást szorgal­mazza. Hasonló terv szorgalmazza a nagy vizierőmű-épí- tési és az atomerőművesítési programot is. Ezek azt jelen­tik, hogy az utóbbi időben — az éves és ötéves terveken kívül már tovább, tíz években gondolkodnak. Napjaink­ban mind nagyobb szükség van a 15—20 éves távlati ter­vekre is. Vezető közgazdászok mondják: nem elég egy be­ruházást megkezdeni, végig felelősséget kell érte vállalni egészen a megvalósításig. Számos olyan beruházás van ugyanis folyamatban, amelyek befejezése ma még nem is látszik. Ezekkel kapcsolatban olvastam a szovjet sajtóban a mesebeli Naszredin Hodzsa történetét, amelyben egy ember vállalja: 20 év alatt megtanítja a szamarat olvasni. S amikor megkérdezték, mi lesz, ha mégsem megy a do­log, azt mondta: ennyi idő múltán vagy ő hal meg, vagy akivel fogadott, esetleg a szamár múlik ki közben. A terv iránti jogos követelmény, hogy abban ne csak az építkezés kezdete, de a vége is benne legyen. A mai Szovjetunió elsajátítja a távlati tervezés tudományát. Egyedül ezzel sokat javul a népgazdaság irányítása. Táv­lati tervet készíteni azonban bonyolult. Egyre fontosabb szerepet játszanak ebben a középtávú tervek. Az SZKP Központi Bizottsága márciusi plénuma meg- | fogalmazta: ki kell küszöbölni azt a gyakorlatot, amely szerint állandóan korrigálni kényszerülnek az ötéves ter­veket; hogy a vállalatok év közben kérjenek és kapjanak tér rcsökkentő módosítást. A termelést az éves tervek sza­bályozzák, ott osztják el a tartalékokat, az anyagi ösztön­zés is éves alapon történik. Ez sokban meghatározza az emberek gondolkodását. Egy évben élnek, s ha az nem si­került, legfeljebb leveleznek az illetékes állami szervek­kel, s kérik: csökkentsék a terveiket. Ha ez megtörténik, úgy tűnik, az éves terv valóra vált. A középtávú terv pe­dig nem teljesül. A laikus nehezen tudja megérteni, miért nem válik valóra a középtávú terv, amikor a statisztika évente jelzi a teljesítést. A jövőben már nem lehet menet közben változtatni az éves terveket. Fejlődik az ellenőrzés rendszere is, halmo­zottan vizsgálják a tervfegyelem helyzetét. Nem kis gon­dot okoz ugyanis, hogy a tervezett bért mindig teljesítik, a produktumot pedig már nem mindig. Világosan követ­kezik ebből az egyensúlytalanság. Ezért is szánnak na­gyobb szerepet a felelősségnek. A legnagyobb jelentőségű törekvés a munka minősé­gére, hatékonyságára irányul. A szovjet gazdaság számá­ra a legtöbb területen már nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. A Szovjetunió világelső a kőolaj, szén, gáz, vasérc, hengereltáru, cement, műtrágya, gabona, cu­korrépa, burgonya és egy sor más termék előállításában. És bármilyen furcsának tűnik, e termékekből még mindig hiánya van. Az ok nemegyszer a minőség gyenge volta, másrészt pedig a magas veszteségarány. (Folytatjuk) v OLopka, (János

Next

/
Thumbnails
Contents