Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-17 / 192. szám
2 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 17. Emlékezetes augusztusi vasárnap Az ünnepi műsor egy részlete. HA VAN, AKKOR MIÉRT NINCS SZABADTÉRI? A Kelet-Magyarország 1982. július 22-i számában cikk jelent meg a nyíregyházi szabadtéri színpad jelenlegi helyzetéről. A cikk szerzője, mivel osztályunkat e témában nem kereste meg, így a leírtakkal kapcsolatban az alábbiakról tartom szükségesnek az olvasókat tájékoztatni. Szép szabadtéri színpadunk több mint harmincéves, emiatt műszaki eszközeinek állaga elavult, elektromos vezetékrendszere életveszélyessé vált. A színpad műszaki eszközeinek és elektromos berendezéseinek rekonstrukciós tervét elkészítettük, ami szerény számítás szerint is több millió forintos nagyságrendű beruházást igényelne. A színpad felújítását döntően attól tettük függővé, hogy hogyan tudjuk a színpad nyári hasznosítását biztosítani. A színházunk az indulás nehézségeire hivatkozva szabadtéri előadás tartására nem vállalkozott, egy nyári színházi társulat ugyancsak több milliós működési költségeit pedig költségvetésből nem fedezhettük, mivel a már működő kisvárdai nyári színház megerősítése vált szükségessé. Mindezek alapján úgy döntöttünk, hogy a szabadtéri színpad átmenetileg kertmoziként funkcionál és ennek kell megteremteni a műszaki feltételeit. Mindez megnyugtatóan meg is történt. A cikk szerzője kifogásolja a könnyűzenei rendezvények elmaradását is. Ez sem véletlen és feledékenység következménye, hiszen a korábbi években e lap hasábjain is többször szóvá tették, hogy e közismerten igen hangos rendezvények milyen mértékben zavarták a környező lakosok nyugalmát. Annak idején a számtalan panasz és bejelentés nyomán született olyan döntés, hogy e rendezvények tartása feltételeit a sóstói kultúrparkban kell megteremteni. Ez az objektum a park területén el is készült, és e műfaj számára a szabadtérinél lényegesen kedvezőbb feltételeket teremtett. Az elmúlt években a város ilyen igényeit már sikerrel itt elégítették ki. Az tehát, hogy a szabadtéri kihasználása ma lényegében csak a mozi által biztosított (ez viszont igen jól) a cikkel ellentétben mondhatom, hogy nem a népművelők ötletszegénységén, vagy nemtörődömségén múlott, hanem összefüggésben van azokkal a jelentős kulturális fejlesztésekkel, melyek eredményeként létrejött az önálló színház, megépült a művelődési központ, és létesítményeiben tovább gazdagodott a kultúrpark. Természetes, a szabadtéri színházi hasznosításáról nem mondtunk le, a nyíregyházi nyári színház gondolatát évek óta dédelgetjük és megvalósítására azonnal sort kerítünk, mihelyt színházunk ezt felvállalhatja és a szükséges anyagiakat elő tudjuk teremteni. J ' Dr. Kuknyó János megyei tanács vb műv. osztályvezető Koczák Miklós, az Öntödei Vállalat kisvárdai gyárának dolgozója a múlt év november 28-án este az anarcsi kisvendéglőben alaposan berúgott. A 30—40 vendég közül néhányan arra lettek figyelmesek, hogy Koczák az egyik asztalnál ülő Önkéntes rendőr asztalához lépett és elvett onnan egy üveg sört, hogy mea- igya. Az önkéntes rendőr rászólt Koczákra, hogy tegye vissza a sört, de a részeg ember nem hallgatott rá. Ott volt az étteremben a körzeti megbízott is, az is felszólította Koczákot, a válasz pedig egy nagy szitok- özön volt. Koczák először csak a rendőrt szidta, aztán az egész rendőrséget kezdte durván sértegetni, s hiába figyelmeztették. Vasárnap három Tisza-par- ti társközség: Lánya, Mátyus és Tiszakerecseny lakói egybe sereglettek a lónyai sportpályát szegélyező hatalmas gesztenyefák alatt. A megtisz telő cím elnyerése és a soksok látványosság miatt gyűlt egybe a beregi emberek apraja, nagyja. Az ünneplők és ünnepeltek az államhatár védelméért és a határőrséggel való együttműködésért kapták meg a Határőrközség címet. Vasárnaptól a helységnévtábla előtt külön tábla hirdeti a cím elnyerését. Az egybegyűlteknek Illés Elemér, a vásárosnaményi városi-járási pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Ismertette a fejlődés útját, szólt a legfontosabb helyi feladatokról. Hangsúlyozta, hogy Lónya, sőt az egész járás a Szovjetunióval határos és baráti, fegyverbaráti kapcsolat alakult ki a szomszédos települések, illetve járások között. Hegyi Adolf, alezredes, a BM Határőrség Országos Parancsnokságának képviselője arról szólt, hogy tartalmas kapcsolat alakult ki a határ menti emberek és a határőrök között. A lónyai őrs többször elnyerte az Élenjáró címet és ez a lakosságtól kapott segítségnek is köszönhető. Hegyi Adolf alezredes a belügyminiszter megbízásából a cím elnyerését bizonyító oklevelet átadta Nyeste Sándor tanácselnöknek. Ezt követően ■'katonai díszmenetben gyönyörködhettek a jelen lévők. Egy kisfiú mikrofonon keresztül adta hírül, hogy az úttörő határőr szakasz a jövőben Augusztus 14-én, szombaton este hangzott el Nyírbátorban a zenei napok harmadik hangversenye, mely a „hazai” együttesek bemutatkozása volt. A Nyíregyházi egyesített vegyeskar és a Szabolcsi szimfonikus zenekar nem először lépett fel a zenei napokon, s fellépésük mindig üde színfoltot jelentett a műsorban. Dicséretet érdemel a helyhez méltó, egyre emelkedő tendenciájú műsorválasztás. Szinte az az érzésünk volt, hogy hálát adunk a békéért, amelyben élhetünk ebben a körülöttünk közel s távol tomboló békétlen világban. Kodály nyolc a cappella kórusát énekelte a vegyes kar, köztük „Jézus és a ku- fárok” c. hatalmas drámai kompozíciót. Ebben a műben az ember- és életábrázolás kifejezetten drámai koncepciót szolgál. Mint a Psalmus- ban, úgy itt is a drámai vízió letűnt idők emlékeként a hogy hagyja abba, Koczák tovább mondta a magáét. A rendőr felszólította, hogy hagyja el az éttermet, Koczák azonban nekitámadt, hogy leszedi róla a ruháját, majd ütésre emelte kezét. A támadást megfékezték, kituszkolták a részeget az étteremből és bevitték a kisvárdai kapitányságra. Az ügyészség hivatalos személy megsértése miatt emelt vádat Koczák ellen, a bíróság pedig hivatalos személy nagy nyilvánoság előtt elkövetett megsértése miatt ítélte el. Az 51 éves férfit 4800 forintra büntették, mert figyelembe vették büntetlen előéletét, s azt, hogy a cselekmény elkövetésekor beszámítási képessége súlyos mértékben korlátozva volt. Az Ítélet jogerős. még lelkesebben dolgozik. A 69 éves Nagy Károly bácsit megtapsolták, amikor elmondta, hogy több évtizeddel ezelőtt ő is határőr volt, de a mai fiúk közé is szívesen be- állna szolgálatba. Az ideiglenes színpadon a vásárosnaményi vegyes kar, valamint a tarpai kórus és a tarpai citerazenekar adott színes műsort. A szépséges környezetben a fiatalok körhintán repülhettek a magasba. Csalogattak a sátrak, a lacikonyhák, a bőséges ellátásról a Tiszaszalkai ÁFÉSZ múlt ködéből bontakozik ki. Mozgalmas polifónikus képben hangzott el a templomban üzérkedő kufárok kiűzése. A Kodály-muzsika drámai erejének egyik leghatalmasabb megnyilatkozása volt az a kórusjelenet, amikor a hívek seregéből félelmetes erővel robban ki a kiáltás: „rablók!” Az utolsó mondatra építette fel a kórus a mű záróakkordját, melyben diadalkapuként tárul fel a beteljesülésnek az a pillanata, amikor az igazság harcosa már nem áll magányosan, körülveszik és megértik őt. Méltó befejezése volt ez az addig elhangzott kórusszámoknak. A műsort befejező mű Verdi: „Négy szent ének” volt. Az egyes tételek: Ave Maria (a cappella vegyes karra), Stabat Mater (vegyes kar és zenekar), Laudi alia Vergine Maria (a cappella női karra), Te Deum (szopránszóló, Kettős vegyes kar, zenekar). Aggastyán korában írta le életpályájának záró akkordját jelentő műveit, így a „Négy szent éneket” is. Méltó lezárása és befejezése ez a mű egy eseményekben, újításokban gazdag és az első hangtól az utolsóig egyre fejlődő, egyre magasabbra törő zenei pályának. A négy mű együttes bemutatóját 1898 áprilisában tartották meg a párizsi Nagyoperában. A négy darab Verdi munkásságának végső leszűrődé- se. Dallamvilága egyszerű, melódiái kifejezőek, harmónia világában összeegyeztet- hetőnek tartotta vegyíteni az egyházi stílust kora modern hangzásvilágával. Vezényelt Fehér Ottó, közreműködött Somorjai Paula énekművésznő. Vikár Sándor gondoskodott. A gyerekek körében érthetően a kutyabemutatónak volt a legnagyobb sikere. Este táncmulatsággal ünnepelték a Határőrközség cím elnyerését. Az avató ünnepségen a Közbiztonsági érem arany fokozatával tüntették ki Nyeste Sándort. Kiváló társadalmi munkáért érmet kapott Liba Bertalan, Szép Gábor és Tóth Gusztáv. Augusztus 20—22: Botanikai tábor A Szabolcs-Szatmár megyei Botanikai Egylet augusztus 20—22 között szervezi első táborát a Császárszállás környéki Nagy-Vadas tavon. A környéken előforduló ritka, pusztuló növényfajokat, valamint a rendkívüli méretű ill. idős faegyedeket veszik számba, amely alapján vegetációtérképet szeretnének készíteni, ezzel segítendő a terület természet- védelmi területté nyilvánítását. A mindössze néhány hete alakult egylet tagjai szívesen látnak mindenkit, aki a munkában részt szeretne venni. Találkozó: augusztus 20-án, 8.30 órakor a nyíregyházi autóbuszállomás 8-as kocsiállásánál. Sátort, élelmet minden résztvevő maga visz magával. Előzetesen jelentkezni a sóstói kultúrparkban lehet, ahol készséggel nyújtanak a táborral kapcsolatban bővebb felvilágosítást is. Népművészeti tábor Csillebércen Ezerkétszáz piros nyakkendős pajtásnak ad otthont vasárnaptól a Csillebérci Nagytábor — ezúttal az Országos Népművészeti Úttörőtábor résztvevői előtt nyitotta meg kapuját. Az ország minden tájáról összesereg- lett gyermekek tíz napig táboroznak itt, s ez idő alatt egy egész, igaz képzeletbeli esztendőt játszanak el. Népművészek és pedagógusok segítségével elevenítik fel a hétköznapok és ünnepek néphagyományait, s hat tájegység — Palócföld, Kelet- Magyarország, Dél-Alföld, Dél- Dunántúl, a Sárköz és Nyugat- Dunántúl — népszokásaival is megismerkedhetnek. Elsajátítják a kézművesség — a textil- feldolgozás, a fa- és a vasmegmunkálás — sok mesterfogását, s programjukból a dal- és tánctanulás sem marad ki. A népművészet hagyományait ápoló táborba azokat a pajtásokat hívták meg, akik a Magyar Úttörő Szövetség és a Csillebérci Nagytábor tavaly szeptemberben meghirdetett közös pályázatán a legsikeresebben vettek részt. A tábor augusztus 24-én zárul. A tárgyalóteremből Rendőrre támadt a részeg <n. 1.) Á zenei napok programján „Hazai” együttesek sikere Igencsak jó mestersésgbeli tudással készített, biztosan „bejövő” hatáselemekre épített angol film a csütörtökön látott, két évtizedes Lázadó hajó. Meg kell vallanom, hogy mindvégig lekötött, annak ellenére, hogy jól ismert tematikus panelekből állt össze. (Kegyetlen bánásmód a tengerészekkel, s ennek következtében meggyőzően indokolt lázadás a hajón, ám mindig akad egy tiszt, vagy esetünkben a kapitány, aki az igazi humánumot képviseli... Csakhogy a tengerésztudomány meg a tengerészélet romantikája mindig — és úgy tűnik, minden generációt — lebilincsel. Márpedig az angolok, hajós nemzet lévén, ennek a megjelenítéséhez nagyon értenek. A művészi színvonal már többször másodlagos. Ami pedig az említett „paneles” tematikát illeti, még némileg újszerűnek hatott a fellázadt tengerészek haza- fiúi hősiessége a bűnös tettük ellensúlyozásában, sőt mentségül találásában. A vasárnap esti amerikai film, a Találkozás az ördöggel ugyancsak nem volt mentes a giccses elemektől, ám szintén végig lehetett nézni. Az alapmondanivaló — a vulkánkitörés következtében megsemmisülő kis csendes-óceáni sziget utolsó napja borzalmainak megpróbáltatásából a hitét visz- szanyerő misszionárius öreg lelkész emberi-erkölcsi nagyságának bemutatása — filmes kifejtése természetesen elismerést érdemel. Csakhogy a missziós leprakórházban ápolt gyermekek hősies megmentése olyan hihetetlenül önfeláldozó szökött fegyencek sztorijával párosult, ami az egész film eszmei színvonalát lerontotta. Maradtak viszont az egzotikus táj- és remek trükkfelvételek (a tűzhányókitörésről és a lávaomlásról), valamint a kitűnő színészi alakítások, elsősorban a Donován atyát alakító Spencer Tracy-é, Szabó Sándor méltó szinkronjáról sem megfeledkezve. Az öregek lázadása pénteken sugárzott japán tévéjáték legfőbb érdeme — szerintem — az volt, hogy egy távoli világból közvetített üzenetet nálunk is ismert problémáról, az öregek törődés- és szeretetígényéről. Ám a témát valahogyan nemzetközivé „kiglancol- tan” dolgozták fel az alkotók (és tegyem hozzá: a színészek is!), s nagyon kevés volt a tévéjátékban a sajátosan japán jelleg, ami számunkra talán érdekesebb lett volna... A Szombat esti filmkoktél legnagyobb hibája a majdnem teljes humorta- lanság volt, az elképesztően gyönge angol Breki és a többiek, az amerikai Humor Harold, vidám célzata ellenére is. Az éppen elviselhető Menő Manó olasz-angol rajzfilm, s a Madigan- sorozat alig közepes újabb darabja (A nápolyi ügy) mellett legalább a Bolondos leg-szikon angol rövidfilm (a furcsa rekordokról) némileg kárpótolt a jó szórakozás elmaradásáért. Merkovszky Pál A RADIO MELLETT Leendő építészmérnököket nyári munkahelyükön keresett fel a Kötelező gyakorlat ... értelem szerint cínű adás riportere, Kállai Tünde. Azt akarta megtudni, és természetesen a hallgatók elé tárni, hogy azok, akik majd különböző szinteken irányítani fogják az építkezéseket, miként töltik az egyetemi tanévek közti kötelező nyári gyakorlat idejét? Mit csinálnak, mennyire ismerik meg a munkák gyakorlati fogásait? Milyen a hallgatók ellátása, szállása stb.? Ha jól értettem, az összeállítás egyetlen (dunántúli) vállalatnál tapasztaltakat összegez, tehát ennek okán lehet (ne) egyedinek is tekinteni az itteni gyakorlatot. Mégis azt hiszem, érdemes elgondolkodni a hallottakon, mert a tanulságokból mintegy megelőzésként máshol is lehet okulni, és az sem lehetetlen, hogy hasonló hibák másutt is előfordulnak. Csak néhány példa a műsorból. A legfeltűnőbb az, hogy a hallgatók az egy hónapon át ugyanazt a részmunkát végzik, s így nem ismerik meg egy építkezés teljes folyamatát, nem nyernek áttekintést. Ha megkísérelték azt, hogy szétnézzenek más munkaterületeken is (olyankor, amikor anyaghiány miatt hosszabb-rövidebb ideig állt a saját munkájuk), akkor tilalmakba ütköztek, így aztán inkább olvastak ilyenkor. Munkaidő alatt. Kényszerből. Még ez a jobb időtöltés. Azok, akik jövőbeni foglalkozásukat hivatásként fogják fel már ma is, nyilvánvalóan rosszul érzik magukat az ilyen, így megszervezett nyári gyakorlatokon. Egészen biztos, hogy nem mindenütt ilyen megterve- zetlen a szakközépiskolások és a felsőfokú tanulmányokat folytatók kötelező nyári gyakorlata. Ez a rádióműsor mégis hasznos volt, mert nemcsak azoknak a munkahelyeknek a különféle szintű vezetőit figyelmeztette, ahol nem törődnek gondosan a gyakornokokkal, hanem a műsorban hallott rossz példák a megelőzést, a figyelmetlenség különféle buktatóinak a kikerülését is segíthették. Bármennyire is megrendítő volt hallani annak az anyának a szavait, aki a „Magamemésztő” című dokumentumműsorban beszélt a közte és felnőtt gyermekei között keletkezett szakadékról, mégis az jutott eszembe legelőször ezek hallatán, hogy mennyivel könnyebb lenne most ennek az anyának a helyzete, ha jóval előbb végez ilyen szigorú, sőt kíméletlen önvizsgálatot. Ezt egyáltalán nem a megrovás szándékával gondoltam és írom le most. Hiszen a legnehezebben önmagunkat ismerhetjük meg. Talán azért, mert saját magunk iránt sokkal elnézőbbek vagyunk. Inkább az volt az előbbi megjegyzésem hátterében,, hogy nem csupán a magunk, hanem a gyermekeink érdekében, a gyermek és a szülő jövőbeni jó kapcsolatának érdekében a szülőnek sokkal jobban meg kell ismernie önmagát, és mindig felülvizsgálnia állásfoglalása, tettei, magatartása helyességét. Közismert igazság, hogy a szülő (és a tanár is) a saját jó vagy rossz példájával nevel leghatásosabban, akkor is, ha nem akarja. S az is ismert igazság, hogy a nevelés természetesen tiltásokat is tartalmaz ugyan, de nem jelentheti a gyermek akaratának teljes elnyomását, s ezzel egyéniségének deformálá- sát. Seregi István »4*-< *j| .4-, I, IjÉ , **' ■***'£ tg * S 3 KÉPERNYŐ Határőrközség lett Lánya
