Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-15 / 191. szám

2 Kelet-Magyarország 1982. augusztus 15. EGY HÉT MÚLVA színházi évadkezdés Hamarosan megjelennek az utcákon a Móricz Zsig- mond Színház második év­adjának előadásait hirdető plakátok, az előzetes mű­sortervet pedig már a Nyír­egyházi Műsorkalauz au­gusztusi száma is közli. Az új szezonban a színház ala­pítólevelében rögzített cé­lok szerint elsősorban pró­zai művekből válogatnak, de ismét várhat a közönség zenés darabokat is. Három kortárs magyar dráma sze­repel a műsortervben, így Csák Gyulától Az út pora, a megyénkben élő József Attila-díjas költő, Ratkó József műve az országalapí­tó Istvánról, Segítsd a ki­rályt! címmel és az időköz­ben váratlanul elhunyt Ma- róti Lajos, színházunk volt fődramaturgja műve, a Hő­hullám. Ezeken kívül Bul­gakov: Menekülés, a szerb Novkovics: Kőpárna, Shaw: Pygmalion, M. Frisch: Kí­nai fal, Saroyan: Barlang­lakok, Silvayne: Madame Louise szalonja és a Du- mas-regényből készült, Wolf Péter—Fülöp Tibor zenéjé­vel és szövegével átalakuló Három testőr szerepel a műsortervben. Űj darabnak tapsolhatnak majd a leg­kisebbek, a Kavntum Fan- tum csapdájának, Szabó T. —Muszthy—Dobay művé­nek. Nyáron sem szünetel a szervező iroda munkája. Üj helyükön, a volt városi mű­velődési központ épületében, a Lenin téren várják a je­lentkezőket, akik személye­sen, telefonon, levélben egyaránt érdeklődhetnek. A tavalyi bérletesek egyszerű­en megújíthatják igénylésü­ket a következő színházi évadra azzal, hogy bérlet­kartonjaikat eljuttatják a szervező irodába. Naponta 10—12, illetve 13—17,30 kö­zött várják a közönséget és az üzemi közönségszervező­ket. Akiket érint, azoknak fontos tudnivaló: augusztus 25-ig számítanak a múlt évi bérlettulajdonosok jelent­kezésére, azután az ismét nem igényelt helyeket ki­osztják az újonnan jelent­kezők között. A színház évadnyitó tár­sulati ülését augusztus 23- án tartják. Pénzt kerestek a bujtosi tóban Kútba esett a ló Színházakban, mozikban, cirkuszban hivatalból is lá­togatja az előadásokat egy­két tűzoltó. Ám sokkal fon­tosabb, hogy az évadnyitás előtt átvizsgálják a legap­róbb berendezéseket is, hogy ha véletlenül mégis tűz üt­ne ki, hatásosan, gyorsan tud­ják menteni az értékeket. Ki gondolná, hogy a villa­mos balesetekhez szükséges valamennyi mentőeszközt még ma is gondosan óvnak a tűzoltók, noha jó tíz éve hire- pora sincs a villamosnak. Annál gyakrabban kerül elő viszont a heveder, az istráng, mivel lovat gyakrabban kell kiszabadítani alkalmi fogsá­gából. Néhány éve a nyíregy­házi Rákóczi utcán egy fu­varos ló az éppen kiásott árokban telepedett le. Nem sokkal utána a mezőn egy kút került az útjába egy másik lónak, s azt is a tűz­oltók emelték ki. De akkor is a 05-öt tárcsáz­zák, ha valahol gázszivár­gást észlelnek. A rendőrség­gel igen szoros a munkakap­csolatuk, mert bűnjeleket, de még hullák felkutatását is tőlük várják. Legutóbb egy pénzeskazettáért fésülték át a bujtosi tavat. Megtalálták az ellopott holmit. Több em­berük részt vesz a füzesgyar­mati gázkitörés megfékezésé­nél. Az pedig természetes, hogy a karamboloknál a men­tők, a rendőrség mellett a tűzoltók is a helyszínre siet­nek. (th) A halálok: kihűlés Szomorú végű névnap Az eset február 14-én este kez­dődött Ojfehértón. Urr Béláné, Erdélyi Julianna 49 éves helybeli lakos, — aki egyébként a debi- litás fokán álló elmegyenge­ségben szenved, — névnapját - tar­totta. Felköszöntötte őt két de­ci pálinkát ajándékba vivén tá­voli rokona, M. Mihály is, aki ajándékán kívül 4 liter bort ho­zatott Urr Béla 59 éves helybeli lakossal. M. Mihály arra is kérte Urr Bé­lát, ha már borért megy, hívja el Bugyi Jánosnét. (Ez az 55 éves asszony alkalmi munkából élt, s az így keresett pénzt nagyrészt szeszes italra fordította, és időn­ként úgy berúgott, hogy a köz­ségben közismert volt, mint aki részegen az utcán összeesik, té­len és nyáron egyaránt. Semmi­képp sem számított ritkaságnak, ha eszméletlenségig leitta magát.) így is történt, a bort hajnalig itták négyesben. Legjobban Bu­gyi Jánosné rúgott be, gyakorla­tilag magatehetetlenné vált. M. Mihály a reggeli órákban el­távozott Urréktól, viszont meg­érkezett A. Mihály ittasan, ma­gával hozván egy üveg pálinkát. A pálinkát Bugyiné — mennyi- nyíre hiányzott az! — és A. Mi­hály együttesen fogyasztották el. Urmé 9 óra tájt elment húst venni. Mikor hazatért, azt látta, hogy a férje és Bugyiné egy­órás mellett ültek a heverőn. és Urmé gyanakodott, különösen azért, mert Bugyiné megígérte neki, hogy elszereti a férjét. Na­gyon mérges lett, felkapta az asztalról a fém krumplitöröt, és azzal előbb a férjét verte fejbe, majd Bugyinét többször is. (Hozzá kell tenni: ezek az ütések köny- nyü sérüléseket okoztak.) Ezután Urmé mondta Bugyiné- nak, menjen haza, ő azonban annyira be volt rúgva, hogy nem tudott menni, végül Urmé és a férje közösen kitették a magán mindössze egy inget és pulóvert viselő Bugyinét a lakás ajtaja elé 2—3 méternyire a hóra. Arra gondoltak, a hidegben magához tér, kijózanodik és hazamegy, ahogyan egyébként máskor is lenni szokott. A hőmérséklet egyébként plusz 1 fok volt, ahová a nap sütött, ott olvadt. A. Mihály elment, Urrék pe­dig veszekedve tárgyalták, mi történt a férj és Bugyiné között, olyannyira, hogy a feleség ez­úttal is ellátta a férje baját. Közben Bugyiné megpróbált felállni, de a csaknem magatehe­tetlenséggel párosuló részegsége miatt nem tudott, ezért segítsé­gért kiabált. M. András, Urrék szomszédja, látva, mi a helyzet, elment a ta­nácsházára, hogy intézkedést kérjen. A tanácsiak — ismervén Bugyinét — azt mondták, ha megebédelnek, majd küldenek valakit. Közben Urrék eltávoztak ott­honról és csak délután tértek vissza, még mindig ittasan. Urr Béla, látva az udvarukon Bugyi­nét, meg is kérdezte, hogy ke­rül ide ez a „csavargó nő”? Bu­gyiné jajgatott, hogy megfagy, kérte őket, vigyék be, de Urrné azt mondta, hogy nem bírják, így aztán ők ketten bementek, Bugyiné maradt a havon. M. András fél ötkor ismét el­ment a tanácsházára, miért nem intézkednek még. Útban találko­zott egy rendőrségi gépkocsi­val, őket kérte, tegyenek valamit. Tettek is: kijött a mentő, (benn Urrné ittasan aludt) és Bugyinét kórházba szállították, de a szállí­tás közben meghalt, akkor már menthetetlen volt. Halála kihűlés következtében állott be. Az ügyészség emberöléssel vá­dolta az Urr házaspárt, a véde­lem viszont segítségnyújtás el­mulasztásában kérte megállapíta­ni a bűnösségüket. A Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Rajka Sándor tanácsa egy harmadik utat választott: gon­datlanságból elkövetett ember­ölés vétségében mondta ki őket bűnösnek, ezért Ürmét két, Urr Bélát pedig másfél év fogházra büntette. Az ítélet ellen mind a vádható­ság, mind a védelem képviselője fellebbezett. (k) Háromezer év — mindenki korát összeadva — legalább ennyit ho^d vállán a tanúk serege. Ez a napkori lakoda­lom egyik rendkívülisége, hi­szen négyszáz olyan szempár látja a jelent, amely ha ön­magába fordul, messze múlt­ba néz. öregek ülnek a teremben. Elöl a fő helyen tizenegy pár, közülük hat 1922-ben mondta ki először a boldogító igent. Hatvan éve él házasságban Hepp János—Gurály Mária, Kocsis Ferenc—Dér Terézia, Nagy András—Hepp Zsuszan- na, Nagy József—Dankó Op- reanna, Páll József—Pogány Julianna, valamint Páll Mi­hály—Demeter Anna. ötven­éves házasságát, aranylako­dalmát tartja Bocskai Antal —Jakab Anna, Molnár Ist­ván—Szőnyi Magdolna, Móré Károly—Majláth Anna, Ná- dasdi Miklós—Popovics Anna és Sándor György—Farkas Mária. Nagy mélysége van a csendnek, amikor Király Jó­zsef tanácstitkár szavait kö­vetve elhangzik az eskü: „Mi gyémánt- és aranyesküvőn­ket tartók fogadjuk, életünk során egymás mellett to­vábbra is hűen kitartunk ...” A vőlegények gomblyukában piros szegfű, a menyasszo­nyok csokra tarka virág. Volt beszéd is. A beszéd egyik mondata csodának vélte, hogy a gondhalom ellenére a párokat az élet így megtartot­ta. Csoda-e? Inkább az em­beri akarat, az élet makacs igenlése hozta a párok gyé­mánt- és aranynászát. Erről beszélgetett a szertar­tás előtt Hepp János, Gurály Mária és minden pár azok­kal a rokonokkal, ismerősök­kel, barátokkal, akik a szer­tartás előtt vagy utána hogy- létükről, egészségükről kér­deztek. Mert ilyen szavak hangzottak el: „Éldegélünk csendesen”, avagy „Hol van már a régi erő?” Mondtak olyat is: „Nem volt könnyű, sohasem volt könnyű”. Ebből érteni kell, érteni lehet. Benne van ezekben az egy­szerű tőmondatokban a két világháború, a válság, a ke­nyérgond, a tengernyi aggo­dalom és az a parányi öröm, amit az esemény egyik tanú­ja, idős Molnár Ferenc így fogalmazott: „365 nap van egy évben és én azt mon­dom, abból csak kevés nap volt a jó. Már ha az ember visszanéz. A mai nap, ez jó. Mert lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asszony.” Szó mi szó, vidám ez a napkori lakodalom. Illetve nemcsak lakodalom, hanem öregek napja is, nyugdíjas­találkozó, amit így, ehhez ha­sonlóan már másfél évtizede rendez hagyományosan a ter­melőszövetkezet. Másfél évti­zede még szerényen csinál­ták, most mert van egy kor­szerű tsz-étterem, évről évre jók a gazdasági eredmények, több jut a nyugdíjasoknak is. Műsort a debreceni művé­szek adnak és bizony zeng a terem, amikor a jelenlevő több mint négyszáz ember kórusa csendül, „Látod édes­anyám, látod édesanyám, mért szültél a világra? ...” Lakodalom volt Napkoron. Tele vidámsággal, pille köny- nyűen. Még akkor is így volt, ha Cirják Mihály bácsi — vacsora közben elmesélte: „Egyszer, amikor juhász vol­tam, mázsa húsz kiló gyap­jút vittem a vállamon az át­vevőhelyre, több kilométeren át. Vittem, mert erős voltam, de amikor lemérték és meg­tudtam, hány kiló a gyapjú, nem tudtam a mázsáról le­venni. Elszállt az erőm, le­gyengített a tudat. Hát ilyen az ember.” Az ember ilyen, az élet meg olyan, mint a gyapjú, az a jó, ha néha nem tudjuk a súlyát. A lakodalom- óráiban szép és súlytalan volt minden. Seres Ernő villanykörte, magnetofon, tolókocsi, bugyogó, százpen­gős, millpengös, kenyérsütő, borotva, irha bunda, fürdőru­ha, metszett pohár, falidísz, csillár, gipszőz, zöld Rexona, mikrométer, imakönyv, százért nem, csak nyolc­vanért, legyen ötven, ano, ano, proszim pane, menjen arrébb, itt a lemez, hátizsá­kot vegyenek, itt a frottír domnusoara, fürdőköpeny, le­pedő, lengyel púder, originál, kézfejre írt forint ár, lábak alól porfelleg száll, hangszó­róból hangos szó, autót vigye ki rossz helyen áll, most kap­ható metszett serleg, kitünte­tés, vasaló, hajszárító kézből 100, futball-labda szatyor al­ján, két csapatnak is elég, tessék, tessék folyvást, újat régit nálam talál, ócska kön­tös, új takaró, mind felvonul, karon, kézen, fekszik földön, csavarok közt, angol lemez, orosz kölni, jövő héten bend- zse, bendzse, lesz sátor is, szemfestékem eladó, művirág és Máriás szentkép, Herczeg Ferenc, Goncsarov és Tóth Tihamér jól megférnek egy gyékényen, eladó a gyékény is, kövér árus napernyővel, naccsága tömve pénzzel, len­gyel, magyar, orosz, szlovák, román, békén árul vesz és el­ad, cigány gyerek sündörög, kasmírt ad az anyja, fa tövé­Teflonmajom, mígumi, ben pálinka fogy, csizmát próbál öreg legény, csizma mellé kalap kéne, akad bő­ven, cilinder és honvédsap­ka, kitüntetés, bádoggyűrű, halálfejjel, műkővel, öngyúj­tó rézhüvelyből, tolmács ug­rik, fordít beszél, jó üzlettel odébáll, rikolt árus, menjen innen, nem látja, hogy elém áll, egye fene, legyen ötszáz, áru és pénz gazdát cserél, szatyor alján csillár lapul, villanyborotva, Remington, rádió kicsi, nagy, hangos és néma, eladó az egész világ, minden mi új és mi ócska, lyukas cipő, kézimunka, gics- cses nyomat, domborítás, ólomkristály, préselt virág, autóreklám, levonó és vil­lanyfúró, csónakmotor, pesz- szárium pult alól, zokni fej­jel, fej nélkül, plédek szépek, olcsók drágák, nyemám, nye- mám, van konyharuha, koc­kás, márkás, hibás áru, vado- nat új, otthonról jött, csempészáru, lopott cucc, bizományba adott ruha, blúz, nyaksál és gumi­baba, műszaki cikk, ceruza, színes, fehér és fekete, fes­ték kell, az is van, dobozos, tubusos, gombalakú, porított, pemzli, tömlő, bicikli, belső is van kitűnő, porszívó Raké­ta, rakétakilövö, ma nincs, de lesz a héten, van helyette gyapjú gatya, karácsonyra üvegdísz, vaskereszt és lovag­kereszt, Nők lapja és hátitás­ka, koffer, tükör, vitrinszo­bor, libapásztor, táncoslány, fekvő kutya, szarvasbika, ma­tyófiú, néger lány, villany- tűzhely, benzinkanna, prosze bardzó gázpalack, viharlám­pa, tyúkszemirtó, pandamaci, fanyugágy, kispiactól víztoronyig, t^tea- hosszat áll a bál, jön a vevő, megy az árus, forog a pénz, s az idegen, honi ember, vi­dékiek, fel s alá jönnek-men- nek, bolond, aki most nem vesz, s nem vesz, kinek esze »an, mindent látni, csábos pi­ac, ócskapiac és új piac, új autó jön, benne pótlás, titkos rekesz pénztárcákon kinyí­lik, van, ki mit vesz odébb adja, jó felárral jót nevetve, keres, becsap, ráfizet, kis pénzt szerez, sokat költ, dia­dallal hazatér, kalandjáról legendát mesél, hogy a piac keleti, csodálatos, piszkos, szép, izgalmas és nagy ka­land, dicsér, szid, átkoz és jö­vő héten visszatér,.. (bürget) Hűtés Mit mondjak? Már úgy volt, hogy feladom, mert engem a héten semmi nem bosszantott fel. Teltek a hétköznapok egymás után, és semmi nem tudott kihozni a sodromból. Előszedtem újból a heti újsá­gokat, hátha találok valami olyat, ami másnak, például valamelyik olvasónak nem tetszett, s tollat ragadott mi­atta, de ezután sem lettem okosabb. Mert mit olvashat­tam? Kedden például, hogy drágább lett a kenyér, a liszt, a rizs, a csokoisidé, de bele­gondoltam, hogy amúgy is elhízott nép vagyunk, a lisz­tesáruk pedig köztudottan hizlalnak. Persze láttam én a déligyümölcsöket is a felso­rolásban, de az meg azért nem bosszantott fel, mert úgysem lehet kapni. Ami az utazás költségeit illeti, az csak szep­tember elsejétől bosszant­hatna, én azonban kitaláltam, hogy leutazom az egész évi mennyiséget előre. Szerdán már találtam olyat, ami egyik olvasónkat felbosz- szantotta, hogy tudniillik csak hűtőtáskát kapott, de olyan akkumulátort, ami hű- tené, már nem. Én ezen is rég túlvagyok, már a nyár elején megetette velem a kereske­delem, s még jó tanácsot is kaptam. Fagyasszak meg négy liter tejet a mélyhűtő­ben, kettőt tegyek a táska aljára, rakjam rá amit hűte­ni akarok, pakoljak két fa­gyott tejet felülre, ez majd hidegen tartja, ráadásul este a tejet is nyugodtan megiha- tom. Mit is mondhattam volna a hasznos ötletre? Azt, hogy képtelen vagyok egy este 4 liter tejet meginni, meg aztán az egész napi sörre nem is lenne jó, arról nem is beszél­ve, hogy a négy liter tej mel­lé az égvilágon semmi nem fér a táskába. Ha jól meggondolom, ezzel is nekem akarnak kedvezni. Mert ha nincs a táskában semmi, akkor kizárt dolog, hogy elhízzam . . . B. J. Mellesleg Patron! keres már napok óta hiába a kánikulai melegben hideg szó­dára vágyó vásárló Nyíregy­házán Amikor a tizedik boltban is sajnálkozva tárják szét kezü­ket, akkor kapja a telefont és felcsörgeti a szerkesztőséget, s mondja, hogy igazán meg­kérdezhetnénk az illetékesek­től, miért nincs patron. Meg­kérdezzük. Először a kis- az­tán a nagykereskedelmet. Azt mondja a „kis”, a kért patront nem szállította ki a „nagy”. Nosza, mit mond az utóbbi? Ezt mondja: „Sajnos, gondok vannak az üres pat­ronok összegyűjtésével, az üzletek többsége nehézkesen végzi ezt a munkát, az üres patronok nélkül viszont mi sem boldogulunk, hiszen a répcelaki gyár ezt cseréli”. Világos — mondom csak úgy magamnak. Mióta az eszemet tudom, akarom mon­dani, mióta szódavizet iszom, azóta nekem is mindig cserélik a kis dobozt az ABC, vagy az élelmiszerbolt pénztárainál, mivelhogy az érték. Ez a kis doboz viszont annyira nem nagy ügy, hogy elfér a fél kezemben, a pénztáros lány is ott tárolja a kis fülke al­jában. Vajon mi lehet ebben nehézkes? Az egész ügylet pofon egyszerű, olyan mint egy kézen-közön adás-vétel, nem kell hozzá írásos szer­ződés, nem kellenek tanúk, az elszállításához sem kell mo­toros targonca, vagy billenős teherautó. Valójában tehát az Összegyűjtés az nem okozhat ..gondot, hanem természetes , y^leí-árója a cserének. (Már- thint amikor az üres patro­nokat telire cserélik.) Mellesleg nem értem, ha ne­hézkesen megy az összegyűj­tés, akkor miként lehetséges, hogy egy jelentősebb szállít­mány már úton van — mint- ahogy ezt tegnapi nyilatkoza­tában tudtunkra adta a „nagy”. Nyilván ahhoz is csak össze kellett gyűjteni a patronokat, el kellett juttatni Répcelakra, hogy a gyár ki­cserélhesse. Ez már talány marad. A lényeg az, hogy — miként a „nagy” a nyilvá­nosság előtt megígérte — ha a szállítmány megérkezik, „azonnal eljutottatjuk az üz­letekbe”. Nagyon rendes tő­lük, mert félő, hogy ha sokáig visszatartják, még megrom­lik. (angyal) Tizenegy pór: „jóban, rosszban41 Gyémántlakodalom Napkoron

Next

/
Thumbnails
Contents