Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-15 / 191. szám
1982. augusztus 15. Kelet-Magyarország 3 Programozástól a pótmamáig „Szezám, tárulj /" Számítógépes programra van szüksége, vagy éppen rendszerszervezéssel bízna meg egy céget? Ezentúl a legkülönösebb elképzeléseket is valóra válthatjuk, mert a január elseje óta Nyíregyházán szervezett gazdasági munkaközösségek az élet számtalan területén nyújtanak segítséget. Eddig például — bármennyire is sürgette a haladás — hadilábon álltunk a számítógépes programozással, az ügyviteltechnikai eszközök programozásával. De alakult már gazdasági munkaközösség fémmegmunkáló gépek, anyagmozgató berendezések vezérlésére, épületgépészeti építmények tervezésére. S lám milyen a találékonyság, az egyik munkaközösség utólagos falszigetelésre kért engedélyt, ha nem sikerül az eredeti, sebaj, ők kijavítják. Az alapítók nagyon leleményesnek bizonyultak a névválasztásnál. Hiszen a Szezám-hoz mindenki odagondolja az Ali Baba és a negyven rabló meséből a tárulj-t, s máris gondolhat arra, hogy itt kulcsokkal, lakatokkal lehet dolga. Nem is téved, mert kulcsmásolásra, zárak szerelésére, javítására vállalkozik ez a kis csoport. Az Aero tagjai magasépítmények karbantartását szavatolják, a Progressz foglalkozik a rendszer- szervezéssel, az Energo- opt fűtéstechnikai racionalizálásra specializálja magát. A Nyírteam épület- és várostervezésre adta a fejét. Most alakul Karba- busz elnevezéssel egy munkaközösség, s mi más lene a profilja, mint az autóbuszok karbantartása. Ugyancsak a Volánnál alakul egy másik, a Rug- lap, hőkezelést, kovácsolást ígér. Aki manapság gazdasági munkaközösséget szervez, előtte felméri az igényeket, piackutatást végez, van-e keletje annak, amit csinál. Előfordult már, hogy a városi tanács ipari csoportjára csak homályos elképzeléssel kopogtatott be valaki, általában műanyag és fémeszközöket kívánt gyártani. Miből, hogyan, mit, kinek, ez rejtély maradt. Aki viszont konkrét céllal jön, alig két hét alatt beszerezheti a szükséges engedélyt, erkölcsi bizonyítványt. Már csak egy füzetet kell vennie, mert pénztárkönyvet is pontosan kell vezetnie. Hogy valóságos igényekre alapozzák a munkaközösségeket a vállakozók, bizonyítja a forgalmuk is. Bár erről még baráti körben sem szívesen beszélnek, mindenesetre tény, hogy gombamód szaporodnak a személyfuvarozásra specializálódó munkaközösségek. De van olyan házaspár, aki idősek, fiatalok összeismertetésére vállalkozik, s a társkeresők fogadóóráira vidékről is többen bejönnek. A vállalkozók érzékenyen reagálnak a piaci keresletre, egyelőre nem látnak fantáziát a lakástakarításban, lábbeli- és ruhajavításban, pótmamaszolgálatban, bár a tanács ilyenek alakítását kezdeményezné. (T. K.) ULTRAHANGGAL VIZSGÁLJÁK A BUKÓGÁTAT így, augusztus közepe felé, mikor a nyár örömeit már a szeptemberi iskolakezdés ködös képe tompítja, mikor a pótvizsgára ítéltetett diák porlepte tankönyveit kutyafuttában lapozni kezdi, szigorlatra készülnek megye- szerte a folyók zsilipjei is. Vizsgabizottságot várva csinosítja a környéküket a gátőr, a rendesnél gyakrabban kerül kézbe az olajozó, s a géptisztító rongy: a lehetőségekhez képest minden a legnagyobb rendben legyen. Mert a zsilipek évről évre szakemberek előtt vizsgáznak, milyen állapotban találják vajon őket a kitartó őszi esők, tavaszi áradások. Néhány napja vízügyi dolgozókkal a Tisza mentén jártunk, elkísérve Szilágyi Árpád árvízvédelmi csoportvezetőt, Rácz Katalin Ifidroló- gust, Sarnek Béla munkavédelmi csoportvezetőt, Kormány Zsigmond felügyelőt és Lőrincz Károlyt, a Felső-tiszai Vízügyi Igazgatóság mátészalkai szakaszmérnökségének vezetőhelyettesét ellenőrző körútjukra. Olcsvaapáti az első állomás. A példás rendben tartott betonmonstrum fölött az évek bizony nem múltak el nyomtalan. Bár vasszerkezetét néhány éve felújították, előbb-utóbb megérik a bontásra. Nem mintha megbízhatatlan lenne — hiszen osztályzata 3-as, ami azt jelenti, hogy jó karban lévő, csak kisebb-nagyobb javítási munkák elvégzését igénylő műtárgy —, de a jó tíz esztendeje megindult Szamos beruházási programban szerepel a munka. A szemet gyönyörködtető vízügyi „műtárgy” sorsát különben a közeljövőben sorra kerülő ultrahangos vizsgálat eredménye fogja eldönteni. A terepjáró Nagyar felé veszi útját. Pilótánk, Tóth Károyl homlokát törölgetve „Sziprlí“ zsilipek Ballal hímez, jobbal varr Komsáné virágai Sokan vallják a nyugdíjasok közül; annyi munkakedv, energia halmozódott föl bennük az évek során, amit nem lehet veszni hagyni, de nem is veszhet el, mert az alkotó emberből kikívánkozik a tett. Ilyen tevékeny, a nyugdíjas évek elején szinte dupla erővel dolgozó, alkotó embert ismerhettünk meg Komsa Jánosné személyében, akit pár napja a tévében is láthattunk, amikor átvette az idei Kis Jankó Bori pályázat első díját. Olyan pályadíj ez a népművészek országos seregszemléjén, melyet csak a legkiválóbbak érhetnek el. (Megyénkbe eddig kettő került, egy húsz éve, egy pedig négy évvel ezelőtt. Komsáné többször nyert már kisebb díjat.) A nyíregyházi Dimitrov utcai otthonban előkerülnek a szekrényből a féltett kincsek, a sorba, rendbe rakott térítők, falvédők, párnák, futók, mind-mind a beregi keresztszemes kézimunka egy-egy jeles darabja. Hogy hány öltés egyik-másik? Egy szál cérna 160—170 öltés. Egy közepes nagyságú térítőre is sokezer szál fogy el. Az a két nagy terítő pedig több millió öltést rejt, amivel a pályázatot megnyerte. Kétméteres, különleges tervezésű, úgynevezett kazettás berakásos térítőkét is tervezett, a kazetták között tűvel visszaszőtt subrikás, csipkeszerű kötéssel. Komsáné bizalmasan megvallotta, bizony kétórán- ként fel kellett állni tornázni, ha idejében el akart készülni a pályázatra, s általában naponta 12—14 órát varrt. Kulisszatitok: mindkét kezével dolgozik, a ballal hímez, a jobbal varr. (Annak idején, kislánykorában, a tanulóiskolában nem engedték csak a jobb kezét használni, pedig eredetileg balkezes. És még egy személyes „vallomásféle”: az egyik fia örökölt valamit a kivételes kézügyességből, s fafaragással foglalkozik szabad idejében.) Az öltések, a beregi minták eredetében, titkaiban otthonos hímzőasszony a nyugdíjazás után a legnagyobb természetességgel folytatta tovább munkáját, mert nem lehetett elfelejteni, abbahagyni amit több évtizedig végzett. Ö alapozta meg húsz évvel ezelőtt a nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetben azt a beregi részleget, melyhez 28 szabolcsi község tartozik. Ennek a részlegnek vezetőjeként jár ta a megyét, gyűjtötte a mo tívumokat, a virágokat, a pá vákat, a gránátalmákat, melyek keze alatt új életre kel tek. A népművészet mestere címet 1978-ban kapta meg. Érdeklődtünk további tér veiről. Keresi a kapcsolatot a díszítőművészeti stúdióval, mert teljesen ingyen, szívesen tanítaná meg az érdeklődőket a beregi keresztsze- mes mintákra. Soha nem adott el egyetlen darabot sem mert mint mondta nem a pénzért ápolja a népművészeti hagyományokat, hanem azért, hogy fennmaradjanak. Majdan, egyszer, talán az ő gyűjteménye is — a múzeumban. Amikor ott jártunk, meghatódva csak ennyit kért, írjuk meg: — Nagy tisztelettel köszöntőm azokat a falusi asszonyokat, akik éveken át lelkes segítőim voltak a megye községeiben... be. kilométerenként megesküszik: bizonyos, hogy otthon, a ház hátánál is kiengedett már a föld fagya. Csak tikácsolva bólogatunk. A Túr zsiliptáblái nehezen mozgathatók — ezzel fogad bennünket a gátőr. Talán néhány éven belül itt is villanymotor emeli majd a mázsás súlyokat, mint a legkorszerűbb zsilipeknél. Egyéb hiba nincs, legfeljebb a vízmércelap dobta le itt-ott magáról a festéket: nem árt újra mázolni. A Petőfi-zsilip 2-est kap. Annyit jelent, hogy szinte tökéletes állapotban van. (Itt a legjobb ugyanis az 1-es szám.) Szatmárcseke alatt, a Túr bukógátja a következő célpont. Idestova 55 esztendeje gyönyörködteti már az ide tévedő utast, s megérett ez a zsilip is egy alapos ultrahangos vizsgálatra. No meg a part mentén húzódó fémketrecek, az ún. gabion-hálók, a foltozásra. A „tréfás kedvű” Olcsvaapáti. A Túr-zsilip sorsáról a közeljövőben ultrahangos vizsgálat fog dönteni. (Csendes Csaba felvétele) fürdőzők ugyanis egyre-más- ra hordják el a partvédelmet szolgáló követ, belőle például szalonnasütőhelynek. A víz viszont itt a legkényesebb szabványokat is kielégíti. I. kategóriás, iható minőségű!!! A bukógáttól Tiszakóród az útirány. A nap leggyengébb osztályzata itt születik. A palád—csécsei csatorna zsilipjének megerősítését a közeljövőben tervbe kell venni. Délután Sonkád, majd Méhtelek vizsgázik. Sikere sen. Az osztályozás másnap is folytatódik, s ha a zsilipek megkapták „érdemjegyeiket”, a gátak következnek... De rájuk már csak szeptemberben kerül sor. Csendes Csaba Népművelőknek Mint arról más lapok már több alkalommal hírt adtak, a két és fél éve megalakult Magyar Népművelők Egyesülete és az egyes megyék területi szervezetei sikeresen működnek céljaik valóra váltásáért: a hatékonyabb közművelődési munkáért, szakmai-politikai képzésük magasabb szintű megvalósításáért, a különféle szakmai fórumok megteremtéséért. Lapunkban eddig nem reagáltunk erre, mivel a szabolcs-szatmári tagozat megalakításáról mindeddig nem volt időszerű beszámolni. Most azonban szerencsés fordulat történt: ezekben a napokban értesülnek megyénk közművelődési dolgozói a felhívásról, hogy megalakul a megyei csoport is. Megyénk művelődési házaiban közel kétszáz fő hivatásé népművelő dolgozik és még száz olyan személy tevékenykedik a közművelődés más területein, vagy készül leendő népművelői hivatására, akik tagjai lehetnek a népművelők egyesületének. Közismert, hogy a pedagógusokat összefogó hasonló fórum és más ilyen szervezetek évek óta, sikeresen működnek megyénkben is, most az a cél, ne maradjon le Sza- bolcs-Szatmár akkor sem, ha a sok gonddal küzdő közművelődési ágazatról van szó. Jelenleg ugyanis elég elszomorító az arány: az ország több mint ezer egyesületi tagjából csupán tízegynéhány a szabolcsi. A szervezők azt szeretnék, ha az egyesület decemberi közgyűlésére megyénk is méltó módon delegálhatná küldötteit, ezért felhívással fordultak a népművelőkhöz: jelentkezzenek az egyesület tagjai közé a megyei szervezetbe. A jelentkezéseket a Megyei és Városi Művelődési Központ gyűjti, az alakuló ülést és a küldöttek megválasztását az országos fórumra, október végéig tervezik. Megkérdeztük a szervezőket, milyen előnyökkel jár a tagság? A legfőbb cél a munka hatékonyságának növelése, a rendszeres tapasztalatcserék, köztük például kedvezményes áru külföldi tanulmányutak szervezésével. Érdekes ötletek nyilvános bemutatására adnak lehetőséget a szakmai pályázatok. Pártoló tagok (jogi személyek) jelentkezésére is módot ad az alapszabály. M ind a magam korabeliek, mind az idősebb élők jól emlékeznek még a faluban arra az emberre, akinek nemcsak a neve volt Schuszter, foglalkozására nézve is az volt, már amennyire akadt munkája abban a világban. Leginkább csak foltozgatta, talpalgatta, sarkalta a csiz- mákat-cipőket; újra, ha öt esztendőként jutott, amikor a régi már teljesen lerothadt a lábról, szóval az új lábbelit csakis a városban vették meg a népek az őszi nagyvásárok idején. De azért nagyon csendesen e csekély munkából is eléldegélt magányosan az öreg. Mi, kölykök, olykor nevettünk rajta. Mivel így, augusztus táján bezárta a csepp kis műhelyét, és igen furcsa járással, két görbebotjára támaszkodva egyik sürgönypóznától a másikig ment, fülét rátapasztotta az oszlopra, és kis idő múltán, halkan megszólalt: — Halló. Halló, direktórium. Kis idő múltán ment a másik póznához: — Halló, elvtársak, él a vonal, hallom, mért nem válaszoltok? Mondjatok valamit. Adjatok utasítást. Rossz helyzetben vagyunk. Halló, direktórium! Galambos Lajos: A vén suszter Csordában kísértük őt. És röhögtünk rajta. Ö ránk se nézett. Csak az volt a furcsa, hogy amikor hazatértünk, és elmondottuk, hogy min röhögtünk, kaptunk egy-egy pofont. E pofonokat másnap a homokdomb oldalában megbeszéltük. — Vajon miért kaptuk? — Mért nem szabad röhögni a vén sántán? Föl kellett nőnünk, hogy . megértsük: miért is? Mondom, én már láttam az öreget, s miután eme telefonokat elintézte, megállt a csatorna partján és énekelni kezdett, teljesen egyedül: hol vagy istván királ téged magyar kéván rongyos öltözékben teelőtted sírván De ha a templomi harang megszólalt, legyintett a két botjával, elment, és a kicsiny műhelye ajtaját magára zárta. ★ Schuszter Miska bácsi, bár idevaló volt, e falu szülötte volt, mesterségét Pesten tanulta, s az akkori szokás szerint, felszabadítása előtt valcolnia kellett: azaz meg kellett járnia külföldön a híres mesterek műhelyeit, hogy tudását gyarapítsa, ismereteit bővítse, másként mesterlevelet, igazit, nem is igen kaphatott. Nos a mesterséget megismerte ő Magyarországban tisztességesen, a valcolás sem ártott persze; ennél azonban sokkal fontosabb volt számára, hogy olyan munkásklubokba jutott be, ahol megismerhette az akkori társadalom szerkezetét elvileg, az osztálytagozódást, amelyet le kell rombolni, tudatosan. Felszínes ismeretanyagot szerzett persze, ám tudatosan közösségi ember lett. S akkor azt mondották neki: — Menj haza, a parasztokat is meg kell szervezni, nemcsak a munkásosztályt. Ö hazajött a szülőfalujába. Megnyitotta a kis műhelyét, hogy valamiféle anyagi támpontja legyen. Beszélgetett az emberekkel. A direktórium tagja lett. A bukás után, a románok elfogták és ötven botot mértek rá. Farokcsontja eltörött, combcsontja kifordult. De az emberek azután is eljártak hozzá csizmát-ci- pőt javíttatni, és hallgatták a meséit arról, hogy az ember egyszer szabad lesz, mert minden igaz ember ezt akarja. Hallom, hogy az öreg két botja most a Munkásmozgalmi Múzeumba került. Van ott már néhány tárgy, amit én fedeztem fel, a „Kunszentmártoni Adókönyv” például, hát akkor e két mankónak is ott a helye. Kár, hogy az öreg hangja nem maradt meg, lélekig hatolóan tudta a rekedtségig dúdolni: — Hol vagy istván királ Meg azt: — Halló, direktórium.
