Kelet-Magyarország, 1982. augusztus (42. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

1982. augusztus 14. Színháztörténeti kiállítás a Hatvani Galériában Milyen volt Déryné legyezőié ? Sok hallgatót vonz a fel­nőttek és a fiatalok számára meghirdetett képzőművészeti szabadegyetem. A galériabu­szok havonta közlekednek az ország más-más helyeire, a résztvevők felkeresik a kü­lönböző kiállításokat, elláto­gatnak egy-egy neves alkotó- műhelybe, hajlékot adnak a társművészetek képviselőinek is. Ezt a célt szolgálja a Ga-, lériapódium programsoroza­ta. A napokban új, és országos szinten is figyelemreméltó vállalkozással rajtoltak: meg­nyitották azt a színháztörté­neti seregszemlét, amelynek a m°s^jn^ak1|, kezdete, hi­szen az elkövetkező két esz­tendőben folytatódik az ígé­retes vállalkozás. A gazdag anyagot dr. Czen- ner Mihály színháztörténész és dr. Elbert János, a Ma­gyar Színházi Intézet igaz­gatója bocsátotta rendelkezé­sükre, emellett sokat köszön­hetnek a magángyűjtők ön­zetlenségének is. Nagy fába vágták a fejszét, de megérte, mert kezdemé­nyezésük minden bizonnyal széles körű érdeklődést kelt. A mostani bemutató — két teremben — a hőskorba ka­lauzolja el Thália barátait. A dokumentumok ízelítőt adnak az első magyar színi direktor, Kelemen László munkássá­gából. Tanúi lehetünk a nem­zeti dráma születésének. Megtekinthetjük az ember tragédiája első előadásának egyiptomi színpadképét, méghozzá makett formájá­ban. Az alkotó egyéniségét villantja fel id. Szabó Ist­ván szobrászművész Madách- portréja. Az 1888-as Faust- előadás hangulatát is felidéz­hetjük egy rekonstruált szín­Szabó István Madách-szobra Színpadi mű drámájához Madách Imre Az ember tragédiája cí­kességeivel várják a színház­kedvelőket. A jelenleg megtekinthető anyag szeptember végéig kí­nál maradandó élményeket. Első képünkön: Déryné le­gyezője. Pécsi István padkép révén. Látható az első Lohengrin-jelmez. Bi­zonyára sokak kíváncsiságát felkelti Déryné restaurált spanyol legyezője is. A művészélet egykori hét­köznapjairól különböző saj­tótermékek, plakátok tudósí­tanak. A Lendvay Márton- emléklapot például 25 fo­rintért árulták, s az egybe­gyűlt összegből készítették a színész szülőházára helyezett márványtáblát. Az ígéretes kísérletre azért is érdemes lenne felfigyelni, mert pódiumműsorokkal szí­nesítik. Az egyik teremben, a relikviák között Lukács Mar­git Kossuth-díjas művésznő tart önálló estet Éva címmel. Ugyanitt Bessenyei Ferenc — partnere közreműködésével — a Bánk bánból ad elő rész­leteket. Rutlkai Éva Shakes- peare-t idézi a kiállítás tár­gyai között. Emellett sor ke­rül neves színészekkel, szín­házi írókkal rendezett beszél­getésekre. Bemutatkozik Var­ga Mátyás Kossuth-díjas díszlet- és Márk Tivadar Kossuth-díjas jelmeztervező. A következő esztendőben az 1945-ig tarló korszakból adnak ízelítőt, 1984-ben pe­dig a felszabadulástól napja­inkig terjedő időszak érde­Az Akadémiai Kiadó újdonsága a hatkötetes magyar irodalom­történet — népszerű nevén a „spenót”-ikiegészítő kötetének friss darabja. A négy kötetre tervezett kiegészités a felszaba­dulás utáni magyar irodalom történetének feldolgozására vál­lalkozik, pontosabban az utóbbi 30 év irodalmának, irodalmi éle­tének áttekintésére. A kiegészí­tés első része Irodalmi élet és irodalomkritika címmel nemrégi­ben előzte meg a mostanit, amely A határainkon túli magyar iro­dalom címet viseli. Az egyes ki­sebbségi-nemzetiségi irodalmak összefoglalóit a téma neves iro­dalomtörténészei írták. A cseh­szlovákiai magyar irodalmat Csanda Sándor, a jugoszláviait Bori Imre és Szeli István, a kár­pátukrajnait S. Benedek András és Kovács Vilmos, a romániait Kántor Lajos és Láng Gusztáv mutatja be. Lehetne vitatkozni azon, hogy egy-egy szerző meg­kapta-e az őt megillető helyet, Á vidéki lány Claude Coretta, a kiváló svájci rendező másodszor forgatott filmet Franciaor­szágban. Mindebben nincs semmi különös, a vezető mű­vészek gyakran vendégesked­nek idegenben — vagy ön­szántukból (mint Antonioni és Kuroszava) vagy pedig a kényszerítő körülmények mi­att (lásd Bergman fiknográ- fíáját). A kérdés kulcsa min­dig az: képes-e az illető alko­tó „idegen pályán” is leg­jobb önmagát adni? Meg tudja-e teremteni azokat a feltételeket, melyek az önki­fejezéshez elengedhetetlenül szükségesek? S ami talán a legfontosabb: nem siklik-e vonata kozmopolita vágá­nyokra, ha elszakad a hazai gyökerektől? Nem vagyok biztos benne, hogy Claude Coretta eseté­ben valamennyi körülmény — s az ennek megfelelő vég­ső válás? — megnyugtató. Ezt még akkor is el kell ismer­nünk, ha elöljáróban hang­súlyozzuk: A vidéki lány ki­tűnő film, s mindenképpen kiemelkedik az idei esztendő választékából. Ami némi el­lenérzést ébreszt a bírálóban, az éppen a film rendhagyó nemzetiségi státusa. A sváj­ci film akkor és attól lett nagykorú, hogy feltárta az ország gondjait, bajait, soka­sodó ellentmondásait, az alapvető magatartásformákat, s mindehhez csillogó nyelvet, vonzó eszközöket teremtett. Lehet-e folytonosságot bizto­sítani francia földön? Elvi­leg igen, valójában mégis zéróra redukálódott a műben a svájci couleur locale. A vi­déki lány fontos kérdésekkel foglalkozik — magas színvo­nalon, csak éppen vajmi ke­vés köze van Goretta hazájá­hoz. Hogy még világosabban fejezzem ki magam: a törté­net a világ számos pontján játszódhatna, pedig az igazán jelentős filmek más miliőbe behelyettesíthetetlenek. Örö­münk akkor lenne maradék­talan, ha A vidéki lány a mai Svájcot hozná premier plán­ba. De félre a fanyalgással. In­kább örüljünk azoknak a szépségeknek, melyek a tiszta humánumot sugárzó drámá­ból áradnak. S itt megint álljunk meg egy pillanatra. Szépségek? Humánum? Egy olyan filmben, mely a női kiszolgáltatottságról, a személyiség vesszőfutásáról, az elvesztett illúziókról szól? Nincs itt valamilyen ellent­mondás? Nincs. Hogy a sajátos paradoxon titkát megfejthessük, szót kell ejtenünk a meséről és a »vi­déki lány” karakteréről. Christine a szép és okos építészmérnüknő, alig túl a harmincon merész lépésre határozza el magát. Otthagy­ja Lotharingiát és felkereke­dik Párizsba. Állást keres — meg biztos támpontokat. Tar­talmas kapcsolatot is, persze. Ehhez minden esélye meg­van — annak ellenére,- hogy a francia metropolisban tel­jesen elölről szükséges kez­denie az’ életét. Kísérletei, melyek a tartós boldogság megszervezésére irányulnak, sorra hajótörést szenvednek. Párna még csak akad a feje alá, jó munka­hely azonban nincs. Az alkal­mi megbízatások csak iideig* óráig oldják meg Christine egzisztenciális gondjait, pén­ze meg egyre fogy. Akikkel összehozza a sors, csupán szerény alkalmi kikötőt biz­tosítanak számára. Rémyt, a nős férfit hamar elveszti, mert partnere Japánba uta­zik és „lehúzza a rolót”. Pas­cal — ő maga is gyámolítás- ra szorulna.— kapitulál, mi­előtt segíthetne újdonsült barátnőjének. Claire, akit a jószándék vezérel, még be­ajánlja egy úgynevezett ta­lálkozóra, ahol akadályver­senyen vesz részt. Ez a csin­nadratta azonban nem höl­gyeknek s egyáltalán nem embereknek való. A vidéki lány most már végképp ki­ábrándul ebből a furcsa vi­lágból és hirtelen elhatáro­zással visszatér szülőföldjé- re.i Mivel írja tele Goretta a szerény és rokonszenves nő káderlapját? Olyan tulajdon­ságokkal jellemzi, melyek igazi tartást kölcsönöznek ne­ki. Állhatatos. Következetes. Határozott. Egyenes. És gyű­löli az alakoskodást. Igaza van a Basler Zeitung kritiku­sának: „Goretta... mindvé­gig a hős nyomában jár, pil­lantását a lány arcára és szemeire szegezi. Mesteri ki­hagyásokkal és tudatos össz­pontosításokkal szemléli az egyént, aki dolgozóként és magánemberként egyaránt meg akar élni egy pénz által igazgatott világban. Hogyan állja meg helyét Christine ezen az ezernyi akadállyal, útvesztővel, reménnyel, el­lentmondással és vereséggel megtűzdelt úton?” Ebben a tragikus dilemmá­ban, vágy és lehetőség, elkép­zelés és realitás egymásnak feszülő ellentétében rejlik Christine „sztorijának” lé­nyege. Továbbá az a furcsa kettősség is, melyre fentebb utaltunk. A törékeny terem­tés megnyerő egyénisége olyan cselekvésekben — il­letve pótcselekvésekben — bomlik ki, melyek eleve re­ménytelenek. Kapaszkodók híján tántorognak azok is, akiktől harmóniát remélne. És ő mégis — folyton — új­rakezdi. A hitet és a reményt ébresztgeti magában. A mo­rál parancsait tartja szem előtt. Még a kompromisszu­mokra is hajlamos, de a meg­aláztatást nem tűri el. Az al­legorikus versenyt megnyeri, ez a győzelem azonban vere­séggel ér fel. Afféle optimis­ta tragédia. „Nem” a tisztes­ségtelenségre, „igen”.az em­berség őrzésére. A rendező szép pasztellszí­nekkel ellenpontozza a nyo­masztó hangulatú kamarajá- tékot. Csehovi hangütésű több jelenet felépítése. Mes­teri az operatőri (Philippe Rousselot) és a zeneszerzői (Arié Dzierlatza) munka színvonala. És a végére hagy­tam a legmaradandóbb él­ményt. Nathalie Bay alakítá­sának méltatását. Tünemé­nyes és természetes. Szinte belénk szuggerálja, hogy soha nem szabad feladni a küzdel­met a méltóságunk biztosí­tásáért folytatott harcban. Veress József A határainkon tali magyar irodalom terjedelmet, hogy vajon mennyi­ben súlyoz jól Csanda Sándor, amikor Dobos Lászlót mondjuk Dávid Terézhez hasonlóan mérle­geli, vagy a jugoszláviai fejezet­ben Gion Nándor nem kapja meg azt a méltatást, mely művei alapján öt a vajdasági irodalom élvonalbeli írójává emeli. A leg­egységesebb s arányaiban, érté­keiben is a legmaradandóbb az erdélyi irodalmat tárgyaló feje­zet. Nem véletlen, hisz a szerzők egy korábbi hasonló tárgyú ■könyve, mely a Kriterion Kiadó­nál jó tíz évvel ezelőtt jelent meg, megfelelő alapkő volt egy tudományos szintézishez. S két­ségtelen az is, hogy az edélyi magyar irodalom a legerősebb a határainkon túliak közül. A kö­tet újdonsága, hogy 1945 óta eb­ben találkozhatunk először tudo­mányos igényű összefoglalással a nyugati magyar irodalomról. A szerzők: Béládi Miiklós, Pomo­gáts Béla és Rónay László jog­gal nevezik vázlatnak összefogla­lásukat, hiszen a világban szer­teszét élő írókat, költőket szinte •minden előzmény nélkül összege­reblyézni s értékelni nehéz pró­bálkozás volt. Rövid ismertetése­ket, óvatos értékeléseket kapunk a múlt olyan népszerű s rangos íróiról, akik vagy 1945 körül vagy többségükben 1949-ben, vagy a Rákosi-korszak kezdetén hagyták el az országot. Zilahy Lajos, Má­ria Sándor, Nyíró József, Wass Albert, Szitn^ai Zoltán, Kovács Imre, Cs. Szabó László neve az idősebb olvasók körében még ma is ismerősen s szimpatikusán hangzik. Azért is érdekes a kö­tetnek ez a része, mert a legfia­talabb, jószerivel már kint fel­nőtt nemzedék képviselőiről is kapun/k vázlatos képet Thinsz Gézától Bujdosó Alpárig, Sulyok Vincétől Perneczky Gézáig, de nem hiányoznak az esszéisták, az irodalom-, a művelődéstörténé­szek sem, mint például Illyés Elemér vagy Peéry Rezső, ör­vendetes, hogy egy olyan tudo­mányos összefoglalás van a ke­zünkben, mely egységes, határo­kat nem ismerő magyar irodal­mat valló koncepció jegyében készült. A jugoszláviai, vajdasági mar gyár irodalom legnagyobb élő reprezentánsa kétségtelenül Gion Nándor. A Magvető Kiadó tette közzé három egymásra épülő re­gényét: a Virágos katonát, a Ró- zsamézt és a Latroknak is ját­szott címűt. A cselekmény szín­helye a közép-bácskai Szentta­más, az író szülőfaluja. A gyer­meki rácsodálkozás a világ dol­gaira, az eszmélés, majd a tu­datos életszemlélet kialakulásá­nak mesteri ábrázolása e regény- ciklus. Sőt, több is ennél. Á szerb-német és magyar nemzeti­ségű falu lakosai a mesében sem élhetnének bonyolultabb éle­tet, mint ahogyan azt valósághű­en Gion ábrázolja. Egy sajátos és jellegzetesen középkelet-euró- pai összetett életformával ismer­kedhetünk meg, amely azt bizo­nyítja, lehet békességben, gyű-, lölködés nélkül elsimítható konf­liktusokkal élni. Ami az együtt élő embereket olykor-olykor el­választja, az nem annyira a nyelv, sokkal inkább a történel­mi-társadalmi helyzet, vagy a mesterségesen táplált előítélet. Bizonyítja — maradandóan, el nem felejthetően, a legmagasabb rendű művészeti megformálással —, hogy a vidékiség nem jelent provincializmust, s a szülőföld szeretete egy egész életre meg­határozó, erőt adó élmény. Gion könyve egyike azoknak, me­lyek az utóbbi húsz esztendő egyetemes magyar irodalmában meghatározó alapműnek fognak: számítani néhány évtized múltán is. Sütő András művei terméke­nyítőén hatottak a magyar nyel­vű irodalmakra, s nem teszünk immár olyan megszorítást, hogy Sütő András erdélyi író. Hatá­sa, szellemi, eszmei értékei be­töltötték a teljes teret, efféle megjelölésre nincs már szükség. Az ifjúság számára válogatott ki néhány szép írást müveiből Ab- lonczy László, s adta ki a Móra Kiadó Gyermekkorom tükör- cseppjei címmel. A Sütő-íráso­kat ismerőknek nem újdonság e ikötet az őt még nem olvasó gyermekeknek készült. Tanít: szépen, érzékletesen magyarul, tanít a szülőföld, a szűkebb és a tágabb haza feltétlen tiszteletére, és szeretetére. Olyan, mint pél­dául a Kincskereső kisködmön, vagy a Három krajcár — nem le­het nélkülük felnőni. KID HÉTVÉGI MELLÉKLET EBBEN AZ ÉVBEN ÜNNEPELTE FENNÁLLÁ­SÁNAK TÍZÉVES ÉVFORDULÓJÁT A HATVANI GALÉRIA, AMELY AZ ELMÚLT ÉVEK SORÄN A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZET SZÁMOTTEVŐ MŰ­HELYÉVÉ FORMÁLÓDOTT, AZ INTÉZMÉNY NEMCSAK RANGOS TARLATOKNAK AD OTT­HONT, HANEM GONDOSKODIK AZ UTÄNPÖT­_ HDJJS3 DflBlíJÍ .fiSTRV. LÁSNEVELÉSRŐL, AZ ÉRTŐ NÉZŐK KÉPZÉSÉ­RŐL IS. ;;i0íe:-r:'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents