Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

1982. július 11. Kelet-Magyarország 3 A vásárosnaményi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben 120 hektár nap­raforgó és 180 hektár cukorrépa vegy­szerezését végzik a napokban. Hufna­gel Gyula a MÉM Repülőgépes Szol­gálat helikoptervezetője egy felszál­lással 600 liter permetlét szór ki, mely 12 hektárra elegendő. (Jávor László felvétele) Morgenthal Skoda-re kord ja... Országos határszemle Mindent a A nyíregyházi főtéren le­robbant Lada gazdája le­mondó legyintéssel intézi el a dolgot s azon töri a fejét, vajon miként ér majd vissza a szomszéd megyébe. Mert ugye szombat lévén, vajon ki áll a beégett megszakítója javításának. Most aztán dup­lán is elkélne a szikra. Egy a tulajt cserbenhagyó masiná­nak, egy pedig, igaz ez amo­lyan „isteni” — a gazdának... Olyan, amilyen útbaigazítaná és felvilágosítaná, hogy a szombat ellenére sem kell kétségbeesnie. Nem is kell május 22 óta ... Ha szombat, akkor közösség... A kezdetről Magócsa Já­nos, a VAGÉP vállalat tech­nológusa így beszél: — Hamarjában kiderült, hogy az ötnapos munkahét kedvezőtlenül hatott vállala­tunk szombati tevékenységé­re. Kevés volt a jelentkező, ám annál nagyobb a rezsi. A cég viszont kereste a megol­dást s ennek során vetődött fel az új szocialista vállalko­zások egyik ' formája, a gaz­dasági munkaközösség. Mi lenne ha néhányan munka- közösségbe tömörülve gon­doskodnának a szombati na­pokon a szervizmunkáról? — kérdezték főnökeink, s mi hatan gyorsan igent mond­tunk! — Abban állapodtunk meg — veszi át a szót Tardi Zol­tán munkafelvevő — hogy míg a tanácsi engedély nem érkezik meg, másodállásban foglalkoztatnak bennünket a hétvégeken. Ennek fejében az anyagmentes árbevétel 40 százalékát kézhez kapjuk. A teamet úgy állítottuk ösz- sze, hogy abban szinte min­den szakma képviseli magát. A hét végén megkapjuk a szerviz egyik egységének kul­csait, aztán jöhetnek az or­voslásra váró masinák. Új VAGÉP- rekord A fiúk izgatottan várták a premiert. Akadt bőven teen­dőjük. Volt aki fékjavítással, mások éppenséggel gyújtás­beállítással fordultak hoz­zájuk. Persze azért történt cifrább dolog is. Már éppen a záráshoz készültek, amikor az autómentő beállított egy lerobbant Skodával. „Nem vendégért veszi be a sebességet” — mondta szomorúan tulajdo­nosa, egy idős bácsi. A srá­cokból kitört a bizonyítás vá­gya, a virtus. Még ma ké­szen visszakapja — mondták neki és nekiveselkedtek ... S hogy valami tétje is legyen a dolognak, a legpesszimistább Magocsa fogadott Morgen­thal Lacival, hogy félóra alatt sem szereli ki a motort. Utóbbi nekibuzdult és való­színűleg új „VAGÉP-rekor- dot” döntve huszonnégy perc alatt továbbadta a tengely- kapcsoló javítására váró kol­légájának a megfáradt Sko­dát ... Egy óra telt el... A bácsi persze hüledezett, amikor egy óra múlva beül­hetett az újjászülető jármű­vébe. Ez csak egy példa. Mert amire egy-egy kocsi elkészül, már azok a bizonyos más­kor sok bosszúságot okozó adminisztrációs papírok is készen vannak. Mindent a vendégért! — vallják a jó kereskedők. Szombatonként Nyíregyhá. zán már egy szerviz kollek­tíva is tartja magát a ven­dégcsalogató jelszóhoz... MIVEL TELIK AZ IDŐ, ha három gazdász autóba ül, és úticélja olyan távol van, mint a jugoszláviai Zágráb. Keresztül az or­szágon, és országhatáron másutt gazdálkodó kollégá­ik munkáját figyelik a szél. védőn keresztül. Beszélget­nek, kritizálnak, vagy ép­pen irigylik a látottakat. A minap ilyen társasággal volt alkalmam „országos” határszemlén részt venni. A keleti részeken még csak kóstolgatják az aratni- valót a kombájnok, az árpa vége felé tartanak. Szolnok­tól délebbre már a búzá­ban járnak. A Hajdúság még elegendő csapadékot kapott az idén, de a Tiszán átkelve már csővé formá­lódtak a kukoricalevelek, szaknyelven furulyáznak, vagyis szomjazik a föld. Még nagyobb a szárazság Kecs­kemét után. Egyedül a nap­raforgó bírja, néhol már virágzik. Fehér foltként ki­ki villan a sziksó a Kis­kunsági Nemzeti Parkban a homokos részek pedig a mi Nyírségünkhöz hasonlíta­nak. A rozs alacsonyabb, ösztövérebb, az akáclevelek porosabbak. Közel van Kalocsa álla­pítjuk meg: magról vetett paprikatábla mellett hala­dunk. Öntözik, nem sokkal lehet kisebb termetű, mint az északi részen palántázot- tak. Feltűnik a solti nagy rádióadó tornya, aztán át­kelés Dunaföldvárnál. Né­hány kilométer, és mégis mintha megyéken halad­tunk volna tova. A kövér barna erdőtalaj, a ligetes dombok köze vonzza az esőt. Üde földeken hatalmas kukoricatáblák, egy részü­kön már címerüket is vise­lik a növények. Az emelke­dők teteje is haragoszöld nem úgy, mint mifelénk. Fejér megyében, Tolnában és Somogybán már a búzá­nak is a derekán tartanak az aratásban. Példás gyor­sasággal járnak a tarlómű­velő gépek. Az árpa helyén már sorol a másodvetés, gyorsan kelt az esővel. Arasznyi a szuperrövid te­nyészidejű kukorica, és bontogatja levélkéit a zöld­bab. Errefelé kétszer arat­nak az idén. Élelmesebbek az idevaló­si dinnyések. Portékájukat egyre sűrűbben árulják az út mentén. Érdekes, hogy ültetvényüket használt fó­liával kerítik be, távol tart­va ezzel a nem kívánatos vendégnyulakat. EGYRE ZÖLDEBB A HA­TÁR, ahogy haladunk nyu­gat felé. A Kanizsa környéki dombok között már másod­jára is kaszálják az árok­partot, a kukoricatáblák pedig áthatolhatatlan dzsun- gelnek tűnnek, (esik) (kalenda) egyszerre nyúltak ér­te. — Az enyim — mondotta Mari. — Márpedig ez az enyém — mondotta Kiss Bori —, én lát­tam meg, csakis az enyém ez! — Méghogy! — Az a! — Hogy ez a tied? — Az, a te tetves. — Én vagyok tet- yes? — Hát az anyád hajából nem az én anyám szedte ki va­sárnap délutánonként a tetveket? — A te anyád? Akit az ura is elhagyott? Mikor láttad te az apádat? röhögött anyádon hét falu. Mert mit kiabált akkoriban ? Pista! Pistám! Nincs isten. Van isten. Te vagy az isten! — Méghogy! — Bizony! Ezt ki­abálta az anyád! Van rá tanú! — Na, akkor én verlek agyon. De előbb ezt a szép nap­raforgólevelet bete­szem az utazótáskám­ba, amelyet a lányom vett nekem. — Vajon mibül? — Te! — Na! Csak gyere, kódus, senkiházi. Már teperték egy­mást a nulláért, a semmiér, amikor megérkezett a vén csősz, és mondotta nekik: — Szóval, kárban jártok, lányaim. — Ugyan, ugyan, Illés bácsi, hát hogy gondol ilyet’ Mi? Kárban? — Abban. Legalább tanultok valamit, ha eddig nem volt esze­tek hozzá. — Meg­emelte a hangját: — Előttem, befelé, a szö­vetkezet irodájába! Bármiféle ellenke­zés hiábavalónak bi­zonyult, a könyörgő szavaknak nem volt semmiféle hasznuk. —^Menjetek csak előttem. Az elnök, illetve hát az ő személyében intézkedő fegyelmi bizottság száz-száz forintra büntette őket. Kifizették a köté­nyük zsebéből. Aztán karonfogva indultak hazafelé. — Hej, ez a világ — mondották egy­másnak. — Hej! Egy útszéli napra­forgó kacagott rajtuk a nagy tányérjával. „Én szőke városom" K ezembe került egy 1936. évi Nyírvidék, ahol közlik: Lebontották Nyíregyháza első „emeletes” házát. Az írás hangulata olyan, mintha ma írták volna: „A múltat elsiratjuk, jön az új Nyíregyháza...” Az új­ságíró közli, hogy az Ungár-cég építkezése miatt lebon­tásra kerül a Hirschl-sarok. „Nyíregyháza egyetlen építé­szeti régisége első emeletes ház, amely még a múlt szá­zad első évtizedében épült és nagy idők tanúja volt. Az épület érdekes, biedermajer kori hangulatú ornamentiká­ja és szerkezete megérdemelte volna, hogy gipszmodell! készítvén róla, elhelyezzük a városi múzeum számára.” Sajnálják, hogy a városnak nincs pénze relikviaügy­re, ezért nem készül el a gipszmodell. A lényeg mégis, hogy a „városi gyűjteménytár részére lefényképezték”. Mi is megválunk sok megszokott, régi utcaképtől. Az illetékes szervek, amelyek elvégzik a szanálást, felvételt készítenek a lebontásra ítélt házakról. Csak egy hiány­zik: egy-egy utcakép. Utcák tűnnek el. A Kossuth utca, Toldi utca, Makarenko utca, Szarvas utca,"$t régi piac és legközelebb a Vasvári Pál utca. Mikor lesz feladata a le­bontást végző hivatalnak, hogy az utca képét is rögzítse és leadja a városi tanács közgyűjteményének? Hiszen las­san már azt sem tudjuk — még ha ős nyíregyháziak is vagyunk — milyen volt a Kossuth téri ABC előtti épület, hogy is nézett ki a Vadász-ház, a volt Úri kaszinó. Senki sem veszi észre, hogy megváltozott a „Morgó”. Fájó ez a szürke közömbösség. Semmit sem akarunk már megmutatni gyermekeinknek, unokáinknak az ,,én szőke városom”-ból ? Somogyi Jolán Megvalósítják az álmokat Fényképezőgép a k útban Romantikus regényekben valósulnak meg az álmok — no és a Szabolcs megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál. Nem véletlen a párhuzam, két éve újításkivitelező bri­gádot alakítottak. Zemenszky Ferenc gépészeti üzemvezető, aki a hat év alatt benyújtott 12 újításáért a napokban ka­pott Kiváló Munkáért kitün­tetést, így indokol: — Elég sok színvonalas újítást adnak be nálunk. A leírásból azonban nem min­dig derül ki, hogy valójában jó-e az elképzelés. Ezért dön­töttünk úgy, hogy három fő­vel egy újításkivitelező brigá­dot alakítunk, akik a terv­rajzokból elkészítik a proto­típust. — Azért nem ritka, hogy menet közben kell javítani — fejtegeti Mankó János, a bri­gád tagja. — Van újító, aki nem veszi rossz néven, ha valamit tanácsolunk, de akadt, aki személyes sértés­nek tartotta, hogy beleszó­lunk az elképzelésébe. Pedig arról van szó, hogy a gyakor­latban nem minden úgy néz ki, mint a műszaki rajzon. Amikor a naményi szélkerék idomait gyártottuk le, az ere­detileg tervezett 14 méter hosszú külső tartóoszlopot nem lehetett volna egyetlen rúdból megcsinálni, már csak azért sem, mert nem lett vol­na kocsi, amelyik ilyen mé­retűt kivigyen. Eleinte ódzkodtak az em­berek, hogy ebbe a brigádba jöjjenek. Koczák István he­gesztő, de volt itt már kazán­fűtő, hőközpontkezelő, kar­bantartó, asztalos. — Ha a szükség úgy hozza, itt mindenhez érteni kell. Mindig olyasmire vállalko­zunk, amit előttünk még sen­ki nem csinált. Egyszer olyan újítást valósítottunk meg, hogy a mélyfúrású kútba fényképezőgépet helyeztünk. A gépet plexiüveggel burkolt nyomásálló csődobozba tet­tük, s így a talaj és a víz föld alatti tevékenységéről folyamatosan szerezhetünk megbízható információt a fényképek alapján. De hason­lóan érdekes volt, amikor a felfújható csatornaelzárót he­lyeztük el a földben. A fut- ballbelsőhöz tudnám hasonlí­tani, amikor a csatornasza­kasz megfelelő helyére tesz- szük, levegővel felfújtatjuk és könnyen tisztíthatóvá vá­lik a csatorna, mivel elzáró­dik a víz útja. Űj dolgokkal foglalkozó emberek maguk is hajlamo­sak a modern gondolkodás­ra. így alakult, hogy nem­csak mások ötleteit valósít­ják meg a gyakorlatban, ha­nem maguk is rájöttek egy­két hasznos dologra. A PVC- csövek elágazását oldják meg új módon, ezt a brigád közös újításként adja be. A munkaidőt nálunk jelké­pesen értelmezik. Ha egy hasznosnak ígérkező újításon dolgoznak, a többletmunka természetes. Mint a szélke­réknél is, amikor a tervezés és kivitelezés párhuzamosan haladt. Megdolgoztak a cél­prémiumért alaposan. — Partner a tervező-újító és a kivitelező-lakatos. Együtt gondolkoznak az újítás meg­valósításán, s ez a legfonto­sabb — fejezi be az üzemve­zető. T. K. A MEZŐGÉP mátészalkai gyáregységében többféle pótko­csi készül. A gumiabroncsok szerelésére speciális célgépet készítettek, mely meggyorsítja, balesetmentessé teszi, a ne­héz fizikai munkát megkönnyíti. (J. L.) M ár ez is jól kez­dődik. Miért ír­tam én odaföl, hogy napraforgó, ho­lott csak a naprafor­gó leveléről van szó? Helyesebben két asz- szony hajbakapásáról, még helyesebben két asszony egymás hajá­nak cibálásáról egyet­len napraforgólevél miatt. Eme levél nagy volt. Szép. Bele lehe­tett tekerni hat má­sik levelet, de talán tizet is, ha, mondjuk, a kacsák részére me­téli föl az ember. Márpedig az asszo­nyok csakis ezért ke­péitek be az ártatlan leveleket. Addig jó barátnők voltak, szomszédok is, ó, még trécseltek is, hatalmasaikat nevet­tek is valamely legé­nyen, aki a leány bár­mily könyörgésére csakis a szent házas­ság kötelékében volt hajlandó kötélnek állni. Vannak még ilyen legények, de je­len mondandónk szempontjából ők tel­jes mértékben lényeg­Galambos Lajos: Napraforgó elenek. Hanem e :ét asszony! Ahogy szedik ott í eveleket, egyszerrt átták meg azt a ki­vételesen nagyot, : i — Amikor te az anyádat... i — Méghogy az én ! anyámat?! — Azt! Hát ki nem i tudja ezt? Két hétig

Next

/
Thumbnails
Contents