Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

KU) HÉTVÉGI MELLÉKLET

1982. július 10.

zseren kigombolta, mielőtt lelült.

— Doktor Ágoston — fogta meg Feketéné durva nagy kezét. — A feleségem — mutatott a mellette álló nőre, aki úgy látszik, nem is akar leül- fni.

— Ágostonná — biccentett a nő, de nem nyújtott kezet. Tengerészkék rakottszoknyát viselt és kissé kopott ing- (blúzt.

— Hát ők azok — mosolygott Jenedné —, ők azok.

— Maga orvos? — fordult Feketéné a férfi felé.

— Nem kérem. Könyvelő vagyok. — Az aranykeretes szemüveg villant egyet.

„Azt hiszem, ezek nem az én embereim. Keszeg-házaspár. Ezektől még magányosabb leszek.”

— És a felesége? — fag- gatózott tovább.

A kis keszeg, hegyes orrú nő, mintha csak ezt a kérdést várta volna, leült, rakott szoknyáját fellebbentve. Két kezét összetette az álla alatt.

— Én az orvosi egyetem kísérleti laboratóriumában Idolgozom.

— Béka? — kérdezte olyan hangsúllyal, amiből rögtön kiderül, tudja ő, mit kísérleteznek a békákkal.

— Egér — mondta Ágostonná, és Feketénét enyhe rosszullét környékezte.

„A keszeg kísérletezik az egérrel, és erről esténként könyvelést csinálnak. Nem, ezek nem az én embereim.”

— Ne kíváncsiskodjon most, édesem, ne fontoskodjon — súgta Jeneiné. És Feketéné már tapasztalatból tudja, ha barátnője mindent kétszer mond, nála az idegesség jele. — Térjünk inkább a (tárgyra.

■■■■■■■■■

Persze, Jeneiné izgatott a pénz miatt, ötszáz forintot ígért neki, ha sikerül az üzlet. És ahogy ismeri, ezektől is kicsikart valami készpénzt.

Feketéné kínosan feszeng a széken, nem ért ő az ilyen tárgyalásokhoz. Hogyan illik megmondani, hogy nem kellenek. El sem tudja képzelni, hogy ezeket várni lehet esténként. Pedig a főztjével még meg is hizlalná őket.

Az Ágoston házaspár egymást nézi, a nő furcsán jár- tatja szemét férjén, aki zavartan lehajtotta fejét.

— Szóval? — Jeneiné izgatottan dobolt csontos ujjaival az asztalon. — Mikor nézik meg a lakást?

A férfi a karórájára néz. — Azt hiszem, mennünk kell — nézett feleségére.

Jeneiné kétségbeesve legyezi magát kesztyűjével.

— Nem vagyok szimpatikus maguknak? — kérdezi Feketéné kicsit csalódottan, mert végül is neki több joga van hozzá, hogy válogasson. Elvégre őhozzá egy lakás is tartozik, ezekhez meg csak az ellenszenvük. Ezekre mondja ez a vén boszorka, hogy csupaszív emberek?!

— A néni nagyon szimpatikus, de néni elég öreg nekünk — mondta Ágostonné, és hidegkék szemével mereven kibámult az ablakon.

— Mi Sem vagyunk már túl fiatalok — veszi át a szót a férfi. — Nekünk egy-két éven belül lakáshoz kell jutnunk, önálló lakáshoz. Ugye, nem haragszik a nyíltságunkért?

Ágostonné hóna alá kapta retiküljét és felállt, ezzel jelezve, hogy vége a tárgyalásinak .

Feketéné előtt elsötétült a világ. Azt mondta magában:

VERSEK

Szeder Katalin:

Tájleírás

Barátom, az írástudó

egy szép napon megkérdezett:

mostanában miért nem fiozok már tájleíró verseket.

Így szóltam: négykézláb

futok,

nyálkás iszapban reszketek,

s e testgyakorlat eddig épp a tájversnek nem kedvezett.

Cikázom sűrű sás alatt, nyelek némán csak, bármi fáj.

Ha nem látnak, nem

hallanak,

talán nem ír le még a táj.

Vadema József:

Fasor

Tétlen madárcsapkodás kezem közepén megáll megbénult fészek és ág integet benned tovább

hamutartó és üvegcsend körmömig ég a nyár a lombok egyre kicsinyednek a fasor csak gyufaszál

Rózsa Endre:

Margaréta-dal

Fehér virágban állt a rét, a rét virágban állt.

Fehér, fehér, fehér a rét, csupa fénylő virág.

Mint napkorongot sugarak, mint szirmok a virág

közepét, körülfogtalak; mint minket a világ.

Világnyi rét az udvara — az emlék kényes ölyv.

Nem megyek el többet oda; oda többé ne jöjj!

most fog meghalni. Ennyi embertelenségre nem számított. Otromba kezével egy pohár víz után kapott, Jeneiné segít neki tartani.

Mire magához tért, a házaspár nem volt ott, és barátnője már a kalapját illesztette a fejére.

— Jöjjön, Márta, menjünk Ihaza.

Feketéné a szívét dörzsöl- gette. — Inkább maradnék egy kicsit.

— Akkor igyon egy konyakot, aranyom. Attól jobban lesz. Én fizetem. — A kis madárcsontú öregasszony maga ment az italért.

Feketénének jólesett, egy- hajtásra kiitta. Jeneiné magának is kért egyet.

— Ne búsuljon, kedves Márta. Nem sikerülhet azon- nalra. Ne izgassa magát, eny- nyit nem ér az egész.

Feketéné elmosolyodott:

— Nagyon aggódhat értem, ha már másodszor szólít a keresztnevemen.

Jeneiné sajnálkozva meg- paskolja barátnője kezét.

— Kérem szépen — próbált szólni Feketéné a pincérnőhöz.

— Fizetni akarnak?

— Nem. Hozzon nekünk még két konyakot.

Feketéné kezében elvész a pohár. Jeneiné kesztyűs kezével nyúl az italért.

— Egészségére, Márta.

— A magáéra ís. És nem volt igaza abban, hogy ezek csupaszív emberek ... Rögtön felmérték a helyzetet, hogy én talán még harminc évig is elsántikálnék az életükben ... Érti már? Nincs szívük kicsinálni engem.

A két öregasszony hangos nevetésben tört ki, a felszolgálónő értetlenül nézett rájuk.

A honismereti mozgalom Szabolcs-Szatmár megyében

□ honismereti mozgalom egyre jelentősebb szerepet tölt be az ideológiai- politikai nevelőmunkában azáltal, hogy folyamatosan gyűjti, feldolgozza és ismerteti településeink múltját, rögzíti jelenét. Szemléletalakító hatása fontos és nélkülözhetetlen a szocialista hazafiság érzésének elmélyítésében.

Szabolcs-Szatmár megyében a mozgalom irányítója a Hazafias Népfront 28 tagú honismereti és helytörténeti bizottsága, mely három albizottságban végezte munkaterv szerinti munkáját. A bizottság tagjai hivatásos népművelők, múzeológusok, levéltárosok, a közművelődési intézmények, társadalmi és tömegszervezetek munkatársai. A bizottság elsősorban koordinálja a megyében folyó honismereti tevékenységet, de ugyanakkor mindenkor konkrétan meg is határozta a tennivalókat és tevékenyen részt vett a feladatok végrehajtásában.

A teljesség igénye nélkül, csak példaképpen említjük évenként megrendezendő honismereti táborokat, a megyén belüli kirándulások szervezését, együttműködést a természetbarát, kertbarát mozgalommal, az olvasó népért akcióval. A HNF megyei honismereti társadalmi bizottság kezdeményezésére több fórumot, szakmai vitát ^is rendeztek már a megyei helytörténetírás színvonalának erősítése és továbbfejlesztése céljából (pl. Találkozás Bereggel c. kötetről). Ezekre az összejövetelekre nemcsak az egyes kiadványok szerzőit és szerkesztőit, hanem az országosan ismert történészeket is meghívták.

A szakmai és módszertani képzés szempontjából hasznos ismeretet adott az 1979- ben Nyíregyházán rendezett megyei üzemtörténetírói konferencia. A bizottság segítséget adott Nyírbátor, Nagykálló, Tiszavas- vári, Mátészalka és még más helységekben a HNF Honismereti Munkaközösségek kialakításában.

| A honismereti munka jelenlegi bázisai a megyei és városi művelődési központ, a Jósa András Múzeum, a megyei levéltár és a megyei könyvtár.

A művelődési központ irányítja, szakmailag segíti az általános és középiskolai honismereti szakköri munkát. Jelenleg 81 honismereti szakkör működik a megyében. A szakkörvezetők módszertani központjának a feladatkörét is a művelődési központ végzi. Ezt a tevékenységet hivatott segíteni a 15 fős módszertani tanács.

A Jósa András Múzeum munkatársai rendszeresen látogatják a megye ifjúsági | és felnőtt szakköreit. Látogatásaik alkal- I mával szakmai (régészeti leletmentés, náp- ! rajzi gyűjtő és kutató munka) módszertani ! segítséget nyújtanak, a helyszínen vesznek í részt a kiállítások rendezésében, (pl. Csen- I ger, Nyírbátor.) A helytörténeti-honisme- I réti munkát segíti a megyében a múzeum I nagyszámú kiállítása is. Állandó és ván- j dorkiállítás, évfordulókhoz, eseményekhez i kötődő kamarakiállítás mindig nagy érdek - : lődést vált ki a megye közvéleményében.

A megyei könyvtár is jól szolgálja a { honismereti mozgalmat, egyrészt állandóan gyarapodó helytörténeti gyűjteményének közrebocsátásával, másrészt pedig a l könyvtár helytörténészei által készített kü- lönböző bibliográfiákkal és önálló kiadvá- I nyokkal.

A Szabolcs megyei Levéltárban az el- ' múlt évtizedben kibontakozott közművelő- , dési tevékenységnek egyik központi témája a helytörténeti-honismereti munka. A levéltárra épül a megye helytörténeti tevékenységének túlnyomó része. Maga köré gyűjti azokat a személyeket, akik tudományos igénnyel kívánnak foglalkozni a helytörténetírással. Ezeknek a személyeknek megfelelő szakmai-politikai segítséget ad a választott téma feldolgozásához. A tanulmánykötetekben megjelent dolgozatok egy része olyanok tollából került ki, akik a levéltár segítségével ismerkedtek meg a helytörténetírás szépségével, felelősségé- < vei.

A levéltár jól alkalmazza a lokálpatrio- í tizmust is azzal, hogy a megyéből elkerült, történelemmel foglalkozókat megnyeri helytörténeti munka megírására. örvendetes, hogy az elmúlt években to- ( vább növekedett a honismereti mozgalom- ! ban tevékenykedő tömegszervezetek rész- \ vétele, szerepe. A helyi tanácsok szervezé- j sében, irányításában és anyagi támogatá- S sában kiemelkedővé vált Kölese, Domb- rád, Vaja, Mérk-Vállaj, Ibrány, Tiszadob, Jánkmajtis, Nagyecsed, Nyírbéltek, Bakta- lórántháza, Nyírtelek, Rakamaz, Tiszalök, Tarpa nagyközségekben a hagyományápoló honismereti tevékenység.

Az ifjúság körében folyó honismereti munkát egyre erőteljesebben szervezi, irányítja és támogatja a KISZ. Különösen a Sárospataki Diáknapok pályázatait, a nyári országos és megyei diáktábort, a falusi klubokban folyó hagyományápoló munkát erősítették. A szakmunkástanulók körében is emelték a mozgalmi munka keretében a hagyományápoló tevékenységet. A szakszervezetek pályázattal, üzemtörténetírók klubjának megindításával (sajnos ez jelenleg nem működik) üzemi kiállítások támogatásával, üzemi lapokban megjelenő hagyományápoló írásokkal erősítették megyénk honismereti mozgalmát.

Erősödött a megye, megismertetésére való törekvés az MTESZ szakosztályainak munkájában. Jelentős eredmény a múzeumfaluhoz kapcsolt agrártörténeti szabadtéri gyűjtemény létrejötte, a nyírbátori növényolajtpari gyár üzemtörténeti kiállítása és a dohányfermentáló valamint a KEMÉV hasonló ténykedése.

A mozgalom élharcosai voltak a nyíregyházi főiskolák és az oktatási igazgatóság tanárai. Előadásokkal, konferenciákkal, s jelentős kiadványokkal szolgálták a mozgalmat magas színvonalon.

Az idegenforgalmi irodák szervezésében rendszeressé vált, az üzemek is kedvelték a szatmár-beregi kőrútokat, s más megyejáró honismereti kirándulásokat, megyeismertetéseket. A honismereti tevékenységnek fontos visszatérő része, hogy a Kelet- Magyarországban és a nyíregyházi rádióban dokumentumokat idézve mutatják be a megye történetét, különösen a XX. századból idéznek fel eseményeket.- A honismereti munka fejlődését mutatja az is, hogy 1976 óta minden évben megrendezik a művelődési központ szervezésében a megyei honismereti diáktábort, ahol szakmunkás, középiskolás és általános iskolás fiatalok ismerkednek a honismereti és helytörténeti munkával.

A helyi szervek egyre gyakrabban rendeznek honismereti, üzemtörténeti kiállításokat és bemutatókat. Nagy érdeklődés tapasztalható a megyei szinten kiírt néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatok iránt. Mind a felnőtt, mind az ifjúsági pályázatok között minden évben akadt kiemelkedő értékű, s ezek a dolgozatok az országos rangsorban is az I—III. helyek valamelyikét érték el. Többen nyerték el a KISZ KB és a Kulturális Minisztérium kitüntetéseit is. A megyében mind több iskolában és művelődési intézményben van helytörténeti és honismereti gyűjtemény. A csengeri, ti- szadobi és a penyigei általános iskola nevelőd és tanulói a község múltjával, történetével, a lakosság munka- és életkörülményeivel kapcsolatban rendkívül sok és értékes helytörténeti anyagot gyűjtöttek ösz- sze, melyekből példaszerű állandó kiállítást rendeztek.

Szép eredmények vannak megyénkben is a helytörténeti kutató-feldolgozó munka területén. Nagyra értékeljük a sorozatban megjelenő „Honismereti kutatások Sza- bolcs-Szatmárban” című kiadványt, amelyekben a pályázatok kiemelkedő alkotásait közli a múzeumok megyei igazgatósága. Az eredmények között szólunk a Sza- bolcs-Szatmár megye Helytörténetírása címet viselő levéltári kiadványról, amely nagy segítséget nyújt megyénk honismereti mozgalmának azzal, hogy lehetőséget teremt hozzáértő kutatóknak munkáik publikálására, a kiemelkedő évfordulókról való megemlékezésre.' Meg merjük kockáztatni a feltevést — a tévedés jogának fenntartásával — e vidékekről az egész történelme során nem jelent meg annyi tudományos és ismeretterjesztő könyv, publikáció, mint az 1960-as évek közepétől napijainkig.

□ honismereti mozgalom a jól dolgozó művelődési házakban — egyáltalán a kulturális intézményekben — a közművelődés szerves része. Az embereket érdekli a történelmi múlt, a népélet, a népszokások — a tudásnak e szomja nagyon jól hasznosítható a legkülönbözőbb szakkörökben, rendezvényeken: a pávaköröktől, az amatőr művészeti együtteseken át, a vetélkedő műsorokig.

A honismereti mozgalom szűkebb hazánkban sem csupán a múltból él, hanem a jelenkort valóban összekapcsolja a jövővel. Ügy is nevezhetjük: a legjobb gyűjtemények, a tág horizonton működő szakkörök „naprakészek”. Tudják a mostani jelen, 50—100 év múlva már történelem lesz.

Váci Mihály gyönyörű intelméhez méltóan történik minden: „Gyűjtsétek össze a régi szerszámnyeleket, ha kezet akartok szorítani azokkal, akiknek jogutódai vagyunk a boldogságigényben”. A mai szerszámnyelek holnap már régiek lesznek. Olyan kontinuitást és kölcsönhatást tételez fel ez a mozgalom, amely azoknak kíván emléket állítani, akik már „elmentek ősnek”, s azok munkáját kéri, akik most dolgoznak a szocialista hazáért. S úgy hisszük, elsősorban ebben az egyszerű felismerésben van az ereje. Szűkebb hazánk példái ezt igen meggyőzően bizonyítják a mozgalom nyitottságával és jövőnk gondolkodásával.

Orosz Szilárd

a HNF megyei Honismereti és Helytörténeti Bizottságának titkára