Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

1982. július 10. O KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Nyár a televízióban Új sorozatok, filmek és A tévé mindenesetre igyekszik konkurrálni a ká­nikulával. Amit kínál: új, izgalmas sorozatok, filmek, tévéjátékok és természete­sen sport, s ami ugyancsak nem utolsó dolog, a szobák hűvöse... A kulturális és drámai műsorok között szerepel Il­lés Endre ismert művének, a Festett egeknek tévéadaptá­ciója, Gaál Albert rendezé­sében. A darab műfaji meg­jelölése „játék a nappali ál­mokról”, főhőse a 28 éves mérnök, Ádám, aki úgy igyekszik kárpótolni magát magánéleti és munkahelyi sikertelenségéiért, hogy el­képzelt jelenetekkel szóra­koztatja magát, ily módon korrigálja mindazt, amit az életben helyrehozhatatlan- nak tart... csakhogy más az álom és más a valóság ... A dráma főszereplői: Balkay Géza, Venczel Vera, Borbás Gabi és Tyll Attila. A „dokumentumos” hang­vételt a képernyőn Vincze Péter Némafilmje képviseli, amely megtörtént esemé­nyekre épít. Egy nyírségi pa­rasztcsaládot annyira meg­rendített két hold földjük betagosítása, hogy örök né­ki és habiche neve fémjelzi. Okudzsava Szegény Avroszi- movja egy Pétervárra került ifjú orosz nemes eszmélésé- nek hiteles rajza, Andorai Péterrel a főszerepben, Gát György rendezésében. Gaál Albert nevéhez fűződik a Kényszerzubboűy című tévé­dráma, Scibor Rylski műve nyomán, míg a neves fran­cia komédiaszerző, Labic he Persely című játékát Liska Dénes átírásában, Karinthy Márton rendezésében élvez­hetjük, Benedek Miklós, Székhelyi József, Reviczky Gábor, Tóth Enikő, Hámori Ildikó, Gálvölgyi János és mások közreműködésével. Hatrészes tévéjáték követi nyomon a fotoriporter Dáni­el kalandjait, Szakonyi Ká­roly könyve alapján, Szálkái Sándor rendezésében, Huszti Péterrel a címszerepben. A filmműsorok kínálatá­ban találjuk a Piszkos pénz című ausztrál filmsorozatot, a Veszélyes vizeken című kétrészes francia alkotást. Ugyancsak a franciáktól vá­sároltuk a Transvaal min­den aranya című hat folyta­tásból álló kalandfilmet, Pa­ganini életét dolgozták fel az Jelenet a Dániel című sorozatból (Huszti Peter es Markus László) maságot fogadtak... A Ha­vas Péter által rendezett do­kumentumdráma tolmácso­ló!: Bán János, Csikós Gá­bor, Hernádi Judit és Berek Kati. Kállai István adaptálá­sában elevenedik meg Fejér István komédiája, az Irány Caracas!, amely a hajdani disszidálási láz felett gúnyo­lódik, Kalmár András ren­dezésében, a főszerepekben Avar Istvánnal, Kállai Ilo­nával, Márkus Lászlóval, Tóth Enikővel, Harsányt Gá­borral és Suka Sándorral. Bemutatják Krúdy Gyula regénye, az Ál-Petőfi tévé­feldolgozását is, Lányi And­rás rendezésében. Ebben Tö- rőcsik Marit, Meszléri Judi- tot, Kovács Tituszt, Koltai Róbertét, Zala Márkot lát­hatjuk. A világirodalmat Bulat Okudzsava, A. Scibor-Ryls­olaszok, négy részben, Tinó Schirizlivel a főszerepben. Sibilla Aleramo regénye nyomán forgatták az Egy asszony című sorozatot, a múlt századi nők kiszolgál­tatottságáról. Szintén hat epizódból áll a mozikból már jól ismert Bergman-mű, a Jelenetek egy házasságból. 13 estén át vetítik a cseh­szlovákok külföldön is sike­res produkcióját, amely Kórház a város szélén cím­mel kerül képernyőre. Az ismeretterjesztést szol­gálja a franciák sorozata a hajózás történetéről, az an­golok munkája a modern szobrászat rejtelmeiről. Az egyedi filmek kínála­tában láthatunk olyanokat is, mint A macskás öregúr, amelyet korábban a mozik műsorán is üdvözölhettünk, Jelenet Bergman hatrészes filmjéből sport Koltay Róbert az Ál-Petőfi című tévéjátékban de felbukkan olyan film is, amit a tévé mutat be első­nek. Ilyen például az Egy asszony igazsága című fran­cia dráma, a Csak te meg én című amerikai, vagy az Ahová az ezüst hollók re­pülnek című olasz alkotás. A könnyedebb hangvétel jel­lemzi Az állhatatos férj cí­mű francia komédiát, amely­ben a tisztességben megő­szült ügyvéd azzal a kérés­sel fordul nem éppen fedd­hetetlen előéletű klienséhez, hogy segítsen neki eltenni láb alól a feleségét... A hosszú búcsú című amerikai krimiben Chandler, a detek­tívirodalom klasszikusának kedvenc hősével, Marlowe felügyelővel találkozhatunk... A nyár végén sorozat indul a tévében a Rubljov, az Iván gyermekkora rendezőjének, Tarkovszkijnak műveiből. Ismétlésként sugározzák a Zola című sorozatot és ismét képernyőre kerülnek öt al­kalommal Kántor kalandjai is. Márcsak a labdarúgó-vi­lágbajnokság miatt is a sport lesz a nyáron a fősze­replő a televízióban. Mad­ridból július 11-ig jelentkez­nek a sportriporterek. Júli­usban pedig ott lehetünk még a vívó-világbajnokság küzdelmein, majd augusz­tusban a kajak-kenu világ- bajnokság, illetve a hónap végén, szeptember elején az evezős világbajnokság ese­ményein, míg augusztus 15-én a Forma 1. autóverseny pil­lanatait követi a kamera. A z Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal anyagi ösztön­zése volt a megindítója an- ' nak a könyvszerkesztési fo­lyamatnak, melynek vége­redménye a Szabolcs-Szat- már megyei környezet- és természetvédelmi olvasó­könyv. A korábbi iskolai ol­vasókönyvek sorozatához il­leszkedik, s igen nagy űrt tölt ki. Engedtessék meg, hogy elöljáróban csak cím­szerűen soroljam fel, milyen témákkal foglalkozik ez a könyv. Tárgyalja a környezetvé­delem és a társadalom kor­relációját, a föld és a kör­nyezet védelmét, a kemizálás időszerű kérdéseit, a megye vizeinek minőségét, a leve­gőszennyezés elleni tenniva­Meztelenek és bolondok A mai amerikai filmmű­vészetben különleges helyet foglal el a háborús tematika. Hollywoodban egyébként mindig nagy előszeretettel ábrázolták a jellem és az akarat próbatételeit a fegy­verek dörgése közepette: szinte bizonyos, hogy a fa­sizmus elleni küzdelemről többszáz filmet forgattak már az Egyesült Államok stúdióiban. Mostanában mintha új ha­gyomány teremtődne a má­sodik világháborúról szóló alkotások jellegében, stílusá­ban és szemléletében. Na­gyon sokáig a realista tabló hódított; a rendezők doku- mentarista pontossággal ele­venítették meg a csaták pil­lanatait; a képekből drámai, sőt tragikus atmoszféra áradt. Igaz, Chaplin A dik­tátorral már a hitleri hadi­gépezet megindulása előtt bebizonyította, hogy a náciz­musról megsemmisítő gúny­nyal is lehet beszélni, példá­ját mégsem követték túlsá­gosan sokan. Az új amerikai film egyre gyakrabban humoros hang­vétellel idézi a háborút; az emelkedettség helyére a fri­vol derű lépett; groteszk komédiák érzékeltetik a né­zővel az iszonyatot. Az a vé­leményem, hogy egyik mód­szert sem szabad abszoluti­zálni. Bizonyos esetekben kö­telező lehet a komolyság, máskor viszont nagyon is helyénvaló a tréfálkozás. Persze — közhely ez, mégis hangsúlyoznunk szükséges — mindig az a perdöntő, kin és min nevetünk ... Steven Spielberg, a mai amerikai filmes nagyágyúk egyike, aki — egyebek kö­zött — arról híres, hogy min- .dig új és új oldaláról mutat­kozik be, s folyton kísérlete­zik, vígjátékot készített egyetlen háborús nap ese­ményeiről. Fergeteges tem­pójú, ellenállhatatlanul mu­latságos komédiát, melyben az adott szituáció következe­tes következetlenségeit gú­nyolta ki. Lehetetlen még csak fel is vázolnunk a mesét, melynek burleszk elemei annak elle­nére hatásosak, hogy koráb­ban látott filmekből „kö­szönnek vissza”. Az egyik képsor — ilyen Spielberg öngúnya — a hazánkban nem vetített híres katasztró­fafilm, A cápa sejtelmessé- gét idézi. Fodrozódik a víz, idegesítő a morajlás — aztán kiderül, hogy egy csinos csu­pasz nő „akadt fenn” a japán tengeralattjáró hatalmas pe­riszkópján. Egymást követve robbannak az ötletpetárdák. Egy őrült pilóta száguldozik a város felett. Egy magas­rangú katonatiszt önfeledten bálványozza Walt Disney történeteit. A táncteremben katonák ragadják magukhoz a kezdeményezést — és el­szabadul a pokol. Egy békés családfő utánozhatatlan an- titalentummal „szervezi meg” háza védelmét. De nem folytatom a gégék felsorolását, annál is inkább, mert a mókák jórésze vizu­ális, tehát a vásznon élnek igazán. A szituációról azon­ban érdemes hosszabban szólni. A Meztelenek és bo­londok — eredeti címe: 1941 — egy decemberi nap képte­lenségeit állítja elénk. Nem egészen egy héttel vagyunk a japán villámtámadást köve­tően. Dél-Kaliforniában min­denki retteg, attól tartanak, hogy a „sárga invázió” fe­nyeget. Mindent megtesznek a veszély elhárítása érdeké­ben. A háborús pszichózis a katonákra és a civilekre egyaránt nagy hatást gyako­rol. És ekkor esik meg a kü­lönös kaland, a nőcske baj- bajba jutása. S már kész is a pompás expozíció. Egy elté­vedt japán tengeralattjáró rengeteg kalamajkát tud okozni. Hamarosan az is ki­derül, hogy az amerikaiak valósággal pánikba esnek. Az ördögi gépezetet lehetet­len megállítani. A Meztelenek és bolondok kaján kérdéseket feszeget. Ilyeneket: Mi lett volna, ha a japánok tényleg eljutnak az amerikai tengerpartokig? És akkor, ha tényleg félel­metes túlerőt vonultatott volna fel az ellenség? Ha nem fantomokkal hadakoz­nak a botcsinálta hősök, ha­nem hús-vér katonákkal? Ne higgyük mégsem, hogy Spielberg gyilkos szatíra nyi­lait zuhogtatja balek honfi­társaira. A rendező mege­légszik a bohózat találatai­val. Maga hangsúlyozta egyik nyilakozatában, hogy egy kissé átgyúrta a történelmet, amiből teljesen nyilvánvaló, hogy nem az események re­konstrukciója érdekes iga­zán, hanem a fikció görbe tükre. Az „ilyenek voltunk” emlékezéseit szinte törvény­szerűen a nosztalgia tüll- fátyláha csomagolják az USA-ban. Spielberg — aki elhatárolhatná magát a köny- nyes-bús filmes memoárok­tól, mivel még a világon sem volt a háború idején — nem szépíti meg a múltat és nem menti fel a tanácstalan téblábolókat, hanem ad ab­szurdum viszi a tipikusan amerikai mentalitás követ­kezményeit. Természetesen nem kép­zelhető el a valóságban ef­féle operettháború. A Mezte­lenek és bolondok hősei — Spielberg teremtményei. De- hát éppen ez a remek talál­mány: ahogy az amerikai művész túloz, s túlzásaival egy világszemlélet komikus ellentmondásainak lényegét fogalmazza meg. A filmet — olvasom a szakirodalomban — sokmil­lió dollárért készítették. Ez különben meg is látszik raj­ta, mert a hatalmas szellemi és anyagi erőket felvonultató beállítások mozgalmasak, látványosak. A technikai tö­kély magával ragadó. Talán ezzel magyarázható és ment­hető a Meztelenek és bolon­dok két hibája. Spielberg túlságosan nagy figyelmet fordított a kiállításra. Min­den csillog-villog ebben a háborús show-műsorban. Ugyanakkor — ez a másik kritikai észrevételünk — né­ha lassúbbra kellett volna fogni az ötletek patakzását. Elképzelhetnénk pihentető- nek valamilyen vázlatos kor­rajzot vagy miliőfestést. A Hamlet-ben a sírásók vicce­lődnek. A képlet fordítottja: a burleszkben sem feltétle­nül szükséges mindig tótá­gast állnia a világnak ... A szereplők — talán az egyetlen Treat Williams ki­vételével — ismeretlenek (Vad Bili kapitány megsze­mélyesítője, John Belushi az idén halt meg). Valamennyi­en jól szolgálják a rutinos mester elképzeléseit, akár­csak a fantáziadús operatőr, William A. Fraker és a re­mek számokat komponáló John Williams, a zeneszer­ző. Veress József Olvasókönyv a természetről lókat, a települési környezet védelmét, s a megyében fo­lyó természetvédelmet. Kü­lön fejezetek írják le a Szat- már-beregi síkságot, a Nyír­séget, a tiszai hullámteret, a kastélyok, öreg fák, véde­lemre érdemes természeti ér­tékek sorát. Már a felsorolás is sejteti: a megyét átfogó bemutatást kapunk kézhez. Kapunk? Nos itt az első gond. Az ol­vasó nem tudja eldönteni: iskolásoknak, pedagógusok­nak, szakembereknek ké­szült-e? Mert a tudományos, helyenként tudományoskodó stílus, a néha ijesztő szak- szerűség teljesen egyenetlen­né teszi az olvasókönyvet. Jó lett volna elsőre eldönte­ni, hogy a szó szoros értel­mében vett olvasókönyvet írnak-e, avagy egy, a szer­zők ötletétől függő, egymás­hoz lazán, kapcsolódó cikk- gyűjteményt, melyeknek szer­zőit fel sem tüntették, csu­pán a tartalomjegyzékben. így is jó támpontokat szolgáltatnak az írások, an­nak, aki tudni akar valamit, felkeltik az érdeklődését. A gond ugyanaz, ami általában a magyar 'ismeretterjesztő irodalomban általában: mintha attól félnének, hogy az érthetőség, az oldottság a tudományosság rovására megy. Csak keveseknek sike­rült ezen eddig felülemel­kedni (Niederhauser, Un­ger), ez esetben talán csak Legány Andrásnak. Mindez adódhat abból, hogy a könyvnek két szer­kesztője is van, ami szokat­lan. Dr. Káposztássyné és dr. Nagy Sándor megosztoz­tak a fejezeteken, így aztán az egységes koncepciót nehéz tettenérni. Mindez tanulság lehet a jövőben készülő min­den hasonló műre nézve. A tárgyi tévedések, nevek elí­rása, tájak összecserélése sem használ a könyvnek. Ha az ábrákat, térképeket néz­zük, akkor pedig nagyon is elmegy a kedvünk a további olvasástól, hiszen szinte lát­hatatlan kisbetűs mappák zavarnak. Mondhatná valaki: vajon miért nem örülünk mara­déktalanul, ha egyszer hi­ánypótló, ismeretet adó a könyv. Éppen azért, mert ezzel az energiával már le­hetett volna jobbat, gondo­sabbat, olvashatóbbat is ké­szíteni. Kritikára sem érde­mes a könyv irodalmi össze­állítása, a versek válogatása. A dilettantizmus élő bizonyí­téka, hogy abban a megyé­ben, ahol a magyar irodalom legnagyobbjai éltek, jártak, dolgoztak, nem találtak he­lyet Petőfi, Bessenyei, Váci, Ratkó, Szabó Lőrinc, Kölcsey egyetlen természetről szóló versének sem, de befért Szép Ernő, Kozma Andor, Ábrányi Emil vagyis a má­sodik vonal. Gügyögős a ma­darak és fák napjára írt be­szédvázlat is, méltatlan a természethez, a madarakhoz és fákhoz. Könyvet csinálni nem egyszerű dolog. Hiába a szép kivitel, a professzionista szintű technikai szerkesztés, az olvasókönyv nem sorako­zik majd a jól sikerült, s az eddig megjelent segédanya­gok sikeres csoportjához. Bürget Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents