Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. július 10. Napi külpolitikai kommentár Bécsi fordulók A z egykor oly sok pom­pás vigalmat látott bé­csi Hofburgban, Mária Terézia hajdanvolt bálter­mében már a 27. fordulónál tartanak a kilenc éve folyó haderő-csökkentési tárgyalá­sok. Talán jellemző az esz­mecserék megítélésére, hogy a delegációk tagjainak több­sége lakást bérel a drága szállodai szobák helyett... Nem mintha a VariSi Szer­ződés tagállamaiban nem len­ne meg a készség minden ésszerű kompromisszumra, amely saját biztonságuk megőrzése mellett a megál­lapodás reményével kecseg­tetne. Csakhogy az eddigi indítványok esetében az ál­láspontok egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben közeledtek egymáshoz. Nincs tehát abban semmi rendha­gyó, hogy a bécsi tanácsko­zás legutóbbi, csütörtöki ülé­sén az NSZK küldöttségveze­tője által előterjesztett újabb NATO-javaslat sem talált kedvező fogadtatásra a szo­cialista küldöttek körében. Amint a szovjet delegáció vezetője rámutatott: a nyu­gati országok tervezete a leglényegesebb pontokban nem előrelépést, hanem el­lenkezőleg, visszalépést je­lent. Sajnos, olyan témákban is, amelyekben a közös erő­feszítések korábban már bi­zonyos ' eredményekre vezet­tek. A nyugatnémetek által elő­terjesztett közös nyiigati in­dítvány egységesen 700—700 ezer főnyi plafont javasol a Kelet és a Nyugat szárazföldi haderőinek, illetve 900—900 ezret a szárazföldi és a légi erőknek együttesen. Ez eddig rendben is lenne. Az 1980- ban kicserélt hivatalos lét­számadatok arról tanúskod­nak, hogy a Varsói Szerződés 979 ezer, a NATO 981 ezer katórtávál rendelkezik a csökkentés hatálya alá eső területeken. Érdemes megje­gyezni, hogy a szocialista or­szágok már a meddő lét­számvitát megelőzően, 1978 nyarán hozzájárultak a nyu­gatiak által most „újként” beterjesztett javaslatához, vagyis a 900—900 ezres pla­fonhoz. A vita nem is erről fo­lyik Egyszerűen az késlelteti a megállapo­dást, hogy a NATO kétségbe vonja a szocialista országok által közölt adatok megbíz­hatóságát. Ennek alapján több mint háromszor akkora csökkentést követelnek a Varsói Szerződés érintett tagállamaitól, mint amennyit maguk kilátásba helyeznek. Az erőegyensúly, az egyenlő biztonság elve azonban vál­tozatlanul alapvető feltétele mindenfajta megállapodás­tervezetnek. Magától értető­dik, hogy a szocialista orszá­gok is hajlandók hozzájárul­ni az ésszerű kompromisz- szurhon . alapuló tényleges csökkentéshez. Erről szólt a csütörtöki bécsi ülésen Lő­rinc Tamás nagykövet, a ma­gyar küldöttség vezetője. Ám az is tény, hogy a NATO egyoldalú előnyök szerzésére irányuló kísérletét sem Bécs- ben, sem más leszerelési fó­rumokon nem lehet komoly és felelősségteljes tárgyalási alapnak tekinteni.. Mitterrand hazautazott (Folytatás az 1. oldalról) képviselője, s ott voltak az elnök kíséretében lévő fran­cia személyiségek. A díszebé­den Francois Mitterrand és Kádár János pohárköszöntőt mondott. Francois Mitterrand és Kádár János a magyar— francia tárgyalások befejezé­sét követően a Duna Inter- continental-szállóban talál­kozott a hazai és a külföldi sajtó képviselőivel. A nem­zetközi sajtókonferenciát Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke nyitot­ta meg. A francia államfő és az MSZMP KB első titkára bevezetőben rövid nyilatko­zatot tett. Hivatalos magyarországi látogatása végeztével Fran­cois Mitterrand pénteken el­utazott hazánkból. A francia köztársasági elnököt ünnepé­lyesen búcsúztatták a Kos­suth Lajos téren. A francia és a magyar nemzeti zászlóval díszített Országház előtt fel­sorakozott a Magyar Nép­hadsereg díszzászlóalja. Meg­jelent Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, Aczél György, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Marjai József, Péter János, Katona Imre, az Elnö­ki Tanács titkára, valamint az Elnöki Tanács és a kor­mány több tagja állami és társadalmi életünk számos más vezető személyisége. Je­len volt Bényi József, ha­zánk párizsi és Jacques Le- compt, Franciaország buda­pesti nagykövete, s ott voltak a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek ve­zetői. A Kádár János és Losonczi Pál társaságában lévő köz- társasági elnök érkezését kürtszó jelezte, a díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett Francois Mitterrandnak. El­hangzott a két ország himnu­sza, majd a francia államfő Kádár Jánossal együtt elha­ladt a díszzászlóalj előtt. Az Országház előtti ünne­pélyes búcsúztatás után a vendégek gépkocsikba szálltak és — vendéglátóikkal együtt — a Ferihegyi repülőtérre hajtattak. Személyes búcsúzás percei Kádár János és Lo­sonczi Pál itt szívélyes sza­vakkal, kézfogással elköszönt a magyarországi hivatalos látogatását befejezett Fran­cois Mitterrandtól. Gyapay Dénes OLAJÁR ÉS TERMELÉS. Becsben ülésezik az OPEC olaj­ügyi minisztereinek értekezlete. Képünkön: az elnöki asztal­nál (balról jobbra) Gabon, Ecuador képviselője és Marc S. Nan Nguema főtitkár. (Kelet-Magyarország telefotó) Egyszer Pelageja elhatároz­ta, hogy besóz egy kis veder rizikegombát Alkának — . hisz egyszer majd csak elő­kerül — messzire elkevere­dett, ötversztányira a falu­tól, és maga is meglepődött, hogy Szurgán lyukadt ki, a tehéncsordánál Száraz, derült nap volt, a nap nyáriasan sütött, egyéb­ként is az egész szeptember , ritka szép idővel örvendez­tette meg, mintha Isten kár­pótolni akarta volna azokért a hosszú évekért, amelyeket a sütödében töltött. Szurgát úgy ismerte, mint a tenyerét — hét évig gon­dozta itt a teheneket, mielőtt a pékségbe került volna. Esze ágában sem volt, hogy le­menjen az erdős, cserjés hegyoldalból a fejőnőkhöz. Minek? Mikor olyan jól is­merte. Aztán egyszer csak felber­regett egy motor, a tehenek, szinte parancsszóra elindul­tak a kétlejtős fehér pala­eresz alá, ott fejték őket, és az asszony habozni kezdett: vajon milyen lehet a villany­fejő? Már két éve felszerel­ték a kolhozban, és ő még nem is látta. A tehenészlányok tréfál­kozva fogadták: — Ahá. szóval ezért nem jut nekünk gyümölcs meg gomba! Tolvaj jár az erde- inkben. — Nem, nem azért — el­lenkezett velük Oleszka La­pin, aki a tűznél teázott —, hanem mert túl sokat al- szotok. — Még szép, hogy sokat — hagyták helyben a tehenész­lányok. A lányok nevettek, viho- rásztak. Nem is csoda: a te­heneket gép fejte, ők csak megmosták a tehenek tőgyét, meg ráhúzták a csecsükre a gumicsövek végét, amelyeken keresztül a tej a hűtött alu­mínium kannákba folyt. Erinyi volt az egész munká­juk. Bezzeg ők mennyit gürcöl­tek ázélőtt! Elzsibbadt a ke­zük a fejésben. Akár fújt, akár esett, mindegy volt, na­ponta kétszer meg kellett tenni az utat — a faluból Szurgába meg Szurgából a faluba. Térdig érő latyakban — és még csak egy szekér se akadt. Csak a tejeskannákat vitték el szekéren, szerencsé­re. Most meg — teherautó. Ponyvatetővel. Hogyisne ne­vetgéltek, tereferéltek volna! Most minden, minden más volt, mint régen, az ő idejé­ben. Még valahogy a tehenek is másformák lettek. Előfor­dult, hogy megmakacsolták magukat, úgy kellett a fe­jőszékhez vonszolni őket. Az embernek majd kiugrott a szíve, mire megfejte. Most meg magától rohan a fejő­géphez, mert ott van neki a nyalósója, meg a takarmá­nya ... — Alkáról nem tudsz sem­mit? Ha Lida Vahromejeva meg nem szólal, Pelageja meg se ismeri. Milyen szép! Majd kicsattan az arca. Ez volna az a nyamvadt kislány, aki még tavaly kárt akart tenni magában? Lida Vahromejevának épp­úgy, mint Alkának, nehezen ment a tanulás, hetedik osz­tályban pótvizsgára kellett volna mennie ősszel, mire az apja —, hirtelen haragú fér- *fi! — ráparancsolt: „Tehe­nészlány leszel! Ha egyszer az emberi tudományhoz nem értesz, menj a tehenek mel­lé!” Lida sírt, könyörgött az apjának, az anyja térden csúszva esdekelt, elhívták a városból a katona nagybá­csit — csak hogy ne kerül­jön a trágya, a tehenek közé. Most meg — csak rá kell nézni Lidára — nincs a vilá­gon nála boldogabb ember. Nevet. Tele szájjal. Szívből. (Folytatjuk) Tájékoztatás a lakasellátassal kapcsolatos feladatokról (Folytatás az 1. oldalról) esi előterjesztés véleménye- rendezési tárgyak megóvásá­A lakásépítés- és fenntar­tás, a lakáselosztás és -gaz­dálkodás fejlesztéséről hozott irányelveket a Központi Bi­zottság és a Minisztertanács 1982. április 7-i ülésén hagy­ta jóvá. Az irányelvek vég­rehajtásának feladatait, üte­mezését a kormány által jó­váhagyott intézkedési terv határozza meg. Az elmúlt három hónap­ban végzett munkát átte­kintve megállapítható, hogy az érdekeltek kötelezettségei­ket az intézkedési tervben elő­írtaknak megfelelően teljesí­tették, s adottak a feltételek az intézkedési terv előírásai­nak további megvalósításá­hoz. Az eddigi és a további feladatok végrehajtását há­rom bizottság irányítja és el­lenőrzi. A miniszteri, vala­mint a fővárosi és a megyei tanácsok munkabizottságai munkájukról tájékoztatják a szövetkezeti érdekképviseleti szerveket. Az intézkedési terv és az ahhoz kapcsolódó rész­letesebb ütemterv meghatá­rozta az elvégzendő munká­kat, a betartandó határidő­ket. Az ellenőrzésre jóváha­gyott irányítási program rög­zíti az egyes bizottságok fel­adatkörét, az ellenőrzési fel­adatokat. Április végéig az építésügyi és városfejlesztési, a pénz­ügy-, az Igazságügy-minisz­térium és az Országos Terv­hivatal kidolgozta a lakásel­osztás, -gazdálkodás korsze­rűsítésének, a lakásépítés, -vásárlás támogatási- és ked­vezményrendszerének, a lak­bérrendszer módosításának és a lakóházfenntartás korszerű, sítésének részkoncepcióit és szabályozási javaslatait. Má­jus végére elkészültek az irányelvek és a részkoncep­ciók egyeztetése alapján a koncepciók, fejlesztési javas­latok és a főbb szabályozási elvek, melyekről országos munkaértekezleten tájékoz­tatást kaptak a megyei taná­csok általános elnökhelyette­sei és érdekelt osztályveze­tői. Júniusra az ÉVM, a PM és az IM kidolgozta a lakás­ügyi és a pénzügyi jogszabá­lyok tervezeteit és elkészült a minisztertanácsi előterjesztés tervezete. Ezek széles körű egyeztetése jelenleg is tart. Júniusban egyeztetik a mi­nisztériumokkal, országos ha­táskörű szervekkel, a társa­dalmi és érdeképviseleti szer­vekkel, a fővárosi és megyei tanácsokkal az előterjesztés tervezetét. A véleményeknek július 20-ig kell beérkezni­ük, az azt követő egyezteté­sek után a miniszteri bizott­ság még júliusban értékeli az előterjesztés tervezetét és jogszabály-mellékleteit és dönt a vitás kérdésekben. Augusztusban tárgyalják a politikai testületek a határo­zat végrehajtását. Ekkor a lakbéremelés, a különböző ár- és jövedelempolitikai kér­dések, a telekellátás rendsze­rének továbbfejlesztését szol­gáló intézkedések kerülnek napirendre. Várhatóan ugyancsak au­gusztusban tárgyalja a Mi­nisztertanács az előterjesz­tést és a döntésnek megfele­lően kerül sor a jogszabá­lyok kiadására. Augusztusi feladat a lakásügyi tanács­rendeletek felülvizsgálatá­hoz — a lakáselosztás és -gazdálkodás továbbfejlesz­téséhez — szükséges irány­elvek kiadása is. Augusztus végével tehát lezárul az állami szervek előkészítő, szabályozó mun­kája, amelybe közben már a tanácsok véleményezésük­kel, majd a tanácsi bizottsá­gok szervezésükkel bekap­csolódtak. A továbbiakban a feladatok döntő többsége ta­nácsi hatáskörbe kerül. Jú­lius 20-ig a — minisztertaná­zésevel egyidejűleg — a ta­nácsok tájékoztatják az ÉVM-et a helyi végrehajtás előkészítéséről, személyi és tárgyi feltételeiről. Október végéig felülvizsgálják a he­lyi tanácsrendeleteket és szükség szerint az új vagy módosított tanácsrendelete­ket adnak ki. Novemberben a fővárosi és a megyei taná­csok tájékoztatást készítenek a helyi tanácsrendeletekkel kapcsolatos munkákról. Ezek alapján kerülhet sor esetle­ges központi intézkedésekre. Jelentős feladat a lakbér­rendezéssel összefüggő mun­kák előkészítése és zökkenő- mentes végrehajtása. Ehhez a tanácsok 1983 januárjában — lehetőség szerint — befejezik a lakáskataszter, a bérle­mény-nyilvántartás ellenőr­zését, kialakítják a lakbérek helyi differenciálásának mér­tékét, amelyeket tanácsrende­letben szabályoznak. Márciusban kell megálla­pítaniuk a lakások új bérét és azt írásban — az arra köz­pontilag kialakított nyomtat­ványok felhasználásával — közük a bérlőkkel. Egyidejű­leg igazoló lapot adnak ki a szociális támogatásra jogo­sultak — nyugdíjasok, több- gyermekesek — részére. Május végéig az illetékes tanácsi építésügyi és pénz­ügyi szakigazgatási szervek­nek elbírálják a vitás kérdé­seket. Biztosítani kell a bér­lők bejelentéseinek, panaszai­nak érdembeni, gyors, szak­szerű intézését. A lakásépítés és -vásárlás támogatási és kedvezmény- rendszere a tervek szerint 1983. január 1-vel változik. Ennek leglényegesebb ele­mei: a támogatás nem az építési formához és település­hez, hanem a családhoz — létszámához — kapcsolódik. Az országban egységes szo­ciálpolitikai kedvezmény lesz, a munkáltatói támoga­tás minden munkavállalóra kiterjed. A kedvezményes kamato­zású hitel sem az építési for­mához, településhez kapcso­lódik, hanem a család létszá­mához, így a társadalmilag elfogadott lakásnagysághoz fűződik. A kamat mértéke egységes lesz, s lehetővé vá­lik úgynevezett bankkölcsön — nagyobb kamatteherrel, rövidebb időtartamra — fel­tétele. Az Állami Tervbizottság — az intézkedési terv része­ként — a lakóházfenntartási feladatok korszerűsítésével külön foglalkozott. Megálla­pította, hogy a kormányzati munkában kiemelten kell foglalkozni a tanácsi ingat­lanok kezelésének — üzemel­tetés és karbantartás, felújí­tás, korszerűsítés — vala­mennyi feladatával, mégpe­dig a jelenlegi helyzet átfo­gó javításával. Ez azért is kiemelten fontos, mert 1983. július 1-től fokozatosan emelkednek a lakbérek, és a több bérért, a bérlő is elvár­ja a gyors intézkedést, a ja­vuló karbantartó hibaelhárí­tó munkát, a nagyobb rendet és tisztaságot. A fejlesztésnek az a fő célja, hogy az ingat­lankezelő szervezetek válja­nak tényleges gazdáivá a la­kásállománynak, legyen kor­szerű, a helyi viszonyokhoz, szükségletekhez igazodó szer­vezetük, rendelkezzenek a szükséges eszközökkel, önál­lóan gazdálkodjanak bevéte­leikkel és azok fedezzék is a felmerült költségeket. A tanácsi ingatlankezelés javítását elsősorban az érde­keltségi rendszer javításával lehet elérni. Ha a munkát végzők közvetlenül érdekel­tek lesznek a kedvezőbb anyagfelhasználásban, a meglévő és használható be­ban, ha bérük közvetlenül kapcsolódik a munka menyi- ségéhez és minőségéhez, vár­ható, hogy javul a munkaer­kölcs, a jó munka pedig ked­vező társadalmi megítélést is eredményez majd. Az érde­keltségi rendszert természe­tesen nemcsak a fizikai dol­gozóknál változtatják meg, hanem az őket közvetlenül irányítóknál, sőt a szerveze­tek vezetőinél * is. Mindezek­kel azt kívánják elérni, hogy a munka szervezettsége, színvonala gyorsan és érzé­kelhetően javuljon. A fővá­rosban és a nagyobb váro­sokban továbbra is indokolt az önálló vállalati formát fenntartani, míg másutt e te­vékenységet a város- és köz­séggazdálkodási vállalatok, költségvetési üzemek vehetik át. Ezek mellett új szervezeti típusok is kialakíthatók. Az új és felújított épületekben hasznos lehet a bérlőközös­ségek létrehozása. A szerve­zetek korszerűsítésében alap- követelmény a kezelői-üze­meltetési, karbantartási, hi-( baelhárítási — feladatok ma-' radéktalan ellátása. Ezért a karbantartó részlegek mun­káján kell elsősorban javí­tani. A kezelési feladatok mel­lett az ingatlankezelő szerve­zetek megmaradó kötelezett­sége a felújítások, a korsze­rűsítések. Elsősorban előké­szítik a felújított munkát, feladatokat, a kivitelezést pe­dig tanácsi építőipari válla­latokra, építőipari szövetke­zetekre, leányvállalatokra, önelszámoló építőipari rész­legekre bízzák. Mindez nem jelenti a meglévő építőipari kapacitás felszámolását, csak a szervezeti különválasztást. 9 A kapacitások bővítésére, bevezetik a korlátozott nye­reségérdekeltségi rendszert, amelyből a vállalati alapokat egészíthetik ki. Tervezik, hogy az általánostól eltérő, kedvezőbb fejlesztési feltéte­leket biztosítanak arra, pél­dául — lakóház-javítási elő­irányzat terhére — fejleszté­si alap képzésével. Az érdekeltségi rendszer már említett korszerűsítése mellett nagy jelentőségűvé válhat a bérlőközösségi rend­szer létrehozása is. Ehhez anyagilag is érdekeltté teszik a bérlőközösséget. A felada­tok végrehajtásához az ága­zati és tanácsi ellenőrzést gyakorlatibbá teszik és abba bevonják a társadalmi szer­vezeteket is. A személyi tulajdonban lé­vő lakásállomány mintegy 13 százaléka — 450 ezer lakás — többszintes, többlakásos lakóépületekben van, ezek kezelése, központi intézkedé­seket igényel. A felújítási költségek fedezetéül szolgáló felújítási alap jelenleg ugyan­is az esedékes ráfordítások­nak csak alig egynegyedét fedezi, lakásonként legfel­jebb 100 ezer forintig vehető fel OTP-hitel. Ezért született olyan javaslat, hogy a hiány­zó összeg intézményes bizto­sítására a lakástulajdonosok — a felújítás idejére — ren­delkezzenek a felújítási költ­ség 50 százalékával. A fel­újítási alap kialakításánál megkülönböztetnek majd fel­vonó nélküli és felvonós épü­leteket. Differenciálnak az épületek kora és műszaki ál­laga szerint is. Az elképzelé­sek, az ÉVM javaslata sze­rint az épületek 15, illetve 15 —30 éves koráig más felújí­tási alapot képezhetnek a tu­lajdonosok a felvonó nélküli épületeknél 2, illetve 3 fo­rint négyzetméterenként ha­vonta, felvonós épületeknél 3, illetve 4 forintot. Ezzel le­hetővé válna, hogy a nagyja­vításkor a tulajdonosok ne kerüljenek hirtelen nagy anyagi megterhelés elé. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents