Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-10 / 160. szám

Tisztelt Levélírónk! őszinte köszönettel nyugtázom, hogy vette a fáradságot és megírta különvéleményét abban a témában, amelyet a közelmúltban e rovatban érintettem. Csupán emlékeztetőül: arra kerestem a választ, hogy miért is hagyják ott tömegesen az egyik munkahelyet a dolgozók. Legfontosabb okként jelöltem meg, hogy a vezető bizalmatlan a beosztottjaival szemben, mindent maga akar csinálni, valósággal elveszi a levegőt is a közvetlen környezetében lévőktől. Szóvá tettem, hogy alapjában véve tehetséges, értékes vezetőről van szó, aki a most említett hibáját nem képes fölismerni és változtatni rajta.

ön hiányosnak és egyoldalúnak tartja véleményemet. Mint írja, mostanában nagy divat elverni a port a vezetőkön, minden bajok okát abban az egyetlen emberben keresni, ön szerint van a dolognak egy másik oldala is. Nevezetesen az, hogy az egyszemélyi vezetővel szemben sem csupa makulátlan ember áll. Felsorol ezután különböző típusokat. Azokat a kisszerű törtetőket, akik majdcsak művészei a látványos semmittevésnek. Nyüzsögnek, negédesen mosolyognak, (minél magasabb beosztású emberre, annál szélesebben), csak egyet nem nagyon szeretnek: kevésbé

látványosan megfogni a munka végét. Vagy ott vannak a hanglérok: ők azok, akik alighogy munkára lendítik a kezüket, máris a munka hőseinek képzelik magukat, természtesen a meglendített kezüket máris elismerésért tartják. Felemlíti aztán azokat, akik az első — indokoltan — szigorú szóra szaladnak fű- höz-fához, mindenkivel el akarják hitetni, hogy náluk a vezető megsérti a munkahelyi demokráciát. Ugyancsak érdekes típusai ennek a csoportnak azok, akik Janus-arcúak, állandó szereplésükkel megtévesztik, pontosabban becsapják környezetüket, az egész kollektívát. ök ugyanis „lent” azt hangoztatják, hogy jól beolvastak a „fentieknek”, tehát megmondták a magukét a vezetőknek. Ám amikor a vezetőkkel kerülnek szembe, akkor majd ráolvadnak az asztalira, ágy lesik a vezető pillantását. Rájuk illik az a közismert, vicces kiszólás, amely így hangzik: „Szeretném én látni azt a vezetőt, akivel nem értek egyet.”

Nem idézem tovább a sorait, ennyiből is kitűnik talán a szándéka. Gyorsan szeretném viszont közölni önnel, hogy közöttünk, szerintem, nincs semmiféle ellentmondás. Amikor én szóvá tettem a cikkben szereplő elnök túlságosan is egyszemélyi, bizalmatlan vezetését, akkor jottányit sem állítottam, hogy a vezetettek oldalán csupa szeplőtlen dolgozók léteznek. Ha nem is örömmel, de megnyugvással olvastam fenti leleplező sorait a különböző típusú beosztottakról, amilyenekkel magam is gyakorta találkoztam. Csupán annyival egészíteném ki, hogy ön — bizonyára figyelmetlenségből — elfelejtette a példálózáshoz írni, hogy ezek nem általánosak, a többség se nem sumák, se nem stréber, különösen nem látszatmunkavégző, hanem dolgos, szorgalmas, fegyelmezett ember.

Olcsó fordulat volna most feltételezni önről, Tisztelt Ismeretlen, hogy bizonyára vezető beosztásban dolgozik. Ezt is megérteném, hiszen a legnagyobb óvatosság mellett sem kerülhető el, hogy az egyedi példából egyesek ne általánosítanak. Ilyenformán a korábbi írásban szereplő elnök tulajdonságait több helyütt megpróbálták ráhúzni a saját vezetőjükre. Ennek megvan a maga veszélye, hiszen sértett, ok nélkül megsértődött, indokolatlanul mellőzött vagy a saját tehetetlensége miatt egy helyben topogó a legkisebb alkalmat is felhasználja az ilyen munkahelyi támadásra, a vezető lejáratására. Azért mégis úgy érzem, a korábban felhozott példa szereplője sem egyértelműen negatív szereplő volt, hanem — miként az Írásból kitűnt — nagy tudású, szakmailag magabiztos, energikus egyén, akire nagy szüksége van társadalmunknak. Csupán azt hangsúlyoztam: a saját helyzetét rontja, amikor munkatársai szárnyalását fogja vissza bénító bizalmatlanságával.

Igaza van, ugyanilyen tünetek kimutathatók a beosztottak körében is. Csakhogy a mérce nem egyforma, sokkal nagyobb felelősség terheli azt, akinek tevékenysége közvetlenül kihat az egész munkahelyre, mint azt, aki csupán kisebb térben mozog. Ismételten megköszönöm bölcs kiegészítőjét, mellyel — remélem — sikerült hozzájárulnia, hogy a jövőben egyre kevesebb hasonló tünet legyen fellelhető a munkahelyeken. Ennek reményében üdvözli:

HÉTVÉGI

INTERJÚ

Váradi Istvánnal, a kereskedelmi

felügyelőség vezetőjével

a fogyasztók érdekvédelméről

A Egy kereskedelmi felügyelőnek előnyt jelent, ha nem ismerik. Nem zavarja, hogy most ehhez az íráshoz idekerül a fényképe is?

— Nem zavar. Valahol a fehérgyarmati járásban történt, hogy egy szabadkasszás bolt vezetője többször is összeadta a számlát, mielőtt ideadta volna. Feltűnt nekem a dolog, hiszen nem ez a jellemző, én pedig először jártam ott, s meg is kérdeztem tőle: mindig ilyen precízen adja össze a számokat? Természetesen Váradi elvtárs — válaszolta —, s akkor jöttem rá, hogy a kereskedelem dolgozói közül sokkal többen ismernek, mint ahogy azt mi feltételezzük. Tulajdonképpen ez az oka, hogy a próbavásárlások többségét nem mi, hanem társadalmi ellenőrök végzik. De hát nem csak próbavásárlásból áll a mi munkánk.

G Hanem miből?

— A fogyasztói érdekvédelmet sokkal tá- gabban kell értelmezni. Legalapvetőbb feladat a jó színvonalú, kiegyensúlyozott ellátás. Ez természetesen átlagot takar, a kereskedelemnek pedig differenciált igényeket kell kielégíteni. Alapvető élelmiszereket, naponta keresett cikkeket, olcsóbb ruházati cikkeket, a gyermekellátáshoz szükséges termékeket a pelenkától a bébiételig mindenütt kell tartani, de az éttermekben olcsó ételekkel, az idegenforgalomban az olcsó turizmus feltételeinek megteremtésével kell várni a vendéget. Foglalkozunk az áruellátással is. A kereskedelem egészének kulturáltsága is alapvető fontosságú feladat, hiszen a kiszolgálás milyensége, a környezeti kulturáltság, a mellékhelyiségek tisztasága, mind mind befolyásolja a vásárlók közérzetét. Továbbra is fontos feladatunk például az árképzés, az áralkalmazás, a kalkuláció szabályosságának ellenőrzése, az áru és minőség összhangjának megőrzése, a bizonylati fegyelem, a minőségi kifogások, a garanciális javítások, a panaszok intézése, vagy éppen a vásárlók tájékoztatására vonatkozó előírások megtartása.

G Hány ellenőr van a megyében?

— Több százezer. Minden embernek, aki megfordul a boltban, ellenőrnek kell lennie. A kisebb-nagyobb hiányosságokat bárki bejegyezheti a vásárlók könyvébe, tisztázhatja problémáját a boltvezetővel, s ha nem történik megfelelő intézkedés, akkor joggal fordulhat bárki az úgynevezett felsőbb szervekhez. Az a tapasztalatunk, hogy az egyszerűbb módszerrel kevesen élnek, pedig mindenkinek állampolgári joga, hogy sérelmére a helyszínen elégtételt kapjon. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy feladatainkat szeretnénk átruházni.

A Mit jelent az ellenőrző munkában az a w tény, hogy a vállalatoknak és szövetkezeteknek új, nehezebb körülmények között kell gazdálkodni?

— Az új helyzetben, amikor az áruellátás szintjének megtartására törekszünk a kereskedelemben, ráadásul az ármozgások is gyakoriak, a fagyasztók eleve érzékenyebbek az áruellátásra és a minőségi problémákra. A nehezedő körülmények a kereskedelemben is jobban felszínre hozták a korábban meglévő fogyatékosságokat. Ez esetenként a társadalmi tulajdon védelmének meggyengüléséhez, néha visszaélésekhez vezet. Ilyen körülmények között az ellenőrzési munka is nehezebbé, bonyolultabbá vált. Különösen jelentős gond ez a vendéglátásban és a tüzelőanyag-értékesítésben. A feladat még inkább nő az új üzemeltetési formák bevezetésével. A szerződéses boltoknál a vállalatok, szövetkezetek ellenőrzési lehetőségei korlátozottak, csak azokra terjednek ki, amelyeket a szerződésben kikötöttek, ám ezekben alig van a fogyasztók érdekvédelmét érintő terület.

0 Hány ellenőrzést végeznek egy évben?

/

— A kereskedelmi felügyelőség az elmúlt öt év átlagában évente 800—1000 hálózati és központi ellenőrzést végzett. Természetesen jóval több az ellenőrzés a kereskedelemben, hiszen ellenőriz a KÖJÁL, a MÉVI, az állategészségügyi állomás, a népi ellenőrzés, a rendőri, az ügyészi szervek és a szakszervezetek társadalmi ellenőrei is, ami közel ötezer ellenőrzést jelent évente. Hasonló nagyságrendet tesz ki a helyi tanácsok és társadalmi ellenőreik vizsgálatainak száma, a vállalati-szövetkezeti belső ellenőrzések száma pedig megközelíti a húszezret, ösz- szesen tehát 30 ezerre tehető évente az ellenőrzések száma. A megyében 2800 kereskedelmi egység van, átlagosan tehát ez tíz

...Rz utóbbi időben a szabálytalanságok jelentős része nem a hagyományos mennyiségcsonkítás; előtérbe kerültek az árakkal összefüggő hibák. Hiányzik, vagy nem megfelelő az árfeltüntetés, az ár- kalkulációk adnak gondot kereskedőnek és ellenőrnek egyaránt, de a minőség és a fogyasztók tájékoztatása is gyakran szerepel a szabálytalanságok között.

ellenőrzést jelent. Egyébként nem feltétlenül az ellenőrzések száma a mértékadó, hanem az ellenőrzések hatékonysága, az, hogy mennyi és milyen hibát képes feltárni, illetve mennyi hibát tud megelőzni.

A Mi az oka, hogy a vállalat, a szövetke- w zet belső ellenőre szinte sohasem talál hibát, a kereskedelmi felügyelőség pedig csaknem mindig és mindenütt?

— Ez a kérdés így nem igaz. A vállalati és szövetkezeti ellenőrzés kétségtelenül kevesebb hibát tár fel, de azért feltár. Azt is elmondhatom, hogy az utóbbi időben fejlődött a belső ellenőrzés, bár korántsem éri még el a kívánt szintet. Ezt jelzi, hogy a vállalatok és szövetkezetek ellenőrzéseinek hat, a mi ellenőrzéseinknek 22—23 százalékát követi felelősségre vonás.

G Mi ennek az oka?

— Az ellenőrzés ellenőrzése azt mutatja, hogy még mindig nem vált minden vezető munkájának szerves részévé az ellenőrzés. Ha fel is tárják a hibákat, több esetben elmarad a, felelősségre vonás, vagy nem áll arányban a mulasztás nagyságával. Oka még a felkészületlenség, mert kevés — 3—4 százalék — a felsőfokú szakmai végzettséggel rendelkező ellenőrök száma. Az ellenőrök közel egynegyede csupán általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Meg kell mondanom, hogy a gimnáziumi érettségi sem ad alapot az ellenőrző munkához. A másik gond, hogy nagy a fluktuáció, részben, mert az ellenőrök anyagi elismerése nincs arányban azzal a felelősségteljes munkával, amit végeznek, részben pedig azért, mert ez a terület egy kicsit káderképző -iskolává is vált. Erről a helyről kerül ki csoportvezetők, vagy osztályvezetők jelentős része is.

• Nem szélmalomharc-e a kereskedelmi felügyelők munkája, hiszen öt éve is minden negyedik, most is minden negyedik vevőt becsapnak a boltban?

— Mi nem érezzük szélmalomharcnak a munkánkat. Az ellenőrzéseknek — függetlenül a szankció mértékétől — van visszatartó hatása és van megelőző jellege is. Természetesen, ha visszatérő, súlyos hibát találunk, vagy azt állapítjuk meg, hogy a szabálytalanság súlyos gondatlanságból adódik, megtesszük a felelősségre vonási javaslatunkat, illetve szankcionálunk. Ami a számokat illeti, valóban nem sok változás történt az utóbbi években. Meg kell azonban azt is mondanom, hogy nem minden szabálytalanság sérti a vásárlók érdekeit. Szabálytalan, ha egy boltos idegen árut visz be a boltjába, vagy nem tud elszámolni egy étteremvezető a pálinka származásával, de ezzel nem biztos, hogy becsapta a vásárlót.

1982. július 10.

Ebből az is következik, hogy a mi munkánkban is erősítenünk kell a megelőző jelleget, és nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra, hogy javaslatainknak érvényt szerezzünk. A vállalatok, szövetkezetek vezetőinek pedig a szabálytalanságok megszüntetésére kell jobban ügyelni. Sajnos előfordult, hogy néhány kezdeményezésünk nem hozta meg a kívánt eredményt. 1980-ban például megvizsgáltuk az - ételárak képzését. Több helyen jelentős nagyságrendű, több tízezer forint értékű megkárosítást tapasztaltunk. Nyírbátorban — -ahol az olcsóbb húst árusították magasabb áron — büntető feljelentést tettünk, s tapasztalatainkat megyei körlevélben adtuk közre.'Mi történt utána? Tavaly decemberben utóvizsgálatot végeztünk, s igaz, hogy Nyírbátorban javulást tapasztaltunk, de Demecserben több mint 40 ezer, Nagyhalászban 27 ezer forint értékű fogyasztói megkárosítást találtunk.

Elég szigorú-e a felelősségre vonás?

— Már többször is hangsúlyoztam: az ellenőrzés elsőrerídű féiadatá a megelőzés. Mi a sok lehetőség1 közül talárt leggyorsabban pénzbírságot szabunk ki, de ezt nem célnak, hanem eszköznek tartjuk, hogy hasonló szabálytalanság elkövetésétől visszatartsuk a dolgozókat. Másik eszközünk a figyelmeztetés, adott esetben vállalati fegyelmit kezdeményezünk, s 1979-től helyszíni bírságot is kiszabhatunk. A büntető feljelentés mellett vannak gazdasági jellegű intézkedéseink, is. Ide tartozik a jogtalan bevételek elvonása, az állam javára, ha pedig ismert a károsult személye, akkor vevőkártalanítást rendelünk el. Amennyiben az adott minőségnek nem felel meg az árú, akkor ármérséklést kezdeményezünk, a bolt készleteit pedig átáraztatjuk.

Évtizedek óta nem engdhetnék meg maguknak a boltokban, hogy lejárt szavatossági idejű élelmiszert forgalomba hozzanak, mégsincs változás. Arra hivatkoznak: már akkor lejárt a szavatossági idő, amikor a nagykertől megkapták. Mit lehet kezdeni monopol helyzetben lévő nagykereskedelemmel?

— Ellenőrzéseink során rendszeresen vizsgáljuk a forgalomban lévő árut, és különösképpen az élelmiszerek fogyaszthatósági és minőségmegőrzési idejét. Az idő lejárta nem azt jelenti, hogy ezeket az árukat el kell dobni, nagy részük még értékesíthető, de árcsökkentéssel. Ez természetesen nem vonatkozik a gyorsan romló élelmiszerekre. A fogyaszthatósági idő fele, a minőségmegőrzési idő kétharmada a kereskedelmet illeti meg. Erre az áruátvételkor kell figyelmet fordítani a boltoknak, és visszaküldeni az ilyen árukat. Tudjuk, hogy nem mindig célravezető a boltvezetők és az áruszállítók vitája, nekik azonban nem is kell vitatkozni. Ez a vállalatok, vagy a szövetkezetek központjainak és vezetőinek a dolga, hathatós eredmény csak így várható el.

Mennyi volt az eddig kiszabott Iegmadítcahh hír«á«r9

— Említettem már, hogy nem ez a legfontosabb mérőeszköz, de megjegyzem, hogy az utóbbi időben két alkalommal is szabtunk ki nyolcezer forintos bírságot. Az elmúlt hónapokban többször is kellett hatezer forintot kiszabni, például az Utasellátó mozgó árusaira két alkalommal is, de ez volt a bírság összege egy nagykállói magánkereskedőnél és egy nyírbátori kocsmárosnál.

Gyakoriak az árváltozások, képesek-e követni ezeket a kereskedők?

— Lehet, hogy 10—12 évvel ezelőtt még érdemes volt megtanulni az árakat, most már nem megtanulni kell, hanem feltüntetni. Ennek fontosságát még nem mindig érzik a kereskedők, pedig ez munkájukat is megkönnyíti, segít a vevők bizalmának megtartásában, vagy megszerzésében.

A A fogyasztói érdekvédelem fontosságát ^ tükrözi, hogy nemrég a párt megyei végrehajtó bizottsága is foglalkozott e témával. Milyen feladatokat kaptak a testülettől?

— A határozat megszabta a felügyeleti, a tanácsi, a • minőségeileTrőrzési szervek, a vállalati és szövetkezeti belső ellenőrök és a vezetők legfontosabb feladatait is. A legfontosabb a színvonalas ellátás. Emellett természetesen cél, hogy a hatékony érdek- védelem váljék a szövetkezetek, vállalatok legfontosabb feladatává, teremtsék meg az ehhez szükséges tárgyi és személyi feltételeket, s biztosítsák, hogy a belső ellenőrzés kellő hatékonysággal működjön. Minden kereskedelemben dolgozónak nagyobb figyelmet kell fordítani az ár és minőség összhangjára, az pedig a felügyeleti szervek feladata, hogy a vezetők munkájának értékelésénél vegyék figyelembe az ellenőrzésre fordított tevékenységet. Természetesen fontos feladat az ellenőrzést végzők munkájának összehangolása, egymás tapasztalatainak hasznosítása, és a társadalmi ellenőrzés további szélesítése. Ha ezeket a feladatokat végrehajtjuk, tulajdonképpen már a kereskedelmen belül megvalósul a fogyasztói érdekvédelem.

4) Köszönöm a beszélgetést.

Balogh József

KM HÉTVÉGI melléklet