Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-07 / 157. szám

3 1982. július 7. Kelet-Magyarország Túlterheltek Akácfa parazsánál Amikor a brigád fejszét fogott Kétmillió forint közvetlen segítség és 600 ezer forint a megyei tanács számlájára. Ennyit jelentett forintban tavaly a nyírtassi Dózsa Termelőszövetke­zet Virtics Ferenc nevét viselő ifjúsági brigádjának kezdeményezése. Rokkantak éve volt. Az. ifibrigád vállalta: két nap társadalmi munkát végeznek a rá­szorulókért. Mozgalom lett a kezdeményezésből, a megye tsz-eiből 385 szocialista brigád jelezte, ők is dolgoznak szabad idejükben. így jött össze az emlí­tett pénz.,. MEGÜJÜLÄSRA bizonyá­ra nagyobb esélye van annak a pártszervezetnek, amelyik minden tagjának képességé­hez mért, adottságaikat fi­gyelembe véve és kérésüket is meghallgatva ad pártmeg­bízatásokat. Lényeges, hogy ezek konkrétak, az üzem előtt álló feladatokat segítők legyenek. Nem ritka már az sem, hogy egy-egy meghatá­rozott feladatra, exportmun­kára kérnek fel néhány jól képzett esztergályost, techni­kust, mérnököt. Találkozni ilyen pártmegbízatásokkal a MEZŐGÉP vállalat nyíregy­házi törzsgyárában vagy a mátészalkai és a nyírteleki gyáregységekben is. Nemrégiben felmérés kere­tében tudakolta a nyíregyházi ipari szövetkeztek ágazati pártbizottsága: van-e minden párttagnak megbízatása a pártszervezetekben, s ta­pasztalható-e túlterheltség? A város ipari szövetkezetei­ben mintegy 400 párttag dol­gozik. Sokan közülük az irá­nyítás különböző posztjain, művezetőként, üzemvezető­ként, mérnöki vagy techniku­si beosztásban állnak helyt. Elsősorban ez a gárda az, amely pártmegbízatásokkal is segíti a termelést. Különö­sen az exportcélok teljesíté­sét. Tények igazolják, siker­rel. Csakhogy éppen a legak­tívabbak .vannak túlterhelve, ugyanis a csaknem 400 párt­tag közül 42-nek három vagy ennél több pártmegbízatása van! G ondosan nyírt díszfa - gyalsövény, ápolt pá­zsit és féltve őrzött fi­atal platánfák. Mellettük kis táblán ez olvasható: „Ezt a parkot a Zalka Máté, aMün- nich Ferenc és a Testvériség szocialista brigádok gondoz­zák.” S valóban gondozzák. Meg­látszik a gondos kezek mun­kája. Ott van az alig 600 négyzetméternyi park a Vo­lán 5-ös számú Vállalat üzemépülete előtt. Kellemes a szemnek, az erre járó ide­geneknek. Itt minden pará­nyi díszcserjét, virágot a vi­ruló rózsafákat, a kis ezüst­fenyőket, a kúszó juniperu- szokat a volános lányok, asz- szonyok ültették és ápolják. Ez a park azt is tanúsítja, hogy nem csupán fellángolás volt vállalásuk. Kezdeményezői a szocialis­ta brigádok voltak. S közöt­tük is egyik legfőbb mozgató Illyés Lajos, a zalkások egyik oszlopos tagja, kertbarát, aki irányította minden fa, dísz­növény telepítését. De segí­tette nemes szándékukat a vállalat is. Adott a szépre pénzt és az emberek sem fu­karkodtak, hoztak egy-egy szép fát, növényt, vásároltak saját pénzükből is. Amikor látta a serénykedést a FE- FAG, hozzájárult a park szé­pítéséhez. így született. Gondozását a három brigád felváltva vég­zi. Vannak közöttük raktáro­sok, gépkocsivezetők, alkal­mazottak, előadók, valójában szépet, környezetüket szerető és védő, s azt tisztán tartó emberek. Van három nyugdí­jasuk is. Elsősorban Eszenyi Sándor bácsi a nagy kertba­rát, de Doránt Ferenc és Me­ző Zsiga bácsi is segít, ha egészségük engedi. S mint minden-jó példa, ez is ragadós lett. Egyik szo­cialista brigádvezetői tanács­kozáson került szóba: ne csak a járművekkel törődjenek a Volánnál a dolgozók, hanem a környezetükkel is. így vert gyökeret a mozgalom, amely­Gond, hogy több tisztség­gel rendelkező nem is tehet erről, hiszen megválasztot­ták őket a különböző párt, állami, szakszervezeti KISZ és más testületekbe. Sok párt- szervezetben tapasztalható hasonló jelenség. Vajon mi­ért? Elsősorban azért, mert párt-, állami és tömegszerve­zeti testületeink a már be­vált emberekhez ragaszkod­nak. Csak ezekben bíznak, mert rájuk nyugodtan szá­míthatnak, hiszen akik más megbízatásban már bizonyí­tottak, nem kell velük baj­lódni. Míg az újak türelmet, tanítást igényelnek, szóval több baj van velük. így az­tán sok helyen inkább le­mondanak a fiatalok, az után­pótlás neveléséről. Szűk kör­ből válogatnak. Óhatatlan, hogy a kiszemelt párttagnak ne lenne már két-három megbízatása másutt. TÖBB PARTSZERVEZET­BEN a párttagság 10—20 százalékának viszont csak papíron jegyzett, amolyan mondvacsinált pártmunkája van. így valóban nem várha­tó el az egész pártszervezet munkájának a megújúlása, s az is nyilvánvaló, hogy első­sorban a megbízást nem ka­pottak körében bizalmatlan­ság, közömbösség tapasztal­ható. Ezért is fontos lenne a túlterheltség megszüntetése, a megbízatások ésszerű elosz­tása. nek nyomán most csaknem minden hasznosítható talpa­latnyi területet zöldbe, virág­ba varázsoltak. Látta a vállalat gazdasági, társadalmi vezetése, érdemes segíteni a parkosítást, a kör­nyezetvédelmi mozgalmat. Vásárolt a brigádoknak a park műveléséhez szükséges szerszámokat, ásókat, gereb- lyéket, kapákat, öntözéshez szükséges eszközöket, fűnyí­ró gépet még permetezőt is! Ezek a szocialista brigádok valóban nem csupán beszél­nek a környezetvédelem fon­tosságáról, cselekednek is ér­te. S ezt névjegyükkel iga­zolják. (f.) L akást kaptunk a tele­pen. Kiterítették a tervet — csupa fehér kocka. Felcsillant a sze­münk. Megmutatták a raj­zokat is — kék, zöld, piros és sárga vonalak jelölték a csengő, a kürt, a televízió és az elektromos eszközök vezetékeit. A szemünk ki­kerekedett. Elhozták a hom­lokzat vázlatát. Fák és Sze­mirámisz függökertjei tűn­tek fel előttünk. Kimentünk a helyszínre. A technikai vezető kézen fogott minket. Az egész a primitívek korszerű iskolá­ja szerint épült — három medvebarlang az utas-, a konyhai és a lakásközi fel­vonóknak, kelet és dél felé két ablaktalan helyiség, va­lóságos kis barlang az asz­talitenisz és a klub számá­ra, emeletenként úszóme­dence. Hogyne lettünk vol­na elragadtatva! Minden négyzetméter haszno­sítva lett. Még szemételszí­vó vákuum is volt. A nehézségek akkor kez­dődtek, amikor beköltöz­Eltelt hat hónap. Az ENSZ égisze alatt most az öregek éveit éljük. De vajon feled­teti, háttérbe szorítja-e ez, azt a nemes cselekedetet, ami volt, ami jónak bizo­nyult? Ennek nyomában! já­rok. „Szeretek hegedülni" A Virtics brigád első lá­tásra is csupa keménykötésű ember. Gépészek, géplakato­sok, szerelők hatalmas gép­park „orvosai”, karbantartói. Elnézem például Papp Lász­lót öntözési és növényter­mesztési gépészt, miként ke­zeli „finom kis műszerét” a tízkilós félkéz kalapácsot. Néhány ütés és már helyén is a tengely. Gyors információ: 32 éve tsz-tag és legutóbb a brigádkiránduláson ő vcjlt a „zenekar”. — Szeretek hegedülni. És szeretem a jókedvű embere­ket. így az élet, a munka is könnyebb... — Na és mi közük van Bu­da Juliannához? — őt mi patronáljuk. Ve­lem együtt Szabó Lajos, an­nak a fia a László és Bodor János. Egyedül van szegény és rokkant. Mi be-be me­gyünk hozzá és amit kell, azt megcsináljuk. Ami dolog van tünk. De akkorra már át­adták a telepet. No gye­rünk! A bútorbolt vezető­jével nem is veszekedtünk. Megrendeltük a hálót. Hozzák a ruhásszekrényt. Betölti az egész szobát. Sőt, kilóg az ajtón. Eltávolítjuk a szekrényt, összetoljuk a két ágyat. Elférnek. De üres hely nem marad. Vagy zsámoly, vagy tükör, vagy szekrény. Fogtuk a méter­szalagot. Kihúzzuk. Mérics­kélünk. Toljuk erre, húz­zuk arra. Nem megy. Vet­tünk egy fűrészt — sss, sss — levágtunk egy dara­bot a szekrényből. Megfe­leztük az ágyat. Az egyik darabot rátettük a másik­ra. Akár egy hálókocsi. A zsámolyt meg a tükröt ki­hajítottuk. Ha háló, legyen háló. Utána átvonultunk I a hallba. A kanapét, a ka­rosszékeket, az asztalkát és a televíziót összetoltuk. A legtöbb baj a komóddal volt. Sehogy sem akart el­férni. Megmakacsolta ma­gát. így ni! Alaposan meg­elintézzük. Most a kertjét ellepte a belvíz, de há.t ezen nem tudunk segíteni. Kapál­ni, fát vágni, a portát rendbe hozni, azt szívesen ... Legyen kerek a történet: tavaly, amikor a brigád a rokkantak megsegítését elha­tározta, először is felmérték a terepet. Kitűnt Berkeszen és Nyírtasson (egy tsz-hez tartozik a két község) 22 rok­kant él. Buda Juliannához Szabó Lajos kovács révén ju­tottak el. Szabó Lajos látta, hogy az asszony a temető fái alól gyűjtötte ölében a gallya­kat. Szó szót követett, kide­rült, nincs a szegénynek téli tüzelője. Ezt mondta el a mű­helyben, a brigád előtt. Ak­kor Barát Ferenc, a brigád vezetője elment az elnökhöz: „Kértem, tegyünk valamit..." — Beszéltem az elnökkel meg a főagronómussal, kér­tem, tegyünk valamit. Mond­ták, tehetünk. Ott az erdő, az akácfasor, úgyis ritkítani kell. Hát mi kiritkítottuk. Egyik szabad szombaton fejszét fo­gott a brigád és favágók let­tünk. A fát házhoz szállítot­tuk, fel is aprítottuk. Aztán nyomtuk, és a külső falból kiszakadt egy darab. Fél méter kiment a homlokzat­ból, de a komód elhelyez­kedett. A konyhában semmi probléma nem volt. Kis fülkék voltak. A székektől, asztaltól, jégszekrénytől a tűzhelynek már nem is ma­radt hely. A lámpaernyő a földet súrolta. Most alacso­nyabban — arab módra — építkeznek — ez a beduin- sátor-stílus. Ahogy végeztünk a be­rendezkedéssel, leültünk pihenni. A lakás az csodá­latos. Majd zsinórt kötünk a szobák ajtaja elé, akár egy múzeumban. Tudjuk, hogyan csinálják ezt az ide­genvezetők. Nem vagyunk zöldfülűek. Ahogy jönnek a vendégek, végignézik a holmikat. Csak le ne ülje­nek, és ne ácsorogjanak. Észre sem vettük, hogy beesteledett. Tipródtunk erre-arra, de sehogy se ta­láltuk a feleségemmel a he­lyünket. Sehol se volt nyug­tunk — hol egy lábas esett a fejünkre, hol a függöny­tartóba ütköztünk. Beren­dezkedtünk a lakásban... Vettünk egy sátrat, és fölvertük az udvaron. Most elmegyünk valahová a tengerhez. Ha már a tele­pen nincs számunkra hely. Migray Ernőd fordítása körülnéztünk, kinek kell még fa... Vajon mi melegített job­ban, az akác parázsa, vagy az emberi jó szándék? A kér­désre nincs felelet. A brigád­vezető nem tud mit mondani. Talán még restelli is, hogy hétköznapjaikat így szárnyá­ra kapja a hír. Ha nem len­ne jelen Szemén Miklós sze­mélyzeti vezető, úgy sok do­logról szó sem esne. Mondja: — A Virtics brigád nagyon komolyan veszi a dolgát. A berkeszi otthonban két osz­tályt is patronálnak. Készí­tettek a gyerekeknek egy sza­badtéri tantermet, szalonna­sütő helyet, ott vannak apró ajándékaikkal minden ünne­pen. De végeztek és végeznek társadalmi munkát a község­ben is. Most meg ugye a Ju­hász Jancsinak voltatok ala­pozni? — Igen. Alapozás közben Ki az a Juhász János és miféle alap készült? Aztán nem terhes-e a szabad időt másokra pazarolni, amikór mindenkinek van családja, háztáji földje, kertje? Sok volt a kérdés, időbe is telt, míg valamennyit letárgyal­tuk. A leglényegesebb részek: —Juhász János brigádta­gunk most épít házat Berke­szen. Oda voltunk hozzá ala­pozni ... A társadalmi mun­kára mi senkit sem kötele­zünk. Az jön, aki akar, aki ráér... Akinek van háztáji­ja, arra is jut idő ... — Mégis hát milyen egy ház alapozása? Hangulatában. Mit adnak, mit kapnak? — Úgy volt, hogy reggel mentünk. De nemcsak a bri­gád volt ott, rokonok és is­merősök is. Dolgoztunk es­tig, míg meg nem volt az alap. Három szobához, összkom­fortoshoz. Ittunk is. Sört. Ebédet az asszonyok főztek. A hangulat is jó volt, embe­ri. Tudja, hogy van az, vala­ki bedob valami vicceset és aztán kiapadhatatlan a jó­kedv, a derű ... A brigád hat éve van így együtt. Azóta elnyerték az aranykoszorús jelvényt, kap­tak oklevelet a járási úttörő- elnökségtől és legutóbb meg­kapták a területi szövetség plakettjét. Összejött jutalom­ként 24 ezer forint is. Mi lett a pénzzel? — Jó része még megvan. Voltunk már belőle kirándul­ni. Családostul. Abból fizet­tük elő a Kelet-Magyarorszá- got, és vettünk vásárlási utalványt is a rokkantaknak. Ami pénz még van, azt is jó­ra fordítjuk... Elkezdték, folytatják A brigádlátogatást Nyírtas­son Rubócki Ferencék kony­hájában fejezem be. Termé­szetesen dicsérik a „jótevő­ket”. Jó volt a segítség a sző- lőszüretelésnél, a háztáji ku­korica törésénél. De bár sen­ki ne szorulna rá. A konyhá­ban hangzik el a leglényege­sebb dolog is. Amit elkezd­tek, folytatják a fiúk. Nem volt kampány a rok­kantak segítése. F. K. • Névtábla a parkban • Dimitar Dublev: Á lakótelep Nyugdíjas­klubok „ÜNNEP, AMIKOR ÖSSZEJÖVÜNK, s ezért érdemes még a betegágy­ból is felkelni” — fogal­mazott egy pedagógus asszony a Mécses nevű nyugdíjasklubban. Nincs egyedül a véleményével, mert gyakran látogatják a rendezvényeket a betegek is. A nyugdíjasklubokat eleinte azzal a fajta el­lenérzéssel fogadták, mint korábban az öregek nap­közi otthonát. A kezdeti nehézségek után manap­ság magasra szökött az igény a nyugdíjasklubok iránt. Nyíregyházán a megyei és városi művelő­dési központban a Mécses, a Városmajor és a Hon­véd utcán lakóterületi, a KPVDSZ-ben nyugdíjas kereskedők, vendéglátó­sok, pénzügyiek, a Kun Béla utcai pártházban az idős pártaktivisták klub­ja működik. Kisvárdán öt éve, Fehérgyarmaton, Vá- sárosnaményban, Máté­szalkán, Nyírbogdányban, Rakamazon, Nagykálló- ban, Geszteréden, Gáva- vencsellőn, Tiszalökön a községiben és az Áfész- nél is rendszeresen talál­koznak a nyugdíjasok. A megyei művelődési központ gondoskodik elő­adókról, filmeket kölcsö­nöz. A tagság önállóan dönt a rendezvényekről. Kirándulnak a megye is­mert idegenforgalmi he­lyeire, szívesen hallgatják az úti élménybeszámolót, népszerűek az időskori egészségügyi problémákat tárgyaló előadások. Nem­régiben a művelődési központban a gerentológi- ai fórumra 300-an (!) vol­tak kíváncsiak. Sokan ér­deklődtek a lakásépítéssel kapcsolatos előadás iránt. A nyugdíjügyek, a szociá­lis ellátás bővítése, a nyugdíj melletti munka- vállalás mindig az érdek­lődés középpontjában áll. A nyugdíjasklubokban mindenki azt találhatja meg, amit éppen igényel. A nők rendszerint kézi­munkát visznek magukkal az előadásokra is, a fér­fiak kártyázni, sakkozni szeretnek. A heti egy-két találkozás során a klubta­gok megünneplik a szüle­tés- és névnapot, de még azt is számon tartják, nem házasodik-e az uno­ka. Az pedig természetes, hogy az üdülésből min­denki küld egy megemlé­kező képeslapot. Az egyik nyíregyházi nyugdíjasklub például Csehszlovákiába utazott és találkozott az ottani eszperantistákkal. EZEK A KLUBOK le­hetőséget adnak az érdek­lődés szerinti szabad idő eltöltésére, s az időközi magány csökkentésére. Mert aki tartozik valaho­vá, nem érzi azt, hogy egyedül van. Azonos ko­rdákkal találkozhat, aki­ket szintén hasonló prob­lémák foglalkoztatnak. S ha az ismeretség létrejön, már könnyebb összejönni a klubtagokkal másutt is. T. K. Seres Ernő Tunyogmatolcs határában az épülő Szamos-hídnál a közúti építőipari vállalat szakemberei a védőkorlátokat szerelik és aszfaltoznak. (Elek Emil felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents