Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-04 / 155. szám

1982. július 4. Kelet-Magyarország Jeligés versenyben: első a szabolcsi párizsi Munkáink az ízlelés „KOLBÄSZGYÄR.” EGYIK KAPUN ÉRKE­ZIK A SERTÉS, JUH, SZARVASMARHA, S ALIG NÉGY-ÖT ÓRA MÚLVA VIRSLIKÉNT. CSÜLÖKKÉNT VAGY HÚSKÉNT EXPORTRA HASÍTVA KAMION­BAN TÁVOZIK A MÁ­SIK KAPUN NYÍREGY­HÁZÁRÓL. — Vállalatunknak 1981 márciusától van húsexport joga. Ehhez szigorú technoló­giai és higiéniai feltételeket kellett teremtenünk — tájé­koztat Szilágyi László, a Sza­bolcs megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese. Szovjetunió, Líbia, Kuba — Külön vágunk exportra és külön belföldre — egészíti Ri a tájékoztatást kalauzom, Szász János, a termelésfej­lesztési osztály vezetője, aki 33 éve van a szakmában, ala­pító tagja a vállalatnak. — Hosszú lenne felsorolni, mi mindent kellett szinte újjá­teremtenünk az üzemrészek bővítésétől, teljes csempézé- sétől, egészen a személyes hi­giénia szigorú feltételeinek biztosításáig. Ezekre több mint 10 milliót fordítottunk! Így teremtették meg azt is, hogy ma már a nyíregyházi vállalat üzemében naponta 70 féle töltelékárut gyárthatnak, sertést, szarvasmarhát expor­tálhatnak a Szovjetunióba, Líbiába, Kubába zsírt, Len­gyelországba pedig szalonnát. Első állomás a beérkező élő­állatok szemrevételezése. Ri- 7iyu János technikus, csoport- vezető éppen egy állományt minősít. — öt-hat szakemberből ál) a fogadócsoport — mondja. — Eddig nyolcvan növendék­üszőt sikerült kiválasztanunk exportra. Ezt igénylik a lí­biaiak. Teljesen külön dol­gozzuk fel. Repülőgép szállít­ja Ferihegyről. Oda mi jut­tatjuk kamionokban a húst — magyarázza. Szabvány szerint válogatnak. Vizsgál­nak küllemet, alakot, jelle­Bérbe adott presszó Újabb lehetőségek szerződéskötésre Egyre gyakrabban hallunk a boltok, éttermek, presszók szerződéses üzemeltetéséről vagy bérbeadásukról. Vajon mit tett a kapott lehetőség kihasználásán másfél év alatt két vállalatunk? Az élelmiszer kiskereske­delmi vállalat 141 üzlettel rendelkezik. Ebből 101 felel meg azoknak a feltételek­nek, amelyek alapján meg- (hirdethetők. Eddig tíz egység működik szerződéssel és az első fél év­iben még huszonegyet hirdet­tek meg. Köztük élelmiszer-, tej-, illatszerboltokat, büfé­ket. A második fél évben to­vábbi 20 bérletet és 30 szer­ződéses boltot hirdet meg a Vállalat. A Szabolcs-Szatmár megyei Vendéglátó Vállalat szintén 1981-től foglalkozik az új formák fokozatos bevezetésé­vel. Az első próbálkozások itt sem jártak sok sikerrel, csak az év végén sikerült átadni nyolc egységet. Nyíregyháza a legvonzóbb, de találunk vál­lalkozó kedvű kereskedőket vidéken is, például Nyírbá­torban és Gávavencsellőn. A vállalat 55 egysége felel meg a szerződéses üzemelte­tés feltételeinek. Egyelőre 21 működik szerződéssel. O. J. get, fajtát. Jó szemet, pontos ítélőképességet igénylő mun­ka ez. Nyírségi felvágott Naponta mintegy 650—700 sertés és 50 szarvasmarha fel­dolgozására képes jelenleg a vágóhíd, a nyíregyházi üzem. Szabolcs megyében közel 800 üzletet, ABC-t, intézményt látnak el. Harminc gépjármű rakodik éjszakánként, hogy nyitásra az üzletbe kerüljön a hús és a különböző tölte­lékáru. — Van sajátos szabolcsi íz is, ezt nem tudják másutt pótolni — mondja Szász Já­nos „ízmester”, az ismert szakember. — Receptúrák szerint dolgozunk. Minden műszakban van egy úgyne­vezett érzékszervi ízbiz'ott- ság. Ez három tagból áll, s igyekszünk a nyírségi embe­rek ízlésének megfelelően fű­szerezni a különböző töltelék­árukat. Nálunk a fűszerezet- tebb készítményeket kedve­lik. Két új termékünk külö­nösen ilyen, a nyírségi felvá­gott fokhagymás, a szabolcsi csemege pedig köménymag ízű. A véreshurkához pedig illatos fűszereket haszná­lunk. Állják a versenyt Az ízbizottság alakra, ízre, színre, illatra, állományra, s a nyersanyag előkészítésének tisztasága szerint minősít. Ha valaki kifogást emel, korri­gálnak. A napi gyártásból a 15 kiemelt terméket állandó­an ízlelik, ellenőrzik. Ez kö­vetelmény. — Külön pontoz mindenki. Ellenőrizzük esetenként ma­gunkat is. Ezt szolgálják a városokban, ABC-áruházak- ban, éttermekben tartott ter­mékbemutatók — mondja Szász János. — Az első negyedévben a kiemelt termékeket ellenőriz­te a MÉVI (megyei élelmi­szer-ellenőrzési és vegyvizs­gáló intézet) is — mondja Hoszták Ferenc, a minőség- ellenőrzési osztály vezetője. — Valamennyi termékünk megfelelt a szabványoknak. Alijuk a versenyt a szabol­csi ízek alapján a más me­gyékben készített töltelék­árukkal. Tavaly országos 4. helyezést értünk el. Az ipar­ági összehasonlító minőségi vizsgálaton pedig a mi pári­zsink volt az első. Az áruk jeligével szerepeltek. Kérdez­ték tőlem, én melyikre tip­pelek. Mondtam: arra,' ame­lyikből nem maradt egy sze­let sem a tányéron. Ez volt a mi szabolcsi párizsink ... Farkas Kálmán Könnyű a búvárnak? ii A kenu volt a szerelmem11 A medence mellett félkaréjban fürdőnadrágos fiúk, középen széles vállú, farmeres férfi magyaráz. Nyíregyháza-Sóstón zajlik a sorköteles fiatalok hon­védelmi szakoktatásának záróvizsgája. Most éppen a búvárkodás­ban szerzett ismereteikről ad­nak számot. Az elméleti vizsga már lezárult, követ­kezik a gyakorlati bemutató. Előkerülnek a búvárfelszere­lések. az első fiú már le is merült, hatalmas buborékok jelzik, merre is jár ott lent. A farmeres férfi a parton áll, figyel. Mohácsi Ferenc a neve, az MHSZ hazai kön­nyűbúvárok irányítója, a melbourne-i olimpia bronzér­mese. Ö maga negyedszáza­da ismerkedett meg a vízi világgal, ma is gyakran ma­gára ölti a búvárok felszere­lését. Alig van a világon olyan tenger, ahol nem bú­várkodott volna. — Mi vonzotta e veszély­telennek aligha nevezhető te­rületre? Mosolyog., — Mielőtt bármire is vá­laszolnék, hadd mondjam el, hogy nem veszélyes, ha az ember megtartja a különben valóban szigorú biztonsági rendszabályokat. Hogy kerül­tem kapcsolatba a búvárko­dással? Fiatal koromban a kenu volt a szerelmem, ebben a számban is nyertem az olimpiai bronzérmet. Mel­bourne, Ausztrália gyönyörű szép tenger... akkor volt rajtam először búváröltöny. Ha tehetem, azóta is megra­gadok minden alkalmat, hogy felvehessem. — Volt-e már a víz alatt veszélyes helyzetben? — Az emlékezetes hetve­nes árvíz idején éjszakai me­rülésben vettem részt a Ma­roson, egész éjjel dolgoztunk, fejünk fölött meg a hajók, motorcsónakok hasították a vizet. Szerencsére csak a vi­zet ... Még ennél is cifrább eset volt azonban, amikor az egyik megrongálódott víztá­rozó kivezető nyílását keres­tem, s közben leakadtam. — Mit tehet búvár? ilyenkor a — Gondolkodnia kell. Ilyenkor majd minden em­bert elkap a fékezhetetlennek tűnő menekülési vágy, pe­dig éppen ezt kell legyőznie, hiszen ha nem sikerül, tör­vényszerűen kapkodni kezd. A teendő? Először is megné­zem, hány percre elég még az oxigén. Aztán mérlegelek. Visszapergetem, mit is 'Csi­náltam, hol is jártam az el­múlt percekben. Ha az em­Búváröltöztetés... bér józan marad, nem lehet baj. Én is így menekültem ki abból a kutyaszorítóból. — Legutóbb mikor me­rült? — Most néhány hete. A Hadtörténeti Múzeum meg­bízásából kerestünk Pest környékén egy elsüllyedt hit­lerista tankot. Akkor csak néhány méterre kellett me­rülnünk, az igazi erőpróba azonban az, amikor negyven­ötven méteres mélységet érünk el. Persze, ez csak a tengeren lehetséges, én is a Földközi-tengeren értem el az egyéni csúcsomat, ahol 57 méterre merültem. — Hány órát töltött eddig a víz alatt? — Még nem adtam össze, de több százat. Egyébként hadd mondjam el, hogy a bú­várkodás nem csak hobbi, gazdasági haszna is van. Er­ről a vízügyi igazgatóságok mesélhetnének igazán, de a belügyi szervek is gyakran fordulnak az MHSZ búvárosz­tályához segítségért: Nem nélkülözik a vízügyi és belügyi szervek a nyíregy­házi klub munkáját sem. Ke­restek már a nyírségi búvá­rok bombát, s fektettek már telefonkábelt is a Szamos medrében. Milyen eredmény­nyel dolgoznak? Szabó Mi­hály, a megyei klub titkára nemrég kapta meg a belügy­miniszter kitüntetését ered­ményes munkájáért. Ez az elismerés azonban az egész klub munkáját minősíti. Balogh Géza □ alarmkor a gyerek ka­pott egy vékony sze­let kenyeret, felmá­szott az eperfara már ilyen- kor, teleette magát, nem volt gond vele estig, leg­alábbis, amíg a két tehénke hazajött a csordával, adott egy kis tejet, szedtünk a kerti bokrok alól újkrump­lit, fejedelmi vacsorák ke­letkeztek olyankor. Manapság kit érdekel az ilyesmi? Az eper már az állatok­nak sem kell. Még a kacsák jóllaknak olykor, de aztán legalább három napig nem kedl nekik semmi, még a tengeridara sem, csak isz- szák a vizet és telefossák a világot. Hát akkor mivég­re? — Jól mondta apád — hallom édesanyám szavait —, ültessünk inkább diófát. És én, sajnos, azt mondot­tam akkor: mi végre? Mikor nő meg az a diófa? Eszel te valaha annak a gyü­mölcséből? S lám, tán ehe­tett is volna! Most meg, csak teher ez a két fa. Nagy teher. Mennyivel jobb lenne a dió. De már ne gondolkodjunk ezen. Valóban, minek is? Galambos Lajos: EPER Ha most vágatnánk ki, olyan puszta maradna az udvar, mint a sivatag. — Valamikor pálinkát is főztek az eperből, most nem lehetne ? — A, nem éri meg. Vi­gyél a szeszfőzdébe öt má­zsa fát, szállíttasd el a cef- rézett epret, és a saját gyü­mölcsödből főzött pálinka után — csak negyven szá­zalékát kapod meg —, fi­zess literenként még hatvan forintot. Kinek érné meg? Csak ráfizetés, merő ráfi­zetés, olcsóbb, ha olykor, ünnepnapra, a boltból vá­sároljuk meg az italt. — így hát marad min­den? — Marad. Kibírjuk na­ponta kétszer azt az udvar- seprést. Aztán, ha lehull az eper, marad a lomb, mind késő őszig. Mind késő őszig, amíg majd lehullanak a le­velek. Az pedig jó lesz az aprójószágnak télire, alom­nak. Holott tán még most sem lenne késő. Az eperfa tör­zséből készülnek a legkivá­lóbb gönci hordók. S ha most ültetnénk még a he­lyükbe hároméves diócse­metét, maradékaink már dús lombjuk alatt pihenhet­nének s gyümölcsüket íz­lelvén, emlékezhetnének a régiekre. Vagy valóban ne gondol­kodjunk már ilyesmin? De akkor meg, az emlé­kekben, legalább, mivé le­szünk? JEGYZETEK 1. Yállaji kenyér Közismert a vállaji sza­lonna és kolbász. Keve­sebben tudják, hogy a vállaji termelőszövetkezet üzemében ha kistételben is, de kenyeret sütnek. Ez a kenyér csakúgy, mint a szalonna és kolbász házi ízű, tartalmazza a népi, a helyi szokásoknak megfe­lelő készítési módot. Egy szó mint száz, a vállaji élelmiszereket kedvelik, keresik, úgy is fogalmaz­hatunk, sorban állnak ér­te és nemcsak a helybeli­ek. Nos, most Vállajon, Mérken és közel a környé­ken nem fogyaszthatják a vállaji kenyeret. Kitiltot­ták az ÁFÉSZ-üzletekből. Persze a termelőszövetke­zet nem zárta be „mini” pékségét, sütnek és viszik Mátészalkára. Aki tehát helybeli és már megszok­ta, megszerette a vállaji kenyeret, ha másutt nem, Mátészalkán vehet. Mit számít az a néhány kilo­méter, (van vagy 20), amit a kenyérért a hazai ízekért meg kell tenni. Komolyra fordítva a szót, érthetetlen, hogy oly­kor-olykor milyen intéz­kedéseket hoznak az arra „illetékesek”. Mert vajon mit ártott az ÁFÉSZ-rfek a vállaji kenyér? Az volt a baj, hogy elsőként azt vették, azt vitték, avagy veszélyeztette a más pék­áruk piaci pozícióját? Le­hetetlen a kérdőjelekre választ adni. Egy biztos, a termelőszövetkezet nem azzal a szándékkal készí­tette és készíti a házi ízű szalonnát, kolbászt és ke­nyeret, hogy a húsipart és a nagy pékségeket kiszo­rítsa a piacról. Ez még viccnek is rossz. A vállaji tsz élelmiszerek előállítá­sának és forgalmazásának indítéka a választékbőví­tés, a lehetőségek és esz­közök kihasználása volt és maradt. Ez, mármint az élelmiszer-előállítás még túlzással sem nevezhető konkurrenciának. Ettől függetlenül példát mutat­tak és mutatnak minőség­ben és abban, miként le­het a fogyasztók igényét kielégíteni, a vásárlók bi­zalmát megnyerni. Ha ez fájt, vagy fáj valakinek, akkor ez több mint bosz- szantó. 2. A zöldborsó Lassan végére érünk a zöldborsószezonnak és a mérleg is megvonható. A termés mennyiségben és minőségben elmaradt a tervezettől. Egyedüli oka ennek a kedvezőtlen kora tavaszi időjárás. És mert kisebb a termés a terve­zettől — és nemcsak Sza- bolcs-Szatmárban, másutt is — ismételten napirend­re került a zöldborsó és annak termelői ára. A te­levízió képernyőjén ez úgy jelentkezett, hogy két mezőgazdasági üzem szak­embereinek véleményét állították egymással szem­be. Az egyik helyen a ter­mesztés veszteségét, a má­sikon a termesztés nyere­ségét mondták. Ezek után a MÉM osztályvezetője arról meditált, hogy fajtá­val, technikával és tech­nológiával valóban jöve­delmezőbbé kell tenni a konzervborsó termeszté­sét. A vitához csak annyit, a megyei szakemberek is vallják: jövedelmezőség­re csak a hektáronkénti 35—40 mázsás termésnél lehet számítani. Ellenben a borsótermesztés hasznát nem lehet csupán a szem­termés mennyiségével mérni. A zöldborsó mel­lékterméke a leveles szár, kiváló takarmány. Zölden, silózva vagy megszárítva helyettesítheti a szénát, fű vagy kukoricasilót. A gazdaságok élnek is ezzel a lehetőséggel. De van még egy másik előnye is a konzervborsótermesz- tésnek, ez a föld kettős hasznosítása. A konzervborsó az a nö­vény, amelyet a legkoráb­ban takarítanak be. A felszabadult területen jú­niusban már újra vethet­tek a gazdaságok takar­mányt, zöldbabot, avagy ültethettek káposztát. Egy­szóval ez a lehetőség szin­tén amellett szól, hogy a zöldborsó-termesztéssel érdemes foglalkozni. Tévedés ne essék — ez az írás nem annak a kont­rája, hogy az árak — és termelési költségek össz­hangján javítani szüksé­ges. Igenis kell keresni annak a lehetőségét és nem csupán a konzerv- borsónál, hanem minden növénynél, hogy a ter­mesztés ne legyen veszte­séges. Megoldható ez faj­tával, technológiával és az érdekeltség fenntartá­sával. Persze ebben nem­csak a termelőknek, a konzervgyáraknak is nagy a feladatuk. S. E. Ellenőrzés Sóstón Sör a tej helyett — Kérek harminc deka hur­kát, savanyúuborkát, két sze­let kenyeret és egy üveg sört! — fordult a „vásárló” az eladóhoz. Gyors számolás után kiderült, egyetlen üveg sörnél 3,20 forinttal akarták megkárosítani az ellenőrt a sóstói strandon a szálloda- és vendéglátó vállalat 420-as pavilonjában. Társadalmi el­lenőrök bevonásával a Nyír­egyházi Városi Tanács ter­melésellátás-felügyeleti osz­tálya kereskedelmi ellenőr­zést tartott július 3-án a nagy forgalmú sóstói strandon. Délelőtt tíz órakor már minden négyzetméternyi fü- vön takarók hevertek, a víz­ben is egymást érték a für- dőzők. Ennek ellenére még fél 11-kor sem lehetett tejet kapni az ÉKV 128-as tejpavi- lonjában, sör és kóla viszont volt... A Nyíregyházi ÁFÉSZ 44-es boltjában fél kilenckor kellett volna kinyitni, ennek ellenére az ellenőr tíz órakor még zárt ajtót talált. Szép friss paprika, ribizke, meggy, többféle üdítő kínálta magát a ZÖLDÉRT 6-os bolt­jának pavilonjában. A 45 fo­rintért mért zöldpaprikából azonban az ellenőr többnél nem találta indokoltnak az első osztályú árut.­A szálloda- és vendéglátó vállalat 437-es pavilonjában főtt virslit, sült kolbászt, hur­kát, savanyúságot, kólát és kenyeret vett az ellenőr pró­bavásárlásnál. 86,60 forint helyett 88,60 forintból adott vissza az eladó. Fél 11-ig még egyetlen lán- gost nem lehetett venni. Pe­dig nagyon sok kisgyerek ét­kezett volna ebben az időben. S ami a legtöbb pavilon előtt lehangoló volt: rozsdás, repe­dezett vasasztalok, mellettük két szék árválkodott. A tanács a szabálytalansá­gok láttán az egységvezetők ellen szabálysértési feljelen­tést tesz. T. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents