Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-30 / 177. szám
1982. július 30. Kelet-Magyarország 3 Fegyelmik SZÁZEZRES, sőt milliós károk keletkezhetnek, ha tolatás, gurítás közben a vasúti kocsik összeütköznek. A sa- rus figyelmetlensége tehát sokba kerülhet. Ittasan ezt a munkakört egy percig sem szabad ellátni. Záhonyban mégis előfordult, hogy egy sarus — önmagát is veszélyeztetve — ittasan akart szolgálatba állni. Sajnos, esete nem egyedi. A nyíregyházi munkaügyi bíróság mostanában számos záhonyi vasutas fegyelmi ügyével foglalkozott. Olyanok ügye kerül a bíróság elé, akik sorozatosan követtek el fegyelmi vétségeket. P. J. sarus például többször próbált italozás után szolgálatba állni és más fegyelemsértést is elkövetett, míg elbocsátották. Elbocsátása után munkaadójának, majd a bíróságnak is ezt hangoztatta: „Méltányossági okból hadd legyek továbbra is sarus. Vegyék figyelembe, hogy már 56 éves vagyok”. A munkaadó már többször méltányolta korát és azt, hogy hosszabb ideje teljesít szolgálatot a vasútnál. Ezzel a jóindulattal azonban a végtelenségig nem lehet visszaélni. Felelőtlenség lenne egy megbízhatatlan embert egy ilyen felelősségteljes beosztásba visszaállítani — hangsúlyozta elutasító ítéletében a bíróság. RAKODÓMUNKÁSKÉNT dolgozott az átrakóban K. S., akinek tíz év alatt 19 fegyelmi ügye volt Záhonyban. Tulajdonképpen ugyanazokat a fegyelemsértéseket ismételte: szolgálatból engedély nélkül távozott, munka közben szeszes italt fogyasztott, munkáját hanyagul látta el. A bíróságon váltig fogadkozott, hogy változtat magatartásán és többé nem iszik. Egyébként a huszadik fegyelmi vétsége — amiért elbocsátották — szintén az italozással függ össze. Szolgálatba állása előtt vezetője kérte, hogy fújjon a szondába. Erre azonban nem volt hajlandó. Pedig mint később a tárgyalásokon állította, aznap semmit nem ivott... A munkaadó jóindulatát (és kényszer- helyzetét) a húsztételes fegyelmi lista bizonyítja. Már akár a harmadik figyelmeztetés után alkalmazhatták volna K. S. ellen a legsúlyosabb fegyelmi büntetést, az elbocsátást. A záhonyi vezetők türelmét, jóindulatát példázza B. V-né esete is. A váltótisztító asszony többször engedély nélkül távozott, vagy meg sem jelent munkahelyén. Elnézőek voltak vele szemben, mert egyedül neveli két kiskorú gyermekét. Mulasztásai után nem is alkalmazták ellene a legsúlyosabb büntetést, „csak” fegyelmileg áthelyezték egy másik szolgálati helyre. Méltányossági okokból a bíróság ezt a döntést helyben hagyta. A BÍRÓSÁG általános tapasztalata, hogy a záhonyi munkaügyi döntőbizottság határozatai megalapozottak, körültekintőek. A döntésekből az is kitűnik, hogy az üzemigazgatóság néhány területen munkaerőhiánnyal küzd. Ezzel azonban sokáig senki sem élhet vissza. A vasút mindenütt veszélyes üzem. Záhony jelentőségét, fontosságát aligha kell magyarázni. Ezért, és persze nemcsak ezért, a jövőben is szigorúan járnak el a fegyelemsértők ellen. Járjanak is, hogy ne rontsák a több ezer fegyelmezett, nagyszerűen helytálló vasutas hírnevét. N. L. ff Tanulni jöttünk... SZOVJET ÉPlTŐMUNKÁSOK NYÍREGYHÁZÁN ti Talán csak a városi tanács lakásigény nyilvántartói tudnák megmondani, hányán lesik nap mint nap Nyíregyházán, a Család utca környékén járva az épülő új lakásokat. A készülő Keleti lakótelep első házai már állnak. Igaz, valódi lakók helyett most még csak az építésvezetőség költözött be néhány szobába, de rövidesen érkezhetnek az első lakástulajdonosok is. Kilencen narancsruhában A még szürke betonfalak tetején messziről virít a narancsszínű ruhában dolgozó brigád. Kilencen vannak, a Szovjetunióból érkeztek. Persze egy ekkora építkezésen, mint a Keleti lakótelep kilenc ember munkája szinte eltűnik a többieké között. Ám nem is azért jöttek, hogy segítségükkel gyorsítsa meg a kivitelező Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat a munkát. A kilenc munkás és az építésvezető tanulni jött Magyarországra. Gáspár Tibor építésvezető a hét közepén Budapestre utazott, további tapasztalatszerzés céljából, ám a kilenctagú brigád reggel 7 órától már az épület tetején dolgozik. Orosz Viktor kőműves és vasbetonelem szerelő kalauzol bennünket a munkaterületen. Elmondja, hogy nem első ízben küldtek a Kárpátontúli területről Magyarországra munkásokat, az itteni építőipari technológiát tanulmányozni. A munkácsi testvérvállalat építői öt évvel ezelőtt már a Jósaváros építésében is segítettek, s az akkor szerzett tapasztalatokat azóta már hasznosították is a hazai építkezéseken. Ök az ungvári házgyárgyártól kapják a paneleket. Ez a gyár még csak néhány éves múltra tekinthet vissza, érthető hát, hogy szinte meinet közben tanulják a panelgyártást, évről évre igyekeznek tökéletesíteni. Ficsora György a panel elhelyezését segíti. Apró, de fontos művelet Hogy ők mit tanulhatnak a magyar építőktől? Olyan apró fogásokat, melyek megkönnyítik, és gyorsítják is a munkát. (Igaz, a debreceni házgyár elemeinek a minősége egyelőre valamivel jobb, mint az ungvárié, így köny- nyebb vele bánni, de a szerelőknek jó a kapcsolatuk az ungvári gyárral, így hazatérve apró modósításokat célzó javaslataikat rövid időn belül figyelembe tudják majd venni a panelgyártásban.) Ilyen ellesett fogás az elemek ideiglenes rögzítése, amely náluk egyelőre komoly fizikai erőkifejtést igényel, pedig az előre gyártott betonlapba csak gyárilag néhány furatot kell készíteni, s akkor otthon is kényelmesen lehet szerelni a falrészeket egymáshoz. A SZÁÉV-eseknek más a hegesztési módszerük, és sikeresebb az elemek találkozásánál alkalmazott csomóponti szigetelés technológiája is. Orosz Viktor szerint ezek az apró, komolyabb beruházást nem igénylő beruházások náluk is minden gond nélkül bevezethető. A PALVAZ IRTA: GABRIEL HOCMAN Á .jelölt nyugodtan ült a bizottság előtt. Amennyire csak lehetett, kényelmesen helyezkedett el a kemény széken. A bizottság elnöke megszólalt: — Mint tudja, nekünk az a feladatunk, hogy megállapítsuk, megvannak-e a megfelelő képességei ahhoz, hogy a szóban forgó állást megkaphassa. Kezdjük rögtön az első teszttel. Mutatunk önnek három képet, nézze meg őket jól, aztán mondja el, mi az, amit a képeken lát. Világos a feladat? — Világos — bólintott a pályázó. És bár nagyon fontos volt neki, hogy megszerezze az állást, nem látszott lámpalázasnak. — Rendben van. Tessék, itt az első kép. A pályázó megnézte a képet, azután behunyta a szemét és beszélni kezdett. — Grandiózus hegyeket látok, felettük kristálytiszta, csillogó égbolt. A végtelen magasságokba törő háborította csúcsokon megcsillannak a lemenő nap aranyló sugarai. Lenyűgöző az érintetlen természet hatalmassága, amely titokzatosan vonzza, de egyúttal el is taszítja magától a szentségtörő embert, aki megkísérli lábával érinteni a szűz csúcsokat ... — Köszönöm elég. Tessék a másik kép. — Az egész képet elárasztja e szárnyas kis élőlénynek, ennek a földi angyalnak édes éneke. Ez az ének megihleti a költőt, a varázslatos madárka szép szárnyalása pedig a művész ecsetjére kívánkozik. Ezek a szivárványszínű tollak rendkívüli látványt nyújtanak a szépség után sóvárgó emberi tekintetnek: e paradicsomi madár látása önmagában is boldog-- Sággal tölti el az embert..'. — Elég! — szakította félbe a beszélőt az elnök a bizottság tagjainak egyetértő bó- logatásától kísérve. — Kiváló. A harmadik képet már elő sem vesszük. Mostantól kezdve tekintse magát munkatársunknak. Üdvözöljük új munkakörében. Á pályázó felállt és szerényen fogadta a gratulációkat. Az elnök eközben összeszedte a képeket és visszatette .őket egy nagy dossziéba. Az első képen két vakondtúrás volt, a másodikon egy veréb ... Fordította: Lipcsey Júlia Ficsora György már a Jósa- városon is dolgozott. Van hát összehasonlítási alapja, mit fejlődött az építési módszer azóta nálunk. Szerinte a debreceni házgyár paneléi már akkor is jó minőségűek voltak, azóta legfeljebb néhány, például a szigeteléshez használt anyag változott, cserélődött. Otthon vizsgáznak A kilenctagú brigád tagjait több brigádból válogatták össze, hogy hazatérve tapasztalataikat nyomban át tudják adni, szinte észrevétlen, a kollégáknak. így kilenc ember által jóval többen hasznosítják a nálunk látottakat. A július 20-án érkezett munkások július 30-ig dolgoznak a Keleti lakótelep építkezésén. A hét végét Debrecenben töltik. A városlátogatás mellett a programban házgyári látogatás is szerepel, s szeretnének megnézni egy debreceni építkezést is: a SZÁÉV-esek szerint ott ugyanis még fejlettebb módszerekkel dolgoznak, mint Nyíregyházán. A jövő héten pedig már otthon vizsgáznak a szerelők: mennyire volt eredményes a kéthetes tapasztalatcsere, elválik otthon, munka közben. embert keres Csendes Csaba V«. N ézem a naményi üvegfúvókat a dobogón. Kezükben már biztosan nyugszik a pipa, mozdulataikon a betanultság automatizmusa is észrevehető. Az üveg ez a csodálatos anyag pedig művészeket kíván, főleg akkor, ha alkotásaik a gyönyörködtető hasznosság jegyében készülnek. Két esztendő persze kevés arra, hogy a tegnap még más területen dolgozó mára a szakma minden fortélyát elsajátítsa. Különösen nehéz ez akkor, ha tudjuk: ilyen irányú szakképzés a megyében nincs. Az nem segíti a gyorsabb kibontakozást, hogy a vásáros naményi üveggyár meglehetősen ismeretlen. Igen kevesen tudják, hogy itt az egyik legősibb, s legszebb foglalkozást lehet űzni, a folyékony anyagból kely- het, poharat, tálat formázni. így aztán sokan jönnek, s hamar mennek. Kiderül: itt rendkívüli a fegyelem, nem mindennapi előírásokat követel a technológia, itt sosem hűlhet ki az anyag a kemencében, s csak finom, ügyes mozdulattal lehet a csiszolt művel bánni. Sokan jönnek — mondtuk — s a gyár kénytelen megalkudni. Hiszen munkaerő kell, a termelésnek folynia kell, kötelezettségeik vannak, termékeiket várja a kereskedelem. Gyakran elmondjuk: olyan területen, ahol az ipari kultúrának nincsenek hagyományai, nehéz kialakítani a felelősségteljes, a fegyelmet megtartó munkást. Így van ez Vásárosnaményban ás. Ha kemény a fegyelmező szó, a dolgozó legott továbbáll. Ha csak moho- gós a feddés, másnap már táppénzen van a „sértett”. A szinte mindenki mögött biztos hátországként húzódó háztáji lehetővé teszi a munkahely gyors otthagyását, az anyagi biztonság így sem szűnik meg. Sajnos, a válogatási lehetőség meglepően szűk, olyan, aki valóban hivatásnak választaná az üvegfúvást, az üvegipart, ritkán jelentkezik. Nem könnyű az itt dolgozókból munkást formálni — mondta valaki a gyárban. Pedig ilyenekre szükség volna már ma is, de méginkább holnap és holnapután, amikor még nagyobb feladatok várnak az üzemre. Ma még megbocsátható, ha nem hozza a gyár a várt hasznot. Még rá lehet fogni sok mindent é betanulásra. De holnap? A gyár előtt nem sok választási lehetőség áll. Az egyik: maximálisan megbecsülni, képezni azokat, akik már most bebizonyították, értik és szeretik a munkájukat. A másik : válogatni, körültekintően feltárni Vásárosnaményban és más területeken a tartalékot. Nerft mindenáron való toborzásról van szó, hanem válogatásról. A gyárnak be kell mutatkoznia, hírt verni saját érdekében, felmutatni lehetőségeit, szépségeit. A vásárosnaményi üveggyár nem lehet át- menesztő, menedékhely. Ide olyan dolgozók kellenek, akik tudatosan vállalják egy új iparág pionírjainak tisztes szerepét. Megyénk iparában is elérkezett az a korszak, amikor csak az intenzív fejlődés adhat jogot a létezéshez. Ez minőségi változásokat követel, nemcsak a vezetésnél, de a munkapadok mellett is. Radikális program, okszerű munkaerő-gazdálkodás, alakítható és nevelhető dolgozók — mindezek nélkülözhetetlenek. M eggyőződésem, megyénkben sok fiatal szívesen ismerkedne meg az üvegiparral. Biztos, hogy szép számmal akadnának, akik hivatásuknak választanák ezt az ősi szakmát. Az anyag fölötti percenkénti győzelem az alkotás szüntelen örömét kínálja annak, aki megismeri. A gyár mai munkaerőgondjain nem segíthet más, csak egy olyan váltás, mely búcsút mond a csak. munkahelyet keresőknek, s tág kaput nyit a hivatást választóknak. Bürget Lajos Tiborszállás, hétköznap A közös pénze Régi, ám mutatós híd íveli át a Krasznát Tiborszállás előtt. Keleti széle ez a megyének és a hazának, a falu túlsó szélén a köves út véget ér. Elhagyottnak, megközelít- hetetlennék mégsem mondható a település. Már csak azért sem, mert a vasúti sínek itt kacskaringóznak a szélső házak mentén. A falu közepén ősi park marasztalja a tekintetet. A fő utca két oldalán korszerű, divatos házak épültek és épülnek. — Mi foglalkoztatja mostanában az embereket? — kérdeztük egy hétköznap délelőtt. Nagy Jánosné szerint egyik gyakori beszédtéma, hogy a nők helyben, vagy közvetlen közeiben nem találnak munkát. Mint mondja, gyermekei nevelése mellett ő is dolgozna, ha nem kellene naponta messzire ingázni. Megérti ő, hogy nem lehet minden faluban ipari üzem, vagy a tsz-nek melléküzemága, de a határszéli település szerinte lehetne kivétel. Márkus Erzsébet, a napközi otthon főszakácsa biztatni próbálja Nagynét. Azzal érvel, hogy a helyi fórumokon többször foglalkoztak e gonddal és igyekeznek is megoldást keresni. Márkus Erzsébet tagja a Mérkvállaji Nagyközségi Közös Tanácsnak és pártcsoportbizalmi- ként is végez közéleti munkát. Biztosan tudja, hogy a tiborszállási tsz egykori baromfinevelője átalakítható könnyűipari üzemmé. S a nagyközség illetékesei keresték is a kapcsolatot debreceni üzemékkel. Szeretnék, ha az itteni lányok és asszonyok bedolgozó rendszerben biztos munkához, megélhetéshez jutnának. Hogy mikor lesz valami az üzemből, kérdőjel — mondja a tanácstag. Aztán egy másik, sokkal kisebb gondról szól. Arról nevezetesen, hogy fodrászt szeretnének a tiborszállásiak. Lenne is vállalkozó, de megfelelő helyiséget egyelőre nem tudnak biztosítani neki. Szilágyi László helybeli Eestőkisiparos mostanában az iskolákat szépíti. Meglepő amit mond: négy iskolai épület van Ti borszálláson. Egy ilyen kicsiny, ezerötszáz lelkes községben ez soknak tűnik. De hozzá teszi, hogy valamennyi iskola kicsi és főleg korszerűtlen. Emeletes, padlásteres lakóház már van a faluban, de mikor lesz korszerű iskola? — kérdezi a festő, szinte csak úgy önmagától. A kérdéseket Székely Kálmánnak, a nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottsága titkárának továbbítjuk. Nem sokat kertel a válasszal, megmondja őszintén, hogy a három nagy óhaj közül a következő években egy sem teljesül. A debreceniek ipartelepítése akadályokba ütközik. Iskolára, fodrászüzletre egyhamar nem jut pénz a közös kasszából. A vb-titkár hangsúlyozza, hogy a közelmúltban másfél- millió forintért belvízelvezető csatornákat létesítettek. Tavalyelőtt orvosi rendelőt, azelőtt tejbegyűjtőt és tejboltot építettek Tiborszálláson. Busszal, vonattal, Mérk, Nagyecsed és Mátészalka könnyen elérhető. Ami itt hiányaik, az a három település egyikén biztosan megtalálható. N. L.
