Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-30 / 177. szám

4 Kelet-Magyarország 1982. iúlius 30. Tanácskozik az Arab Liga bizottsága Törékeny a tűzszünet Beirútban Kommentár álreform készpénzért Nem volt a szerda esti Rea- gan-saj tóértekezletnek: egyet­len pontja sem, amely ne kel­tett volna kisebb-nagyobb ha­zai és nemzetközi vihart. Az elnöknek a szovjet—amerikai csúcstalálkozóval kapcsolatos válasza alighanem sokáig em­lékezetes marad. Mint mond­ta, erről akkor lehet szó — amennyiben egyáltalán létre­jön —, „ha lesz igazi célja”. Az emerikai és a Világsajtó a megdöbbenés hangján ír er­ről a fogalmazásról. A tarthatalanul egyenlőtlen politikai mérce alkalmazását azonban talán semmi sem példázza jobban, mint az el­nök Salvadorral kapcsolatos, bejelentését. Miközben de- moszthéneszi dörgedelmekkel szólt a lengyelországi szük­ségállapotról, valamint az en­nek nyomán Washington által tervezett további gazdasági és politikai „büntetésekről”, kö­zölte : Salvadorban (ahol egyébként éppen most hossza- bították meg ismét a szükség­állapot! „érezhető haladás” történt, és ezért a kabinet ja­vasolja a kongresszusnak a junta számára folyósítandó, 366 millió dolláros segély megszavazását. Nem sokszor fordult elő az Egyesült Államok viharos tör­ténetében, hogy a képviselő­ház elnöke „valótlannak” mi­nősítse az elnök (Salvadorról szóló) jelentését. Thomas O’Neill, a ház elnöke most ezt tette, hetvenöt képviselő- társa pedig határozati javas­latban követelte, hogy „te­kintsék semmisnek” az elnöki dokumentumot! Amerika leg­tekintélyesebb lapja, a New York Times egy Robert White nevű úr felháborodott cikkét közli arról, hogy Salvadorban változatlanul egy tömeggyil­kos klikk uralkodik. Mr. Whi­te pedig igazán a téma meg­lehetősen jó ismerője kell hogy legyen: nemrég -még ő volt az USA salvadori nagy­követe ... Jogos tehát a kérdés: mit tart az elnök „érezhető hala­dásnak” abban a Salvador­ban, ahol — mint erre Edward Kennedy szenátor emlékezte­tett —, eddig a mészárlások egyetlen felelősét sem állítot­ták bíróság elé? Az elnök környezetében erre azt fele­lik, hogy Salvador jelenlegi vezetői „bizonyos reformok­kal kísérleteznek”. A világ viszont mindössze arról tud, hogy a félfeudális óriásbir­tokok országában a junta né­hány — valóban csak néhány — parasztnak látványos ün­nepség keretében pár hold földet juttatott. Az iránt azon- , ban már az időzítés miatt sem lehet senkinek semmi kétsége, hogy csaknem négy- százmillió dollár készpénz megér egy ilyen soványka ál­reformot. H. E. Minden eddiginél heve­sebb bombázások, az izraeli tüzérség tűzcsapásai előzték meg szerdán este Beirútban az újabb — az invázió óta a hetedik — tűzszünetet, amely másfél órás késéssel, közép-európai idő szerint es­te fél 11 tájban lépett élet­be. Az elmúlt hat nap alatt legkevesebb 280—300 ember halt meg, a sebesültek száma meghaladja a négyszázat. A tűzszünet törékenynek bizonyult. Tegnap délben is­mét megszólaltak az izraeli fegyverek. Philip Habib amerikai megbízott szerdán érkezett Jeruzsálemből Beirútba, ma­gával hozva egyrészt Begin izraeli kormányfő fenyege­tését — az izraeli kormány­fő két napot adott a palesz­tinoknak az elvonulás meg­Malvolm. Baldrige, az Egyesült Államok kereske­delmi minisztere az AP hír- ügynökségnek adott nyilat­kozatában megerősítette, hogy minisztériuma intézke­dési alternatívákat dolgoz ki Reagan elnök számára azok­nak a nyugat-európai válla­latoknak a megbüntetésére, amelyek nem tartják be Washingtonnak a szovjet— nyugat-európai földgázveze­ték építésével kapcsolatos tilalmait. A miniszter ugyanakkor annak a véleményének adott hangot, hogy a földgázveze­Fehér füstfelhő takarja el a palesztin harcost, aki Bejrút­ban rakétát lőtt ki egy táma­dó izraeli repülőgépre. kezdésére —, másrészt egy állítólag háromszakaszos bé­ketervet: Nyugat-Beirútban több nemzetiségű békefenn­tartó erő foglalna el álláso­kat; a palesztinok két sza­kaszban elvonulnának és Iz­rael kivonná csapatait a fő­város körzetéből. A libanoni válság politikai megoldására irányuló erőfe­szítések keretében a szaúd- arábiai Dzsiddában folytató­dik az Arab Liga hattagú Libanon-bizottságának ta­nácskozása, New Yorkban pedig csütörtökön terjesztet­ték a Biztonsági Tanács elé a francia—egyiptomi határo­zati javaslattervezetet. téket — az amerikai szank­ciók ellenére — mindenféle­képpen meg tudják építeni — legfeljebb egy-két év ké­séssel. A lengyelországi szükség- állapot rendelkezéseinek enyhítésére hozott varsói in­tézkedésekkel kapcsolatban Baldrige azt mondta, hogy azokat amerikai részről ala­posan tanulmányozzák, tájé­kozódnak az Egyesült Álla­mok szövetségeseinél is és csak azután döntenek a ke­reskedelmi szankciók esetle­ges felülvizsgálatáról. Az USA kereskedelmi miniszterének nyilatkozata: Reagan „büntetni” akarja a nyugat-európai vállalatokat 6. Emellett fennáll az a veszély is, hogy általában véve a kisebbségekkel szem­ben a könnyebb „megoldás” vonalára terelődnek az álla­mok; azaz bizonyos hazai konfliktusok megoldása érde­kében egész embercsoportok­tól igyekeznek megszabadul­ni. A kiván'dorlási lobbyk tehát egyes jogok és konflik­tusok behatóbb hazai megol­dását akadályozzák. A felsorolt prioritások, sor­rendek, arányok természete­sen nem arra utalnak, mint­ha az egyes politikai jogok nem lennének, nagy fontossá­gúak. Ellenkezőleg: az em­ber a fejlődés magasabb szintjére akkor tud lépni, ha nemcsak él és eszik, hanem közéleti véleménye, részvé­tele is van. De a jogok meg­valósítása a nagyon különbö­ző országokból álló világban fokozatosságot kíván, bizo­nyos arányok és lehetőségek figyelembevételét, szilárd alapot jelentő infrastruktú­ra” megalkotását. Ezért el­sődleges az élethez való jog, a közbiztonsághoz és életbiz­tonsághoz fűződő jog. Ezért előbbrevaló az egyenjogú­ság, továbbá az otthonhoz és a tartózkodási hely megvá­lasztásához való jog minde­nekelőtt a saját hazánkban, s ezért következnek csak ez­után az utazáshoz és kiván­dorláshoz való jogok. (Ez utóbbiak közül is előbbre- valónak tűnik az utazáshoz való jog, mert kevesebb az elvándorlás iránti vágy is ak­kor, ha mód van világlátás­ra, utazásra, átmeneti tar­tózkodásokra.) A megfelelő személyi pol­gárjogok a politikai jogok fejlesztéséhez is „infrastruk­túrát” nyújthatnak, mint ahogy az egyezségokmány szerint a politikai jogokon belül is vannak már bizonyos kialakult, kompromisszumos elsőbbségek. A saját meggyő­ződés fenntartásához való megkülönböztetés-mentes jog — hiszen ezt nem lehet kor­látozni — például okkal erő­sebb az okmányban, mint a vélemény nyilvános hirdeté­séhez való jog. Az informá­ciók kereséséhez, megismeré­séhez és továbbadásához való jog is ilyen kompromisszu­mos prioritást élvez, szem­ben a sajtószabadság jogával általában. Bizonyos jogok közösen elfogadható megfo­galmazása ma még nagyon nehéz, de egyáltalán nem ki­zárt, s korántsem akadálya, inkább segítője lehet, hogy a többiben is megegyezés szü­lessék. Kulcsár Péter (Vége) Turistaúton — Koreában (4.) Városok - emberek Phenjant 16 napos tartóz­kodásunk alatt szinte a négy égtájjal megegyező irányba tartósan négyszer hagytuk el. A Keleti-tenger partján Von- szannal és Küngangszannal (az utóbbi a Gyémánthegyek lábánál fekszik) ismerked­tünk. Északon Myohyang- szanban az épülő hegyi üdü­lőközpontban töltöttünk fe­lejthetetlen napokat. Nyuga­ton, Namphó pezsgő életű ki­kötő és egyben tengerparti üdülőváros nyújtott szép él­ményeket. Délen pedig az ősi főváros, Keszong és a ma tör­ténelmét dokumentáló Pan- mindzson tette gazdagabbá utunkat. A gyakori és válto­zatos' utazások mellett is a fővárosban töltöttünk leg­több időt. Ha valahonnan megérkeztünk a Csangvan- szan-szálló elé, azzal száll­tunk ki a buszból; újra itt­hon vagyunk. Phenjan nagy város, közel kétmillió lakossal. Mivel a népi háború után teljesen új­já kellett építeni, szabadon tervezték az utcákat, tereket, épületeket. Ilyen tágas, sok parkkal, szökőkuttal, széles utcákkal és szórtan elhelye­zett, jól érvényesülő épüle­tekkel létesült várost még nem láttam. Az új emeletes lakóházak hasonlítanak az európai stílushoz, de sokkal több rajtuk a díszítés, a szí­nes csempe, különösen a bal­konokat dekorálják kerámi­ával. Kevésbé szürkék, egy­hangúak, mint a mi lakótele­peink. A középületek is a ma építőanyagából, betonból, üvegből, színes kövekből, márványból készülnek, de a régi pagodastílust is jól mentik át a modern létesít­ményekbe. Ök így mondják: hagyományos külső, szoci­alista tartalom, sok embert befogadó belső. Nagy gonddal építették meg a kulturális, tudományos és sportlétesít­ményeket. Különösen díszes, keleti stílusban épültek — ahogy nevezik — „a*nép ajándékai” a Kim ír Szén 70. születés­napjára emelt létesítmé­nyek. E dátumra sok min­dent avattak ez év tavaszán, de közülük is kiemelkedik a monumentális diadalív, (for­májában a párizsira hasonlít) és a sajátos ideológiájukat jelképező 108 méter magas obeliszk, amelynek a tetején imitált láng lobog. A főváros közlekedését metró, villamos, troli és autó­busz oldja meg. Egyre több a taxi. Magánautó Koreában nincs. Az autóbuszállomány jelentős része Ikarus. A ta­xik és az állami kocsik Mer­cedesek, Volvók és japán gyártmányúak. A vidéki vá­rosok belső forgalmát döntő­látsszunk földrengést! Szerdán egyidejűleg 125 hangszóró hozta Icsikava ja­pán város lakosságának tu­domására, hogy a körzetet a hét fokozatú japán skála szerint ötös erősségű föld­rengés sújtotta, és felszólí­tott mindenkit, hogy őrizze meg nyugalmat. A dologban csak az volt a furcsa, hogy a város lakosai közül senki sem észlelt földlökéseket.. . Hamarosan valósággal ost­rom alá vették a hatóságo­kat a telefonon érdeklődők, és igen gyorsan sikerült megtalálni a rejtély kulcsát. Az történt, hogy egy négy­éves kisfiú, akit édesanyja magával vitt a tanácsházá­ra, az egyik lépcső alatt henger alakú szerkezetet pillantott meg és játékosan ugrálni kezdett rajta. A szerkezet nem volt más, mint egy földrengés-érzékelő be­rendezés, amely az ugrálás előidézte „rengést” azonnal j' továbbította egy számítógép- ^ re, az pedig haladéktalanul működésbe hozta a riasztó- rendszert ... Phenjan, Tedong-parti látkép, mány Palotája. en autóbuszokkal bonyolít­ják le. A lakosság a közleke­désre igen keveset költ, az utazási igazolványt a munka­hely adja. Ugyanitt kapnak vásárlási utalványt az alap­vető élelmiszerekre; rizsre, szójalisztre, szójaolajra és cu­korra. A húsfogyasztás igen alacsony; kevés baromfit és nagyobbrészt halat, vagy konzervfélét fogyasztanak. A tej a közforgalomban szinte ismeretlen. Azt mondják: azon a területen, ahol egy szarvasmarhát eltartanának, akár száz embernek is meg­termelik az évi rizsfejadag­ját. Nagyon mélyről indultak. Felszabadulás előtt nem volt ritka az éhhalál, a legkülön­bözőbb járványok tizedelték a lakosságot, amelyhez páro­sult a nagy fokú írástudat­lanság, a jogfosztottság. Ma mindenkinek fedél van a fe­je fölött. Újjáépültek a fal­vak. Katonás rendben sora­koznak az új házak, hagyo­mányos cserepekkel, a tető­sarkokon pagodaszerű szer­kezettel. Bútorra nem sokat költe­nek. Egy-egy ruháskomód, fiókosláda van a lakásokban. Keszongban néhány családot meglátogattunk. Húsz-har­minc centiméter magas kis asztal körül párnákon ülnek. Faltól falig gyékényszőnyeg borít minden helyiséget, ezen alszanak. (Ágy esetleg a csa­lád legidősebb férfitagjának szobájában van.) A földszin­tes lakások egyik végében van a konyha. A tűzhely földbe süllyesztett, a mi ré­gi falusi házaink katlanja­ihoz, a kemencékhez hason­lítanak. Ebből a nagy tűz­a pagodaszerű épület a Tudó­helyből fekvőkéményen a szobák alatt megy végig a füst és az épület túlsó végén jön felszínre a téglából, vagy eternitcsőből képzett kémé­nyen. Ilyen módon padlófűtés melegíti az egész lakást. Té­len is lehet mezítláb vagy zokniban járni, a gyékényen takaró alatt aludni. Cipőben soha nem lépnek a lakásba. (Phenjanban, a nemzeti éte­lek híres vendéglőjében, az Ongjuvanban is le kellett húznunk a cipőt, de a szállo­dáink előszobáiban is min­denütt ott volt a figyelmezte­tő papucs.) Az emberek a 90—100 vo­nós átlagfizetésből a legfon­tosabb dolgokra (lakás, köz­lekedés, alapvető élelmisze­rek, az évi egy rend ruha) szinte filléreket költenek. Egy ötven négyzetméter kö­rüli bérlakás fűtése, világítá­sa, vízdíja a lakbérrel együtt sem kerül havonta tíz vonba. Az elosztásból származó fő élelmiszerekért, ruháért né­hány vont fizetnek. Olcsó a színház, mozi, állatkert, az uszoda és egyéb közszolgál­tatás. Viszont a luxus dolgok annál drágábbak. Például egy hat deciliteres kígyópá­linka egyheti átlagkeresetbe kerül. Mindezek ellenére az üzletekben egyre több a fi­nom szövet, a hernyóselyem, a szebb cipő, a híradástechni­kai, háztartási eszköz és szé­lesedik azoknak a tábora, akik ezeket meg tudják ven­ni. (Következik: Kultúra — szórakozás) Csikós Balázs MODERN LAKÁS, KORSZERŰ BÚTOR! A Kelet-magyarországi TÜZÉP Vállalat bemutatótermében (Nyíregyháza, Síp u. 16. sz.) gazdag bútorválaszték áll vásárlóink rendelkezésére. A Tisza Bútoripari Vállalat termékeiből beépített konyhabútorokat, konyhai ülőgarnitúrákat, fürdőszobapolcokat, -szekrényeket ajánlunk. MINTA UTÁNI ÉRTÉKESÍTÉS! ft

Next

/
Thumbnails
Contents