Kelet-Magyarország, 1982. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
1982. július 3.^^ Egész ember volt... Zelk Zoltán: Emlék * Újjá született műemlékünk Nagy László emlékére A MAGYAR NEVELÉSTÖRTÉNET egyik kiváló egyénisége, a kultúrpolitikus, a gyermektanulmányozás hazai elterjesztője, a pedagógus-pszichológus és iskolaszervező Nagy László 125 éve született. E sokoldalú egyéniség az egész életét a magyar iskolaügy átalakítására, az iskolarendszer tudományos alapon történő megváltoztatására, az egységes és mindenkire kiterjedő 8 osztályos népiskola megvalósítására, a tanítók szemléletének átalakítására fordította. Reformer volt a szó igazi és nemes értelmében. Nagy László 1857. június 27-én született Kisújszálláson. Nagyapja és apja is pedagógus volt. Apja, id. Nagy László a magyar nevelésügy figyelemre méltó alakja, aki érmi- hályfalvi tanítóskodás után Kisújszállásra került gimnáziumi tanárnak, majd a nagykőrösi tanítóképző igazgatója lett. Szoros barátság és munkatársi kapcsolat fűzte Gön- czy Pálhoz. 1868-ban tagja volt az Eötvös által összehívott országos bizottságnak, amely népiskolai tankönyvek, vezérkönyvek megírására kapott megbízást. Pest megye tanfel- ügyelőjeként halt meg. Nagy László a pesti ref. gimnáziumban szerzett érettségi után a pesti egyetemre iratkozott be, ahol természet- tudományokból kapott tanári diplomát. 1881-ben a budai tanítóképzőben kezdett tanítani. Életrajzírója, Ballai Károly hangsúlyozza, hogy keresztapjának, Gönczy Pálnak tanácsára és biztatására vállalta szaktárgyai mellett a pedagógia tanítását is. Gönczy befolyása érvényesülhetett abban is, hogy gimnáziumi tanár létére képzőben és nem gimnáziumban helyezkedett el. E két választás eldöntötte pályáját. A népoktatás és a tanítóképzés pedagógiája személyében olyan művelőt kapott, akihez — a családi környezet, a szülők baráti kapcsolatai révén — a magyar nevelés legjobb hagyományai jutottak el: a debreceni kollégium és ''partikuláinak, s velük rokon pesti ref. gimnáziumnak nevelői szelleme, a tudatos iskolapolitika, a népiskola Eötvös- féle világi felfogása gtb. Ehhez szerencsésen járultak hozzá Nagy László egyéni vonásai: természettudományos műveltség, nyitottság minden új iránt, finom érzékenység a pedagógia és a pszichológia elméletéhez és gyakorlatához, és hatékony nevelői egyénisége, amelyet kortársai és tanítványai leírásaiból ismerünk. SOKOLDALÚ MUNKÁSSÁGÁBÓL a pedagógiai köztudat legjobban gyermektanulmányozási tevékenységét ismeri. Valóban, életének legfontosabb mozzanatai ehhez kötődnék, de ehelyütt most a pedagógusszervezőre és -tervezőre hívjuk fel a figyelmet. Az 1880-as években nagy szükség volt erre a jó felépítésű, határozott, jól író fiatal tanárra, aki még gyermekkorából ismerte a szakma öregjeit. így lett belőle 1889-ben a Tanítóképzőintézeti Tanárok Országos Egyesületének főtitkára, s egy év múlva az egyesület folyóiratának, a Magyar Tanítóképzőnek szerkesztője. A főtitkári tisztet 1896-ig viselte, a szerkesztést 1906-ig látta el. Egy évtizeden át Péterfy Sándor mellett legtevékenyebb szervezője és vezetője volt a népoktatáshoz kapcsolódó plebejus mozgalomnak. E sokirányú tevékenységéből is kiemelkedik mindaz, amit a tanítóképzésért tett. A tanítóképzés gyökeres átalakítását kívánta, melynek lényege az államosítás. A következő lépés az új tanterv, melyről két emlékiratot is szerkeszt. Ezt követné az egységes rendtartás, melynek az egységes tantervet kellene kiegészítem. Végül a képzős tanári kar képzésének és képesítésének, státuszának és fizetésének a rendezése következne. A több mint 30 oldalas, gondosan kidolgozott, gazdagon érvelő tervezetet Pé- terfyvel együtt nyújtotta be a miniszternek. A TANÍTÓKÉPZÉS REFORMJA, államosítása, rendjének szabályozása mellett a tanítóegyesületek egységesítését és összefogását tekintette fontos feladatának, ezért 1890-től kezdve részt vett a tanító-szervezetek munkájában. Tömörítésükön, szervezeti egységesítésükön fáradozott; a tanítóegyesületek országos szabad szervezetét igyekezett létrehozni. Ezt is az Eötvös-hagyomány, a korszerű világi nevelés gondolata sugallta: megszüntetni a tanítók felekezeti tagolódását, egységes, világi tanítómozgalommal készíteni elő az egységes, világi iskolát. Nagy László a XX. sz. elején megszervezte a Gyermektanulmányozási Társaságot, a világon először létrehozta a Gyermektanulmányozási Múzeumot, Gyermek címmel folyóiratot szerkesztett, Üj Iskola néven iskolát alapított, ahol a gyakorlatban próbálta ki a gyermekfejlődéstani alapon készített oktatástanát, a tanítók továbbképzése céljából létrehozta a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumot. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatási Népbiztosságon a gyermektanulmányozás vezetője volt, akit munkatársai nagyra becsültek. A Horthy-rendszerben háttérbe szorították és 1931-ben bekövetkezett haláláig csak elméleti munkát végezhetett. Tanítványa és később munkatársa, Kemény Gábor röviden így jellemezte: egész ember volt a fél-emberek világában. t N agy László nem alkotott önálló pedagógiai elméletet. Felismerte azonban, hogy a nevelés célját és feladatait társadalmi tényezők szabják meg. A lélektani alapot ehhez nem talalta elegendőnek. A pedagógia tudományos megalapozását ezért a gyermekek megismerésétől, a gyermeklélektani kutatások eredményeinek korszerű alkalmazásától várta. Megállapította, hogy az oktatás nemcsak eszköze és eredménye, hanem célja is a nevelésnek. Fontosnak tartotta a gyermeki érdeklődés felkeltését, mely irányításának alapvető feltétele a gyermekek természetes hajlamaihoz való igazodás. Követelte, hogy a tanítást jellemezze a tanulók tevékenysége, cselekvése, az kellően „érzékletes" legyen. A TANULOK MEGISMERÉSÉHEZ „egyéniségi lapok” vezetését írta elő. Erről már 1919-ben így írt: „Az egyéniségi lapok a tanulóknak nemcsak az összes fő elmeműködéseiről, tanulmányaikkal szemben való magatartásáról, iskolatársai egoisztikus és szociális viselkedésükről, kiváló képességeikről, esetleges abnormis értelmi és erkölcsi hajlamaikról fognak megfigyeléseket tartalmazni, hanem orvosi vizsgálat alapján testi fejlettségükről, egészségi állapotukról is, mert az értelmi és erkölcsi múló vagy állandó defektusok sokszor a testi állapotoktól függenek.” A tanítóktól tehát a szaktárgyi tudáson kívül elvárta, hogy ismerjék meg a gyermeket, mert „... az igazi pedagógiai szaktudás a gyermekek, a tanulók egyéniségének ismeretéből áll.” Intő és megfontolandó szavak ezek a mai pedagógusok számára is. Dr. Hebeny Zoltán V. __________________________—j Tíz éve már ... Gyalog mentem Szinérváraljára. Halk-suhogva jött utánam az eperfák nyája. Tíz éve már ... Emlékszem még, nem egyedül mentem. Szurokarcú szénégető jött szótlan mellettem. Ó, ha oly szót tudnál, toliam, ha tudnál oly rajzot, hogy megmutasd a világnak e füstlepte arcot, szőrrel vadult orrát, fülét és fekete száját — a munkának, a nyomornak e borzalmas táját... Szótlanul ment mellettem és az eget nézte, honnan az alkony lecsapni készült, mint a vércse. Én nem szóltam. Mit mondhatnék, hogy megértsen engem? Talán nem is tud beszélni már emberi nyelven, tán csak a tűz szavát érti, a kormot, a lángot, s amit sziszegnek, sikongnak üszkös fahasábok ... Ó, ha fölgyújthatnám mostan — gondoltam — a tájat... s’ láttam már, amint a lángok borzasán szétszállnak s karmaikkal belekapnak az erdő hajába... hallottam már, egyetlenegy üvöltéssé válva szólnak hozzá. Szól a láng s az aláhulló pernye ... Ha így szólnék akkor talán megértene engem ... így merengtem. Tíz éve már. Szinérváraljára mentünk s halkan jött utánunk az eperfák nyája. *A költő kötetben még meg nem jelent verse. Mennyit Q rc Adorján jó passz- ban volt, elégedett a ;,leosztással”. Ezekkel a kártyából kölcsönzött kifejezésekkel jellemezte helyzetét barátainak, ismerőseinek, és általában mindenkinek, aki a közelébe került. Akkoriban futott a televízióban a „Vigyázz, a kutya harap!" című tizennyolc részes kalandfilmsorozat, amelyben ő játszotta a rettenthetetlen főhőst, de egyébként is sok filmszerep sorjázott már mögötte. Azonkívül a budapesti Nagy Színház tagjaként szinte minden darabban foglalkoztatták. Díjakat is mondhatott már magáénak, így valóban neves színésznek számított a szakmában, és még ötvennyolc évesen is jóképű, koránál . sokkal kevesebbet mutató férfinak. Érthető, ha mindezt tudta, viselte, emlegette, és amint egy szussza- násnyi ideje adódott, sütkérezett elért sikereinek a fényében. Egyik alkalommal' vidéki fellépésről autózott vissza a fővárosba, társaságában éppen ügyeletes szeretőjével, Pintér Karolával. A szereplés ugyan még előző este lezajlott, de az éjszakát a városka szállodájában töltötték kellemesen, másnap délelőttre haÁ nyírmihálydi románkori templom Nyírbátorból Debrecen felé menve Nyírbogát után a legigazibb nyírségi táj nyílik előttünk. Homokbuckák sorai hullámzanak, rajtuk nyárfaerdők, kis fenyvesekés sok-sok akác. Szalmadpuszta táján, ahol a sínek egész közel jönnek az úthoz, a Nyírség homokdombjainak leg- magasabbika, a Hoportyó. Nyírgelsét elhagyva az akácok tovább kísérnek, az út éppúgy kanyarog, csak a dombok hullámai szelídültek meg, és máris itt van Nyírmihálydi. Műemlék jelzőtábla nincs, de a huszonegyne- hány méteres fatorony tűje mutatja az utat, merre kell letérni, s az első kanyarban ott is vagyunk. Eléggé szokatlan a fekvése, üres térségen áll, a főúttól elég távol, s nem is a falu közepén. Jobbról kelet felől az alacsony, kedvesen esetlen fala- zású szentély intonálja az épületet, három kicsi, erősen bélletes ablakocska épp hogy megtöri a falsík felületét. A hajó tetőrésze kimagasodik, s alatta végigvonul az újonnan feltárt, téglából kétszeresen kirakott fűrészfogsor. Különlegesség, nem szabályos a fogazat, mint Csarodán, vagy Gacsályon, s az is egy kis művészi fogás, hogy a felső sor téglái oldalukra vannak fektetve. Messziről nézve mintha káprázna a szemünk, közelről pedig mintha a perspektíva csapdájába esnénk. Alattuk a kissé bővített középkori ablakok sora. A bejáratnál egy dús pár- kányú barokkos szélfogó előcsarnok lép felénk naiv kis stukkó virágocskával. A tám- pillérek és az egykori dongaboltozatos sekrestye helyét felfalazások jelzik. A középkori részt hatalmas üvegfelület választja el a későbbi nyugati toldástól. Itt a tető nyerge ismét alacsonyabb, ami modern ötlet, okos megoldásnak látszik és nem is hat rosszul. Az együttes képet a különálló 24 méter magas fatorony zárja le a középkorban szokásos egyre magasabbra szálló lendülettel, hogy aztán meredeken zuhanjon alá, mint ahogy ezt Csarodán, Csengeren is észlelhetjük. Minden szép épület hatványozottan gazdagabb lesz, ha más művészet is rajta hagyja a keze nyomát. A templom belsejében elég sok freskómaradvány látható, bár igazság az, hogy kévés köztük a középkori eredetű, talán csak a felszentelési kereszt. Nagyon szépek viszont a négyszínű kazetta- és gyémánt- pontutánzatok, különösen a szentélyablak bélletében. Az embernek önkénytelenül is eszébe jut, hogy ez időben a gazdag Csaholyi család birtoka volt a falu. A bejárattól jobbra lévő pokoljelenet egyedülálló ábrázolás. A főördög alacsonyan ül szétterpesztett térdekkel, könyöke a térdén. Van a festéseknek egy újabb rétege is, két megnagyobbított ablakot vörössel festett indaszövevény vesz körül. A szószékkorona helyén pedig — ezek a minták már jellegzetesebbek — népies rokokó kartus díszük a falon. A benne lévő latin idézetet nehéz azonosítani. Bizonyosnak látszik, hogy a pokoljelenet és az unikor- nisz a reformáció idejéből származik , csakúgy, mint a vámosoroszi „Bűnbeesés”. A reformáció a közvéleménynyel ellentétben nem tüntette el azonnal a középkori freskókat. Azok még sokáig megmaradtak a református kézre került templomokban is. Lásd Ófehértón és Csarodán az 1641, illetve 1642 évszámokat. Általános bevakolásuk és átfestésük, úgy látszik, hogy a Rákócziak alatt terjedt el. A falu a freskó elkészülése után nemsokára Nagyvárad eleste körüli idő tájt (1660) el is pusztult. 1685-ben lakatlan. 1762-ben kap a falu engedélyt a templom javítására és vakolására, ekkortájt 28 jobbágyház állott a faluban. A szentély beomlott boltozatát már nem javították ki, az ablak és szószék népi rokokó mintáit ekkor pingál- hatták a falakra. Majd a türelmi rendelet megjelenése után. a bejárat elé szélfogót építettek, meghosszabbították a hajót, s megépítették a fatornyot. Ami a fatornyot illeti, a megyei fatornyok közt különleges megbecsülést érdemel. A Tisza mellékével nem közvetlen szálak kötik össze, így egy eltűnt altípusnak egyedüli hírmondója. Nem azért különböző ez a fatorony, mert nincsenek fiatornyai, mert valaha ennek is voltak. A különbözőség abból adódik, hogy általában zártabb egészében véve, nevezetesen pedig nincsen környílása a szoknya alatt, hasonlóképpen a kerengőt nemcsak deszkafalak borítják, hanem a két-két zsalugáteres ablak is. A zárt alsó tér még előfordul Kölesén, de az utóbbi megoldás a Felső-Ti- szánál már sehol sincs. Végül kizárólag ennek a vidéknek a megoldása, hogy a torony' törzsén a deszkaborítás fu- gálását álló rombuszsorok élénkítik. Érmellék falvaiban ez a díszítésmód a népi nagykapukon 'ma is él. Az Országos Műemléki Felügyelőség általában szép és* jó munkát végzett. Szép az új modern deszkamennyezet, hangulatos a papiak felől a kerítés és pihenő megoldása, de a toronynak a helyreállításával nem lehetünk megelégedve. A törzs borítása keskeny deszkából, szinte hulladékanyagból készült, s ehhez mérten a díszítő rombuszok nagysága aránytalanul kisebb lett annyira, hogy ez már közel jár az eredeti szellemnek a meghamisításához, másrészt, ha pontosabb dokumentációt készítettek volna, a felső gerendakoszorún megtalálták volna a fiatornyok lapolásának helyét. A nemrégiben újjá született templom és fatorony méltán sorakozik a nyíri részeken, bár szerényebben, a megyei nevezetességek közé. Koroknay Gyula Tóth-Mdthé Miklós: ér a népszerűség? lasztva a visszautazást. Percnek aznap csak délután volt elfoglaltsága a Rádióban, így nem kellett nagyon sietniük. Kora tavaszi kirándulási idő, földszagú, vérpezsdítő, a színész fütyörészett vezetés közben. — Mit szólsz a tegnap estéhez? — kérdezte meg csak úgy mellékesen Karolától. — Szétszedtek, mi? — Óriási sikered volt. Egy öregasszony mellett ültem, aki egész idő alatt a szemét törülgette. — Mit csinált? Hiszen vidám műsort adtam! — Na és? Vannak, akik könnyeznek a nevetéstől. Percet nem elégítette ki a válasz. Sírt vagy nevetett az öregasszony? Egyszerre mind a kettőt? Janus-maszkot viselt? — Karolám, rosszul figyelted meg. Ne haragudj, de már megint felületes voltál. — Te ültél mellette vagy én? — Jó, te ültél mellette, de ez még nem jelent semmit. Magam is tisztában ' vagyok a műsorom hatásmechanizmusával. Lehet, az öregasz- szony megtörülte egyszer, esetleg kétszer a szemét, belement valami bogár vagy a por, büdös kis kultúrház, nekem is kaparta a torkom, de mi az, hogy egész idő alatt törülgette? Hát mi voltamén neki? A frontról harmincöt év után hazatért fia, vagy mi?! — Dórikám, ne hergeld magad...! Csak nem fogunk ilyen semmiségen veszekedni. — Neked ez semmiség? Egy vénasszony picsog a legjobb poénjeimen, és neki ez semmiség! , — Kiforgatod a szavaimat. Mondtam, hogy a nevetéstől törölgette a szemét... Olyan nehéz ezt megérteni? — Szóval még nehéz felfogású is vagyok? Ez a véleményed az ország legismertebb színészéről?! — Dórikám, ne vidd túlzásba! Az egyik legismertebb ... — Nem az egyik, senkivel sem osztozkodom! Nem láttad, milyen csodálattal bámultak rám? Legszívesebben a vállukra kaptak volna, hogy végigügessenek velem a városon! — Jól van, csodálatos vagy. De kinek akarsz most bizonyítani? Nekem nem szükséges, én meghajlok a nagyságod előtt... Leborulok, lefekszem ... Egy falucskán robogtak keresztül. Perc Adorján a főtéren hirtelen leállította a kocsit, majd gyorsan kilépett belőle. — Mi az? Miért álltái meg? — Ne törődj vele, szállj ki te is! Pintér Karola értetlenül engedelmeskedett, és a nagy lendülettel meglóduló színész után igazította a lépteit. Kis idő múlva Perc Adorján megtorpant, a fejét csóválta. — Nem, ez így nem lesz jó. Felismernek, és akkor az egész már nem ér semmit. — Elárulnád végre, mit akarsz csinálni? — Ide figyelj, Karola, én most visszaülök a kocsiba, te meg keresd meg a postát, és vegyél borítékot meg egy forintos bélyeget. — Kinek akarsz most levelet írni? — Meglátod. Siess! Karola hosszú kapcsolatuk alatt (két hónapja tartott már!) megszokta, hogy lehetőleg he vitatkozzon. Egy bicikliző gyerektől megtudakolta, hol van a posta, elment, megvette a borítékot és a bélyeget. — Itt van — adta oda a színésznek. — Megtudhatom most már, mi ez a cirkusz? — Hogyne — bólintott Perc Adorján, majd kiemelt ezer forintot a tárcájából, beletette a borítékba, leragasztotta. — Láttad ezt, szépségem? — Láttam. — Akkor most jól nyisd ki a szemed, mert a borítékra szűkszavúan csak ennyit írok: Perc Adorján. És még annyit: Magyarország. Két |||y| HÉTVÉGI MELLÉKLET
